Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-03 / 248. (991.) szám

Kedd, november 3.

párt matadorjait a cseh agrárok listáján jelölték, természetesen teljesen kilátástalan helyen. A dolog egészen rendjén van: aki

a csehekkel tart, jelöltesse magát a cseh listán és ne tüntesse föl magát magyarnak. Vonatkozik' ez Mikié Vince uramra is, aki „országos parasztpárt“ néven állított föl listát, amelynek azonban ugyanaz lesz a sorsa, mint az eddigi Csánki-listáknak. Hodzsa ma még megengedi, hogy listáját magyar felírással lássa el, de a következő választások alkalmával már az ö neve is csak cseh listára kerülhet.

, Végezetül meg kell még emlékezni a Leltelek listájáról. Ez a csoport ismételten kijelentette, hogy programja azonos az országos keresztényszocialista párt programijával és listája is csak annyiban különbözik az utóbbitól, hogy a lista cinre nem „országos", de „nyugatszlovenszkói" ke- resztényszocialásta párt. Ha tehát Leltei ék ugyanazt a programot tűzték ki maguk elé, mint az országos párt, akkor hát mi értelme annak, hogy külön listával mennek a választási harcba? A feleiét ez: egyszerűen azért, mert ők nem az elvekért harcolnak, hanem személyi ambíciók kielégítéséért. Leilei, akiről a bíróság ítélete megállapította, hogy Szlovenszkó rossz szelleme, hü maradt önmagához s amint a múltban, most is ön- kultuszt űz és dxágalátos személyét fölébe helyezi az elveknek. Törődik is ő a következményekkel, fontos csak az, hogy meg legyen a mandátum, azután jöhet az özönvíz. Mindazok, akik jóhiszeműen csatlakoztak eddig Leijeihez, gondolkodjanak ezen. Vagy azonosak a Leltei törekvései az országos kereszényszociai’ista pártéval és akkor nincs szükség nyugatszlovenszkói keresz- tényszociaiista pártra (mondanunk sem kell, hogy egy országos párt könyebben megvalósíthatja a programját, mint egy partikuláris párttöredék), vagy nem azonosak és akkor igazi keresztényszocialista nem is vállalhat vele közösséget.

Láttuk, hogy az említett pártok egytől egyig ártanak a magyarság érdekeinek és ezért nekünk csak két párt: a magyar nemzeti párt és az országos keresztényszocia- íista párt között lehet választanunk. Csak e két párt győzelmétől várhatunk eredményt. Minden más párt támogatása által közvetlenül vagy közvetve a magyarság ellenségeinek tennénk szolgálatot.

*3£<b érniük 1

Sarrail tábornok bűnei

Elkeseredés Franciaországban a borzalmas Szíriái kudarcok miatt —■ Meg- szüníettefík a franciák sziriai gyarmatmandátumát — Pánizlám mozgalom, háromezer halott, a francia prestizs csorbulása, Anglia káröröme

Páris, november 2■ A Sarrail tábornok elleni sajtóhadjárat mindinkább szélesebbé válik, annál is inkább, mert a külföldi sajtó erőteljes propagandát űz Franciaország ellen a Szíriában elkövetett kegyetlenkedések miatt*

Angol jelentések Damaszkus végső pusztulásáról számolnak be, elmondják, hogy a bombázás alatt több ezer ember halt . meg, s a kivégzések állati kegyetlenkedéssel napról-napra folynak. Ezenkívül a franciák is igen sokat vesztettek a suejdai visszavonulás alkalmával, több mint háromezer francia halt meg. az arab világ pedig Szíriából kiindulóan valóságos pánizlámi mozgalmat hirdet a kegyetlen elnyomók éljen. Angliában bizonyos kárörömet, kelt a franciák sziriai ügyetlensége, annál is inkább, mert a népszövetség által 1919-ben Franciaországnak juttatott sziriai gyarmati mandátum 1926. szeptember 26-án lejár s az impérium hangulatot akar kelteni a népszövetségben Franciaország újabb megbízatása ellen.

Magában Párisban is hangok hallatszanak, melyek e fölösleges és csak veszedelmet hozó gyarmat kiürítését követelik,

s az uralkodó baloldali kartell egyik legbefolyásosabb lapja, a „Páris Soir“ egyenesen állást foglal, hogy ne áldozzanak több francia vért Sziriáért és a gyarmati mandátum lejárta után mondjanak le róla. „Milliókat adunk ki — Írja — föláldozzuk katonáinkat s tulajdonképpen kiért? Sziriai mandátumunk növelte talán tekintélyünket Keleten?" A jobboldali „Liberté" azzal vádolja Painle- vé miniszterelnököt, hogy a közvéleményt becsapta, mert azt állította, hogy Sarrail Szíriába érkezése óta az összes, ottani veszteségek alig 588 embert tesznek ki. Ezzel ellentétben maga az esrai csatavesztés több mint ezer ember életébe került. Igaz, hogy a franciák is tömegesen gyilkolták le a lázadó druzokat és párthiveiket, de ez szintén csak Sarrail ügyetlenségéről tesz tanúságot. Az elkeseredés Sarrail ellen napról-nap- ra nö Párisban s évtizedek óta nem volt eset, hogy egy francia tábornok személyét ennyire támadták és hibáztatták volna.

Egyes lapjelentések szerint már Genfbe is

eljutottak a sziriai kegyetlenkedések hírei, s állítólag a népszövetségi tanácsot külön ebben a kérdésben össze is fogják hívni.

Sarrail tábornok, mint ismeretes, a francia baloldal bizalmi embere volt, s Herriot hatalomrajutása után a kartell a nyugalomban lévő tábornokot bízta meg a rendkívül fontos sziriai gyarmat vezetésével. A jobboldalnak azonnal nem tetszett a gyönge katonai kvalitásairól ismert tiszt megbízatása, s most, amikor az események legteljesebb mértékben igazolták álláspontjukat, erős harcot viselnek a kartell protekciós politikája ellen- így vált Sarrail tábornok kérdése politikummá, mely rendkívül fontosságra emelkedett a francia fővárosban.

A húzódó marokkói harcok után a közvélemény különös idegességgel fogadta a sziriai kudarcot, s most, hogy Sarrail kegyet lenkedéseiből egyrészt Franciaország ellenes pánizlám mozgalom támadt, mely Marokkóban és a meghódolt mohamedán törzsek között is veszedelemmel fenyeget, s másrészt Angliában meg a népszövetségben ellenséges érzületet váltott ki, ártott a francia presztízsnek, az elkeseredés kitört Sarrail és az őt igazságtalanul protezsáló kormány ellen.

Ezért az utolsó pillanatban jött a második Painlevé-kormány első tette: Sarrail visz- szahivása. A tábornok november 8-án indul vissza Franciaországba. A Journal mai száma szerint nyolc zászlóalj újabb katonaság indult Szíriába azon a két lovasezreden kívül, melyet az elmúlt napokban küldtek. E nagy csapatküldéseik csak úgy eszközölhetök, ha a marokkói harctérről elvonják az embereket, ami viszont ott teszi veszedelmessé a helyzetet.

Ma Szíriában már harminc zászlóalj gyalogság és öt lovasezred harcol.

A kezdetben kisarányu druz fölkelés, mely az alig huszonötezer lelket számláló törzsek elszigetelt akciója volt, föllobbantotta a sziriai arabok pánizlám mozgalmát és szinte veszedelmessé tette Franciaország helyzetét az egész mohamedán világban.

Páris, november 2. A Liberté kairói jelentése szerint az aleppói arabok Palmira és Deirezzo környékén a drú- zokhoz pártoltak. Deirezzot, melyet pedig erős francia osztagok védelmeztek pénteken a drúzok elfoglalták, akik állítólag a Damaszkusziéi északra lévő csapatokat is nagy erővel támadják. Ga- melim tábornok osztályába tartozó négy falut a felkelők elfoglaltak, úgy hogy a franciák kénytelenek voltak ismét csaknem a Damaszkuszig visszavonulni..

Egyre rosszabbodik a franciák helyzete Szíriában

Páris, november 2. A „Jómnál" értesítése szerint a drúzoknak sikerült Damaszkuszi bekeríteni és elzárni a külvilágtól. A város ellátása lehetetlenné vált. A lakósság zöme határozottan az ostromló sereg pártján van, úgy hogy a megrekedt nagyszámú francia helyőrségnek helyzete kétségbeejtő. Fölmentő csapatok érkezése alig várható a kellő időben.

London, november 2. Lapjelentések szerint a franciák - sziriai helyzete annyira kritikus, hogy sürgősen nagy csapaterősitések- röl kell gondoskodni. Damaszkusz környékén a felkelők száma napról-napra* nő, a pánizlám mozgalomra való felhívásnak nagy hatása volt, s az arabok meg a beduinok mind a drúzok pártjára szegődtek.

Az osztrák állam harca hivatalnokaival

Bécs, november 2. A kormány a hivatalnok kok végrehajtó bizottságával már hosszabb idő óta tárgyal, mert az államhivatalnokok fizetés- emelést követelnek, amibe a kormány nehezen akar beleegyezni. Tegnap éjjel kettőig tárgyaltak, s ma folytatták a megbeszéléseket. Pillanatnyilag a helyzet igen kedvezőtlen, mert a kormány csak egyszeri nyomorenyhitést akar engedélyezni egy negyedévi fizetés alakjában, míg a hivatalnokok megbízottai ezt nem fogadják el és többet követelnek. Holnap este újra tárgyalni fognak a kormány és a hivatalnokok megbízottai.

Egy nemzetközi gyorsvonat balesete

Berlin, november 2. A Montagspost értesülése szerint a Stockholm—berlini nemzetközi gyorsvonat vasárnap reggel a malmöi pályaudvaron kisiklott. A két utolsó kocsi fölborult. Szerencsére a baj tolatás alatt történt, úgy hogy nem voltak sokan á kocsikban. A vonatvezető meghalt, két személy pedig súlyosan megsebesült.

aeaás® ss 1

Rossz szomszédság

Irta: Sárosi Árpád

A kakas már ott kévéiykedett a kerítésen. Messzire szólón kukoritott egyet és széles, ragyogó szárnyait sízétteregette a júliusi napsütésben. Tarajkoronás fejét körülhordozta a szomszéd kerten, aztán biztos lenidüléssel ereszkedett le a pirosodó paradicsomtermésre. Az öreg asz- szony, akinek ez a híres kakas volt a mindene, odaszédült a konyha ajtajára és eljajglatoíb mint aki érzi, hogy a kakas ma szörnyű véget fog érni

— Megölnek — megölnek drága állatom-.. Minek is mentél oda, a gyilkosok torkába? Nagy rémüléssel szaladt a kertbe, hogy visszaédesgesse az elkalandozó kakast.

A szomszódék, a veres asztalos, meg a kövér felesége, már nem egyszer űzték halálra a nyakaskodó tarajost. Furkósbotokkal, súlyos kövekkel kergették, hajkurásztá-k kertjük minden zugán végig.

— Agyon keli csapni a gazembert . . . Üsd> üsd • . . hadd egyen pecsenyét egyszer a vén Hajduné is meg az a vasnyelő fia.

Ezzel azért hozakodtak elő, mert Ferenc lakatos volt a sörgyárban.

A könnyelmű kakas mindenkor szerencsésen kikerülte a halálos csapást. A sok kergetőzés után felcsapta húsos testét a kerítésre, figurásán pillantott Vissza a lihegő üldözőire, aztán bemenekült a konyhába. Az öreg Hajdúménak most is ezek a szörnyű képek marcangolták belsejét.

A kakas pedig peckesen állott meg az a szia- losék kertjének kis ajtaja előtt. Sarkantyus lábaival mélyen belevájt a kavicsba- Csábítóan kuku- riított, aprót, szaggatottan, amire az asztaloséit összes tyúkjai a kis ajtó elé csüdültek. Pi-ttyeg- tek, szalad óztak* iií-egettók kívánatos testüket. Minthogy ez már az udvarlásnál szokás és meri a pompás Ilimnek ez tetszett.

Erre megint kitört a vészé dőlöm.

Előkerültek újból a husángok, nyújtóiák meg egyéb életveszélyes szerszámok. A kakas valóságos játékot űzött üldözőiből. Már-már a kezükbe került, belcíurakodoít a ribizkebokrok alá, majd Isimét elfutott a dühöngő pár között- Abban a pillanatba rí, ahogy átvetette magút a kerítésen, egy tégladarab a tarajon találta. Megtántorodott és beesett a Hajúimé portájára.

Diadalmas üvöltés is.agzott át a szomszédoktól.

Ennek is kamr - ló étvágyat vén HajAz öreg asszony el sápadva, hangtalanul nézte a kakas vergődését.

De mégsem szabadultak meg bosszantójuktól a gonosz szomszédék. NemA megsebesült kakas talpra állt. futott- támolygott a gazdasszonyához és véres taraját odafektette gyógyító erejű kötőjébe.

Mosít már igazán kitört a háborúság.

Amikor fii Hajdú Feri, délre hazajött, édesanyja elsírta előtte az egész kakasharcot.

— Fiam, rajtad a sor, teremts rendet te. Eredj át és tanítsd meg becsületre az asztalosokat, mert ha nincs, aki megvédelmezzen, magiam megyek a törvényre.

— Hált átmegyek anyám.

A fiú húzódozott mindenféle háziügyektői* de ezt a kötelességet szívesen vállaltaTalán hogy megmutassa, már ö is valaki, vagy milyen ékesen tud bánni a szóval, vagy miért.

A vasárnap békés, örörnös hangulata uralkodott a földön s a harcos emberek lelkében. Ünnepi illatok, színek, imádságok harmonikája simogatta a még mindig háborgó világot.

Hajdú Feri leszaladt a kis kertbe s mámorosán meg-megá'll-t, hol a jáizminbokroknál, hol a szegfűk meg a rózsák között.

Nyugtalan volt . . . tépelődött. valami hajtottaAztán visszatérít és ünnepibe öltözött. Még azt a köves gyűrűt is fölhúzta dísznek az ujií-ára, amivel egy mágnás ur ajándékozta meg olasz fogoly kor áriban.

Az öreg Hajdúmé csak nézte ezt a készülődést és jóleső büszkeséggel mondogatta magának:

— Az én fiam, az én szép fiam.

— Anyám — szólt Feri elimepőben az anyjához, átmegyek a Szomszéd ékhez . . . hiszen fialja, a kakas dolgában. Majd kitálalom én nekik, tudom nem teszik zsebre, amit tőlem hallanak— ügy, úgy fiam. Reguilázd meg azt a mérges, veres embert.

Ferkó kemény akarattal toppant be a szomszédház udvarába. Egyet-kettőt igazított ruháján. aztán illendően bekopogott a kitárt konyha- ajtón.

— Hajdú Ferenc vagyok.

Zsóka, az asztalos lánya, a konyhaasztal mellett ringatta pompás termetét, kalácsra dagasztott. Arca lángpiros volt Rövidül in blúzából ki viruló gömbölyű karjai mintha égő rózsalevelekkel volnának bel Kiülve- A szeme rávillamt a konyha elején állóiig'ló fiúra.

Hajdú Ferenc, Hajdú Ferenc? Hol is hallottam én ezt a nevet? - incselkedett a lány. - Tudom már, maga a szomszédasszony fia. A kakas miatt jött, ugy-e? Nincs itthon sem az anyám, sem az apám. Én meg nem érek rá kakasügyet tárgyalni. Látja mit csinálok.

Feri csak izgett-mozgot-t, megzavarta az a két villogó szem.

— Hát hiszen — a kakas dolgában — de ha nincsenek itthon, maid talán máskor — sízaggatta a szavakat az ékesbeszédü FeriZsóka kirángatta két kezét a tésztából. Szembe fordult a fiúnak.

— Hová megy? Fél főiem? Üljön ide mellénk de törölje tisztára a széket, mert lisztes.

Dehogy törülte le — olyan örvendezéssel ült le a lisztes székre, hogy még a fekete kabátját sem sajnálta.

— Mondja el hát, mit akar?

Ha elmondhatta volna, hogy ő mit akar.

Semmit se akart már Feri, csak minél tovább a Zsókáék lisztes székén üldögélni. Mellette, egészen közel — mindig.

A kalács is ki volt formálva, Feri csak nem mozdult— Nem vagyunk mi olyan rossz szomszédok, ahogy, azt maga gondolta.

— Én gondoltam? — én — sohasem gondoltam.

Ömlött aztán a szó mindenről, csak nem a kakasügyről. Nagysokára mégis távozni készült a fiú.

— Megengedi, hogy máskor is eljöjjek, ha az édesatyja is itthon lesz? — Zsóka nevetett. Tudta, hogy a flu már koz-más.

— Amikor tetszik és amikor ráér — Ferenc ur.

Otthon Ferkó nagy sebesen beszélte az édesanyjának, hogy ma nem végzett semmit, hogy nem voltak otthon a szomszédék, pedig ő igen n okiké szült- 4 tm egyen máskor — talán már holnap?

— Jó lesz biz a fiam, már holnap — biztatta az öreg asszony — mert a kakas megint ott ólálkodik a kerítésnél.

Ferkó átment holnap is- többször is, akkor is, amikor a veres asztalost meg a kövér feleségét is otthon találta.

Az öreg Hajduné boldogan tapasztalta, hogy a fiának erős a szava. Még a veres asztalost is legyőzte az ékes beszéd.

A kakas bizony-bizony ezután is többször átlendült a szomszédkor tbc, de senki sem bántotta, niég az udvarra is be eresz tették. A Zsóka meg is etette, áripa szemmel, kenyérrel. Mindezt, a Feri hatalmas erejű szava tette —

Antikor Ferenc szombaton este elbúcsúzott Zsókátói, könyörögve kérte:

— Jöjjön át holnap az édesanyámhoz. Itt az

ideje, hogy megismerje- Egyszer csak mégis meg kell lenni. Hát átjön, édes. ugy-e?

A lány nem felelt, de nem eresztette el a Feri hűséges kezét.

— Zsóka, mitől fél?

— Nem félek én Feri, -^de azt hiszi majd az édesanyja, hogy én járok a fia után, hogy én fogom magát.

— Hát megfogott — egész életemre megfogott, nem is akarom, hogy elbocsásson.

— Aztán mikor jöhetek, Feri?

— Emlékszik rá, Zsóka, mit felelt egyszer erre a kérdésemre? Most eszébe juttatom: Amikor tetszik és amikor ráér, Erzsébet kisasszony.

A kakas azon a vasárnapén már kora reggel átrepült az asztalosék kertjébe. Nagy, széles mellével nekiütközött egy paradicsomtámogató cö- veknek. Tövestül kitörte, a gyümölcsöt meg ösz- szetaposta. Hajduné erre igazán megijedt.

— Akárhogy is védelmezi a kakasomat az én jó fiam, ez egyszer a szomszédéknak igazuk van. Mcst már holtra ütik a merész kakast.

De nem jött ki senki a szomszédéktól, a kakas meg ott gőgősködött a tyúkok között.

— Becsalják, hogy végezzenek vele, rémüldözött az öreg asszony.

Egyszer csak belibbent Zsóka.

Az öreg Hajduné még a köszöntését sem hallotta, úgy megijedt. Csak megdült a komódnak és a fiától várta a megváltást.

Ferkó a boldogságtól kitárta karjait a leány

felé.

— Az Istenért, fiam, meg ne üsd — sikoltott az anya.

Maga tolta a leánynak a széket, hogy leültesse. A két fiatal csak nevetett csendesen...

— Hát itt vagyok. Hajdú néni.

Az öregasszony szepegve kérdezte:

— Ugy-e, a kakas miatt jött, leányom... Megfizetjük, ami kár van, csak ne pusztítsák el n drága jószágomat...

— Oszt* mit kapunk a kárért, néni?

— Mit adunk, Feri fiam? Te mondd, mert bizony sokat nem adhatunk.

— Tudja, mit adunk érte, édesanyám? Odaadja a fiát ennek a gyönyörű leánynak ... Odaad ja-é?

Az asszony azt hitte, hogy csúfot űznek belőle. Járt a szeme egyikről a másikra.

— Édesanyául, hát csókolja meg már a leendő menyét.

Hajduné megcsókolta a leányt és megun:- godva simogatta hullámos, fekete haját:

— Az a kakas, az a nyughatatlan kakas. Mo lnár, ugy-e, nem kel! félteni?

dinnél