Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-12 / 206. (949.) szám
Szombat, szeptember 12. A rejtélyes bécsi szélhámos „SzentmiklüSi Pongrácz László gróf" csalása* és letartóztatása Becsben Becs, szeptember 11* (A P. M. M. bécsi tudósitójától.) A bécsi lapok ma rövid hírben számoltak be arról, hogy a rendőrség csalás miatt letartóztatott egy rejtélyes magyar szélhámost. A P. M. H. bécsi tudósítója igen érdekes részleteiket közölhet ennek a letartóztatásnak előzményedről. Miiller Grete 19 esztendős masamód- leány néhány hónap előtt megismerkedett egy rokonszenves külsejű fiatalemberrel, aki Perli' Rudolf néven mutatkozott be és elmondotta, hogy foglalkozására nézve iró, akinek már számos könyve megjelent. Ezenkívül fényképészettel is foglalkozik és olyan találmányon dolgozik, amely forradalmasítani fogja az egész fényképészetet és milMirdo- kat fog jövedelmezni. Grete az egész szabadságát a férfivel töltötte, aki csakhamar megjelent a leány szüleinél és megkérte Grete kezét. A szülők örültek az előkelő vőlegénynek és nyomban többmillió korona előleget adtak a hozományra. Az előleg átvétele után a férfi kereket oldott, mire Grete szülei feljelentették. A személyiem ás alapján a rendőrség most letartóztatta és egy csomó, a legkülönbözőbb nevekre kiállított útlevelet talált nála. Nyomban kihallgatták és a szélhámos a következőket mesélte el: — Szentmiklósi és keményóvári Pon- grácz László Béla gróf a nevem és 1900 április 17-én születtem Budapesten. Anyám született Tömöry-Steineck grófnő volt. Atyám Pongrácz Béla László gróf 1903-ban halt meg deiirium tremensben. Erre nagybátyámhoz, Szögyény László grófhoz kerültem és ötéves koromig nála voltam- Ekkor anyám Ber'nbe vitt, ahol internátusbán neveitek. Elvégeztem a gimnáziumot és hegedűművésznek készültem. Közben anyám ismét férjhez ment, még pedig nevelömihöz, Moizam Antalhoz és 1917-ben szanatóriumban meghalt. — Én erre önként katonának jelentkeztem és bevonultam a Cmkotán állomásozott VI. honvédgyalogezredhez. A háború befejezése Romániában ért utói. Álruhában hajón Belgrádba szöktem, ahol elfogtak és internáltak- Néhány hónap múlva sikerült megszöknöm és Pestre mentem, ahol beálltam a vörös hadseregbe és a cseh fronton harcoltam. — A proletárdiktatúra bukása után rokonaim kitagadtak, mire Franciaországba mentem. Onnan később Pozsonyba utaztam, majd Romániában kóboroltam. Tavaly visz- tzatéríem Budapestre, rokonaim azonban nem fogadtak és így ismét kényszerülve voltam külföldre menni, ahol mindenütt alkalmi munkákból tengettem életemet. A rejtélyes szélhámost a rendőrség ut- Tévéihamisitás miatt letartóztatta és kilétének megállapítására megindította a nyomozást. Prága és Résna hars© a dunai gazdasági hegemóniáért Mi történik a> népszövetség kulisszái mögött? Becs, szeptember 11. (A P. M. H. bécsi tudósítójától-) Hiába rimánkodott Genfben Ahrer pénzügyminiszter, a népszövetség nem szüntette meg Ausztria kontrollját, Zimmerman diktátor egyelőre továbbra is Bécsben marad és a népszövetség csak decemberben fog újra foglalkozni Ausztria sorsával. A népszövetség szakértői, I-ayton és Rist a tanács elé terjesztett memorandumukban azt javasolták, hogy az utódállamok biztosítsanak egymásnak kedvezményes vámtételeket- A szakértők javaslata azonban aligha fog megvalósulni, mivel a kulisszák mögött elkeseredett viaskoáás folyik Róma és Prága között. Benes az utódállamok blokkjából már eleve ki akarja rekeszteni Olaszországot, amely a szövetség keretén belül a legnagyobb hatalom lenne és minden valószintiség szerint magához ragadná az irányítást. Benes avval ■érvel, hogy az utódállamok nem azért kér5 gették el a Habsburgokat, hogy mostan behódoljanak a Savoy5dinasztiának- Természetesen ez a kifogás igen átlátszó, Prága azért tiltakozik Róma részvétele ellen, mivel az újonnan alakult felsőolaszországi texíiBkoncern olcsóbb, mint a briinni és reichenbergi textilipar- A fiat-müvek autói viszont összehasonlithataílanabbu! nópsze5 rübbek a Nesseldorfi-müvek, valamint a Laurin és Klement gyár készítményeinél. Az utódállamok blokkjában Csehszlová5 kia akarja biztosítani a maga számára a hegemóniát, Ausztria azonban igen megbízhatatlan partner. Mataja tír. külügyminiszter néhány hó5 nap előtt lekötötte magát Mussohninek és ezért Benes mostan Mataja megbuktatására törekszik. A csehszlovák külügymin'szter azonban ma már nem olyan veszélyes ellenfél, mint akárcsak néhány hónap előtt. Franciaország és Csehszlovákia között ugyanis feszültség észlelhető. A franc’ák Be- nest következetesen mellőzik és Painlevé, valamint Briand nyütan kijelentettek, hogy nemcsak nem osztják, de nem is értik Benes politikáját. A francia népszövetségi delegá5 ció rosszalását fejezte ki Wondracek és Basch cseh szakértők önálló ausztriai jelen„Olyan különös a tarka falu. Olyan különös az a vigság ottan. Fájdalmuk élve, örömük Halottam S úgy lejti, ropja a vad táncot: Tebuj Szennyének táncát: a falu Olyan szomorú a bomlott falu.** (Qyó'ry Dezső.) Falusi lakodalomba voltam hivatalos. Szinmagyar község, csak egy pár úradnik ablakából s ott a falu szélin épült uj telepről hallatszik idegen szó’ az utcára. Úgy cseppentem be véletlenül a lakodalomba, mint Bolond Istók Debrecenbe. Barátom a „nagyságos főur“, aki összeadta a fiatalokat s hogy ő hivatalos volt a lakzira, a vőlegény személyesen eljött meginvitálni .a vendéget is. Szívesen mentem. Városi embernek, írónak jó néhanap uj erőt, friss szineket keresni a tolla alá. Ott ültünk az „öregek padkáján** s már a szememen át is szomorúság kezdett csepegni a lelkembe- Hol a festői, gyönyörű magyar viselet? Az öreg asszonyok még csak felkötötték a tisztesség szimbólumát, a kendőt, a százráncu sok szoknya is előkerült a ládafiából, az idősebb gazdaemberek is csizmásán, sujtásos mentében ültek körülöttünk, de a fiatalság mintha a városból került volna ide vendégnek. Nem éreztem faluban magam. A legények rosszul szabott „uri“ ruhában hivalkodtak, a leányok a „legutolsó" divat szörnyszülöttéiben — Uram bocsá*, még bubifrizurásan is — szolgálták föl a sokfo- gásu, bő vacsorát. A mai divat igy városon még hagyján. Magán hordja még a háború után való jelleget. Mintha az emberiség a tömeg vérengzés nagy érvágását akarná pótolni, a nők öltözködése egyenesen a férfisereg érzékeire utazik. A fiatal lányok is bő, egybeszabott, szinte „alkalmi" ruhát hordanak s a hasuk alatt megkötött öv mintha a háború után természetes, gyakoribb anyaságot takargatná. Jó. Nem vagyok prűd ember s megértem az emberiség világvágyának ezt a kifejeződé’ tése felettA francia politika jelenlegi irányítói be5 látják, hogy az eddigi párisi kormányok nagy hibákat követtek el, amikor minden alkalommal a prágai vezetés alatt álló kisantant mellé állottak Ausztriával és Magyarország* gal szemben. Ezért a francia delegáció tervezetet készít elő az utódállamok vámb'zottságának megvalósítása ügyében. Benes, aki Olaszor5 szag hegemóniájától retteg, a francia tervezetet avval keresztezi, hogy állandóan azt hangoztatja, hogy Ausztriának egyedül nem lehet kedvezményes vámtételeket biztosi5 tani,, hanem ezekre a kedvezményekre igényt tarthatnak a többi utódállamok is. Csehszlovákia szintén hasonló gazdasági krízisben van, hangsúlyozza Benes és a kedvez5 erényekről, amelyeket Ausztriának készülnek nyújtani, semmi szín alatt nem mond leBenes mostani magatartása éles ellen5, tétben van ez év jmrusában propagált tervével. A csehszlovák külügyminiszter akkor Mataja osztrák és Sciola olasz kültigyminisz5 tér előtt ígéretet tett arra, hogy Csehszlovákia kedvezményes vámtételekkel fogja támogatni Ausztriát. Benes ígéretén alapult Mataja tárgyalása Mussohnivel. Franciaország viszont azért akar mos5 tan Ausztria kedvében járni, mivel fél a csatlakozási mozgalom kiterjedésétől és igy véli megakadályozhatónak Ausztria és Németország egyesülését. Benes azonban avval érvel, hogy a kisantant katona5: ereje elegendő a csatlakozás megakadályozására. Az osztrák probléma megoldását egye5 lőre elhalasztották decemberre, azonban ez csak elodázását jelenti a Prága és Róma kő5 zötti harc kirobbanásának és a francia5 csehszlovák feszültség kiélesedésének. Csehszlovákia ma Benes magatartásé5 nak következtében teljesen izolálva, van és csakis a kisantant, valanrnt Lengyelor* szág támogatására számíthat. Ez azonban igen csekély erő olyan hatalmas ellenfelek5 kel szemben, mint Franciaország és Olasz5 ország. Anglia pártfogását Benes ugyanis már régebben eljátszotta és mostan az a helyzet, hogy a nagyhatalmak egykori ked5 vencének lábai alatt inog a talaj. sét. Bolond szélmalomharc küzdeni a mindenható divat ellen. Csak ott a hiba, hogy az erkölcsiség leromlása — s talán a súlyos gazdasági helyzet .— következtében a ruházkodás szexuális „darutánc“-cá fajult. Az emberiség nem megy a háború utáni pszichózis velejárója, a divat után, a nemi életet ma nagyrészt nem eszköznek tekinti a habomban kapott sebek gyógyítására, a szaporodás fokozására, de célnak. Ezt az anomáliát különösen a legyőzött nemzeteknél lehet megfigyelni, amelyek természetesen kedvezőtlenebb anyagi helyzetben vannak s igy nem győzik a szaporodással járó terheket. Egy kissé talán messze tértem a falusi lakodalomtól, csak eszembe jutott a gondolatsor ott s elém tolult a kérdés, szükséges-e, hogy ezt az elfajult életet átvegye a falu? Jöttek a leányok, jöttek a legények. Kazaléban és testszinti harisnyában, — pantallóban, shimmy-nyakkendővel, zefiringben, puha, dupla manzsettásan. Sehol semmi nyoma az egészséges falusi életnek, mintha nem földművelő, jómódú magyar gazdák közt lettem volna, de városi kispolgárok körében. Még vigasztaltam magam: talán csak külsőség 'az egész, az „úri mód" ilyen majmolása, a ruhától még a szív, ott belül, lehet romlatlan, magyar. De végre véget ért a vacsora. Csömör ellen borral öblögettük le s hangot kért a lakodalmas jókedv. Cigányra nem telt a lako- dalfiazóknak, csak a legősibb hangszer, a torok gyújtott nótára. Tisztességből a „nagyságos főurat" kéjt lék föl, kezdje el a dalolást. És elkezdte a ti ót íts plébános öblös, szines baritonján: „Megüzentem a kappsi bírónak..." Utána a többi, jó öreg magyar nóta következett, amelynek tüze van, mint a magyar bornak, amely lelket adott beléje. Az öregek szeme még fényesebbre gyűlt, a nénikék li- lániás hangon, bályánmramék öreges betyárkodással húzták, ropogtatták a nótákat, talán régi emlékek letéteményeseit. És az ifjúság | — hallgatott. Az ajkakon lekicsinylő guny- mosoly játszott. Amikor elhallgatott az öregek nótasora, hogy „gyantázzák" a hangszerüket, szóra kapott az alsó asztal, a fiatalság s harmonikaszó mellett nyekeregtette a siralmas román nótát: „Te csak dalolj, kacagj, szeress. •.“ Meg azt, hogy „gimbelem-gombolom", — sőt azt is, hogy: „Szép város Kolozsvár". Sorra került a „Nótás kapitány", „Árvácska", „A nóta vége" egy pár dala. Talán a mii népdalai? Oh nem, a legidegesebb slágerszámaiSírni szerettem volna! Nem, a városi métely nem csak külső mázt, ruhát kent a falura, rontja már a lelkét is. És kétszeres, százszoros lett a fájdalmam, amikor eszembe ötlött, hogy Szloven- szkón vagyunk. Itt, ahol minden a magyarságunkra tör, ahol egy töredéknemzet élet- benmaradásáról van szó. Ahol minden lélek elvesztése veszedelem, ahol eddig mi, búval bélelt, lezüllesztett városi intelligencia arra számítottunk, hogy vigasztalan, talán végét járó életünknek van egy kimeríthetetlen tartaléka: a magyar falu! Itt, ahol — éppen ezért •— magyarságunk kihangsulyozása különösen fontos ruhában és dalban, szóban és tettben. Aztán táncra viszketett az ifjúság talpa. Nem vártam meg. Nem akartam, hogy csordultig teljék meg a lelkem keserűséggel. Úgy éreztem, hogy ha shimmy-t kezd el csiszolni a fiatalság a tisztes parasztház földes padlóján, közébük ütök! Haza mentem s hajnalban egy álmatlan éjszaka szomorúságával, csúf, őszies időben, esővel a nyakamban küzköd- tem a vendégmarasztó, jó falusi sárral az állomás felé... A magyar faluba belopózott az idegen métely. Emberek, sorsunkat intéző, lövőnknek felelős emberek, tegyetek ellene! A magyar dal, magyar tánc, magyar ruha nálunk nem haszontalan külsőség, de lényeg, belső életünk kifejező formája- Küzdjünk a rontás ellen, amely kívülről jön, de befelé evesedik! Hogy hogyan? Minden eszközzel! Sajtóban, szószékről, népgyülések hordójáról, minden alkalommal hangoztassuk a falu népének kötelességét maga iránt. Dal-, tornaegyesületek szervezésével fogjuk össze a falu népét. Még a népviseletet is meg lehet menteni. Egy újságban olvasom: „Vasárnap Sopronban nagyszabású népviseleti szépségverseny volt, amelyen számos vidéki község vett részt körülbelül 1000 emberrel- A rendező bizottság az első dijat Kapuvár és Gcrfha, a másodikat Csorna, Ágfalva, Báli, a harmadik dijat Szany és Harka községeknek ítélte oda.“ íme, egy példa a céltudatos falusi munkára, utánzásra érdemes. A magyar falut meg kell menteni magyarnak, hagyományaihoz, szokásaihoz szívósan ragaszkodónak. Meg kell magyarázni a fiatalságnak, hogy nem szégyen a párta, a pruszli, a pitykés lajbi, a hímzett ing s a csipkés ingváll. Sőt, szégyen és bűn levetni azt a ruhát, amelyet ezer év óta örökölt fiú az apjától, leány az anyjától. Köztudatba kell vinni, hogy utálatos a rosszul utánzott „úri divat", hogy a magyar ruha után elpusztul a lélek magyar tartalma is. a nóta szava a szív visszhangja s ha elhallgat, megszűnik a szív magyar dobogása is. Három ni magyar könyv — Iiat szerző Budapest, szeptember 11. P e t e r d i Andor „Éneklő zarándok** címmel hosszabb hallgatás után újabb verskötetben szólal meg. A mi közönségünk is ismeri Peterdi realisztikus irányú költészetét, amely ez újabb kötetében sem hoz uj értékeket ugyan, de tárgyánál fogva érdekes és változatos. Van benne néhány sikerült fordítás és ezek közt a prágai jeles Sa- 1 u s-nak is egy verse. De ami nekünk különösen becsessé avatja Peterdi uj kötetét, az a régi Felvidék emlékezetének szánt néhány gyönyörű dala. Peterdi rászolgál arra, hogy elolvassák és vele sírjanak. — Érdekes véletlen hogy Peterdi- nek sógora, Toronyi Gábor szintén most mutatkozik be „Az Ember árnyékában** című kötetével a magyar olvasóknak. Sokat ígérő tehetség, kissé kontemplaíiv, inkább a szomorúság meg- éreklője. Formai készsége meglepően nagy és van mondanivalója. Toronyi Gábor könyvét minden bölcselkedése mellett is tiszta líra, szubtilisan finom magábaszállás jellemzi. Szírt Ferenc, S z i n e t á r György, Gor- d o n Ibi és Baiim Artúr, négy fiatal verselő, összeállóit és egy kis kötetben jelentették tneg Írásaik legjavát. Szírt közöttük a legerősebb, de egyúttal a legfinomabb. Szinetár poézise messze elszakadt a való élettől és ez legnagyobb érdeme. Gordon Ibi az asszony, a boldogtalan hitves fájdalmát zokogja el megható néhány versében. Banm Artúr nem a mi ízlésünk szerint való ,,kÖltő“ és lehetetlen róla jót mondani. A könyvecskét Forró Pál látta el meleghangú előszóval. Erdélyi Árpád, vAfd mfig feísxöntw**. hoöM Á bomlott falu Irta: Sziklay Ferenc m c/^GMJvyíG%m/fmrsti> Telelőn: M, Telslon: 8S57-V!raaiijarfflK és sitevAKsft Saíffls- zdfiefös PráSáSsii 28jpl I PrSp L, Prevazaickí ni 3. szál, 8 MusleK mellett! j Mindennap koncerl! Mindennap kort! 'OBEznBaRBnnaaanrjaarcrasEmr! a nőim UEnnncisBiBBEisBBüKS': h /l B ^ ^ ^ ezelőtt Dr. HausniEim szanaíó inma I ™e,'r Prága IL, Légárára 81. ü S K ^■■■BHBaaBBBOEsaaQODiiiaaaBOBasBsonzaaBBtiaaaaieaB’tP í “I3 Sérvfios sifflivetiis 1 t A 5 Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, y, here, comb és köldöksérvnél a ml tökélete- v / sitett rugónélküli sérv/kötönk, mely éjjel is f p hordható. Mindenféle bandázs operáció b után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- ^ jk désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- u k ncll has-, hát- és mellmelegitő a \ JyfiiGa“Kyiszerft&s Missava, Duaa-a. 51. § £ Árjegyzék Ingyen fi 6 A vidéki felek még aznap elintéztetnek h
