Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-30 / 245. (988.) szám
Péntek, október 30, „Mindenkinek legyen hazája és vallása!44 Érdekes indítványok az evangélikus egyetemes gyűlésen — A P. M. H. tudósi tójától — Léva, október 29. Szenzációs indítvánnyal lepi meg a köztársaság kormányát. Krapec István bontod vamok i evangélikus lelkész, volt alesperes és teológiai akadémiai tanár. Az indítványt Krapec az evangélikus egyetemes gyűlésnek, mely a közeli időben Eperjesen ül össze, ajánlja elfogadásra s a kormányhoz való felterjesztésre. Az indítvány szerint, hogy a csehszlovák republikában az igazi boldoglát, haladás és konszolidáció előbbre jusson, szükséges a következő négy pont megvalósítása: 1. A felekeztetnéIkéhségből keletkezett boldogtalan állapotok megszüntetéséhez fellette szükséges, hogy törvényerőre emeltessék azon „postulatum", hogy mindenkinek legyen hazája és vallása, mert c nélkül a szabadság nem lelkesítheti s nem éltetheti sem az igazságot, sem a szereíetet2. Hogy az emberi bajok egyik legna- gyobbjának eleje vétessék, hozzon a repub- 1 ika mielőbb törvényt a törvényes íöbbgyer- meküség jutalmazásáról és az' agglegények megadózatásárób Ezt az indítványt a régi Magyarországon a Tisza-éra idejében több mint húsz törvényhatóság elfogadta.) 3. A szén órás azon tanítása alapján, hogy méltó a munkás az ő jutalmára, a tisztességes javadalmaz ások és nyugdijaknál mindig és mindenütt szem előtt tartsa államunk azt hogy a „minornak se legven magasabb fizetése, mint van a maiornak“dPld. vasutasnak, csendőrnek, polgárnak, szemben sok papnál s honorátiorral.) Mert különben nem a lélek ural kod ;k a test fölött, hanem a test parancsol a léleknek, a föld az évnek, aminek vége: Bábel tornyának menthetetlen pusztulása! 4. Végül a testvéri egyetértésnek szeretetteljes ápolása céljából, büntetés terhe alatt tiltsa meg a kormány a köztársaságban a sértő kifejezéseket, mint pld- csehun, magyaron, szodomita s hasonlókat, mert ezek békebontók. Ezeket mondja az inditványtevő, mi pedig hozzátehetiük, hogy e négy ponton kívül még jóval több is kell ahhoz, hogy itt a re- publikában az igazi „boldogélet" megvalósulhasson. < \ \ A A A A A A A A A A A A A A A A A A A á. A kÁ A A.A A A < A MÚLT és JELEN t ^ nincs hatalmunkban, ^ 5 de a JÖVŐ a mienk! t<■ ► PaiüS€¥6 maamkotl nlOüío: PateScic A második Paiulevé kormány a megalakulás előtt — Cailiaux, a pénzügyi harc áldozata — A volt pénzügyminiszter elmúlt és jövendő szerepe — Herriot emberei az uj kabinetben Paris, október 29. A hónapok óta tartó pénzügyi krizis, mint előrelátható volt, kormányválságot idézett elő Francia országban. Október 27-én Paiulevé miniszterelnök az egész kabinettel együtt beadta lemondását, de ez a lemondás nem a kormány teljes politikájának csődjét jelentette, csupán C a illan x pénzügyminiszter bukását, aki sehogysem tudott megegyezni egyrészt a nehézipar képviselőivel, másrészt pedig az erélyes vagyonleadást követelő szocialistákkal. A Paintevé-korrnány egykét balsikertől eltekintve, egyike volt a leg- prodnktivabb háború utáni francia kormányoknak, hisz alatta jött létre a locarnói szerződés, alatta fűződött szorosabbá az angol-francia viszony és alatta valósult meg a háború utáni teljes béke. Ha ezt a nagy politikai sikert egy-két szerencsétlenség, mint a marokkói kudarc és a sziria'i vereség, meg is zavarták, e zavarok semmiesetre sem okozták volna a kormány csődjét. Franciaország közvéleményének nagyrésze határozottan a locarnói politika mögött áll s Painlevé személye, aki a legpuritánabb po- litikustipus, határozottan mindenütt, még a jobboldalon is nagy szimpátiának örvendett. N: tartozott ugyan a nagystílű államférfiak energikus osztályába, de tiszteletreméltó igyekezete, nyíltsága, őszintesége és józansága rengeteg hívőt szerzett neki. S azonkívül kományában volt Britand, a legtehetségesebb francia külügyminiszter! Kormányában volt ugyan Cailiaux is, a tegtebets égeseibb f r a ne i a p é nzügymi ni s z tér, de az utóbbi évek zavaros gazdasági helyzetében ne,ifi a pénzügyi tehetség számított, hanem a szerencse és az összeköttetés, ez pedig hiányzott örök életében Cailiauxnál. Amikor a kartell 1924 májusában a választásokon dezavuálta Poimcaré erőszakos politikáját, a kartell nagy embere, a lyoni polgár- mester, Herriot vállalta a miniszterelnökséget. A szélsőséges nacionalizmus kora után szizifuszi munkát jelentett a radikálisok demokrata és pacifista politikájának követése. Nem is sikerülhetett volna, ha Angliában nem kerül uralomra Macdonakl.. az ugyancsak pacifista munkásvezér, akivel párhuzamosan Heirriotnak könnyebb volt a dolga. Mikor azonban Macdonaldot a toryk megbuktatták, Herriot számára is tarthatatlanná vált a helyzet. Az okos államférfin kellő időben távozott a vezérségből, de néhány hónapi uralkodása elég volt ahhoz, hogy előkészítse a talajt a mérsékeltebb, a szeretette b b P ainlevé-ko rmá nymak. A vatikáni kérdés, mely Herriot közvetlen bukását okozta, nem volt tulajdonképpen a punctum saliens, mert a háttérben ott lappangott a rémek réme, a gazdasági csőd, mint Paincaré borzalmas öröksége. A Pain- levé-kormány jóformán csak azért valósulhatott meg, mert sikerült megnyernie Cail- lauxot, aki úgy élt a francia nép köztudafában, mint a pénzügyi bűvész, aki egyedül oldhatja meg az áfamfináncok gordiuszi csomóját. Gaiillaux a miniszteri tárca fölk'i- náiásáig a hazaáruló bélyegével állott Páris- ban, csak a Herriot-kormáry provokálta ki egy szenátusi határozattal a nagy pacifista számára a bünbocsánatot, de éppen az a körülmény, hogy mindeddig háttérben, volt s csak legendák szivárogtak ki hatalmas pénzügyi tehetségéről, irracionális módon bizalmat öntött a népbe, aki azt hitte; ez az én 'emberem. CaiJlaux mindig a veszedelmek embere vöt, szeretett a tűzzel játszani s most is a vakmerő katona bizalmával vállalta a feladatot, melyről falán egyedül ő tudta, hogy milyen nehéz. A Painlevé-korrnány valójában belpolitika ilag Caillaux-k ormány volt s a miniszterek szinte megbüvöl’ten egyeztek be mindenbe, amit Cailiaux akart. A pénzügyminiszter tudta, hogy két nagy ellensége van. A szélsőségesen jobboldali nagy kapitalizmus és a szélsőségesen baloldal proletártömegek. Akire számított, az a francia nemzet gerincét alkotó kispolgárság vöt. Tudta, ha ezeket megnyeri, nyert ügye vau. De a kispolgár bizalma az első jóindulatok után ínegrendüt, ami nem is csoda annyi megpróbáltatás után. A világháború a kistökéket majdnem rregsemmisi- tette s Cailiaux most újabb adókkal, újabb terhekkel jött. A pénzügyminiszter nagy szónoki tehetsége és hipnotizáló ereje egy időre állta a versenyt a polgárság bizalmatlanságával, de amikor a marokkói háború kudarcot kudarcra halmozott, Szíriában pedig a kartell egy protekciós embere, Sarrail tábornok, tehetetlen módon harcolgatott, a bizalmatlanság mindinkább előtérbe nyomult. Cailiaux előtt két nagy probléma állott: az angol és a francia háborús adósságok rendezése. Az elsőt ugy-a'hogy sikerült megoldania, a másodikba, amely pedig a tulajdonképpeni erőpróba volt, belebukott. A lírai és az érzelmekre ható pénzügyminiszter tehetetlen volt Washingtonban a számokká vált embereikkel szemben s a lehető legteljesebb kudarccal jött haza. Ekkor már mindenki tudta, hogy vége van. Csak a kamara összehívására kellett várni. A kormány tagjai még mindig azonosították „.agukat a pénzügyminiszterrel, de az azonosítás már csak látszat volt s a tülajdonképeni áldozat egyetlen egy maradt: a tehetséges, de szerencse néküli pénzügyminiszter. Pénz kellett az adósságok törlesztésére és a frank megmentésére. A szocialisták nagy vagyonleadást követeltek. A nagyipar ebbe sehogy sem akart beleegyezni. Cailiaux, hogy az ellentéteket áthidalja, uj adókkal, nem pedig vagyoneadással akarta megoldani a helyzetet. Ezáltal a kispolgárokat is maga ellen zúdította, mert a francia polgár Szép Fülöp és Suger óta ellensége az adóknak s a pénzügyminiszter most már nem számíthatott a jobboldali kispolgárság támogatására, mint első pénzügyi terveinél, a költségvetési kérdésnél, julius kilencedikén, amikor a jobboldal szavazataival sikerült keresztül vinnie törvényeit. A kormány kénytelen volt lemondani. Szombaton úgy látszott, hogy Painlevé maga is áldozata lesz a pénzügyi krízisnek: s újból Herriot, vagy esetleg Briand jön, de a kartell és főleg maga Herriot ragaszkodott Painlevé személyéhez, aki igy ismét kormányra kerül. Cailiaux visszaíranyatlik a közéleti porondról, de beavatott körök szerint továbbra is a kormány mögött marad, mint súgó s Painlevén át, aki ideiglenesen magára vállalja a pénzügyi tárcát, ö intézi majd az ország ügyeit. Nagy változás nem történik, de a helyzet kulcsa mindenesete Herriot kezében van, mert a szocialisták kijelentették, hogy csak azt' a pénzügyi politikát támogatják, amelyet Herriot diktál. A sülyedő frankot és az amerikai adósságok ügyét uj kormánnyal sem lehet könnyedén megoldani, a kérdés csak az, vájjon az uj pénzügyminiszter személye iránt több huzalommal lesznek-e a szocialisták és a nagyiparosok. Mert a szükséges pénzt infláció nélkül mégis csak két módon lehet megoldaná; vagy vagyonleadással, vagy pedig uj adókkal. Paris, október 29. Painlevé miniszterelnök, aki tegnap délután több mint két óra hosszat tárgyalt a Párisban időző Kerriot- íal, este nyolc órakor a köztársasági elnökhöz ment és közölte veíe, hogy elfogadja a kormány alakítására kapott megbízást. A sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy még az éjjel folyamán tárgyalni fog a számításba vehető képviselőkkel és szenátorokkal. Mindenesetre Briandot, a locarnói szerződés szerzőjét, sikerült megtartani a külitevminisz- íérium élén. Painlevé úgy véli, ho?zy már holnap teljes listát mutathat be. A kamara és a szenátus holnap minden körülmények között ülést tart, de az első ülés egyszerű formalitás lesz, gyászünnepség a meghalt Bourgecis és Vívjam emlékére. Herriot is nyilatkozott s kijelentette, Az irkászás Irta: Darkó István. Az irkászás a kant-inban kezdődött. A luisziilidrcsekkel fáradttá nyaggaíott villany- zongora követelőző dallamai s a magukat zavartatni nem engedő délnógrádi katona- gyerekek éktelen énekharsogása között fáradt leveleket Írtam. Itt-ott a sarkokban piros tintával szintén levelek készültek. Juliskáknak szóltak a messzi sorok közeli fájdalmai. Feketén ugráló szemet éreztem magamon. Olyannyira az arcomon mds.zkált a kutató, kaparászó két golyó, mintha a pompás palóc arccsontok közül tényleg kimászott s az arcomra kúszott volna- Jó félóráiig nézett a mokányképü katonagyerek. Állott tőle a ceruza a kezemben s rosszul sikerült egykedvűséggel a sportoigarettás levegőt, a szőke morvákat s a kövér panc kantinos kezében habzó temérdek sört bámultam. Közben vártam az emberem hangját, aki nagySőkára tényleg megkönyörült rajtam. — Ugy-e irkáisZík? — igy szóit hozzám legelsőbben. — Látom, hogy irka szik! Kicsit megszeppenve néztem ra. A különös kérdés határozott irányban késztetett gyanakvásra. Némi önguniryal mondtam magamban: — Ez vagy tudja, vagy jól sejti, hogy az írás fúriái bántanak! Az „irkászás14 szóval most figyelmeztetni akar. hogy mily haszontalan dolgot művelsz! — Nem! — í.leltem mentegetőzve, — nem irkászok, hanem levelet Írok haza! — Kinek? — kérdezte ő,-~- Kinek szól a. levél? Mert az a fontos! — Ezt most már akárhogy is, de meg kell mondanod! — szóltam magamban és igy feleltem illedelmesen: — Egyet irtani édesanyámnak, az inár kész van. Ha nem Íriszed, meg is mutathatom- Ezt pedig... no persze... hát ezt most én is oda irom, ahová ti veres tintával szoktatok irni! — No, ugy-e mondtam, hogy irkászik?! Láttam én ám, hogy miképpen van elszomc- rodva! Mer mikor az édesanyjához ír levelet az ember, akkor másképpen van elszomorodva! így megtudtam a különbséget az irkászás és a levelezés között. Ha Ámor kényszerítésére vesz tollat az ember a kezébe, akkor nyilvánvalóan irkászik. — Hát én bizony nem tudok irni! Nem áll a toll a kezemben! — mondotta szomorúan az én legényem. — Vagy azt el nem olvassák, akit én írok! Elvette a ceruzámat és szörnyű szarka- lábakkal odakaparta, de a fél levélpapirosomat betöltő terjedelemben, hogy: „szeretlek". — Még a nevem is megy valahogy — mondotta. Nekifogott, hogy megmutassa, de én ijedten mentettem a papirosomat. — Persze! — ismerte el — ez az egész nem ér semmit! Mikor most az volna a fontos, hogy idkásszék az ember! Kisült, hogy nagy gondok bántják. Otthonról rnegiraíták az édesék, hogy megjött s náluk van már Juliska. A kovács irta, a szobaparancsnok meg, aki magyar, elolvasta. Juliska szép lány, kicsit rokon is, kiest módos is és messzi, más megyében lakik. Egyszerűsítette az esetet, hogy Andrisnak, az én emberemnek a faluban még eddig nem akadt szivepárja. Húszéves fővel vonult be katonának. Az édesék, ugylátszik, úgy gondolták ki, hogy Juliskát azalatt odaszoktat- ják magukhoz. Az illendőség ellen nincs vétség, a legény nincs otthon. És Andris még soha életében nem látta Juliskát — Irkászni kéne neki! —- mondotta nagy kínnal. Utána nyilvánvaló várakozással nézett rám. — Most nem érek rá, Andris, de holnapra megrorn — feleltem neki megadással, mire két krigli sört akart fizetni. A bor literje itt i reg y ven n y o 1 c koron a. Másnap felolvastam a levelet. Szebb szerelmes sorokat kevés ember irkászott a föld kerekén, mint az volt. Andris meg volt elégedve. Vörös tintával átmásoltatta velem az egészet, cifra módon megcimeztetett egy borítékot (a galamb rajta újévi malacnak sikerült), rá ragasztottunk a négy sarkára négy bélyeget, a közepére egy képet, gombostűvel belenyomkodtuk a Juliska és Andris nőnek a kezdőbetűit, végül ünnepélyesen átadtuk a szolgálatosnak. így kezdődött az irkászás. Két napig ment a levél, további két nap alatt megjött a válasz. Juliska gondos, szép betűkkel hosz- szasan felelte, hogy hírből Andris becsii- lettyit már ismeri és kiváncsi a folytatásáraA választ felolvastam Andrisnak, miire utasított, hogy irkásszam meg a viszonválaszt is. Még szebb szavak voltak benne, mint az elsőben. Andris megelégedett fel- ső'bbséggel hallgatta végig és beleegyezett, hogy elküld jeni. A harmadik levélnél már teljes felhatalmazást adott a levelezés folytatására. A válasz már nálam is maradt. Az ötödiket mikor felolvastam, Andris unottan hallgatta. A hetediknek csak a terjedelmére volt kiváncsi. Hosszab'bat kívánt és elrobogott a mozi elé, ahol olyanvalaki várta, akivel csak jelek utján tudott értekezni. A nyolcadik levélnél felhívott Juliska eddigi válaszainak fokozott gondossággal való őrzésére és újólag utasított, hogy a tartalmi részt továbbra is belátásom szerint intézzem- Legyek azonban tekintettel az ő drága idejére és lehetőleg ne raboljam el az egyre növekvő terjedelmű !e- v elek f elő ív asgatásá vak így egészen házi kezelésbe vettem a dolgot. Juliska jó észre valló, nagyon szerelmes és tizoldalas válaszait rendes postám közé számítottam. Andris, mikor a nevet kiáltották, átvette a leveleket, de nyomban és felbontatlanul, komoly mozdulattal nyújtotta át nekem, kiraktam őket a ódámba, közben a harmadik üveg vörös tintát vásároltam a kantinban. Andrisnak mégegyszer említettem a dolgot, de semmi érdeklődést sem mutatott. Legnagyobb csodálatomra azonban igy szólt: — Rendben v^n, szeretem Juliskát! f Máskor viszont, mikor azt mondtam neki, hogy Juliska már nagyon szerelmes, jóízű t nevetett. Juliska ekkor irta, hogy türelmetlenül várja haza Andrist- Azt feleltem neki, hogy repülök, édesem! Nem tudtam már, hogy nem Andrisnak hivnak-e? Egy este Andrist szabadságra olvasták ki a parancsnál. Másnap elutazott, de előbb még nekem ajándékozta Juliska mind a tizenhat levelét. A puskatisztitózsdnórból levágtam egy darabot és fájdalmas kézzel kötöttem át vele őket. Andris tiz nap múlva vissza is jött a szabadságról. Sugárzó arccal beszélt az eljegyzésről. Azt mondta, hogy Juliska először nem szívesen ment hozzájuk, de azután halálosan szerelmes lett az ő, már mint az Andris eszébe. Mikor aztán életben is meglátta, első percben megkedvelte a testi külsejét is. Látnivaló, hogy az előkészítő irkászás Juliskát nyílt zsákmánnyá tette. — Én is mondtam neki — jelentette ki Andris, —- hogy már akkor holtig szerettem, amikor az okos, szép leveleit olvastam. Betyár szemeivel rámvágott és belenevetett a képembe: Lehet mondani, hogy a gömb öl yüs ég ed is okosak, nemcsak a levelei. Páintos lány! Szégyenkezve nyeltem egyet. Világos, hogy itt valami hiba történt. Mert ha a leveleket én irkásztam, mért lett Juliska mégis Andrisba szerelmes? Fontos volt-e hát ez az egész, amit én csináltam? Ha elindult két lélek között a titkos kapcsolat, nem hiába-e már a magát közbeártó ész minden mesterkedése? Tény. hogy az irkászás újabb komplikációkra figyelmeztetett.
