Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-21 / 238. (981.) szám

Szerda, október 21. A szegedi zsidóság ünnepli a szabadságharc híres Löw rabbiját Fogadalom, hogy örökké hűek maradnak a magyarsághoz. Szeged, október 20. A szegedi zsidó­ság vasárnap délelőtt emlékünnepet rende­zett Löw L;p.ótn,ak, a szabadságharc híres főrabbija halálának ötvenedik évfordulója alkalmából- Löw Lipót, aki a hagyomány szerint a Góléin gyár tó prágai Lőw rabbinak leszármazottja, a szabadságharc alatt egyi­ke voil't Kossuth Lajos leghübb embereinek s aki a szabadságharc leveretése után bosszú ideig raboskodott a pesti Újépület­ben, ahonnét csak egy Piroska István nevű csongrádi derék magyar ember segítségé­vel menekült meg. Az ünnepségen Baracs Marcell1 dr-, a főpap unokája, mondott emlékbeszédet, melyben szép szavakban pite mez te nagyap­ja egyéniségét s a megielent közönséggel újból letétette azt a liüs égfoga dal mát. ame­lyet nagyapja tétetett le a templomban a zsidósággal az egyenjogositó törvény be­cikkelyezése után. A székház nagyterme, ahol az ünnepély lezajlott, zsúfolásig meg­telt közönséggel. Az első sorban foglalt he­lyet Lőw Imánuel főrabbi, aki édesatyja ha­lála óta papja Szeged zsidóságának. A hall­gatóság nagy lelkesedéssel hallgatta Ba­racs Marcellt, amikor ez kijelentette, hogy nagyapja /volt az első. aki a zsidó gondolatot magyarul érezte át- Lőw L;pót maga is tá­borba szállott, amikor az ősi alkotmányért fegyvert fogott a nemzet. Hirdette, hogy a zsidó hit és a magyar érzés tiszteletet pa­rancsoló fenséges összhangban tudnak egye­sülni. A lelkesedés tetőpontra hágott, ami­kor a szónok felszólította a közönséget, bogi/ tegye le nagyaoja híres hüségi foga­dalmát, mely a következőképpen hangzik: — Fogadjuk, hogy a magyar nemzetért lelkesedéssel fogunk lángolni- Fogadjuk, hogy a magyar nemzethez ióbau és rosszban rendületlenül! ragaszkodunk. Fogadljuk, hogy a magyar nvelvet, mint drága kincsünket megőrizzük. Ámen. Az ünneplő közönség felállva ismételte az ötvenhárom év előtt először elhangzott hüségi fogadalmat. Jí« ráid miú fetszötttunti. ftoáw ell&fiír<ess* kAAAAAAAAAAAAAA&AAAAAAAAAAAAAÁAA S§rsicft€fc€l mindenki csak Mer!!* és Tsa üaaKlí xfflumi vesz, aratásiam naösiicná öl, Telefon 1920 és 235!. ^TmffWfvvvfmvvvvvfmvfmT Fehér nyárfa tövében... — Szlovák néprománc — Fehér nyárfa tövében Fekszik Jankó vérében- Ki ölte meg? Haj megölte, Már hiába! A falunak sok leánya Elkíséri a sirjába. Már az idő tavaszt hoz, Annus arca sáppadoz. Még a rozsot A szántóról Le se szedték, Már Anikót Jankó mellé Eltemették, eltemették. Ök fekiisznek ott alant, Rózsabokrot hajt a hant, Már fonódik Rózsa ága Virágjával, levelével, — Ölelkezik lenn a sírban Már a kedves kedvesével. Kreméry István fordítása. ------------ -------­Új abb szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok Prága, október (—)• Rövid idő alatt három olyan irodalmi eseményt könyvelhetünk cl, mely a szlovák­magyar irodalorni ka csői a tok megélénkülését tanúsítja. Nem rég'ben jelent meg Schöpftin Géza könyve, melyben Hviezdoslav-Országh Pál A csősz felesége chníi epikai költemé­nyének irodalmi értékű sikerüli műfordítá­sát nyújtja. Most újabban Kreméry István, a - szlo­vák Madieu főtitkára, a szlovák liga egvik teles reprezentánsa bocsát közre egy egész Kulisszflltarc a küinijQmlnlszfcri tárcáért A szociáldemokraták mindenáron meg akarják Benest buktatni — Az agrárpártban Hodzsa és Chvaíkovsky aspirálnak a küHigyiiiiniszíerségre — A P. M. H. eredeti tudósítása — Prága, október 20. Politikai tudósítónk jelenti: A nemzet­gyűlés feloszlatásának okai között, amint ezt mértékadó politikái körökben állítják, az is szerepelt, hogy Benes külügyminisztert egyes koalíciós csoportok lemondásra akar­ták kényszeríteni. A szociáldemokraták nem tudják Benes- nek megbocsátani, hogy ffabrmaní nem neveztette ki bécsi követnek, amivel a szocialista vezér két szék közé esett, mert hiszen csak azért mondott le mi­niszteri tárcájáról, hogy bevonulhasson a bécsi követségre. Benes ellen dolgozik azonban agrár­pártnak egy része is. Hodzsa Milán már nem egyszer juttatta kifejezésre, hogy szí­vesen cserélné föl a földmivelésügyi tárcát a külügyivel. Hodzsának azonban saját pártjában is van riválisa Chvaíkovsky volt amerikai követ személyében. Chvaíkovsky vi­szont Sveh'ának bizalmi embere s a kormányelnök őt látná szívesebben Be­nes helyén. A parlament utolsó napjaiban a kulisz­száik mögött erősen piszkálni kezdték ezt a .kérdést. Mivel azonban Benest lemondásra kényszeríteni már csak azért sem lehetett, mert ebbe Ma- saryk e’nök' sohasem egyeznék bele, jobbnak látták a parlamentet föloszlatni. Benes a külügyminiszteri széket nem igen akarja elhagyni s a külügyi sajtópropa­ganda a locarnói konferencia eredményét Benes nagy győzelmének könyveli el. Ál­lása egyelőre tehát ismét megszilárdult, de valószínű, hogy az uj parlament összehívása után a külügyminiszteri tárcáért újból rneg- l indul a harc a koalíciós pártok között. ját a locarnói konferenciáról a miniszter a- nácsban. Kiemelte, hogy a szerződéstöm . gek bevezetésében a hatalmak határozottan a versaillesi szerződés alapjára helyezkednek, ami magában véve is garantálja már a mai lengyel határok épségét. A lengyel—német arbitirázsszárződést Hindenburg és Wojcie- chowski elnökök Írják alá s ez a két aláírás a megtartásnak erős záloga. Moszkva, október 20. Krasszin népbiz­tos az orosz távirati ügynökség megbízottja előtt nyilatkozott a locarnói szerződésről. Szovjetoroszország elég erős ahhoz, hogy önállóan is megéljen s ne essen két­ségbe egy-két európai hatalom esetleges másfelé való orientációjától. Különben is Oroszország és Németor­szág viszonya nem rosszabbodott Locarnó miatt, amit a néhány hét előtt kötött keres­kedelmi szerződés is tanusit. Majd ha ennek a szerződésnek a szövegét nyilvánosságra hozzák, a világ látni fogja, hogy a két egy­másra utalt ország mily megértéssel intézi el egymás ügyes-bajos dolgát. Minisztertanácsok Locarnórói Berlin, október 20. A Vossischc Zeitung nma német nacionalistáit is meg vannah elégedve LocarnOval Nyilvánosságra hozták a szerződéseket — Painlevé és Chamberlain párisi tárgyalásai — Kraszin a szovjetek álláspont iáról Berlin, október 20. A locarnói megegye­zések nyilvánosságra hozatala után a nacio­nalista sajtó is megnyugodott az eredmény­ben s belátta, hogy Németország érdekeit nem áldozta föl, amennyiben alapjában véve hü maradt a február 9-iki eredeti inieiativá- hoz. A nyilvánosságra hozott szerződéseket úgynevezett „záró jegyzőkönyv45 kiséri, me­lyet hét hatalom megbízottai: Luther dr., Stresemann dr., Emilé Vandervelde, A. B rí and, Austen Chamberlain, Benito Musso­lini, A. Skrzynski és E. Benes dr. írtak alá. E jegyzőkönyv, mely ünnepélyesen garan­tálja a békét, felsorolja az-összes megkötött megegyezéseket, azaz az öthatalmi nyugati paktumot, a négy arbitrázsszerzödést (né­met—belga, német—francia, német—cseh­szlovák, német—-lengyel) és a két francia keleti szerződést, (francia—lengyel,’ francia- csehszlovák). A négy arbitrázsszerződés lényegében egyforma, három részből s 22 pontból áll, a francia keleti garantáló szerződé­sek rövidek, csak négy pontból állanak, míg a rajnai paktum, melyet a népszö­vetségi szerződés 16. pontjának magya­rázata egészít ki, tiz pontból áll. A szerződések mind a locarnói, október 16-i'ki keltezést viselik. A szövegek elemzésénél a Tágliche Rundschau megállapítja, hogy iiiiimiii minii ii i mi m i in iiiMiiiiiiiiiiiinra'MwiiiMi»«w^«»»»M.w-™ a német álláspont mindenütt győzött ko­cáméban. A nacionalista sajtó, a Deutsche Tages- ■zeitúrig, a Kreuzzeitung szintén megelégedet­ten írnak, sőt a Lokalanzeiger a kényes 16. pontnak rendezését is kedvezőnek mondja. A Germánja rámutat arra a nagy különbségre, mely a versaillesi béke hangneme és a lo­carnói szövegezés között mutatkozik. Ez a hangváltozás igazolja, hogy Németországgal ismét úgy bánnak, mint ereje teljében levő világhatalommal. Páris, október 20. Briand és Chamberlain Parisba érkezésekor a lakosság hatalmas ovációban részesítette a külügyminisztere­ket. A Gare de l‘Est környéke, tele volt em­berekkel, akik „Éljen Briand15, „Éljen a béke5’ kiáltásokkal fogadták az érkező államférfia­kat. Különösen nagy lelkesedést keltett ami­kor Briand a bucsuzásnál megcsókolta Cham­berlain feleségének arcát. — Beavatott kö­rök szerint Chamberlain és Painlevé, akik ma találkoznak a hadügyminisztériumban, a rajnai megszállás leépítéséről fognak tárgyalni. Ecélból Parisba rendelték Tirardot, a Rajnavidék főkomisszáriusát és Gulllaume tábornokot, a megszálló csapatok parancs­nokát is. Varsó, október 20. Skrzynski lengyel külügyminiszter t.gnap tartotta beszámoló­kötetre való szlovák költeményt magyar for­dításban. A könyv cinre: AuthologLa szlovák költőkből s mintegy 150 oldalon irodaiomiör- téneti sorrendben mutatja be a szlovák köl­tészetet a 40-es évektől egész a legmodernebb időkig. Kreméry vállalkozása nekünk kétszere­sen érjék. Először azért, mert egyes sikerült fordításain keresztül valóban képet tud adni a szlovák költői irodalom pszichéjéről és ér­tékeiről, másodszor azért, mert mindezt egy szlovák lírikus kísérli meg sikeresen ma­gyar nyelven. Tartalmilag különösen ki kell emeljünk a könyv első ciklusát, mely a népköltészetet mutatja be. Teljesen a magyar népballadák testvéreit és pedig értékben is méltó testvé­reit találjuk itt a törökvilágot tükröző Kata­lin és a nép meseszer ü E'lá.lkozott leány cimii balladában, valamint az Odaát* az anya és a Fehér nyárfa tövében c. néprománcban. Mint néptermékeknek talán az az előnyük is megvan a magyar nép balladákkal szemben, hogy magyar küfformájuk már egy sima technikájú műfordító csiszoló keze alól ke­rült ki. Hasonlóan szépek például a jobbágy­korból való Én atyám. Istenem ... és Ej, hogy erdőből kezdetű népdalok fordításai. A népköltészet termékeinek magyarra átülte­tése, talán épp azért, mert a legegyszerűbb nyelv technikai eszközökkel kell visszaadni őket, formailag is legjobban sikerült Krémé- rynek. Az „Én atyám, Istenem5* költemény eredeti muzsikáját mesteribb tökéletességgel nem is lehetne más nyelven megszólaltatni. A szlovák népköltészet lélektana, amint ezekből a fordításokból is kitűnik, sokkal közelebb esik a magyar (főleg pedig az er­délyi) népköltészet lelkivilágához, mint a szlovák és magvar műkőitészet. Éppen az­ért a szlovák népköltészet, főleg a régibb korok népköltészete magyar oldalról foko­zottabb figyelmet érdemel­A szlovák müköltök közül, akiket Kre­méry bemutat, kiemelkedik Sládkovics And­rás, a Detvam szerzője, Húrban Vajansky, Hviezdoslav-Országh Pál, az újabbak közül Sládkovics Márton, Jesensky János és Smrek János. Gyengébb dolgaival szerepel Rázus. Roy és Lukács. A modern líra nehe­zebb formáival s bonyolultabb verstechniká­jával Kréméry már jóval kevésbé tud meg­birkózni, bár itt is elsőrangú teljesítmények pl. SIadkov;cs: Ne ócsárold, Jesensky: Sín­párok, Smrek: December c- költeményeinek fordítása. A szép k'iáll’tásu kötet a pozsonyi Academia kiállításában jelent meg. Ugyancsak Kreméry nevéhez fűződik a szlovák-magyar toodalrni érintkezés legújabb eseménye is. A Prudy c. szlovák irodalmi fo­lyóirat. melynek Kréméry a szerkesztője, legutóbbi számában Kázrnér Ernő pozsonyi magyar iró tollából egy nagyobbszabásu iro­dalmi cikksorozat közlését kezdte meg a leg­újabb magyar irodalomról. Az első cikk el­sősorban a Hét és a Nyugat irodalomtörté­neti szerepét vázolja, majd a következő köl­tőket ismerteti többkevesebb sikerrel: Adv Endre Babits M:há1v. Kosztolányi Dezső, Tóth Árnád. Nagy Zoltán. Kemény Simon, Juhász Gyula. Gel’ért Oszkár, Szép Ernő, Füst Miién és Balázs Béla­A szlovák-magyar évezredes közös múltra és a mai egymásrautaltságra való tekintettel igen kívánatos volna, hogyha ez az irodalmi érintkezés minél előbb és men­nél inkább ki mélyülj ön s elérje a kölcsönös­ségnek azt a fokát, amelyre a történelem és a földrajz eleve elrendelte a kU nemzetet. Darvas Ionos. jelentése szerint a kabinet tegnap meghall­gatta a locarnói német bizottság jelentését, de egyelőre még nem hozott formális hatá­rozatot. A tanácskozásokat ma folytatják és már most látni, hogy a miniszterek egy vé­leményen vannak a delegációval. London, október 20. Chamberlain kül­ügyi államtitkár ma délután visszaérkezik Londonba, ahol ünnepélyes fogadtatásban lesz része. A holnapi minisztertanácson be­számol a locarnói tárgyalások eredményé­ről. A november 16-án összeülő parlament egyik első ülésén megindul a paktum fölötti’ vita. A Times genfi jelentése szerint Német­országot a népszövetségi tanács januári rendkívüli összejövetelén veszik föl a nép- szövetségbe. Amerika Locarnó-.eüenes London, október 20. Coolidge elnök szí­vesen látná, ha a legközelebbi leszerelési konferenciát Washingtonban tartanák meg, de addig, amig a népszövetség nem határoz a leszerelés tekintetében, nem akar indít­ványt tenni. Egyáltalán Amerikában nincse­nek nagyon megelégedve a locarnói ered­ményekkel s hivatalosan azt hangoztatják,, hogy Okvetlenül amerikai megfigyelőket kel­lett volna hívni a konferenciára. Beavatott körök szerint azonban az idegenkedésre fő­leg az ad okot, hogy Amerikában a locanói konferenciát Európa Amerika-elLnes szer­vezkedésének tekintik. A nemzeti kisebbségek bécsi statisztikai irodája Prága, október 20. Most, amikor szinte napról-napra növek­szik Európa érdeklődése a nemzeti kisebb­ségek ügye iránt és Genfben harminchárom ország nemzetiségi kisebbségei azon tanács­koztak, hogyan teremthetnék meg az egysé­ges frontot, különösen fontos a bécsi nemze­tiségi kisebbség statisztikai osztályának azon első kiadványa, amely számokban ismerteti a kisebbségek európai helyzetét. Ezt a sta­tisztikai hivatalt, amelyet Winkler dr. vezet, öt évvel ezelőtt állították föl és azóta föl­adatának mindenképpen megfelelt. Részlete­sen és ponos információk alapján ismertette a kisebbségek igazi helyzetét, a kérdés fej­lődését, valamint gazdasági, kulturális és politikai oldalait. A napokban az intézet egy uj kiadványa látott napvilágot: „A statisz­tika szerepe és jelentősége a nemzetiségi ki­sebbségek védelme szempontjából55. Ez az első füzete annak a kiadványsorozatnak, amelyet „Statisztikai kisebbségi szemle55 cim alatt tovább fognak fejleszteni. Ez az első füzet a kérdés kitűnő ismerőinek tollából olyan cikket közöl, amely számokon kérész-’ tül beszél az olvasóhoz és igy kitűnő képet nyújt. A füzet az Ausztriában élő cseh ki­sebbségekkel épp oly pontosan foglalkozik, mint a kisebbségek helyzetével Romániában. A füzet vége Európa összes országaiból be­küldött szemelvények alapján összefoglalást hoz, amely nagyon érdekes összehasonlítá­sokra ad alkalmat. Aki a kisebbségi kérdés­sel foglalkozik, tudja, hogy milyen fontos szerepe jut ennek a vállalkozásnak, amely nemzetközi alapon számokkal bizonyítja, hogy a mai Európában ötvenmillionyi ki­sebbség él és megmutatja az utat, amely a kisebbségek egységes frontjának megalakítá­sához vezet. Az „Antóuift" előadásán dr. Szilágyi prímást kisi'rfi moöunr clgdnabondn m'ndcn este a „Krc;uxel-lKeller‘*Den "^sazanhd) muzslhó Olcsó vncsotn K'tUn# borok!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents