Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-13 / 257. (1000.) szám
Péntek, november 13. semmel, mert mindegyiket irányítottam, nem ment ki a műhelyből egy előadás, melyet ne számítottam volna át. Ebben a csendes ünnepünkben úgy szeretném, ha fogynának gondjaim, mért a gondok soványsága az asztalunk gazdaságát jelentené. Pedig milyen kevés az, amivel az asztalt gazdaggá lehetne tenni! Egy kis megértés a szenvedéseinkkel szemben a kormány részéröl, jobb szezonbeosztás, hogy ne enné meg mindenemet a vasút, hogy ne utaztassak hetven embert minden hónapban. Nem az Ígéretek igéje kellene ehhez, de a tettek hangos zsolozsmája. De ez a zsolozsma már nem nekünk dalol többé. Az ezredik számhoz eljutni, kitartani — nagy dolog, de a négyezerig felverni, a sors sorozatos csapásainak ellenére is, a szloven- szkói magyar színház előadásainak a Szajnát . . . szitoén fölemelő. Az ezres jubileumnál emlékezzünk meg erről a másik számról is. Kívánom, hogy a Prágai Magyar Hírlap ezt a számot is érje meg tisztességben, a magyar ügy áldozatos, nemes szolgálatában. Faragó Ödön. mozaik a Prágai ftagqar Minap családi krdnlkátábái Prága, november 12. Negyedfél esztendeje, hogy a Prágai Magyar Hírlap mindennap bekopogtat a szlo- venszkói és ruszinszkói magyar családok ajtaján és kedves barátja minden jó magyarnak. 1922. május 31-én este jelent meg az első szám. Kis magyar társaság várta a nyomdában aggódva, szorongva az első lap megjelenését: az uj szerkesztőség és az uj kiadóhivatal néhány tagja, valamint több Prágában lévő magyar ur. A hatalmas rotációs gép megindult és kivetette magából a Prágai Magyar Hírlap első példányait Az egyik magyar ur meghatottságában ezer koronái vész ki a tárcájából és átnyújtja a gépmesternek, hogy ossza szét a munkásszemélyzet között. így született meg a Prágai Magyar Hírlap, ez megindulásának egyszerű, de emlékecélt, amelyet a Prágai Magyar Hírlap az ő halála után is állandóan szem előtt tart Állandó lakása ugyan Besztercebányán volt, oda kötötte ügyvédi irodája, a szövetkezett ellenzéki pártok Központi Irodája pedig, amelynek ugyancsak ő állt az elén, a Besztercebányához közel fekvő Losoncon volt, de azért ő minduntalan fel-fel járt Prágába és hagyottként többször is megtette ezt n hosszú, fáradságos utat A Prágai Magyar Hírlap volt az ő legkedvesebb gyermeke, még a halálát közvetlenül megelőző órákban is a lap ügyeivel foglalatoskodott és a Prágai Magyar Hírlap érezre meg leginkább az ő hirtelen bekövetkezett halálának következményeit. Egy másik kedves halottja is van a lapnak: Merényi Gyula, aki a szlovenszkói magyar irodalomnak sokat ígérő tehetsége volt Már betegen került a szerkesztőségbe. A háborút közvetlen követő esztendőkben a Tátrában gyógyittatta tüdőbaját s azt hitte, hogy már meggyógyult. Sajnos nem így volt. Beteg volt ő már akkor is. amikor hozzánk jött fel Prágába, esténként a láz rózsái gyul- tak ki az arcán, de ő soha nem panaszkodott, soha nem emlegette baját, hanem kitartóan dolgozott, mintha a legegészségesebb ember volna a világon. Egy nap azután a kórházba került és nem is kelt fel többet betegágyáról. Itt Prágában halt meg, ebben a nagyon-na- gyon idegen városban, ahol a magyar iránt oly kevés a megértés, oly kevés a szánalom. A lap élete az első időkben csupa küzdés, csupa lemondás volt. A prágai Síepan- ská ulica egyik házában egy kétszobás lakásban volt elhelyezve a szerkesztőség, helyesebben mondva nem is két szobában, hanem csak egyben, mert a másikat csak szívességből engedte át nekünk a főbérlő: egy német hivatalnokegyesület. Es a délutáni órákban, amikor az egyesület nyugdíjas tagjai újságokat jöttek olvasni az egyesülőt helyiségébe, vagy amikor elnökségi, vagy választmányi ülést tartottak, a szerkesztőség vezetőinek ott kellett hagvnlok ezt a helyiséget és valamennyiünknek Összeszoruímmk a másik szobában, ahol nyolc-tiz ember do!mmii imniwniiMB—f h iiwTwtíiiw —iiwiwuirr nmnrr— gozott lázasan, kávéházi márványasztalok mellett, ahol fülsiketítőn kattogtak az Írógépek, csilingelt a telefon csengője s ahol egyszerre hárman, négyen is diktálták gépbe a világ minden részéből érkezett tudósításokat. Szinte csoda, hogy a Prágai Magyar Hirlap akkori szerkesztőségének egyetlenegy tagja sem kapott valami súlyos idegbajt ... A Prágai Magyar Hirlap ina már kényelmes, reprezentáló helyiségben készül és januárban még kellemesebb otthonba költözik, annyi azonban bizonyos, hogy a lap talán soha nem állott oly közel munkatársai szivéhez, mint akkor, amikor a legnehezebb viszonyok között kellett azt szerkeszteni. * Sok baj volt kezdetben a cenzúrával. Átlag minden hónapban elkobzás érte a lapot. Nem tudjuk, véletlenség volt-e vagy pedig a cenzor ur tudatosan rendezkedett-e r"v: az elkobzás rendszerint a hónap utolsó napjainak valamelyikén következett be. Ilyenkor rágtuk a tollat, minden szót mérlegre tettünk, csakhogy a cenzor ur semmi kivetni valót ne találjon ü cikkekben. Azonban hiába. A legnagyobb óvatosság sem segített huszonötödiké és harmincadika között az elkobzás pontosan beütött. Azóta ritkábban konfiskálják a lapot- de nem azért, mintha a hangja lanyhább, gyengébb volna, hanem azért, mert a kormány is meggyőződött róla, hogy a Prágai Magyar Hírlapot a kék cenzori piajbász segítségével mégpuhítani nem lehet. Negyediéi év alatt aránylag sok ember dolgozott a Prágai Magyar Hirlap szerkesztőségében. A szerkesztőség és kiadóhivatal tagjai között ma már alig egv-két ember van. aki már a lap megindulásakor is itt volt. Mégis mindenkire, aki munkájával elősegítette a lap fejlődésé* szívesen és szrrpfet+eí gondolunk vissza. Mindnyájan legjobb tudásukat- feeiobk toihefséeökof adták oda a lap- nap olyan nehéz viszonyok között, amilyenek között magyar uiSávtoóV fpkr még sohasem dolgoztak. Ha a Prágai Magyar Hirlap ^•-gvedfélesztennős Vöfptességteljesités után elérhette az ezredik számát, ez mindnyájuk közös érdeme. (h. ő.) A gazdasági élet kilátásai Szlovenszkóban Irta: Tarján Ödön. zetes* története. " ti: A Prágai Magyar Hirlap első főszerkesztője — minden olvasónk biztosan jól emlékszik még reá — Béla Henrik volt, a Budapesti Hirlap kitűnő publicistája, aki esztendőkön keresztül képviselte, a budapesti parlamentben a rrencséni kerületet. Béla Henrik emberfeletti munkát végzett a lap megindulásának első heteiben. Reggel fél kilenc órakor már bent volt a szerkesztőségben és szakadatlanul dolgozott minden nap éjfélig, sőt néha hajnali kék-három óráig. Fő és segédszerkesztője, vezércikkírója s irodalmi rovatvezetője volt egy személyben a lapnak, ö vezette be az uj szerkesztőség tagjainak legnagyobb részéi az újságírás nehéz, verejtékez mesterségébe, Béla Henrik önfeláldozó munkájának eredménye, hogy a Prágai Magyar Hirlap apparátusának kerekei már néhány hét múlva jól forogtak és a lap működése biztos alapokon nyugodott. A hatalom nagyon jól tudta, hogy mit jelent Béla Henrik működése a Prágai Magyar Hirlap számára és néhány heti iítmüködés után kiutasították, noha régebben is egy szlovenszkói kerületet képviselt a parlamentben és egy trencsénmegyei község díszpolgárává is választotta. A Prágai Magyar Hírlapot Béla Henrik kiutasításával érte az első fájdalmas csapás. Néhány hónappal Béla Henrik kiutasítása után a lap alapítói egyhangúlag Petrogalli Oszkárt, a magyarságnak ezt a — fájdalom — igen korán elhunyt lánglelkü vezérférfiát választották meg a Prágai Magyar Hirlap főszerkesztőjévé. Petrogalli Oszkár vállalta ezt a nem éppen hálás sperepet, azt mindvégig nobile ofíiciumnak tekintette, amiért semmiféle fizetést, semmiféle honoráriumot nem fogadott el, ámbár egyes kormánylapok fantasztikus meséket találtak ki arról, hogy Petrogalli mily nagy fizetést lap a laptól. Petrogalli Oszkár mint a lap főszerkesztője is, mindig azt az irányt követte, amely közéleti tevékenységét jellemezte: a magyarság egyetemes érdekeit kivánta szolgálni, partikularisztikus érdeket szóhoz jutni nem engedett és, ekképpen megjelölte azt a Ha a gazdasági élet prognózisát óhajtjuk Szlovenszkóra vonatkozólag felállítani, a kérdést két szempontból kell megvizsgálnunk. Gazdasági életünkre befolyással van természetszerűleg a világgazdasági helyzet, tehát bizonyos fokig függvénye a nagy nemzetek által folytatott nemzetközi politikának, mely az államok közötti érintkezést és árucsere forgalmat szabályozza, másrészt közvetlen hatással vannak termelési viszonyainkra a mindenkori kormányok hitelpolitikája, a tarifapolitika, az adózási rendszer, a kormányok által folytatott szociálpolitika, a belföldi fogyasztó közönségnek a fentebb említett körülmények által befolyásolt vásárlóereje és nem utolsó mértékben külpolitikánk, melynek feladata termelésünk részére külföldi piacokat biztosítani. Általában a gazdasági erőviszonyoknak, a háború alatt és után, Amerika javára történt eltolódása, a megélhetésnek világszerte bekövetkezett drágulása, a háborús országok és különösen Középeurépának elszegényedése, a közel jövőre szomorú perspektívát nyújtanak. Mindazon államok, melyek fogyasztásukat messze meghaladó ipari termelésre rendezkedtek be, kénytelenek számolni a világszerte csökkent és csak fokozatosan emelhető fogyasztással. Sajnos, ezek közé tartozunk mi is Csehszlovákiában, amiből következik, hogy a nemzeti vagyonnak ipari termelésre befektetett tekintélyes hányada, a legközelebbi években csak redukált hatásfokkal fog az általános jólét emeléséhez hozzájárulhatni. Súlyosbítja a helyzetet különösen Szlo- venszkóban és Ruszinszkóban, hogy a gazdasági érdekek figyelmen kívül hagyásával megvont országhatárok nemcsak, a termelés és fogyasztás átmeneti eltolódását eredményezték, hanem egyes iparágakban az elszakított fogyasztó területeken a szükségletek kielégítése érdekében, uj vállalatok létesítéséhez vezettek, minek következtében sok vállalat elvesztette egyszersmindenkorra természetes piacait s ezzel együtt létjogosultságát. Természetes, hogy a világgazdasági viszonyok hatásánál sokkal jobban érintik Szlovenszkó gazdasági életét a prágai kormánynak a szlovenszkói gazdasági élettel szemben az államalakulat óta alkalmazott intézkedései. Mindazon körülmények, melyek másutt a termelést az általános gazdaság' helyzet következményeként megnehezítik, fokozatosan jelentkeznek a mi gazdasági életünkben azon politika eredményeként, mely amúgyi; egyenlőtlen erőviszonyainkat napról- napra a mi hátrányunkra módosítja. Az államnak a takarékosság elveit figyelmen kivül hagyó gazdálkodása, mely a lakosságtól évek óta annak, teherbíró képességét messze túlhaladó áldozatokat követel és a gazdasági kérdéseket a napi politika befolyásának veti alá, elvonva a költséges államgépezet ceuntartása érdekében a termeléshez szükséges tőkét s ezzel a termelést napról-napra megnehezíti. Így van ez az Iparban ép úgy, . mint a mezőgazdaságban és kereskedelemben is. De Szlovenszkóban még azonfelül érezzük a velünk szemben folytatott, gyarmatpolitika következményeit is. Szlovenszkó egész gazdasági élete, mely a történelmi országokkal szemben azelőtt is hátrányban volt tőkeszegénységénél és nehezebb termelési viszonyainál fogva, hét év óta céltudatosan folytatott vérátömlesztésnek az áldozata. Mig egyrészt küzd a súlyosabb termelési feltételekkel, melyek terheit eddig nem volt hajlandó egy kormány sem enyhíteni, tehát amiig egyrészt küzd az 50%-kai magasabb vasúti fuvarokkal és fizeti a régi magyar í törvények alapján, a magasabb adókat, másrészt sínylődik a kormány mostoha hitelpolitikájának súlya alatt s ezenfelül külön adófizetője a történelmi országoknak, melyek az állami beruházásokra fordított hatalmas összegeket, a mi megkárosításunkkal, évek óta saját gazdasági életük megtermékenyítésére fordítják. Súlyos miliárdoknak a szlovenszkói és rüszhiszkói gazdasági életből való elvonása eredményezte az általános elszegényedés és lerongyolódásnak ma már mindenki által észlelhető eredményét, melynek megállítása létünk, vagy további pusztulásunk kérdése. A gazdasági élet feltámadását se várhatjuk mi annyi reménységgel, mint mások. Egyrészt, mert a mi szükebb belföldi piacunk felvevő képessége a nagyobb szegénység és amügyis kisebb ^szükségletek következtében nagyon lassan fog emelkedni, másrészt pedig, mert a hatalom befolyása a belföldi versenyben is a mi érdekeink ellen érvényesül. A magyar birtokostól nem azért veszik el a földjét, hogy a magyar proletárnak juttassák, hanem, hogy a magyarság gazdasági erejét megtörve, politikai erejét megsemmisítsék. A magyar pénzintézeteket egy oly szerv ellenőrzésének vetik alá. melynél érdekei védelmére szót nem emelhet. Mindez az egyenlőtlen elbánás, a hatalom igazságtalan megoszlásanak eredménye. Pedig a gazdasági létünkért megvívandó küzdelemnek a java, még hátra van. A Csehszlovák köztársaság pénzügyi helyzete csak a békeszerződésekből folyó kötelezettségek megállapítása után fog véglegesen kialakulni és teljesen kétségtelen, hogy ez az állam pénzügyi helyzetét s vele együtt az adófizető közönségét is lényegesen súlyosbítani fogja. Akkor fognak csak a könnyelmű államgazdálkodás folytán jelentkező nagyfokú eladósodás következményei teljes mértékben kibontakozni. De: különben is hátra van még a belföldi termelés igazi' teherpróbája- Arra csak: akkor kerül a sor, ha mindazon forgalmi korlátozások megszűnnek, melyek eddig a belföldi termelést a világversennyel szemben védték. Csak a korlátozások megszűnte után fog bekövetkezni az igazi gazdasági krízis, csak ekkor fogjuk mi Szlovenszkóban önrendelkezési jogunk hiányát valóban érezni, hogyha a történelmi országoknak a világversennyel küzdő termelése, még mohóbban igyekszik a mi versenyünktől megszabadulni. A világpolitika iránya azt mutatja, hogy ez az időpont már nincs messze, a megértés szelleme, mely a nemzetek közötti érintkezésben utat tört magának, te fogja rombolni a gazdasági érintkezés korlátáit is. A háború előtt is fejlettebb, tőkeerős cseh ipar mellett Szlovenszkó ipara kénytelen lesz számolni a világversennyel is. A kilátások tehát egyáltalán nem biztatók s különösen súlyosak akkor, hogy ha érdekeink védelmétől a kormányzatnak eddig fenntartott rendszere elüt bennünket, azért, hogy azokat mindenkor mások érdekeinek rendelhesse alá. — Következik pedig ebből, hogy mindazoknak, akikre azonos sors vár, a mindnyájunkat fenyegető veszedelem ellen együtt és egységesen kell fellépniük. mert ettől függ. meg tudjuk-e állítani a civilizáció pusztulásának az általános elszegényedéssel iá ró következményeit. Végeredményben tehát Szlovenszkó gazdasági jövőjének megoldása elsősorban politikai kérdés, mely megkívánja a hatalmi viszonyoknak a mi javunkra vaM módosítását. önrendelkezési jogunk biztosítása adhatja csak meg a lehetőséget érdekeink védelmére, hogy fokozatosan visszaszerezhessük azt becsületes munkával és takarékossággal, amit az elmúlt hét esztendőben elvesztettünk. Ha politikai akaratmegnyilvánulásunk nem lesz elég határozott és egyöntetű. gazdasági életünk leromlását nem fogja semmi sem megakadályozhatni. Csak a nagytömegűk tisztult politikai öntudata adhatja vissza gazdasági erőinket és vezethet az általános boldoguláson keresztül a mindnyájunk által óhajtott társadalmi békéhez. Népházvállalat Pozsony, Köztársaság-tér. November 3~án nyílt meg a Népház, Pozsony legkellemesebb, legmodernebb szórakozóhelye. Étterem, mozi, tánchelyiség, külön termek. Magyar konyha, kitűnő fajborok, polgári árak.
