Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-02 / 197. (940.) szám
Szerda, szeptember 2. Sehác Mjt@§ űr. Kassal zsupán? Kassa, szeptember 1- A kassai nagy- zsupa ideiglenes vezetésével Sekác János dr. tátraaljai zsupánt bizták meg. Jól informált helyről értesülünk, hogy Sekác dr-t a választások után végleges, kassai zsupánná neve* zik ki. „Szlovákok szeressétek a esetieket..." Novák miniszter nógrádi látogatásának ér- zékeny epizódjai Losonc, szeptember 1(Saját tudósítónktól.) Novák kereske* delemügyi miniszter a múlt hét elején meglátogatta a nógrádi üveggyárakat. Bár a miniszter látogatása eredetileg csakis az üveg* gyáraknak szólt és a közölt program szerint hivatalos fogadtatásnak sehol sem kellett volna lennie^ a kormány vidéki közegei természetesen minden községben diadalkapukat állíttattak föl és idejében gondoskodtak arról, hogy úgy a hivatalos, mint a nem hivat a* los fogadtatás mindenüt túllépje a demokrácia szerény kereteit. A miniszter ur a jórészben szünetelő gyártelepek megtekintése során nem feledkezett meg a politikáról sem. A községi elöljárók üdvözlő szavaira szinte könnyekig elér’ zékenyülve válaszolt és ilyenfajta épületes szózatokat intézett hallgatóihoz: — Szlovákok szeressétek a cseheket! Szlovákok, ne hagyjátok el cseh testvéreiteket, mert azok szeretnek titeket, mert azoknak köszönhetitek a felszabadulást és mert azok fognak benneteket boldoggá, műveltté és gazdaggá tenni! . . . A könyörgésszerü 'felszólításokban egy helyütt a miniszter ur a boldogságot és a gazdagságot „néhány éven belüí“-re ígérte! Bár a jól megrendezett ünnepélyes fogadtatások szlovák résztvevői szemében a meghatottság könnyei nem csillogtak és bár a miniszteri Ígéretek most sem hatottak megnyugtatóig az elégedetlen szlovenszkói ke* délyekre, a „nem hivatalos” fogadtatások hivatalos programját senki sem zavarta meg. Csupán annyi történt, hogy Gyuricsek János málnapataki munkás üdvözlő beszédében ezeket mondotta: — Miniszter ur! Mi málnapataki rnunká* sok még csak megvagyunk valahogy; azonban tessék csak följebb, Jópatakra és Farkas* völgybe menni, ahol a gyárak szünetelése következtében a munkásnak rosszabb a helyzete, mint egy jó gazda kutyájának. Ha az éhező munkás ott útlevelet kér, hogy külföl* dön kereshesse kenyerét, nem adnak neki útlevelet; úgy, hogy kénytelen vagy szökve átmenni a határon, vagy kénytelen éhen halni. A miniszter ur erre az üdvözlésre látha* tólag nem volt túlságosan meghatva s autóiá* val úgy Jópatákot, mint Farkasvölgyet mész* sze elkerülteCscnűdrségi Hg®m@zás a iclicl-Mirlcfcl függCDen Bures Frantisek csendörörmester árulta el a hivatalos titkot Losonc, szeptember 1. (Saját tudósítónktól.) A Varecha—Monár—Rybár-féle bizonyító vallomásnak a Prágai Magyar Hírlapban történt megjelenése után a losonci csendőrparancsnokság nyomban megindította a vizsgálatot a bizalmas rendeletet eláruló füleki csendörőrmester, Bures Frantisek ellen. A vizsgálat során a losonci csendőrparancsnok Huszár losonci államrendőrségi detektív kíséretében elsősorban fölkereste Losoncon Varecha Józsefet és kihallgatta a tényállásra nézve; majd kiutazott Fülekre s ott kihallgatta Rybár Pált és Monár Jenőt. Mindhárman vallomásukban igazolták a P. M. H.-ban leközölt tényállás valódiságát. Monár Jenő kihallgatásánál a csendőr- parancsnok arra a kérdésre fektette a fő- sulyt, hogy a bizalmas körrendeletét Bures tényleg átadta-e átolvasás céljából Monár kezébe. A baklövést elkövető Bures ugyanis szorult helyzetében azzal védekezik, hogy ő Monár előtt csak egy fehér papírlapot mutatott föl és hogy Monár a rendelet szövegébe csakis egy óvatlan pillanatban, az ő háta mögül pillanthatott be (amikor a rendelet Bures kezében volt). Bures gyönge védekezését megdönti Monár vallomása, amely szerint Bures ugyan először csakis a körrendeletnek „predmet”-jét tartalmazó egyik sarkát mutatta meg neki, azonban kívánságára később, rövid gondolkodás után, kezébe ifdta a körrendeletét s közel egy óra hosszat Monár kezei között volt az. . Bures védelmére csupán az a föltevés szolgálhat, hogy a rendelet szövegének megismertetésével Monárban meg akarta gyöngíteni a magyar fajszeretetet. Ugyanis Bures Monár előtt a következő kérdés kíséretében mutatta föl a bizalmas rendeletet: _ — Ci sa vyplati, pán Monár, za madara byf? (Kifizetődik-e, Monár ur, magyarnak lenni?) E kihívó kérdésével BureS, a cseh hatósági közeg nyilvánvalóan elárulta azt, hogy milyen politikai tendenciát tulajdonit a bizalmas rendeletnek. A kihallgatáskor a vizsgálatot vezető csendőrfőhadnagy állandóan kezében tartotta a körrendeletnek ugyanazon példányát, mely annak idején Bures, illetőleg Monár kezében volt s a kihallgatás során a főhadnagy ismételten elismerte, hogy a körrendeletnek tényleges szövege s a Monár és Varecha által a sajtóval közölt szöveg teljesen megegyezik. Monárí csupán az iktatószámnál hagyta cserben az emlékezőtehetsége; ugyanis a rendelet iktatószáma nem 624, de 674. Az egész körrendelet-affér a legtragikusabb következményeket különben Bure<> Frantisek őrmesternek igéri! Burest feljebbvalói a legügyesebb, leghasználhatóbb és legdiszkrétebb csendőrök közé sorolták, kire a közeljövőben soronkivüli előléptetés' várt. A „legügyesebb” füleki csendőr nimbusza ma már szertefoszlott s előléptetés helyett fegyelmi büntetésre, áthelyezésre s egyéb éppenséggel nem kívánatos dolgokra van kilátása. A stockholmi konferencia iavaSSata a beles Európa meggyógyifáséra A világkonferencia kiáltványa — A keresztény internacionálé a háború ellen A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása Stockholm, augusztus vége. A gyakorlati kereszténység stockholmi konferenciáján a többi szónok között Broun (New-York) ,,Az egyház és a keresztény ne* velés címen tartott előadást- Az utolsó nap főtárgya Carnegie Simpson, cambridgei egyetemi tanárnak előadása volt: A keresztény személyiség neveléséről- A bölcselet mélységű beszédben többek között a követ* kezőket mondotta: ' — Isten teszi a lelket személyiséggé. A személyiség szabadsága belső szabadság, az értelem és erkölcs szabadsága- A valódi keresztény nem az az ember, aki az istenségbe elvesz, mint ahogy a misztikusok képzelték- hanem az, aki Jézus Krisztusban él. A Krisztusban való felelősség által lesz az ember sza* bad. A szív az, ami bennünket valóban kicsinyekké tesz, vagy nagyokká avat. Az ember személyisége abban tűnik ki, vájjon a nehéz órákban helyt tudott-e állani? A személyiség sohasem önösség, sohasem kicsapongás, ha* nem az élet bátor vállalása- Az ilyen ember mindig Ilii magához, mindig .segíteni tud úgy a gyengéknek, mint az erőseknek s mindig azt csinálja, amit tennie kell. Utána a japán kiküldött, Motoda szónokolt, aki beszédét a következő szavakkal fejezte be: Kelet legyen a Keleté, Nyugat a Nyugaté! Az emberiség krisztusi eszménye kell, hogy uralkodjék Kelet és Nyugat fölöttGermanos orthodox érsek az egyházfele* kezetek gyakorlati össze működéséről tartott előadási. A záróülésí a svéd trónörökös nyitotta meg rövid enunciációval, melyben kifejezte mély örömét afölött, hogy a világkonferencia Svédország fővárosában folyt le. Utána három nyelven fölolvasták a kongresszus kiáltványát a világ összes keresztényeihez. A tör* tén elírni jelentőségű okmány többek között a következőket tartalmazza: — A háború szenvedései és bonyodalmai s a béke nélkülözései tanúsítják, hogy a gonoszság szövetsége mennyire dacolhat a széttagolt egyházzal- Az evangélium nevében kijelentjük, hogy a keresztény gazdálko* gás nemcsak a személyi előnyökért való törekvésben rejlik, hanem az általános érdek szem -előtt tartásában is. Csak a tök© és munka együttműködésese, mely megszünteti a mindenki kímélet* len harcát mindenki más ellen, csak az hozhatja létre a szociális államot, melyben a munkaadók és a munkások a munka utján szerzik meg eszközeiket világi föladataik megvalósítására. — A gazdasági kérdéseken kívül meg* fontclás tárgyává tettük az égető erkölcsi -és szociális problémákat, a túlnépesedést, a munkahiányt, az erkölcsiség sülyedését, az alkoholizmus átkát és a bűnözést és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ezek a kérdésék túlságosan bonyolultak ahhoz, hogy személyi erőfeszítéssel megoldhatók legye* nek. Ezen a téren a köznek kell vállalnia a felelősséget. Ha a szükség megkívánja, akkor a társadalomnak a köz érdekében meg kell za* boláznia a tévútra tért individualizmust. Az egyház ne az egyén, hanem az erkölcsi személyiség jogaiért küzdjön. A keresztény internacionalizmus egyfor* mán távol ál! az önző imperializmustól; mint a közönyös kozmopolitizmustól. Az egyház kötelességének tekintjük, hogy a háborútól való iszonyának kifejezést adjon és hirdesse, hogy a háború a nemzet* közi viszályokat soha nem szüntetheti meg. — Számítunk minden ország ifjainak idealizmusára. A kiáltvány egyhangú elfogadása után 67 tagú bizottságot választottak. A csehszlovákiai delegáció a tanácsko* zás végeztével koszorút helyezett Gusztáv Adolf svéd király sírjára -és üdvözlő táviratot küldött Masary.k elnöknek. A kongresszust záró istentisztelet vasárnap délelőtt volt U-psaíában, melyen az ünne* pi beszédet az upsalai érsek mondta. A itafösoft szfratklo Angliára is átcsapod London, szeptember 1- A hajósok sztrájkja az ausztráliai és délafrikai kikötőkben tovább terjed. A Daily Mail jelentése szerint mintegy öfven hajó legénysége sztrájkol. E hajók rakományának értéke több, mint egy millió angol font. A sztr-ájkmozgalom átterjedt Angliára is. Tegnap Southampton, Hull és Avonmonth kikötőiben néhány Jiajón beszüntették a munkát- Félő, hogy a sztrájk erősödni fog. A közvélemény igen nyugtalan, mert a lapok nagy része a sztrájkban kommunista mozgalmat lát. A hajósok álláspontja nem egységes. A többség a nemzeti hajósunió szervezetéhez tartozik s ez a szervezet ellenzi a sztrájkot. Vándorlás szép szomoni nyárban Sohase láttam ilyen szép nyarat S nem voltam még soha ily árva. Sohase láttam ennyi szép valót S életem nem volt még valótlanabb. Sohase csengett hívóbban a csók. S nem voltam ilyen csóktalan soha. Oh mennyi kéj, kar, kapu kitárva! S vagyok a vágyak koldus-vándora. Vonatok futnak messze a nyárba. De gyaloglás a vándor végzete. Fehér hajó lejt a Dunán tova. Csak az én kedvem bánat-fekete. Darvas János. Simplex gondolatai a szlovenszkói magyar irodalomról Ez az írás az irodalom és politika vitája előtt hónapokkal érkezett hozzánk, de laptechnikai okok hátráltatták a közlését. Valószínűnek tartjuk, hogy majd a vita eredményéhez képest Simplex kiegészitöleg még szót fog kérni. 1. §. melyben Simplex feltámad halottaiból, bemutatkozik és nem Iiíerátus létére belekotnye- leskedik a szlovenszkói irodalomba. Kérem szépen, én vagyok azon „Magyar Simplicissimus”, aki ezelőtt két és fél száz évvel éltem már egyszer- Itt a inai Szlovén* szkon, csak akkor még „0’berungarn“-nak ismertem. Születtem Sziléziában, mint árva gyerek egy bácsimhoz kerültem Késmárkra. Ott megtanultam inni, Eperjesen megtanultam trombitálni és Kassától Tokajig végig trom* bitáltam egy hadimenetét a török ellen. Hiszen tetszik ismerni, egy magyar poéta meg is irta az én életemet, nem úgy ugyan- amint volt, de úgy, ahogy elképzelte- És bevallom, ez szebb, mint ahogy a valóságban volt. Közöm volna hát az irodalomhoz. Nem* csak azért, mert inni és trombitálni megtanultam, — úgy látszik ez is elég jogcim ah* hoz, hogy beleártsam magam az irodalomba, hiszen hányán vannak ma, akik nem tudnak irni, csak irodalmat csinálni, trombitálni se. csak kürtölni nagy hangon, — de mondom, nekem extra jogom is van beleszólni a dolgokba, mert én valóban belekerültem az iro* dalomba Jókai „Szép Mikháil“*ja révén. Magam láttam a saját szememmel, milyen az élet s egy művész müvén át láttam, mint kel] azt kiformálni, hogy irodalom legyen belőleHogy hogyan támadtam fel 'két évszáza* dós síromból? Istenem, arra a lármára, amit a szlovenszkói magyar irodalomról való vitában csaptak az írók maguk, minden becsű* letes halottnak föl. kell támadnia, a nagy zaj* bán csak a szlovenszkói magyar közönség tud tovább aludni édesdeden. Az, valószínű* lég úgy jár majd, mint az a bizonyos molnár, aki a —- csendre ébredt föl. Mikor t. i- a malma megállóit . . . Szóval fölébredtem s mint a régi Simp* lexhez illik, nézelődöm- Amit látok, megírom, úgy, mint régen tettem. Nekem semmi közöm sem Auróráéihoz, sem a névtelen el* lenpárthoz, én nem vagyok sem — hogy is mondják? aha! — destruktív, sem konstruktív (Istenem, micsoda értelmetlen uj szavak ezek!) — ha buta lesz is, amit elmondok, ha rám mondják is, hogy konzervatív vagyok, ami ma nagyobb biin, mint régen a hazaáru* lás., az írásomnak az egy jó oldala meg lesz, hogy objektív lesz- Akkor azt mondták a magam fajta emberről, hogy „Kinder und Narren sagen die Wahrheit”, ma azt mondják, hogy nincs tanultsága., de természetes esze van. Hát evvel a természetes eszemmel legyen szabad elmondanom a gondalataimat a szlo* venszkói magyar irodalomról. 2. §. molyben Simplex elmondja, hogy mit tart az Ő természetes eszével az irodalomról általában, kiindulva a szlovenszkói magyar iroda- daüoin alapproblémájából. Tetszik tudni, én nem tanultam iroda* íomclméletet- Az én időmben nem volt még ilyesmi, csak Írtak az emberek o az volt az irodalom. Aki nerrf volt litterátus ember, az nem irt, de aki irt, az nem gondolkozott azon, hogy mit ir, miért ir, miért ir úgy, ahogy ir s pláne, nem sütött ki teóriákat, hogy így/ vagy úgy kell irni, mert ez, vagy az az igazi irodalom, a többi subick- Szóval mindenki úgy irt, ahogy a szive, vagy tudomisén mije diktálta s nem agy, ahogy másoktól tanulta. Az én időmben az irodalom nem volt probléma, mint ma. (Ezt a furcsa szót magát is csak ebben a második életeimben ta* nultam.) Ma úgy látom a probléma-gyártás jött divatba, hiszen a legegyszerűbb, mondjuk, legsimplexebb dolgokba is problémát ke* rcsneik bele az emberek. Evvel aztán alaposan nnegrontjálk az életüket, pedig elég baj, hogy az élet maga is egy kissé komplikáltabb Kt, mint régen volt. De félennyirc se lenne rosszabb az élet, mint régebben, ha szinte beteges vággyal mindenki nem kutatna min* denüít probléma utánKi hinné el pl., hogy probléma maga az is, v a n-e szlovenszkói magyar iro* dalom, vagy nincs. Istenem, körülbelül négy éve, amióta imetten vagyok (bocsánat; néba rácsusziik a toliam az én időmben hasz* nálatos régi jó szavakra), két tábor felesel egymással, mintha nem lenne más dolga. Az egyik azt kiabálja: van, van, van! A másik azt: nincs, nincs, nincs! Az egyik azt erősége ti, van, mert lenni kell, a másik: nincs, mert nem lehet. Mindakettö szitálja, csőstül önti az argumentumokat, de az mind szócsép* lés. Lehet ez probléma? Lehetne-e veszekedni azon év számra, ami — nincs? Én, Simplex, az én természetes eszem* mel úgy gondolom, hogy ahol élet van, ott van irodalom is- Mégcsak magasabbrendü, u. n. ,,szellemi” élet, vagy ,,kultur“-élet sem kell ahhoz, hogy irodalom legyen. A juhász valahol a Hortobágyon, vagy Vázsec táján csak nem él kulturéletet. Ki* megy tavasszal a pusztai, vagy havasi legelőre s hazajön ősszel. Mást nem csinál, mint ázik, lia esik az eső, sütteti a hasát, ha süt a nap és várja a vasárnapot. Mert akkor vagy ő megy Debrecenbe, vagy Vázsecbe „tisztát” venni, vagy Sári, avagy Ancsurka neki hozza ki a ,.tisztát”- Közben más is történik. Belekukkan Sárihoz, vagy Ancsurkához, kap egy szál muskátlit, vagy bazsalikomot. Azt a kalapja mellé tűzi s fizetésül jót csip a Sári, vagy az Ancsurka pofáján- Talán meg is csókolja. Aztán vissza megy a legelőre s avval kezdi a hetet, hogy várja az elmúlását. Hadd jöjjön az uj vasárnap, megint a tiszta, ismét a bazsalikom, uj fent a Sári, meg az Ancsurka. Az az élet. Ha aztán üres óráiban, — mikor a balfele kergülö birkát nem kell jobb-
