Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-04 / 224. (967.) szám
•* Vasárnap, október 4 Vándort>@t a -magyar szinfársuSat kezében Tíz hónap alatt hét városban működik Faragó társulata — A közönség áldozatos támoga tása nőikül összeomlik a magyar színtársulat — A P. M. H. eredeti tudósítása —' A bécsi magyar komismmsták akciói a Magyarország ellen Az uíódáUamokbeH „kulturális propagandát** Gábor Andor vezeti — Horthy-ellenes darabot adnak elő Becsben és Szíovenszkón V - A P. M. H. bécsi tudósítójától — ' t . . ' ' > Becs, október 3. Mialatt Rákosi Mátyás és cinkostársai Alá gyár országon belső fegyveres bolsevik lázadást készítettek elő, ugyanekkor kividről a bécsi magyar kommunisták úgynevezett „kulturagitációjuk“ kiszélesítésével elkezdték az iitódállamokbeli magyarság boJsevizálá- sát és ezzel a magyar polgári rend kividről való bekerítését. Az egymással szoros szervi összefüggésben levő két mozgalom közül a bécsit Gábor Andor, a Moszkvában megjelenő magyar kommunista lapok főmunkatársa és a Rőt© Hilfe vezetője irányítja. Gábort Szíovenszkón is elég jól ismerik tavalyelőtti kőrútjából, amikor több városban tartott propaganda-előadást s ezeken epével és sárral igyekezett bepiszkolni mindazt, ami nemzeti és magyar. A Fidibusz cimü bordélyszaklap egykori erkölcsös (Szerkesztője ugyanis a bécsi emigrációban szélsőséges balra orientálódott és a bécsi kommunisták közt ma már egyik főexponense Kun Bélának. Gábor néhány héttel ezelőtt több bolsevik fiatalemberrel, javarészt az egykori Vörös Újság munkatársaival Wiener Volk- kunstselle néven német színjátszó társulatot alapított. A társaságot természetesen a Proletíkult, a IP. intennacionálé kulturális ügyosztálya pénzeli. A társulat szervezése most a befejezés előtt áll. Tárgyalásokat folytatnak több bécsi színházzal és valószínű, hogy a napokban sikerül megkötniök egy oly bérszerződést, mely biztosítani fogja számukra hetenkint kétszer az egyik, jelenleg zárva levő színház színpadát. Gáborok fölváltva magyarul és németül akarnak játszani. Természetes, hogy a Gábor-féle színtársulat házi szerzője is maga Gábor Andor lesz. Megnyitó előadásként egy Horthy-ellenes politikai szenny- és fércmü kerül bemutatóra, melynek cime: „Három nap Horthy táborában44. Gábor a múlt héten be is nyújtotta a bécsi színházi cenzúrához a darabot s a cenzor minden változtatás nélkül engedélyezte az előadást. Gáboroknak egyébként ezzel a Magyar- ország ellenes színdarabbal később, hogy Magyarország bolsevista bekerítését úgynevezett „k uituragitációjukkal“ tényleg megkíséreljék, he akarják járni Szlovenszkó, Erdély és a Vajdaság nagyobb magyar gócpontjait. Egy kissé mindenesetre megkéstek a külső „bekerítéssel44, mert a belső akció emberei, Rákosi ék már maguk vannak „bekerítve44 a vasrácsok mögött. Kassa, október 3. Estéről-estére telt házak a kassai színházban, a nemes városnak kultúrát szerető közönsége megérzi, hogy mivel tartozik a vándorló magyar múzsának s lelkiismeretesen teljesíti kötelességét. A színtársulat pedig hálás közönségének, igazán fővárosi nívójú előadásokat produkál. A kultúra szerény harcosai, színészeink most ugyanazt az áldozatos munkát vállalták és végzik lankadatlan buzgalommal, mint a harmincas években dicső elődeik, a nemzet napszámosai. Vállalják a bizonytalanságot, a küzdelmet, a vándorlást s a szlovenszkói magyar színészeiét soksok nyomorúsága nem veszi el kedvüket a küzdelemtől. Ha a szlovenszkói magyar kisebbség kuffurtöríénelmét megírják, külön fejezetekben kell méltatni Faragó Ödönnek és szinészgárdójának örökre szóló érdemeit. A küzdelmes élet harmonikus egységgé kovácsolta a szlovenszkói magyar színtársulatot, egy a céljuk, egy a törekvésük. Kassa közönsége pedig egybeforrott velük a magyar kultúra szeretetében. A mostani kassai sziniszezon sikere visszaadja már-fmár csüggedő hitünket s gyönyörű példa adással szolgál, hogy a magyar kultúra áldozatos szeretete leküzdi a mesterségesen fölállított nehézségeket. Soha kedvezőtlenebb körülmények között a szlovenszkói magyár színészet nem indult neki színházi esztendőnek, mint az idén. A szezonbeosztás valósággal megbénítja s •egyenesen a kimúlásnak szánja. Két törzs- vára van a magyar színészetnek: Kassa és Pozsony. Az idén a kegyelméből meghagyott kassai négyhónapos szezont is kettétörték. Az első rész augusztus derekára, szeptember és október hónapokra esik és amire a társulat meg a közönség belemelegedett volna, már vándorolni kell tovább. A második rész április és május hónapokra jut, tehát megint kiesik a kassai szezonból, amely a régi időkben virágvasárnappal zárult. A! közbeeső hónapokban a vándorlás, hánykolódás korszaka következik. Novembert és decembert Losoncon, a január hónapot Komáromban tölti a társulat. Februárban. abban az esetben, ha a szokoMzat megkapja; Érsekújvárra vonul be Faragó. Márciusban azután Prágába készülnek színészeink s már javában folynak az előkészületek, hogy a második prágai vendégjáték kulturális értékben meghaladja az elsőt- Prágába az operett-együttes jön föl, a próza Érsekújvárod marad s csak három estére jön fői Prágába az Antónia, Rur és Külváros cimü. darabokkal. Prága után jön a kéthónapos kassai utószezon, junius hónapban azután Pozsony kerül sorra. Pozsonyban különben addig is lesznek vendégjátékok, a drámai együttes havonként négy előadásra megy Pozsonyba. Szeptemberben -igen nagy sikerrel szerepeltek s meg van minden remény arra, hogy október 12., 13. és 26., 27. hasonlóan az erkölcsi és anyagi siker jegyében zajlanak le. Júniusban jár le a koncesszió s junius 28-ávail érnek véget a szinészszerződések is. Ha a magyar színészetre vonatkozólag a minisztériumban valami kedvezőbb intézkedés •nem következik, ha igazságosabb szezonbeosztás nem történik, ha jól megszervezett szinpártoló egyesület nem támogatja színészetünket, akkor a szlovenszkói magyar színház sorsa megpecsételtetettHogy azonban színészetünk föntebbiek- ben vázolt küzdelemteljes évadja föl ne boruljon, hogy időközben be ne következzék a j katasztrófa;, ahhoz szükséges, hogy Losonc, Komárom és Érsekújvár magyar közönsége legalább olyan áldozatkészséget, lelkes buzgalmat tanúsítson, mint a kassai közönség. Ha csak egy üres ház fog ásítani ezekben a magyar városokban, minden fölborul. Faragó Ödön igazán mindent elkövetett, hogy a magyar színészet sorsdöntő óráiban olyan kitűnő társulattal és olyan repertoárral feleljen meg művészi föladatának, amely valóban fővárosi nívót jelent. A prózai újdonságok között vannak: Ezüstlakodalom, Csirkefogó, Vörös ember, Nagyságos asszonyt láttam már valahol, Külváros, Az árnyék, Csibi, őszi szerelem, Altona, Waterlooi csata, Házasságok az égben köttetnek, Válaszúton (Cierny Pál nagysikerű szlovák színmüve), Werfel Miksa császár cimü drámája, Úriemberek, Masa pénzt keres, Geraldy uj színmüve: Ha akarnám. Ezeken kívül minden városban bemutatja a szlovenszkói magyar drámairodalom uj termékeit is, színre kerül Merényi Gyula rendkívül érdéit es poszthumusz drámája: A csóktalanok, Sziklay Ferenc társadalmi színmüve: Pün- kösthy lányok, Spitzer Ferenc: Giovanni, a hős cimü vigjátéka. A klasszikusok közül föl- eleveniti Moliére Képzelt betegét, Sudermann | Otthon cimü színmüvét s a nagy francia romantikus Cyranóját. Éppen ilyen változatos az operettrepertoár is. Minden hatásos operettujdonság szerepel, hogy csak a kiválóbbakat említsük: Frasquita, Dolly, Juhászlegény — szegény juhászlegény, Nótás kapitány, Marinka, a táncosnő, Hamburgi menyasszony, Orloff, Régi szép világ, Anna-bál, Párisi lány, Feleségem babája, Kis huncut, Gárdista, Az utazó Vénusz (Novak kereskedelmi miniszter librettója), Nóta vége stb. Ez a hatalmas műsor önmagáért beszél- A színtársulat igazán minden lehetőt elkövet a nehéz viszonyok között, hogy magasztos föladatának megfeleljen, Komárom, Losonc és Érsekújvár magyarságán fordul most már meg, hogy meg tudjuk-e őrizni színi kultúránkat a veszedelemtől? Mi érezzük, tudjuk, hogy testvéreink ott a délnyugati végeken teljesitik nemzeti kötelességüket. — (Politikai gyűlések Komáromban.) Komáromi tudósítónk írja: Komáromban a Hodzsa-íéie argalások is szerencsét próbálnak; vasárnap délután Blahó Pál képviselő, Okánik Lajos polgár- mester és Stefánek párttitkár tartanak népgyü- lést a katonatiszti kaszinóban. Délután lesz a kommunista népgyiilés is, úgyszintén a magyar kisgazdapárt körzeti gyűlése, ahol Szent-Ivány József, Füssy Kálmán képviselők és Ficza József szenátor is beszélnek. Szépségápolás Mit mond az „Iza“ a nyári fürdöévadróí! Ajánlom a nagyrabecsült hölgyeimnek a | komoly arcápolást. Levélbeli kioktatás dij- ! tálán. Szeplő elleni garnitúra .... Ke. 37 — Mitesszer és pattanás elleni garn. Ke. 37.— Hajápoló garnitúra ....................... Ke . 47.— Szemápoló garnitúra.................. Ke . 37.— Mindennapi toilette arcápoló garn. Ke. 47.— Vörös orr s vörös arcerek ell. garn. Ke. 37 — Hajtalanitó garnitúra................... Ke. 37.— Kebelápoló és fejlesztő garnitúra Ke. 77 — Libabőr elleni garnitúra .... Ke. 40.— Monoton petyhüdt arcbőr ell. garn. Ke. 37 — Bőrujitó garn. (Iza-rekordszerek) Ke. S0.— Szemölcs, anyajel elleni garnitúra Ke. 40.— Kézápoló garnitúra.................. Ke . 37.— Orr- és ujjformálók, valamint homlok-, nyakránc stb. simító bandageok, a legjobb ripusuak, állandóan raktáron. A fenti garnitúrák a legkiválóbb szerekből vannak összeállítva. Tessék pontosan körülírni az arcát s bármilyen arcíisztátalanság ellen küldök megfelelő garnitúrát, pontos használati utasítással, postán, utánvét mellett. A köteles diszkréció miatt levelezésünk és küldeményeink cégjelzéstelenek. Naponta postai szétküldés. „Iza** kozmetikai intézet Bratislava, Stefanik-ut 19. 11. Illll Ilii ■■!«!MUHIIH lllll WUNMMHW1 III i HU I WCTBg—i Olvad az érc Kohó dühöng, vulkános láva bömböl, borzongva szül köböl vasat a tűz. Termő vihar: tűz, egyszer láttalak: fenn úszott a salak. Hiába hord a vén Duna vizet, a Kárpátok kohó — és olvadó uj világok nemződnek benne zúgva, mint annyiszor, újra. Vagyunk itt só, velője nyers köveknek, kik lentről fojtva fel-felpattanunk, bús bugyborék csak, mint vetett halak... fenn úszik 2 salak. Vagyunk. Lettünk. És súlyosan feneklünk. Ki kérdi: hogy vagy? mit látsz? mit szeretsz? mi kéne? mit tudsz? fáj-e valamid? de mért? de hol? de mid? Ki gondja az, hogy értékek vagyunk? (már messze tölünk minden almafa). Ki nem húzható cúgos kaptafára, annak sosincsen ára. Ml nem vagyunk cikk, közhasználatú — velünk troszkázni sáros utakat nem lehet és nem szabad — ám manapság de sokan igy akarnák. Mi fegyver vagyunk, nem fegyverfogó — Mi magunk vagyunk a zászló maga, — Jó köz vitéznek pugris is elég: Itt vezér nincs elég. * Fogjuk ml majd még ezt a salakot vágó marokkal helyére söpörni, (hogy rendelését híven tartaná) utat ágyazva uj világ alá. A világ fordul, a kerék le s fel. S már fcl-fel szádunk, kémlö bugyborék, bár mélyén még gyötörne s tartana roppant kohónk: a ma. Qyöry Holdas este Irta: N. Jaczkó Olga. Finoman tagolva, pontosan kezelte minden dolgát mint a kertész, aki kényes magvakat gyűjt és tisztogat. Az érzés és han- giüatanyagok legjavát különös gonddal gyűjtötte estére, mikor hazajön az ura. A hold már felemelkedett az ablak emeletnyi magasságáig, telifényü arca bebukott a zongorafedél tükrébe és aranyragyogásu, tavas mélységet csinált belőle. Az asszony lelkét végigtipegte a gyermekkori emlékezés, eszébe jutott a régi dal: „Erdőben kerek tó, Aranykacsát ringató44 . . • Odakünn megcsikordult a kertajtó és ő elindult az ura elé. Nesztelenül lépdelt az utón, melynek oldalán a napraforgók nehéz tányérjai mintha holdsugárláncra fűzve bukdácsoltak volna. Óvatosan vitte az érzéskincseket, lelke gondjával, mint üvegharang borításával védte őket. Ezen az estén különös szépek voltak, ragyogtak, mint az aranyszemek. A férfi botjával a kavicsot paskolva és valami kmplédallamot hümmögve közeledett. Elébe szólott: — Pszt! — — No, ugyan miért? Csak nem leselkednek ránk orgyilkosok? — Beletúrta botját a marsallrózsa lombos bokrába és kutatni kezdett. Riadtan rez- dültek a sárga virágharangok, mint egy alvó tündérbirodalom a támadó óriás durva csapására. — Nem azért Elek, de olyan szép az este, hogy szinte kár egy szóval is megzavarni! — — No, én mondhatom, nem is fogom! Azonnal lefeksziink, ugy-e? Az asszony bátortalanul tett ellenvetést. — Én azt gondoltam, hogy még kint maradunk. Eddig nem is néztem szét, hogy majd együtt élvezzük az estét! Leste a férfi mozdulatait. Befordult az orgonabokrok közé, előrehajolva ült le a nyirfapadra, könyökét rátámasztva a térdeire. — Hát élvezzünk. Ha előre tudom, szóltam volna Berecnek. Az utolsó üveg asszu- val úgy sem bírtunk elbánni; itt még elpo- harazgattimk volna! Az asszony tiltakozni akart, de félt, hogy még súlyosabb sértést talál kihívni. Az ura szólalt meg újra. — Mondja meg hát, miben kell gyönyörködni! — Neki olyan volt saját lénye, mint egy alkalmatlan sárdarab, nem tudott vele boldogulni. Az asszony megelégedett evvel a csekély érdeklődéssel is, melyben több volt a gúny, mint az őszinteség. Beszélt: — Egy ilyen bőkezűen gyönyörű este mintha beváltana minden régi sejtést. Emlékszik az „aranykacsás“ gyermekdalra? A zongora tetejében visszatükrözik a telihold és az éppen olyan, mint ahogy valamikor elképzeltük az aranykacsa fürdését. A férfi felnevetett. Kis tartózkodás gyeplőjén rángatta vissza a gúny vihánco- lását. — Nem rossz! Aranykacsa zongorában! De egy kicsit merésznek találom a fantáziáját. Az udvar felől abban a pillanatban locsogás hallatszott. Arra már felugrott és odafigyelt. Az asszony visszahúzta. ■— Ne törődjék vele, Elek! Valami kósza kutya iszik vizet a válónál. Én mindenről gondoskodtam, hogy az est élvezete nyugodtan maradjon nekünk. Ne rontsa meg! A férfi lerázta magáról az asszony kezét és a mámorosak ingadozó hetvenkedésével kezdett szónokolni. — Én, mindig én teszek tönkre mindent! Azt hiszi, ón nem is tudok felemelkedni? Hol állok most is, ha nem az ideális kötelesség- teljesítés magaslatán? Maga csak álmodozzék, nekem törődnöm kell a házam biztonságával! Ki tudja, milyen szándékkal jár ott valaki! Kez-dett megtörni az est varázsa, ... az asszonyt elhagyta a nyugalma és elég élesen válaszolt: — Hogy is várhatnék magától megértést? Maga előtt a szépség tetőfoka egy cinóbervörös Paprikajancsi, a durvaságot pedig csak akkor érzi, hogyha ököllel vágják mellbe! Aztán lecsillapodva ment vissza a pádhoz. A férfi végigkergette az udvaron a rémülten sziikölő kutyát és ő is visszatért. Fejét a pad támlájára hajtotta és nemsokára rekedt horkanások száltak fel a száján. Az asszony hagyta, meg se mozdult. Ha nincs kivel megosztaná, legalább egyedül élvezze az est szépségeit. Kezét a szivére szorította, mintha a szétszóródástól féltve óvná a hangulat aranyszemeit. A könnyű szél szeszélyesen sodorta a kerti ut ezüsttel öntött folyójába a rózsalombok árnyékfoltjait. A közeli utcasarok felől léptek hangzottak. Fiatal, szívesen fecsegő leánycsoport sétált, most ezek is szótlanul jöttek, megfogta őket az est csöndes varázsa. A férfi még hangosabban horkolt. Az asszony megriadt. — Amazok meg ne hallják! Odalenne a saját illúziójuk is, de a következő sarkon már bizonyára róla kacagnának: — Pál Elekné biztosan versel a holdvilágnál, az,ura meg, — hallottátok? — zenét szerez hozzá! Hirtelen ráejtette mindkét kezét a férfi karjára,- költögetni kezdte. Éles fájdalmat érzett. Mintha elpattant volna a védő üvegbura s a gondosan őrzött aranymagok az ajka szélén halkan gyöngyöző sírásban gurultak szerte.
