Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-25 / 242. (985.) szám

Vasárnap, október 25. 41 SPljiiGAI^iíGJA^TánT^P A ruszinszkói magyarság, illeive ősla­kosság speciális viszonyai föltétlenül külön adminisztrációt kívánnak meg, ami ázonban I az egység lényegét semmiben sam érintheti Úgy hisszük, hogy az Országos Magyar Nemzeti Párt fáradhatatlan megszervezőjé­nek is ez az álláspontja, már azért is, mive! ez Országos Magyar Nemzeti Párt szintén Szlovenszkó autonómiájának alapjait épit- |.geti. GytSrky Pál jubilál Rimaszombat város társadalma tegnap és ma testvérré egybeforrva benső szeretettel és a ritka alkalmat megillető külsőséggel ünnepelte meg a kishonti evangélikus egyházmegye ősz fő­esperesének, dyürky Pál rimaszombati lelkész­nek ötven éves papi jubileumát- Büszkeséggel soroljuk legjobbjaink sorába e gyönyörű ünnep­napon a puritánszellemü ősz egyházférfiut. Gyürky Pál 1849 június 9-én született a gö- jnörmegyei Cseíneken. A gimnáziumot Rozsnyón, a teológiát -Eperjesen végezte. Két évig nevelős- ködött, majd Czékus István 1873 december 17-én lelkésszé avatta. Szuperintendensi segédlelkész- ként a nyiregyh. főgimnázium tanára választot­ta, ahol a következő évben a professzori okleve­let is megszerezte. Ebből az állásából hívta meg lelkészének a rimaszombati evangélikus egyház s hivatalába 1875 október 17-én be is iktatták. Áldásos működését megszakítás, pihenés és meg­állás nélkül félszázadon át itt fejtette ki- Mint a tiszai egyházkerület főjegyzője, a kishonti egy­házmegye főesperese, az egyetemes egyházi tör­vényszék bírája, az eperjesi kollégium igazgató­választmányának elnöke, a volt magyarhoni ev. ■egyházi zsinat elnöke, étén állott kezdettől fogva minden egyházi ügynek, ő dolgozta ki az első szervezési tervet a lelkészi nyugdíjintézet felálli- liásához az egyetemes egyház megbízásából. A korszakalkotó javaslatot 1897-ben a budapesti egyetemes közgyűlés Szontágh Pál indítványán egyhangú lelkesedéssel el is fogadta. Miikor az elnökilő Prónay Dezső báró egyetemes felügyelő a határozatot kimondotta, a gyűlés szűnni nem akaró éljenzéssel ünnepelte a szervezési javaslat szerzőjét s a lelkesedés tüze oly magasra lob­bant, hogy Kramáí Béla temesvári főesperes odia- íohant Gyürkyhez és homlokon csókolta. A nyug­díjintézet azóta is virágzik s a kor igényeinek inegíelelően már kétszer átszervezték. Az állaimfordulatkor az uj álamalakulat meg­fosztotta íöesperesi és egyéb tisztségeitől, de a .cimek és sallangok után sohasem áhítozó egyház­iért! szakképzettségét és munkaerejét változatla­nul áldozta egyházának- A nyugdíjintézet veze­tésére és átszervezésére is őt kérték fel s e fel­adatot sikerrel fejezte be 1920-ban. A szlovensz- kó-ruszinszkói református egyház lelkész! nyug­díjintézetét is Gyürky Pál szervezte meg 1923- bm. E nagykoncepcóju munkák mellett a pap­nevelés érdekében is állandóan tevékenykedett. A magyarhoni ág. h. ev. egyetemes egyház /rheológiai Tanrendszerét" is ő dolgozta ki s e pedagógiai előírás szerint alakították át akadé­miákká a soproni és eperjesi theológiákat a po­zsonyival! egyenrangúan­A kishonti egyházmegyének 28 éven át volt atyai lelkületű főesperese és mintaszerűen betöl­tött, nagyvonalú lelkészi tiszte mellett rendes vallás-tanári minőségben 29 éven keresztül műkö­dött a volt rimaszombati egyesült protestáns fő­gimnáziumnál. Mint esperességének szívben és lélekben puritán, bölcs . kormányzója, lelkészei szeretetét és ragaszkodását vivta ki. vallás-tanári katedráján az ifjúság makulátlan lelkét oltotta be egyháza tanításával, lelkészi hivatalában pedig nagyarányú munkássága mellett mégis egész embert ad-ott forrón szeretett rimaszombat- tamásfali egyházának. Az ő nevéhez fűződnek az egyházi épületek újjáépítésének, a templom re­novál ás árnak. anyagi felvirágozásának- alapítvá­nyok és földbirtokok szerzésének nagykoncep- eióiu munkái. Félszázados életpályáján sokszor volt Gyürky Pálnak elismerésben része. I. Ferenc József 1905-ben „az egyház és a közügyek terén kifejtett hasznos tevékenysége elismeréséül" a magyar nemességet adományozta neki csetneki predikátummal és eredeti családneve helyett a Gyürky családnévvel. Egyháza részéről is sziám- taian dicséretben, elismerésben, kitüntetésben volt része- Munkásságának legszebb jutalma az az osztatlan szeretet, amivel jubileuma alkalmá­ból Szlovén:-/.kó mindcn^/idékéröl. sőt a kiilföld- -ről Is elhalmozzák. Ez a szcretetmegnyilvánulás isteni elismerése az apostoli önzetlenséggel vég­zett feladatnak, amit Gyürky Pál családi boldog­ságának őrangyalával- nejével szivben és lélek­ben megosztva oldott meg s n közügyek oltárán ötven éve áldozó főpap november 23-án házassá­gának ötvenéves jubileumához érkezve, u családi oltár melegénél újabb örömliizet gyújthat a Te­remt őnek. Szüllő Géza. Az európai szervezett nemzeti kisebbségek első kongresszusa, amelyet összehívói szándé­kosan Genfbe. a népszövetség székhelyére hívtak össze, a napokban befejezte tanácsko­zásait. Ezeken, a nemzeti kisebbségek küzdel­mes történetében egy uj korszak kezdetét je­lentő tanácskozásokon, a szlovenszkói nemzeti kisebbségeket Szül lő Géza dr. képviselte, akit a kongresszus a kisebbségi jogok megvédése körüli szerzett érdemei elismeréséül a kon­gresszus alel,nőkévé választott meg. Szül lő a kongresszuson francia nyelven nagyhatású be­szédet mondott a nemzeti kisebbségek sérel­meiről, amelyet a külföldi nagy, főleg angoil , lapok behatóan ismertettek és az elismerés hangján méltattak. Szül,lő Géza újabb sikere alkalmából, úgy véljük, nem lesz érdektelen, ha röviden közöljük cinnek a kiváló közéleti férfiúnak életrajzát és jellemzését, akit az or­szágos keresztényszocialista párt 1925 augusz­tus 25-ikén elnökévé választott meg, most pe­dig az érsekujvári kerületben a képviselői lis­tán első helyen listavezetőnek jelölte. Szüli!ő Géza 52 éves, Pozsony megye Borsa községében született, ahol édesapja föWbirtokos és a bazini kerület országgyű­lési képviselője volt. Szülei gondos nevelés­ben részesítették, gyermeküket, aki a buda­pesti hírneves piarista főginmáziimban és utóbb a budapesti egyetemen folytatta ta­nulmányait, ahol jogot hallgatott és megsze­rezte a doktorátust, majd pedig ügyvédi ké­pesítést is. Ügyvédi gyakorlatot azonban so­ha sem folytatott, mert korán, egész fiatalon, 'képviselői mandátumot vállalt és a le tény el kerület küldte be a páriámén.:be az alig 27 éves fiatalembert néppárti programmal, az 1901 -ik évben. A képviselőháznak körjegyzője volt a fi­atal képviselő, aki azonban komoly kérdé­sekkel foglalkozott és főbűnt alapos ké­szültségre valló beszédeivel. Ekkor a köz­gazdasági kérdések érdekelték, de az egy­házpolitikai ügyekben is föleiméi te szavát, minit pártjának kiküldött szónoka. 1905-ben a nagy koalíció alatt ugyanezt a kerületet' képviselte pártonkivüli programmal, 1910- ben pedig a bazini kerület tisztelte meg bi­zalmával melyet három évtized előtt atyja képviselt. Ezen a választáson egyhangúlag választorta meg a nép. A katolikus kérdések iránti mindenkor tanúsított meleg érdeklődése folytán auto­nóm,iái képviselővé választották. Csakha­mar elnyerte a császári és királyi kamarási méltóságot is. A közös ügyek intézésére kiküldött or­szágos bizottságnak (delegáció), ahova csak a politikai súllyal bíró képviselők és főren­dek kerülhettek be, szintén tagja volt és sok ideig körjegyzője- A delegációban a pénz­ügyi és külügyi albizottságokban jutott sze­rephez,, melyekben előadói tisztséget viselt- Itt szerezte meg előkelő külföldi összekötte­téseit iis és a külügyek iránt tanúsított ki­váló érzékét és tájékozottságát. Nagy szolgálatokat tettek neki e téren külföldi utazásai. Beutazna nemcsak egész Európát, hanem a távoli világrészekben is megfordult és huzamos időt töltött Indiában. Ceylon és Jáva szigetén, járt Afrika déli ré­szében, a Fokföldön és ismeri annak északi országait, Marokkót, Tunisz^, Algírt és Egyiptomot. Északon a Spitzbergák örökös hólepte vidékeit utazta be. Ezek az úrázásai nemcsak szórakozások voltak, hanem ko­moly tanulmányutak, amelyeken nemcsak az idegen népek szokásait és távoli országok nevezetességeit tekintette meg, hanem azok életébe is elmélyedt. Úgy ezeken az irtain, mint az interparlamentáris konferenciákon Anglia, Dánia és Svédország mértékadó po­litikai köreivel szerzett magának értékes barátságokat és összeköttetéseket. Tanulmányozta Európa államainak be­rendezését, úgy gazdasági, mint poétikai té­ren és gazdag tapasztalatokat szerzett, ame­lyek később nagy szolgálatokat tettek neki. A telet éveken át Franciaország fővárosá­ban, Parisban töltötte és az ott élő nemzet­közi világ kitűnőségeivel, Írókkal és művé­szekkel lépett baráti összeköttetésibe és is­meretségbe. Ebben kitűnő nyelvérzéke és nagy nyelvismerete voltak igen nagy segít­ségére, mert beszéli magyar any anyel vén kívül a német, angol, francia és szlovák nyelveket. A forradalom után, midőn a békeszerződé­sek folytán egyre jobban homloktérbe került a kisebbségi kérdés, Saiillő Géza a kisebb­ségi kérdésnek szentelte életét és e téren nagyarányú tevékenységet fejtett ki. A Mün­chenben, Prágában, Budapesten, Becsben, Brüsszelben, Rómában, Hágában, Genben és Varsóban tartott népszövetségi ligagyülé- seknek rendes látogatója volt és azokon a szlovenszkói kisebbségeket képviselte és fel­szólalásai, meggyőző előadása különösen a magyar kisebbségi kérdésre terelte a nem­zetek figyelmét. Hogy a magyar kisebbségi kérdés elég korán került állandóan felszínre és napirendre a nemzetközi tanácskozáso­kon, ez elvitathatatlan érdeme Szüllő Gézá­nak. Legutóbb Oxfordban vett részt a katoli­kusok világkongresszusán és ott is nagy be­szédet mondott a magyar katolikusok sérel­meiről és helyzetéről. Az ő érdeméül tudható be, hogy a csehszlovák köztársaság magyar kisebbsége is megalakította ligáját, amely csatlakozott a nemzetközi Unióhoz. A ma­gyar kisebbségi I gának Szüllő a diszelnöke, amellyel azokat az érdemeit kívánták elis­merni, amiket a magyar nemzeti kisebbség érdekében szerzett. Hogy a keresztényszocialista párt vá­lasztása Sziillőre esett, azon nem lehet cso­dálkozni. Belföldön ugyan közszerepléséből csak, mént a pozsonyi nagymegye képviselő­testülete tagjáé, ismeretes, ahol mindenkor az első sorban harcolt a kisebbség érdekei­ért, korábban pedig a kinevezés utján műkö­dött megyei közgyűléseknek volt bátor és szókimondó tagja, aki sohasem rejtette véka alá meggyőződését, sérelmeinket a nyilvá­nosság elé vitte és a közéleti visszaéléseket kérlelhetetlenül ostorozta. Szüllő Gézán meglátszik a világot járt és sokat tanult emberek ritka műveltsége és modorának rendkívüli szeretetreméltósága sok barátot és még több tisztelőt szerzett ré­szére. Előadása rendkívül világos mint szó­nok erőteljes és világosan megformulázott, logikusan fölépített beszédek híve, amelye­ket néha tetszetős és találó hasonlatokkal és jellemző anekdotákkal tesz igen élvezetessé. Egyenes és őszinte jelleme kizárja a po­litikában szokásos cselszövések és mester­kedések irtainak követését. A komoly elha­tározások embere, aki rendelkezik az erköl­csi erőnek azzal a mértékével is, hogy belás­sa esetleges tévedését, amire politikusok csak ritkán kaphatók. Éles Ítélőképesség, meleg szív, kitűnő életkedély teszi képessé arra, hogy meglássa az élet árnyékos olda­lát is és kinyújtsa kezét a szenvedő felé. Amit jellemzésére elsősorban kellett volna említenem, mély vallásossággal telitett lelke igazi keresztény lélek, amelyben a megértés és a szeretet lakozik, egyéniségében ped'g az igazság szeretetén kiviil a jó szívé a ve­zető szerep. Ezek nagy népszerűségének és sikereinek titkai. Politikai megbízatását nem kereste. De mikor meggyőzték arról, hogy az ő rendkí­vüli egyéniségére van szükség, hogy meg­teremtsék a párt életében az a,lko+ó munká­hoz nem nélkülözhető békét, habozás nélkül vállalta a nem könnyű és felelősségte'jes fel­adatot is. Mint az erős elhatározások em­bere bízhatunk benne, hogy feladatát meg is fogja oldani. A keresztény szocialista pártnak nagy nyeresége ennek a férfiúnak hatalmas erkölcsi tőkéje és széleskörű tudása, nagy összeköttetései, melyek révén az országos keresztényszocialísta párt bizonyára elfog­lalja méltó helyét az országos politikában is. De az is bizonyos, hogy az a zászló, ame­lyet Szüllő Géza kezébe fogott, mindenkor hófehér marad, amilyen szeplőtelen az ő po­litikai és közéleti múltja. NcüftfőiMcl már. Hogy ben! ragy-e a választék ntvtegíjzfttó&en? Nov. 4-ig minden községben közszemlére vannak kitéve a választói névjegyzékek Szerezd meg vdtaszídiogi igazftlwánijodat mert e ítélhiH iem szavazgatsz Történelemcsinálás közben... Miniatűrök Locarnóból — Briand, a tánc, a macs­kák és Chaplin — Hogy viszi föl az Ur egy ven­déglő sorsát — A P. M. H. eredeti tudósítása — Páris, október 23­A locarnói koníerentia befejeződésével sok apró kis történet jár szájról-szájra a nagy ta­nácskozás kulisszái mögüll., mel# történetek pon­gyolában mutatják be" a konferencián frakkban szereplő nagy politikusokat. A legérdekesebb alakja a locarnói konferen­ciának kétségkívül a francia külügyminiszter, Aristide Briand volt, egyike azoknak a legfonto­sabb személyiségeknek, akiktől! nagyrészt függött a tanácskozások eredménye. M. Briand igazi francia típus. Bármilyen nagy és komoly munká­val foglalkozik is, mindig kész az apró kis tré­fákra M- Fromageot, a francia bizottság jogi szakértője elleniben maga a megtestesült savanyu paragrafus, aki olyan ritkán nevet, különösen, ha igen komoly munkában van, hogy ebből a szem­pontból egész könnyen német is lehetne. Az egyik ülés előtt a francia külügyminiszter olvasva egy belga újságot, hirtelen összehúzza a szemöldökét és láthatóan elégedetlenül csóválni kezdi a fejét. — Valami kellemetlen komplikáció a belgák részéről ? — fordul hozzá nyugtalanul a jogi szakértő s a homlokán az eddigi száz ránc mellé még száz barázdálódik. — Olvassa el! Mit szól hozzá? — s azzal átadja az újságot neki. M- Fromageot olvasni kezdi a megjelölt cikket, amelyben ez állott: .•Brüsszelben a tánctanároknak tegnap tartott nemzetközi konferenciája megáll apitotta, hogy egy uj tánc, Waia-Waia lesz a jövő szezon di­vatos tánca s a blue és a foxtrott most már vég­érvényesen le fog tűnni a tánctermek parkett­jéről." Egy felelősségének leginkább tudatában levő német delegátus sem vágott soha olyan képet, mint amilyent ez a száraz jogászember öltött fel ennek a jmt sornak az olvasása után. * Kedden este nagy izgalom uralkodott a Grand Hotel halijában az újságírók között, ami­kor vacsora után megjelent a lépcsőkön Briand Beríhdot-nak a társaságában, majd nyomukban az egész francia delegáció s az egész társaság gyorsan autókba szállva, nagy sebességgel el­robogtak egy ismeretlen irányba. Senki sem tud­ta, hová mehettek* micsoda titokzatos útra indul­tak. Az újságírók rohantak az Esplanade-ba, a német delegáció székhelyére, azt gondolván, hogy hátha egy titkos megbeszélésről van szó- S míg a tudósítók az Esplanade-nál leselkedtek, az autók megálltak a Kursaal előtt s az egész fran­cia delegáció Briand-dal az élén bevonult — a moziba. A mozitulajdonos ebből az alkalomból hirte­len előszedett egy a sziriai harcokról készült fil­met s hogy kedveskedjen a vendégeknek, rögtön bemutattatta. Csakhamar látható lett a yásznon Sarrail tábornok, a sziriai balkezes kormányzó, levéve elölről, hátulról, jobbról, balról, felülről, alulról, minden lehető poziturában. Briand sietett elégedetlenségének azonnal kifejezést adni­— Mindig ez a Sarrail! Mennyi bajom vau vele. Már a moziban sem hagy békében. Idejöt­tem, hogy lássam Oharlie Chaplint s tessék, most bemutatják nekem Sarrailt! — s idegesen kezdte simogatni hosszú fehér haját. De nem sokáig kellett mérgelődnie, mert csakhamar megjelent a népszerű Ciharlot a vász­non s erre lecsendesüllt rögtön a haragja. És hogy jól mulatott a francia küíilgyminiszer, m! sem bizonyítja jobban, mint hogy másnap meg­jelent a moziban — kétségkívül az ő tanácsára — az angol külügyminiszter is, feleségével együtt. De akkor már Sarrail-t nem mutogatták.-. * Az utolsó napok egyikén Ascouában, a Laco Maggiore partján, Briand négyszemközti bizal­mas megbeszéléseket folytatott Lutherrel egy kis vendéglő lugasában. Luther éppen a Népszövet­ségbe való belépés nehézségeiről tartott elő­adást, amikor a szék lábánál megjelent két kis macska és éktelenül elkezdtek nyávogni és tniá- kolni. Luther már éppen rúgni készült egyet a meghívás nélkül megjelent újabb tanácskozó fe­lekre, amikor a francia külügyminiszter lehajolva elkezdi simogatni az egyiket. — Milyen soványak szegények — mondja a nyávogásra előjött vendéylősnéhez, aki sietve hajszolta el a kellemetlen tolakodókat. Mikor befejezték a négyszemközti megbe­szélést és a két politikus még mindig komoly tár­gyalásba merülve eltávozóban volt, hát a kapu­ban állva ott várja őket az asszony, ölében y gömbölyűre hízott macskával. — Ez az én macskám, monsleur, a másik kettő a szomszédomé volt — fogadja őket az asz- szony, akit láthatóan bántott az. hogy a francia külügyminiszter nincsen megelégedve a macs­káival­Briand. alkfl imádja a macskákat, cirógatva a cica selymes hátát, mosolyogva fordul Luther felé: — Nemde kedves kis jószág? — Na.. Ja! — felelt rá szárazon Luther, min­den meggyőződés nélkül, csak azért, hogy eggyel kevesebb nézeteltérés legyen Briand és az ő ál­láspontja között. Tudniillik Luther szivéből ívtálja a macskákat. De hát mit meg nem tesz egy poli­tikus az európai kölcsönös megértés kedvéért? * Ennek a kis falusi vendéglőnek ozótn a talál­kozás óta ugyan alaposan virágosán megy a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents