Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-07 / 226. (969.) szám

m

Szerda, október 7A rnsztoszltói ltaiár!al?ak a gtiissigi r©nüs iifii

Korlátli Endre dr. hét interpellációja a parlamentben.

Prága, október 6.

Korláth Endre dr. ruszinszkói nemzet- íyüilési képviselő hét interpellációt terjesztett i parlamentbe. Folytatólagosan közöljük a közérdekű interpellációkat. A negyedik inter- >ellációt a pénzügyminiszterhez intézte Técsö város lakosságát a román vámosok részéről éri uiabb zsarolások árgyában.

beeső város közönségének a Tisza bal- hartján, tehát a román oldalon jelentékeny príedelmü gyümölcsöskertjei vannak. E kereket a románok állandó akadékoskodása miatt jnáir évek óta nem ápolhatják rendesen ■ ezáltal a gyümölcstermés nagy mértékben sokként, mely körülmény a lakosságot gaz- aságilag érzékenyen érinti. Ez évben a omán vámosok ujab jövedelmi forrást eszelek ki, amennyiben

a íécsőieknek román területen termett gyümölcsére hatalmas vámot vetettek ki,

gy hogy a tulajdonosoknak terményeiket rága pénzen kell kiváltaniuk. Egy kg körte tán 80 báni, egy kg alma után 50 báni, egy g szilva után 22 ,bani vamot szednek.

Tekintve, hogy ez alkalommal a román atárörség egy újabb zsarolási manőveréről an szó, kérdem a pénzügyminiszter urat, ajlandó-e a gyümölcsszüret előrehaladott oltára való tekintettel sürgősen intézkedni £ irányban, hogy ezt az önkényes vámimeg- llapitást és vámszedést a román hatóságok eszüntessék illetőleg hajlandó-e a románok hal már-már teljesen kifosztott técsői 1a- osságot eme újabb tortúráktól megszaba- itami s a szenvedett sérelmekért elégtételt í ere zni.

Az ötödik interpelláció a külügyminisz- irhez szól

Akii, Neveílenfalu, Akíihegy, Szcllős- gyuia, Batár és Gödényháta ruszinszkói községek közlekedési utjának kiépítése

irgvában.

Fentnevezett ruszinszkói községeket a heteden csehszlovák-román határrendezés e gfosztott a egyetlen szekérutjáíól, amennyiül a hatánrendező bizottság azt Romániáik ítélte oda. E községek lakossága most iák romániai területen át közlekedhet, ami ;ak hosszas utánjárás, zaklatás, a románok- 1 nyert engedély alapján történhet s gaz- iságilag a nevezett községeket óriási módon irositta. E községeket összekötő szekérút építésére nézve a románok a határmeg- iapitás idején ígéretet tettek, kötelezettjüket azonban nem teljesítették s ezáltal : érdekelt határmenü községeket a világtól Ijesen elzárták, gazdasági fejlődésüket lehe- tlenné tették, amennyiben közlekedésük teljesen a román hatóságok kényekedvének játékszere tt. E községek gazdasági tönkretétele nem hét érdeke a csehszlovák köztársaságnak az aklii szőllöhegy az államháztartásban yan jelentős tételt képviselő, hogy az raa- ibanvéve is megkövetelné, miszerint a cseh- Jováik hatóságok nevezett községeknek gitségére siessenek. Kérdem a külügy- iniszter urat, hajlandó-e megtenni ,a diplo- áciai lépéseket az irányban, hogy a romáik vállalt kötelezettségüknek haladéktalanul eget tegyenek és hajlandó-e intézkedni, hogy : agyonzaklatott határmenti falvak csehszlo- ík lakossága ne essék teljesen áldozatul a mmányzat nemtörődömségének és a román dóságok állandó ki zsarolási törekvéseinek.

A hatódik interpellációt Akii, Nevetlen- ln, Akiihegy, Szőllősgyula, Batár, Gödény- iza, Fért ősalmás és Nagypalád ruszinszkói községek adózási sérelmei, vábbá értékeik utólagos bejelentésének igedélyezése tárgyában nyújtotta be Kor- th dr.

Fentnevezett ruszinszkói községek ez- őtt 10 hónappal még teljes bizonytalanságán voltak a tekintetben, hogy a végleges kárrendezés után megmaradnak-e továbbra Csehszlovákia kebelében, avagy Romámhoz csatoltatnak. E bizonytalanság annál t’kább érthető volt, mivel a határrendező izottság több izben járt e területen s a atárt Csehszlovákia kárára folyton beljebb Mák.

A végleges határ csupán 1924 év decemberében lett megállapítva, határ ilyen késői megállapítása miatt fenti özségek lakossága gazdaságilag óriási vesz- íségeket szenvedett. Nem tudván, hogy hova >gnak végérvényesen tartozni, nem merték cjclenteni és lebélyegeztetni értókpapirjai- 31, postatakarékpénztár'! betétjeiket, külföldi öv c t el és óik et, 11 ad iköl cső nkö t v én veik e t stb. cm jelentkeztek pénzbecsorélésre, nem ad- d: vagyonvalloinást, nem törődtek az adó- ivetésekkel s azokat meg nem felebbezték.

Most egyszerre olyan adólavina szakadt reájuk, mely pusztulással fenyegeti mindnyájukat.

Ehhez járul, hogy a tavalyi rossz gazdasági esztendő a betevő falatot sem hozta meg. Az idei nagy vizáradás az egész termést tönkre tette. Szenátermésük teljesen elpusztult s most jószágaikat potom áron kénytelenek eladni. Mindezideig semmi intézkedés nem történt az irányban, hogy adókedvezményben részesüljenek, ellenkezőleg az adóvégrehajtás a legkegyeílenebbül folyik s adó fejében a lakosság utolsó jószágát is lefoglalják. Emellett a nevezett községek ut hiányában a világtól el vannak zárva, csupán Románián át közlekedhetnek, ami gazdaságilag számukra óriási kárt jelent. E községek teljes gazdasági pusztulása az államra nézve is nagy veszteséget jelent s ezért kérdem a pénzügyminiszter, urat, hajlandó-e ezen saját hibájukon kívül bajbajutott községek lakosságán segíteni az által, hogy az összes értékek bejelentésére, lebélyegzésére, pénzbecse- rélésére záros határidőd engedélyez, hajlandódé az illetékes pénzügyigazgatóságot az adóleirások megkezdésére és a végrehajtások azonnali megszüntetésére felhívni, hajlandó-e a felgyülemlett adóterhek részletekben való törlesztését engedélyezni, a késedelmi kamatokat törölni s a kivetett adók megfelebbezésére két hónapi határidőt biztosítani?

A hetedik és utolsó interpelláció, Nagypalád és Fertösalmás községek közlekedési utjának kiépítése

tárgyában fordul a külügyminiszterhez.

Nagypalád és Fertősalmás községek' a

méltánytalan határrendezés folytán elestek egyetlen szekérutjuktól, mely Halmiba vezet. Rendes ut hiányában teljesen el vannak zárva a külvilágtól, lassú pusztulásra vannak kárhoztatva. Útjuk csak Románia felé van, arrafelé pedig csak kínos zaklatások árán mehetnek a román határőrök magatartása miatt. Ruszinszkó felé a Batár folyó állandó áradása minden közlekedést lehetetlenné tesz, tengerré változtatva az egész vidéket. Építettek ugyan egy hidat a Batárfolyón, mely arra volna hivatva, hogy a közlekedést Ruszinszkó felé lehetővé tegye, de ebből sincs a két falunak semmi haszna, amennyiben a hídhoz ut nem vezet s a felázott árvizjárta területen a hidat csak a madár tudja meg- közeliteni. Ilyen módon a

két községnek semmi néven nevezendő forgalma nincs, a külvilággal nem érintkezhetnek s egyetlen látogatójuk az adó- végrehajtó,

kinek a román területen való járás-kelés meg van engedve s ezáltal módjában van a tönkretett két falu népét gyakori megjelenésével boldogítani. Nevezett két falu utjának kiépítését a határmegállapitás idején a románok magukra vállalták. Természetesen kötelezettségüknek nem tettek eleget. Kérdem a külügyminiszter urat, hajlandó-e nevezett két községet á végpusztulástól megmenteni, illetőleg hajlandó-e a szövetséges román kormánynál a szükséges diplomáciai lépéseket megtenni haladéktalanul az irányban, hogy az a határmenti csehszlovák községekkel szemben elvállalt kötelezettségének sürgősen eleget tegyen?

nNeeslurnnoM ax ©gyesemet*1

Megérkeztek Prágába a magyar diákok — javában folyik a beiratás az egyetemekre — „Csak a lakás ne volna olyan drága!“ — A magyar főiskolai hallgatók pompában megállják iseiyiiket a cseh és a német egyetemen

— A P. M. H. eredeti riportja —

Prága, október 6.

Napsugaras október, busongó derű: a szlo- venszkói és ruszinszkói magyar portákról köny- nyes gondolatok szállnak ide felénk: berukkoltak a magyar rekruták és bevonultak a magyar diákok. A vonatokon a jó „hazait11 majszolják a magyar gyerekek, cseh és morv&orfczágí városok kopogós kövezetén „angyalbőrbe11 bujtatott újoncok marsolnak, riadtan bámulva az idegen emberekre s a prágai egyetemek előtt ,ís józa- matu hazai beszéd hallik: beiratkoznak a magyar diákok.

Az egyetemi évek sugaras reminisccnciájá- val vegyülök el közéjük.

A német egyetem a gyümölcspiacra nyílik. A magyar fiuk egy réize a cseh egyetemre, de nagyobbik része a német univerzitásra jár. Az ,.Obstmarkon“ erősebb is a magyar szó.

— Szervusz, Pista! Hát te is ide kerültél?

— Ide, barátom. Ott kellett hagyni Pestet!

— Beszámítják a szemesztereid? — és a boldog ismerkedésben már feljajdul a kisebbségi diákság lelke. Az uj orientáció kényszere Pestről Prága felé fordította őket és itt az idegen nyelv nehézsége mellett már rájuk sulyosodik a többségi politika ezer megszorító intézkedése: a duplázott küzdelem.

— No, majd csak itt is megleszünk — csendül ki a bizakodó, fiatal erő.

— Persze, hogy meg, hisz majdnem mindegy az, hogy hol koplalunk!

A koplalásról beszél. A tanulás magától értetődik a szóban a magyar diákoknál.

Az Obstmark-on a napsütés szagos gyümölcsök színeit hintázza. Pompás illatú őszi kedv pezseg az egyetem bejárójánál.

Beszédbe elegyedek a magyar csoporttal. Tíz perc múlva kezdődik a beiratás. Vannak köztük hét-nyolcszemesztcres öregek. Ezeket irigy- lik. Ezek már tudnak csehül és németül. Rövidesen készen lesznek. A Budapestről átcseppentek a legfélénkebbek. Sok rosszat hallottak cs riadtak.

— Az ördög se olyan, ahogy falra festik — biztatja meg egy „öreg". — A cseh egyetemen is nagyon sokra becsülik a magyar diákokat. Pompásan megállották a helyüket. A német egyetemért meg ügy bánnak velünk, mintha „szude- ták“ volnánk!

A legfiatalabbak, az első szemeszterre beiratkozó „gólyák" vannak legtöbben. Nagy „stósz" érkezett, — ahogy a diákok megállapítják.

— Hol kapni blankettákat?

— Itt kell jelentkezni?

— Mikor fogad a dékán?

— Hány órát kell felvenni?

Egyrc-másra ostromolják a tekintélyes, régi

prágai hallgatókat.

Sápadt arcú, szőke gyerek az Ipoly mellől. Biztosan a mamája szoknyájához szokott. Szinte sírva nézi a zűrzavart. Egy másik barnára sült, jókötésü kölyök.. Gömöri. Ez biztos, csak „átcsúszott" az érettségin. Ezt a nap fogta le. Barna, szúrós szeme van. Falusi. Hetykén oldalt vágja a cigarettáját, akárcsak a fején a kis zsíros kalapot.

— Hát osz‘ — böki ki nők milyenek vannak?

De a kérdésre nem kap feleletet. Itt mindenki komoly és a beiratkozásról, a tandijelongedésröl és a lakásról beszél.

Egy többszemeszteres rimaszombati diák

mesélget a diákéletről:

— Sokan vagyunk magyarok. Ebben a szemeszterben még többen. Most már jönnek utánunk. A fiatalok már aligha mennek Pestre. Drága a nosztriíikálás és minden vizsgát itt újra le kell tenni.

— Ha a nyelv nem volna nehézség, köny- nyebb volna a dolgunk. Szeretik a magyarokat.

— Hol laknak a magyarok? — kérdem.

— Szanaszét. De a legtöbb a külvárosokban. Zsizskov és Vinohrady a főtanya. Ott olcsóbb a lakás. Itt benn egy kétágyas szoba minden nélkül négyszáz-hatszáz korona.

.-— És künn?

— Ott olcsóbb. Négy-ötszáz „kampó" kettőnek.

— Hát egynek?

Egynek? Az ritkaság. Diák nem engedhet meg ilyen luxust magának. Úgy háromtól ötszáz ,,kácsé“'ba is belejön. Reggeli nélkül.

— Az bizony elég drága.

— Drága. Fenemód drága. Prágában fényesen lehetne élni, jobban, mint odahaza, — csak a lakás ne volna olyan drága. A kvártély eszi meg. a pénzt.

A kosztjukról kérdezősködöm.

— Az még megjárná. Vendéglőkben elég jól lehet enni. Hat-nyolc korona egy menü. De a diákság menzákon eszik. A „Menza akademica judica". amit a Zsidó Főiskolai Hallgatók Szövetsége segélyez, a legjobbak közül való. Ott sokan esznek. Meg a cseh menzán is. Négy-öt korona az ebéd, három-négy a vacsora. Elég tisztességeset adnak.

— Olcsóbb nincs?

— De van. Az YMCA-ban Vysehrádban. Ott csak három-négy „ká“. De ott nagyon „ameri- kánus mód" megy az ebéd. Magunk szolgáljuk ki magunkat.

— Hát körülbelül mennyiből jön ki havonta a diákember?

— Azt nehéz megmondani. Annyiból kéne kijönni, amennyit kapnak. De ritka, aki annyiból kijön.-— Mégis... — unszolom.

—. Hát........tisztességesen ..." ahhoz kell egy

diáknak ezerkétszáz-czcrötszáz ... De van itt sok szegény fin. akiknek csak ncgy-ötszáz van. Ezek nehezen élnek.

... Mindjárt kilenc. Magas német diákok vonulnak el mellettünk. Az „öregebbek" átnézik az irataikat.

— Előbb kitölteni a naclortálét. aztán a dékánhoz, onnan a kveszturába! — adják ki az utasítást a gólyáknak.

— Egyeztetés itt nincs. Envivel jobb itt. Egy ió óra alatt kész lehetsz mindennel.

Az „Obstmark" őszi fénvébeu Ínycsiklandó körték és almák jó szaga röpdös. A körte sárgás- fehér, mint az lpolymenti gyerek arca, nz alma barnáspiros, mint a gömöri kölyök képe.

A kis csoport megszaporodott. Pattog, duruzsol és muzsikál a maevar beszéd. A kofák nagyokat plslnníanak felénk.

Kong egy mély toronyóra. Kilenc.#

— Gyerünk.

Lobognak az indexek, a fehér nacionálék. a felérchajtott bizonyítványok. A magyar kisebbség jövőjébe vetett hit ott ég a megcsillanó szemekben:

— Beiratkozunk a prágai egyetemre. Itt Is kiteszünk a magyar becsületért.

Betódul a csoport a középkori nagy palota sötét boltívei alá. A kijárt lépcsőn zsibong a jövő.

A barna gömöri kölyök egy fordulónál lenéz a lépcsőn és iratait lobogtatva lekiált:

— Gyerünk, fiuk! Megsturmoljuk az egyetemet!!

Meleg, meghatott büszkeség csókol szivén. Olyan szépek ezek a magyar gyerekek. Nem kell félteni a magyar kisebbségi magyarságot, amíg ilyen életvidám, haladni kész és törekvő diáksága van. Ezek megállják a helyüket. Tán külöm- bül is, mint mi és apáink.

És koraőszi, sugaras reminiscenciával félreállok a lépcsőn, én, a véndiák, hogy utat adjak nekik.

De lefelé jövet, a sötét kapualjban a szememhez nyúlok...

Mert... mintha valami belészállott volna.

Györy Dezső.

»»»♦»♦»»»■»»»»»»»»»»»♦♦»♦»»»♦❖»♦♦♦»♦»» »♦»»»»»»<>■»»

A tisztesség országa

Hollandiában nincsenek betörök, koldusok és öngyilkosok — A „fix prix“, a hering és a a bicikli ESdorádója — Hollandiai levéi

— A P. M. H. levelezőjétől. —

Hága, október eleje.

Hollandiának egy nagy érdekessége van: a legtisztességesebb ország Európában.

Hollandia a béke országa!

Nálunk a mohácsi vész pusztított, amikor Hollandiában megalakult a legnagyobb likőrgyár.

Sehol annyira nem spórolnak az emberek, mint Hollandiában. Nincs flanc, nincs elegancia, könnyelmű ember. Hollandia az az ország, ahol

nincsenek öngyilkosok, nincsenek öngyil- kosjelölíek, nincsenek betörök, koldusok, ahol egész évben nincs annyi villamos- szerencsétlenség, mint Pesten egy nap alatt.

Az emberek idegei is rendben vannak. Az a 10 cent, amibe a villamosjegy kerül, jelentékeny összegnek számit. Igaz viszont, hogy mindenki biciklin jár és ezért a villamoskalauz személyes megtiszteltetésnek veszi az utas könnyelmű pénzpocsékolását. Csupa alázatosság, szeretetreméltóság egy ilyen kalauz.

Láttam egyházi méltóságokat, mindenrendű és rangú embereket biciklin,

Komoly államférfiak, politikusok, mint például a tengerészeti miniszter is, biciklin jár be a hivatalába. Az emberek nem vásárolnak újságot. Nem adnak ki pénzt újságra. Azzal is spórolnak. Alig van egypár napilap. Üzletekben nem lehet alkudni. Ha megpróbálja az ember, a kereskedő személyes sértésnek veszi, félreteszi az árut — már nem is akar eladni —, nem érdekli az olyan vásárló, aki nem respektálja az üzlet szolidságát. Itt a fix prix szentirás.

Egy ilyen üzlet minimális haszonnal dolgozik, mégis minden legkisebb bevásárlást hazaküldenek. Ha az ember bélyeget vásárol másutt, mint a postán, pár centtel többet fizethet érte. Ingyen, haszon nélkül senki semmit senkinek nem köteles eladni. Minden színházban, moziban szabad dohányozni. Azt a színházat, amelyet a rendőrség vagy tűzrendészed tanács eltiltana a dohányzástól, — rögtön be is lehetne zárni. Oda publikum nem járna.

Nincs nézeteltérés politikai pártok és felekezetek között.

Ha valami nem tetszik valakinek, — előbb nyel egy nagyot. Türelmesen. Nem kiabál mindjárt.

A mondain élet Hollandiában egy külön,' egészen kis társadalomnak az élete. Ez a táncban tombolja ki a napi fáradalmakat. A főmondain angyalok a bubifrizurát csak most kezdik viselni. Vannak, akik Hágából direkt Parisba utaznak levágatni a kontyukat.

Ékszert nem viselnek,

— csak a népviselet aranygombjai, függői — egy pár óralánc az egész, ami a gazdaságot eszébe juttatja az embernek. Azt hittem, hogy Hollandiában, ahol a legnagyobb gvémán-t- csiszoldák vannak, — mindenki roskad a brilliánsoktól. Nem szeretik az ékszert, nincs érzékük hozzá. Egy jó beringnék jobban őrülnek, mint a csillogó köveknek: ami Velencében a gondola, az Hágában a bering.

Sokezer ember él heringböl.

Nagyon szépek a hollandi nők. Klassz! kus arcuk van, mint a régi holland festményeken. Nem tudok beletörődni, hogy egy ilyen szép nőre azt mondják hollandusul: „moje meiS'C.“