Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-04 / 224. (967.) szám
a Vasárnap, október 4 Bezi'es külügyi jelentése a minisztertanácsban Tegnap este minisztertanács volt, amelyen Benes Jailíigyminiszter részletes jelentést tett a nemzetközi helyzetről. Különösen a február óta folytatott garanciatárgyalások- ról, valamiint a legutolsó genfi népszövetségi ülésről referált. Ezután a csehszlovák delegáció locamói konferenciájának irányelveit ismertette. A minisztertanács egyhangúlag jóváhagyta Benes eddigi megállapodásait, valamint a Németországgal kötendő döntőbírósági tárgyalásokra vonatkozó programját. Parlamenti körökben úgy hírlik, hogy a koalíció egyes pártjai rossz néven vették Benestől, hogy pártját még a minisztertanács előtt informálta. Ennek következtében Be- n esnek a koalíció huszas bizottsága előtt meg kell ismételnie a minisztertanácson elmondott jelentését. Benes állítólag hétfőn utazik Locarnóba. Ez a terminus azonban még nem biztos és lehetséges, hogy elutazása előtt még a külügyi bizottságban is megtartja expozéját. A huszas bizottság ma délben ülésezett. Benes külügyminiszter kétórás expozét tartott s főképpen, a locarnói konferenciáról, valamint a döntőbírósági javaslatról beszélt. Expozéja után egyes képviselők több kérdést intéztek a miniszterhez, aki röviden válaszolt- Nagy föltünést keltett Kramár távol- maradása a huszas bizottság üléséről. SzeiaHvány Józsefet a keleti ev. egyház kerületi felügyelőiének jelölték Poprád, október 3. Ruman János dr. halálával a szlovénekéi evangélikus egyház keleti kerületében megüresedett az egyházfölügyelői tisztség- Mint régebben megírtuk, szlovák részről fölmerült Slávik György dr. és Klirno Bohus jelöltsége, a magyar és német, valamint a szlovák egyházak egy részének hangulata pedig Szent-Ivány József mellett van. A szepesi két evangélikus esperesség lelkészei, föliigyelői és tanítói Poprádon tartott jelölő- értekezlete a kassai és eperjesi lelkészek jelenlétében egyhangúan Szent-Iványt, mint az ev. egyház régi harcosát és vezérét, jelölte az egyházkerületi felügyelő tisztére. A jelölési fölhívást szétkiildíék és biztosra várják a szepesi, sárosi, abauii, görnöri és kishont! egyházak csatlakozását. Örömmámor Madridban Adllr©lest© miatt Abd el Krim városa a spanyolok kezében — A spanyolok a háború gyors befejezésére számítanak Madrid, október 3. A spanyol csapatok elfoglalták Kasbahst és a Ghis-folyó balpartján lévő termékeny vidéket. Hatalmukba kerítették továbbá az összes sztratégiailag fontos magaslatokat, miközben igen sok hadianyagot zsákmányoltak. A hadműveletek koronájaként elfoglalták végre Adjirt, Abd el Krím főhadiszállását és a riffkabi'ok egyetlen kikötőjét is. Adjir elestének híre óriási lelkesedést kqltett a spanyol fővárosban. Azonnal nemzeti ünnepeket rendeztek, amelyeken a lakosság nagy tömegekben vett részt. Az esti lapok rámutatnak a győzelem nagy jelentőségére s kifejtik, hogy Abd el Krim végső összeroppanása most már küszöbön áll. A riffkabiloikat elzárták a tengertől és az élelmezésükhez okvetlenül szükséges termékeny vidékektől is. Madrid, október 3. Alfonz király a Daily Express tudósítójával beszélgetve, kifejtette, hogy a marokkói háború Spanyolországnak sok millió pezetájába kerül, de Spanyolország életérdeke s igy okvetlenül be kell fejezni. Szerencsére az utóbbi napok győzelmei után a gyors befejezés egyáltalán nem kétséges már. JL maceiéu fekete kéz tizenkét áruiét sújtott le Tizenkeíten haltak meg Todor Alexandroíf meggyilkolásáért — A balkáni tűzfészek forradalmi szervezete — A P. M. H. eredeti tudósítása — Szófia, október 2. A bécsi törvényszék most ítélt el -nyolc évi súlyos börtönre egy fiatal 19 éves leányt, egy idealistát, akit a legszörnyübb váddal: gyilkossággal vádoltak. Carnicova Mária a tavasszal a Burgszinház Peer Gynt előadása alatt lelőtte az egyik macedón federalista vezetőt. Vallomásában kijelentette, hogy (óbb mint egy éve várt az alkalomra és boldog, hogy sikerült a megbízatást teljesítenie. A megbízó a macedón forradalmi kommité volt, mely első ízben vont be politikai gyilkosságba nőt, mert máskép nem tudott az elítélthez férkőzni. A Camicova-eset újból felveti a macedón kérdést. Mi rejtőzik ezek mögött a sorozatos gyilkosságok mögött? Mi az a macedón kérdés, amely az egész Balkán békéjét állandóan veszélyezteti? A macedónok tulajdonképen bulgárok és igy a macedón kérdés lényege Macedónia függetlensége, illetve ma már a kisebbség! jogok biztosítása a szomszédos államokban élő macedónok számára. Az elnyomott macedónok követelik, hogy iskolákat, templomokat állíthassanak, hogy bizonyos helyi autonómiát biztosítsanak szásmmwiKfliSSSSJn»SEE!7raS!EJEBa5OT«E3Mf3S5a!BKESBSBB!ES22SíaEra mukra. Szóval a macedónok nem' akarnak egyebet, mint a többi kisebbségek. De ezt a keveset sem tudják megszerezni, mert a szerbek nem hajlandók a macedónokat elismerni. Harminc év óta küzdenek a macedónok szervezetten a független Macedóniáért. Ha:- minc éve harsogják a világba, hogy addig nem lesz béke és nyugalom a Balkánon, amíg macedón kérdés lesz. Számtalan memorandumot intéztek a bék.- kötés alkalmával a négyek tanácsához, de ez a bölcs testület itt sem tudott békét teremteni, sőt Macedóniát tovább darabolta, vagdosta. A jajkiáltásoknak nem volt eredményük, a macedónoknak nem maradt más ütjük, mint a forradalom. A macedón organizáció a világ szine előtt kijelentette, hogy forradalmi alakulattá vált, amely céljai elérésére forradalmi eszközöket vesz igénybe. Megalakult a macedón hadsereg, a macedón kommité és mindazok a bizottságok és szervezetek, amelyek egy hatalmas forradalom megvívásához szükségesek. A kommité fegyveres híveit hívják „ko- miíadzsi“-nak. ők követik el az úgynevezett bandabetöréséket Szerbiába. A harcos kommité nem Szófiában székel, hanem a hegyek között, állandóan változtatva helyét, igen gyakran Szerbia területén üti fel tanyáját. Hatalmas szervezetével a szerbek nem tudnak megbirkózni Egész ütközetek fejlődnek ki a szerb katonaság és a komitad- zsik között, harcok, melyeknek a lelke az öreg Protogheroff tábornak. Még két év előtt a fiatal, de lelkes, müveit, rendkívül eszes, harcos Todor Alexandroíf vezette a harcokat, de két év előtt áldozatául esett a széthúzásnak, amelyet itt is a guruló rubel idézett elő. A macedón organizáció keretében hosz- szu vita folyt arról, vájjon elfogadják-e a szovjet segítő kezét? A kommité higgadt és tiszta elemei ellene voltak a kétes értékű szövetségnek és tudták, hogy még siker esetén sem soká örülhetnek a szabadságnak. Energikusan visszautasították az orosz ajánlatot, de akadtak közöttük, akik kezet fogtak a kommunizmussal és kiváltak a kom- mitéből. Ezek voltak a föderalisták. Azóta a két párt a legélesebb harcban áll egymással. A Protogheroff pártiak, az autonomisták, elkeseredett harcot folytatnak a föderalisták ellen. Ennek a harcnak egyik fázisa volt Alexandroffnak, az autonomisták vezérének meggyilkolása. Orvul tőtték le az autono- mista szervezet áruló tagjai. A válasz erre Protogheroffék részéről tizenkét föderalista halálraitélése volt. Hetet azonnal agyonlőttek, a többi öt menekült, amerre tudott De az organizáció hatalmas, akit egyszer halálra Ítélt, az nem menekül a kezei közül, az öt közül kettőt Szófiában lőttek le, egyet Milánóban, egyet Prágában, és az utolsó életének vetett véget Carnicova Máriía a Burgtheaterben. Alexandroíf meg volt bosz- szulva. A bolgár kormánynak semmiféle összeköttetése sincs a macedón organizációval, sőt annak tevékenysége éppen ellenére van, mert Szerbia minden bandabetörésért a bolgár kormányt teszi felelőssé. A népszövetség mostani ülésszakához is segítségért folyamodtak a macedónok, de nem hallgatták meg őket. így tovább folytatják azt a harcot, amelynek eszközei a fegyver és a gyilok, a terror és a politikai gyilkosság. Ennek a balkáni véres forradalmi mozgalomnak szomorú epilógusa volt a bécsi tárgyalás és Ítélet. Kovács Jenő tír. ....................................... ,i i ■ Fé rfi-tragédia Imre öcsémnek Péterre nézett egy cseléd: és megtagadta Mesterét . . . Testvér, tragédiánk örök! Az Ur nem fogja meg kezed, ha néha úgy is érezed: te markolod az Ur kezét. Te markolod, mert szégyemt, hogy embernyiek lépteid s te mérföideset lépni vágysz . . . Amíg Isten kezét fogod: nagy Tátrák a lépcsőfokok, ha hágsz a végtelen felé. Lángszínü eszme-lobogó másik kezedben s dobogó szivedből csurran a Jövő . . . így lépkedsz szűzi ormokon, A arkangyalokkal vagy rokon . . . r- De a vén föld ármánykodik . . . A Földnek vannak mágneses hus-álmai: virág-kecses Márták, Mancik meg Máriák . . . A delejük szivedig ér, idegzeted édent igér s megmágnesülsz a föld felé . . . Isten behunyja Nap-szemét, elengeded titkon kezét s rohansz a hus-mesck után . . . Rohansz holdkórosként, hután s mocsárban ázik robogó lábad s a lángszln lobogó . . . Hamar kiég a Delejed: sziklával öklözöd fejed s könnyed záporként megered. Pajtás, az isten nem keres! Megtörtöd könnytől vér-eres szemed s úgy kullogsz föitclé . . . Úgy kullogsz kivert kutyaként, vakult agyadba újra fényt fáklyáz az Isten Nap-szeme s áldott kezét megcsókolod . . . Mécs László. Kockás ruha Irta: Falu Tamás. Gallé kishivatalnok volt Szerény állásának megfelelő szerény keretek között élt családjával. Elsején pontosan számot vetettek a lehetőségekkel, kiszámították okvetlenül rendezendő tartozásaikat, bizonyos összeget előirányoztak a megélhetésre, váratlan kiadásokra, azután szépen, nyugodtan nekihajóztak a közelgő hónapnak. így ment ez évek óta. Csak a tételek változtak. A számtani művelet változatlan maradt. Galló ruhatára már régen útjára bocsátotta az utolsó uj darabot. A fogason egy fényeskönyökü Ferenc Józseí-kabát s egy benzinszagu kék ruha lógott. A szürke zakkó robotba járt. Hétfőtől szombat délig. Volt szegénynek elég dolga. A nadrág kopott a járdán, tűrte a bokák csapkodását, majd a kemény hivatali szék súrolásait. A kabát akták után nyúlt, Íróasztalán fényeseden, mig a mellény egy munkás-kebel fel-feltőrő sóhajtozásait szorította vissza. — Elmegyek a Józsiékhoz — jelentette egy délben Galloné. Galló nem szólt rá egy szót sem. Tudta már, mit jelent: „Elmegyek a Józsiékhoz.“ Józsi képviselő volt. A feleségének bátyja. Sokat keresett, nagylábon élt, bár vagyonosnak nem igen állíthatta senki. A felesége csak olyankor szokott hozzájuk menni, amikor minden önérzetet félreté- tett velük a hivatalnoki nyomorúság. Kérni sohasem kért. Legfeljebb elfogadta, amit adtak. Egy-egy ruhára való szövetet valamelyik gyereknek, vagy egy még jókarban levő cipőt, amelyik bőnek vagy szűknek nyilváníttatott a használatban. Galloné elment tehát a rokonhoz. Végigment a Lánchídon és élvezte a szép, fényes délelőttöt. A fényes dunapart egy háromemeletes bérházában laktak a rokonék. A szobaleány bejelentette. A kepviselőné jött elébe. — Isten hozott, angyalom. Most bújtam ki a fürdőszobából. A Józsi persze nincs itthon. Tudod, a parlament, a politika. Gyere be a szalonba, majd elbeszélgetünk. íis elbeszélgettek. Az egészségről, az élet nehézségeiről, a gyerekekről. Kedvesen. , fesztelenül beszélgetlek. — Ejnye, angyalom, — mondta a káp- viselőné — ha meg nem sértenélek. Van az uramnak egy kockás angol ruhája. Vadonatúj. Alig volt párszor rajta. Tudod, szeszélyes ember. Egyszerűen elhatározta, hogy nem hordja többé. Mindjárt az uradra gondoltam. Sándornak egész jó lenne az öltözet. Hiszen csaknem hajszálnyira egy alakjuk van. Ne vedd rossznéven, fiam, ezt az ajánlatot. Az urad se úgy fogja fel a dolgot, hogy uraságtól levetett ruhát kínálunk neki. Rokon adja a rokonnak. Viselje egészséggel. A képviselőné mindjárt szaladt a ruháért és felmutatta. — Szép, ugy-e? — Nagyon szép. Különös — mondta örvendezve Galloné. Becsomagolták és Galloné boldogan vitte a hóna alatt a régi ruhatár felfrissitőjét. Az ura, mikor délben hazajött, egy kicsit elsápadt, azután egy kicsit elpirult Szégyenkezett. Még sohasem vett fel olyan ruhát, amelyik először a más testén melegedett volna. De a ruha finom volt, a ruhatár szegény volt s a fizetések jó előre be voltak táblázva. — Felpróbálom — mondta lassan megszülető örömmel. — A hivatalban pedig azt fogod mondani, — tanácsolta Galloné — hogy a ruha egészen uj. — Természetesen — sietett kijelenteni Galló. A hivatalban nagy feltűnést keltett az uj ruha. Nézegették a mintáját, ugrósságát, szabását s irigykedve mondták a kollegák: — Sándor, .te főnyereményt ütöttél! Galló mosolygott. — Azt nem, hanem elhatároztam, hogy ezután ritkán csináltatok valamit, és mindig elsőrendűt. Higyjétck el, csak az a drága, ami olcsó s csak az olcsó, ami drága. Régi számtanácsos leszek már, mikor ez a ruha még mindig uj lesz. — Hogy volt? — kérdezte egy kiváncsi kollega. — Részlet ... — súgta Galló. — Es ha már részlet, akkor mindegy, hogy mennyibe kerüli. Nem igaz? — De bizony igaz — hangzott a válasz. A ruha nagyon jóviselésünek mutatkozott. Más ruhának már az első pár héten eltűnik a hamvassága, az uj szine. Ez még mindig újnak látszott. Nem gyürődött s jól feszült, ahol feszülnie kellett. Galló a csinos öltözetben most már egy- egy sétára is rászánta magát. Nem a legrövidebb utakat választgatta, mint azelőtt. Bebetévedt a fényesebb utcákba is, ahol a kirakatok tükrei is dicsérték a kockás ruhát. Egy délben hirtelen rosszullét fogta cl az utcán, megtántorodott s összeesett. Csak a mentőknél tért magához. — Semmiféle iratot nem találtunk önnél, — mondta a mentőorvos. — Csak előkelő szabója által a ruhája zsebeibe varrt névcédulákból tudtuk megállapítani képviselő ur kilétét. A nagyságos asszonynak telefonáltunk is, de a csengetésre senki sem jelentkezett. — Kérem, — dadogta — én a képviselő urnák csak rokona vagyok ... Nevem Galló Sándor. Irodafőtiszt. — Kellemetlen, kellemetlen! — csóválta a fejét a mentőorvos. — Már a lapok is tudomást vettek a balesetről. Azonnal telefonálok egy pár délutáni lap szerkesztőségébe, hogy megvilágítsam a fatális tévedést. A telefonálás már semmit sem segített. A rikkancsok az utcán nyargaltak a frissnyo- másu újságokkal, melyek nagybetűs szenzációt csináltak Zsandár József képviselő utcai elszédtiléséből. Az estilapokig természetesen kiderült a személycsere. A képviselő mosolyogva adott interjút. —• Nincs semmi bajom. Nyugtassák meg, kérem, választókerületemet. Egyik ruhámat egy közhivatalnok rokonomnak ajándékoztam. ő esett szegény össze az utcán az én volt kockás ruhámban. Galló olvasta a délutáni lapokat és olvasta az estilapokat. A reggeli lapokra már nem volt kiváncsi. A kockás ruhát beakasztotta a szekrényébe, felvette a régi szürkét és szeinlesütve, szégyentől égő arccal szökött be hivatali székébe. Délig fel sem nézett s mikor a szobát üresnek erezte maga körül, lesietett az utcára. A legrövidebb utou ment haza. azokon a szűk, sötét utcákon, amelyekből egy, az övéhez hasonló sors száműzte a kirakatokat.
