Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-13 / 257. (1000.) szám

rCTigit, novemoer u.

. ?>RÍ(7AiJ{i(?&íUáimP

%

Szent-Iván-éii ének

Most csak a lángok nyelvén szóljatok.

Gyuljanak a lelkekben Apró csillagok

S legyen vllágosb a magyar Éjszaka.

De ez a láng ne lldérclény legyen,

Mely ellobban az első Szél-íehelleten,

Mivel csak Kisértet láp-tavak fölött.

De legyen, mint a pásztor-őrtüzek,

Melyekkel a jó pásztor Orv-vadat özet.

És rendületlenül égnek Rajnaiig.

Vagv mintha stPét nváH éjszaka Kic Szent- Tí«os-bogárkák V’llódzó hada

Elindul fényéve! bűvölni az Éjt.

Mert. lak nagy-sőt«t p bus ez a homály,

S szétszórva a vadonban A sok fénvbogár.

S nagy-távol ragyog csak cgy-két Messze-fény.

ha ml cgvc/er. kis lénybogarak M’lbón Összeálltuk,

Ma’d heve szalad

A vad Sötétség a vadon fák közül.

Fölrebbennek az éh madarak,

Megvakulnak a vadak A fény-ral afa+t

S azt hiszik: Tűzvész, lángban a Vadon.

És tr>a?d m?n»i fómrbngár ragyog,

I.e’kekhen k’gvidladotí Ar>"i

S világosabb lesz a magyar Éls^ka.

Darvas János.

wr°»1.rr í ,

Ko fo vot.jt

V. J. emlékének.

Szive: a dal világa,

Szeme: az álmoké,

Műiden fáida’^a: egyé A jósága: soká.

Még egv maroknyi föld se Mutatja a helyét.

Emlékét az időgép Durván taposta szét

Ember, idő örökharc Rohan a sír felett:

Hírt. munkát, tí!csőségeí,

Pusztít, tapos, temet.

S’Ha hefvén egy rózsát Sem öltözteti a nyár.

Hói csendben elbúcsúzna Égy irgalmas madár.

Sárosi Árpád.

£A A AAA4LAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

Sorsjegyeket

tninderjki csak

Sispierii m fsa IiöIézísü vesz,

sraüsiais, KaősslCraö u9.

relofoo 19ür* és 23(5'.

Halálugrás

(Egy ' észülő regény első fejezete.)

Irta: Tamás Mihály.

— Most pedig, ha majd felülnek a vonatra, tegezzék egymást Ne felejtse el. hogy az utón Klári a nővére lesz . . . tudja, mégis megszólnának, hogy fiatal lányt egyedül engedtem ilyen úti a.

Eltetőné bízta ezekkel a szavakkal leányát Bcdák Ivánra. Klári, tizenhat éves, szőke, csattanó fiatalság, ideges nevetéssel mutatta, hogy tetszik neki ez az újfajta helyzet Bodák is nevetett.

— Nem bánom. Klári, testvérül fogadom, de mi lesz. ha Beregszászba érünk? Azután is testvérem marad?

A lány elpirult, mondani akart valamit, de ekkorra már odalépett hozzájuk Nyáry báró, akivel Bodák már régebben megbeszélte az együttes utazást. Bodák szája szélére sunyi mosolygás szökött, próbát tartott a csalásból. Eltetőnére mutatott:

— Nyáry báró . . . a nagynéném.

Azután Klárira.

— A húgom . . . Klári.

A báró a evikkerje alól felületes nézéssel vetkeztette hirtelen-meztelenre a lányt, meg volt elégedve. Meglátszott rajta.

.— Utitársak leszünk?

Eltetőné szólt:

— Igen. a lányom ... a kishugom Sereg- izászba megy.

Nyáry nem vette észre az elszólást.

— Hiszen akkor egész utón együtt megyünk, éa a birtokomra utazom. Beregszász mellé.

Az utasok félelmetes tömegben gyülekeztek n váróteremben, a báró iónak látta, hogv kipipálja a kommün után újjáéledt hatalmát. Elővette í/feképes szabadiegveí- amely még a háború idejéből, képviselő korából származott, megingatta n portásnak és a társaságára mutatott A p* irtás belenézett a könyvecskébe, jóleső szol„Mikor a Kálmán vadászott../4

Emlékezés Mikszáth Kálmánról — .4 márvány tábla uj épületen hirdeti Mikszáth szülőházát — A szklobonyai temetőbe n nem járnak már kísértetek

Szkiabonya-Zsély, november eleje

A Kürtös-patak kiszélesedett völgyében, búzatermő földektől és aranyvirágos, selyem- füvet ringató rétektől körülvéve fekszik Szklabonya (Mikszáthíalva) község. Háromnégy esztendővel ezelőtt még meg volt az alacsony, zsúpfödelű ház, amelyben Mikszáth Kálmán született. Három apró ablak nézett a gyarmati útra és szembe a temetőre, egy kissé oldalt a •kovácsmühelyre. Ebben a zsup- födeles, alacsony házacskában ringott az egyik nagy magyar mesemondó: Mikszáth

Kálmán bölcsője. A gyarmati ut porában de sokszor eljátszadozott a falusi gyerekekkel, de sokszor várta az Ebeokről, Zsélyből. atyafi-látogatóba érkező, cukrot, mézeskalácsot rejtegető rokonokat.

Ez a magyar kultúrtörténeti jelentőségű házacska eltűnt már, helyette szép, cserepes épület emelkedett, nagy ablakokkal, nagy kapuval, de a kegyelet főhelyet biztosított a márványtáblának, amelyet Mikszáth negyvenéves irói jubileuma alkalmából állított ide Nógrád nemesen és fenkölten gondolkozó intelligenciája. A ház, illetve a telek s a hozzátartozó birtok jelenlegi tulajdonosa Hendrik Gyula, akinek felesége Mikszáth unokahuga...

A szkiabonyai öregek mindnyájan pontosan emlékeznek az ünnepségre. (Hogyisne! Annyi hintót nem látott még együtt a jámbor falusi tömeg, mint a Mikszáth-emléktábla leleplezésekor.) De magára Mikszáíhra alig, hogy egy-két öreg emlékezik. Amint ki tudja, hányadszor böngészgetem a szürke rnár- ványtáblát, megbámulnak az ácsorgó gyerekek és szinte kiül a tisztelet az arcukra, ezek a szlovák fiuk értékelni tudják a mi nagy Mikszáthunkat. Mert, de sokan is jártak már Szklabonyán, adatokat gyűjteni; de sokat kérdezősködtek a derék falusiaknál, persze: a prevrat előtt. Azóta pihen az érdeklődés, csak a magamfajta vándorló magyarok emelik meg a szellem előtt kalapjukat.

...A szomszédos Zsély magyar községben, a Zichy-uradalom központjában lakik Veress Pál földbirtokos, Mikszáth egyik közeli rokona.

Nagyon jól emlékszem. Egy nyári estén ott ültünk az öreg Pali bácsinál Károly Mihály jegyző barátommal, amikor a következő jóizii történetet hallottam. (Nem felelek érte!)

— ... Szeretett a Kálmán vadászni, — meséli Pali bácsi. — Egyszer — képviselő voö már a Káli, — eljön hozzám, azt mondja: „Te, Pali, gyerünk vadászni." „Jó,“ mondom én. Leakasztok a falról két puskát, az egyiket Kálinak adom, a másikat magamnak tartom. Megyünk Szklabonya felé. Amint a patakparton haladunk, egyszerre csak fülel ám az én német vizslám.

— No, — bólogat'erősbitve a hangulatot Károly Miska barátom.

— Ne zavarj, kérlek, — inti le Pali bácsi. — Mondom: figyel a vizsla. Mondom a Kaliibimhii mi. un

nak: nézzed csak, ez a kutya észrevett valamit. ..Persze." mondja a Kálmán. Es egy fára mutatott. Ott ült az odvábán egy rettenetes nagy mezei nyúl. Azzal fogja is Kálmán a puskát, amikor én is észrevettem valamit. Megérintem a karját. „Ne lőjj," mondom, „én is látok valamit."

— Egy ménkű loniposfarku róka leselkedett a nyulra. Hát, barátom, nem rálő a Kálmán?

— Ejnye, a fáját!

— Rálőtt, de nem talált. A rossz fegyvert találtam neki adni. azért. No, erre én sem voltam rest: csihi-pulii, közibük. Képzeld csak, mi történt!

— Elszaladt a nyúl is, meg a róka is, — incselkedik Miska barátom.

Pali bácsi mcgaprehendál:

— Ah, bah! Már hogy szaladt volna. Mind a kettőt eltaláltam. Még egy varjú is leesett.

— A golyótól?

— Bah. Söréttel lőttem.

Es haragosan kocint.

Nem tudom, vájjon vadászember volt-e csakugyan Mikszáth Kálmán, (nem igen fér az össze az irámestérséggel,) de nem kételkedem benne és nekipirulva kiabálok:

— Nagyszerű volt, Pali bácsi!

— Micsoda nagyszerű? Jó találat volt. öcsém, semmi más.

Es vagy tiz deka vágott dohányt gyömöszölhet ritkán kialvó csibukjába.

Régebben volt ez... Most csak emlékezem ...

... Járom a nógrádi utakat, minden halom, minden öregebb fa, mintha a múltról mesélne. És látó lelki szemeim előtt megelevenedik a régi vármegyei elet.

Vásárra igyekvő festi iparosok kocsija cseng-bong a köves utón. Amott kürtösi menyecskék mennek a gyarmati vásárra vadkerti áruért. A kékkőiéit bizonyos büszkeséggel válnak külön csoportba, mivelhogy nemzetes Balassa uram udvarnépéből valók. A turopolyaiak hosszú szekereken hozzák a juhsajtot, nagy malomkerekekbe formálva. A rozspálinka kellemes, átható szaga megérzik rajtok és a gyalogosak sóváran néznék föl a szekerekre.

... Eltűnik a kép. Tányérsapkás csendőrök haladnak az utón. Az egyik kezében sétabot. Akárcsak a losonci járdán járna.

Gyanakodva néznek végig, úgy látszik, ismeretlen vagyok.

Ejnya no, éppen közvetlen közelükben jut eszembe, hogy a szkiabonyai temetőben sem járnak már kísértetek. Csöndes békességben pihennek ott egymás mellett a halottak, nincs, aki fölsikoltsa őket örök álmukból, a régi sinkoránok ivadékai is csendesen fekszenek a hámbitüson.

... No, megelőztem őket. Az arcomról

gaalázatra húzódott szét a képe és szemérmetlen igazságtalansággal nyitott ajtót a négy embernek. Lekacagott arcáról az újjászületés pár- hetes gyönyörűsége, amióta teljes fesztelenséggel lehet újra alázatos, újra szolga, amikor újra különbséget tehet az emberek között. Egy sápadt tanitóné állt az ajtó mellett a kisfiával, a gyerek felkapta a spárgával átkötött duzzadó cipőskatulyát és megrántotta anyja szoknyáját.

— Menjünk, mama.

A portás arcára félelmetes komorság meredt egyszerre, bal kezével lekattantotta a kilincset, jobb keze feszesen magasodott a levegőbe.

— Még nincs beszállás.

Az asszony visszahúzta előrelendült lábát a gyerek visszateíte a dobozt a földre, azután tovább nyalta az ajtó üvegablakát.

Ök négyen végigmentek a perronon, a vonat még messze kint volt a vágánvok között, Klára előre sietett. Bodák utána kiáltott:

— Add ide, Klári, a csomagodat, nehéz lesz odáig.

Nyáry báró megállóit, mint akinek Hirtelen ötlete támadt és utánuk szólt:

— Várjanak csak!

Megálltak. Nyáry letette a kézitáskáját, bement a forgalmi irodába és nemsokára egy vasutassal iött ki.

— Kérem, méltóságos uram, mingyárt. minevárt . . .

Felfakadt hevülettel szaladt a sínpárok között. ftityölt. integetett a kintálló szerelvénv felé. amig az lomha mozgással be nem mászott a Keleti Pályaudvar piszkos iivegházába. A vo- natvezető arcán meglepetés volt, amikor leugrott a megálló vonatról.

_Még ráértünk volna beállni, ellenőr ur,

ljg'/en csak két óra múlva lesz beszállás.

Az ellenőr neheztelő szemrehányással csendesítette cl.

_ A báró ur Öméltósága kedvéért, tudja.

nl

atz. hiszen mindegy • • . négv héttel ezelőtt az elvtársak kedvéért csináltuk meg ugyanezt . . . ez most mégis csak finomabb iigy . . .

A vonatvezető nevetett és Nyárjukhoz fordult.

— Méltóztassanak.

Kikeresett egy olyan első osztályt, ahol ugyan már kevés nyoma volt a pliissnek, de legalább megmaradt az ablaküveg. Klári ment elől, boldog kényelemmel ült az ablakhoz, de azután ijedten felsóhajtott:

— Mi lesz, ha az a rengeteg ember idejön?

A vezető készen volt a válasszal.

— Arról majd én gondoskodom.

Készen tartott pecsétes papirost vett elő. vastagon ráírta, hogy „szolgálati szakasz" — és kiragasztotta az ablakra.- Nagyot szusszantott, amikor elkészült.

— Nnno. most már rendben lesz.

Elhelyezkedtek. Nyáry az óráját nézte,

unottan, egykedvűen, mintha észre sem vette volna a három ember áhitatos szemét, aki a teremtő, kénvelembiztositó hatalom nagyszerűségét csodáltak rajta.

Iván se tudott szabadulni ettől az érzéstől. Paraszti vére azért egy kicsit lázongott, fitymáló kisebbítéssel igyekezett magán könnyíteni.

— Potenciális energia — gondolta — mint a kőé, amit egy hirtelen erupció a hegytetőre dobott. A kő csak ott fent erő és fenyegető hatalom, mert ha legördül, utat vág még a hegyoldalban. de ha egyszer leér, egészen leér, akkor döglöttkő lesz és a verebek piszkolnak rája. — Fájt most egyszerre kispolgári mivolta, de befelé nevetett. — Ez nem vicc, valakit az egyik ős valamikor a csúcsra tett ... a vicc az, ha a kő magától gördül felfelé ... a kinetikus energia, az vicc . . .

A báró cigarettára gyújtott és azután Bodá- kot kínálta meg. Iván Száját kiese repezte a nagy kívánság, mert aranyszopókás Gianaciesek húzódtak meg az arany szelencében és ö hónapok óta néha jutott egy-egy marék szüzdohányhoz,

Belepirult.

— Köszönöm, most dobtam el.

Eszébe jutott, hogy .a kommün alatt, amikor

sok jót(?) olvashattak le, mert megértőén összehajtják a fejüket...

Aztán eszembe jut Császár Elemér, aki Ricái Frigyes utóda, vájjon talál-e valakit Mikszáth helyére a mai magyar irodalomban? Oh, mert Móricz Zsigmond, Szabó Dezső a huszadik században már nem tudják oly derűs szemmel méregetni a huszadik század mindennapos problémáit, mint tudta azt Mikszáth.

Nagy az a baj, hogy nincs már élet a falusi kúriákon, nincs már sehol egy-egry megörökíteni való emlék??...

Ezt csak Mikszáth tudná megmondani. Mi furcsa időkben nevelkedett fiatalok hallgatunk. Farkas István.

Fürdőzés és hazafiasság

Irta: Wlnter Lajos,

a szlovenszkói fürdőszövetség elnöke.

A kulturember egyik legelemibb jellegzetességéhez tartozik, hogy pihenő idejét, szabadságát idegen országba teszi át Akinek módja van. kinek utazásra telik, az messze-messze szökik el környezetétől, a szárazföldi ember a tengerhez, a síkságon lakó a hegyekbe, a meleg éghajlatú a hidegbe és fordítva. Más embert látni, idegen helyet, idegen népet és idegen szokásokat megismerni.

Es ezen természetes emberi vonás ellenére a legtöbb nemzetben a „hazafiasság" motívumából dúl a jelszó: „itthon tartani mindenkit,

„hagyja itthon pénzét!" és ennek a jelszónak gyakran igen jeles orvosok esnek áldozatul. 19.?0-ban Pöstyén-ftirdő zengzetes magyar nyelven körlevelet irt számtalan magyarországi orvosnak, hogy a határok megnyíltak, az útlevél megszerezhető és Pöstyént, amelyet valamikor a magyar lakosság elárasztott, immár bátran látogathatják. Valamely elmés orvos a körlevélre egy éppoly elmés karrikaturát rajzolt, azt írva alája: „A csehek már könyörögnek" és ezt visszaküldötte ajánlott levélben. Mosolyognom kellett felette, hogy ime csehnek vagyok minősítve, holott itthon ellenségeim, ha már mást nem találnak, úgy magyar nemzetiségemet vetik szememre.

Ideje volna, hogy a nemzetek ebből a nagy tévelységből véglegesen kikerüljenek és hogy a fürdőzés ügye mindenütt azzá váljék, aminek természeténél fogva született: a legszabadabb

iparrá. Hibázik az az orvos, aki hazafiasságból azt kivánja. hogv betege „hazai fürdőt" látogasson (ha rosszabb is), mint a jobbat külföldön. A betegnek külföldön még a rosszabb is jobb, mint itthon a jobb. Mert lelkileg felfrissül idegenek környezetében, mert az „uj" varázsa sok baját elfeledteti. Nem azt mondom, hogy mindent, ami itthon van, elkerüljünk, vagy rosszabbnak minősítsünk, csak azt, hogy tiszta ítéletünket a hazafiság jelszava alatt el ne homályosiísuk. A beteg szempontjából a helyes fürdő megválasztása csak úgy történhetik, mint ahogy az orvos a gyógyszert választja, nem tekintvén azt, hogy az itthon vagy külföldön készül.

Az emberi szabadság olyan korlátozása, mint például Lengyelországban történik, ahol mással nem tudván a kiutazás ellen harcolni, az útlevelek megszerzését egy egész vagyonhoz kötik (250—750 zloty) és amellett mindenkit meggyanúsítanak, megkinoznak, hogy csak visszatarthassák — valósággal a középkorba vet vissza.

az ismeretségük kezdődött és amikor sok apró és nagy szolgálatot tett a bárónak, mert tehette, mert a társadalmi és hatalmi sorrend akkor alulról kezdődött, akkor a báró először őt kínálta cigarettával és csak azután gyújtott maga is rá.

Bödülő zúgással tört ki az utasok lávája a kétfelé csapódó ajtón keresztül. Örült rohanással lendültek a vonat felé, anyák egyik kezükben kosarat cepeltek, másik kezükből tépett ruhája magzatjuk nyúlt ki a perron kövezetére. Nem bírták a szaladást, lábuk méterre lógott az anyjuk mögé. Emberek, asszonyok, kofferek és öklök tébolyult kavarodása hömpölygőit a vonat felé, melynek megnyílott, roggyant ajtain keresztül, mint a homokóra homokja pergett be a kocsikba.

Éltetőimnek még sikerült idejében leszállnia, mi szerencséje volt, mert pár pillanattal később a folyosóról összepréselt emberek szorongó, gyűlölködő tisztelettel néztek be az Ivánék fülkéjébe. Ivánnak egyszerre fájni kezdett a kényelem. Klára gyermekes büszkeséggel pézett a kivül verejté- kezőkre. Iván függönyt húzott az ajtó üvegére. Nyáry észrevette,

— Igaza van, il sera niieux ... az emberek még nincsenek benn a régi lendületben.

Iván felkapta a szót.

— És hiszi báró ur, hogy visszaleudülnok?

A vonat elindult, lassan, rángatózva, a beteg

mozdony fájdalmasan szuszogott. A báró az ablakon nézett ki, az augusztusi este hűvösödé lélek- zete arcába fújta vissza a cigaretta füstjét. Vissza se fordult, úgy mondta:

— Hiszem, persze, hogy hiszem. Az emberek csak úgy érzik jól magukat, ha van kit gyűlölniük. A gyűlölet kell az embereknek és a nagy egyenlőségben a gyűlöletnek meg kellene halnia. Ezért ostobaság a demokrácia, mert nincs meg benne a rangba születés és az alázat gyülöletter- mő ellentéte. Pedig hát ez a haladás gyökere. . .

Hirtelen Iván fejé fordult.

. - Mi barátok volnánk, ugye és maga mégis gyűlöl engem . . .