Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-15 / 259. (1002.) szám
Vasárnap, november 15. 3 Qwéw<, a magyar nemzeti párt üyisgat kanulábin A magyar nemzeti párt nagygyűlése Pozsonyban — Szent-1vány József szenzációs beszéde a magyar-szlovák viszonyról és a kisebbségi reái- polítikáről — Tarján Ödön a gazdasági harcról — Saját tudósítónktól — Hodzsáék tisztességtelen választási trükkje Risszioszkóban Egy községnek megengedték, hogy a saját földjét fölszánthassa Ungvár, november 14. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Ru- szinszkó a választási agltációk és politikai szélhámosságok legszüzibb vadonvidéke. A tisztességtelen agitációmak nem utolsó példája, ami legutóbb Gát községben történtAz agrárpárt vasárnap nagy föklosztá- si cécót rendez teteit a gáti magyarokkal, a „méltóságom főispán “ részvéte lével Üré- musz szolgain ró fölolvasía a föidmivelés- ügyi miniszter leiratát, melyben a miniszter megadja nagyhegyes engedélyéi ahhoz, hogy a gátiak felszánthassák a — saját földjeiket. Ezen „földosztási“ komédián Bacsinszky Ödön dr. ungvári táblabiró beszédet mondott, aki biró voltát csodálatos módon ösz- szeegyeztethetőnek tartja a cseh agrárpárt részére való korteskedéssel. Az egész cécóban az volt a hamisság, hogy a gáti gazdák már ezelőtt tizenkét évvel vásároltak meg Schönborri gróf uradalmától azt az erdőt, amelynek földjéről most szó volt. Az erdőt kiirtották, a fát hasznosították, de a törvény szerint a terület — ha az alkalmas további erdőművelésre — ismét be kellett volna fásitaniok. A terület talajviszonyainak felülvizsgálására kiküldött erdőmérnökök azonban megállapították, hogy a gáti gazdák földje erdőművelésre alkalmatlan vadvizes talaj, amely azonban szántóföldnek használható. — A szakértői vélemény alapján a földini- velésügyi minisztérium elállóit e terület befásitásáíól és megengedte, hogy a gátiak a jogos tulajdonukként használt földeket ezután is szánthassák. A jó gátiak egy darabig csak hittek a „földosztásban", de azóta az egyesült magyar ellenzék fölvilágosította őket, hogy milyen értéke van az agrárok szemfényvesztésének. A munkaképtelen állandó bizottság Prága, november 14. A parlament állandó bizottságának pénteken kellett volna második gyűlését megtartania s azon az eredeti megállapodások szerint Benes locarnói expozéja fölött meg kellett volna indítani a vitát. Közben azonban újból kiélésedéit a helyzet Benes és Kramár között és a koalíciós pártok már egy héttel ezelőtt megegyeztek abban, hogy az állandó bizottság pénteki üléséről a cseh pártok tagjai távol maradnak, úgy, hogy a gyűlés nem lesz tanácskozóképes és így el kell halasztani. Valóban úgy is történt. Tomasek elnökön és Benes miniszteren kívül a bizottság 24 tagja közül csak három jelent meg és pedig Czecfi dr., Spiegel dr. és S mer ál dr. A koalíciós pártokhoz tartozó bizottsági tagok közül egyetlen egy som jelent meg. Tomasek elnök egy órai várakozás után bejelentette, hogy az ülés képtelen a tárgyalásra. Kérdés ezek után, hogy az állandó bizottság az ui parlament összehívása előtt még egyáltalában ülésezni fog-e? Az állami tisztviselők fizetés- rendezése isméi bizonytalan Prága, november 14. A nemzeti szocialisták és nemzeti demokraták a választási kampány alatt azzal hitegették az állami tisztviselőket, hogy az ő befolyásuk és köz- vetitésük révén a tisztviselők fizetésrende- zését az uj parlament azonnal el fogja intézni. Jóllehet a tisztviselők fizetésrendezésének állandó bizottsága a régi parlament föloszlatása óta dolgozik az uj törvényjavaslaton, mind a mai napig nem tudták a törvényjavaslatot elkészíteni, mert a tisztviselők nem hajlandók a kormány eredeti javaslatát elfogadni, viszont abban a formában, ahogy ezt a tisztviselők követelik, a kormány tartja keresztülvibetetlennek a javaslatok Gyermekkocsik, székek, ágyuk, ’vL legnagyobb- é$'4 választékban c?Sw|ÍyU „SlaasávD. fl.“-nfi! PraBa, Lucerna Kfirlen „H“ árjegyzéket Pozsony, november 14. A magyar nemzeti pórt választási gyűléseinek méltó és sikeres végakkordja volt a pénteken este Pozsonyban megtartott választási nagygyűlés. Az Arany szar vas-szálló nagyterme zsúfolásig megtelt arra a hírre, hogy Szlovenszkó fővároséba is ellátogattak a magyar nemzeti eszme zászlóvivői és a magyar nemzeti egység politikáját hirdető vezéreik. A gyűlésen ott volt Pozsony magyar és német társadalma, ott voltak a Pozsony vidéki .magyar s német gazdák és szőlő-mívesek. Este hat óraikor vette kezdetét a nagysikerű gyűlés, amelyet Kárpáthy Béla dr., a magyar nemzeti párt főtitkára nyitott meg lelkes buzdító szavakkal. Koezor Gyula beszédé A lelkesedéssel fogadott elnöki megnyitó után ifjabb Koezor Gyula képviselőjelölt állott fel szólásra. Elmondta, hogy Pozsonyban kezdte meg munkáséletét és pozsonyi tartózkodása alatt ismerte meg a pozsonyi magyarok és németek szivét. Ezért szól bizalommal a pozsonyiakhoz, nemcsak mint iparos az iparosokhoz, de mint magyar a magyarhoz és testvér a testvérhez. Ha akarná sern tudná különválasztani az itt élő magyarság és németség sorait és sorsát, mert itt igazán élettől adott eleven valóság a magyar-német testvériség. Az ipar sérelmeit ismertetve, végül a komáromi iparostársadalomnak azt a kérését tolmácsolta, hogy úgy, mint ezer éven át, most is. értse meg egymást a magyar és a német és forrjon össze a közös küzdelemre. Tarján Ödön a reálpolifikáról Zajos tetszésnyilvánítások után Tarján Ödön losonci gyáros mondotta el nagykoncepció ju beszédét. — A köztársaság egész gazdasági életét — mondotta többek közt — a pol tikai szempontok dominálják. Ismételten felhangzott a panasz, hogy gazdasági bajainkon csak akkor lehet segíteni, hogyha a gazdasági kérdések elbírálásánál a kormány közegei kikapcsolják a politikai szempontokat. Ezen álü fásaim bízó nyitásár a liivatkozhatom a helybeli központi Gyáriparos Szövetség tavalyi. évi jelentésére, mely megállapítja, hogy az itteni életbevágóan fontos ipari kérdésekben azért nem sikerült a szövetségnek eredményt elérni, mert nem tudta sohasem valamely politikai pártot komolyan ezen érdekek szolgálaitába állítani. De hivatkozhatom például a helybeli Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, Stodola Koméinak két év előtt tett nyilatkozatára is, melyben a gazdasági bajok orvoslásának módját abban találja, hogy gazdasági kérdéseket politikától mentesen kell az arra hivatott tényezőiknek elbírálni. A történelmi igazságszolgáltatás — Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarságának gazdasági helyzete — mondotta többek közt — kétségbeejtő, kilátásai pedig még mai helyzeténél is szomorúbbak. Az állam pénzügyi és gazdasági politikájának következményei, melyekre évek óta hiába mutattunk rá, csak most kezdenek kibontakozni. Az állam súlyosan eladósodott, a háború befejeztével a nagyantant által az alapítóknak, juttatott danaidák ajándékáért még csak most fogják a számlát prezentálni. Tény az, hogy a köztársaság mai 30 milliárdnyi állam- adósságával és a békeszerződésekben vállalt kötelezettségeivel nem nyújt valami épületes képet. A történelmi igazságszolgáltatás sokkal gyorsabban dolgozik, mint ahogy valaha remélhettük. Az örökös megalkuváson nyugvó koalíciós politika erkölcstelensége, mely az államérdekeket kénytelen volt a pártok kapzsiságának alárendelni, érlelte meg a mai helyzetet, melynek következménye, hogy mig Ausztriában az állami kiadásokból egy lakosra 430 korona, Svájcban 770 korona, Olaszországban 820 korona, Franciaországban 1030 korona jut, addig mi fejenként ezen kiadásokhoz 1260 koronával részesedünk. Gyarmatpolitika A kormány Szlovenszkó és Ruszinszlkő- val szemben folytatott politikájának következményei már precíz számokban is kifejez- hető'k- Amíg megállapítható egyrészt, hogy' az állam szükségleteit, amelyek az utóbbi éveikben lő milliárd körül mozogtak, túlnyomó részben — nem akarom mondani, hogy kizárólag — a történelmi országokban fedezték és ezzel állításaink szerint Szlovenszkót körülbelül évi 2 és félimilliárd koronával károsították meg, ami munkabérekben körülbelül 700 millió és haszonban 200 millió korona veszteséget jelent részünkre és jelenti egyszersmind nemzeti jövedelmünknek, illetve miután már régebben a lakosság nagy része a közterheket nem a jövedlmébö1, hanem vagyonából viseli, ennek a vagyonnak a történelmi országokba való céltudatos áttolódá- sát. Az eddig közzétett állami zárszámadások adatai szerint 1919, 1920 és 1921-ben a kormány Majdnem 14 milliárd koronával nagyobb összeget vett be, mint amennyit előirányzott, ezeket az összegeket elköltötte, igy példán], ha 1921-ben, amikor a beruházások összege a legmagasabb volt, a befektetett 1775 millióból Szlovenszkó 77 millió koronát kapott, tehát összesen 4.4 százalékot. Az előirányzat Szlovenszkó és Ruszinszkó részére 394 millió koronát tett ki, ebből azonban 316 milliót megtakarítottak. A múlt szeptember haváig az építkezések támogatására közzétett statisztika szerint a kormány 3.6 milliárd értékű építkezésre biztosított államsegélyt, amelyből Szlovenszkó és Ruszinszkó 226 millióval részesedett. Károsodtunk tehát körülbelül 1 milliárd koronával, amely összeg .ha itt építkezésekre fordittatik, országszerte a gazdasági élet fellendüléséhez vezetett volna. Nem nehéz tehát megtalálni elszeigényedésünknek az okait, amelyekből természetszerűleg következik, hogy a realitásokkal számoló politikának nem lehet sürgősebb feladata, mint ezen elszegényedés folyamatának a megállítása. Ellenzéki reálpolitika Amikor a magyar nemzeti párt programját reál-politikai alapokra fektetjük, ezzel azt akarjuk kifejezni, hogy számolunk a tényleges helyzettel, számolunk a tényleges erőviszonyokkal, ami azonban nem behódolást jelent, hanem jelnti azt, hogy épp az erőviszonyoknak a helyes megismerése, a saját erőnkbe vetett bizalom és ellenfeleink gyengesége adja meg nekünk az erőt ahhoz, hogy a helyesnek talált utón a reánk bízott érdekeket megvédteImezzük. Tömöríteni hívjuk tehát egységes csatasorba Szlovenszkó magyarságát és a velünk együtt küzdő németeket érdekeink védelmére. A magyar nemzeti párt szövetségeseivel az újonnan megválasztandó nemzetgyűlésnek kétségkívül legerősebb pártja lesz, melynek kívánságai fölött semmiféle kormány nem térhet szó -nélkül napirendre. Az eszközök, amelyeket érdekeink védelmére felhasználni fogunk, az adott helyzethez fognak alkalmazkodni. Először szervezkedünk és bár nem becsüljük le a kormány rendelkezésére álló erőket, azok minden támadásával szemben fel fogjuk vonultatni a magunk minden erejét. Ha pedig azt látnok, hogy az uj kormánytöbbség, melynek összetétele ma még előttünk ismeretlen, kitartana az eddigi módszer mellett, nem fogunk habozni igénybevenni azoknak a nemzetközi tényezőknek a segítségét, melyek a kisebbségek védelmére jogosítottak. A gazdasági elnyomásnak egy hazugságra épitett demokrácia eszközeivel való olyan elnyomásával állunk szemben, amely politikai ellenálló képességünk összeroppanásához és kulturális értékeink pusztulásához vezet, ha azt idejekorán nem sikerül megállítanunk. De még ezzel sem elégedhetünk meg, kárpótlást kell nyernünk az elmúlt hét esztendő vérveszteségeiért is. Nincsen legyőzött! Tudatában vagyunk annak, hogy a nemzetközi viszonyok fejlődése nekünk kedvez akkor, amidőn a népszövetség vezetői a győző és legyőzőitek közötti különbségek megszüntetésén fáradoznak. Lehetetlen, hogy itt a köztársaságban még mindig győzők álljanak szemben a legyőzöttekkel. Mi ezt a szerepet már azért sem vállaljuk, mert minden szegénységünk dacára sem tartjuk magunkat elég gyengéknek és ellenfeleinket elég erőseknek ahhoz, hogy ezt a szerepet reánk kényszerítsék. A munka jegyében A magyar nemzeti párt programja tellát: a munka- A magyar nemzeti párt meg akarja javítani a mezőgazdaság termelési viszonyait azzal, hogy foglalkozni kivan a kisgazda tá rs a d a lom mai és rá akarja vezetni a többtermelési tehetőségek kihasználására. Foglalkozni fog az iparos, kereskedő és munkás sérelmeivel és mindenekíölött átviszi a magyarság köztudatába annak a szükségességét hogy itt a magyar ember elsősorban a magyar iparost és kereskedőt támogassa. Az, amit a párt programja ígér, az nem kortesíogás, nem a választások idejére rneggyujtott görögtüz, hanem becsületes embereknek a reájuk bízott érdekek védelmében kifejtendő munkaprogramja, mely a magyarságot egy szebb jövő felé akarja vezetni. A zsidóság magyar kötelessége Eltekintve attól, hogy Szíovemszkó zsidósága a magyar kultúrán nőtt föl, hogy azt semmivel helyettesíteni nem tudja, hogy a kormány közismert kisebbségi politikája szempontjából veszedelmes helyzetet teremt sok helyen, különösen a nyelvhasználat tekintetében, eltekintve attól, hogy ha a zsidóság a magyarságtól elszakadva külön utakon jár, ezzel a magyar nyelv használatának a jogát önként feladja, meg kell állapítanom azt, hogy a zsidóság és a többi kisebbség helyzetében a köztársaságban semmi különbség nincs. A zsidóság semmivel sincs előnyösebb helyzetben, mlint a magyarság, semmivel sincs más választása, mint minden rendelkezésére álló eszközt felhasználni arra, hogy mai helyzetén változtasson. Tárgyilagos megállapításokon senki sem teheti túl magát egy gesztussal. Hiszen végtére vannak öngyilkosok is, kik saját elhatározásukból dobják el maguktól életüket, mi azonban élni alkarunk és minden cselekedetünkkel éltii- akaránsun-król kívánunk tanúbizonyságot tenniTarján meggyőző tárgyilagos beszéde általános nagy tetszést váltott ki. Ezután Szent-Ivány József a Magyar Nemzeti Párt vezére szólott. Szent-Ivány beszéde Szólt arról a munkáról, amellyel a falu gazdasági és kulturális emelkedését akarta és akarja előmozdítani. A szellemi emelkedésre most mindaunyi- unknak szükségünk van, mert meg kell óvni és védeni azt a kulturális fölényt, amit azokkal szemben érezünk, akik ma uralkodnak rajtunk. Mikor ezt a munkát folytatta, fölébredt benne annak vágya, hogy a falut összehozza a várossal, hogy elsimítsa a mesterséges ellentéteket s hogy kiegyenlítse azt az önzést, amelyet a város a termelővel és a termelő a várossal szemben érez. Sokan azt mondatták, mikor a magyar nemzeti párt és a magyar egység gondolatát felvette, hogy azok a kisgazdák, akik eddig politikáját követték, el fogják hagyni. Megelégedéssel állapítja meg, hogy ez nem következett be, hogy a falu tovább küzd vele, mert minden józan ember belátja azt. hogy nem az a fontos, hogy foglalkozás szerint íagazódjanak az emberek, de hogy aki magyar és német, sőt íovábbmenve, aki itt őslakós, az érezze a közös sorsot, az összefogjon vallási és társadalmi különbség nélkül. A külön lista oka Hogy miért megy a keresztényszocialista párt külön listával a választásokba, erre vonatkozólag csak annyit jelent ki. hogy a közös lista meghiúsulásának oka egyedül és kizárólag a keresztényszoeiaíista párt mandátuméhsége volt s aki ezzel szemben bármi mást állít, az hazudik és rágalmaz. Egyenlők a nyomorban A hét esztendős csehszlovák uralom meghozta a különböző foglalkozású emberek egyenlőségét. Ma mindenki egyenlő a nyomorban. A mezőgazdaság a csőd szélén áll. a nagyipar keservesen tengődik és nem bírja az elnyomó és konkurens politikát. A pozsonyi kábelgyárat Kolinba viszik, hogy ezer- kétszáz munkással ismét több legyen a nyomorgók és kenyértelenek serege. Hallja a munkásanyák sírását, látja a sokgyermekes családok nyomorát, kétségbeesetten szemléli, mint megy tönkre a kisipar, mint kiált fel segítségért a nyomor, mint sírnak fel az
