Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-19 / 262. (1005.) szám

Csütörtök, november í9 Kallódó tehetségek — Hozzászólás egy riporthoz — Rozsnyó, november 18. Olvasóink emlékezni fognak lapunk november 10-iki számában Farkas István tollából megjelent és Argay Richárdről, a rárósnmly'acli piktorról szóló riportra. A riportban tévedéseket és váda­kat látok. A tévedésekkel ezúttal nem szándéko­zom foglalkozni, mivel jóhiszemüek s tisztán a szakmán kívüli területre kalandozáson alapulnak. F)e a vádak elhangzottak a nagy nyilvánosság előtt, ugyanúgy kell őket tisztáznunk, nehogy kö­zönségünk téves képet alkosson magának a szlo- vtmszkói művész társadalom belső életéről. Azt írja Farkas kollegám, hogy ha vaiaki kö­zénk keveredik, nem szívesen látjuk, pláne, ha tehetség lakik benne, egyenesen agyonhallgatjuk. Kérdem: vannak-e pozitív adatai Farkas István­nak egy ilyen súlyos vád nyilvános kimondásá­hoz? Ha vannak: ki velük! Neveiket, adatokat! Irtsuk a gazt, úgyis elég tövises az utunk. És a legnagyobb mértékben a cél érdekében való, hogy megismerjük a kivetni való aknamunkásó­kat. De ha nincsenek pozitív adatai, úgy ez a köztudatnak szánt, mérgező erejű kijelentés fele* dése a felelősségnek, mellyel a nyilvánosság előtt minden szóért tartozunk! A közönség a riport ha­tása alatt bennünk kenyéririgy, torzsalkodó, egy­mást. elgáncsoló társaságot fog látni, anélkül, hogy erre komoly alap volna. Mert tagadnom kell Farkas kollegám kijelen­tését, azon az alapon, hogy az államforduiat óta benne élek a szloVenszkói magyar müvésztársada- 1 ómban és azt keresztülkasul ismerem. Ott voltam - ami legjobb alkalom a megfigyelésre — ma vi­rágzó müvészegy esül etünk, az 1. V. U. 8. bölcső­iénél. És a kezdetiől máig, sehol, soha nem ta­pasztaltam azt, amivel Farkas István vádol. Sőt: örültünk, ha uj tagok jöttek hozzánk, magunk to­boroztuk az ui bajtársakat és természetesen: fő­ként a tehetségeseket, helyesebben: csakis a tehetségeseket. Mert higyje el Farkas kollegám, csak egyet nem tudunk szenvedni: a dilettantiz­must. Ez ellen küzdünk tüzzei-vassal, korom­hegyig. De tehetségeket kinézni, agyonhallgatni? Mi értelme volna ennek? Nem minden mtivész- egyesület vitális érdeke, hogy kebelében minél több s minél kiválóbb tehetségét egyesítsen? És miért volna az agyonhallgatás? Kenyéririgység­ből? Ez ma nálunk — nem létezik. Hacsak „éh- irigység“ nem. Már pedig az emberek azt nem szokták egymástól irigyelni, hogy közösen — éhezzenek. Szlovenszkó magyar művészei pedig ezt teszik! Betekintésem volt és van sok más művész- egyes ül etünk beléletébe is, a kartársi viszonyla­tokba. Ott, ahol a Kazinczy-Társaság jubileumi kiállítása egyesítette összes t n ü v és z e g y e s ül étéin- ket s ahol azóta ezek a müvészegyesületek állan­dóan meghívják egymást saját székhelyeikre, ki­állításokra — nem lehet szó semmiféle irigységről, iéltékenyikedésről. Egy bizonyos: nehéz a sor­sunk, keményen kell küzdenünk a boldogulásért. De vállt-vállnak vetve. Nem egymás ellen. És — egyikünknek sem jött helyébe a jó szerencse. Van kényszerű, de van önkényes eltemetkezés. Ha pedig Argay Richárd úgy intézi el a nyilvá­nosság keresését, hogy „nem érdemes, úgyis so­kan vagyunk11 — akkor senkit nem érhet szemre­hányás azért, hogy vele szemben valamit elmu­lasztott! Ha a művészkörökkel sem tud „össze- juhosodm“, mert sokan és sokfélék, erről is ki tehet? Neki magának kell kikeresnie azt a mű­vészcsoportot, mely vele leginkább rokon, mely­be legjobban beillik. S ha ő nem keresi intenzi­vebben a kapcsolatot, a művészköröktől igazán nem várhatja, hogy helyébe menjenek. Éppen ezekben a részletekben teljesen hiá­nyos a riport. Vádjai vannak, de arról nem szá­mol be: mikor, hol és mit kísérelt meg Argay Richárd avégbői, hogy érvényesüljön? És kiknek hibájából nem boldogult? Kik gáncsolták el? Errői kellene tudnunk, enélkül valóban csak a fenti válaszunk lehet a vádakra. És most menjünk tovább egy lépéssel, hiszen nagyon egyszerű a dolog: keresse fel Argay Ri­chárd akár az I. V. U. S. ügyvezetőségét, akár a TESZO igazgatóságát, vagy a Kazinczy-Társaság képzőművészeti szakosztályát aziránt, hogy a müvésztagok sorába felvegyék. A legközelebb esedékes kiállításokra küldjön anyagot, álljon a zsűri elé. Ha valóban érték, feltétlenül felveszik. S ha felvették, minden további könnyen megy. Dolgozhat, fejlődhetik, meglesz az állandó kap­csolata úgy a nagyközönséggel, mint a művész­körökké!. Amellett jó, hogy mint tanítónak, bár nehezen megszolgált, de biztos kenyere van. Az, ami sokunknak nincs. Hogy amellett tud a piktu- rávai foglalkozni, arról éppen a. riport szólt. És ha még többre hivatott? Kérem, volt nekem egy kollegám a budapesti rajztanárképző főiskolán. Keményöklii, szívós, vasgyuró. Bírta az éhezést, hideg szobát, maga tartotta fenn magát első nap­tól kezdve. A tanulmányi órák alatt kettős mun­kát végzett: felét beadta a professzorainknak, fe­lét — eladta. Velünk végzett, de akkorráfa már nem kellett neki az oklevél, műtermet nyitott s ma sokszorosan elismert, jól kereső, neves mű­vész. A P. M. M. pesti -riportjai is gyakran emli­'AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAéAAAAAAáAA Berlin, november 18. A Lokalanzeiger cimii nemzeti párti lap tegnapi szántában ki­jelentette, hogy Hindenburg elnök, ha alá is írja a locarnói szerződést, belsejében sohasem fogadja el azt. Az aláírás nem egyezik a teljes elfogadással. A nacionalista lapnak ez a föltünést kel­tő nyilatkozata igen nagy felháborodást oko­zott a német belpolitikai életben. A Berliner Tageblatt kijelenti, hogy a lap manőverezé­sével arra akarta szorítani Hindenburg elnö­mh-itíenkl csak üalpleit fa isa imWiMm mi, Braflsiaya, ftatlisiCná 08. Telefon hzí) ói '.iür, irfV7íí?TVn»V?t?VV??rifWT’ff?¥7»T tik. Czencz Jánosnak hívják. És — Czencz kollé­gám is tanító volt, sokat mesélt nekem róla, ho­gyan élt falun, tanított, disznót hizlalt, tehenet tar­tott és — festett. Otthagyta a biztos kenyeret, mért a talentuma parancsolta. És beérkezett! Netn ezt a sorsot kívánom Argay Richárdnak, hogy ő is éhezve küzdje ki az érvényesülést. Dé ha hivatottságot érez magában és szüksége van a nyilvánosságra, keresse is azt. Ha kívánja, én itt a nyilvánosság előtt ajánlóm fel, hogy szives­örömest segítségére leszek valamelyik művész- egyesületben való elhelyezkedésénél. Csak egy a kikötés: hivatott, szakértői kritika elé álltn-i! Va­lamelyik egyesület és nem a riporter zsűrije elé. Ezzel mindnyáján tartozunk a művészi értékkivá­lasztásnak. Quae cum itá sint — a vádakat nem vállal­juk! Nem kérdeztem meg előzetesen a művész- kollegáimat, de úgy érzem: mindnyájuk helyett szóltam. Tichy Kálmán. A német nacionalisták áskálódnak Hindentourg ellen A Lokalanzeiger inkorrektségei föltételez köt, hogy megutálja a helyzetet és leniond- jon. A Vossische Zeitung per fid föltételezés­nek mondja azt, amit a Lokalallzeigeir ir. Még a jobboldali lapok sem azonosítják magukat kollégájukkal, kijelentvén, hogy Hindenburg sokkal inkább becsületes ka­tona, mintsem olyan dologhoz adja alá­írását, amit nem fogad el. A tábornagy sohasem szegi meg elnöki esküjét. Ma nem egyezik meg a locarnói szerződéssel, akkor lemond, de becsületbelli tikorrektséget nem követ el. UI bnvárkajőkatasztrófa Két és fél hónap alatt három nagy tengeralattjáró pusztult eí, százhatvonhat áldozatfaj - Az „M !.“ elsiüyedésének következményei — Óriási föHiáhorodás Angliában London, november 18. Angliában óriási föltünést keltett az „M I.“ tengeralattjáró eltűnése. Jele ti tettük már, hogy a november 16-án megtartott La Man- che-csatornai flottagyako rlaton az ujtipusu. hatalmas buvárhajó, hatvankilenc emberrel a födélzetén, elmerült s három napi hiábavaló keresés után az adniiralitás L kénytelen-volt elismerni, hogy a megmentés minden remé­nye meghiúsult. Az angol közvéleményt a szenzáció erejével érte ez a katasztrófáim-, annál is inkább, mert rövid idő alatt ez már az ötödik angol tengeralattjáró, amely a bé­ke megkötése óta a tengerbe pusztult. Különösen az utóbbi időben sűrűn követ­ték egymást a tengeralattjáró-szerencsétlen­ségek. Alig két és fél hónap alatt három nagy buvárhajó pusztult el a viLgcu: augusz­tus 26-án a „Sebasíiano-VenieroM nevű vadonatúj olasz hajó, ams'y szerencsét­lenségnek hatvan áldozata volt, pont egy hónapra rá, szeptember 26-án az „S 51“ nevű amerikai, harminchét áldozattal, most pedig, november 12-én, az „M !,“ hatvankilenc áldozatta'. Közvetlenül az angol szerencsétlenség után pedig a tóul őri kikötőben egy modern fran­cia buvárhajó. a „Néróide“ került veszede­lembe s csak a véletlenen múlt, hogy ;i fran­cia haditengerészet szintén nem károsult egy fontos egységgel és hatvanöv matróz éle­tével. Két és fő? hónap alatt itü tengerész te­szed a hullámokba c három buvűrhajón s angol szakkörökben a rendkívüli vesz? teségek után komolyan fölvetik a kér­dést, vájjon a buvárhajók megérik-e a rájuk fordított költségei s nagyfokú zonytalanságukkal nem fölösleges és kártékony egységei-e a haditengeré* szelnek? A vita Angliában egyre tart és éppen az „M I." pusztulása 113 omán a közvélemény ' már komolyan sürgeti, hogy a buváfhajőkra for­dított költségeket csökkentsék. 1903 óta bé­kében 13 angol tengeralattjáró pusztult el (a háború után 6), mig a háború alatt 54 angol buvárhajóuak veszett nyoma. Ekkora vesz­teség komolyan ejthet gondolkozóba, annál is inkább, mert a tengeralattjárók által elér­hető harci előny egyáltalán nincs arányban e veszteségekkel. Az „M l.“-et 1917-ben bocsátották vízre s körülbelül 2000 tonna nagyságú volt. Kü­lönlegességei közé tartozott, hogy egy 30.5- cs ágyúval volt fölszerelve, ‘ami nagy ritka­ság az ilyen, aránylag kis hajón. A hatalmas ágyú elsüllyeszthető pánccltoronyban volt elhelyezve s ha a hajó a viz színén úszott, szinte ormótlan képet nyújtott a hatalmas ágyú és a kis hajó aránytalansága. Parancsnoka, Murray Carrier 'd- angliai előkelő körökben nagy szerepet játszott s tragikus sorsa még fokozza a szeren* esetlenség következtében támadt meg­döbbenést. Közben sikerült megtalálni azt a helyet, ahol az „M I.“ körülbelül 7ü méter mélység­ben a tengerben fekszik. Azonnal egy bójá­val jelölték meg a helyet s ma már nagyban folynak a munkálatok, hogy a hajót kiemel­jék. Az a dinirali tás pedig elrendelte, hogy a szárazíöklön tartott gyászistentiszteleteken kívül, a flotta ünnepélyes gyászmenetben rójja Je megbecsülését az „M I.“ hősei iránt. Szombaton körülbelül 10 dreadnought jele­nik meg a szerencsétlenség helyin s huszon­egy agyulövéssel, félárbócra bocsátott lobo­góval adózik a halottaknak. * V 1 bízásom mérlege íhsiIimMüm Tizenkét pártból csak négy vonult be győzelemmel — A Magyar Nemzet! Párt győzelme Ungvári november 17. (Pusziiiszkói szerkesztőségünktől.) A vá­lasztások lezajlása utárni első hangulatban, mikor a megbízhatatlan számok légiói ke­ringtek a levegői)::u, a pártok a legnagyobb bizonytalanságban fcisték az eredményeket. A kerületi választási bizottság azonban csupán a kormánylapoknak volt hajlandó idő­ről-időre némi hivatalos jelentést kiadni. En­nek tulajdonítható, hogy a pártok esélyei óráról-órára, sőt peroről-percre fantaszíiku­san változtak. A megközelítőleg biztos eredményt te­hát csak hétfőn délelőtt lehetett megtudni, bár az ungvári eredményeket se adták le a kellő pontossággal. Az ungvári szavazások eredménye ugyanis csupán két pártnak, a magyar nem­zet; pártnak és a kommunista pártnak ked­vezett. Csupa véletlennek tekinthető tehát, hogy a kommunisták a képviselőlistára leadott szavazatoknál csupán tizenhárommal ve­zetnek a magyar nemzeti párt 2102 sza­vazata előtt, in?g a szenátusi szavazatok­nál a magyar nemzeti párt 280-aí szökött a kommunisták elé. A szociál'domoikratríík inkább a csehek- lakta városrészekben hoztak be szavazóto­kat n i'gy összesen 1209-el szerelmein élt, mig a cionista zsidópárt 1467 szavazatot hozott össze a megbontásukra kormánypénzen ala­kított gazdasági zsidópárt 532 szavazatával szem bon. A többi pártok, köztük a cseh ag­rárpárt az ő 324 szavazatával, jelentéktelen s zámbau szerepe In ek. Az eredmények közzététele után a han­gulat csupán a zsidópártban elkeseredett, amenyiben már a második választáson nem érte el a választási számot, amit a helyettes kormányzó érdeméül tud be a cseh kormány. Az osztószám 27.173. Eszerint a magyar nemzeti pártnak egy ruszinszkói képviselője biztos. A cseh- agrárok hihetetlen előretörését rengeteg anyagi áldozat, léíekvásárlás, hatósági terror előzte mog. V aló Sággal presztízskérdést csináltak ebből a győzelemből. Kártyák nyereséggel tartotta mag tavalyi helyzetét, bár a cseh agrárok erősen dolgoztak, hogy őt megsem­misítsék. A kommunisták hanyatlása figyelemre­méltó, amennyiben harmincezer szavaza­tot vesztettek egy óv a’att, sajnos, hogy a cseh agrárok javára. A magyar nemzeti párt és a zsidópárt megbontására alakított iparospárf. csúfos bu­kást. szenvedeti. A nemzeti demokraták is megsemmisültek, úgyszintén a scliizmátIku­sokkal egyesült, úgynevezett „ingeden kommunista1*, párt is. A cseh néppárt hétezer szavazatát a magyar nemzeti párttól és a Kuftyák-párttól vette el, természetesen ered­mény nélkül. Hasonló a helyzet a szenátusi szavaza­toknál is, ahol csupán a kommunisták érték el a 41.125 osztószámot, amiennyiben 62.991 szavazattal rendelkeznek. Utanok legtöbb szavazatot a cseh agrárok kaptak 33 ezerrel és a magyar nemzeti párt 26 ezerrel. A Kurtyák-párt 24 ezer szavaza­tig vitte fel. így a szenátusi mandátumokon a cseh agrár ok, a magyar nemzeti párt és a K u r tyá:k -párt ősz toz'kodk.. Az általános veszteség az eddigi össze­állítás szerint és a tavalyihoz képest a kö­vetkező: a kommunistáknál 30 ezer, a szo­ciáldemokratáknál 2400, a nemzeti szocials- tákiíál 4500, a néppártnál 4^00 szavazat, ;; 'képviselői listánál. A tavalyihoz képest a cseh agrárok 20 ezerrel, Kurtyá'kék 7700-a.l. a magyar nem­zeti párt 450-nel. a cionisták 1300-al és aí orthódoxok 200 szavazattal emelkedtek. A szenátusi szavazatoknál a kommunis­ták 20 ezrét, a szociáldemokraták körülbelül 3000~ct, a cseh néppárt pedig 4000 szavazatot vesztettek, inig az agrárpárt 2Í.000 szavazat* nyereséget könyvelhet eh, a magyar nnittKőtt párt pedig 705 szavazatot mondhat nyere­ségnek. Skygy&ski sikere A németek is támogatják az uj lengyel kor­mányt Varsó, november 18. Ekrzynski Sándor, az uj dczigiiált miniszterelnök tegnap éjszaka befejezte tárgyalásait a szelni frakcióival. A kormány megalak'tása biztosítottnak tekint­hető. A sajtó megbízottal előtt Skrzynski ki­jelentette. hogy még ma összeállítja a végér­vényes miniszteri listát. Az uj koalic'ó meg­alapítása nőm ütközött nehézségbe, annál is inkább, mert a német és a zsidó képviselői klub támogatja Skrzynski törekvése t. Tragikus ÖagYÜkosság az esküvő efőtt Végzetes véletlen a menyasszony távirata körül — A megérkezett, de nem kézbesített távirat Székesfehérvár, november 18. Tegnap este megrendítő szerelmi tragédia játszódott le az Első Keresztény Biztosító intézet hivata­li helyiségében. Az intézet egyik tisztviselő­je. Németh Gyula , végzetes félreértés következtében pár nappal esküvője előtt főbe lőtte magát* A tragikus eset előzményei ezek: .Németh Gyula nemrégiben Győrből került Székesfe­hérvárra, ahonnan több ízben utazott át Győrben maradt menyasszonyához. A házas­ságkötés elé akadályok gördültek és Németh Gyula két nappal ezelőtt levelet irt meny­asszonyának, akivel közölte, hogy ha tegnap ©síére nem kapja meg táviratát a végleges igennel, akkor agyonlövi magát Az elkeseredett vőlegény tegnap este hat óráig várakozott lakásán, de mert a távlatot írem kapta meg, eltávozott otthonról és be­ment hivatalába, ahol ilyenkor már senki sem tartózkodik. A halálra szánt fiatalember igyekezett úgy elhaladni a portásfülke előtt, hogy szokatlan megjelenését a por­tás észre ne vegye és ne zavarhassa az öngyilkosság elkövetésében. Atn:ut felért hivatali szobájába, nyomban el is követte az öngyilkosságot, ezt azonban a szolgák csak ma reggel vették észre, ami­kor az irodákat felnyitották és itt találták Németh holttestét. Ugyanekkor egy nö kísé­retében kétségbeesett izgalommal érkezett a hivatalba Németh Gyula menyasszonya, aki vőlegényét kereste. Amikor értesült az ön- gyilkosságról, elmondotta, hogy tegnap dél­után táviratot küldött vőlegényéhez, akivel közölte, hogy ma reggel megérkezik, hogy személyesen is igent mondjon és holnapután megtarthassák az esküvőt. Ekkor derült ki, hogy a táviratot a bizositóintézet portása vet­te át, de tegnap este nem adhatta üt a szerencsében embernek, mert nem látta, hogy Németh a hivatalba Hlopődzkoco^, lakásán pedig már nem találta, a tragikus öngyilkosság a városban rendkívül részvétet keltett. ---------­wc *« w* ofwcoi a w cv<f? e a Vluoürad\ MikovűovA i:s Uavlit'Uovn ctrkiln. ílöszilr Prágábaní „ mtVNElőször Prágában! is aronhlUü íísiyci* i>r»ü:irn;iu Sziinctkfi/.ben a közimsi'í; táncol - S.-.aoa 1 liöüicviot \ m-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents