Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-10 / 229. (972.) szám
Szombat, o&tőber 10. & Léva véres éjszakája Részeg katonák megtámadták a lévai vár alatt sétálgató békés polgárokat — Több lakás ablakát beverték — Többen megsebesültek — Riasztó lövés az éjszakában — A P. M. H. tudósítójától. — egyházkerület a legteljesebb mértékben helyesli és magáévá teszi. Az egyházkerület! gyűlés 8-ám délután ért véget. A közebéden Péter Mihály főjegyző, Lukács Géza fogo-ndnok, Isaák Imre, a református hivatalos lap szerkesztője, Czinke István püspök, Baksay Dezső világi főjegyző, Horváth. Győző és Vass Ádám mondottak az egyházi közélettel foglalkozó tárgyú értékes felköszöntőket. Este hat órakor a templomban Gönczi Gábor kassai lelkész kitünően sikerült vallásos estélyt rendezett, melynek fénypontja P. Cziuke István püspök gyönyörű biblia magyar ázat a volt. Az ünnepi hangulatot nagyban emelték Rockéi Klára (éneik), Hermáim J. (hegedű), Pitucha (gordonka) és Skvor Jenő (orgona) művészi teljesítményei, Virág József esperes nagyhatású szavalata (Jókai: Munkácsi rab) és Séra János ref. lelkész tárogatója tékaa Kassai Katonai panama a !3i®iré§áS elüti — A P. M. H. tudósítójától. — Kassa, október 9. Annak idején részletesen hirt adtunk arról a panamáról, amelyet két katonatiszt a hadikároknak Keletszlovenszkón való felvétele alkalmával elköveti. A két tiszt túlzott értékű becsléseivel több ezer koronával károsította meg a kincstárt. A kassai hadosztálybiróság ma kezdte meg a kelet- szlovenszkói hadikárpanama tárgyalását. A vádlottak padján Wimrner őrnagy és Koul kapitány ültek. A tanuk egyrésze nem akar emlékezni a kárbecslés körül történt szabálytalanságokra. Az egyes becslési jegyzőkönyvekben fantasztikus számok szerepelnek. így található ott 6000 korona értékű szalonna. 20.000 koronás szekér és egyebek. Bújnák Kornél dr. közjegyző a vádlottakra kedvező vallomást tesz. Vallomása a pozsonyi tárgyaláson kihallgatott Heller miniszteri tanácsoséhoz volt hasonló, aki azt állította, hogy a szabálytalan becslés által az államnak okozott károkat nem lehet megállapítani, miután az egész anyag a reparációs bizottsághoz került. A tárgyalást ma folytatják. A z!®íy megMKtaQa a leiugyei üwa^it Varsó, október 9. Grabszki miniszterelnök állása megrendült. A, zloty kurzusának esését a miniszterelnök terhére írják és kijelentik. hogy Grabszki javaslatai annyira belenyúlnak a gazdasági életbe, hogy nagyon is kétséges, vájjon a nép hajlandó lesz-e ezt a politikát továbbra is követni. Léva, október 9. Egy rendkívül jellemző és a város békéjét feldulással fenyegető incidens tartja izgalomban Léva város közönségét. A katonaság egyes tagjai és békés polgárok között fegyveres összeütközésre került a sor, melynek során többen megsérültek. Az éjjeli verekedés ügyében most folyik a nyomozás, mely hivatva van teljes világossággal megállapítani a történteket. Jól informált helyről eddig a következőket tudtuk meg: Tegnap teste fél tiz óra tájban a város piacán nagy lárma keletkezett. A piacon sok iparos és kereskedő, valamint vidéki árus tartózkodott, akik a vasárnapi országos vásárra sátraikat állították fel. Egy szakaszvezetővel az élén mintegy tiz-tizenöt főből álló katonai készültség rohant futólépésben a piacon keresztül. Puskatussal lökdösték félre az elébiik kerülőket, akik a lármázó katonák szavaiból csak ennyit értettek ki: — Sakra bolseviki, sakra kommunisti. Az utcánlevők természetesen nagy tömegbe verődve szaladtak a katonák után. Senki sem tudta, hogy mi történhetett. A katonák szavaiból következtetve, egyesek azt hiresztelték, hogy kommunista puccs Nyílra, október 9. A nyitrai törvényszék eskiidtbirósága csütörtökön tárgyalta Krajcsovics Cyprián semptei gazda gyilkossáigkisérelti bünpörét, Krajcsovicsot azzal vádolta az ügyészség, hogy a múlt év március 8-án éjjel behatol apósának a s&mptcá szőlőhegyek között levő hajlékába és feleségét — ki röviddel ezelőtt szüleihez távozott, hogy megszabaduljon a rabbiátus természetű férfitől — erőszakkal rá akarta bírni arra, hogy térjen hozzá vissza. Mikor látta, hogy az asszony ellenkezik, akkor ijasztésképpen a nála levő katonai fegyverből a menyezetbe lőtt „ntKstm-nxmamnmtraiizzs&niwrrm ^r^rrrr.r.- -'jrffj tört ki. A katonák a vár alatt lévő Kohári- utca felé rohantak, ahol — mint a rendőrség megállapította — részeg katonák békésen sétáló polgáregyéneket megtámadtak, többeket megvertek és megsebesítették és több Kohári- utcai lakás ablakát beverték. A sebesültek közt van Horváth adóhivatali tisztviselő is, akit a fején sebesitettek meg. Mikor az egyik bántalmazott felszólalt, hogy ne bántsák őt, hiszen ö szlovák, állítólag az egyik katona azt kiáltotta társának: — Csak üsd a kommunista magyart! A készültséget állítólag azzal hivtáik ki a helyszínre, hogy a civilek fejszékkel támadták meg a katonákat. A készültség megjelenésére és a puskatusok szapora munkájának láttára hanyat- homlok menekült a tömeg. Egy katona riasztó lövést adott le. Rögtön megjelent a városi rendőrség is. Ezt a katonák nem valami jó szemmel nézhették, mert Vaíkovics rendőrre egy katona szuronyt fogott és rákiáltott: — Itt nincs semmi keresni valód! A rendkívüli eset ügyében a nyomozás még folyik. A nyomozás befejezése után az iratokat átteszik a katonai parancsnoksághoz. Léva közönsége nagy megütközéssel tárgyalja az esetet. és megfenyegette az asszonyt. Felesége kijelentette, hogy hajlandó • hozzá visszatérni, azonban éjnek idején nem, jöjjön érte másnap. A férfi látva felesége ellenkezését, a már ágyban fekvő asszonyra fogta a manlichert és célzás nélkül egymásután négyszer elsütötte. Az egyik lövés az asz- szony jobbválába fúródott és súlyos sebet okozott. Az asszonyt még azon az éjen beszállították a nagyszombati kórházba, hol hosszú ideig feküdt súlyos sebével. A férfit letartóztatták. Az esküdtbiróság a múlt évi ciklusban is foglalkozott ügyével, amiikor is felmentette a férjet a vád alól. Az esküdteik ugyanis a ténykérdésre a beismerés dacára nemmel feleltek. Az ügyész smmiségi panas-za polytán a legfelsőbb bíróság megsemmisítette az Ítéletet és uj eljárást rendelt el. A mai tárgyaláson a vádlott, aki lopás miatt ül a poszonyi fogházban, két csendőr kíséretében jelent meg a nyitrai tárgyaláson. Az elnök kérdésére, hogy elkövette-e a tettet, bevallja, hogy rálőtt az asszonyra, de azt mondja, hogy nem akarta öt megölni. — Minek vitt akikor magával fegyvert? — Sógorom. Kollár János figyelmeztetett, hogy vigyek magammal fegyvert, mert az orgonakészitő mindig revolverrel jár. — Milyen orgonakészitő? — Aki feleségemnek tette a szépet. Azt beszélték, hogy a feleségem is nagyon szívlelte őt. Hát elővigyázatosságból vittem el a fegyvert. — Miért akarta hazavinni a feleségét? — Mikor megtudtam, hogy az asszony megcsalt, haza akartam hozni, hogy ne legyen módjában a családi tűzhelyet bepiszkítani. — Sötétben adta le a lövést? — Igen. — Nem is célzott? — Nem. A csendőrök, akik a nyomozást lefogy ják, azonban egyhangúlag azt vallják, hogy ss lövések egyirányha való esése bizonyossá teszi a gyilkos szándékot. Ezenkívül a vádlott sógorának is kijelentette: — Ha nem jön haza az asszony, akkor borzasztó dolog fog történni- Utána, aztán kimegyek Oroszországba, de legalább meg leszek bosszulva. Az asszonyt hallgatják ki. — Volt viszonya az orgonakészitövel? — Nekem csak jó ismerősöm volt, de semmi olyat nem tettünk, amiért a férjemnek oka lett volna féltékenykedni rám. Éppen ő volt az, aki uton-utfélen megcsalt, ha tehette. A többi tanú vallomása lényegtelen volt. A perbeszédek megtartása után az esküdtek meghozták verdiktjüket, mely szerint a vádlott a véres tettet előre megfontolt gyilkolás! szándékkal követte el. A bíróság ennek alapján a vádlottat öt évi fegyházbüntetéssel sújtotta a vizsgálati fogság beszámítása mellett. Az ügyész megnyugodott az Ítéletben, a vádlott és védője ellenben felebbezcst jelentett be. — (Október 17-én tárgyalja a választási bíróság Körtnendy-Ékes Lajos dr, ügyét.) A választási bíróságot október 17-ére hívták össze. Ezen a gyűlésen tárgyalják Körmen- dy-Ékes dr. mandátumának ügyét. Hitvesgyilkossági kísérletért ©l évre ítéltek egy nyitrai gazdát A semptei szőlőben elkövetett merénylet ügye másodszor került esküdtszék elé — Manlicherrel lőtt ágyban fekvő feleségére — A P. M. H. ludó'Sitójától — de az öreg mégis nagy gonddal készült a lagzira. Nem úgy a fiú. Annya módjára olvasóval .számolta odáig a napokat, úgy húzta magát, akár a holdkóros, maid hogy el nem aludt a taposókádak mellett. Esteleníe meg ott riasztgatta a denevéreket a kent aljában szomorú tilinkószóval- Törött lőccsel is hasztalan noszogatta az öreg, nem használt a ravaszkás mosoly se a deres bajusz alól. A gyerek alatt már józanon is fáradt lett a térde, o —Ncno — biziatgatta szánakozva az öreg — kipelyhedzik még addig a bajuszod . . . Akad még melléd is menyasszony. Ám hiába • . . ahogy jött a lakodalom napja, úgy fogyott szeméből már a Szentlélek bizodalma is. Temetés volt néki a lakodalom napja. Hanem az öreg csak asszony kedvéért készült így valaha, mint a mai lakodalomra. Kisimította régi fekete mándliját, amit csendőrkezek'vasaltak egykor rajta. Még rojtos parádényakkendőjét is álla alá kötötte. Kemény lábán úgy csillogott a rámás csizma, mintha a régi világra mosolyogna. Harmadszor nézett ki a p't- varajtón a gunnyasztó fiúra- Ott ült az a kút- káván és bárgyú szemmel nézte a. vizet. De negyedszer már ott állt előtte, gangosán, megvetett lábbal, kezében a híres cifra fokos, amit az urak is megbámultak egykor az újhelyi bíróság asztalán. Avval még sohse indult hiába útra. i — Hallod-é — riasztotta a fiút kemény hangon —, éjfélre fogd be a két pejkót és gyere le az alsó végre. De, hogy meg ne hallják . . • Ott várjál a Haimüller-ház alatt a kert sövényébe és ha fütyülök, hát nyújtsd a kezed . . . Csak eny- nyit mondtam • . . A fiú felkapta a fejét, de az öreg rangosán megfordult és vissza se nézett többet. * — Aggyon Isten! Ott állt a vén lator a széles ajtó küszöbén, mint hajdanán galibás időkben a haramia meglepett gróf portáján. A szögletes sváb arcok összenéztek, könyökheggyel kopogtatták egymás derekát, de csak kuncogás lett a nagy ellenkezésből. Aztán felállt az öreg Haimüller is és teszem-veszem in- vitálgatással kinálgatta alája a széket: — Igyék kend is . . . Hiszen van még ott, ahol ez voltA vén lator megemelte a kupát köszöntésre: — Ha kétszer annyi volna, az is kevés volna. — Megtámasztotta a cifra fokost és nek-i- könyökölt a párolgó tokánynak. De odaát a háta mögött csak nyújtogatta nyakát a fiatalabbja. — Az Andris ina falnak fordul ... — kuncogott a betyárabbjaA legénykedö noszogatásra tüzet fogott a cingár vőlegény füle mögött i.s a tapló, különben is nagyon viszketett talpa alatt a diadal. Oda is szólt, mikor az öreg másodszor emelte a kupát: — Nem rezes toroknak való az, öreg kunyhó! A vén lator visszabiccentette fejét, elsimította a deres bajuszt és magasabbra emelte a teli kökorsót: — Majd, ha igy iszol, öcsém —, azzal fenékig billentette a kupát. Most a fiatalokon volt a sor. Villogóbbik lettek a szemek, méregették magukban a virtust, a cigányok is beljebb húzódtak az agyagos sut mögé és fürkészve néztek búvóhelyet alkalom- adtán, még a cseréptányérok is megreszkettek a falon. — Nono — csendesitgetett a vén Haimüller. De akkorra már a vőlegény, mintha csak az ördög tüzelne benne, a vén lator elé pattant: — Legény keli ám hozzá, nem pelyva _ riko ltotta. — Nono, megmutathatod — úgy nézett visz- sza rá az öreg, mintha gyerekemberrel mókázna- De erre már a lámpa is nagyot hunyorgott a padlás alatt. • Az öregek sietve visszahúzódtak, nagyot morogva, hogy el kellett hagyni a meleg helyet, de mihamar vidám viadal helye lett az asztal. Lerepültek a tokányos tálak, csak a kupák maradtak. Az öregek meg alig győzték hordani a mérőkupákat. A karokon felgyürődtek az ünnepi mándlik, a torkok szélesre nyíltak, forgott a kupa, hói az egyik torkon, hol a másikon, a kó- tyagos, párolgó agyvelök felett sustorgott a versengési vágy. A vén lator csak ivott és mosolygott. Már diiledeztek a fiatalok, de még virtusból töltöttek a teli fölé- Az öregnek meg r-^'ntha egy pince se volna elég. Hiába jött a Haimüller csi- titgatva, hiába a rémüldöző asszonyok békitése, a kupák csak forogtak, mint a garabonciás szekér, amig csak asztal alá nem hullott legényestül. Akkorra már az öregek is jöttek — inkább békeszerzésből, mint virtusból —, de őket olyan hamar elsöpörte a szédülés, mint vénasszonyok nyarát a deres őszi fuvallat. Ott lógtak már a székeken mind, mint a leakasztott gúnyák, ki meg az asztal alatt, vagy a kemence tövében, a cigánynak is kihullott kezéből a vonó. A vén lator csak akkor állt igazában a talpán- Kemény tenyerébe kapta a fokost, úgy kanyaritott vele széleset, hogy az álmos emberek is majd talpra álltak tőle: — De most a lakodalmi csárdást! — rikoltotta. Most már a teli Haimüller lány, a menyasz- szony békitgette— Nem addig, amig egy csárdást nem jársz velem. , Derékon kapta a lányt, úgy perditette az álmos nép felett. Magához kapta, úgy melengette a tánctól és boldogságtól piruló lányt. Közben meg csak úgy félhangról odasugta a fülébe: — Neked való vőlegény, Hani? — Inkább az apámnak. — Akkor engedd, hadd kössem én be a fejed. — Ejnye nó • . . Péter bácsi . . . Erősebbre fogta a lány derekát. — Kerüljünk beljebb az asszonyszobába . . . olyt látsz majd, hogy elsikitod magad örömödben. — Mit-é? — Legényt vagy embert, nem ázott verebet. A lány örömtől pirosán nézett fel a szemébe: — Talán csak nem a • . . — De biz a . . . Még jártak pár lépést, csakk épp az álmosan vigyázó asszonynép megnyugtatására, de a lány lelke már ott járt valahol az asszonyszoba ablakán. Hogy tehette, be is lopta magát. De mint a garabonciás, ott húzódott mögötte a vén lator is. Ott látta már csak az ablaknál, hogy a háta mögé lopakodott- Az meg nem is csinált sok mókát. Két ujját a foga közé harapta, úgy sípolt, mint valamikor haramiaébresztőre. Meg is mozdult a kerti sövény és két éhes kar imádkozott a lány felé. De hogy a lány visszanézett berzenkedve a vén latorra, olyat látott, hogy a szive is megállt rémületében. A betyáros barna szemek alján olyan kénköves láng gyűlt, mint a pokol mélyében, még a torka is összeszorult, aki mélyére tekintett. Aztán átkapta derekát és mielőtt sikolthatott volna, átemelte az ablakfa fölött, odalent már a két meleg kar szorosabbra fogta és usgyé a két pejkó közé cser- ditett az ostor . • . A vén lator csufondárosan utána nyerített, mint hajdanán a saroglyán táncoló pucér izraelita után, betyár szemében csak lassan aludt el az a pokoli láng. Mikor aztán elhalt a szekér zöreje, illendően kifeszitette a gyűrött mándlit és rangosán átment az ivóba. Kiszáradt torkára ráüritett egy korsóval. Éjfélre járt, mikor a sápitozó asszonynép keresni kezdte a menyasszonyt, akkorra már a vén lator is útra indult. * Fent még sötétségbe titkolódzóit a hegyi ház, csak a vendégszobából szűrődött ki az örvendező sárga fény. A vén lator épp hogy bekukkantott a kókadt mályvalevelek között ■ . , Jó! megfértek a fiatalok . . . Aztán hátrabaktatott az istállóba, felgyújtotta a lámpást és megsimogatta az izzadt pej- kókat. Kint szürke fátyolban ömlött a köd- elfeküdt a sárga lámpafényben, foszladozott, táncolt, akár a boszorkányok lelke. A vén lator pipára gyújtott, nekifeküdt az ajtófélfának és összedörzsölte két kemény tenyerét: — Hej, de nekem való idő . . . AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJiAAAAAA* * 3 . l jj ^---- \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ 3 < ^ \ Saját készitrnényü tinóm férfi £ \ *8 női fehérnemű, asztal- £ 3 \ térítők és mindennemű lenáru £ 3 \ Árusítás nagyban és kicsinyben > *fVTYWUTTVVmTVVmVfflvm«iiV««VV*vnvv*WVVTnTVrVTirfVTTVVVVV^
