Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-24 / 266. (1009.) szám
t^ Mai számunk *© ©Mai A-ftTjl /BaW™ 'Ti, Jjr IV. évi. 268. <1009? száa - Sicúű » 1925 MVBBter 24 WM? Jw Jr *LJf Előfizetési árak belföldön: évente300, ____ félévre 150, negyedévre 76, havonta " 2 6 K5: küllőidre: évente 430, félévre ___ «a—^ .. 225‘ oesy^vre 115, havonta 39 Ke, ‘T M.^wxwyrio^#>Fjniw/wim W Js ÉS' ^SBP3* y alaT JBF iföf Jayaaf Jjif J^*®s$íSzerkesztőség: Prága, UH Stépánská "ff m jm*W Wim® WL ™ M Jm JB JBr jff WLJBr ollce 16/IU* Telefon: 30-3-49. Kladóa&BL. f WW& hivatal: Prága, L, Utfová ullce 18. %Ö^ T**7 Tel.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap, Praha, A Sztovenszkói ésStusztnszkói Szövetkezeti Sáviok ootitikmi napjfopja Jtdmimisxtrati® föszéiSesztö: &ztacántfi ■£*ásztó 3»íe’«Í!Jís Tíz magyar képviselő, öt magyar szenátor A központi választási bizottság kiosztotta a maradékmandátumokat a második és harmadik skrutiniumban — A német-magyar szövetséget törvénytelenül megfosztották egy szenátusi mandátumtól Az „alacsonyabbrendü" Svájc A P. M. H. számára irta: Epstein Leó ilr. Több év malit el azóta, hogy egy vezető cseh politikus a következő sokat vitatott kijelentést tette: „A csehszlovák köztársaságnak akkor, amikor nyelvi viszonyait rendezi, egy „magasabb Svájc14 felé kell törekednie4' és a „magasabb Svájc11 jelszava a további fejlemények során még többször fölmerült. Később azonban a „magasabb Svájcozásról'' szóló ének elhallgatott és nem tudjuk, hogy a mértékadó körök véleménye szerint ezt a célt már elértük-e, vagy annak a meggyőződésnek hódéinak, hogy a „legdemokratikusabb" államnak egy modernebb és ideálisabb nyelvi politikát kell folytatnia, mint Svájcnak, amely logikusan következtetve, kevésbé demokratikus. Öt, vagy még kevesebb gyerek számára épített cseh iskolák, a fürdőhelyeken, sőt még a klozettekben is tapasztalható nyelvi gondoskodás és sok más példa bizonyltja, hogy nincs szükségünk arra, hogy Svájctól tanuljunk. Nem jó idegen institúciókat még akkor sem, ha odahaza beváltak, erőszakos módon importálni és a hazai berendezkedések saját talajukon való természetes fejlődésükben előnyben részesi- tendők. így a nyelvkérdés szabályozásának is saját „$véraz‘‘-zal (saját jeliemmel) kell bírnia. . így a röviddel ezelőtt megjelent „A soknyelvű Svájc" című inti számunkra csak elméleti érdekkel birhat, dacára annak, hogy az alcím szerint a szerző a nemzetiségi kisebbségi problémának megoldását adja és ezáltal minde-n valószínűség szerint nyíltan és beképzelten azt akarja jelezni, hogy müvével más soknyelvű államnak tanácsot szeretne adni, akkor, amidőn a nemzetiségi kérdést rendezni kívánják. Számunkra, akik a „magasabb Svájcban" élünk, tehát nem érdektelen megtudni azt. milyen egyszerű s mesterkéletlen eszközökkel próbálta egy sokkal primitívebb ország nemzetiségi problémáját megoldani. A könyv az eddigi megoldást mutatja be és én is azt mondom, hogy eddigi, mert valószínű, hogy egy még' megírandó hasonló mii, amely a „magasabb Svájc" analóg viszonyaival és a megoldással fog foglalkozni, az „alantasbb" Svájcnak bizonyára a jobb megoldáshoz vezető utat fogja megmutatni. Különös, hogy azok az országok, amelyek a nemzetiségi kérdésekkel verekednek, a svájci viszonyokkal eddig oly kevéssé törődtek. Megelégedtek azzal a megállapítással, hogy ebben az országban évszázadok óta több nép békés egyetértésben él — ami különben az idézett mü szerint éppenséggel nem egészen helyes — és hogy ebben az országban nemzetiségi és nyelvi küzdelmek nem léteznek, valamint, hogy ezt a békés egyetértést az óriási embermészárlás semmiképpen sem bolygatta meg, dacára annak, hogy ez az ország az egymással vadul küzdő államok közé volt ékelve és nemzetiségei olyan emberekből álltak, akik a küzdők rokonai voltak. Német részről sajnálattal megállapították, hogy a román nemzetiségi svájciak szimpátiája sokkal inkább azok félé a harcban álló testvérek felé fordult, akik a román népcsaládhoz tartoztak, mint a német svájciak szimpátiái Németország és Ausztria iránt. (Nem tudom, hogy ellenséges országokban nem-e állították az ellenkezőt?) Ellenben arra a gondolatra senki netn jött rá, hogy Svájc fönnállását ez az óriási erőpróba nagyban veszélyeztette és a küzdő népek egyike sem kísérletezett azzal, hogy svájci testvéreit magához vonja és magában Sváic- ban is az együvétartozás legnagyobb hatása csak abban mutatkozott, hogy az egyes nemzetiségek a testvérek küzdelmét meleg szimpátiával kisérték. Az, hogy a háromnyelvű svájci nemzet humanisztikus téren a pataPrága, november 23. A központi választási bizottság ma délelőtt háromnegyed tizenegykor tartotta második ülését Sobota ár. elnöklete alatt s azon a nemzetgyűlés mindkét házának a második és harmadik skrutiniumában betöltendő mandátumait osztotta el. A képviselőház első skrutiniumában —■ mint ismeretes — 184 mandátumot töltöttek be. A második skrutiniumban a választási törvény alapján 102 mandátum került elosztásra. Az országos keresztényszociaüsta pártnak a második skrutiniumban három, a német-magyar szövetségnek pedig hat mandátum jutott. Az országos keresztényszociaüsta párt részéröl tehát a második skrutiniumban: Jabloniczky János dr., Feclor Miklós és Gregorovits Lipót, a némef-magyar rzö ^ vétség részéről Nitsch Andor jutott mandátumhoz. kokban vérző Európa összes népei számára milyen nagy szolgálatokat tett, más lapra tartozik. Hogy lehetséges tehát, hogy eddigelé ezekkel a megállapitásokkal megelégedtek és senki sem próbálkozott a nagy svájci titok megfejtésével? Azt hiszem, hogy ennek egyszerű magyarázata az, hogy mindeddig hiányzott az a forrásmunka, amely megsegített volna minket a titok fátylának föliebben- tésében. De valószínű, hogy e munka hiányának is meg van az oka. Azt hiszem, hogy sejtem ezt az okot. A svájci történész előtt hazájának története egyenlő országának történetével; azaz a „háromnyelvű nemzet" történetével s nem „ a három svájci nemzet" történetével, amely utóbbi fogalom, bármily magátólértetődőnek is látszik más többnyelvű nemzetek előtt, a svájciak előtt természetellenesnek és mesterségesen importáltnak hangzik. így történhetett, hogy eddig Svájc történetét a nemzetiségek szempontjából nem írták meg. Egy nem svájci azonban nem rendelkezett a svájci történeti literaturában azzal az alappal, amely lehetségessé tette volna a viszonyoknak a nemzetiségi szempont betartásával óhajtott kritikai megítélését. És A harmadik skrutiniumban a választási törvény szerint azon pártok szavazatait, amelyek az első skrutiniumban egyik választási kerületben sem érték el a mandátumhoz szükséges választási számot, két csoportra osztották és pedig nemzetiségi és a csehszlovák csoportra. A nemzetiségi csoporthoz sorozták a Lei- lei-féle, a Mikle-féle pártot, továbbá a ruszinszkói iparospártot, a német független szocialistákat és a német keresztény szövetséget. A harmadik skrutinium választási száma: 917.051 volt, ezt a számot azonban a nemzetiségi csoport egyik pártja sem érte el s ennek alapján a legerősebb nemzeti kisebbségi választási párt: a német-magyar szövetség kapott egy mandátumot, amelyet a Magyar Nemzeti Párt jelöltje ifj. Koczor Gyula részére osztottak ki. A választás végleges eredménye tehát a következő: folyamán a legkisebb tartományokból verődött össze (a mai Kanton is többnyire kis területekből keletkezett), történeti múltját alapvető forrásmunkákból tanulmányozni óriási föladat lett volna, amellyel talán senki sem birkózott volna meg. így ennek az uj szerzőnek köszönhetjük, hogy, mint svájci, megírta Svájc történetét, de abból a nézőszögből, amelyet az imént vázoltunk és amely neki idegen volt. Nagy szolgálatot tett a nemzetiségi kérdésnek és a nemzetiségi kisebbségi jogok védelmének, amelyek most előtérben állnak. Sajnos, nem rendelkezünk annyi hely fölött, hogy a könyv szép tartalmát nagyobb terjedelemben méltathatnánk és a közönség szélesebb rétegeinek megmutatnék, miképpen lehetséges egy ország többnyelvű népessége között teljes egyetértés — hiszen még az egyes kantonokban is többnyelvű nép lakik — és hogy lett mindez történelmi múltú, habár nem mindig békés módon. Svájcban még a legkisebb uemzetforgácsok- nak is meg van a maguk szabadsága, meg vannak teljes jogaik és meg vannak elégedve az alattunk olyan mélyen álló alantasabb „alacsony" Svájccal. hálták. Azonban a legerélyesebb felszólalások sem használtak, mert a bizottság a kisebbségi pártok indítványát az elnök szavazatával elvetette, minek következtében a cseh csoport (cseh agráriuspárt) kapott egy mandátumot, mely tulajdonképpen jogosan a német-magyar szövetséget illette volna. A szenátusi választások végleges eredményei a három skrutimmnban a következők: Országos keresztényszocialista párt 2 szenátor, cseh szoe. dem 14, német nemzeti 5, cseh iparospárí 6, német szoe. dem. 9, német keresztény szoe. 7, kommunista 20, német nemzeti szoe. 3, cseh nemzeti demokrata 8, cseh nemzeti szocialista 13, cseh agrárpárt 23, cseh néppárt 16, német-magyar szövetség 12, szlovák néppárt 12. Összesen 150 szenátor. A magyar nemzeti párt szenátorai lettek tehát Törköly József dr„ Richter János és Egry Ferenc, a keresztényszocialista pártéi Grosschmid Géza dr. és Franciscy Lajos. A választási bizottság Hodzsáéknak adta a Magyar Nemzeti Párt egyik szenátusi mandátumát ,Az-országos választási bizottságnak. und liléiéről szóló híradás a kormánykoalíciónak egyik legerőszakosab’b választási manőverét leplezi le. A választási bizottság ugyanis a törvénynek helytelen, erőszakolt és elferdített magyarázatával a szenátusi választás harmadik szkrutiniumában a mandátumot nem nyert nemzeti kisebbségi csoport szavazatai alapján járó mandátumot nem a törvény szerint azt jogosan igénylő pártnak, a 27-es lista alatt csoportosult pártoknak Ítélte oda, de az államalkotók csoportját ajándé- dékozta meg vele s igy a csehszlovák agrárokat gazdagította egy mandátummal. A választási bizottság ezt a határozatát azzal okolta meg, hogy a mandátumhoz nem jutott nemzeti kisebbségi csoport 23.009 szavazatával nem éri el a harmadik szkrutiniurn 39.979-es választási számát s ezzel a nemzeti kisebbségi csoportot elütötték a mandátumtól, holott a törvény sehol sem tartalmaz oly irányú intézkedést, hogy a II. és III. szkrutiniumnál a választási számot el nem érő pártok, vagy pártcsoportok mandátumhoz nem juthatnak. Az államalkotó pártok csoportja a 256.844 szavazatával csak 6 mandátumra tarthat igényt az államalkotó pártok számára és 16.970 szavazafmaradéka van, mely- lyel szemben a kisebbségi pártok 23.009 szavazata, mint relatív többség igényelheti a mandátumot. Ez a helytelen törvényértelmezés azt eredményezte, hogy Körinek Lajos bazini polgármester, a magyar nemzeti párt szenátorjelöltje nem jutott mandátumhoz. A magyar nemzeti párt és a Bund dér Lundwirte ez intézkedés miatt petíciót ad a választási bírósághoz. Rakovszky foeliigymimszter az Albrecht körül keletkezett legendákról Budapest, november 23. (Budapesti szerkesztőségünk telafonjelcntéisc.) Rakovszky belügyminiszter ma nyilatkozatot tett a sajtó képviselői előtt az Albrecht főherceg nevével kapcsolatos legutóbbi sajtóhírekről. Kijelentette, hogy a főherceg személyével kapcsolatban megjelent hírek a királykérdésben nem helytállók. Garantálja mint belügyminiszter s mint magánember is, hogy Albrecht főherceg soha nem csinál az országban zavart. A magyar nemzeti párt hat képviselője: Szent-Ivány József, Füssy Kálmán, Kor- láth Endre dr., Holota János dr., Nitsch Andor ifj. Koczor Gyula. Az országos keresztényszocialista párt négy képviselője: Szüllö Géza dr., Jabloniczky János dr., Fedor Miklós és Gregorovics Lipót. cseh szoe. dem, 29, német nemzeti 10, cseh iparos 13, német szoe. dem. 17, lengyel egyesített 1, német kér. szoe. 13, kommunista 41, ruszin földmivesszö vétség 1, német nemzeti szocialista 7, cseh nemzeti demokrata 13, cseh nemzeti szocialista 28, cseh agrárius 45, cseh néppárt 31, magyar német szövetség 24, és szlovák néppárt 23. Összesen 300 mandátum. A képviselőházi választások végleges eredményei mind a három skrutiniumban tehát a következők: 159 mandátumot kaptak a koalíciós pártok és 141-et az ellenzék. (A koalíciós pártokba felvettük a cseh iparosipártot is.) Az egyes pártok mandátum elosztása tehát: Országos kér. szoe. párt 4 képviselő, Hatvan szenátusi mandátum A szenátusi választás során az első skru- tiniumban 90 mandátum került szétosztásra, úgyhogy a második és harmadik skrutinium részére 60 mandátum maradt. A második skrutiniumban a magyar nemzeti párt részéről Richter János és Egry Ferenc, az országos keresztényszocialista ^>árt részéről Franciscy Lajos kanonok kapott mandátumot. ennek az országnak, amely az évszázadok A harmadik skrutiniumra hét betöltetlen mandátum maradt. Hosszabb vita tárgyát képezte az, hogy a lengyel lista szavazatait a nemzeti kisebbségi csoporthoz számitsák-e. A német szoe. dem„ német kér. szoe., a magyar-német szövetség és az országos kér. szoe. párt meghatalmazottjai a lengyel szavazatokat a kisebbségi csoport számára vindi-
