Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-23 / 240. (983.) szám

Pfoiteft, oftfóber 23. ÓPiiá(W^ÍAG&'iRffiRME nava, Kislipnik, Matiisova, Plavnica, Starina, Szulin, Sambron községei; a huszadik nagymegye (az 1920. évi 126. sz. törvény A melléklete) azon községek kivételével, amelyek a XIX. és XX. választási kerülethez tartoznak, egé­szen Podkarpatská Rus autonóm területéig. A huszadik választási kerület 10 képviselőt választ. Huszonkettedik választási kerület A kerületi választási bizottság székhe­lye Ungvár; a választási kerületet alkotja: Munkács, Ungvár város és eme járások: a beregszászi, huszti, ársavai, munkácsi, alsó- vereckei, perecsényi* raiiói, szolyvai, tarac- közi, técsői, ungvári, nagybereznai, nagyszől- lősi és ökör mezei. A huszonkettedik választási kerület 9 képviselőt választ. A szenátusi választásokra vonat­kozó törvény módosításai A csehszlovák köztársaság nemzetgyű­lése a következő törvényt hozta: Az 1920. évi február 29-én kelt 124. szá­mú törvény a következőképpen változik meg: I. szakasz 6. §. fia a szenátus- és képviselőházi válasz­tások ugyanazon a napon tartatnak, a köz­ponti választási bizottság mindkét házba szóló választások számára közös. 1000 lako­sú községekben az ellenőrző közigazgatási hivatal közös körzeti választási bizottságot is állíthat fel, ha ez szükséges az alkalmas pártmeghatalmazottak vagy alkalmas helyi­ségek hiánya miatt. Ha a szenátusi választások a képviselő- házi választások napjától számított legké­sőbb négy héten belül tartatnak, a képviselő­házi választásokat foganatosító körzeti és központi választási bizottságok vannak hi­vatva a szenátusi választások foganatosítá­sára is. Ezen bizottságoknak a tagjai azon­ban nem lehetnek ama pártok meghatalma­zottal, amely pártok nem jelentettek be ér­vényes jelöltlistákat a szenátusi választások számára s ellenkezőleg, ezek a bizottságok kiegészitendők ama pártok meghatalmazot- taival, amelyek a képviseDőházha nem jelöl­ték, azonban érvényes jelöltlistákat jelentet­tek be a szenátusi választásokhoz, emellett figyelembe kell venni a képviselőházi vá­lasztásokról szóló törvény 9. és 11. §-ainak a rendelkezéseit. Az előző bekezdéseik eseteinek kivételé­vel mindegyük házba szóló választások szá­mára külön központi és körzeti választási bizottságokat kell felállítani. A kerületi választási bizottság sohasem közös. Ha a meghatalmazott a jelöltlistán mindkét ház számára ugyanaz, úgy a szená­tusi választás számára a kerületi választási bizottság tagja a meghatalmazott póttag. Ha a szenátusi választások a képviselő­házi választásokkal egy napon, vagy ez után négy héten belül tartatnak meg, a sze­nátusi jelöltlisták sorszáma a képviselőházi választások jelöltlistáinak sorszáma szerint igazodik. Ha a képviselőházi választási pártok va­lamelyike a szenátusba nem jelöl, a szená­tusi választásoknál ezen párt képviselőházi jelöltlistájának sorszáma elesik. Ellenkezőleg, ha a szenátusba oly párt jelöl, amely a képvi­selőházi választások számára nem .yujtott be jelöltlistát, úgy ennek jelöltlistája a képviselő- házi legmagasabb számai választási lista utáni legközelebbi magasabb számot kapja; ha több ilyen párt van, úgy ezek sorszáma a képviselőházi választási törvény 26. §-ának rendelkezései szerint állapittatik meg. 9. §. A tizenegyedik bekezdés igy hangzik: A X. választási kerületet a huszonegye­dik képviselőházi kerület alkotja; a kerületi választási bizottság székhelye Eperjes; 4 szenátort választ. Az utolsóelőtti bekezdés töröltetik: Az utolsó bekezdés igy hangzik: A XII. választási kerületet a huszonket­tedik képviselőházi választási kerület alkot­ja; a kerületi választási bizottság székhelye Ungvár; 5 szenátort választ. II. szakasz töröltetik. III, szakasz. A jelen törvény kihirdetése napján lép érvénybe s a belügyminiszter hajtja végre. Jí« várd min fcíéxúütuisuíi. Sííc>£v clöfixess 1 felborulás icnigegcfi a Socornöl egifcziMg! (Tudósítás eleje a 2. oldalon.) London, október 22. Hivatalos francia és angol körök jelentik, hogy Doumergue elnök londoni utazásáról nincs tudomásuk s egy­előre erről a hivatalos látogatásról nincs szó. Berlin, október 22. A birodalmi gyűlés külügyi bizottságát a német nemzeti párt a következő határozatról értesítette: „A német nemzeti párt birodalmi frak­ciója nem láthatja a locarnói tárgyalások eredményében azoknak a követelmé­nyeknek teljesítését, melyek a német nép életszükségleteinek megfelelhetnének. A frakció továbbá hiányát látja az antant­hatalmak ellenszolgálatai pontos felsoro­lásának, úgy hogy a tervezett német ál­dozatok nincsenek arányban az előnyök­kel. Ennek az eredménynek láttára, a frakció már most kijelenti, hogy egyet­len szerződéshez sem adja beleegyezé­sét, mely nem számol a német életszük­ségletekkel, sőt ellenszolgáltatás nélkül lemond a német föld és a német nép egy részéről/* Ez a határozat esetleg rombadönti az egész locarnói munkát s Németországot visszasülyesztl az 1919. évi passzív álla­potba. Harcok a i©r©i-boliár határon Ellentétes jelentések a harc kitöréséről — Számos halott London, október 22. Athéni jelentések szerint a lapok katonai forrásokból közük, hogy a görög csapatok még jobban behatol­nak Bulgáriába s a határmenti városokat mindaddig megszállva fogják tartani, amíg a bolgár kormány nem ad elégtételt az elkö­vetett hallatlan határs értés ekért. Szófia, október 22. Görög csapatok eré­lyes tüzérségi előkészítés után bolgár terü­letre hatoltak. A bolgár határőrök 5 halottat vesztettek s a görög tüzérségi lövedékek Petrics városában is kárt tettek, Mivel Athén a bolgárok többszörös til­takozására és arra az ajánlatra, hogy egy közös bizottság vizsgálja meg a határinc- denst, nem Válaszolt, valószínűnek vehető, hogy tervszerű görög betörésről van szó. Athén, október 22. Az a jegyzék, melyet Görögország Bulgáriához intézett, részlete­sen elmondja a határincidens történetét. A támadást a bolgárok kezdték kik egy egész zászlóaljat összp ontositottak a ha­táron és heves harc után elfoglalták a környéket uraló magaslatokat és a 69-es számú görög katonai blokkházat. A fehér zászlóval közeledő és felvilágo­sítást kérő görög tiszteket szó nélkül agyon­lőtték. Másnap a görög csapatok erősítést kaptak, ellentámadásba mentek át, de egyes helyeket még mindig nem foglaltak vissza. Csak ezután kapta a görög főparancsnok a megbízást, hogy minden katonai erővel űzze el a bolgárokat görög területről. A jegyzék végül 6 millió drachma hadikárpótlást kér. Budawéflt iiáremhavi fogháira ítélték antiszemita Izgatás miatt „Senki törvényen kívül állónak nem képzelheti magát** — mondotta az ügyész — A P. M. H. tudósítójától — Budapest, október 22. Budavári László tegnap sajtó utján elkövetett izgatás bűntettével vádoltan két­szer állott a büntetőtörvényszék előtt. Mind­két inkriminált cikke a Nemzeti Élet-ben jelent meg. Az első esetben felmentették. Az ítélet ellen az ügyész felebbezett. Budavári másik ügyében az ügyész­ség izgatással vádolja a Forgácsok cim alatt megjelent cikkéért. Ebben a cikkben ilyeneket irt Budavári: „Márfíyt kötél általi halálra Ítélte a bíróság, a sziriai arcok fel­lángolnak: egy gojjal megint kevesebb". Budavári kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, ö csak Márrfyt védte. Budavári további védekezésében megismétli a cikkben foglalt kitételeit. Thury az ügyész, vádbeszédében azt fej­tegeti, hogy nem ismer olyan cikkeket a li­berális lapokból, amelyek a kereszténységet és a magyar nemzetet támadták volna. — Egy a fontos, — mondja az ügyész — nem szabad egyoldalúnak lenni, hanem olyannak, mint én vagyok, aki se nem ébredő, sem a zsidósághoz nem tartozom. Ha kijár a védelem az egyiknek, kijár a má­siknak is- Feltétlenül alkalmas volt ez a cikk gyűlölet szitására. Senki törvényen kívül állónak nem kép­zelheti magát. Tasnády dr. védőbeszéde és Budavári beszéde után a bíróság visszavonult és há­romnegyedórás tanácskozás után hirdette ki az ítéletet. A büntetőtörvényszék izgatás büntette helyett izgatás vétségében mondotta ki bűnös­nek Budavári Lászlót, ezért háromhó­napi fogházra ítélte és kötelezte a bűnügyi költségek megfizeté­sére is. Románok barbár támadása a váflásszabadsáa ellen Az erdélyi magyar reformátusuk legújabb sérelme — Oláh papok a református presbitérium gyűlése közben erőszakkal elfoglalták a templomot Kolozsvár, október 22. (Saját tudósítónktól.) Erdélyben újabb barbár erőszakot követtek e! a románok a kisebbségek vallásigyakori atának szabad­ságán. A szászvárosi református kollégiumot az állam a közel múltban a román líceum szá­mára elrekviráltatta. A kollégiumban lévő református imatermet azonban meghagyták a kollégium eddigi tulajdonosainak használa­tában, mert a város több száz éves refor­mátus templomát bezárták s a több ezer főnyi református hívő közönség ebben az imateremben tartotta istentiszteleteit és vallásos összejöveteleit. Vasárnap a református p reszt iterhm ülésezett az imateremben. Ugyanekkor ké­szülődött a román líceum is évnyitó ünne­pélyére. Gergely Ferenc református lelkész éppen egyházi imáját mondotta a preszbi- terium ülés megnyitásaként, amikor Demján Antal, a líceum igazgatója belépett a terembe és kihivatta a preszbi'terium elnökét, akivel közölte, hogy a teremre az iskolaév meg­nyitása a céljából neki is szüksége van. Az elnök, tiltakozására az igazgató kijelentette, hogy a líceum most már a kápolnával is rendelkezik, mert az állam annak lefoglalását is elrendelte. Az elnök ezt nem vette tudo­; másul és tovább vezette az ülést. Közben a folyosókon a románok óriási zajt csaptak, be-benyitogattak a terembe. Midőn a református preszbiterium egy tagja kérte, hogy ne zavarják a gyűlést, amíg ök maguk nem jelentik a tanácskozás befeje­zését, olyan botrányos utszélí lárma kelet­kezett, hogy az ülést nem folytathatták to­vább. Majd újból kinyílt a terem ajtaja és Domsa esperes valamint Pakurar görög keleti lelkész erőszakosan behatolt az imaterembe teljes egyházi ornáíusban, kegyszerekkel, füstölőkkel s követték őket a minisíransok egyházi zászlókkal. Gergely lelkész harsány hangon tilta­kozott az ellen, hogy a református templom­ba idegen felekezet papjai lépjenek be egy­házi szertartások megtartása céljából. Majd a szószékre sietett és onnan is megismételte tiltakozását. — Ez a templom a miénk — válaszolta Domsa és bevonultatta a terembe a román diákságot. A reformátusok az erőszaknak engedve, hogy az összetűzést elkerüljék, elhagyták a termet. íme, hová sülyedt a román uralom alatt Erdély, a szabad vallásgyakorlat legelső hazája, - ----- • Ős zi riport a kisvárosból — A P- M. H. tudósítójától — Rimaszombat, október hó. Rimaszombat, a községgé degradált Bátyi, úgy ül itt a nagy szántóföldek között, miint egy alvó Hófehérke: a zökkentő-kezet várja., hogy magához térjen. Nagy őszi álmosság üli a város három tornyát, alig venni észre mozdulását a Rima mentén búslakodó kisvárosnak. A riporter, ha beszámolót kezd: elsősorban a megérkezésen kezdi s a vasútról beszél. A mi vasutunk most olyan állapotban van. miint a re­ményteljes leendő anya: mindenki kedves hozzá s várja a nagy születésit. A mi nagy születésünk — a vasutat illetőleg — az évek óta kilátásba, helyezett gyorsvonat lesz, de eddig még csak a Cserencsényig lerakott gyorsvonati sínek ke­csegtetnek ábrándokkal s az a jóleső érzés, hogy nem zötyögtet úgy bennünket, mint a poltárd vo­nat s nem megy olyan lassan, mint a csetnek- vőlgyi vasút. Bocsánatot kérek a csetnek'iektől, hogy illetéktelenül belevonom elmélkedéseimbe az ő vonatukat is, de bármennyire haragudnának is: ki kell jelentenem, hogy Gömörben mégis az ő vonatjuk vívná ki a lassusági első diiijat­Szóval: várjuk a feled-tiszolci gyorsvonatot. De késik, nagyon késik . . . * Szlovenszkó feljebb eső részein nagyok építkezések folyhatnak, mint mitóiunk, de azért mi rimaszombatiak mégis büszkék vagyunk a háború óta alig látott épületállványokra, malter­medencékre, amik némely utcában — sajnos, nai­gyon kevésben — élénk mozgásban tartják a'kö­zönséget. Lassan-lassan épülnek a város belső­ségének üres telkei, egy-két üzlettel több van, de sajnos iparunk mégsem hatványozódjk. a gyá­rak közül ás az imént vitték Kuntapolcára a me­zőgazdaságii gépgyárat s a helyén talán dohámy- szíárító lesz. Sohse voltunk nagy iparváros- A mi falunk három szegelletén összesen négy gyár füstöl, de ezzel szemben a kisipar is pang s a ré­gi híres rimaszombati szürszabó, gombkötő, csu- torás, csizmadiiacéhből csupán a vásárkor kira­kott csizmadiasátrak emlékeztetnek a hajdani hí­res háziöparra. Többi Illyés dolgunk, céhládával s mustrákkal együtt a múzeumba került . . . Hol vannak a régi mézesbábosok, cifra gombkötők i a díszes miázu edényt csOrrentő fazekasok, kály­hások? Ismét a cs-etnekiekre kell hivatkoznom. Ez­úttal teljes elismeréssel- A Szontagh-mővérek pár éve falui ltot iák a hires csetneki-csipke hor­golását. vájjon nálunk akadna-e. valaki, aki a régi-nevezetes mázas edények, diszkályhák gyár­tását művészi intencióval kezébe venné s egy iparművészeti kerámia-műhelyt létesítene?! Né­hány lelkes ember megtenné s legalább vissza­szerezhetünk valamit régi tekintélyünkből. Saj­nos, a csutora gyártása — a félliteres üvegek nagy olcsósága miatt s a csikóbőr drágasága miatt nem indítványozható. De áímélkodnának is a rimaszombati hetivásárkor, ha valamelyik -jó- torku illető a népművészet iránti rokonszenvbol folyólag csikóbőrös kulaccsal kinálgahmá a serki vagy bejei bort . . . * Félős, hogy a tipikus öreg, rimaparti házak is lebontásra kerülnek — bár erre egyelőre a pénz hiánya miatt nincs remény — s ezzel a régi Bátyira emlékeztető utolsó maradványok is eltűnnek. Emléküket ugyan megőrzi a múzeum­ban Schiwalm Nándor néhány rajza s Tompa szülőházának kicsinyített mása, de nem volna-e jő, ha kisházakat építtető telektulajdonosok együk-másik ráhajlandóságu része a régi rima- szombati formákat őriztetné meg uj házán? Te­tőzet. oromdísiz, házalak: legalább ezek marad­janak meg uj anyagban a régiből- * Az uj Rimaszombat azonban ott látható a vasárnapdéli s a hétköznapesti korzón. Ez a vá­ros ádőmkint lüktető szive. Egy utca s a piac. Kicsit felszeg korzó, kisvárosi. Vadonatúj toalet­tek bemutatója sincs itt, sem vad flörtölés, sem különösen népes járdataposás. Egy-két óra hosz- szat tart, aztán visszabujiík mindenki otthonába, mert az élet színháza itt inkább befelé játszódik, nyilvános, nagy életet senki sem él, állandó nagy társas összejövetelek nincsenek s a szomszéd utca inkább csak szóbeszéd utján értesül a másutt fövő kása minémüségéről. A város három társadalmi egyesülete: a Polgári Kör, a Kereskedelmi Testület s a Katoli­kus Kör azonban intenziven maga köré gyűjti tagjait s kulturális megmozdulás terén különösen a Polgári Kör vezet- Irodalmi Társasága maga köré gyűjti az irodalom s művészet iránt érdek­lődőket s kéthetenkint tartja összejövetelét, oly­kor nagyobb programmal lép a nyilvánosság elé. A Polgári Kör műkedvelői is most gyűltek össze egy-társasággá s a dalkörrel együtt nagyon szén terveket kívánnak valóra váltani. A Katoli­kus Kör műkedvelői is többször bizonyítják ügyességüket a nyilvánosság előtt. Téli szezon alatt a Kereskedelmi Testület is sokszor nyitja meg kapuit a művészet előtt s intim otthonában mostanában akarnak rádiókoncertet s ping-pong- versenyt tartani. * Igen* A rádió? Nos, végre ebben mi sem maradtunk el a többi városok előtt s tucatnyi rádiónk, a mindenfelé fenyegetően kihúzott an­tennák hatalmas érdeklődést biztosítottak ma­guknak. Az amatőrgárda persze mindenképpen azon van, hogy tiszta hanggal, zavaró momentu­mok és recsegés nélkül bámultassa meg az egyes rádióremekeket, sajnos, eleddig a rádió ellenzőit s a cigány muzsika híveit ncin igen sikerült meg*

Next

/
Thumbnails
Contents