Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-20 / 263. (1006.) szám

Péntek, november 20. i i ..............ni ii r—— Difónba n vádlottak padjára ültették a bubifrizurát, ille­tőleg az okát Helyrehozhatatlan kár-e, ha levágják egy fiatal lány haját? Paris, november 19. Paris, november 19. Dijonban ma szo­katlan ügyet tárgyalt a bíróság. A prece­denst képező döntést a ,.gk>ire“ nemzetének összes hölgyei nagy izgalommal várták. Ez érthető is, mert hiszen a bubiirizura került itt a vádlottak pad­jára. Díjon egyik jómódú családjának tizenhét éves szép leánya, néhány hét előtt szülei akarata ellenére haját pucsszeriien búbosra vágatta. A dühös apa haragjában keresetet indított a borbély ellen, száz frank erejéig. A d'ijoni bíróság azonban a borbélyt jóhiszeműnek találta, fölmentette s a kérdés így nyílt kérdés maradt. Az apát azonban nem lehetett ilyen sommásan elin­tézni. Fellebbezett s lányát addig is olyan internátusba adta, amely inkább nevezhető javítóintézetnek, mint leányinternátusnak. A borbély most már csak abban reménykedik, hogy a fellebbviteH tárgyalásig, ismét térdig érő haja lesz a leánynak, s az apa az esetben majd elejti a vádat. Annyi bizonyos, hogy a borbély az eset feletti keserűségben, a jogerős döntésig felfüggesztette a bubi- hajvágásf s egyelőre csak a díjon! tekintélyes pol­gárok szakádat beretválja. Egy őrült hajszája két utcán keresztül menekülő családja után Le akarta gyilkolni a feleségét és két gyer­mekét. — A dühöngő! csak nagynehezen si­kerűit lefogni — A P. M. H. tudósítójától — Budapest, november 19. Rettenetes látványban volt részük ma délután a Nagyfuvaros-utca lakóinak. Wéber Ödön 37 éves házaló összeszólakozott felesé­gével s a veszekedés oly heves lett, hogy Wéber baltát ragadott és feleségére támadt. Az asszony jaj veszek elve és sikoltozva futott ki lakásából. Ekkor a dühöngő ember két apró gyermekére rohant és baltával 3c akarta őket gyil­kolni. Szerencsére a gyermekeknek sikerült megin értékűin lök a gyilkos szándékú apjuk elöl és anyjukkal együtt szintén kifutottak a lakásból. , A házban óriási riadalom támadt. A dü­höngő ember kezében a hatalmas baltával fe­lesége után rohant és az utcáig üldözte az asszonyt, sőt még itt sem hagyta abba, hanem a szerencsétlen asszony és két gyermeke után futott egészen a Bérkocsis utcáig. Óriási riadalom, jajveszékelés, sikon- gá’s verte fel pillanatok alatt az utcát. Az em­berek százai vették körül az szerencsétlen asszonyt. A görcsösén vonagló és zokogó asszony elmondta még, hogy férje már két évvel ez­előtt súlyos idegbajban szenvedett és most úgy látszik, ismét kitört rajta az él­né baj. A nagy utcai lármára hamarosan odaért a helyszínére a közelben poszíoló rendörőr- szetn, aki azonban nem tudta egyedül meg­fékezni a dühöngőt és azért a járókelők se­gítségét kellett igénybe venni. Valaki a közeli telefonállomásra rohant és értesítette a mentőket, akik percek múlva már ott termettek és a kézzel-lábbal kapá- lógzó dühöngőre ráhúzták a kényszerzub­bonyt. így azután be szál !i‘ o-tták a főkapitány­ság központi ügyeletére, ahol az előhívott rendőrorvos nyomban megállapította, hogy Wéber Ödön közveszélyes elmebeteg. Wéber Ödön a főkapitányságon sem nyugodott meg, összevissza kiabált, dühöngött, úgyhogy ismét le kellett fogni. A rendőrorvos véleménye alapján a fő- kapitányságról ,-na délután a dühöngő elme­beteget az angyalföldi tébolydába szállítot­ták. Kérj fik barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étte­remben erélyesen követeljék la­punkat, a Prágai Magyar Hírlapot. _ ______________________ Cl ve elégették Szófiában ferűsnáng excár sajtó­főnökéi: egy bécsi származása afságirö! Megdöbbentő leleplezés egy példátlan gazteí jónak. Karawelo volt miniszterelnök Bécs, november 19. (A Prágai Magyar Hírlap bécsi szerkesztősé­gétől.) Az osztrák főváros politikai és újságírói köreit példátlan gaztett tartja izgalomban, amely ugyan lent a Balkánon, Szófiában játszódott le, áldozata azonban a régi osztrák újságírói gárda egyik ismert, a háború előtt Bulgáriába költözött tagja: Herbst József. Néhány nap előtt a „Radikal11 cimü szófiai na­pilap, a bolgár radikális demokrata párt orgánuma a következő nyílt levelet közölte. A levelet Herbst-Karawelowa Viola asszony, Herbst József felesége, Karawelo Petko volt miniszterelnök leánya intézte Cankow miniszterelnökhöz és a szobranje (nemzetgyűlés) elnökéhez és szószerinti fordításban igy hangzik: („Ez év áprilisának 16.-án táviratot intéz­tem Önökhöz, hogy férjemet, aki ellen a legfel­sőbb haditörvényszék értesítése szerint semmi vád nem merült fel, ismeretlen egyének ismeret­len okokból ismeretlen helyre elhurcolták. Szilárdan biztam abban, hogy Ön, a szo­branje elnöke, aki egyúttal a büntetőjog tanára és Ön miniszterelnök ur, ha addig nem lett volna tudomásuk Herbst József törvényellenes elfoga- tásáról, utána járnak férjem sorsának és vala­milyen formában válaszolni fognak nekem. A jelen pillanatig azonban nem kaptam vá­laszt és úgy látom, hogy Önök, mélyen tisztelt Uraim, nem tartják magukat kötelezve válaszra és kérdésem felett hallgatólag napirendre tértek. Mostan, hat hónapi depresszió, várakozás és bizonytalanság után kénytelen vagyok Önöktől az elmaradt választ a nyilvánosság előtt szá­mon kérni. Adjanak választ, ha nem is, mint a törvény legfőbb őrei, de mint becsületes politi­kusok és gavallérok annak az asszonynak, aki a törvény és az emberi jogok alapján követeli férjének szabadonbocsátását. Szófia, október 30. Herbst-Karawlova Vio!a.“) Két hét előtt intézte ezt a levelet Herbst Jó­zsef felesége Cankow miniszterelnökhöz és a szo­branje elnökéhez, nem tudva még, hogy férje már régen halott, borzalmas halált halt. Ne vágjunk azonban az események elébe, foglalkozzunk elöb'b, azzal, ki volt Herbst József? Herbst József évtizedek előtt ismert alakja volt a bécsi újságírói társadalomnak. Különböző lapok szerkesztőségeiben dolgozott, mig végre a „Neue Freie Presse" kötelékébe lépett, amely né­hány hónapra Szófiába küldte tudósítónak. Herbst olyan jól érezte magát a bolgár fővárosban, hogy végleg letelepedett ottan, felvette a bolgár állam- polgárságot és évekig képviselte bécsi lapját. Közben megismerkedett Ferdinand királlyal, aki ről — A „Neue Freie Presse" volt tudósitó- vejének borzalmas pusztulása. csakhamar kitüntette bizalmával és a volt bécsi újságíró meglepően rövid idő alatt a bolgár kor­mány sajtófőnöke lett. Ferdinánd király bizalmasa természetesen a politikai élet központjában állott és igy baráti viszonyba került Karawelow Petko volt miniszterelnökkel és a szobranje elnökével, akinek leánya, Viola, később felesége lett. Herbst a háború alatt is kitartott Ferdinánd király poli­tikája mellett, majd az összeomlás után, amikor Ferdinánd száműzetésbe ment, ő is visszavonult az újságírástól, mivel nem akarta a forradalmár Stambulinsky-kormányt szolgálni. Elvállalta a berlini Ufa-filmgyár képviseletét és pusztán üzle­tének élt. Amikor az ellenforradalom a Stambu­linsky-kormányt megbuktatta és Cankovék kerül­tek uralomra, Herbst elérkezettnek látta az időt, hogy visszatérjen az újságíráshoz. „Wik“ címen hetilapot alapított, amelyben üdvözölte a baloldali diktatúra megbuktatóit, Cankovot és társait. Csakhamar azonban felismerte, hogy Cankov sem teremtette meg a demokráciát, a terror nem szünt^meg. csak szint változtatott. Herbst kímé­letlenül leleplezte lapjában a kiilönitmények gyil­kosságait és kegyetlenkedéseit, mire a hatóságok a lapot betiltották. Herbst nem ijedt meg a betil­tástól. hanem a hetilap után független napilapot alapított ,.ABC“ címen. Napilapjában is folytatta az atrocitások leleplezését, űrre a hatóságok ezt is betiltották. Herbst még ekkor sem vesztette el kedvét, hanem ismét uj lapot adott ki „Ek“ cí­men, .amelyet naponta kétszer, reggel és délután jelentetett meg. Az „Ek“ csakhamar nagy nép­szerűségre tett szert, mivel Herbst tovább foly­tatta harcát a szabadságjogok helyre állításáért. Ez a lap is megszűnt, azonban nem betiltás kö­vetkeztében, hanem azért, mivel áprilisban, egy szép napon, katonák jelentek meg a szerkesztő­ségben és Herbstet, valamint Gancsew Iván nevű munkatársát elhurcolták. Mint mostan megállapí­tást nyert, Herbst és Gancsew julius közepéig sínylődtek börtönben, még pedig Pawlow Kyrill és Jatiew Péter volt miniszterekkel együtt. Ekkor a banditák a letartóztatottak legnagyobb csodálkozására beiütötték a központi fűtő- készüléket — egy forró júliusi napon. íferbst és három szerencsétlen társa azonban a cso­dálkozásból csakhamar ájulásba estek, ami­kor a banditák értésükre adták, hogy a befii- tés azért történt, mivel mind a négyüket ele­venen elégetik a központi fűtőtestben. A banditák valóban végrehajtották gyalázatos tervüket és Herbstet, majd társait elevenen el­égették. Ez a példátlan gaztett a szófiai rendőr­ség épületében történt és ez az oka, hogy Can­kov nem mer Herbst mitsem sejtő, szerencsétlen özvegyének táviratára válaszolni. RSBRS** Egy német ügyvéd tizenhét évi fegyház után megírta fogságának történetét Ártatlanságát hangoztatja a halálraítélt Hau dr. — Egy szenzációs bünper epilógusa Berlin, november 18. Alig volt valaha szenzációsabb és na­gyobb bünpör, mint amely 1908-ban folyt le Németországban az egész világ közvélemé­nyének hallatlan érdeklődése mellett. A bűn­ügyi történelem egyik legérdekesebb esete volt az, amelynek titkát a főtárgyalás sem tudta megfejteni. Egész Európa lázas figye­lemmel kísérte azt a port, amely akkor Ame­rika végtelen érdeklődését is felfokozta. 1908 nyarán Baden-Badenben Molitor Oszkárné, előkelő német úr­asszonyt, amint este hajadon leányának, Molitor Olgának a társaságában az utcán sétált, hátulról lelőtték. Senki sem tudta, ki a gyilkos, mígnem a rendőrség megállapította, hogy a gyilkosság napján Molitorné veje, Hau Károly dr.. elő­kelő német ügyvéd, aki soká élt Amerikában és ott Roosewelt ügyvédje is volt, ismert jogtudós, álszak állal és álruháiban Badenben tartózkodott. A badeni ügyészség ezért gyil­kosság címén letartóztatta Hant, aki úgy n vizsgálat során, mint a főtárgyai ásón tagad­ta, hogy a gyilkosságot ő követte volna el ellenben nem akart felvilágosítást adni arról, hogy miért jelent meg Badenben és mi­ért viselt álruhát és álszakállt. A badeni törvényszék végül halálra ítélte Haut és ez az ítélet akkor a legkülönbözőbb viták­ra adott okot- Voltak, akik Hau ártatlanságát bizonyították, mások ellenben őt tartották a gyilkosnak, magnem végül a lipcsei birodalmi főtörvényszék az Ítéletét életfogytiglani fegyházra változtatta. Ugyanakkor, amikor Hant letartóztatták, felesége a zürichi tóba ölte magát. Hau dr. tizenhét évet töltött le fegyház­büntetéséből, mígnem most Hindenburg köz- társasági elnök, aki tudvalevőleg amnesztiát adott, megkegyelmezett Halinak is, akinek hát hónap volt még hátra ahhoz, hogy fölté­teles szabadságra engedjék, Haut a nyáron elbocsátották a karlsruhei fogházból. Hogy Hau azonban hol tartózkodik, azt senki sem tudja, ellenben a berlini Ullstein-cégnél most egyszerre két kötet is jelent meg, amelyek hallatlan érdeklődést keltettek Németország­ban. Egyik könyvében Molitorné meg­gyilkolásának történetét ismerteti, a másik­ban pedig a fegyház életét írja le. Németor­szágban nagy szenzációt keltett ez a két könyv, amelyekben tizenhét esztendő után Hau végre el­mondja, hogy miért jelent meg akkor áí- szakállal és álruhában Badenben. Hau ma is azt állítja, hogy semmi köze sincs a gyilkossághoz, ellenben azért ment Ba- denbe, mert halálosan szerelmes volt a sógornőjébe, Molitor Olgába. Hau könyvéről most arra következtet­nek, hogy az 'ügyvéd felesége tudta férjének ezt a szerelmét és hogy talán azon az estén nem is Molitóménak, hanem Molitor Olgának kellett volna meghalnia. Hau dr- könyvei nagy szenzációt jelen­tettek Németországban és ma a karlsruhei ügyészség elfogatóparancsot adott ki Hau el­len. Az ügyészség véleménye szerbit annak, aki föltétcles szabadságon van, nem lehet nyilatkoznia pőréről és börtönéről és miután Hau könyveinek kiadásával ezt megszegte ezért most le akarják tartóztatni, hogy hátra­levő hét hónapját még töltse ki. Egyelőre azonban senki se tudja, hol él Hau dr. yiíiér< nem métt a tófto­tunffftan, miftoi itt n ftelyedf Pécsett letartóztatták Budapest, Hamburg- és Prága szélhámosát Petermann György kivándorlási ügynök és orgazda, aki két nővérét le akarta mészárolni — Bigámiát követett el, de mind a két íe e- ségét elhagyta — A „gyáros ur‘‘ szélhámos­kodásai — Saját tudósítónktól — Budapest, november 19. A pécsi állam rendőrség tegnap délután egy nagysitlü szélhámost vett őrizetbe Pe­termann György pécsi származású ügynök személyében, aki egész Európát bekalandoz­ta s legutóbb Prágában is folytatta szélhá­moskodásait. A rendőrségen tegnap két urileány, Pe­termann Regina és Anna halálos rettegéstől remegve előadta, hogy bátyjuk, György késsel meg akarta öl­ni őket s alig tudtak az elvetemült testvér eíöf elmenekülni. „Meggöllek, ha nem mentek a fenébe" A rendőrség kérdezősködésére a lányok elmondták, hogy testvérük több évvel ezelőtt kivándorolt Hamburgba. Sokáig nem hallot­tak róla, mig három hete teljesen lerongyol­tam újból beállított hozzájuk. Azóta a családi életük pokollá változott. Petermann azzal dicsekedett, hogy Ham­burgban két iátékárugyára van s most csak azért jött haza, hogy anyját is magával vi­gye Hamburgba. Természetesen csak az anyja k;s vagyonkájára akarta rátenni kezét. Amiben azonban útjában álltak neki a lányok. Ettől kezdve állandó perpatvart csinált és el akarta üldözni nővéreit a háztól. — Dobd ki őket, anyám. — mondta a ló testvér— vagy ők. vagy én, választanod kell! De az öreg asszony csak csitította öt is a lányokat is. Tegnap délben aztán végleg kirobbant az £xaltáit férfiből a vadállat. Előragadott egy konyhakést és rároliant a két lányra. — Azonnal takarodjatok — övültötte — megöllek, ha nem mentek a fenébe. Az anyja azonban szivetrázó sikoltással közbevetette magát, úgy hogy a lányok el­futhattak s rögtön a rendőrségre mentek. A rendőrség a följelentés alapján azon­nal őrizetbe vette a gyanús embert Kuiint hogy Petermann Györgyöt a budapesti rend­őrség mint nagystílű szélhámost igen jól is­meri, mert kivándorlásra való csábTáscrt és or­gazdaság miatt már többször volt bün­tetve. Azonkívül házassági szédelgéssel is fog­lalkozott. Első feleségét. Glauser Aoolloniát, ak'vel Pesten a VIII. kerületben esküdött meg, hűtlenül elhagyta. Egy évvel ezelőtt ugyancsak Pesten, de már az V-;k kenheti anyakönyvvezető előtt ismét házasságra lé­pett egy Tóth Júlia nevű leánnyal. Ma ezt földeriteHék s ezzel rábizonyult a bigámia büntette. Második feleségét is rövid házasélet után faképnél hagyta. „Két gyáram van, kérek kölcsön .. Petermann a kettős házasság vádja ellen azzal a mesével védekezek, hogy hat év óta állandóan Hamburgban volt, ahol két gyára van. Annyit azonban beismert, hogy 1924- ben tényleg járt Pesten. Az útleveléből az is kitűnik, hogy Prágában tartózkodott. Prágá­ban szintén kamatoztatta meséjét a holdbéli két gyárról. Egy helyen például ezer korona kölcsönt vett föl azon a címen, hogy egy évig betegeskedett s közben két gyára szü­netelt. Budapesten, Hamburgban és Pécset most tovább kutatnak az európai szélhámos múltjának föl derítés éré, mert nagy a gyanú, hogy egyéb súlyos bűncselekmény elv is terhe­lik ielkiismeretét. _____________ — (A komáromi állami dohánybeváltó és a munkásuk ) Komáromi r.idósitcnk jelen­ti; A dohánybeváltás munkája most indul meg a komáromi állami dobányátvéteii bör­zeiben és most kezdődik a munkások felvé­tele, mely körül a múlt évben komoly zavar­gások fordultak elő és a dohánybeváltó Igaz­gatóját és egy tisztviselőiét a felindult mun­kástömegek véresre verték. Hogy ezeknek a jeleneteknek elejét vegye a városi tanács, a prágai dohányjövedéki központi igazgatóság­gal tárgyalásokat folytatott és ;géretet nyert azbánt, hogy azokat a munkásokat, akik már dolgoztak a dohánybeváltóban, minden iga­zolás nélkül felveszik, uj nnmkásnöke’ azon­ban csak 35. éves korig állampolgársági és erkölcsi bizonyítvánnyal vesznek fel. A mun- kásnőknek egy nagy hányada igy ismét nem juthat keresethez, mert állampolgárságukat nem ismerik cl.

Next

/
Thumbnails
Contents