Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-14 / 232. (975.) szám
Szerda, október 14. — 1 — wt.ww. nw ji—,■«. mm IIBTIH ,\m §2®fe§ Pezsö „Cs®üiSaS®s Eiei“-c a walőságfean Egy angol cipészinasbó! Afrikában király lett — A kerékpár és a zseblámpa ültették a négertrónra — A gyarmatkatnák detronizálták az „uralkodót4* — A P. M. H. levelezőjétől — laterpeilácio a iévai véres é'szaka ügyében Léva, október 13. A város intézőbizott ságának mai ülésén Kiss Géza magyar szociáldemokrata bizottsági tag interpelláció keretében szóvá tette a múlt heti véres éjszakát, amikor részeg katonák békés járókelőket megtámadtak és megsebesítettek Eles hangú beszédében elitélte a katonai brutalitást és a bűnösök áthelyezését követelte. Gróf Rudolf elnök kijelentette, hogy már érintkezésbe lépett a katonai hatósággal, amely azt állítja, hogy a katonákat a polgárok provokálták. Ez mindenesetre különösen hangzik, ha figyelembe vesszük, hogy megállapítást nyert, hogy a katonák a járókelőktől megkérdezték, hogy milyen nemzetiségűek. A folyamatban lévő vizsgálatnak a tényállást szigorúan föl kell derítenie és ha a katonák bűnössége bebizonyul, akkoT Kiss Géza kívánsága, hogy a bűnösöket helyezzék át, csak szerény óhajtás. Az almaszfatisiai őslakosság jajszava Ungvár, október 13. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Az aknaszlatiinai bányászmunkásságot és a bányamunkásságnak évszázadok óta ottlakó ivadékait a prágai kormány összes szerzett jogaiból kinullázta. Ruszinszkó őslakosságának sérelmei között a téesőn kívül az akna- szlatimiaké a legszembeötlőbb. Az aknasz latinai bányamunkásság ugyanis szegődött munkásság lévén, olyan egyezsége volt a magyar kormánnyal, mely szerint a kormány a munkásság életlehetőségéről a legmesszebbmienőleg gondoskodott. így például a talajingások következtében átépítésre szorult házakat mindenkor ál- lamköltségen építette át. Ezenkívül a kormány nemcsak az átépítést biztosította, de mindenkor házilag gondoskodott, mint a föld tulajdonosa, az utak, árkok, hidak jókarban tartásáról, továbbá a lakosság érdekében iskolát, községházát, templomot, paplakot, mészárszéket, sőt külsőkertet is tartott fenn és gondoskodott tanítóról, községi írnokról, papról is. Konvenció alakjában gabonát, fát, sót, petróleumot utalt ki és gondoskodott állandó munkaalkalomról, valamint hosszúlejáratú kölcsönök- röl. Mindezek a kedvezmények a magyar kormány „bűnei*4 voltak. A csehszlovák „de- mokrata** kormány azonban egészen másként kezeli ezt a munkáskérdést, nem törődve a szerzett jogok szentségével, a munkás- családok tagjainak ezreit teszi ki a nélkülözésnek. Mert hogy áll a helyzet ma?- A munkabérek részben már alatta vannak a békebelieknek s a természetbeni járandóságok folyósítását a kormány, önkényesen és jogtalanul ugyan, de megszüntette. A régi munkások százait a munkából elbocsátották és a régi szakavatott személyzetet az úgynevezett „leépítéssel** egyszerűen eltávolították. Nem csoda, ha ma tízszer annyi laikus és kontár dolgozik azon a helyen, ahol eddig egy szakember végezte kifogástalan munkáját. De felrúgta a bányaigazgatóság a legelőtörvényt is, mert a községi legelőt egyszerűen eltulajdonította és annak nagyrészét befásitotta, a község külterületeihez vezető gazdasági utakat elvágta és e!torlaszolta. Lakások természetesen csak az uj, be- vádorolt munkásoknak épülnek. Őslakos jelenleg házat sem nem vehet, sem el nem adhat, sem nem építhet vagy átalakíthat, de még csak alaposabban ki sem javíttathat, mert a Prágában alkotott teiektörvény Ak- naszlatinára nem vonatkozik. A bányaígaz- gatóság ugyanis a telekhasználat korlátlan biztosítását, illetve a telekszerzödéseket egyszerű hirdetmény és dobszó utján felmondta. Ellenben a bevándorolt idegeneknek, akiknek könnyű munkájuk és jó fizetésük van, a Lajosbánya melletti mezőségen a paloták hosszú sora épül idegen vállalkozó vezetése alatt, állampénzen, de addig is lakbért kapnak akkor, amikor az őslakosokat ősi földjükön ki akarják dobni még a saját házukból is. Az őslakosság kenyerétől, földjétől, házától megfosztotta!! hangos jajszóval kiált fel segítségért, addig, amig az anarch'a réme fel nem üti fejét a népet elborító elkeseredés tengeréből. A közmunkaügyi minisztérium erkölcsi kötelessége, hogy a hozzájuttatott memorandumot figyelembe véve, azonnal intézkedjék! London, október hó. . Néhány hét óta az angol fővárosban tartózkodik egy detronizált király, akinek nevét hiába keresné az ember a történelem évkönyveiben, vagy a góthai almanach köteteiben. John Boyes mégis trónjától megfosztott király, noha dinasztiája bukásának története Európában kevéssé ismeretes. Bizonyos azonban, hogy az a forradalom, amely megfosztotta uralkodói jogaitól, valóban „Viihar volt egy pohár vízben**: a Boy es-uralko dó-ház sorsa tényleg nem any- nyira tragédia, mint inkább tragikomédia. Meg kell azonban állapi tani, hogy John Boyes őfelségének élettörténete változatosság és érdekesség tekintetében nem áll mögötte sok más hatalmasságénak. Boyes ugyanis, aki néhány hónappal ezelőtt még parlament és törvények által nem korlátozott uralkodója volt Afrikában a va- ki-kuing törzsnek, sokat ígérő életpályáját, akár a népmesék hősei, mint suszterinas kezdte meg. Atyja tiszteletreméltó cpész- nrester volt az angol Hűl városban, az ifjabb Boyes azonban nem érzett különösebb kedvet ehhez a mesterséghez. Valami belső hang azt súgta neki, hogy magasabbra hivatott. Egy szép napon Boyes, aki időközben inasból ’ cipészsegéd lett, elhagyta Londont, ahová állást keresni ment. Nyolc nappal későbben már ott volt a neve a nyomtalanul eltűntek sorában. Sok-sok kaland után — közb:n ugyanis a többi között ujságr kkancs, szállodai pincér, süteimónyárus. majd egy angol gőzösön fűtő volt — Afrikába került, ahol feltűnően rövid idő alatt mesés karriert futott meg: királya lett a tizenkétezer főt számláló va-ki-kuing törzsnek. Ezt a hirtelen fellendülést Mr. Boyes elsősorban kerékpárjának köszönhette. A törzs A rnszinszkói magyar színészet reneszánsza Ungvár, október 13. A magyar színészet helyzete itt ma ezer-1 szerte nehezebb, mint volt a múltban. Adószáz- ezrein'kből egyetlen fillérnyi államsegélyben sem részesül, akkor, amikor például az ukrán műkedvelő „Prosvíta44 évente súlyos tízezreket élvez- Magyar színészetünket azonban még állami támogatás hiányában sem szabad hagynunk elsorvadná. Meg kell védenünk önerőnkből. Mai nehéz, küzdelmes állapotából is ki kell emelnünk, hogy hivatásának magaslatára emelkedhessen. Nem elég a magyarok tízezreiből csupán néhány száznak az áldozatkészsége, de sorompóba kell állanl mindenkinek, aki csak valamennyire Is közösséget érez a magyarsággal. Hogy ma nem vagyunk ott, ahol már voltunk, nem Írjuk teljes egészében sem a direkció, sem a közönség, sem a viszonyok terhére, de arányla- gosan mind a hároméra. Mulasztott a direkció is, volt sok, magát kulturegyednek valló magyar, aki egész szezononkint egyszer sem nyitott be Tááia templomába, meg a gazdasági helyzet sem rózsás. De bűnös mulasztásnak, könnyelműségnek nem szabad magyar színészetünk sirját megásni! Magyar kultúránknak talán egyik legerősebb hajtása a színművészet s a szinmüirodalom- íróinknak s munkáiknak és művészeinknek híre, neve, dicsősége van — még a tengeren túl is. A magyar szellem termékei állandó műsoron vannak a világ Öszes színpadjain, hát csak éppen előttünk maradjanak ismeretlenek? A múlt év májusában a szlovenszkói és ru- szinszkói magyar társadalom bevonásával mozgalom indult meg a Magyar Szinpártoló Egyesület megalakítására; a szervező bizottság a röpcédulákat szét is küldte. Megalakult-e vagy betiltották — nem tudom, csak azt látom, hogy nem működik. A magyar szinügy magára van hagyatva és csak tengeti életét egyik napról a másikra Újra fel kell venni az elejtett fonalat és menteni a menthetőt. A magyar lapoknak a magyar színű gyet állandóan felszínen kellene tartani. A magyar társadalomnak pedig állandó felkészültségben kel! állanl, hogy zökkenések elő ne fordulhassanak Most, hogy a direkció teljesítette követeléseinket: a díszletraktárt és ruhatárat kiegészítette s a rendelkezésére álló legjobb erőkből szervezte meg a megnagyobbított társulatot — hatványozottan nagyobbak lettek a mi kötelességeink is. A ruszinszkói magyar színészet reneszánszát éli, vigyázzunk! nehogy közönyünkön, félreálltunkon hajótörést szenvedjenek a legszebb tervek, a legnagyobb amibiclók is! A direkció — követelésünkre és bízva bennünk — hatalmas terhet vett a vállalni, álljunk mclugyanis, amelynek lakóhelyére a véletlen vetette, minden más törzstől elkülön’tve, a legközelebbi civilizált szomszédtól sokszáz kilométernyire él, szinte hihetetlenül barbár és primitív állapotban. Boyes megérkezte előtt ezek a derék afr kai emberek még a legegyszerűbb szerszámok használatát sem ismerték. Az angol ember kerékpárja tehát érthetően óriási feltűnést keltett a törzs tagjai körében és Boyes még fokozta ezt a hatást, ameny- nyiben az elképedt négereknek elektromos zseblámpát' mutatott. A négerek térdre borultak előtte, Boyes pedig ezt a hódolatot természetesnek vette és elhatározta, hogy élni is fog engedelmességükkel. Tervét megkönnyítette az a körülmény, hogy az öreg K a k u r i király igen megtisztelve érezte magát, hogy Boyes elfogadta az uralkodó sátrában az agg király által felajánlott vendégszeretetet. Hat hónappal későbben Kakuri átadta az uralkodói hatalmat a kiváló férfiúnak, akit a törzs köznyelven a Nagy varázsló névvel tisztelt meg és aki időközben megtanulta a bennszülöttek nyelvét. Az alattvalók nyilván nagyon meg voltak uj királyukkal elégedve, mert a volt cipészsegéd a csipetnyi országban, három teljes esztendeig gyakorolhatta zavartalanul az abszolút uralkodó jogait. Alkalmasint életfogytig megmaradt volna a törzs királyának, ha egy szép napon az angol kormányzó parancsára háromszáz katona be nem masíroz a törzs országába. A különítmény vezetője aztán végét vetette földije uralmának. A detronizált uralkodó nemrég megérkezett Londonba, ahol most azon tűnődik, hogy a cipészmesterség nemes művészetét folytassa-e, avagy pedig emlékiratait i.rja meg. léje, hogy a teher alatt össze ne roskadjon! Nyújtsuk elsősorban is az anyagit és csak azután az erkölcsi támogatást, mert ma szenti- mentalizmusnak helye nincsen! A magyar színészetnek Ruszinszkóban kimúlnia nem szabad! Szervezkedjünk! Keressünk fel minden magyar embert, városban, faluban, értessük meg velük, hogy nyelvünk legerősebb pillérének: a magyar színészetnek fenn kell állania a legnagyobb ellenár közepette is. Ha így felkeresünk mindenkit, akit csak. magyar embernek gondolunk, senki sem fog elzárkózni az elöl, hogy nyelvéért, kultúrájáéért tehetségéhez mérten vagy azon felül is ne áldozzon! (ts) A magára utalt asszony és a meggazdagodott férfi komédiáia Beszélgetés egy szerzővel, aki nem vágyakozott a színpadra Budapest, október 13. Magyar írónak lenni manapság nem vaiami irigylendő állapot. Egy pillantás a könyvesboltok kirakatára megerősíti ezt a tapasztalati igazságot. A pesti könyvesboltok kirakata hasonlatos egy nemzetközi szálló előcsarnokához: angolok, franciák, németek, oroszok előkelösködnek benne, úgy hogy szinte elcsodálkozunk, ha elvétve egy-egy magyar kerül elénk- A magyar irói státusból mindenki a színpadi szerzők kiváltságos rendjébe szeretne jutni, ettől remél hírt és dicsőséget, közönséget és pénzt. Az irók rájöttek arra, hogy élni is kell valamiből, mielőtt halhatatlanná lesz az ember. A biztos kenyérnek, az ünneplésnek és ünnepeltetésnek, a bámulásnak és megbámultatásnak lehetősége mágneses erővel vonzza a színpad felé a mai irónemzedéket. De vonzza még egyéb is: az a csodálatos élet, mely a színpadról árad, az élő szónak, az élő testnek varázsa, mely lüktető vért kerget az iró másként testetlen elképzeléseibe. Az Írónak a bemutató előadás lázas estéién olyanféle érzése lehet, mintha saját tükörképe testet öltött volna és a keretből kilépve külön életet kezdene alteregója szemeláttára. Az iró alkot, de a szerző, az teremt. Úgy látszik azonban, hogy az alkotás gyönyörűsége annyira le tudja nyűgözni a tehetséget, hogy hosszú ideig nem gondol a kifejezés egyéb eszközeire, mint amelyeket a nyomtatott betű nyújt— Hogy van az — kérdeztük Földi Mihályt, az újdonsült vigjátékirót, aki egy sereg regény meg elbeszélés után most irta meg első darabját —, hogy mostanáig egyszer sem dolgozott még a színpad számára? — Nem vágyakoztam a színpadra — mondja a világ legtermészetesebb hangján. —■ De most olyan témám akadt, mely csak a színpadon bontakozhat ki igazán. Vannak témák, melyeknek hangszerelése megkívánja a színház akusztikáját. Es ezt itt szó szerint is lehet venni, mert darabom tele van muzsikával. Nem, nem eredeti kompozíciók, csak olyan bor mellé való vendéglői zene. Egy kis nóiázás ugyancsak ráfér a mai emberekre, már pedig a darab egészen a mai. korban játszik, mai levegő, mai hangulat van benne, kesernyés, dércsiptc humor. — Még nem állapítottuk meg véglegesen, hogy mi legyen a darab címe- „Engem szeress44, ez illik rá a legjobban. Megkértük Földi Mihályt, áruljon el egyet- mást a Prágai Magyar Hírlap olvasóinak az „Engem szeress*4 cselekményéről. Szívesen beszél a darabjáról, egy causeur kedvességével és „színesen44, mint a vérbeli újságíró. — Két érdekes figura van a darabomban: a magára utalt asszony és a meggazdagodott férfi. A fiatal özvegy keze alatt hamar tönkre megy az a kis budai korcsma, ami korán elhalt férjéről maradt rá. Az asszonyt nem érheti emiatt semmi gáncs, éppen csak hogy nem ért az üzlethez. A világ mindenfélét suttog, de hát abból egy szó sem Igaz- Hiszen, mi tagadás . . . volt egy éjszaka, amikor őt is elfogta a vágy, megszéditette a mámor ... de végeredményben nem történt semmi. Különben is másnap reggel kitette annak a vakmerő csapos legénynek a szűrét. Ez a csapos ugyancsak értette a módját. Ho! egypár hektoliter bor, hol egynéhány hold föld, „kicsire nem nézünk“-karakter, némi szerencse — és máris fényes uj vendéglőt nyitott az egyszerű kis kocsmával átellenben- Most aztán 5 az ur; az asszony majd jó lesz directrice-nek az ő fehérteritékes, csiliáros birodalmába. Izgató gondolat ez igy az első felvonás végén, mivelhogy directrice, az még Budán is kaszirnőt jelent. — A férfi alakját a régi jó emlékezetű Petá- novitsról mintáztam, aki világéíetében gavallér ember volt, igy aztán nem csoda, hogy az asz- szony beíészeret a második felvonásban. Csakhogy az özvegy tisztességes is, meg okos is és ezért elhatározza, hogy sürgősen férjhez megy ahhoz a pénzügyi főtanácsoshoz, aki már régóta teszi neki a szépet. —• Az árverést és az esküvőt megelőző estén szomorkás hangulat uralkodik a kis budai kocsmában- Annál lármásabb a csaposból lett vendéglős, akiből kitör a régi virtus: duhaj nótaszóval búcsúztatja megcsufolt szerelmét, legszebb reménységét, fiatalságát. Mert szerette ám nagyon azt az asszonyt . . . Vígjátékot akartam irni, ezért természetes, hogy kölcsönös kimagya- rázkodás után minden jóra fordul és a magára utalt asszony meg a meggazdagodott férfi szerelmének házasság lesz a vége. Az elbeszélés egészen tüzbe hozza Földi Mihályt, látni rajta, milyen szeretettel csüng első színpadi munkáján, mely igy monológ formájában elmondva is tele van drámaisággal és ötletességgel, akárcsak Földi egyéb írásai. Nemrég megjelent fantasztikus regénye — Az élet tolvaja — elgondolásának merészségével élesen elüt ennek a vígjátéknak egyszerű meséiétől, de mindkettő szellemes és fölényes biztonságú íróra vall, aki tudja, hogy mit akar és mindent tud, amit akarA próbákon már teljesen kialakult az előadás képe. A szerző elragadtatással emlékezik meg két főszereplőjének, Csortos Gyulának és Titkos Ilonának lelkesedéséről, mellyel a dara* bot egy egészen nagy siker csábitó célja felé ragadják. Földi Mihálynak most már legfőbb vágya a színpad és azt hisszük, hogy a közönség meg lesz elégedve evvel a pálfordulással. Fenyves Pál. (*) Schweiízer Oszkár rozsnyói hangversenye. Tudósitónk jelenti: Schweitzer Oszkár e hó 10-én tartott hangversenyén, amelyet a Rozsnyói Művelődési Egyesület támogatásával rendezett meg, Rozsnyó közönségének is bemutatta nagy művészi készültségét, amellyel már oly sok sikert aratott. Technikai tudása a virtuóz színvonalán áll, előadásának meleg tónusa, a zenemüvekben revelált hangulatok tiszta kifejezése, érzelemteljessége mély hatást gyakoroltak a hallgatóságra. A legnagyobb igényekkel ösz- szeválogatott műsora mindkét irányban tökéletes képet adott művészetéről. Bach Air- je és Andantéja a többszólamú kötött játékban, Burmester, Corelli, Novacek, Sarasate- Schweitzer darabjai a virtuóz elődásban, Drdla, Fibich és Vecsey kisebb, hangulatos kompozíciói az átérzés teljességében nyújtottak kiváló példákat. — A művész másnap, 11-én Dobsinán hangversenyezett hasonló sikerrel. BOStOT^füSZAPPUN H’il KITOl&N HABZIK, KELLEMES, LJLJL FELÜLMÚLHATATLAN! MjíríJiyl Nem szárad meg az arcon és tar- ÍT'lsAjJ Osságánál fogva • legolcsóbb borotvaszappan. yT'IT'Cl Gibbs — a borotvaszaopan felta LflXÍJPÍa I á lója — fennáll 1712 óta. ' MINDENÜTT KAPHATÓ. Vez. képv. Csehszlovákiában; PRAHA I„ LINHARfSKÁ 2.
