Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-17 / 260. (1003.) szám
Kedd, november 17. S^mGAlJUíTfA-^TáRMP Riport az urnák mellől... „Nem t‘om, mellyík lenne a jobb?" — Választ a magyar falu — Marosa néni tanácsot kér Jelsöc, november 15. Szomorún, bosszú c*eppekben hull a novemberi cső. A fényes csizmák lábfejig ragadnak a sárba, asszonyok, leányok — per- ** ze csak a fiataíabbja — fiz másodpercig keresgél egy-egy követ, mielőtt kilépne. ^ A választási helyiségben barátságos a ^icleg. A falról szigorúan, de jóságosán néz c'sáá Masaryk elnök képe, alatta a köztársaság nagy fali térképe mutatja sötét árnyékolással a határhegyeket. Mert persze az iskolában vagyunk. Nyolc óra körül ny!fogatják az ajtót a — gyerekek. — Szavaznak? — hangzik a kiváncsi kérdés. — Szavaznak. Menjetek haza. — Mi nem szavazunk? — Ti nem. Majd, ha huszonegyesztendősek lesztek, akkor. — Gyerünk no, — lökdösik egymást és hbasorban cuppognak a sárban... Jönnek a választók. Az egyik öregasszony egyre azt hajtogatja: — Ugyan no, mellyik lenne jobb? A választási bizottság tagjai vállat vonnak. Itt tilos a beszéd. A legszerényebb agitáció is. Az öreg néni eltűnik az urna mellett. Kisvártatva előjön. — Nem főm, mellyiket hagyitottam be. Nem vót nálam az okuláré. Pogyig Imre sógor erősen meghagyta, hogy a huszonhetes- sel szavalljak. — No, ha a tizenötödéi dobta be! — évodiik vele egy öregedő ember és egyenesre huzva magát, megy az urna elébe ... Megint csapatostól köhögnek az ajtó előtt. — Ollyan ez, mintha gyóntatnának — meséli nekik az öregasszony, ahogy kilép —, csakhogy itt még szólani se szabad. — Azt má‘ én meg nem állom, — acsar- kodik rá egy menyecske. — Én még mindenütt szóltam. Két éve is. — Hallgass te! — feddi őt az anyósa. — Iparkodj inkább előre, kialszik a masinába4, ha elbeszéled az idő: A menyecske kerül sorra. Kihúzza magát: — Tanulják ki, hogy kire szavalok? — Nem törődünk vele. — Nahát. Azér4 se arra, akit maguk gon- (’.)ltak ki. És nagy durcásan libeg az urna felé. lőgy-két percig onnan suhog a szoknyája, a cédulákkal bíbelődik. Aztán csak előkerül, pirosán, vidáman: — No, Isten álgya, hát azér4 is mást dobtam be, tuggyák meg!... Marcsa *.éni az okulárt i$ magával hozta. Egyenesen hozzám állít: — Maga mondja meg már, kire sza- \ állják? — Nem szabad megmondani, Marcsa néni, — Nőné! Hát nem azér4 vigyáznak itt? — Nem bizony. Mi inkább arra vigyázunk, hogy senki se szóljon. — Hm. És ballag az urna felé. Félúton megáll, hátratekint, de csak uj hümmögéssel előre- indnl. Aztán, amint kijön, mentegetődzve mondja: — Nem cnyim hibáin, ha rossz helyre szavaltam. Mér4 nem mondták meg? ... Délfelé jár az idő. Háromnegyed- részben már leszavaztak. Akár zárlatot is lehetne tartani, de ki kell várni a'terminust. — Menjenek má4 ebédelni, — nógat egy öreg ember. — Itt is meg lehet ehülni! Cseppet sem vagyunk izgatottak. Részemről egyáltalán nem vagyok az. Soha nőm is izgatott a politika. Az direkt foglalkozás. Magamfajta emberek nem űzhetik. Véletlenül egy nagyot ásítok. Az egyik ,.kollégám44 rámnéz, de nem szól. Látszik rajta, hogy már a szavazatokat szeretné összeszámlálni, Mintha mi dönte- nénik a hétszázkilencveu választónkkal... Két óra ... Alig egy páran vannak hátra. Nehéz a terminust kivárni, A kommunista „kolléga14 halkan fütyö- részni kezd. Mintha csak egyedül lenne. És egy-egy taktust hangosabban fütyül. ^wwwnvumwmfinmnnwfomwuvMmnuwnwmmrtiwisnfÉnwiwQMwmavmvit m * I Dr. Borftvlia I e/.elfitt Dr. Haosmann „ szaea íór irama f Prfip li., tópnw fii- I „Édesanyám, ne sirasson ...“ Ez a nótája. ... Aztán, eljön az idő; A lakat ünnepélyesen fölnyit ódik'. A „kollégák44 rakosgatnak. Egymásutánban kerülnek elő a lmszonhetes, meg a tizen- ötös listák Más forma alig egy-kettő. Jabloniczky János tollából megjelent a P. M. H.-ban egy közlemény, amely alkalmas arra, hogy a keresztényszocialista párba! való közös lista sajnálatos bukásáért a felelősséget reárn, illetve pártomra hárítsaNem fogom Jabloniczkyt követni válaszomban. Nem fogom hamisan állitani be a rideg tényállást, nem fogok tudatosan vagy másként valótlanságokat mondani, nem fogok a választási harcban elvakult dühhel támadni és ami a legfontosabb, nem fogok semmit feltevésekre és gyanúra alap:tani. Október hó elején véglegesen megállapodtam a kérész tény szocialista párttal a közös lista jelölési arányában és sorrendjében. A megállapodás létesítésekor jelen volt Bittó Szül’lő, Grosscbmid, Törköly és csekélységem. A megállapodás alapját az érsekujvári egyezmény után a politikai pártok között megállapított szavazatarány képezte, melyet ezelőtt két évvel Leilei és Varjú kötöttek Koczor Gyulával és amely jegyzőkönyvben foglalva a kezünk között van. Ez az érsekujvári kerületre vonatkozott. Nagyon hosz- szadalmas volna ezt a megállapodást részletezni, csupán annyit, hogy a megyei választási szavazatok aránya volt 72.000 keresztényszocialista, 56.000 kisgazda s miután a 3—2 jelölés5 arányba belement u kisgazda párt, nyilvánvalóan áldozatot hozott, mégis ezt az alapot fogadtam el oly formán, hogy a jelöltek váltakozva kerülnek a listára keresztényszocialista listavezetővel. A kassai kerületben ugyanaz a helyzet azzal a különbséggel, hogy a megyei választásoknál a keresztényszocialista pártnak kevesebb szavazata volt, mim nekünk s így itt a jelölési sorrend — az érsekujvári egyezmény szerint — egy kisgazda és egy kérész tény szocialista és igy tovább. Miután pedig a németekkel folyó tárgyalás folyamatban volt, kértem, hogy a második szkrutiniumnál biztos'tassék részemre az első hely, hogy a szepesi német párt, vagy esetleg a magyar iparosság képviselője részére biztosítsam azt. A szenátusi listára nézve a közös érsekujvári és kassai kerületre a megállapodás az volt, hogy az első Grosschmidt, a második Törköly, a harmadik Franeiscy, a negyedik Richter és igy tovább váltakozva. Kértem azt, hogy a képviselői közös listán helyet kapjon Kassán az 5-ik és 6-ík helyen. Érsekújváron pedig a 6-ik és 7-ik helyen két-két nemzeti párti, hogy Blanár Bélát és Jankovics Marcellt. vagy ha ö nem vállalná, egy hozzá hasonló kaliberű pozsonyit jelölhessek. Hogy ez csak demonstratív jellegű kívánság volt, azt mindenki tudhatja. A szlovák kerületekben kizáróan a kereszlényszocialista párt állít jelöl - reket és mind ezekre szavazunk. A megállapodásnál ismertettem a német gazdák szövetségével kötött szerződést, melynek értelmében a német párt a többi német pártok és én a többi magyar pártok bekapcsolásáról tárgyalhatok. A német gazdák szövetségével való megállapodást kifejezetten és határozót tan úgy kötöttem, hogy az rám nézve csak akkor kötelező, ha a mi keresztéuyszoc'a- listáink ebbe bekapcsolódhatnak, illetve az ö kívánságaik honorálhatok. Ezért történt hogy a közös cirn (német-magyar egységes front) csupáin mint javaslat szerepelt (es wird vor- geschlagen) a megegyezésben. A fentebb nevezett urakból álló értekezlet egyik följegyzését Grosschnfdt Géza dr. vezette, a másikat én és még egy följegyzést is vezetett az értekezlet valamelyik tagja. Határozatba ment, hogy ezt elfogadjuk s a cim és egyéb kérdésekben a keresztény- szocialista párt kiküld Prágába a németekkel tárgyalni. SzüHő fenn is volt Prágában, de mert a németekkel való végleges megállapodás különféle okokból nem volt megköthető az a megbeszélés történt, hogy két nappal később a Veresztényszocialista párt egv.két kiküldöttje feljön Prágába a német pártokkal tárgyalni. Erre a napra az összes német polgári pártokat összehívták, a keresztény- szocialista párt kiküldöttjei azonban meg nem jelentek s később erfésültem arról, hogy nem kívánnak a kérdésről tárgyalni. Erre én a német pártokkal oly irányba tereltem a kírgyalást. hogy az esetben, ha a mi keresz- tényszociálista pártunk nem jön be a németmagyar blokkba, ők egy német (Nitsch Andor) képviselő behozatala és egy szenátornak jó helyen való jelölése ellenében lemondanak a szlovcnszkói német jelölő listákról Tehát itt kétféle a választó. Az elégedetlen magyar és a még elégedetlenebb proletár. Föilélekzet'teni. Megszűntem „politikai aktust14 végezni. így is a legjobb. Éljen a szabad, urna- és listamenícs külvilág!— Farkas István. és egy közös kiáltványt adnak ki, melyben Szlovenszkó németjeit felhívják, hogy támogassák a kereszíényszoc'alista párt és a magyar nemzeti párt közös listáját. Az erről szóló s az összes német polgári pártok vezetősége álltai aláirt kötelező nyilatkozat kezeim között van. Október 10-én értesültem arról, hogy a keresztényszocialista párt a fenti s a közös listára vonatkozó megegyezést semmi esetre el nem fogadja s a Zsolnán tartandó október 15-iki pártvezetőségi ülés fog ebben dönteni. Prágában értesültem arról, hogy ezen az ülésen a kere-sztényszociaüsta párt kiküldött a közös lista tárgyalására négy tagot s igy 16- án reggel már Pozsonyban voltam a célból, hogy a kiküldöttekkel megindítsam a tárgyalást. A tárgyalások 17-én délig folytak s azokon a cirn kérdésében megállapodtunk — a csehországi németeket teljesen kikapcsoltam — a keresztényszocialista párt ama kívánságát azonban, mely szerint az érsekujvári ke- riiletben, ha négy képviselő bekerül, abból három keresztényszocialista és egy nemzeti párti legyen, világosan és határozottan elfogadhatatlannak minősítettem, mert a keresztényszocialista párt válságát az én pártom válságával nem fogom tetézni. Nem igaz, hogy elfogadtam, nem igaz, hogy mikor írásba foglalásra került a sor, ahhoz hozzájárultam, ellenben igaz, hogy el nem fogadtam és én kértem, foglalják a keresztényszocialista kiküldöttek írásba javaslatukat és én javasolni fogom a magyar nemzeti párt október 18-iki érsekujvári intéző bizottsági ülésének, hogy szintén küldjön lő 4 tagot a tárgyalásra s a Savoy éttermében megtoldottam azzal, hogy a két bizottságot bezárjuk s addig sem enni, sem inni nem kapnak, mig meg nem állapodtak. .Jabloniczkyék írásba foglalták ajánlati' kai. Eltekintve, attól, hogy minden bekezdő: egy nyitott ajtó volt's olyan dolgokat is tartalmazott, melyeket tárgyalásainkon még tel sem vetettek, a végén majdnem szó szerint a következő ulthnátuin volt olvasható: .Amennyiben felt ételeinket el nem fogadják, úgy minden további tárgyalást meddőnek tar- danánk.44 Amilyen a „jó napot44, olyan a „fogadj Isten44. A nemzeti párt intéző bizottságának hangulata az volt, hogy ez a javaslat „merénylet a közös lista ellen4 és válaszolt negyvennyolc órai határidőt kérve. Közölte, hogy a szeptemberben már megkötött és fentebb ismertetett megállapodáshoz ragaszkodik és a cim tekintetében is az általam elfogadott ciin- tol akkor már eltérő javaslatot tett. A 48 óra ’etelt, a választásokat kiírták, velem közölte a keresztényszoc'alista párt elnöke, hogy ragaszkodik az ő javaslatukhoz, nem hagyhatván elszigetelve a magyarságot és pártomat, október 23~án megkötöttem a német megállapodást, illetőleg véglegesítettem a Szíillő álltai annak idején a keresztényszodalista párt részére kívánt külön klauzula felvételével a célból, hogy ha a választási egység nem is tohetséges, a parlamenti együítmenésnek ne 1 Ogyen akadálya. Nem igaz, hogy a német-magyar szövetség magyar szavazatokat ajándékoz, mert Nitsch Andornak a parlamentbe való bejuttatása elsőrendű és eminens magyar érdek. Ném igaz. hogy vagyoni áldozatokat hozunk. ■'Hetiben igaz. hogy a csehországi németek felajánlották választási kasszánk támogatását, amit én el nem fogadtam. Nem igaz, hogy az agráralapon szervezett pártokat szerveztem meg a parlamenti munkára, ellenben igaz. hogy a német nemzeti párt kivételével az összes német polgári pártok, tehát a Bund dér Landavirte és Gewerbe-Parteien kívül már a német keresztény szocialista és a német ncínzeti szocialista párt benne vannak a blokkban, amint az mar a német-magyar megegyezéskor is látható volt. A magyar nemzeti pártnak a célja semmi gvéb mint hogy megakadályozza a jövőben n közös működésnek oly eltaktikázását, mint azt Jabloniczkyék most tették. Ezért kell és ezért fog a választásokból rős-ebben lekerülni. A német-magyar szövetség poliFkai demonstratív és gyakorlati előnyeit be fogia bizonyítani a jövő — még ha keleti meséknek is nevezi azokat Jabloniczky — az én szerepemet a közös lista kérdésében pedig csak a rosszhiszeműség és — Jabloniczky maga vallja be — a gyanú állíthatja be úgy. mint azt ö tette. Nem tehetek róla, akár tetszik, akár nem tetszik Jabloniczkynak — megyeka tna- g a m u t j án még akkor is, ha az ármány minden eszközét felha-ználja, hogy megnene- zitse lkamat. Tudom, hogy győzni fogok es még akkor i's meg fogom a magyarság küzdelmét erősíteni, ha a pártgondolafból keletkező rövidlátás egy párt szűk kereteit többre becsüli a valóságos előrehaladásnál. Csak annyi hozzátennmaló vau niég, hogy az aki a közös lis-ta. kérdésével kapcsom lafos tárgyalásod rcl mást mond — nem mond igazat. Detektivregéey a berlini éjszakában Fgy egyetemi hallgató fantasztikus kalandja egy revolveres autós banditával Berlin, november 16. Detekfivregéuybe illő módon rabolta ki egy ismeretlen autós bandita Kofeit Herberr egyetemi hallgatót. Éjfél tájban arra ébredt, hogy valaki megrázza a vállát és halántékának revolvert szegezve, értéktárgyait követelte. A diák fölkelt az ágyból s kénytelen-kelletlen engedelmeskedett az ellentmondást nem tűrő parancsnak. Ezután a bandita fölszólította, hogy álljon be az egyik szekrénybe, hogy rázárva az ajtót, tehetetlenné tegye őt. Tizpercnyi keresgélés után kiengedte az áldozatot a szokatlan zárkából. — Keresgélésem nem járt semmi eredménnyel. Most kibocsátóm önt s nincs kifogásom az ellen, ha rögtön értesíti a rendőrséget. Ezután egy merész ugrással átvehette magát az ab’akpárkányon és pillanatok alatt eltűnt a kert fái, bokrai között. Egy perc sem telt el s Kofeit Herbert hallotta, amint a bandita autóba száll és tovarobog. Ezután a diák értesítette a rendőrsége* n különös kalandról. Gigái)yzens’ Kitűnő hovok & .,üre«?€l Síe?i€F44-öeii (Nekazanka) Olcsó vacsora! Magyar koqyha Megcsonkitott bulla a mocsárban Vérbosszúnak esett áldozatul New-Castle, november 16. A város melletti mocsárvidéken borzalmas leletre bukkant Sámuel Hatos vadász A inoósárvidék belső területén száraz gallyak alatt rettenetesen megcsonkított holttestet talált a vadász. A hulláról levágták a fejét, lábát és a karját és a csonka hulla mögé tették. A meggyilkolt ember fejét az ingovány felső végében fedezte föl Hares. A gyilkos a szemeit is kiszúrta áldozatának, amit a talált koponyáról azonnal megállapítottak. A ‘ vadász értesítette a rendőrséget s azonnal megindult a nyomozás a meggyilkolt ember kilétének megállapítására és a gyilkosok kézrekeritésére. Az a föltevése a rendőrségnek, hogy az áldozat Waltér Brúnón gazdag farmer, aki vendettának lett az áldozata. Szabad-e az orvos apának meggyilkolni nyomorék gyermekét? Egy család .tragédiája az esküdtszék előtt New York, november 16. A koloradói esküdtszék előtt rendkívül érdekes btinpör folyik. Hérold Basel, az ame- rikaszerte ismert orvos, 32 éven át a legoda- adóbb szeretettel ápolta szerencsétlenül világra jött leányát, akinek nemcsak összes végtagjai hiányoztak, hanem még vak és síiket is volt. Az orvos attól félt, hogy halála esetén szerencsétlen, nyomorék gyermeke elpusztul. Ezért elhatározta, hogy leányával együtt megöli magát. Amikor a szerencsétlen leány elaludt, arcára borított egy' kloroformmal átitatott kendői és hasonló módon akart véget vetni a saját életének is. A leány, akinek megváltás volt a halál, örökre elaludt, a gyilkos apa azonban életben maradt Bűnét föltárta a hatóságok előtt, letartóztatták s igy került az esküdtszék elé, amely most hivatva van dönteni sorsa fölött.. Az amerikai közvélemény feszüli, érdeklődéssel várja az esküdtszék ítéletét. H közös lista bukása írta: Szent-lyány József.
