Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-11 / 205. (948.) szám

ygntefr, szeptember !!. Blaha Lujza — GSraSrről Látogatás a 75 éves művésznőnél. Kedvesen em­lékezik meg rimaszombati szerepléseiről. „Sziilö­i. földem szép határa, megíátlak-e valahára?“ — A P. M. H. eredeti riportja — Budapest, szeptember 9. Blaha Lujza a budapesti EMKE fölött lakik. Az Lrzsébet-körutra néző szalonban most nagy a forgalom. Szeptember ötödikén töltötte be a „nemzet csalogánya11 hetvenötödik évét s most a vászontakarókkai bevont bútoros szalonban való­ságos virágerdő van: csokrok, koszorúk, cserép- növények szanaszét. Az újságírókat mosolyogva fogadja az őszhaju Magyasszony. Hogy titkoltam a születésem napját — mondotta. — Dehát maguk újságírók mindent tud­nak. Maguk előtt nem lehet titkolózni. Azután elbeszéli az ünneplést. Elmondja, hogy kik jártak nála, hányán keresték fel a jubileum alkalmából. Különösen meleg lesz a hangja, mikor szülő­városának, Rimaszombatnak küldöttségét emliti meg a látogatók hosszú sorában. Elbeszélget a régi Gömörről is. — Jött egy küldöttség Rimaszombatból is, a szülővárosomból — mondja. Talán nem is tudja, hogy a „rimaszombati" küldöttség nem Rimaszom­batból ment Pestre, csak valahonnan Borsodból. Csak a küldöttség tagjai voltak régi rimaszom­batiak. De a város nevének kiejtésére messzi múlt elevenedik meg színes szárnyakon előtte, hetvenöt év meleg napsütésében, mint himporos lepkeszárny. 1850-et irtak. A magyar vándorszínészek va­lóságos kordákon járták a szomorú vidéket, amire fekete gyász borult. Várai névvel bujdosott egy negyvennyolcas huszártiszt is a vándorszínészek­kel. R e i n d 1 Sándornak hívták eredetileg, de veszedelmes volt a régi név, ha á szabadságharc­ban szerzett valaki jóhangzást neki. Ez a Várai nevű ur szerelmes volt a Blaha Lujza édesanyjába s igy esett, hogy a Jánosi ielől Rimaszombatba igyekvő szinésztrupp hetvenöt esztendővel ezelőtt szeptember ötödik napján egy élettel szaporodva hajtott be a városba. A régi Jellinek Bertalan-féle fatelep helyén, a vásártér mellett pihenőt tartott a szinészcsapat a város előtt. Eckstein Fiesko faraktárai mellett adott életet a vándorszinésznő a kis K ö 1 e s i Luj­zának, akiből a híres Blaha Lujza lett. Törökné, Török Klema és Róza édesanyja, akinek birtokán volt a faraktár, megtudva, hogy portájukon egy kis szinészlányka született, segítségét ajánlotta fői a fiatal anyának. így vitték be a kis Lujzával a mai Tompa­utca egyik kis házikójába, véletlenül éppen szem­ben a kis házikóval, ahol régebben a csizmadia- mester lakott, akinek se több, se kevesebb érde­me nem volt, mint hogy Tompa Mihály tiszteletes ur édesapjának vallhatja magát az irodalomtörté­netben. Eckstein Fiescoval akkor találkozott az- uMn a „nemzet csalogánya", mikor a 70-es évek­ben Rimaszombat ünnepelte őt. A ,.Három rózsa" emeletén lakott és három napig játszott szülő­városának. Erre az alkalomra Eckstein, aki nagy tisztelője volt, külön színházat építtetett fából a Tompa-téren, azon a helyen, ahol a megyeháza áll. A művésznő kitünően érezte magát a kedves és kedélyes város vendégszeretetében. A dalárda szerenádját dallal köszönte meg a Három rózsa sok vigságot látott erkélyéről s aztán egy pesti lapban „A Samuk városa" címen megemlékezést is irt, hálás köszönettel az ünneplést rendező Sa­muk — Térhess Samu, Veress Samu dr., Lengyel Samu, Perecz Samu és a többiek — kedves tár­saságáért és fáradságaiért. Az emlékek átröpülnek finom lelkén, kelő nap sugara az őszi mezőkön. — Rimaszombat . . . Rimaszombat ... — ejti ki mégegyszer a kedves nevet. Aztán elmélázva hozzáteszi az aktuális, régi sort, amit annyiszor énekelt: — „Szülőföldem szép határa, meglátlak-e va- lahára?" . . . Nagyon tetszett neki, hogy a cigányok is el­jöttek hozzá. — A cigányok még ma sem felejtettek el. Szerenádot akartak adni az Erzsébet-köruíon. De leintettem őket . . . Fáradt vagyok nagyon . . . Boldogan lehet fáradt a Nagyasszony, aki ha életén végigtekint, annyi meleg állomás emlékén pihentetheti meg múltba néni szemét, amiről nem feledkeztek meg se a szü'őfalujabeli régi gavallé­rok, se a szép-nótás cigányok. (Gömörl.) Chamberlain Anglia MMzmfttiMtérél G»nf, szeptember 10. Chamberlain a Nép- szövetség mai ülésén jelentős beszédet mon­dott Aligha álláspontjáról az európai béke kérdésében- Emlékezteti arra, hogy Anglia is a reá nézve annyira fontos Mossul-kérdést a Népszövetség • elé vitte döntésre és ezzel bizonyítékot adott a szövetségbe vetett bi­zalmáról. A genfi jegyzőkönyv az angol kor* mány tetszését nem nyerte meg, mert nem annyira a háború okait akarta eltakarítani, mind inkább arra törekedett, hogy a háború ki* törésekor a béketörőket leigázza. Ezért ajánlja az angol kormány a különleges egyez* ményeket, melyek a békét különösképpen veszélyeztető területeket garantálják. Ezek* nek az egyezményeknek tisztán védelmi jel- legüeknek kell lenniük és a Népszövetség fel* ügyeleté alatt kell államok- Chamberlain be­szédét nagy tetszéssel fogadták. Németország a biztonsági szerződés hongercneláfáii' Itália magatartása kétséges — Br iand garantálni akarja a keleti határokat Ger.f, szeptember 10. Aix les Bainsben hétfőn délután a népszövetségi tanács ülésé* velkapcsoktosan tényleg elhatározták, hogy Németországot a biztonsági szerződést tárgyaló nűniszíerkonlerenciára meghívják amelyet Anglia és Franciaország felfogása szerint Olaszország bizonytalan magatartása miatt nem egy olasz városban, hanem Lau- sannében fognak megtartani- Chamberlain ma délelőtt Scialoja olasz delegátustól azt kö* vetelte, hogy kormánya nevében végleges választ adjon arra nézve, hogy Olaszország a biztonsági szerződést aláirja-e, vagy sem, Scialoja Chamberlain eme felszólítását az olasz kormánynak továbbította. Avval szá* mólnak, hogy az olasz válasz két-liárom na­pon belül Genfbe érkezik. Németország meg* hívása az olasz választól függ. Angol részről meg akarják kísérelni, hogy Benessel és Skrzynskivel a tárgyalásokat befejezzék- Páris, szeptember 10. (Havas.) A keleti határok biztonságának kérdése közelebb ju­tott a megoldáshoz, amennyiben Lengyelor­szágnak s Csehszlovákiának külügyminiszte­re] részt vesznek a külügyminiszterek konfe­renciáján. A tárgyalásokat a nyugati és ke­leti határokra vonatkozólag egy konferencián fogják lefolytatni- A Petit Journal szerint Briand elhatározta, hogy a garanciaszer* ződést nem irja előbb alá, míg Németor­szág Lengyelországgal és Csehszlovákiá­val arbitrázsszerzödóst nem köt. Benes és Skrzynski tegnap tárgyaltak az arbitiázsszerződés módozatairól. A leitmeritzi próbaliábora magyar halottja Egy gömöri magyar fiút megölt az ágyú — Hetven lépésről* roncsolta szét a vaktölíés Halála pillanatáig nem vesztette e! eszméletét a huszonkétéves Balog Bertalan — Balog­falára szállítják a holttestet — A P. M. H. eredeti tudósítása — Prága, szeptember 10. Múlt hét keddjén véres szerencsétlenség játszódott le a Leitmertz mellett négy kilo­méterre fekvő tüzérségi lőtéren, melynek ál­dozata egy gömöri magyar őrvezető. Balog Bertalan 22 éves tiizéralt’sztet a lőgya-ko-r- laton megfigyelésre küldték ki, amikor hetven lépésről saját ütegének egyik tá­bori ágyúja egyetlen lövéssel ronccsá lőtte a szerencsétlen gömöri fiút. Dacára a sürgősen végrehajtott operá­ciónak, a fiatal tüzér az * óriási vérveszteség következtében kiszenvedett. A szerencsét­lenség okának kiderítésére széleskörű vizs­gálatod indítottak. A tragikus véget ért ma­gyar tüzért múlt pénteken katonai pompával temették el a leitmeritzi polgári temető egyik kriptájába, ahonnan a jövő héten Balogfa­lára szállítják. Balog szerény magaviseletü, ambiciózus fiatalember volt, legkedvesebb fia Balog Barna balogfalai földbirtokosnak és szép jö­vő állt előtte. Miskolcon érettségizett a fel­sőkereskedelmiben. Szülei csehszlovák állam­polgárok, ö azonban édesapja akarata elle­nére magyar honosítás iránt folyamodott. Közeledett azonban a csehországi sorozás napja, Balog Barnát állandóan zaklatták a hatóságok fia távolléte miatt és az apa' ház s a magyar föld között választani nem tudó fiatalember lelki dilemmába került saját ma­gával. A lélekmarcangoló belső harcot az édesanya hivó szava döntötte el. Balog Bertalan tavaly hazajött és Fele­den annak rendje és módja szerint sor alá állott. Besorozták és öt hónapra rá a leiímeritzl hármas tüzérezredhez vo­nult be, ahol a második üteghez osztották be. Az ez­red túlnyomó része magyar vidékről került ki, csupán a tisztek és altisztek voltak cse­hek és németek. A szinmagyar Balog Berta­lant úgy a tisztek, mint a bajtársak kivétel nélkül szerették. Bizonysága ennek a rövi­desen belkövetkezett őrvezeíői előléptetés, amit csehországi ezredeknél magyar fiuknak csak különleges érdemek jutalmazásául szo­kás osztogatni. A szolgálati nyelvet alig be­szélő magyar f.ut nagyon megkedvelték az ; ezrednél. Most ujonebévonulásra várta tizedesi kine­vezését és titokban számolta azokat a napo­kat, amelyek a karácsonykor elkövetkező végleges leszerelés pillanatától elválasztot­ták. A sors könyvében másképpen volt elha­tározva Balog tüzér végleges leszerelése. A füleki gyors már nem hozza karácsonykor Balog Bertalant a katonakofícrrei, az ezer­szer megnő láz ott „szabadságos kiskönyvem­mel". Lusta, komor tehervonat hozza a jövő héten haza Balog-falára Balog Bertalant az anyai földbe, kihűlt szívvel, véresen, széjjel­marcangolva. Hogy történt a tragédia Múlt hét keddjén a Leitmeritz melletti Teresinben gyakorlatoztak a hármas tüzé­rek. Egy nemrégen kéthetes gyakorlatra be­vonult cseh tartalékos főhadnagy vezetésé­vel a kettős üteg beépített állásból vaktöí- íéssel lőtte a kijelölt terepet. Minden előirásszerüen ment, Balog őr­vezető megfigyelő altiszti szolgálatot telje­sített. A tüzet a főhadnagy irányította, ugyancsak ő szüntette be, közvetlenül a bal­eset előtti percekben. A tüzelés szünetelése alatt Balog őrvezető állítólag saját iniciati- váijából, a bokrokkal benőtt tereden beásott üteg­je elé ment, körülbelül hetven lépésre, repülőfelderitésre. Távcsővel az eget kém­lelte, mikor hirtelen nagy dörrenés rázta meg a levegőt. Az üteg egyik nyolcaskali- berü gyorstüzelő ágyúja lövést adott le vak- töltéssel. A lövés a szerencsétlen Balog őrvezetőt érte, aki azonnal Összerogyotí. Balkezét könyökben, jobbkezét csuklóban letépte a lövés és mellkasát ?s összeroncsolta. A szerencsétlen fiatalember velőtrázó sikoltozásaira az üteg legénysége is figyel­mes lett, otthagyta szolgálati helyét és a vérben fetrengő Balog őrvezető segítségére sietett. A rettenetesen megcsonkított tüzér egy pillanatra nem vesztette el eszméletét. Roncsolt, csonka balkarját égnek emelve jajveszé­kelíe: „Lássátok, mi lett belőlem!!“ A szanitészek autóval azonnal a hely­színen teremtek s első segélyben részesítet­ték a pokoli fájdalmakat kiálló Balog Berta­lant. Az autó a teresini helyőrségi kórházba rohant a sebesülttel. Ott nyomban meg ope­rálták. Operáció után még kevés ideig vá- Iaszolgatott az ezredorvos kérdéseire, feke­tét, majd vizet ivott, úgy látszott, hogy az injekc'ók hatása alatt megkönnyebbül, elal­szik. Pillanatok múlva azonban pulzusa ki­hagyott, kimaradt, szívverése elállóit. A mes­terséges légzés sem tudta többé életre kel­teni Balog örvezető fiatal szivét- A vérveszteség következtében pár perc alatt kiszenvedett. A gyászhír Gömörben Szerda este a csendes kis gömöri Balog- falán Balog Bertalan őrvezetö édesanyjának is elállóit szívverése egy pillanatra, mikor a íeresmi helyőrségi kórház lesújtóan rövid, hi* vataíos táviratát felbontotta. Beiebefegedeít és azóta is ágyban fék* szik. A másik fiú utazott fel a feleségét ápoló Balog Barna helyet Leiímeritzbe a tragédia : utolsó fejezetéhez. Közben a legszigorúbb vizsgálat indult a szerencsétlenség részle­teinek kiderítésére. Az üteg magyar legény* s4ge minden felelősséget az ütegparancsnok- hélyettesre hárít, de az a részlet, hogy a szerencsétlenséget elő'dézö tüzelésre tulaj* dóriképpen kj adott parancsot, mind a mai napig nmcsen kiderítve. Pénteken délután nagy katonai pompá­val temették el a magyar tüzérőrvezetőt a leitmeritzi tüzérek. Németszármazásu kapi* lánya búcsúztatta hivatalosan. Ezer és ezer ember tolongott a koszorú és v’rágerdővel borított sir körül. Szem nem maradt szára­zon. Az elkeseredett magyar baifársakat nem engedték a temetéshez, néhánv koporsóőrnek volt csak szabad kísérni a hősi halált halt bajtárs kihűlt tetemét. MbMen magyar ember őszinte részvétét küldi a Balog Bertalan sírta fölé, akit a béke Fftedik esztendejében ágyú vakröbése kül* dött a másvilágra, szomorú bizonyságául an­nak kom?’ add;g nem lesz békesség és kon* szob'dáeió. míg trenden erőt nem a béke ^onszobdíció érdekében használnak' fel Ba- 'ncmak admn béVéo rűkeriést résztvevő baj* társai mélységes fájdalma. J0FTIMM: Hangulat A kis kert fejé indult, de a léptei határozatla­nok voltak s ha valaki egy szóval hivja, rögtön visszafordul. Csúfolta magát, hogy most megy „üdülni", de ahogy a recés kis kerités elé ért, már mosolygott. A mosolygásban volt valami el­nézően jóságos. Úgy — leereszkedett ehhez a kis kerthez. Látott már széles, fehér utu parkot egye­nesre nyirott bokrokkal, sétált szabályosan el­rendezett virágsorok között — elbágyadt nagy illatú, ismeretlen virágok raífinált illatán — ápolt furcsa fák tenyésztett idegenség-én, de itt csak meghatódni tudott. Fehérre meszelt, hosszú­kás kövek, amivel egyik „grupp" a másiktól van elválasztva — rendszer nélkül egymásba ültetett, hencegő, tömzsi, paraszt kis georginák, cserépből kiültetett idegenkedő agavé, bágyadt lila meg bársonyfehér viola, naptól megkinzott fakórózsa- szin hortensia, egypár reményvesztett tömör kis rózsa, sok-sok zöld sövény és egy lóca. Ez volt a kis kert. Idejött most kis főfájással és sok nyu- galmatlansággal — „üdülni". Ennél a szónál me­gint gúnyosan szomorú lett a szája. N'zelödött. A megszokott formákat, színeket kereste s nem látta. Milyen furcsa, gondolta, ma másképp látom i kertet. Még próbált egy kicsit okoskodni, ma­gyarázkodni, de aztán abbahagyta. így szebb volt. Illatokat látott magafelé suhanni. A viola széles, sötétkék pászmákban küldte felé illatát, fehér sugár rezgett a levegőben, a napsugár vö­rös bíborral kedveskedett, valahonnan mintha édes méz harmatozott volna — a sövény felől édesbus sóhaj susogott. S minden mosolygott. A lány is. De hiszen ez lélek — gondolta. A lelkűket küldik hozzám a virágok s akarnak találkozni az én. ielkemmel. Miért nem v-ettem eddig észre őkét. Olyan, mint egy aranyfátyol. Leirom, vil­lant fel benne örömmel. Leírni már könnyű — találkozni nehéz egy ilyen illatszivárvánnyal. Lelkendezve szaladt a házba, papírt s ceruzát ho­zott. Sébten irni kezdett. Az első sort áthúzta. Merev — mondta. — Érzelgős — gondolta —, mi­kor a második sort is kihúzta Most gyorsan még egy pár sort irt. De hiszen ez egy természetrajzi fejtegetés — szomorodott el — s abbahagyta az írást. Körülnézett a kertben. A virágok fáradtak voltak és szimplák — olyik csúnya és poros. Le­hunyta a szemét és lélekben már megint ismeret­len, bozótos idegenben bolyongott. Seb. — (A szenátus elnöke Masaryk elnöknél.) A pártok szenátusi klubjainak tegnapi elnöki tanácskozásán elhatározták, hogy a szenátus többségének álláspontját az illetékes kor­mányfaktoroknak, valamint a köztársasági elnöknek tudomására hozzák. Donáíh szená­tusi elnök e napokban Kistapolcsányba uta­zik, hogy előterjessze az elnöknek a szená­tusi klub határozatát, amely állást foglal a felsőház időelőtti föloszlatása ellen. — (Magyarok a párisi városközi kon­gresszuson.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Parisban szeptember 28-ától október 4-ig tartandó nemzetközi városközi kongresszuson Magyarországot 40 kiküldött képviseli, akik a napokban utaz­nak el Lobmayer tanácsos vezetése mellett. — (Újabb kilépések a nemzeti demo­krata pártból.) Procházka dr., Prága város főorvosa, volt egészségügyi miniszter beje­lentette kilépését a nemzeti demokrata párt­ból. Kilépését azzal indokolta meg, hogy Kramár eltért a párt programjától. Pozsonyi jelentések szerint Kraus János vágujhelyi gimnáziumi igazgató, aki a szlovenszkói végrehajtó bizottságnak volt a tagja, ugyan­csak kilépett a Kramár-pártból. — (Csehszlovák po'ltiku.sok olasz kitün* tetései-) Pignatti Moránó gróf, olasz követ e napokban átnyújtotta Hodzsa Milán földmű­velésügyi miniszternek az olasz korona nagy* keresztjét. Az olasz korona rendjével és a Commendtaore ranggal Prokupek képviselőt és Klindera mérnököt tüntették ki- Majer Alfréd dr- földbirtokos, Junek Ferenc mérnök és Lestina dr-, a földművelésügyi minisztérium titkára pedig olasz koronarendet és lovagi rangot kapott. — (Rádiumlopás Pozsonyban.) Po­zsonyból jelentik: Chlumsky dr-, egyetemi tanár orthopédiai klinikájáról edd'g ismeret­len módon eltűnt 100.000 korona értékű rá* dium, amely Chlumsky tanár magántulajdo­na volt. A tanár a rádiumot egy zárt szék* rényben őrizte s egy pléhdobozban, vattába volt becsomagolva. A dobozt még vasleme- ^ zekkel is körülvétette. A rádium Chlumsky ta* nár szabadsága alatt tűnt el. A hivatalos vizs­gálatot megindították. — (Meghídí a Wertlieiw-szekrénvck feltalálója.) Becsből jelentik: Werthchn Fe­renc, a nevéről elnevezett páncélszekrények feltalálnia és gyárosa e napokban elhunyt­— (Annindsen eladja első sarki őr ó haló­ját.) Oportói jelentés szerint Amimdsen régi sarki hajója, a Marid, tegnap az ottani kikö­tőből San-Fraociskóba indult. Vevő vár rá ott és Amundscn el akarja adni nevezetes hajóját. $ II PH IIHTT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents