Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-09 / 228. (971.) szám
.y^&rJfaffrAitWmivp Péntek, október 9. Lenguclorszfig t%Csehszlovákia veszflyczfetik a locarnoi megegyezést Luther és Briand asconai kirándulása — Repülnek a kacsák és folynak az indiszkréciók — Szenzációs hir a német-francia közeledésről — Briand arca a konferencia fokmérője A rozsnyói ev. egyház is zászlót bont Szent-Ivány jelölése mellett — Saját tudósítónktól — Rozsnyó, október 8. 'Á szepesi két evangélikus esperesség poprádi jelölőgyülési határozatának, amellyel a kel-e ti egyházkerület felügyelőjéül Szent- Ivány József nemzetgyűlési képviselőt jelölték. evangélikus körökben élénk visszhangja támadt. A gömöri egyházak közül Rozsnyó csatlakozott elsőnek a mozgalomhoz. A napokban tartott egyházi közgyűlés a következő határozatot hozta: ,.A rozsnyói egyház közgyűlése — bár teljes elismeréssel adózik szlovákhoni evang. egyházi életünk sok jelese által a kerületi felügyelői tisztségre ajánlott Klimo Bohuszláv dr. ügyvéd egyéni értékeinek, nagyrabecsüli telkes áldozatkészségét, amellyel minden jó célt támogat, alapos egyházirodalmi munkásságát. amellyel evang. egyházunk ügyeit szolgálja —, mégis abban a föltevésben van, hogy a szlovák, magyar és német elemekből álló keleti kerületben csak agy nyerhet teljes és igazságos érvényesülést a kisebbség, ha olyan egyén kerül a felügyelői székbe, aki a kisebbségi jogok mellett hitvallást tett anélkül, hogy a szlovák hittestvérek érzékenységét bántotta volna, aki széles látókörénél, nagyszabású koncepciójánál fogva — s emberi nagy tulajdonságait, egyházszeretetét s az egyház alkotmányának tántorithatlan védelmezését és megbecsülését tekintve is mindenképpen méltó, hogy a kerület világi elnöki székébe kerüljön. Ez a férfiú Szent* Ivány József bejei földbirtokos, nemzetgyűlési képviselő, akit nemcsak mint nagystílű politikust, nem pusztán, mint a magyarság hivatott vezéríéríiát, hanem mindenekíölött puritán, egyháziul s az egyházi téren kora fiatalságától fogva naggyá nőtt, lelki kincsekben gazdag és pártatlan, igazságszerető férfiút kíván az elnöki székben látni. Benne s általa látja a rozsnyói egy ház az egyházi életben is annyira szükséges és óhajtott megnyugvás és teljes konszolidáció lehetőségét, az igazság és jogosság sértetlen kibontakozását s törvényes igényeinek kielégítését. Azért kettős szavazatát Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselőre adja. annál is inkább, mert három nyelven: Szlovákul, magyarul és németül kifogástalan precizitással ir és beszél s mint ilyen is összekötő kapocs lehet a háromnyelvű kerület hivő! között s mert a kerület közgyűlésein való elnöklésének nyelvi tekintetben sem lehet semmi akadálya." A rozsnyói eV. egyház határozatáról értesítette a testvérgyülekezeteket s máris számos egyhangú csatlakozás történt a szlovák testvérgyülekezetek részéről is. Trofíhlf — párisi Követ lesz Paris, október 8. A Párisban megjelenő orosz lapok értesülései szerint Trockijt rövidesen párisi követnek nevezik ki. Krestinsky berlini követ helyébe Krasin, a jelenlegi párisi követ kerül. Pauza Zongora. Megállók. A dalra vigyázok. A szoba fényes, Sötét az utca. Poros párnáján Álmát alussza. Most abbanhagyták. Szünet. Én ujrakezdeném • . . A dal az övék, S a pauza az enyém. Falu Tamás. Az igazi ember Irta: Szombathy Viktor Diogenes lassú mozdulattal bujt elő a hordójából. Megnézte a nagy agyagedényt és szomorúan tapasztalta, hogy a nap heve mély szakadékot vont az oldalán- Gondolt arra is, hogy majd betapasztaná, de aztán legyintett a kezével. Szép sárgarépát dugott előző este a nedves homokba. Azt kaparta most elő és ette ióétvággyal. A szél meg-megoibáflta bozontos, ősz haját. Így, répaevés közben lehet jól elmélkedni- Ilyenkor tódulnak az okos gondolatok emésztéskor. Egész nap cl lehet rágódni rajta Eszébe jutott, hogy tegnap egy éjjeliőr elveszített lámpáját találta meg és szórakozásból égő fapálcikával gyújtogatta kanócát i pccsenyések tüze mellett. Úgy ment az Locarno, október 8. A konferencia fokmérője Briand arca. Valahányszor a francia külügyminiszter elhagyja a tárgyalási termet, vagy a Grand Hotel kapuja előtt mutatkozik, az éhes újságírók azonnal temperamentumos arcvonásai vizsgálják, mert nem a szűkszavú hivatalos kommünikékből, hanem ennek az arcnak vibrálásából vélik fölismerni a tanácskozások igazi állását. így volt teghap is, amikor As- conából, a Locarno közelében fekvő kis kirándulóhelyről visszaérkezett Briand. Mindenki arcát leste és amikor a francia külügyminiszter mosolyogva és örömtől sugározva mondotta, hogy „el vagyok ragadtatva", a tudósítók örömmel vitték a megegyezés hírét a távi r óhivatalok felé. Ez alkalommal azonban kissé tévedtek, mert Briand az „el vagyok ragadtatva" után azonnal folytatta: „El vagyok ragadtatva Luther kancellár mély intelligenciájától és- kitűnő franc'a kiejtésétől". Az asconai konferenciáról így tehát ismét nem tudtak meg az újságírók semmi lényegeset. Pedig ez az összejövetel, meíy távol a konferencia hivatalos helyétől négyszem között folyt le Luther dr. német kancellár és Briand francia külügyminiszter között, a legfontosabb esemény, amely a megnyitás óta történt. Az újságírók élelmességére vall, hegy ámbár a hivatalos tényezők el akarták hallgatni ennek az összejövetelnek megtartását, a fürge tudósítók mégis tudomást szereztek róla s addig ostromolták kérdésekkel a hivatalos fórumokat, mig bevallották az igazságot. Tény az, hogy Luther és Briand találkoztak Ásóméban, csaknem háromnegyed óráig tárgyaltak személyesen s nem a hivatalos formalitások között intézték el a legégetőbb kérdéseket. Német lap jelentések szerint e tárgyalások a népszövetségi paktum tizenhatodik pontja körül forogtak, mely pont a szabad átvonulásról szól s eddig a legnagyobb ellentétekre adott okot a franciák és németek között. Állítólag sikerült ezt a kérdést elintézni, úgy hogy a kényes pont kiválik a tárgyalandó anyagból. Érdekes különben, hogy miként váltakoznak a konferencia nehézségei. Kezdetben úgy látszott, hogy az egyetlen komoly ellentétet éppen ez a veszedelmes t izén hatod iK pont fogja alkotni, máig pedig a bajok egész másfelé tolódtak, elsősorban a keleti határok garantálása felé. Pedig a konferencia eredetileg csak mint a nyugati paktum konferenciája indult meg, amelyen a keleti kérdésekről szó sem lesz. Az asconai találkozás Vandervelde belga külügyminiszter müve volt, aki különben is nagyban hozzájárul a német-francia megegyezés létrehozásáéra. A konferencia veagórára, lámpalóbálva, ahol néhány tanulékony ifjú várta őt. reggeli elmélkedéseiért. Diogenes akkoriban az igaz-ember, való- lélek és a fehér-erkölcs ritka voltáról beszélt. Fényessugaru délelőtt izzította a gyalogjáró köveit, mikor hunyorgó lámpáját a tér felé vitte. Himbálta a kis égő szerszámot Az emberek megálltak s mosolyogtakEgy tanítványa csodálkozva rántotta fel a szemöldökét. — Ugyan mondd meg, sötét éjszaka van-e most, hogy ezzel a lámpával járkálsz? . . . Diogenes feltartotta a mécset. — Keresek valakit, akire rámondhassam, hogy ember! Mindegyiknek arcán végigröppent egy futó mosoly. De a legszorgalmasabb ifjú meghajtotta a fejét: — Ez nagyon bölcs mondás, — szólt. Sokan átértették. . . Hát ezen az eseményen gondolkodott a mai reggelen is, meg azon, hogy hányán mosolyogtak rajta a lámpás miatt. Akadtak azonban lelkes követők, akik szintén lámpát kerítettek maguknak s így vizsgálták, fennhagon beszélgetve és kritizálva az embereket. Ezeket azonban a bölcs mélyen megvetette. Újból elindult a főtér felé. Egy ifjú megállította— Hol a lámpásod, bölcs Diogenes? — Hiába gyújtanám meg, — állott meg az öreg, senkii sem találnék, akire azt mondhatnám, hogy méltó . . . — Nagyon nagyok a te kívánságaid. zérvitája Briand és Stresemann között folyik le s mig Scialoja és Vandervelde inkább francia részen asszisztálnak, addig Chamberlain Stresemamnt ösztönzi és a német elvi álláspontot teszi magáévá. Ma Schubert német külügyi államtitkár meglátogatta Van- derveldét és külön köszönetét fejezte ki, hogy a belga államférfin lehetővé tette az „üditö kis asconai kirándulást", mely annyira előbbre vitte a konferencia sorsát. Pesszimizmusról vagy optimizmusról egyelőre nem lehet szó, mert Briand arca többnyire ragyog s ezt a ragyogást még a németek komorsága sem tudja elrontani. Egyetlen egyszer torzult haragra a franca külügyminiszter arca, akkor, amikor tudomására hozták az olasz újságírók indiszkrécióját a paktum szövegének nyilvánosságra hozása körül. Ez tegnap éjfél körül történt. Briand első haragjában igy fakadt ki: „Ils ont fait ca exprés". (Ezt szántszándékkal csinálták!) Ezzel azt akarta mondani, hogy az indiszkréció azért keletkezett, hogy lássák a sikert s igyekezzenek szabotálni a konferenciát. Egyáltalán a napok unalmát egyedül a különböző indiszkréciók oszlatják szét. A hivatalos jelentések rövidek és semmitmondóak, a tárgyalásokról nem szivárog ki semmi, a lakosság érdeklődése alábbhagyott, a törvényszéki palota előtt a tér most már üres a tárgyalások kezdetén is, végén is s csak az újságírók tartják fönn — Ina mesterségesen is — a feszült légkört különböző kombinációikkal és állítólagos értesüléseikkel. Tegnap a német delegáció konsíernáló- clott a svájci távirati ügynökség egy híre miatt, mely egyoldalúan számol be arról a délutáni vitáról, mely Stresemann és Briand között folyt le a garancia és a népszövetség összefüggéséről. A svájd értesülés úgy állította be a dolgot, mintha a szócsatában Briand gítozött volna s ez magától értetődően fájt a németeknek, annál is inkább, mert a hivatalos jelentés egyetlen szóval sem említi ezt a tárgyalást. Az indiszkréciók közé tartozik a Bolognában megjelenő „Resto dél Carlino" lap beszámolója is, mely öt oldalon keresztül jóformán jegyzőkönyvszerüen emlékezik meg az ülés lefolyásáról. A konferencia rendezői a fejüket törik azon, hogy honnét szerezhették meg az olaszok az értesüléseket. A francia újságírók a német sajtóosztákri okolják, mert itt állítólag mindenki pontos adatokat kaphat, különösen az plasz újságírók, akiket titokban, éjszaka fogadtak; a németek viszont az olasz delegációra hárítják az ódiumot, az olaszok viszont francia bőbeszédűségről regélnek. Annyi tény,!hogy az értesítések körül valóságos ujságiró- börze fejlődött ki s a német lapoknak például olasz ügynökök kétszáz dollárért kínálták föl a paktum első szövegét. Hogy ily sajtóvisszaélések fejlődhettek ki, annak a konferencia vezetősége az oka, Diogenes legyintett: — Nem érdemes! Ez volt szava járása. Minden eléjetáruló dologra, mely, mint a piros Ígéret, formálta a maga eseményeit, azt mondta: — Nem érdemes! Lassan értek az a gór ár a- Egy fürdőből lázas férfizsivaj harsaut szét a levegőbe. Súlyt dobtak és izgatottan méricskélték a távolságokat. D’oganes megállóit egy oszlop előtt Rongyos köpenye alól kilátszott hajdan izmos karja. Arcán át-átsuhant egy megelégedett, boldog mosoly. Derűsen látta az egész világot— Ne legyenek semmi fölösleges kívánságaitok. Éljetek magatoknak, egyszerűen, szépen. Szép élet: ezt akarjátok. Keserűen vonta félre a száját. Legyintett. — Úgysem tudjátok megtenni- Hiúk vagytok és hazugok. Nagyon, nagyon szégyenletesek vagytok. Kezével körüfkaiíyaritottia a levegőt. Behunyta a szemét. — Mind, mind. Oh, csak találnék egy igaz, jó embert— Hát nincsen? — kérdezte félénken valamelyik. — Nincs, — rázta a fejét meggyőződéssel. Sóik embert látok. Egysem olyan, amilyennek lennie kellene. Sőt, akik olyanoknak mutatják magukat, azok is hazudnak. Nincsenek igaz, tiszta-lelkű emberek- Megváltoztak. Az emberekbe belebu.it a rossz. Még őszinte, emberi rosszaságában őszinte emmert csak szűkszavú jelentéseket ad ki. Az újságírók nem elégedhettek meg husz-bar- minc sorral s kénytelenek voltak minden eszközt megragadni, hogy lapjaikat kimerítően értesíthessék a világeseményekről. Haragjukban állítólag tegnap már ultimátumot is akartak intézni a diplomatákhoz, de az utolsó pillanatban e szándékuktól elállottak. „Lengyelország meg akarja forpedózni Locarnot* Annyi tény, hogy a tárgyalások minden baját Lengyelország és Csehszlovákia okozzák. A nyugati megegyezés könnyen megtörténhetne, különösen az asconai találkozás óta, amelyen az átvonulás kérdését és a Rajna-vidék kiürítését tisztázták, de lehetetlen megegyezni a keleti államok miatt. Óriási fejtörésekre ad okot, hogy miként illesszék be a régi európai rendbe a két uj államalakulatot, Lengyelországot és Csehszlovákiát. mert ez a két állam sehogysem fér el európai egyensúlyt és békét biztosítandó paktumban. Különösen a német delegáltak elkeseredése nagy e váratlan nehézség láttára s az egyik német megbízott tegnap ki is fakadt: — Lengyelország, ugylátszik, meg akarja torpedózni a konferenciát! Benes dr. külügyminiszter tegnap délután két óra harminc perckor érkezett Lo- caraóba, ahol azonnal érintkezésbe lépett Chamberiainnal, majd Brianddal. A Grand Hotel uj lakója holnap állítólag már hivatalosan is résztvesz a megbeszéléseken. Nagy feltűnést keltett az a hir, hogy Skrzynski lengyel külügyminiszter követelni fogja Csicserin meghívását a konferenciára, A lengyel álláspont szerint elképzelhetetlen ugyanis, hogy a keleti határok garantálása Oroszország nélkül történjék meg. Beavatott körök Skrzynski e lépésében Csicserin varsói látogatásának reflexét látják s a konstemáció nagy volt, amikor Varsó bombája felrobbant. Most már a francia delegáció is elismeri, hogy „Lengyelország meg akarja torpedózni Locarnót" s hogy Európa valódi „enfant terrible“-je ma tényleg Lengyelország. A diplomaták siettek megcáfolni ezt a hirt s úgy állították be. mint az eseményekre éhes újságírók uja'bb kacsáját, de a városban egyre tartja magái az orosz részvételről szóló híradás. Egy szenzációs német jelentés * Berlin, október 8. A Berliner Tageblatt ma reggeli számában azt a szenzációs jelentést közli, hogy Franciaország elejtette eredeti tervét, meíy a keleti arbitrázsszerződések egyetlen garantálójaként önmagái tekinti és egy lépéssel tovább ment, amennyiben a kétoldalú garancia elvét elismerte. Luther és Briand abban egyeztek meg, hogy Franciaország a keleti paktumon kívül egy ünnepélyes nyilatkozatot tesz, melyben kijelenti, hogy Páris Lengyelország épségét mindörökre védeni fogja. A jogászokat utasították. hogy ezt a nyilatkozatot kifogásíaberi lény sincs. Mindegyik hallgatott. — Nem érdemes! Lássátok, még magához hü rossz embert se találok. Kétféleképpen választom el az igaz embert- Aki a jónak legnemesebb értelmében igaz ember: ez az egyik. S a másik, aki őszintén magát mutató, minden emberi rossz tulajdonságot ta- kargatás nélkül való lény. Nincs. Nem érdemes keresni. Anaxymandros felemelte a fejét. — De keress egye.t nekünk. Mutasd, milyet gondolsz? Diognes mosolygott. — Te akartadTizen-huszan is körülállták. Szemük, mint az éhes vizsla meredt a térségen áthaladó emberek arcába. Kutattak. Egyikük a Hermes-templom felé mutatott. Piroslógás, tisztes külsejű férfi mérte nyugodt léptekkel az utat. A város egyik fötisztviselője. — Talán az? — önmaga előtt is nehezen takargatja hibáit. így önmagának is hazudik- Kívülről pirosra festett rothadt alma. Egy tanítvány sunyi képpel oldalgott el a templom jelé. Diogenes utána szólt: — Felhatalmazlak, hogy elmondhasd n eki . . . Tovább nézgelődtek. Két délceg fiatalember jött velük szembe- Az olympiai játékok két irigyelt hőse. — Talán ezek . . . — Csak a testük szép. . . — Ki hát akkor? — Keressétek!
