Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-20 / 263. (1006.) szám

Ffentek, november 20. Az Országos Keresztény­szocialista Pórt és a válasz­tások Az országos kerosztényszodalista párt pozsonyi központja küldötte be hozzánk az alábbi cikket: A választások lezajlottak. A nép ítélt és ítélete megsemmisítő volt arra a rendszer­re, amely az elmúlt parlamenti időszak alatt csak visszaélt * hatalmával a szlovenszkói őslakosság rovására. Az igazságtalanságok és sérelmek özöne megbosszulta magát és a bárd, amely a kisebbségek nyakának volt szegezve, az eddigi uralom életét oltotta ki. Az ellenzék győzelmes előretörése csak kö­vetkezménye mostani uraink bűneinek. En­nek így kellett lennie, mert az okra be kell következnie az okozatnak és c\ bűnre a bün- hödésnek. Ez az igazság a világ kezdete óta. Az országos keresztényszocialista párt a választások eredményével meg lehet elé­gedve. Több mint 100.000 szavazatot kapott annak ellenére, hogy az összes pártok közül neki kellett a legerősebb küzdelmet megvív­nia. Egyik kezével az elnyomó rendszer el­len kellett védekeznie, a másik kezével pe­dig a pártbontók csalárd törve-téseit kellett megakadályoznia. Ugyanekkor szemmel kel­lett tartania a volt szövetségeseit is. A kormánnyal kacérkodó pártütök a testvérharc átkos ódiumát zúdították erre a pártra. Márciustól egészen a választások lezajlásáig minden eszköz jó volt nekik ar­ra, hogy eltapossák és lerombolják azt, amit az országos keresztényszocialista párt felvi­lágosító munkában épített. Nem átallották a nemtelen lealacsonyító rágalmakhoz nyúlni, csakhogy elvesztett pozíciójukat valamikép­pen visszaszerezhessék. Ha az országos ke­resztény szocialista párt valahol felnyitotta a nép szemét, a következő nap már ott vol­tak a Lellei-klikk emberei, hogy az elért eredményeket megsemmisítsék. A legaljasabb munkára vállalkoztak és vezéreik piszkos kézzel nyúltak Hunyadi János és Kapisztrán János örökké szent emlékéhez, akkor, ami­dőn egymást a magyar történelem legkima­gaslóbb egyéniségeihez hasonlították. A nép azonban fölöttük is kimondotta az Ítéletet. A pártütök elnyerték méltó büntetésüket és nem jutottak mandátumhoz a prágai parla­mentben, tehét beigazolódott, hogy az állítá­suk, mintha 80.000 ember állana mögöttük, közönséges ámítás volt. Azokat, akik félrevezetve és megcsalat- va a Lellei-íéle társaságra szavaztak, szívből sajnáljuk és volna egy pár igaz szavunk hoz­zájuk: A Lellei-klikk 16.408 szavazata az ősla­A'szlovák néppárt nem ismeri el i csehszlovák nemzeti eguscgtí Himba válaszol a cseh néppárt invitálására — Nem akarja a szlovák népet elárulni Prága, november 19. (Saját tudósítónktól.) Kordács érsek lap­ja, a Ceeh, amint ismeretes, fölszólította a választások után Hlinkát, hogy a csehszlovák nemzeti egység állapján egyesüljön a cseh néppárttal. A Slovak mai vezércikkében válaszol a Ccchnek s kijelenti, hogy a szlovák néppárt souasem íogia a cseh­szlovák nemzeti egységet elismerni. Ha Sramekék ilyen föltételekhez kötik a szlo­vák néppártnak a kormányba való belépését. akkor ebből sohasem lesz semmi, mert a néppárt nem akarja a szlovák nemzetei elárulni, Ezek szerint tehát kútba esik Sramek miniszterelnöksége is. A Slovak egyúttal be­jelenti, hogy a néppárt a harmadik szkruüniumig nem kozza nyilvánosságra po'ilika? program­ját s további céljait. Hlinkát vasárnapra várják Pozsonyba, amikor a párt végrehajtó bizotságának ülé­sén fogja leszögezni áWásponjtát. Kramár lemond mandátumáról ? A nemzeti demokraták a pártvezért okolják a vá;asztási kudarcért — Lodgmannal és Kramárrai megbukott az uitrasovinizmus Prága, november 19. Politikai tudósítónk jelenti: A nemzeti demokrata pártban a választások csúfos eredménye miatt nagy az elégedetlenség. A párt végrehajtó bizottsága tegnap ülést tar­tott, amelyen élesen támadták Kramárt. A párt egyes számottevő tagjai azt a tervet is fölvetették, hogy a nemzeti demokratapárt alakítson közös pártot az agrár- és cseh ipa­rospárttal. Kramár a támadásokra nem válaszolt, hanem kedvetlenül eltávozott. Politikai kö­rökben az a hir terjedt el, hogy Kramár lemond mandátuméról és telje­sen visszavonul a politikai élet porond­járól. kósság és a kereszténység erejét gyöngí­tette. Ezek a szavazatok a legjobb esetben is elvesztek a magyarság számára, akkor amidőn a létünkért vivott küzdelemben min­den segítő kézre szükségünk volna. Lehet azonban, hogy ezek a szavazatok csak a kormányt fogják erősíteni, s ennek Legsöté­tebb tragikuma az, hogy a szavazatok leg­nagyobb része az érsekujvári választókerü­letből került ki. Az országos keresztényszo­cialista párt egy képviselővel többet küldhe­tett volna a parlamentbe, ha ezek a szava­zók még idejében ráeszmélnek az igazságra. Azonban még mindig nem késő belátniuk azt, hogy méltatlanokra pazarolták eddig bizalmukat. Tudjuk és hisszük, hogy ők szin­tén magyarul éreznek, keresztény hitet val­lanak, tehát megbocsátó szeretettel várjuk őket, hogy ők is résztvehessenek a párt al­kotó munkájában. Az országos keresztényszocialista párt­A hir ugyan még megerősítésre szorul, de nem valószínűtlen, mert Kramárt elkedvet­lenítették a személyét minden oldalról ért támadások s politikai múltja nem engedi meg hogy ezentúl az állam vezetésében csak má- sodrangu szerepet játszón. A légionárius Narodni Osvobozeni ösz- szehasonlitja Lodgman és Kramár politikáját ? megállapítja, hogy mindkét politikus uítrasovén programjá­val megbukott. Lodgman már le is vonta a következménye­ket s visszavonult a politikai élettől, remél­hetőleg — írja a lap — Kramár is tudni fogja kötelességét és követni fogja Lodgman pél­dáját. * 1 nak győzelme azt mutatja, hogy a keresz­tény világnézet elevenen él a tömegek lelké­ben és ezeket a tömegeket sem a kormány- igeret, sem a rágalomhadjárat nem tántorít­hatja el. Egy cél és egy hit érzésében forr össze annak a 100.000 szavazónak a szive, aki a keresztényszocialista lobogóra eskü­dött november 15-én. A párt e bizalomtól megerősödve fokozott szorgalommal foly­tatja a választások után az alkotó munkát. Ki fogja építeni gazdasági szervezeteit, a la­kosságot kulturális igényeinek kielégítésében segíteni fogja és gazdag, minden társadalmi osztály szükségleteire kiterjedő programmal fog harcolni az őslakók szebb jövendőjéért. Tettel és nem Ígéretekkel kívánja a párt megjutalmazni azokat, akik iája szavaztak és köszöni nekik — elsősorban a pozsonyi lakosságnak — hogy kereszténységük és nemzeti öntudatuk mellett kitartva az urnák i1Őtt is kereszténvszocíalisták maradtak! Section Nro 138. Mi az ördög ez? Álmodom? Vagy fölizgatott iantáziám bolondozik? Ebben az amforában egy halott fiatal leány álmodik, pihen vagy nyugszik. Elly Blackhorst. Alig húsz éves. Szép volt-e? Bi­zonyosan. Húsz éves korában minden leány szép És csak a szép hal meg húsz éves korában. A csúnya — okosabb. Elly Blackhorst tehát bizo­nyosan szép volt. Szőke, mint a búza és sze­mében kék csillagok ragyogtak. Dehát mit keres ez az ausztráliai szépség itt, a Siralmas-puszta boldog kis szigetén? Hogyan került ide? Miért? A félmaréknyi szürke hamut miért őrzik itt olyan kegyeietes pompávai? Egymást kergették a kér­dések. egyik izgatóbb a másiknál. Kaiandorregé- nyek és rejtelmes novellák, amik kizavarták fe­jemből az álmot. Hogyan is aludhatnám ilyen titokzatos kisértettel ugyanegy szobában! Akinek csipetnyi pora talán csak azért hajózott át az óceánon, hogy egy ismeretlen vándor álmait széj- jelrebbentse. De miért éppen az enyéimet? Mit akar ez a bájos fantom éppen én vp'em? Reggelig be se hunytam a szememet. A ki­merültséget a hideg viz valamennyire lemosta az arcomról, de a lelkemben ott maiadt az éjszaka lázas té'pelődése és az Elly B'ack.iorst titka. Leg­jobb lesz, ha szépen elbúcsúzom és a legközelebbi vonattal haeakocogok. Talán igj, megmenekülök az amfora árnyékától s talán csak nem jön utá­nam haza is? a reggelinél ezt az elhatározásomat mindjárt közöltem is Kelevér Pállal. Kértem, gondoskodjék fogatról, ami a vasútállomásra vigyen. Persze, váratlan kívánságom nagyon meglepte. Bámé­szan, majd fürkészve nézett rám, mintha azon förné fejét, amit elhallgattam. Aztán elkedvetle­nedett. — Feleségem nagyon zokon veszi majd — szólt neheztelőem — Napok óta azon fárad, hogy kellemessé tegye számodra az ittidőzést. — Nagyszerű asszony! — dicsértem engesz- telésül. — Szép is, jó is, kedves is, okos Is. Áldás és szerencse az ilyen feleség! Kelevér Pál elégedetten mosolygott. — Es te mégis szökni készülsz! Tőle, vagy ön tőlem? — Nem! — fele1 tem tiltakozóan. — De nem szoktam nem tudok kísértetekkel hálni! — Kísértetekkel? . . . Aliál talán a szegény Elly Blackhorst? Mi? Hát mi közöd hozzá? ... De mf köze neki én hozzám? És hozzád! És — és — őnagysága?-• No, ami azt illeti Noki csak mégis volna valami kis köze — Tulajdonképpen — tétovázott Kelevér Pál barátom. — No, ugye? — kaptam a szaván. — Ugye, látod! De Pál hamar összeszedte magát. — Semmit se Iátok — rázta a felét. — Csak azt, hogy megint találtál vammi bogarat, amit azonban én mindjárt kiverek a fejedből. Furcsa kis története van ám a szegény Elly Blackhorst- nak. És annak az amforának. — Története is van? — Története mindennek van. Az amforáé ott kezdődik, hogy három esztendővel ezelőtt, mikor még iegényember voltam, egyszer, úgy déltájban megjelent nálam egy elegáns és gyönyörű fiatal leány. — Elly Biackhorst . . . — Az ördögöt Elly Blackhorst! — fakadt ki Kelevér Pál. — Még akkor azt se tudtam, hogy a világon van. Hanem Forgó Éva. A szép Forgó Éva. — A feleséged? — Akkor még nem az én feleségem volt, ha­nem az Elecskey Gida menyasszonya. Én csak szerelmes voltam belé,- még pedig fülig. Vagy azon túl Is. — És a helyedbe jött! Szerencsés fickó! — Helyembe? Sőt meg is kért. Annak rendje és módja szerint, ő kért meg engem; vegyem el feleségül. Megcsóváltam a fejemet. — Mit beszélsz te itt összevissza! — Igen.. Megmondta azt is. hogy nem szeret. De tudta, hogy én szeretem őt. És a feleségem akar lenni. Egy föltétele van: hozzam haza a vő­legényét Amerikából. Elálmélkodtam.-— Furcsa kis kívánság! Elecskey G'dát? — Igen. Az első percekben engem is frappiro- zott. De aztán gondolkoztam rajta. A szegény Elecskey Gida ugyanis, miután ^pezsgőzte ősi birtokát, Amerikába hajózott át, szerencsét pró­bálni. Ez már-már sikerült is neki. Valami autó­gyárvállalat szolgálatába állott, ahol nagyon szép jövedelemre tett szert. De a halál közbeszólt. — Meghalt? — Meg. Utolsó kívánsága szerint a szép fiva haza akarta hozatni, hogy itthon álmodják tovább azt az álmot, amit a Végzet megszakított. Ö Elecskey Gidáról, Elecskey Gida meg őr ól a. En­gem a kisgazdasági egyesület épp akkor küldött ki Amerikába a nemzetközi kongresszusra, a bús menyasszonynak ez kapóra jött. Az ember, ha Óriási verekedés egy német fai védő gyűlésen Egy halott, 60 sebesült Berlin, november 19. Chemnitzben, a nemzeti szocialista munkáspárt gyűlésén sú­lyos verekedésre került a sor a kommunisták és a nemzeti szocialisták között. Több, mint 60 ember megsebesült. Egy 42 éves jmunkás belehalt sebeibe s töb­ben a halállal vívódnak. Amikor a rendőrség megérkezett, a kommu­nisták sorba kiugráltak az ablakon, amelyek pedig hat méter magasan voltak a kert fölött. Egynéhányat mégis sikerült a rendőrségnek letartóztatnia. A vendéglős kárát 15 ezer márkára becsüli, amennyiben a verekedés alkalmával ezer söröspoharat és ötszáz ká­véscsészét, valamint az összes asztalokat és székeket összetörték. A magyar honvédség ni parancsnoka Budapest, november 19. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: Az Est érte­sülése szerint a lemondott Nagy Pál tábor­nok helyébe a magyar honvédség főparancs­nokául Jánky Kocsárd lovassági tábornokot nevezte ki a kormányzó. Olasz siker, francia ba’siker a pénzügyek terén London, november 19. Amint már jelen­tettük, az adósságokat rendező olasz bizott­ság Amerikában a Morgan-csoport bankhá­zaiban 100 millió dolláros kölcsönt vett föl. A kölcsönt legföljebb 7 százalékkal kamatoz­tatják s húsz. vagy harminc év alatt fizetik vissza. A kapott pénz felét a líra stabilizá­ciójára fordítják. — A tegnap Londonba ér­kezett jelentések szerint az Egyesült Államok addig nem kezd uj tárgyalásokat Franciaor­szággal adósságai ügyében, amíg a francia pénzügy krízis meg nem szűnik. Amerikai la­pok szerint Caillaux missziójának csődjét el­sősorban a francia frank ingadozó állása okozta. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Sorsteftjckrt mindenki csak Galerik és Tso HaMMau vesz, Br&tisiavn, SeaúnlCnd as. Telefon 1920 és 236i. HHMgsaaaMfaiiaEiBMegasHiM mmmmmmmmmmm i a——— olyan szerelmes, amilyen én voltam, nem sokat gondolkozik. Eszembe se jutott, hogy a vetély- társamat hozom haza, aki esetleg holtan még ve­szedelmesebb lehet, mint életében volt. Eszembe se jutott akkor, hogy mit ér majd nekem a szép Forgó Éva csókja, ha azalatt a fejében a holt szerelmes emléke motoszkál és szive a soha el nem csókolt, de mindig epedett és örökre eltűnt csókokért dobog! Én csak arra gondoltam, hogy Éva az enyém lesz. A kongresszussal hamar vé­geztem. összeállítottam a jelentésemet is és az­után siettem az Elecskey Gida utolsó nyomaiba. Newyorkban halt meg, ott is temették el. A rop­pant amerikai faluban példás rend van, könnyen ment minden. Elecskey Gidát, végrende ete sze­rint, a Crematorium Company Limited hamvasz­totta el. Megmaradt porát a társaság Avenue Star 97. szám alatt lévő raktárában, díszes amfo­rába zárva, Fourth Section 142. rekeszben hama­rosan kikeresték, kiváltottam és — azután haza! Csak haza! Az amforát úgy szorongattam a zse­bemben, mintha már a szép Forgó Éva jegygyűrű­je volna. az. Mielőtt hajóra szálltam, egy ruha­kereskedésben téiik'abátot vettem, mert nagyon hidegre fordult az idő. Egy pompás darabot talál­tam s épp mikor rámsegitették, fiatal ember lépett hozzám és bemutatkozott. — Franois Dayton. — Nagyon örültem. Angol ember. Mosolyog­va beszélte el, hogy az én téli kabátomnak épp a. párját, szakasztott hasonmását vette meg, mert ő babonás ember. Hogy mi köze van ehhez a babo­nának? Azt is megmondta. Mi már egyizben ta­lálkoztunk. A Crematorium Company Limited­nél, az Avenue Star-on, a raktárban, ahol ő épp akkor váltotta ki holt menyasszonya hamvait, mi­kor én az Elecskey Gidáét. őszintén szólva, én nem emlékeztem rá. De 5, úgy látszik, angol lé­tére mindent jobban megfigyelt s emlékeztetésé- vel azt az érzést keltette föl bennem, mintha némi­képp bajtársak volnánk. Kezdett a dolog érdekelni engem is. — Különös — szóltam — bizonyosan Elly Blackhorst. — Várj csak — csillapított Kelevér barátom — Rövid beszélgetés után még ott. a ruhásbolt- ban elváltunk. A hosszú és unalmas tengeri utón azonban, a hajón, sokszor eszembe futott Francis Dayton. Milyen sajátságos játéka a véletlennek! Hogy talán éppen most, a világ másik tájéka fc'é egy'másik ember is hajózik. Épp olyan téli kabát­ban, mint én. És annak a zsebében Is éppen o yan amfora vau. Az enyémben egy holt vőlegény, az Az amforák Irta: Lörliiczy György Tavaly nyáron megint emberevő kedvem kerekedett; fojtogatott az undor, ami a városi embert időnként előveszi, mint a gyomorbajost a váltó láz. Vágytam az ősnomádok primitív éleiére, amiben legalább őszinteség van. Ki, a falura! Ki, a tanyára! Ahol semmi egyéb nincsen, csak csönd. , A süket rónaság egyik eldugott rekettyéjébe, a Kelevér Pál barátom ősi birodalmába menekül­jem. Már régen hívogattak, hogy hallgassam meg a tiszaparti füzesben a vadgalambot és Siralmas­pusztán a fülemülét. Déltájbaii érkeztem meg a szomorunevü kis tanyára s mire éjféltájban nyu­godni tértünk, már teie voltam a csönd altatgató költészetével. Nemcsak a tanya békés csöndje, nemcsak a vadgalamb kacagása és a fülemüle epedő nótája nyugtatott és ejtett meg* hanem még inkább a boldogságnak az a természetes har­móniája, ami fiatal barátom szerelmes fészkén uralkodik. Siralmas-puszta csakugyan az álmok tanyája. Mióta Kelevér Pál megesküdött a szép Forgó Évával, azóta, úgy látszik, nemcsak a vadgalamb turbékol Siralmas-pusztán, hanem az én boldog barátom is. Hamarosan el is döntöttük, hogy a tanya bús nevét meg keli változtatni; nem Siralmas az, hanem Kacagó. Hálószobámba tréfásan mosolygott be a hold, mintha rajtam nevetne: milyen mulatságos az ilyen öreg fickó, aki nem akar megvénülni s mi­kor már a maga szerelmeiből kikopott, a másoké­val vesződik! Álmos és fáradt voltam, mégse tudtam elaludni. Az embert a boldogság is kime­ríti, kivált — a másé. Cigarettát cigarettára .szív­tam és a kék füstön észrevétlenül széjjelszáílt a nyugalom altatgató érzése. Idegesen nézegettem körül, keresve valamit, anrj?en a környezet lelkét láthatom. A bútor, a csecsebecse, a rend, a kép mindent karakternél. De a képek többnyire ván­dor kontárok félénk kísérletei voltak. A cserepek szelíd, mutatós utánzatok. Mindössze egy kis ezüst amfora lepett meg, ami külön etagére-en ál­lott a vitrin mellett. Az is inkább csak azért, mert majdnem elborította a friss neícleits és rózsa, amivel, úgy látszik, nrmlcnnap fö’bokrétázzák. Kezembe fogtam. KörülnczegcUem O’da'ám kö­rös körül, nagyon közönséges, szinte gyárias vé­séssel ezt Írták rá: Mi-s.s Elly Blackhorst. Nat: I3th July 1896. Australia. Dead: 14. Üi. Jiine. 1916. New York. Crematorium Company Limil-ed. Eourlh

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents