Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-11 / 205. (948.) szám
2 Péntek, szeptember 1!. |Wk, ScmeselCs, §p©!izs A kormánypártok kassai választási ofíen- zivája — A P. M. H. eredeti tudósítása — Kassa, szeptember 10A kormánypártok Kassán is teljes erővel Készülnek a választásokra. A soviniszta körökben a Prágából érkezett „választási pénzek" következtében igen bizakodó a hangulat, amit egyébként élénken illusztrál az a körülmény, hogy a kormánypártok titkárai és hűséges famulusaik dupla vacsorákat esznek a „Národni Dom“-ban és óriási sörkész- letek fogyasztásával igyekeznek erőt gyűjteni az elkövetkezendő küzdelmekhez- A pártértekezletek sűrűn követik egymást, melyeken a legszélsőségesebb csehek viszik a vezetőszerepet. A jelszó az egész vonalon ki van adva: „Meg kel] semmisíteni a klerikális— és magyar—zsidó—kommunista erők .próbálkozását, bármibe kerül is és bármilyen eszközök használatára van szükség." „Kassát el kell csehesiteni — mondotta az egyik főírafikos hazafi egy kormánypárti értekezleten —, nem szabad engedni a szlovák néppárt kassai terjeszkedését sem, mert ezek csak a keresztényszocialisták malmára hajtják a vizet és Kassából egy olyan klerikális Rómát csinálnak, hogy maholnap egy igaz pokrokár és légionista már szóhoz sem fog jutni, annyira hatalmukban van a keresztes vitézeknek a város." A kormánypártok vezéreinek ijedezése elárulja, hogy mennyire bizonytalannak érzik a talajt Kassán a választások előtt. A legerősebb kassai csehszlovák pártnak kebelében igen nagy gondot okoz, hogy az állami alkalmazottak sorában egyre szaporodnak az elégedetlenek, akik nyíltan hangoztatják, hogy az állami alkalmazottak csalódtak a párt ígéreteiben. A cseh nemzeti szocialista és nemzeti demokrata vezetők legfőbb gondja Kassán is, a gyors meggazdagodás, nem pedig a keservesen dolgozó hivatalnokok és munkások megélhetése és jövője. Ma minden kassai csehszlovák vezérnek tekintélyes vagyona, háza és fényes luxuslakása van. A nyáron az Adriánál nyaraltak családostól mindazok a nagy honfiak, akik 1918 végén egy kis pinklivel és gumikabátban jöttek be a megszálló csapatok után. Ilyen viszonyok között nem csoda, ha rrüátr a cseh állami alkalmazottak körében is elkeseredett a hangulat s igen sokán azt mondják, hogy inkább a kommunistákra szavaznak, semhogy a zsíros állásokba csöppent „testvéreiket" támogassák. A hatalomhoz görcsösen kapaszkodó veiének természetesen mindent megtesznek, hogy a kedvezőtlen hangulatot megjavítsák. Az állami hivatalokban elhelyezkedett politikai exponensek külvárosi kiskorcsmták ido- igáló vasutasaihoz s a postások asztalaihoz is nagy kegyesen leereszkednek. Egy-két liter bor, mézes-mázos szavak és főzik az embereket esté.ről-estáre. Akinél nem használnak a szép ígéretek, ott jön a fenyegetőzés. A nagy erőlködésnek már volt néhány pozitív, eredménye. A tisztelt „tajomnik" urat ugyanis úgy elverték, hogy ész nélkül szaladt a „Slovensky Vychod" szerkesztőségébe, ahol talán még most is tapogatja a nemesebb alkatrészeit... A kabinet noir szintén megtette a szükséges előkészületeket. A legagyafurtabb kassai spiclikoponyák már hetek óta egyében Losonc, szeptember 10. Saját tudósítónktól.) A szlovensz'kói és kárpátaljai reformátusok egyetemes kon- ventje szeptember 8-án tartotta meg a theo- lógiai szeminárium fölállítása és az iskolákat leépítő miniszteri rendelet tárgyában összehívott rendkívüli ülését. Az ülés Pálóczi-Czinke István püspök áhitatos, költői szépségekben bővelkedő imádságával kezdődött, majd megállapították, hogy a fogházban ülő Korláth Endre dr. és a beteg Kovács László dr. kivételével — akik kimentették elmaradásukat — az összes tagok megjelentek. Legfontosabb tárgy volt a theológiai szeminárium megnyitásának kérdése. Örömkönny csillogott a szemekben, amikor Sörös Béla előadó bejelentette a theológiai bizottság jelentését, amely szerint a theológiai szeminárium ügye annyira előrehaladt, hogy azt szeptember í3-én meg lehet nyitni. Lelkesedéssel határozta el a konvení, hogy e napon a iheológiát megnyitja. Sörös Béla előterjesztette a szeminárium tanítási tervét, bejelentette, hogy huszonnégy ifjú jelentkezett a theoló- giára. A theológián a bölcsészettöríénetet és a neveléstudományokat Magda Sándor dr- csicseri lelkész, a görög nyelvet Kövv Árpád losonci lelkész, az egyetemes egyháztörténetet Zsemlye Lajos komáromi lelkész, a bevezetést a theológiai tudományokba Sörös neim törik a fejüket, mint hogy miképpen tehetne az ellenzéki pártok vezéreit s a párt- irodákat valami egészen uj azsán módszerrel kompromittálni. A propagacsna kancellária jól ismert hírszerzői majd megpukkadnak az erőlködéstől, hogy valami „zaftos" kémkedési vagy irredenta ügyet, vagy egy kommunista bombamerényletet fölhajszoljanak. Az eredmény természetesen nulla. Figyelő. Béla losonci lelkész, az újszövetségi exegé- zist Antal Gyula lévai lelkész, az ószövetségi izagógikát Isaák Imre vajáni lelkész, a valiásbölcseletet, dogmatikát és erkölcstant Galambos Zoltán komáromi lelkész, a gyakorlati theológiát Peleskei Sándor viski lelkész, az egyházjogot Agyagássy Sándor dr. bori-i lelkész, a protestáns egyháztörténelmet Péter Mihály gálszécsi lelkész, az angdl nyelvet Böjtbe Sándor szénior-instruktor, a szlovák nyelvet Kuszy Emil losonci ág. ev. lelkész, a zenét Rieszner Ede losonci zenetanár fogja tanítani. Rajtuk kívül Vágó Ede nemeshódosi lelkész és Rácz Elemér lelkész behívásáról is szó van. A theológus ifjak a losonci YMCA-épii- letben fognak lakni- A 24 jelentkező közül 19-et vettek föl a theológiai szemináriumba. A theológia igazgatójává Sörös Bélát választotta meg a konvent. <t\z anyagi felügyeletet Bertók Béla püspök kezében hagyták továbbra is. Mindkét férfiú elévülhetetlen érdemeket szerzett a theológia létesítése körül. A theológusok közül többen ingyenesek, illetőleg kedvezményesek lesznek. Kedvezmény lesz rájuk nézve az is, hogy Szloven- szkóban és Ruszinszkóban legátusokul elsősorban csak ők mehetnek a gyülekezetekbe. A theológia megnyitása a csehszlovákiai magyarság szempontjából végtelenül fontos esemény s ha számításba vesszük, hogy közadakozásból, önerőből állította föl a református magyarság ezt a hatalmas kultúrintézményt, tisztelettel kell meghajolnunk ez imponáló akaraterő előtt. A theológia részére a konvent kéri az államsegélyt, amely joggal megilleti a református egyház theológiáját. Másik jelentős eseménye volt a lcon- ventnek az iskolák leépítése elleni tiltakozás. Péter Mihály előadó memorandumot szerkesztett e tárgyban a teljhatalmú minisztériumhoz, amelyben a konvent kéri az iskolák leépítésére vonatkozó miniszteri rendelet visszavonását, mert ez sérti az egyház autonómiáját, az általános kultúrát, de sérti a vallásgyakorlatot is, miután a tanítók — mint kántorok is — rendszerint részt vesznek az isteni tiszteletek végzésében. A leépítés helyett — miután magyar kálvinista társító maholnap nem lesz — kéri a konvent a református tanitóképzőinté- zet felállításához a köteles állami hozzájárulást. Mintám a háborús -esztendők a gyermekek születésében most éreztetik legjobban a hatásukat s egészen biztos, hogy a következő iskolai években a tankötelesek létszáma lényegesen szaporodni fog, a konvent minden egyházközséget és tanítót utasított arra, hogy a sérelem ellen a legfelsőbb közigazgatási b'rósághoz forduljon a panasszal egyenként, de maga a konvent is panasszal fog élni e tárgyban- A memorandumon kiviil igy gondolja a konvent jobb belátásra téríteni a kormányt. Elrendelte a konvent az uj egyházi törvények közül a Vili. törvénycikk életbeléptetését, különösen az egyházi fegyelem gyakorlásának bevezetését. Minden egyházközségben kötelező a Kálvin-szövetség fiókjának felállítása, továbbá a legerőteljesebb egyház- társadalmi munka megindítása. Meghallgatta a konvent Patay György dr.-nak, a stockholmi világkonferenciára kiküldött delegátusnak jelentését s neki köszönetét fejezte ki az ott kifejtett tevékenységéért. Elfogadta és Pclohy István dr- módosításával megerősítette a konvent a Phönk-b z- tositó társasággal kötőt: szerződést, mely az egyházakra nézve határozottan sokkal előnyösebb az eddigi szerződéseknél. Több belső egyházi ügy elintézése után a konvent az adminisztráló püspök-elnök munkájának megkönnyítésére és támogatására egy három tagból álló bizottságot küldött ki, amely — mint állandó elnök, tanács — a szükség szerinti megbeszélésre és véleménynyilvánításra összehívandó. A bizottság tagjai: P. Czinke István elnöklete alatt Szüassy Béla dr„ Sörös Béla és Tornallyay Zoltán. A gyűlés lelkes hangulatban ért véget. — (Románia uj követet küld Prágába.) Bukarestből jelentik: A diplomáciai karban mélyreható változásokat készítenek elő- Prá* gai követté Dúca jobbkezét, Eil-odort em’ege- tik- Kicserélik a washingtoni, római és bér* lim követeket is. A szenálasf etiuBtt oszlatták i#l a üépulsdőiiáizül — A P. M. H. tudósítása — Prága, szeptember 10. Parlamenti tudósítónk jelenti: Megírtuk, hogy a koalíció szenátusi petkája, valamint a szenátusi elnökség állást foglalt a szenátus korai feloszlatása és az uj választások ellen. A koalíció képviselői köreiben ezt a határozatot különbözőképpen fogadták- Az egyik vélemény szerint üdvös a szenátus határozata, mert nem tudni, hogy a képviselőházi választások után milyen pártcsoportosulások lesznek és jobb, ha legalább a szenátusban megmarad a megbízható „államalkotó" többség. A másik vélemény szerint a képviselőhúz korai feloszlatása Indokolt, mert az alsóház munkaképtelen. Ha tehát a mai kormánytöbbség az alsóházban munkaképtelen, akkor a szenátus, amelyben ugyanaz a kormánytöbbség van hatalmon, szintén nem lehet majd munkaképes. Ez utóbbi irányzatnak egyik híve kijelentette tudósítónk előtt, hogy a nemzetgyűlésnek vagy mind a két házát föloszlatják, vagy pedig egyet sem. A faun Irta: Falu Tamás. A nagy hídon ruganyos siklással futott az autó. A nagykövet ült rajta feleségével Napi ütjük volt ez, a reggeli után, tiz óratáj* bán. A nagykövet kényelmesen elvetette magát a puhabélésü benzinfogaton, cigarettát füstölt és egy messze hajót nézett, mely az ö cigarettájához hasonló kék füstöt bodori* lőtt. A felesége a kalapját fogta, melybe a kei* léténél egy kissé jobban kapaszkodott a szél. A délelőttre gondolt, mely még előtte' volt. s melyet el kellett valahogyan töltenie. Ugyanezen a hídon, a gyalogosok részé* re fentartott járdán, sietett a túlsó partra Keddi István irodatiszt. A minisztériumban dolgozott, most is ott kellet volna dolgoznia de a felesége valami alsószoknyára való foltnak vásárlásával bízta meg és Keddi István, hegy a hivatalban gyanút ne keltsen, hajadon fővel kilépett a kapun, az óriás-ter* metii portás mellett, a szabad délelőttbe. Sietett- Egy fél óra, gondolta, nem a világ- Majd behozza. Tud ö olyan gyorsan körmök ni, hogy egy gyorsíró sem különben. Csodálatos, a hídon alig robogott fogat és alig baktatott ember. Egy különös perec volt ez a hidnak, amilyepi csak nyári forre délutánokon szokott előfordulni, amikor a nap a díványra szögezi sugaraival az embert és megköti a kocsik kerekét. Keddi Istvánnal szembe robogott a nagy* követ autója. A szép fényes jármű egy pil* lanatra irigy vágyakozást küldött az iroda* tiszt szivébe s épp azt gondolta, hogy micsoda gyönyörűség lenne most a felesége alsó* szoknyájára való foltért ilyen autón repülni s ekkor egy revolverdörrenés ijesztette meg a csendet. Megállt- Láttam, hogy az autó is tőle tel he* tő gyorsasággal megáll és egy szalmakala- j pos ember fut, fut a forgalmas körút felé- Az j első pillanatban megállapította az összefog* gést. Nyilvánvaló, hogy rálőttek az autóra, a tettes pedig menekül. Az autó utasai halott-halványak voltak. I már tömeg is verődött össze körülöttük s izgatottan szaladt hozzájuk egy sisakos rend* őr. Valaki a mentőkért akart telefonálni, mert a nagykövet a vállát fogta s már lehetett látni pepita ruháján a kifelé szivárgó vért. — Arra szalad, arra! — mutatott Keddi István a körút felé. — Maga látta? — kérdezte gyorsan a rendőr. — Hogyne, hogyne, — lelkendezett az irodatiszt. És kapkodta a levegőt, mert na’ gyón izgatott volt. Az autó elrohant- Pár perc múlva fiatal újságírók jegyeztek már a helyszínén- Egy fényképész is jött. Lefényképezte a hidat a merénylet alkalmából. — Ez az ur mindent látott, — mutogattak az emberek irigyen Keddi Istvánra. Tiz évet leengedtek volna az életükből, ha cserélhettek volna vele. És iparkodtak a barátságába jutni, aki a szenzációs eset második hőse lett. Gyöngéden fogdosták a -kezét lesték a szavait, öntudatlanul utánozták a szeme járását, izgatott mozgását, egy cilinde* rés ur még a cigarettatárcáját is eléje tar* tóttá. — Parancsoljon! Alig bírt szabadulni a gyűrűből. A rendőr felírta a nevét, címét foglalkozását, mert mint mondotta, rövidesen idézést fog kapni a fő* kapitánysághoz, kihallgatás vésettÉpp egy órát mulasztott a. közbejött ese* meny miatt Keddi István, óvatosan osont be a kapun, minden liftnél gyorsabban szaladt fel a harmadik emeletre s észrevétlenül rá* lopta magát a székére. Szerecscre, senkisem kereste közben. II. Másnap a lapok nagy hűhóval tárgyal* ; ták az esetei. Valami politikai gyilkosság akart lenni, csak a véletlenen múlt, hogy nem sikerült. Ha az autó nem megy olyan gyor* san, akkor a nagykövet már a túlvilágon kép* viseli államát. A lapokból a kollégák is hirt vettek Ked* di István szerepéről. Gratuláltak neki, sőt az egyik kolléga képes hetilapot is hozott, amelyben a nagykövet arcképe alatt Keddi István fényképe is látható volt ezzel a szöveggel: „Keddi István miniszteri hivatalnok a koronatanú-" Növelte Keddi dicsőségét, hogy leírása alapján a tettest is elfogták. Maga is bámult hogyan tudott pillanatok alatt olyan jól meg* figyelni. Emlékezett, hogy a gonosztevő középtermetű, hogy .a hid melyik oszlopánál állt, mikor a lövés eldördült, hogy a kalapját futás közben bedobta a folyóba, hogy barna haja van, hogy mintha kissé bicegősen futottvolna. Három napig egyebet sem csinált, mint a köréje csoportosuló hivatalnokoknak ma* gyarázta a szenzáció körülményeit. — Ha a nagykövetben egy kis emberség van — mondta egyik kollégája — akkor nem feledkezik meg rólad, szegény közhivatalnok- rók —. Eh — legyhitctt Keddi István egy drámai hős gesztusával — nem várok én há* lát emberfiától. III. A miniszter rosszkedvűen ment be hiva- íalá'ba. Azonnal behívatta az államtitkárt, idegesen mondta— A parlamentből jövök- Képzeld az a nagyszájú Kökény, az az ellenzéki botrány* haj’hász, meg akart interpellálni a nagykövet elleni merénylet kapcsán. Meg akarta tőlem a parlament előtt nyilvánosan kérdezni, hogyan lehetséges az, hogy egy miniszteri hi* vatalnok, egy irodatiszt koronatanú lehet egy bűnügyben, mely a trvatalos órák alatt délelőtt tiz órakor játszódik le a hídon? A szocialisták szerelték le. Hát kérlek, ez bosz- szant! Elrendeltem, hogy a hivatalos órák a legszigorúbban betartassanak s a hivatalno* kok a legszigorúbban ellenőriztessenek. Kinek az osztályában dolgozik az a koronatanú? — Lajosffyéban. A miniszter leikéből elindult harag öt perc alatt lefutott Keddi István poros íróasztaláig. Bejött a szolga és odahajolt hozzá: — Az osztálytanácsos ur hivatja Keddi urat. — Ah ez valami! — szimatoltak a szobában ülő kollégák. — Amilyen szerencséje ennek a Keddinek van, még soronkiviil elő is léptetik. Keddi halálsánadtan jött vissza— No, mi az? — fogadták a kiváncsiak — Azt hittem, a nagykövet küldi az ajándékot — próbált élcelödni Keddi. — A kegyelmes ur sürget egy aktát, ez az egész. És leült az akták elé, körülbástyázta magát velük és egész délelőtt nem tudtak kivenni belőle egyetlen hangot sem. Hivatalos óra után futva menekült a hídon, gyűlölte a hidat s a rajta áramló embereket. Kalapját a szemére lmzta, meg látni sem akarta az autókon száguldozó nagyurakat, ak!k a szegény embernek még akkor is bajt csinálnak, amikor foltot keres egy rongydarabra. ü reiornséfas koavenf ilése Losoncon Szeptember í5-én megnyílik a theológia — Sörös Bélát választották igazgatóul — Tiltakozás az Iskolák leépítése ellen — A Phönix nyerte el az egyházi biztosításokat
