Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-27 / 269. (1012.) szám

Kafka a kisebbségi poiiiivkuiesro! „Nem a cseh nemzet, hanem a cseh politika ellen** Prága, november 26. A német nemzeti demokrata párt tegnap este nyilvános gyűlést tartóit Prágában a Németház íükörtermében. A gyűlésen Kafka Brúnó dr. egyetemi tanár, volt nemzetgyű­lési képviselő a pozitivizmus eszméjéről tar­tott érdekes előadást. Rámutatott arra, hogy a német nemzeti demokrata párt volt az első, amely nyíltan állást foglalt az úgynevezett pozitivizmus mellett s állandóan az egységes német védelmi front érdekében dolgozott. A pozitivizmus Kafka tanár szerint szakadatlan harc és munka a teljes nemzeti önállóságért. Harcot jelent a ma uralkodó rendszer ellen, nem a cseh nemzet, hanem a cseh politika szerenie ellen, amely megakadályozza a kisebbségek nem­zeti önállóságát s ezzel nemcsak azoknak, hanem a cseh nemzetnek és az államnak is kárára van. Ezután részletesen referál arról, hogy miért nem sikerült a választások előtt az egységes német frontot megteremteni. Ennek okát nem az utolsó hetek eseményei­ben kell keresni, hanem rá kell mutatni arra, hogy a múltban állandóan volt egyik, vagy másik nagyobb német párt, amely ez ellen volt. Végül bejelentette, hogy egyáltalában nem veszi rossz néven a többi német pár­toktól, hogy a német demokrata pártot izo­lálták. A szudétanéniet politika most más kezekbe került s azokra hárul a felelősség is. A felelősség most annál nagyobb, mert a cseh nemzeti koa'lcíó meggyöngüli s így éber politikával a kisebbségeknek most jobb eredményeket lehet elérniök. A demokrata párt továbbra is alkotó kritiká­val fog élni, nem helyezkedik destruktív alapra és segítő kezet nyújt mindenkinek, aki a szudéianém-eí nép érdekében dolgozik. Kafka Brúnó tanár előadását nagy tei- szésnvilvánitássa] fogadták a jelenlévők. Sorsjegyeket hu,.. mindenki csak iiii és isi laislUMü mi, iadsitcsiö ot. Telefon 1830 es 3351. cf-fjAGMjmG'mt/fmm* Péntek, november 27. Pirii icgiulyosabD Kerntánpiisdga Herriot fáradozik most a kormány megalakításán —- 4 szocialisták nem lépnek be a radikális kabinetbe — lepecsételik a frankbank|egyeket? Paris, november 26. Paul Doumer ak­ciója, mint elöreláiható volt, nem sikerük. A dézsmált miniszterelnök tegnap este félhét­kor visszaadta megbízatását a köztársaság elnökének, aki erre rögtön magához h'vatta Herriotot. Egy órai tárgyalás után Herriot mint dezignált miniszterelnök távozott Dou- nierguetö'i. A tárgyalásokat azonnal megkezdte az egyes frakciókkal. A radikálisok magitól ér­tetődően hajlandók a kormányváHálásra, de Maurice Sarrauí radikális ssmátor a tegnapi tanácskozáson kijelentette, hogy a radikáli­sok csak úgy hajlandók kormányt alakítani, ha a kartell minden tagja, azaz a szocialisták is belépnek a kabinetbe. Az eddigi rendszer, mely abban állt, hogy a szocialisták csak hallgatagon támogatták a kormányt, de nem vettek aktív részt benne, tarthatatlannak bi­zonyult Okvetlenül szükséges, hogy a szocialis­tákat miniszterek képviseljék a kabinet­ben* A radikálisok feladata, hogy támogassák a szocialisták törekvéseit s igyekezzenek rá­beszélni őket a kormányba való belépésre. Még tegnap éjszaka összeült a baloldali kartell mind a négy frakciója, hogy a kor­mánya laki tás problémáját megbeszélje. León B!um szocialista vezér hajlandónak mutatko­zott a kormányba való belépésre, de csak egy feltétel alatt, lm érvényesítik a szocialis­ták alapelvét, mely igy hangzik: „Minden, csak nem infláció". ÉrcLíkes, hogy a kommu­nisták nyilatkozatot adtak ki, mely szerint három feltétel betartása esetén hajlandók az uj kartellt vagy szocialista kormányt támo­gatni. E három feltétel a következő: I. Foko­zatos vagyoníeadás és az ország pénzügyi helyzetének megjavítása a nagytőke révén. 2. Azonnali béke Marokkóban és Szíriában. 3. Energikus küzdelem a fascizmus ellen, Paris, november 26. Herriot és a balol­dali kartell vezérféniai éjjel egy óráig ta­nácskoztak. Herriot nagy beszédben kérte a frakciókat, hogy • támogassák őt cs főleg a szocialistákat szólította tol, hogy idegenke­désükkel ne mérgesítsék el a helyzetek A szocialisták csak ma délelőtt fognák hatá­rozni. A dezignált miniszterelnök egy szak­értőbizottságot bízott meg azzal a feladattal, hogy az uj pénzügyi tervet azonnal kidol­gozza. Továbbá magántárgyalásokat fo’.y a- tott volt munkatársaival: Daladierrel, Chau- tempsel, Rvnoiilddal és Francois Albertiéi. A Petit Párisién és más lapok azt mond­ják, hogy a jelenleg? kormányválság a legsúlyosabb, mely a harmadik köztár­saság létezése óta támadt A lapok arra figyelmeztetnek, hogy mi­előtt Herriot megalakítja kormányát, okvet­lenül ki kell dolgozni az uj pénzügyi tervet, amely tengelye lesz a jövőbeni kormányzás­nak. Herriot reggel három óráig tanácskozott a szocaüsta képviselőkkel. A látszat szerint a radikális vezér magáévá tette a szocialis­ták alapelvét, amely az infláció határozott elkerülésében áll. Állítólag a bankjegyek lebélyegzésének módszerét, melyei a szocialisták aján­lottak, szintén elfogadja. Herriot az egyetlen radikális képviselő, aki esetleg megtalálja a szocialisták támoga­tását s ezért az Oeuvre már a kényes krlz's tisztulásáról beszél- Az Etelsior kijelentette, hogy a szocialisták ntden ódiumot magukra vesznek, ha most Is meghiúsítják a kormány­alakítást. Az Lcho de Paris a kővetkező miniszteri listát állítja fel: Herriot minlszíere'nök, Paul Boncour hadügyminiszter, Briand külügyminiszter, Loucheur pénzügymi­niszter, Bíum vagy Chauíemps igazság­ügy miniszter. A szocialisták sem iépsaek be a Hemot-kormányba Mbit a bomba hatott ma délelőtt a szo­cialisták hajnali határozata, mely kimondja, hogy a Pán hü marad a nemzeti kongresz- szus határozatához és nem vesz részt egy más párt által alakított kormányban. Ezt a határozatot 13 szavazattal 10 ellenében,fo­gadta el a szocialisták adinmisztratiy .főbi­zottsága. Ezek után aligha várható, hogy a szocialista képviselők belépnek a radikálsok által alakított kormányba, ámbár lehetséges, hogy a ma délelőtt lí órakor tartandó par­lamenti frakcióülésen megváltoztatják a ha­tározatot és engedők, nyebbek lesznek. A Maiin szerint az is lehetséges, hogy a szocialista párt kettészakad s az egyik rész belép a kormányba. Ez a kettészakadás csak újabb krízise­ket jelentene s az amugyis veszedelmes helyzetet újból elmérgesitené. Lepecsételik a francia bankjegyeket ' Páris, november 26. Herriot kormány­alakítási kísérlete minden valószínűség sze­rint sikerre fog vezetni. Az uj kormányfő a légénergkusabb intézkedéseket lépteti élet­be az infláció elkerülésére. Ezenkívül b zo- nyos, hegy a bankjegyek tepecséte’ését Is végrehajtja, mely iníivekten az állam körül­belül 4—5 milliárdot keresne. Ezt az össze­get a nemzeti banktól kapott előlegek tör­lesztésére fogják fordítani. Á diktatúra lehetősége Franciaországban Newyork, november 26. A World nevű amerikai lap vezércikkében foglalkozik a franca kormány válsággal és a fracla dikta­túra lehetőségét hangoztatja. Pillanatnyilag Európában mindenütt az a veszedelem, hogy a diktátorok elnyomják a demokráciát s Franciaországban ma váüí aktuálissá ez a probléma. A pártok annyira szétbontottak, hogy lehetetlen d.mokratikus alapon kormá­nyozni s ennek következtében nincs más megoldás, mini teljhatalommal telrtiházn egy kiváló nemzeti egyéniséget, aki azután a pártok fölött diktálja a politikát* — {íMromszúz kassal munkás akar ki­vándorolni Franciaországba.) Kassai tudósí­tónk jelenti: A kassai nagyzsupa terűidén publikálták, hogy franciaországi bányákba keresnek munkásokat. A munkások felvéte­lét eszközíő bizottság tegnap érkezett Kas­sára s ma reggel már a kora reggeli órákban: köze! háromszáz munkás állott sorfa’at a munkaközvet tő hivatal előtt, hogy a francia- országi munkástranszportba soroztassák ma­gukat. A bizottság megejtette a sorozást és többszáz műk ás közül 2í-et talált alkalmas­nak, míg a többit a szakképzettség hiánya miatt' visszautasított. Az alkalmasnak talált; munkások azonban aláírták a szerződést, melyben a tulajdonosok 20—27 frank napi-bért: és 8—lö frank frank ellenében ellátási bizto- stanák. A besorozott munkások a legköze­lebbi transzporttal indulnak Franciaországba. Marfay elalszik Irta: Szomaházy István. Az autó súlyos defektust kapott, a soffőr káromkodó.t a kocsi alatt s Marjay tanács­talanul állt a sebesült kocsi mellett az or­szágúton. A legközelebbi falu tizenhat kilo­méternyire volt innen, ezt a távolságot az öreg nr aligha tudta volna legyőzni a ned­ves éjszakában. Végre jött egy fuvarossze­kér, melynek kocsisától megkérdez tette: — Hé atyafi, nincs itt valami rendes ház, ahol meg lehetne pihenni reggel’g? — Nincs iit uram más, csőszka’yiba, meg vincedérkunyhó. Hacsak a Marjay-kastély nem . * . Saját nevének hallatára a megrekedt utas ‘kíváncsian és megriad tan nézett a ko­csis arcába. — Azt mondtad: Mariay-kastély? — Azt mondtam, uram. — És ki lakik a kastélyban? — Csak az öreg mélíóságos asszony, meg a cselédje. De Idegent nem igen szoktas befogadni ... — És mennyire van innen a uiéltóságos asszony háza? — Vagy öt percnyire, itt a kis erdőn ke­resztül. Az erdő túlsó felén már megpillant­ja az ur a parkot meg az épületet. Mar'ay egy sz’vart adott a kocsisnak, aztán valami idegen hangon szóit a verej­tékező soffőrnek: — Én átgyalogolok az erdőn éts maga utánam jön. ha a kocsival végez. Nem sze­retném, ha tüdőgyulladással kellene vissza­térnem Budapestre. Nekiindult a kis akácosnak s a fák kö­zött, mig a könnyező felhők a feje fölött függtek egyszerre bizonyossá lett bernié a gondolat, hogy csak a volt felesége lakbat'k a Mariay-kastélyban Ismerte a családfáját s tudta, hogy más atyafia nem élhet a körnvé- ken. A bíróság, mikor törvényesen elváltak, megengedte az asszonynak, bogv a volt fér­je nevét vbHhes'e s alig lehetett benne két­ség hogy Mark-kával fog ta'á’kozui. Marjay clfekj kezeit a sűrű erdőről é* a szitáló cső­ről, mert ez a gondolat ugv fev,zgatta hogy öreg szive megdobbant bele. Negyven éve. Ii#gy elválik egymástól! Az asszony hu­szonegy éves se volt még, ö huszonöt $ mi­vel szilaj, fiatel vére lobogott a féltékeny­ségtől, annyira elkeserítették az életüket, hogy kölcsönös elhatározással elváltak egy­mástól. Mariska az utolsó percig kitartott amellett hogy egy futó boTond mellett élt két évig, egy gonosz., futóbolond mellett, aki méltatlanul meggyanúsította, de Marjay egy évEzedig sem tudta kiverni fejéből a gondolatot, hogy megcsalták és kinevették. Később, mikor lecsillapodtak már az idegei s a fék leien szerelem mind idegenebbé lett az érzékeinek, lassanként elfelejtette a fele­ségét, e’feleFette a szomorú napokat, melye­ket együtt töltött vele s begubózkodoít a hi­vatalába, a kaszinójába és a lakásába, ahol egy riszt eletreméító, özvegy református papné vezette a háztartását. Anyagi gond­jai nem voltak — aüg volt szüksége a mhrsz- fceri tanácsos? fizetésére — az asszonyról is tudta, hegy dús vagyont örökölt az édesany­jától — egyebet Jóformán nem is tudott ró­la. Hamvnc óv óta senikise emlegette előtte az elvált felesége nevét s 5 ióformán azt is elfelejtette, hogy valamikor egv szép. nyú­lánk. barna asszonv ült mellébe az ebédlő­ben. Negyven óv elölt* házassága o’y álom­szerűvé vált e’őríe, mintha eyv régi regény- 5ró könyvében olvasott volna íeVíte. K’ért az erdőcskéböl s a park fái mögött megpülan'otta a hatalmas barokk-kastélyt melvnek stílussá gga és mérete5 egy uralkodó feje delemhez sem lettek volna toN attenok. Mari°v cgv pillanatig m^gáht a park mellett s halkan így szó?t magában: — M-g foe-e fsmertri? És ón megisme­rem-e őt. Negw^n év alatt mindketten öreg "mberekkó tettünk. A portánál esrv szunyókáló, feketeruhás :nas fogadba Markrvt. — igen. a méitó-ágos asszony ébren van mondta a szemeit dörzsölve. K't sza­bad boi^nten-em? — Csak rmnvb mondjon, hogy Mar jav nr ak*r tisztelegni nála. Az végk'Vm fr’ébredt ettől a név LM. — TaTán a mélióságos asszonynak vala­mi rokona? — Igen, távol'! rokona vág vök. Leült, míg a legény visszatért, s égő homlokát a tenyerébe szorította* Negyven óv! Egv emberi életnek sem volna kevés. Ennyi ideje nem látta azt a bájos, fiatal asz­szonyt, akivel egyszer Itália kék ege alatt járt. — A méltóségos asszony kéreti, riasz­totta fel egy hang, melynek tulajdonosa egy nehéz, ezüst karos gyertyaíartót vett a ke­zébe, hogy a vár a. lan vendéget felkisérhesse. Marjay nem igen tudta, hol jár, öntudat­lanul ment végig a folyosókon, majd néhány szobán s végül egy kicsi szalonban eszmélt föl. melynek ajtajában a girardole-os Inas elmaradt. Valaki — egy ezüstfehérhaju, fi­nom dáma — elébe ment, ráncos kezét erébe nyújtotta s halk ellágyulatta! susogta: — Marjay! Az öreg ember megcsókolta az eléje nyújtott kezet s zavartan szólott: — Mariska! Megismerték egymást és rámosolyogíak egymásra és mindke tőjüknek majdnem ugyanez a gondolat suhant át a lelkén: — Milyen szép, fehérbab) öreg ur! De ez sohasem lehetett az én uram. — Drága, finom dáma. akikhez hasonlók csak a régi főúri kastélyokban áshattak, de az én feleségem egy drága és bájos gyer­mek volt, akinek fekete volt a haja és kék a szeme * . . Mindez azonban csak áírezdiilt az ide­geken. de egy pillantásuk, egy mozduIatuK sem árulta el. hogy mit gondoltak. Az asz- szony mosolygós udvariassággal mutatott egy jó karosszékre. mindketten leültek s oly ennészetesnek igyekeztek feltüntetni a hely­zetüket. mintha tegnap és tegnapelőtt is ta­lálkoztak volna egymással. — Maga még mindig hivatalban van, Dénes? — Addig amíg uz obsitot ki nemi adják, ott is maradok. És maga egyedül é! ebben a nagy házban? — Sohasem vagyok egyedül. Dénes. A kertem, a konyhám, a befoteim. háziszegé- nyedm itt maradtak körülöttem. Maga. mint öreg és javíthatatlan pesti, nem is :ud*a hogy milyen jó :tt egyedül egy régi kastélyban... Mindenről beszéltek, csak a házasságuk­ról nem, míg egy komorna teát és édessé­geket nem hozott az asztalra. Marjay aláza­tosan engedelmcl kérr, hogy valami zugban meghúzódhassák, míg az autóját niegjavit- ’ák. az asszony pedrg azt a vendégszobát ajánlotta fel neki, melyben valamikor Ferenc császár töltött egy éjszakát. Megüták a teát és tovább csevegtek, mi­közben Marjay azt gondolta magában: — ff ltom-e volna negyven évvel ez­előtt, hogy ilyen etlke,lesen fogunk beszél­getni egymással! És ugyanakkor az asszony ezt a kér­dést intézte magához: — Lehet, hogy egy ember ennyire meg­változzék. Azelőtt indula:os és durva volt, most egy király udvaremsterére hasonlít, aki mindig megőrzi a hidegvérét és a nyugal­mát. Később a komorna egy üvegcse tokajit hozott, valami nagyon régi tokaüt. melyet még a boldog nagyapák szüreteltek. — Jő lesz, ha iszik egy-két pohárkáva!, mert az esős időben ugyancsak átfázhatott Ennek minden cseppje medicina a betegség ellen! Aztán szépen 1c fog feküdni a puha ágyába, mert ebben a házban ilyenkor min­den lámpát kioltanak. Marjay ivott, egy-két —, sőt három po­hárkával s ekkor úgy érezte hogy csendes vére újra pezsdü’jiii kezd. Egy kérdés lebe­gett ajkán, melyet mindeddig nem mert ki- mondám, de a nemes ital most megoldotta a nyelvét. — Mariska, nem haragszik, ha negyven év után egy kérdést intézek magihoz? — Mindent kérdezhet, hiszen mi már rág meghaltunk egymás számára, szegény ba­rátom* Marjay könyökére támasztotta a fe'éí és belenézett a karosgyertyataríó fénykoszo- rujába. — Csak egyetlen kérdésről van szó, mely negyven év óta még mindig ott é) szi­vemben. Most már közel vagyok a sirhoz, mOíSt már nem is fáj, ha ősz’nte lesz. csak azt akarom, hogy ez a nyugtalanító lángocs­ka örökre kiludiék bennem. — Kérdezzen! — Emlékszik tnég Jalovichra, aki vei együtt dolgoztunk a minisztériumban? — Emlékszem, Marjay. — Bizonyosan néni feledette el, hogv ez­zel az emberrel gyanúsítottam tne.g. Ebből keletkezett a válóperünk és az választott el bennünket örökre egymástól, de sohasem tudtam meg b’zonyosan hogy volt-e igazán okom a féltékenységre. A hatvanötére^ etn-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents