Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-22 / 265. (1008.) szám

Tgsámap, november Ti. 6 Szépség és divat Az elegancia tudata. Az asszunyoK megjelenésének két fon­tos kuruürneny auuat oniuuai-osSágot. Az c.gyiAi e&y itni, utui szerctnvK es aiei okci is szeren, a ntasne Kormmeny pétiig sajat eleganciájuk luuaia. a szereteti ts oKet sze­rető lém s megjelenésük Kuogastaiansaganak maaia átsegíti az asszonyoKat tuzon-vizen. A szerelem sugárzóvá, omueatossa, kedves­sé teszi okét; öltözékük eleganciája pedig fokozza ezeket a tuiajcionágokat. Ez a két körülmény öntudatossá és Itatásossá tesz még akkor is, ha az asszony nem egészen fiatad és nem is aöszoiut szép. A szépség fontossága az asszonynál most, a mai divat­ideálnál, minüjoooan natteroe szorul. Milyen gyakran halljuk; „szép, mint egy bálvány!44 és mégis, az ilyen asszonyok nem mindig vannak hatással környezetükre. Az elegancia mindennél fontosabb, ehhez as csak kiegészí­tésül jár a lelki élet harmóniája. Ez idén is Deauvilleban (ahol pedig sok szép asszony jött össze!) beigazolódott, hogy az elegancia az egyetlen női nagyhatalom. Madame Nash — aki néhány férjének rengeteg vagyonát játszi kedéllyel, gyermeki optimizmussal maszaíolta ed ruhákra — hatással volt kör­nyezetére, látványosságszámba ment ott, ahol megjelent, pedig nem szép, csak kedves, de nagyon-nagyon elegáns és ízléses volt. Volt még — többek közt, a ragyogók közt — egy dáma Deauvilleban, aki pusztán ele­ganciájával keltett hatást és talált rajon­gókra, pedig ennek a dámának valami csú­nya kiütés támadta meg orrát. És mégis hittek magasabbrendüségében, mégis szere­lemre lobbantotta a férfiak szivét; pedig ta­lán emberi jótulajdonsága alig volt, csak ruháit tudta jól megválasztani és viselné Szép nőnek nem nézik el, hogy buta, de ele­gáns asszonynak valahogyan megbocsátják a férfiak, ha nem is sziporkázó mindaz, ami nála egy pour parié nyomán terítékre kerül. Szép asszony, ha nem tud öltözködni, , éli jón ki a sorból“, csúnya asszony — ha tud öl­tözködni — mindig számot tarthat arra, hogy vezető szerephez jut a társaságban, ahol a legnagyobb díszítő jelzőt alkalmazzák rá: érdekes lesz. Még valamit, Asszonyom! Más elegáns­nak lenni, — más elegánsnak látszani! „Ele- gásriak lemti!“ — ez az elegáncia belülről árad kifelé, ezt egy rutinos asszony, aki ezzel a képességgel születik, eléri akkor is, ha nem a divat legújabb kreációi szerint öltözködik. Jól ápolt, finom, régibb fazonú ruhák, kesztyűk, cipők, kalapok is meg tud­ják adni ezt az úgynevezett konzervatív ele­ganciát! „Elegánsnak látszani44 is jó! — aki­nek nem adatott meg „elegánsnak lenni44 böl­csőjétől fogva; inért ez a látszat kölcsönzi azt a tudatot, ami az aszonyokat olyan fölényessé, olyan biztossá teszi s ami által az asszonyok nemcsak elmosódottan „be­lépnek44 valahova, hanem aminek álarca mö­gött királynői méltósággal „megjelennek!“ Az elegancia tudatának olyan átalakító képes­sége van, hogy kényes és fontos helyzetek­ben szavakat ad a nők szájába, akik — hogy úgy mondjam — „föltalálják44 magukat s nincs meg bennük az a „géné44, ami a leg­szellemesebb asszonyt is gyakran vontatottá teszi, ha nincs meg a tudata, hogy „verseny- képes!44 — hogy az elegancia sáncai mögött biztonságban érezheti magát. Szomorú végű Erzsébet király nőről, — aki rendkívül ele­gáns volt — föl jegyezték, hogy beszélni hosszasan és érdekesen csak akkor tudott, ha drága és finom müvii legyezőt tartott ajka elé. Foga* rosszak voltak és ez a tudat annyira zavarba hozta, mint ahogyan za­varba jönnél' a modern asszonyok ma, ha fogyatékosságukat nem tudják eldekorálnn az elegancia lenyűgöző látszatával. Pedig nehéz ma elegánsnak lenni! A divat barokkos gazdasággal tombol. A nap­pali ruhák rengeteg préindiszitése drága mu­latság, pedig gyér prémezéssel nem ér egy kabát semmit! Az esti ruhák nemes, drága szövéstől, hímzéstől, strassztól és flittertöl tobzódó anyaga, az esti kabátok költészetté varázsolt fantazmagóriái fölemésztik egy- egy kisebb kúriának ez évi jövedelmét. A délutáni ruhák kedvesek és egvszerüek, talán nem is olyan drágák! De mikor van a téli szezonban délután, ahova délutáni ru­hát kell ölteni?! Hiszmi a délutánt áttáncoló asszonyoknak nincs idefnk á{öltözködni az esti színházhoz, vacsorához, llát ugv otdiák meg ezt az ügvet. hop-v mimrvárt délutánra „kis“ estélyi ruhába öbnzVndiiek. Innen van. hogv a d éh bánj ruh^k divatia — ami méz nyáron is egyszerű szvefteres cnepe de chine-ruhn volt! — lassan átverjük: estélyi ruha jeli eget ö't. Ezért drága egy jól fölsze­relt gnrderobc. mert a divatos asszony ma kínért egész napi szereplését estébr? ru­hában éli át, T. J. — (Az uj rozsnyái püspök felszentelése.) Bubnics Mihályt, a rozsayói apostoli adminisz­Utolsó találkozásom Lévay Józseffel Sajószentpéteren született költö százesztendős születési évfordulóján. 1925 november 18. 1917-et Írtak. Az egész ország ünnepelte a Toldy szerzőjét. A magyar nyelv csodás lantosát, Arany Jánost. Az országos ünnepen, amelyet a Kisfaludy- Társaság rendezett, én is résztvettem. Ünnepeltünk. És örülök, hogy ott lehettem s hallhattam még akkor utoljára csillogó szemmel, lelkesedés­sel, hévvel, szinte az elragadtatás hangján beszél­ni Arany Jánosról Beöthy Zsoltot, majd Arany egyik legnagyobb méitatóját, a nagynevű tudós Riedl Frigyest. Hol vannak ma már ők is?! És sokan mások az ünneplők közül?! Nem volt ez az ünnep hideg, szertartásos. A szivek dobbantak össze és csupa örömmosoly volt az Akadémia nagytermében az ünneplő arcokon. Csak amikor Vargha Gyula fölolvasta az agg 92 éves kortársnak, Lévay Józsefnek ez alka­lomra írott költeményét: „Mint agg madár a költöző seregből Rég elmaradtam Tőled, Tőletek. Bölcsődre most százéves föllegedből Dalommal íme búcsufényt vetek. Leszáll az éj. Végképp elhallgat a dal. Emelj föl engem a mennybe magaddal, Hogy iidvözíilten üdvözöljelek. S ott is csodáljalak, szeresselek!4* (Arany bölcsőjénél.) telték meg a szemek könnyekkel s Arannyal együtt ünnepelték az utolsónak itt maradt kor- társát a régi Nagyoknak, Lévay Józsefet is. A zugó taps, éljen után Beöthy egy papír­lapra üdvözlő sorokat irt Lévaynak. Elsőül Arany László név a 1, ekkor már mint Vojnovich Gézánéval íratta alá. S körbe ment a jelenlévő hivatalos és tudományos világ személyeinél. Pe­dig sokan voltak. Az udvart ekkor a fiatal Ferenc József főherceg képviselte, ő is aláírta. Másnap, meleg érzések és szétp emlékek ki­sértek el Budapestről Miskolcra. Első utam Lévay Józsefhez vitt. Nem felejtem el soha. Dolgozószobájában az ablaknál állt, kezében a Pestről küldött üdvözlettel. Boldogan böngészte az írást, de nem tudta jól kibe tűzni, kivált az alá­írásokat. Mikor elmondottam, hogy üdvözölni jöttem s személyesen is elhozni a Nagyok meleg köszöne­tét, meleg szeretettel simogatott szelíd szeme vé­gig s átadta nekem, olvassam én fel neki az üd­vözlőket. Aztán meséltem neki mindenről részletesen, olvastam fel cikkeket, kritikákat — s ő mint egy gyermek a dajkamesét, oly áhítattal hallgatta. Csak közbe-közbe sóhajtott föl: — Miért is nem lehettem még én is ott?! Később átvette tőlem a szót s visszaszállt a múltba. A rég elköltözőitekhez. Arany — Tompa — Szász Károly — Gyulai — S okkor én hallgattam szent érzések közt. De búcsúznom kellett végre mégis. Kézfogás­sal megigértette, hogy: „A viszontlátásra! Nem­sokára!*4 Nemsokára! A viszontlátásra! De hogy? 1918 nyarán már dolgozószobájában felrava­talozva láthattam csak viszont. De elmentem mégis, amint megígértem. „A viszontlátásra.*4 És amikor a borsodvármegyeí székház udva­rán a babérkoszorúk rengetegében elvesző ko­porsó fölött Kozma Andor meleg, szép búcsúzta­tója után, a miskolci dalárda rákezdte a költő kedves, saját szerzeményű népdalát: „Fehér galamb száll a levegőbe. Megy a rózsám, most búcsúzom tőle. Hová megyen, merre visz az útja? Látom-e még? a jó Isten tudja.44 úgy éreztük mindannyian, hogy Lévay József fehér lelkét ennél szebben, találóbban aligha le­hetett volna elbucsuztatm . , . Valahol az Avas alján, a Kálvária alatt pedig egy fehérfiiggönyös biedermeierszobában, ahol minden fehér és tiszta és finom volt, bizonyosan felneszclt e dalra s csendesen siratta el Lévay Józsefet egy finom, kedves öreg asszony. A. Mussolini fővárosában..* Ünnepük a duce-t — Légiharc a Tiberis fölött — Hangulatok a szent városból Róma, november hó. A tervezett merénylet szörnyű kudarcba fűlt: a duce él és elképzelhetetlen hatalma tető­pontján áll. Nagyszerű tüntető fölvonuiáis Róma utcáin! Talán a győzelmes hadseregei éién hazavonuló ókori római hadvezéreké lehetett ebhez fogható. A Corso Umbcrtón ragad magával a végelátha­tatlan, zajongó, lelkesült ember áradat. A Piazza dél Popolón összezsúfolódik a tömeg. Itt halad el előttem az imádott és rettegett diktátor. Szemei­ből különös fény villan: az erő, a bátorság, a zseni fénye. Autója lassan, méltóságteljesen halad arra, ahol legsűrűbben áll a tömeg. A téren 40—50 rezesbanda fújja a fascista indulót. Minden házon az olasz trikolórt lengeti a szellő. Ezzel disziitvék az autók, kocsik, villamosok. Amott különös re­zesbandát látok felvonulni. 30—40 tagból álló banda, csupa 8-10-12 éves fiukból. Csak a nagy­dobot veri egy öreg legény. Roppant komolyan fújják. Nagyon kedves látváhy. Bármint vélekedjék valaki a fascizmusról, aki idegen itt él, annak éreznie keli, hogy az uj kormányrendszer megalapítója uj, nagyszerű cél­kitűzéseivel, vasenergiájával, tespedö nemzetéi az újjászületés felé viszi. Szemünk előtt alakul egy uj, hatalmas nemzet. Amilyen forrongó élet lüktet a politikában, olyat látunk más téren is. Az olasz például nagy­szerűen lelkesedik az aviatikáért. A múltkor nagy légi csata volt a város felett 28 repülőgép (mono­plán, biplán, toidroplán) és 2 Zeppelin közreműkö­désével. Még érdekesebb volt a híres olasz repü­lőnek, De Pinedónak fogadtatása, aki nagy iapáni utlából tért vissza. (Róma, Taranto, Alexandria, Bombay, Calcutta, Hongkong, Shanghai, Tokio és vissza volt az útiránya.) A lapok előre jelezték érkezését s azt, hogy a Tiberisen fog lesZállni. Nosza látok egyszer nagy emberrohanást a Tiberis felé! Nyomban utána megjelentek az égen a felvonuló repiilőraiok De Piredo fogadtatására. Megjelent a két Zeppelin is. A szó szoros értel­mében szunyograjoik módjára keringtek a repülő­gépek fölöttünk. Szép hadirendben, olyanformán, mint a V-betiiben repülő durvák. A léghajókon kívül mintegy 50 repülőgép keringett felettünk. Egyszerre roppantul mozgolódni, ujjongani, mutogatni kezdett a tömeg. Fent, nagy magasság­ban látszott egy kis pont. (A jó Isten tudja, hogy ismerték fel De Pinedo gépét.) A kis pont aztán mindig nagyobb lett. Óriási köröket írva le, mind lejebb szállt. A végén talán csak 25—30 méter magasságban repülve, háromszor körben repült a trátort, december 8-áhi a pozsonyi dómban szen­telik püspökké Blaha Marián, Vojtassák János és Jantausch Pál dr. püspökök. — (Járásfönöki terror a Prágai Magyar Hír­lap ellen.) Lapunk kiadóhivatala a P. M. H. nép­szerűsítése érdekében plakátot nyomatott, amely­ben lapunkat ismerteti és a magyar közönség pártfogásába ajánlja. Az ország minden részébe szétküldött ártatlan, egyszerű plakátot mindenütt rokonszenvvcl fogadják. Egyedül Selmecbánya tömeg fölött. (Akkor már az arcát is láthattuk, miközben folyton lóbálta a kezét üdvözlése jeléül.) Aztán egy merész fordulattal belesiklott a Tlberisbe. Orkánszerü éljenzésbe tört ki a tömeg. Gyönyörű volt! Nagyon érdekes nép ez az olasz. Tempera­mentumos, könnyen lelkesedő, szörnyen zajos (bezzeg bírják az idegei!), szereti a lustálkodást, egész napiát az utcán tölti, játszi kedvű, de az idegen iránt bizalmatlan. Kedveli a fényt, pom­pát, csillogást. Zenéjében a dobpergés a fő. Vala­mi olyan átmenetféle az északi és trópusi népek között. Jelenkori művészete nem mérkőzhetik pél­dául a németével. Hanem a múltja, az nagyszerű. Hogy az elmúlt idők micsoda műkincsei vannak itt összehalmozva, az már szinte a csodásnál is csodásabb. Csak az foghatja ezt fel igazán, aki hónapokon át él itt s látja, hogy még mindig csak egy töredékét tekinthette meg a műkin­cseknek. S a gyönyörű kilátó-pontok! A remek Giani- colo világítótornyával, mely minden este zöld- íehér-piros színben tündöklik. (Róma minden por- cikájábói a hazaszeretet ragyog.) Talán ennél is kedvesebb hely a Pincio, ahol pálmák, kaktuszok, babérfák s már tropikus növények' között anda- ioghat az ember. S legszebb talán a Palatínus (a Fórum Romanum mellett), ahol a csodaszép vonalú, monumentális romok tövében és teteiér mohó élvezettel szívja be az ember a sok-sok fűszeres illatú fa. bambuszcserje, babér- és bors­fák sT>. kábító, fűszeres, balzsamos illatát a nap- dus, tiszta levegőben. Csodálatos hangulatok ezek! Sokszor, kissé elfáradva a járástól, ledüítem egy kivájt fatörzs- böl készült ülőhelyre a napra. Szinte félálomban lélegzettem be ezeket a balzsamos hullámokat s ilyenkor nem tudtam, álmodom-e vagy ébren vagyok. S ha ezt megelégeltem, újra bementem a félelmetes romcsontvázak közé. melyeknek dohos levegője, nyomasztó némasága, rejtélyes üregei kétévezredes titkokat rejtegetnek. Tiszteletet parancsolnak .ezek a romok. S valóban, itt még nem hallottam kiáltást, hangos beszédet. Pedig sok-sok idegen megfordul itt, kü­lönösen most a szent évben, mely eddig 4.5 millió pellegrinót (zarándokot) hozott a nagyszerű falak közé. Ebben a fölséges környezetben a művész lelke megtermékenyül s felpattan előtte a titok zárja, miért él minden művészben a kiolthatatlan vágy: csak Rómába, Rómába! Halasy Jenő. járásfőnöke gördített akadályt terjesztése elé. Selmecbányái tudósítónk jelenti, hogy Pospiáil járáStfőnök minden indokolás nélkül megtiltotta a piakát kifüggesztését Selmecbánya területén. A hallatlan hivatali önkény ellen megtettük följelen­tésünket a zsupánhoz. xx Szabadalmat megszerez, értékesít minden államban. ,,Feltalálók Útmutatóját44 díjtalanul küldi; Áron és Molnár, szabadalmi iroda, Budapest, VIII. József-'körút 9. 3393. — (Uj főgimnázium! tanár.) Komáromi tudósítónk jelenti: Vallach János aranyosma- ióti lakos okleveles tanárt a komáromi róni. kát. főgimnázium igazgatósága az intézetné! alkalmazta helyettes tanárnak. — (Választási bűnbakot keresnek Ung- várott.) Ruszinszkói szerkesztőségünk jelenti; A választásokkal kapcsolatos teendők elvég­zésére Ungváron egy Jávorszky nevű ukrán származású aljegyzőt bíztak meg, aki ellen természetszerűleg sok panasz merült föl. A választások után egyik ungvári kormánylap nekiront Jávorszkynak és azzal vádolja, hogy a választási előkészületek körüli mun­káknál mulasztásokat követett el. Ha bete­kintünk Ungvár választási eredményeinek statisztikájába, látjuk, hogy a kormánypártok (különösen a cseh agrár párt) Ruszinszkó fő­városában leégtek. Ezért a kudarcért kell most a bűnbak. — (Két francia repülőgép kényszerleszál­lása Mohácson.) Mohácsról jelentik: Tegnap­előtt délben a nagy köd miatt két repülőgép eltévesztette az útirányt s a város határában leszállásra kényszerült. Az egyik gép csak­hamar folytatta útját, a másik azonban gép­hiba miatt ott maradt. A magyar vámható­ságok a törvényes rendelkezések értelmében j az idegen repülőgép utasait, egy francia őrnagyot és egy őrmestert, feltartóztatták A francia gépek Jugoszláviába repülő hat gépből álló rajnak voltak tagjai. A vissza­tartott franciákat ma délelőtt felsőbb hely­ről nyer utasításra továbbengedték — (Két diák három napig bolyongott az egri vár földalatti folyosóiban.) Egerből jelen­tik: Ismeretes, hogy az egri vár alatt és a vár tövében meglehetős mélységben hatal­mas kavernákra akadtak és Páióczy Ervin dr. egri főgimnáziumi tanár most íoiytaija ezek tanulmányozását. A városban hamaro­san hireiutott a kavernáknak és sokan meg voltak győződve, hogy ezek a kavernák tö­mérdek törökkorbeli kincset rejtegetnek. Az egri gimnázium két tanulója komolya hitte ezeket a meséket és elhatározták, hogy be­hatolnak a földalatti üregekbe és felkutat; ,'k a kincseket. Vasárnap megfelelő szerszámok­kal és kellő élelmiszerrel látták e1 magukat és behatoltak a Bolyki-bástya alatt kezdődő földalatti folyosóba. Egyre messzebb és messzebb hatoltak a folyosók !abiEn;"sában s egyszer ijedten vették észre hogy e1 té­vedtek és nem . tudnak kitalálni. Majdnem háromnapos földalatti bolyongás után végre ma délután mégis kijutottak a földalatti út­vesztőből, ahol már majdnem éhen vesztek. Elmondották, hogy kincseket keresek de a labirintusban eltévedtek. Szerdán dé’ben az egyik földalatti folyosón egy cseooóajfóra bukkantak és amikor ezt kifeszitetfék, sza­badultak csak meg kétségbeesett helyzetük­ből. A városi hatóság az esettel kancsdatban azonnal intézkedett, hogy az egri vár alatt elterülő földalatti üregek nyitott bdáróit a jövőben szigorúan őrizzék és elzárják. — (A XIII osztálysorsjáték) mai húzásán a 70 és 15-ös alapszámokat sorsolták ki. Az 50.000 koronás főnyereményt a 129.570 szá­mú sorsjegy nyerte. — (Súlyos autószerencsétlenség Oalgóc mellett.) Nyitrai tudósítónk írja: Bartasie­vics Imre uradalmi intéző Pöstyénbe indult autón Miiller József galgóci gyáros társa­ságában. A sziik országúton az autó ki akart térni egy szembejövő szekérnek. A soffőr egész az árok szélére irányította a gépet, hogy a szekér elhaladhasson mellettük. Az esőtől átázott, sikamlós utón azonban az autó megcsúszott és befordult az utszéli árokba, maga alá temetve utasait. Miiller vállát törte, Bartasievics pedig kulcscsontját. A sofíörnek semmi baja sem történt. A két súlyos sebesültet Cialgócra szállították. — (Az Ember Tragédiáját Goga Octa- vián románra fordította.) Kolozsvárról jelen­tik: Goga Octavián, az Avarescu kormány volt minisztere egy napig Kolozsváron tar­tózkodott és ez alkalommal igen érdekes po­litikai és irodalmi nyilatkozatot tett. Goga Octavián, aki Csúcsán, az Ady Endrééktől megvásárolt Boncza-féle kastélyban lakik és dolgozik, elmondta, hogy éppen most fejezte be Madách „Az ember tragédiájáénak ro­mán nyelvre való átültetését és azt külön kötetben készül kiadni. Saját müveiből öt'kö- tetes kiadást rendez, verseit, cikkeit hozza nyilvánosságra és ennek a kiadásnak ke­retében külön kötet lesz Az ember tragé­diája. — (Kassán letartóztatok csalás miatt egy szolyvai kereskedőt.) Kassai tudósitónk jelenti: A kassai rendőrségen tegnap letar­tóztatták Epstein Henrik szolyvai kereske­dőt, aki ellen a pozsonyi rendőrség csalás miatt elfogató parancsot adott ki. xx (Elsőrangú ,,Akafon“-gramofonok,) összes művész-, koncert- és tánclemezck kaphatók: The Gramohouse, Prága. íelezná 8., cégnél, vagy fióküzleténél: Kralodvorská 5. Levelezés német! 345» __M

Next

/
Thumbnails
Contents