Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-23 / 240. (983.) szám
Pdntcft, október 23. A magyar kultuszminiszter berlini előadásai Berlin, október 22. Klebelsberg Kunó gróf, a Berlinben időző magyar kultuszmi- rás’zter az egyetemen tegnap nagy előadást tartott, melyben a magyar kultúrpolitika útjait vázolta. A magyar kultúrpolitika a decentralizáció és az önkormányzás jegyében áll. Magyarország.arrrelyet katonailag leszereltek, egész erejét egyetlen célra fordítja, arra, hogy az előbbi Nagymagyaror- szág szellemi felkészültségét maradék nélkül átmentse Csonka magyar országra. A huszonegymillió emberre számított kulturális munkát most nyolcmillió magyarok kell elvégeznie. A minisztert ma délután Hindenburg, a német köztársaság elnöke is fogadni fogja. Német kölcsonfárgyalások Amerikában $>áris, október 22. A Petit Párisién szerint Sohacbt dr., á német Birodalmi Bank elnöke, aki pillanatnyilag az Egyesült Állar mokban tartózkodik, arra törekszik, hogy a német nagyipar számára nagyobbarányu kölcsönöket szerezzen. Newyorki lap jelentések szerint ezenkívül a Dawes-javnslat revízióját is el akarja érni, főleg a természetes szállítmányok tekintetében. Ebből a célból sokáig konferált Dawessel és számos vezető bankférfiuval, akiknek egy nagy nemzetközi pénzügyi konferencia tervét mutatta be. A tuberkulózistól a majmok segítségével szabadulnék? A párisi Pasteur Intézet hosszú évek óta folytat már kiséiieteket a tuberkulózis elleni védőoltással; időnként tájékoztatták is a tudományos világot a munka nehézségeiről, de az első eredményekről csak most számolnak be. Ez a nagy tartózkodás csak helyeselhető; harmincnégy évvel ezelőtt Koch tuberkulinja oly nagy reményeket keltett s e reményekből oly kevés vált be, hogy egy újabb nagy csalódástól meg kell óvni az emberiséget. Két francia tudós: Caknette és Guérin kísérletezik a Pasteur Intézet égisze alatt egy uj bacillusos oltóanyaggal, melyet a tudományban BCG-nek neveznek. (A B a ba- cillust, a C és G a két tudós nevét jelzi.) Ez az oltóanyag nem más,, mint a tuberkulózis bacillusainak tömege, melynek mérgező hatását rendkívül nagy mértékben le- tompitották. (Öt százalék glycerolt tartalmazó epeváladékkal telítették a burgonyát vagy agar-t s ebben huzamos ideig tenyésztették a ba Nílusokat.) Calmette-nek és Guérinnek az a föltevése, hogy az ilymódon szelídített bacillus, ha beleoltjuk a szervezetbe, mentesít a tuberkulózis ellen. Az oltás eredményeként a tifuszos lázhoz hasonló betegség keletkezik, melyből tizenöt-húsz nap alatt spontán fölgyógyul a beteg s attól kezdve mentes a tuberkulózissal szemben. Borjún, guineai malacon s ter.gerinyulakon már kitapasztalták ezt az oltást: néhány milligram elég a szelídített bacillusokból, hogy az illető állatokat a virulens tuberkulózissal szemben nagyon ellentállókká tegye. Mielőtt a kísérleteket embereken is megkezdenék, emberszabású majmokon is kell próbálni a BCG-t. A két francia doktornak az volt a véleménye, hogy állatkertben vagy intézetben nem lehet az ilyen kísérletek eredményét teljesen megbízhatónak elfogadni, künn, a szabadban kell végezni a kísérleteket, hogy a kísérleti állatok megszokott klímájukban és megszokott életviszonyaik között maradhassanak. Csak a háború befejezte után nyílt alkalom arra, hogy ezt a maga nemében páratlan kísérletezést Francia- Nyugat-Afrikában, a Kindai Pasteur intézet környéken megkezdhessék. Az első kísérlet alkalmával tizenöt csimnanzot tanulmányoztak három csoportban. A tizenöt majom közül hármat beoltottak BCG-vel, ötöt mesterségesen inficíáltak virulens tuberkulózisbacillu- sokkal, hetet pedig oltás nélkül hagytak. A majmokat szabadonbocsátották, de úgy, hogy bár nagy területen járhattak-kelhettek, a tuberkulózissal inficiált állatoktól való fertőzésnek egyaránt ki voltak téve úgy az oltás nélkül maradt csimpánzok mint azok, amelyek megkapták a BCG védőoltást. Az eredmény az volt. hogy az öt mesterségesen in- fici'áit állat mind elpusztult tuberkulózisban; a hát be nem oltott állat közül négy kimúlt tuberkulózisban- három padiig más betegségben. Az a három csimpánz, mely a BCG védőoltást megkapta, egészséges maradt. A második kísérletet már ötvenkilenc csimpánzzal végezték s az eredmény ugyanaz volt. A szabadban végzett első kisér letek tehát abszolút sikerrel jártak s lehetővé tették az eljárás technikájának kifejlődését is. Ma már ott tartanak, hogy 50 grarn BCG a bőr alá fecskendezve legalább egy évre immunizál és ez az oltás meg kevesebb fiziológiai elváltozást okoz, mint a himlőoltás. Kétségtelen, hogy ezekután embereken Budapest, október 22. Röviden jelentette a P- M. H., hogy Pazar András, a Magyar Német Bank vezérigazgatóhelyeítese tegnap délben a bank helyiségében mellbelötte magát. Az öngyilkos bankigazgató még a tegnapi nap folyamán meghalt a Fasor-szanatóriumban. Felesége, akit azonnal értesítettek a szerencsétlenségről, mér csak férje holttestét látta viszontPa zár András a Magyar Német Banknál Szász Dezső vezérigazgatónak jobbkeze volt Szász később zavaros fúziós üzletekbe bocsátkozott, amik a bank anyagi helyzetét is megrenditették, majd külföldre utazott és lemondott vezérigazgatói állásáról. Távollétében minden vád P a z á r Andrást érte, akinek idegei teljesen fölőrlődtek a bank mentési akciójában. Szász ellen, aki jelenleg Konstantinápolyban tartózkodik, bűnvádi eljárást indítottak és kiadták ellene a köröző levelet. Ma csütörtökön kellett volna megtartani a felülvizsgáló bizottság ülését. Előzőleg az igazgatóság házi vizsgálatának eredményeiről tárgyaltak a bankban és a tárgyalás eredményeiről Pazár is értesült. Budapest, október 22. Tegnap rövid hírben jelentette a P. M. H., hogy Babay János szabósegéd megölte lakásadónőjét EiseLe Ferencnét, egy kis tabáni lakásban. A gyilkosságról az alábbiakban számolhatunk be: Tegnap dél felé a főkapitányságra beállított egy féllábu nyomorék, aki Babay János 21 éves szabósegédnek mondotta magát. — Kérem, egy gyilkosságot kell bele- jelentenem. Meggyilkoltam a háziasszonyomat. Rögtön autóba ültek és elrobogtak a Szarvas Gábor-utcaí kis házba, mely még a török időkből maradt meg. Itt lakott az ötvenéves Eisele Eerencné. A házmestierné megrémült, mikor meglátta a bizottságot. — Kérem — rémüldözött — hiszen itt gyilkosság nem történt. Én nem tudok semmiről. A detektívek felnyitották E'iselené szobáját. A szegényes szobában rémes látvány tárult elébük. A fal melletti tábori ágyon keresztben fekve, lelógó lábakkal, holtan feküdt az ötvenéves Eiseléné, akit valósággal beborított a vér. A szerencsétlen meggyilkolt asszony Bécsben született. Egy ismert gazdag budapesti masamódnak és egy Schmidt nevű bécsi gyárosnak volt természetes gyermeke. A kis Schmidt Paulát a gazdag bécsi gyáros Tirolban neveltette és gazdagon gondoskodott róla. Kalaposnő lett, majd férjhez ment Eisele Ferenc szabómesterhez. Két gyermekük született, de fiatalon elhaltak. A gyermekek halála után a szabómester elvált tőle és Amerikába vándorolt. Ott újból megnősült, gazdag lett és nem is gondolt arra, hogy a tabáni kis házban rettenetes nyomorban é! az úri nevelésben részesült Paula, aki a háború alatt már kénytelen volt takarítással keresni a kenyerét. Eiseléné egyébként nagy fantaszta volt. Irodalmi ambiciói voltak, regényvázlatokat, sőt mozifilmeket készített. A koldusasszony álma citnii filmjét felküldte Becsbe és ettől várta sorsa jobbrafordulását. Idejét egyébként gyermekei sírjánál töltötte". Júliusban a farkasréti temetőben két kis gyermeke sírjánál veronait vett be. A is ki fogják próbálni a BCG-t, sőt talán már el is kezdték az emberen való kísérletezést. A Pasteur Intézet azonban nagyon konzervatív s ezeknek a kísérleteknek az eredményével csak akkor fog majd elöállani, ha már nem férhet szó a sikerhez. — Pardon egy percre — mondotta — rögtön jövök. Feltűnő izgatott volt, de még nem gondoltak semmire. Pár perc múlva revolver-csattanás hallatszott, F e i 1 i t sch Bertáid báró a Magyar Német Bánik elnöke rohant be elsőnek Pazár szobájába. Pazár az íróasztal mellett karszékében ült, kezei hátrahanyatlottak s s ruháján egy apró lükön keresztül lassan szivárgott a vér. Beszállították a Fasor-szanatóriumba, ahol megoperálták, azonban még a tegnapi nap folyamán meghalt- Pazár András özvegye iránt általános részvét nyilvánul meg. Értesülésünk szerint a bank további sorsa a likvidálás felé vezet és az intézet fel fog számolni. A bank összeomlása ügyében ma beadott feljelentés felsorolja azokat a manővereket, amelyeket Szász Dezső vezér- igazgató korában elkövetett s amelyek az összeomlást okozták. A feljelentés szerint a bank páncélszekrényében, amelyhez csak Szásznak volt kulcsa, 260 ezer részvény közül csak 190 ezret találtak, tehát 70 ezer darab hiányzott. A vezérigazgató által okozott károkat a feljelentés és az eddigi vizsgálat alapján 20—25 milliárd koronára becsülik. halállal vívódva találták meg a síron. A Szent-János kórházban három heti ápolás után megmentették az életnek. A dráma másik szerencsétlen hőse, a huszonegyéves Babay János is éidekes múltra tekinthet vissza. Édesapja Kiskunhalason gazdag kereskedő volt. A fiút rossz visdefce miatt apja elkergette. Az elűzött gyermek lopott és bekerült az aszódi javítóintézetbe. Tavasszal elhagyta a javitót és mesterséget tanult. Még a tavasszal baleset érte, egy körúti villamos ballábát térd fölött lemetszette. A fiatal nyomorék szabósegéd a szegény Eisele Ferencnónél lakott. Pár nappal ezelőtt Eiselénének 200.000 koronája tűnt el s a lopással Babayt gyanúsították. Felmondottak neki. Rettenetes veszekedés támadt köztük és Babay, akinek elsején kellett volna kihurcol- kodnia, rémes tettre határozta el magát. Este tíz órakor hazament és lefeküdt. A gyilkosság részleteit a következőkben mondja el: — Reggel három órakor felébredtem. Az asszony pár lépésnyire tőlem nyugodtan aludt. Felkeltem és lámpát gyújtottam. Az asszonyról lerántottam a takarót és egy késsel mellbeszurtam. Az asszony sikoltani kezdett, én rávetettem magam és megfojtottam, — Mi vitte a gyilkosság elkövetésére? — Mi kérem? A bosszú. Meg akartam magam bosszulni. Egy szúrással akartam végezni vele, ez se sikerült. Az én életem nem ér semmit. A javítóintézet rontotta meg az életemet. Azután elmondja, hogy kapunyitásig Vcfrt, akkor kiment a városba és a Duna- parton kószált. Feljegyzéseket csinált. — A jegyzeteimből — mondja regényt akartam írni. Az asszony is mindig regényeken gondolkodott. A detektívek közben megtalálják a kést. Egy tizenöt centiméteres bicska. Ezzel falatozott a nyotfiorék gyilkos s ezzel oltotta ki egy hasonlóan szerencsétlen, nyomorgó öregasszony életét, akivel a nagy szegénység mellett csak az kötötte össze, hogy egy szobában laktak és filmdrámákat tervezgettek. így álmodott a nyomor a tabáni lakásban. míg a filmdrámáknak egy rendőri rém- dráma véget nem vetettVolt fönöké kergette a halálba Fasár bankigazgatót Szász Dezső ügyletei okozták a bank nehézségeit — Szász Konstantinápolyba szökött Kiadták ellene a köröző levelet — Felszámol a Magyar Német Bank — 25 miliiárddal károsította meg Szász Dezső a bankot —P. M. H. budapesti szerkesztőségétől — Mmodik a gyomor... Egy tabáni szegénylakásban a nyomorék szabógyerek meggyilkolt egy öregasszonyt — Az áldozat gazdag nevelést kapott fiatal korában — Filmdrámákat és regényeket terveztek együtt a gyilkos és az áldozat — A P. M. H. tudósítójától. — SMíimk Álmodtam? Vagy igaz volt, hogy gémeskulak karcsú ágasainak sorfala között- rezedás, violás, verbénás kertek illatában, alig kihűlt góiyafészket hordó tető-ormok alatt, az imént született s napraforgó óriás-tányérjaiból halmozott hegyek mellett robogott a kocsink, feneketlen falusi sárból ki a szabad futásu mezei útra? S hogy 'a kis kocsiban öten szorongtunk, szeretetben összebújt vándormadarai a magyar kultúrának? Álmodtam, vagy iigaz volt, hogy köröskörül alig láttam hegyet, csak végtelen síkot, messze északon valami kékelilő leheletet, csak annyit, mint a hajnali szendergés? S hogy fehér tornyok integettek mindenfelől, mint égnekszaíadó, örvendő kiáltások: jertek, jeríek, várunk! Hogy a robogó kerekek alól alig szállít por, az őszi nap aranyában fürdőit minden s a jegenyék komoly sorfalai szelíd békességgel kanyarogtak bele a végtelenbe? Szekereket, gyalogosokat mellőztünk, férfi, asszony s leánynép mind ünneplőbe, komoly feketében az emberje, asszonya, friss-tarkában a leánya- És mind örvendve köszöntenek, mind egy cél felé tartunk s mi visszük magáinkkal várva-várt vendégüket, a szeretet fehér apos: tolat. Feneketlen sárban a kerítések mellé lapulva, kapaszkodva cuppognak a fényes csizmák, vidám csörömpöléssel hajtanak a feilpaklco.lt szekerek, a falu szive felé egyre több a nép, a templomtéren feketén hullámzik, színes fodrokat vetve. Sátrak fedelei úsznak a tenger fölött és napsütött-fehéren ragyog le reá a templom, harangszivet rejtő sudár tornyával. Álmodtam vagy igaz volt, hogy kocsink előtt csodálatos ut nyílott a néptengerben, hogy kemény magyar orcákat láttam, megemelt kal- pagok alól előcsilíanó tisztes ősz hajakat, hamis- kás, kiváncsi és ünneplőben boldog leányszemeket? Hogy folyókával futtatott tornácról üdvözlésre tárt karral jött elénk a legkedvesebb házigazda, hogy hűvös, hársfákkal beárnyalt szobák ba vezessen? Sok-sok uj arc, nevek, köszöntét, sek, a végtelen életben szerte bolyongó ember- pályák váratlan, pillanatnyi összekapcsolódása1 egy érzésben, egy célban* egy ünnepben. Néhány szó, egy kézfogás csupán s már nem idegen senki a másiktól s mire a hársfák hervadó koronái fölött megzendül a templomtorony harangszive, testvéri együttérzéssel járulunk az Isten házába, daliás, nagy múltak kincsét rejtő boltívek alá./ Igaz volt, hogy láttam, amint két büszke tartásit, sudlár. fekete ünneplős magyar legény*, nyeles lámpákkal kétfelől az oltár küszöbéhez térdelt, kemény koppanással verve térdeiket a ; hideg kőhöz s moccanás nélkül, mint két, vasba öntött szobor, fordították áhítattól sugárzó arcukat az oltár, a keresztről levett Fiát sirató Madonna szobra felé? Álom volt az öreg sekrestyés, feketezsinó- ros, pitykés magyarban, piros arcáról élénken virító hófehér, legény esen sodort bajuszával? Álom a viharerővel felzengő ünnepi ének, a fájdalmasan szép dallam égig szárnyalása? Mintha a kicsi templom szűk boltíveit szétfeszítve az egész mindenségbe kiáradott volna, hogy létünket, hitünket, áhítatunkat hirdesse? • Valóság volt a körmenet, a baldachin után ömlő embertömeg hömpölygése, a kis templom falait körülzarándokló kegyelet, az őszi szélben libbenő habos fehér-selyem zászlók repdesése, öreg magyarok kopogós csizmái, drága, hajlott nenők olvasót pergető bütykös ujjai, selyembe öltözött menyecskék, leányok suhogása, a tömjénfüsttel szálló zsolozsma s a harang, a harang szava felettünk, mint égi galamb, mely azért jött, hogy szárnyaira emelve vigye magával az iim álcát? Az oltár előtt nehéz bíborral hímzett a rányomd tus- A szósz-éken pedig — kicsiny, falusi szószék, fehér alapon halványkékkel, pirossal, élénk zölddel díszítve — megjelenik a szeretet fehér apostola, rajta túl, a belső erkélyen fekete fürtökként függenek a férfiak, mind feléje emelt arccal s lentről is, mint a napraforgó tányérjai a nap elé, feléje fordul minden orca. És hirdeti az Isten igéjét. Ugyanazt, amelyet életében is, minden cselekedetében is, művészetében is hirdet. Szenvedélyes lendülsttei besz-él, vállain meg- megröppen a halványkék kanonoki gallér, hevesen mozduló karjai néha korbácsként suhognak a bűnösök felett* máskor a mindent megbocsátó szeretet nagy, végtelen ölelésével zár szivére mindeneket. 1 . Álmodtam, vagy igaz volt, hogy a szentélyt záró korlát elé fekete sorokban térdeltek le a hívők, hogy átszellemült arcokat láttam, melyek a szimbolizmus teljes átérzésével fogadták az Ur testét? S mikor kiözöníött az ünneplő sereg, a nyarat visszaálmodtató szeptemberi verőfény hevitette-e jobban, vagy a hit s a szeretet hatalma? Zöld visszfényes. levendula illatú szobát látok, benne végeérhetlen asztal. Az asztalion, mint drága ékszer, egy szépséges Nagyasszony ezüstglóriás feje. Jobbja s balja felől egyetlen láncba záródik a vendégsereg, közéjük tűzdelve mi is, messzi vidékek vándorai- Az asztalon végig virágdísz, — lehet-e feledni? Az asztal fegyvereinek fegyverszünetei közben pohárköszöntők teregetik elénk a testvérszivek minden érzéseit. Mohón szomijazókként szívjuk be a szeretet szavait, bensőnkben valami nagy-nagy öröm virul ki* öröm, erő és Ilit! Mint fáradt, tépett, sokszor reménytelen szomorúságba lankadt vándorok
