Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-17 / 235. (978.) szám

aronmar, ofWöDer 17, idillid déia be^iéde a genfi kisebbségi konferenciád A kétségbeesett kisebbségek könnyén szétrepeszthetik Európa szilárd szerkezetét — Az első határozatok JMfimic Hivatalosan tegnap volt a világ vége Bendandi, a szépnevü olasz mester és Milá­nóban élő profi földrengésjós, aki tíz esztendő óta lát rémeket és jósol, néhány hónappal ezelőtt az olasz fascista lapokban bejelentette, hogy október 13-án elpusztul Európa. A Földközi-tenger vidé­kén minden eddigi katasztrófát messze felülmúló irtózatos földrengés lesz, mely egyszerűen elfujja Olaszországot, elsöpri Svájcot, Locamóstul, Gén­iestül, elássa Németországot, a nagy ánlántot, a kis ántántot egyaránt, Versaillestül, csőstül, su­bástul. Az olasz nép pedig hiszékeny és fél. Ben­dandi mester eddig már több száz földrengést jó­solt s minden alkalommal felsült, de ez egyálta­lán nem zavarja őt, hogy jóslatait folytassa, an­nál is inkább, mert látja, hogy felsülései nem zavarják az olasz népet sem abban, hogy féljen és reszkessen- Október 12-én a nagy fascista la­pok elfeledkeztek a világ tényleges eseményeiről és vezető helyen hozták Bendandi ur rémitő igéit. A nép pedig megtöltötte a templomokat vagy elzárkózott a pincékbe vagy kiment a váro­sokból a szabad mezőkre, mert tudták, hogy ott nein oly veszedelmes a földrengés. Úgy okoskod­tak ugyanis, hogy szél nélkül nem zörög a ha­laszt s ha Bendandi mesternek abban nem is lesz igaza, hogy az október 13-íki Istenítélet elsöpn a világot, valami kis földrengés mégis csak to­rnád, egynéhány ház mégis csak összedül s ezért jobb, ha megteszik a kellő óvintézkedéseket. Persze földrengésről szó sem volt, egy kis szélen kívül alig mozgatta meg valami a levegőt, de a mai olasz lapok hosszú cikkekben leírják azt az univerzális pánikot, melyet Bendandi jós­latai keltettek. A városok kihaltak, Ha valami durrant, a lakosság már azt gondolta, hogy no most jön. Es futni kezdett, menekült vagy resz­ketett- Különösen a délolasz városokban volt érezhető a babonának hatása' s Nápolyban pél­dául a mentőknek több ízben ki kellett vonul- niok, hogy a pánik következtében támadt tolon­gások sebesültjeinek megadják az első segélyt. Október 13-án nem volt a világ vége, még élünk s Európa is é! minden nyomorúságával, minden tökéletlenségével együtt. Az egyetlen, aki számára talán világ vége van, az éppen Ben­dandi mester, mert az olasz lapok jelentik, hogy a hatóságok terrorizáló jóslatai miatt le akarják tartóztatni a felelőtlen jóst. — (A P. M« H. vasárnap! száma 12 oldalon jelenik meg.) A gazdag politikai, közgazdasági, sport- és híranyagon kívül számos szépirodalmi, tudományos és művészeti cikk, valamint eredeti riportok teszik értékes és tartalmas olvasmánnyá a megöövüit vasárnapi számot. A tartalomból ki­emeljük a következőket: Márai Sándor: Az uj Chaplin (tárca); Rá ez Pál: Az álmodó király (novella); Falu Tamás. Qyöry Dezső, József Attila és I< 11 m 11 s Lajos versel; S c h ö p f 11 n Aladár: Az Idő sodrában (budapesti levél); A1 a p y Gynla dr.: Mindent elvégeztek (cikk); Vulpes: A fajvédelom (tréfa); DYMY: őszi divat (kroki): Vécsey Zoltán: Lányi Meny­hértről (íróink arcképcsarnoka); Komárom és Kassa (Teremtsük meg a magyar élet reneszán­szát); Farkas István: Losonc (nógrádi rajzok); Garami Ferenc: Kassa magyar diákjai Prágá­ban (prágai riport); Balogh Böske: Ahol Deák Ferenc és a palatínus fia esztergályosságot tanul­tak (pozsonyi riport); Egyed Zoltán: Biller, a jazz-primadonna (színházi cikk); Egri Viktor: Vándortáska; Nagy Mlci: A tanitóék kis kertjé­ben (karcolatok): Kutatás az ösmagyarok után (tudományos cikk): Hogyan lett Balázs Árpád a magyarság dalkölíője? (budapesti riport); A genfi kisebbségi kongresszus margójára; Úri divat 1925; a P. M. H. Rádió-rovata és az aktuális napi anyag. — (A gömöri magyarság gyásza.) Lap­zártakor kapjuk a hirt, hogy Fáy Gyula, Gö- mör- és Kishontvármegye volt főispánja 75 éves korában Rimaszombatban elhunyt. Hol­nap délelőtt temetik a nyustyai családi sír­boltba. — (Három milliárd államsegélyt kap a százéves Magyar Tudományos Akadémia.) Budapestről jelentik: A vallás- és közoktatás­ügyi miniszter törvényjavaslatot nyújtott be a Magyar Tudományos Akadémia érdemei nők törvénybeiktatásárói és rendes állami támo­gatásának felemelés érő!. E szerint a centen­árium alkalmából három mili'árd papirkorona államsegélyt szavaznak meg és a jövő évtől kezdve a támogatást az államháztartás hely­zetéhez mérten eme In' fogják. Az indokolás rámutat arra,” hogy a háború előtt az akadé­mia évi százezer aranykorona segélyben ré­szesült s ezért az államsegély mértékét leg­alább ekkora összegben kívánatos megálla­pítani. — (A keleti keresztényszocialista szak- szervezet jelölései.) Kassáról jelentik: A ke­letsizlovenszkói keresztényszociaísta szak- szervezet tanácsa október 13-án gyűlést tar­tott, melyen a liptói, kassai és eperjesi kerü­leteikben a keresztényszocialista listán a munkások részére fentartott helyekre Hi- lyovszky Annáit, Kravianszky Józsefet és Ványai Istvánt jelölte. Szenátor jelöltek Ke­rekes János és Bartók István. Géni, október 16. Tegnap kezdődtek meg az európai kisebbségek genfi tárgyalá­sai, melyeket Wilían dr. szlovén képviselő vezetett. Alelnökökké Sziillő Gézát, Siera- kowski grófot, a németországi lengyel ki­sebbségek megbízottját, Garewiecz fehérorosz megbízottat és Schiamann, lettországi német képviselőt, választották. A megnyitó beszéd után Szüllő a konferencia célját fejtegette, majd Schiemann a kisebbségi kérdés kelet­kezéséről és történetéről számolt be. A dél­utáni ülésen határozatot hoztak, mely többek között a kővetkezőket mondja: „A Géni­ben összegyűlt harminchárom nemzeti cso­port megbízottai, akik tizennégy államhoz, tizenkét nemzetiséghez tartoznak és har­mincöt millió embert képviselnek, ünnepé­lyesen a következő alapelveket vallják: A nemzeti és kulturális szabadság Ugyanúgy szellemi vagyon, mint a vallá­si szabadság. Szükséges, hogy ez az er­kölcsi alapelv a népek egymásközti vi­szonyában és egyetlen állam különböző népei érintkezésében betartassák. Ennek következtében minden olyan állam, a melynek határai között más nemzetiségi népcsoportok is éínek, kötelezze magát, hogy a kisebbségeknek biztosítja a sza­bad kulturális és gazdasági fejlődést és az állampolgári jogoknak redukálatlan használatát. Csak ha ezt az elvet keresztülvitték, lehet béke és egyetértés Európa népei között*4. Genf, október 16. A kisebbségek kongresszusán Szüllő Géza dr., a csehszlo­vákiai magyar kisebbségek kiküldött képvi­selője is felszólalt. Először üdvözölte a meg­Prága, október 16. Megirta a P. M. H., hogy Svehla a tiszt­viselőkérdésben csak taktikázik és eszeágá- ban sincsen, a tisztviselők fizetését rendez­ni. Azt, amit a koalíciós pártok eddig ebben az ügyben tettek, nem volt más, mint vá­lasztási manőver. Minden koalíciós párt fen- hangon hirdette saját lapjaiban, hogy mennyire szivén viseli az állami tisztviselők kérdését s azzal fenyegetőzött, hogy kilép a kormány­ból, a koalícióból, ha ezt a kérdést el nem in­tézik. A parlamentet feloszlatták s az állami tisztviselők továbbra is abban a bizony­talanságban maradnak, mint eddig. A koalíció tisztviselői desitkája a tisztviselők szervezetének delegáltjaival még tegnap éj­jel is tanácskozott, jóllehet akkor már min­den koalíciós képviselő tudta, hogy ma fel­oszlatják a nemzetgyűlést. Végül is abban állapodott meg Svehla a tisztviselők szerve­zeteivel, hogy a fizetésrendezést nem fogja ez a parlament elintézni, ellenben egy állandó bizottság fog dolgozni a parlamenten kívüli időszakban és minden módosítást, minden in­dítványt mérlegelve, olyan javaslatot dolgoz ki, hogy az a jövő parlamentben azonnal el­intézést nyerhessen. A tisztviselők erre ga­ranciát kértek a kormánytól, mire Svehla Prága, október 16. Este történt. Beszálltam a villamosba, mert a villane­gyedből Prágába akartam menni. Az ut el­tart vagy harminc percig. Vissza harminc perc. Kétszer naponta, összesen két óra. Ennyi idő jut a könyvolvasásra. Föllapoztam a könyvet és elmerültem a betütengerben. A kocsi csak félig volt tele. Két egymás mellett ülő munkáskülsejti ember borgőzösen politizált: — Amíg Prágából nem lesz Moszkva ... — Már nem tart sokáig! Jönnek már... Kik jönnek?! -— csattant föl egy éles hang és egy még élesebb szemüveg csillog­ta a gyűlöletet a két munkás felé. —■ Kik? — felelte nehezen forgó nyelv­jelenteket, majd kijelentette, hogy az eddigi elnyomók és elnyomottak rendszere helyébe az egyenjogú, igazságos lojalitás elvét kell helyezni. Felhívja a világ figyelmét a nem­zeti kisebbségek impozáns számára, mely csak Európában kerek 50 milliót tesz ki. Ez a hatalmas tömeg szervezetlenül gyenge, mig megszervezve óriási erőt képvisel. A szervezkedés módozatait keressük ma, — mondotta, — irodát óhajtunk létesíteni, ahol nagy egységünkből merített erővel ki­védhetjük a kisebbségeket ért támadásokat. A kisebbségi problémának meg nem ol­dása esetén katasztrófa érheti Európa kultú­ráját, mert < az elnyomás miatt végsőkig kétségbe­esett kisebbségek könnyen szétrepeszt- hetik Európa szilárd szerkezetét. Ennqjr a veszélynek elhárítása csak úgy le­hetséges, ha minden állam minden polgárá­nak ugyanazon jogokat és szabadságot biz­tosítja. Ezt a célt szolgálja szervezkedésünk. Ha a mostani politika urai nem értenek meg bennünket s nem teljesítik kötelezett­ségeiket az elnyomottakkal szemben, akkor az emberi szabadság sirjában az emberiség egyetemes kibékülését is eltemethetik. Beszélt még Schiemann, a lettországi németek képviselője. Sok millió elnyomott érdekében emeljük fel szavunkat, — mon­dotta — mint egykor a vallási szabadság- harcok idején. Összejövetelünk célja, hogy a kisebbségek és a többség békés együttmű­ködésének megvalósítását, az igazi béke el­érését munkáljuk. miniszterelnök a kormány nevében az alábbi nyilatkozatot tette: A háború utáni években a fizetésren­dezést ideiglenes rendeletek komplexumával intézték el. Most azonban, hogy a belső hely­zet konszolidálódott, kötelessége a kormány­nak a fizetési provizóriumokat is definitiv- alapra helyezni. A kormány végre biztosítani akarja a tisztviselők családjait is, hogy azok már egyszer nyugodtan élhessenek és az ál­lami közigazgatás is a rendes kerékvágás­ba kerüljön Éppen ezért örömmel veszi tudo­másul, hogy a tisztviselő bizottság perma- nenciában fog dolgozni, meg van győződve arról, hogy az a fedezetre vonatkozólag is olyan javaslatot terjeszt be, amelyet a jövő parlament elfogadhat. A kormány és valamennyi koalíciós párt nevében kijelenti a miniszterelnök, hogy mindent megtesznek, hogy a jövő parla­ment elé olyan javaslat kerüljön, amely már 1926. elején törvényerőre léphet. Svehla miniszterelnök ezzel tehát újból a régi módszerével dolgozott. Mindenkinek gazai adott és senkit sem elégített ki.' A tisztviselők pedig egy újabb nehéz tél előtt állnak, nyomorult kis fizetéssel és folytonos rettegésben élnek, hogy bármikor megfoszt­hatják őket még a keserű kenyerüktől is. vei az egyik munkás és köpött és a másik is kérdezte: — Kik?! — Azután mindketten egyszer­re mondták ki a rettenetes szót: — A vörösök. A kocsi lángba borult. A szemüveges ur, aki a két munkás magatartásától megijedt, a kocsi többi utasánál keresett menedéket és fegyvertársakat: — Prágából Moszkva! Hallottátok? Hát mit szóltok ehhez? A többiek egyszerre szóltak, úgy, hogy bábeli zűrzavar lett belőle és az én olvasá­somnak vége szakadt. Becsuktam a könyvet és néztem az embereket. A zavar nőttöii- nőtt. A kalauz is beleszólt. Idegenek jöttek, ök is beleszóltak. A két munkás nem hagyta S magút, bár nem kaptak segítséget. — Le kell őket tartóztatni! — Próbáljátok meg! — ordította az egyik munkás. — Ez köztársaság... sza­bad állam... Itt mindenki azt tehet, amit akar... — Elárulták a köztársaságot! — kiáltot­ta valaki. — Elnökséirtés ... — Mit mondtak az elnökről?! Közben a kocsi leérkezett a parlament elé. Minduntalan uj'emberek szálltak föl, de senki sem szállt le. Mindenkit érdekelt az ügy kimenetele. A kocsivezető a megállóknál tízszer olyan hosszú ideig állt, mint rende­sen, csak hogy neki is része legyen a dolog­ban. Hirtelen a következő történt. Az egyik munkás íorkaszakadtából ordítva, azt az ál­láspontot védte, hogy egy szabad államban mindenki azt tehet, amit akar: — Itt... ez az ur... ! Reám mutatott, illetve a könyvemre, amelynek cimfödele fekete alapon kétfejű habsbnrgi nranysast áb­rázolt. — Monarchista! ... — ordította a mun­kás. — Neki szabad? A pápaszemes ur elém kirakodott és vésztjósló illedelmességgel elkérte tőlem a könyvet, amelynek sokatmondó cime: „Dip- lomaták**. Pár percig vizsgálta a címlapot, megállapította, hogy valóban a Habsburg- korona díszeleg a lapon és magasra emelte. Egy szót sem szólt, de némasága vádolt és pápaszeme tőrdöfésként hatolt szivembe. A kocsi megdermedt. Nem tudom, hogy tör­tént, a Habsburg-korona okozta-e, vagy az a tény, hogy a kocsivezető hirtelen indított, de úgy történt, hogy a pápaszemes harcos rámdült, én pedig ellöktem magamtól, úgy, hogy egész testsúllyal a tömegbe vágódott. Ebben a pillanatban „a kocsi kész volt“ a szó budapesti értelmében. Olyan csönd tá­madt, hogy csak a kerekek robogását lehe­tett hallani. Én vártam. Tudtam, hogy Prága rendezett verekedésü város és itt tizenöt el­lenfél is — rendőrt hív és igazoltat. De van­nak pillanatok, amikor minden tapasztalatot megszégyenítően csoda történik és a csoda igy történt: A nagy csöndben a két munkás fölállt és hozzám lépett. Az egyik az én bal-, a má­sik a jobboldalamra. Egy szót sem szóltak. Teljesen ki voltak józanodva. Várták a kész kocsi támadását, vagy a rendőrt. Moszkva Habsburg mellé állt és szolidaritását nyilvá­nította. A kocsi a fenyegető mozdulat elől meghátrált. A helyzet olyan volt, mint a Io- carnói konferencia előtt, amikor Csicserin Berlinben járt... A kocsi megállt, a rendőr be- és felém lépett. Igazoltam magam. Elég baj volt, hogy ezt mint a P. M. H. munkatársa tettem. A rendőr megértőén bólintott. Fölszólított, hogy kövessem. Nem tehettem eleget a föl- szólitásnak, mert a két munkás lefogott. Erre a munkásokat igazolás után fölszólítot­ta, hogy kövessék őt. Nem mutattak hajlan­dóságot. A helyzet igen kényes volt. A pá­paszemes izgatott. A nők régi recipe szerint hiénákká változtak és hisztérikusan sikong- tak. Végre még két rendőr érkezett. Hárman voltunk hármuk ellen. És ekkor megelégeltem az európai bo­nyodalmat és olyan fölényes diplomáciával, hogy a kezemben tartott diplomataregény minden diplomatája megirigyelt volna érte, így szóltam: Ezt. a regényt, amely a háborúban Hollandiában a császári és királyi követsé­gen játszik, Sandek Róbert irta, az elnök vi­lághírű müveinek német fordítója. A regény központja egy cseh leány, aki szivével, lei­kével és teljes erejével küzd a cseh nép ügyéért. Egy cseh regényt olvasok tehát és a korona, a császár koronája, láthatják — a levegőben lóg. A rendőrök és a kocsi harsány nevetés­be törtek ki. A pápaszemes bocsánatot mor­molt, a rendőrök szalutáltak, csak a két mun­kás nézett rám csalódottan. Amikor leszáll­tam, egy cseh kisleány szemei sokatigérőn rámmosolyogtak, de én nem nagyon néztem rá, mert figyelmemet egy tűzijáték kötötte le, amelyet a Hradsin fölött puffogtattak el. Különböző szinek ugrottak föl a sötét októ­beri égre és abban a pillanatban, amikor a kocsi tovadiibörgött, egészem tisztán egy piros-fehér-zöld csikót vettem ki az egyik torony fölött... n. p. mindenki csak SMpieíi és Tsa taRMzilm vesz, nratfisiam KtaaniCna ni Tolofon 1920 ős 236 >. rrvvvvvvvvvyvvvvvvvvvvvvvvvvfvw §f€il® hiseninlzíe az állam tisztviselőbe! Elmaradt a fizetésrendezés — Permanens tisztviselői bizottság késziti elő az uj parlament számára a törvényjavaslatot Vörös és fekete-sárga kaland a prágai villamoson Oífenziva Moszkva prófétái és váratlan fordulattal a Habsburg-korona ellen — Gyakor­lati oktatás a szabad államból, ahol minden szabad — Rendőri fölvonulás a „monar- ú ch!sta“ ellen — A P. M. H. eredeti riportja —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents