Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-10 / 204. (947.) szám
CsntSrtfift, szeptember Í0. Léderer Gusztáváé ügyét szeptember végéra tárgyalja a tábla SzembesitUk Léderernéí férjéve!, akitől megkérdezik, mit szól ahhoz, hogy felesége szerint tiszttársai ölték meg Kodelkát H1111 / n /1 11 m 11111 ni 1111111 j 11 Cagliálmni Fiiin<tienbe mwmMm Becs, szeptember 9. Miként a P. M. EL bécsi tudósítója értesül, Carnillio CastigEoni, aki összes érdekeltségei közül cak a bajor motormüveket tudta megtartani és néhány hét előtt műkincseit is árverés alá bocsátót* ta, októberben végleg elhagyja Bécset és Münchenben telepszik le, ahol a bajoT motormüveket személyesen akarja vezetnirelsGszltáziában Kattowitz, szeptember 9. Annak dacára, hogy a konjunktúrával némi javulás állott elő a felsősziléziai szénbányákban, mégis tömeges munkáselbocsájtás folyik. Wirekben az Antónia-bányában ezer, a Kattowitz melletti Ferdinánd-bányában 400 munkásnak mondtak föl. S né©sz©vel§€é űőnlése Ssiváü- eorlűsra KcnsjsierSís az erűéiül * lelépesehef Genf, szeptember 9- Tornyay Qyula, az erdélyi magyar telepesek képviselője levelet intézett a népszövetségi tanács előadójához, aki a szombati ülésen a magyar telepesek ügyét képviselte. Tornyay a levélben kijelenti, hogy Budapest, szeptember 9. Amint ismeretes, a büntetőtörvényszék júliusban több mint egy heti tárgyalás után haláHraitélte Léderer Gusztávnét is. Léde- rerné védője az Ítélet ellen fellebbezést jelentett be és miután augusztus közepén elkészültek a tárgyalási jegyzőkönyvek, az iratokat felterjesztették a fellebbezés indokaival együtt a Táblához. Itt az ügyet Kállay Miklós dr. kúriai biró tanácselnöknek osztották ki, aki a referensi tisztséggel Pogonyl Nándor dr. Ítélőtáblái bírót bízta meg. Miután a referens biró az ügyiratokat már áttanulmányozta, az elnök minden valószínűség szerint még szeptemberben meg fogja tartani a felebbviteii főtárgyalást. Értesülésünk szerint erre újból elő fogják vezetni a hadbíróság margitköruti fogházából a szintén halálraítélt Léderer Gusztáv csendőrfőhadnagyot, mert szükségét látják annak, hogy egyes vitás kérdőpontokra őt újból kihallgassák és azután feleségével szembesítsék. Talán éppen ez a magyarázata annak, hogy a most már több mint négy hónap óta jogerőre emelkedett hadbirósági ítélet még függőben van. A házaspár eddig, ahányszor kihallgatták, mindig különbözőképpen adta elő a gyilkosság megtörténtét és lefolyását, káderemé ugyanis a bünpör polgári tárgyalásán azzal az uj dologgal állott elő, hogy nem a férje lőtte agyon Kodelkát, hanem férjének több tisztbarátja. Erre a kérdésre Léderer Gusztávot már nem hallgathatták ki, mert ekkor az ő kihallgatása már be volt fejezve és visszaszállították a margitköruti fogházba. Bár nyilvánvalónak látszik, hogy az asszony nem mondott igazat, csak magát és a férjét akarta menteni, amikor másokat is bele akart keverni a dologba, de azért, értesülésünk szerint, szükségessé vált, hogy Léderer Gusztávot is kihallgassák erre a felvetett ténykörülményre. Annál kevésbé hihető el az asszony vallomása, mert többszöri faggatásra nem tudta, vagy nem akarta megnevezni azokat, akiket gyilkosokként szerepeltetett vallomásában. Mégis, — miután főbenjáró bűncselekményről van szó, — a Tábla nem hagyja figyelmen kívül ezt a vallomást és megkérdezi majd a halálra ítélt főhadnagytól, hogy mit szól felesége állításához, amely szerint mások ölték meg Kodelkát. Értesülésünk szerint a kegyelmi kérvény dolgában, amit Léderer Gusztáv védője benyújtott, a táblai tárgyalás után nyomban be fog következni a döntés és amennyiben a kormányzó a kegyelmi kérvényt elutasítja, úgy a kivégzés haladéktalanul meg fog történni. Plagiiaroh és néniden a iogoszláf MmHfJMm Nem Radicsékhoz, hanem a radikálisokhoz csatlakoznak — A Vajdaságban a radikálisok akarj ík uralni a helyzetet — A P. M: H. eredeti tudósítása — a 700.000 aranyfrank, amit a román kormány a telepesek rendelkezésére bocsát, csekély alamizsna. Ennek az összegnek fölosztásakor egy ka- tasztrális holdra, amely Romániában átlagos 1000 aranyfrankba kerül, nem egészen 30 aranyfrank esik. A Journal de Génévé a kérdéssel kapcsolatban mérsékelt kifejezéssel azt írja, hogy a döntés következtében a magyar telepesek helyzete Erdélyben rendkívül megnehezült és sokan kivándorlásra kényszerülnek. fMítűeiM expeűtctftt naiűeneh aüésü ttrüre London, szept. 9. Az angol királyi meteorológiai társaság foglalkozott Wilkins kapitány ausztráliai utazó javaslatával, aki a déli sark felkutatására expedíciót akar szervezni, hogy az antarktikus szárazföldén állandó megfigyelő állomásokat létesítsen, ahonnan nyáron a jég mozgását repülőgépekről pontosan megfigyelhetnék. A javaslat szerint öt kötött ballont állandósítanának a megjelölt helyeken, amelyeknek az volna a feladatuk, hogy a magasabb légrétegeket* megvizsgálják. Azt hiszik, hogy az így szerzett információk az időprognózisra nagy hatással volnának, különösen Ausztriákéban, Délairiká- ban és Délamerikában. A terv kivitele nagy anyagi áldozatokat követel és Wilkins kapitány úgy tervezi, hogy néhány állam együttesen adná az ehhez szükséges pénzt. Közben Wilkins kapitány már a jövő év elejére egy kisebb felfedező expedíciót tervez a déli sarkra. Az a szándéka, hogy repülőgépen egy 1500 mérföldé utat tesz meg, amelynek két pontja az Eduard VII. ponttól a Graham-földg terjedne. — (Kozáék népgyüfése Nyiírán.) Nyitrai tudósítónk jelenti: A szlovák néppártból kizárt Vanák nagyszombati plébános, Koza Matejov társa, kedden itt népgyülést tartott, amelyen mintegy háromszázan vettek részt. Az első szónok Misztrik szerkesztő volt. utána pedig Igaz József titkár szólalt fel. Mindketten elitélték Iilinka poétikáját és a néppártból való elszakadásra hívták fel a hallgatóságot. Vanák lelkész beszédében foglalkozott a sasvári gyűlésen történt inzultussal, mellyel kapcsolatban ugyancsak támadta Hlinkát és a néppárt többi vezéreit. A gyűlés végén Mistrik szerkesztő határozati javasla tót olvasott fel, amelyet a jelenlevők tudó5 másul vettek. A szlovák himnusz eléneklése után a gyűlés rendben véget ért. Sorsfeggekeí mindenki csuk figjM te m takMzfkM mi bralSsiava, MatitáKnö aj. Telefon 1030 is 2íi(iU liTrvTfTfffríffvvftfwiffífVf'íVirffV Szabadka,, szeptember 9. Röviden jelezte már a P. M- EL, hogy a jugoszláviai Magyar Párt elnöki tanácsa vasárnap tartott értekezletén egy nagyon diplomatikusan fogalmazott kommünikében bejelentette közeledését valamelyi országos párthoz és hogy ebből minden újságolvasó és mindenki, aki csak valamennyire is járatos a jugoszláv belpolitika berkeiben, kívülről tudja, hogy ez mit jelent. Azt jelenti, hogy a Magyar Párt bizonyos elvi és esetleg tárgyi engedmények ellenében csatlakozni fog a kormányhoz, illetve támogatni fogja azt, habár egyelőre csak kívülről és nincs senkinek kétsége abban, hogy a két kormánypárt közül a magyarság nem Radicsékhoz fog közeledni, hanem a radikálisokhoz. Ez egészen észszerű is, mert ha már ki akar lépni a párt az eddigi splendid isolaíion- jából, akkor természetesen nem szabad Ra- dics szeszélyeinek kiszolgáltatnia azt a népet, amely benne bízik és reá esküszik. A legújabb jelek szerint a Radics—radikális koalíció amúgy is nagyon rövidéletü lesz, mert a vajdaság? radikális képviselők saját, szabad va- dászterü’etiiknek tekintik ezt az országrészt, különösen Bácskát és a hozzácsatolt Baranyát, mint ahol a legtöbb magyar választó lakik. A Vajdaság radikálispárti képviselői állandó, élénk tiltakozással zavarják a kormány két pártjának békés együttműködését, mert abban, hogy Radicsék ki akarják agiíációju- kat és szervezkedésüket a Vajdaságra is terjeszteni, saját érdekeik veszélyeztetését látják. Ahogy a nagyhatalmak érdekszférákra osztották gyarmati politikájuk szempontjából a világot, úgy szeretnék Jugoszláviát is a nagy pártok között fölosztani. Ez a harc a jövő mandátumaiért már annyira kiélesedett, hogy a vajdasági radikálisok kormányintézkedéssel akarják magukat a Radics párti terjeszkedés ellen megvédelmeztetni. Arról is beszélnek, hogy a németek is visszatérnek a kormánytámogatás biztos mezejére és erre mutat az a polémia is, amit a legtekintélyesebb belgrádi újság, a Politika hasábjain Krafft István dr., a német párt elnöke folytat egy Reisz nevű nacionalizált svájci mérnökkel. Reisz ugyanis legutóbb éles hangon támadta a nemzeti kisebbségeket és a békeszerződéseknek a kisebbségek védelmére szolgáló pontjait, kimutatván azokról, hogy előbbiek nemcsak ellenségei az őket befogadott és védelmező államnak, de örökös „indokolatlan és rosszakaratú41 mozgolódásukkal Európa konszolidálódásának is akadályozói. a békeszerződések idevágó pontjai pedig valóságos szégyeriparagrafusok, mert járomba kötik az állami szuverénitást. Teljesen fölösleges és nevetséges a kisebbségek mozgalma, mondja Reisz lausannei volt egyetemi tanár, jelenleg a jugoszláv nemzeti bank vegyi osztályának főnöke, ujságiró és publicista, a szabad és toleráns Svájc gyermeke, mert, mondja, minden állam saját becsületbeli kötelességének tartja a kisebbségi jogok tiszteletbentartását paragrafusok nélkül isKrafft dr. hatalmas és nagykoncepcióju válaszában rámutat a bezárt iskolákra és a Kultur- bund betiltására, a magyar párt működésének meggátfására, a román, de főleg az olasz példára, ahol csak a legutóbb 330 szláv iskolát záratott be a fasclsta uralom. A Politika, amelyről talán egyedül lehet elmondani, hogy teljesen független és a pártszempontokon felülemelkedő újság, helyet adott mind a két világnézetnek, most azonban nagy érdeklődéssel várja mindenki, hogy a lap is leközölje a saját álláspontját. Ahogyan előrelátható, a pártatlan Politika Reisz álláspontjára helyezkedik, mert a belgrádi sajtóval is úgy vagyunk, hogy ha megvakarjuk rajta az európai és konciliáns, a széles látókörű és mindent felülről tekintő külső mázt, akkor kilátszik a leghevesebb nacionalizmus. Valahogy úgy van ez is, mint az az anekdota, amit néhai Obrenovics Milos fejedelemről beszéltek annak idején, amikor a császári barát Ferenc József látogatására Bécsben járt. A korán kelő, egyszerű és csak szerbül tudó fejedelem a reggeli órákban kisétált szárnysegédével a Dunához. Egyszerre csak egy halárus szalad el mellettük, zárt kis kétkerekű kocsiját tolva és nagyhangon kínálja az áruját: — Fische, frische Donaufische! A nemzeti viseletét egy pillanatra el nem hagyó öreg fejedelem azt mondta a több európai nyelvet tökéletesen értő szárnysegédnek: — Eredj oda, fiam és tudd meg, mit kiabál az a svába! A segédtiszt elmagyarázza, hogy friss halat kínál. Azt feleli erre Milos fejedelem: — Mégis menj oda, fiam és mondd meg annak a.szamárnak, hogy szerbül kiabáljon, hadd értse meg az egész világ! így vagyunk a Politikával és valamennyi belgrádi, vagy zágrábi lappal (utóbbiak még az európai hónapneveket sem respektálják, hanem speciális horvát nevekkel jelzik a hónapokat) és igy vagyunk azzal a miniszteri rendelettel is, amely szerint a nagyin kevés jugoszláv kereskedelmi hajón a horvát fölirat mellett a cirillbetükkel Írott szerb föliratnak is ott kell lennie — „hadd értse az egész világ!44 & jmm*? J&ífmEK Pesti tragédiák . . . És meghalt a kis veréb . . . A Rúkóczi-ut és Erzsébet-körut kereszteződésénél a járdaszélen egy maszatosképii, sápadt arcú kisfiucska kenyeret majszolt, a napsugár aranyszőke haján végignevetett és a lába elé hullott kenyérmorzsákat az ugrálgiató verebek elelcsenték. Messziről, formátlan testével egy villamos jobbra, balra hesegette maga elől az embereket. — Abban a pillanatban, mikor a sarokra ért, a kisfiú átfutott a sínen. — Szivetmarkoló sikoly a járdáról, az emberek megállották, a vezető fékezett . . . Szenzációra éhes, vérre szomjas emberek, akiknek előbb még sietős volt az ütjük, kíváncsian sereglettek a villamos köré. Az elöl áll ók két kezüket térdükre feszítve mélyen lehajoltak és kutattak a kocsi alatt. Akiket a sors már nem részesített abban az előnyben, hogy elől állhatták, annyit sikerült megtudniok, hogy egy gyermeket elgázolt a villamos és tovább adták a még hátrább levőknek: Gyermekgázolás volt. Aztán utaztak tovább . . . A vezető sápadtan, imbolyogva szállt le. a kocsitól. A villamos alá nézett. Semmi vér, semmi test az utón. A tömeg türelmetlenkedni kezdett. — Vissza a kocsit! Hátrafelé! A vezető felszállt a kocsira és hátrafelé fékezett. És a villamos ment hátrább, lassan, vontatottan, akár egy halottaskocsi. — Vér! — mondta egy professzorkinézésü, aki vizsgálódásában majdnem végigfeküdt a földön. — Vér! — adták tovább az emberek. Csakugyan egy kicsinyke vércsepp hullott alá a kerékről, olyan parányi, mint mikor varrás- közben megszurja az ember az ujját. Nagy tolakodás támadt. Mindenki látni akarta. A hisztériás tömeget csalódás érte. Lent, az úttesten, a két sin között, lábait égnek meresztve, szinte esdeklően, fejét kis mellére hajtva egy — szürke kis veréb feküdt holtan. Kihűlt parányi teste mellett nagydarab friss kenyérmorzsa. — Halott szegényke! — mondták a jobb- szivüek. Az utasok zúgolódtak a késés miatt, a Járókelők bosszúsan rázták meg fejüket és igyekeztek dupla lépéssel behozni az elveszett időt. Csak a vezető arcára ült rá újra az élet: nem ő a hibás a „ ázo!ásért“. Egyébként mindenki a másikra haragudott, zúgolódott és káromkodott — csak a kis árva halott ve, ’bbel nem törődött senki . . . Egy fehérkeztyüs kéz nyúlt a veréb után. A magy izmos marok gyöngéden felemelte a földről a kis halottat, aztán szemében fájó mosollyal széttárta fehérkeztyüs kezét, ami azt jelentette a Ir.idia sár villamosnak: — Mehet . . . Tovább zsibongott az élet, rohant ki-ki a maga utján, futottak az autók, döcögtek a taxis- k icsik, cammogó lépésben vitték terhüket a társzekerek, lótott-futott mindenki, kenyér, bolt, üzlet, panama — egymás legázolása ... és sok-sok bűn kavargott a Rákóczi-uton. Két perc múlva mindenki elfelejtette a halálragázolt kis verebet... A Népszínház előtti megállónál egy magyarruhás kis leány állott, meggypiros pruszlikban, srorosan font hajtincsében keskeny nemzetiszinü szalag, durva fekete bőrcipőjében biztosan valami összejövetelre sietett. Könnyes volt a szeme s elmondta, hogy az eltiport madárkát könnyezi. . . . Szegény kis erdélyi leány, a tépett, elgázolt kis verébben talán a maga sorsát könnyezte... S R. — (A nemzetiségi kisebbségek kérdésének szabályozása Görögországban.) Athénből jelentik: A görög közoktatásügyi minisztérium dekrétumot dolgozott ki, amely a kisebbségek közoktatását szabályozza: A dekrétum megfelel azoknak a meghatározásoknak, amelyeket a békeszerződések felállítanak. E szerint a közoktatásügyi minisztériumban a nemzetiségi kisebbségeknek külön osztálya lesz és azok a görög polgárok, akik vallási, nyelvi vagy faji kisebbségekhez tartoznak, az oktatás terén ugyanolyan jogokat kapnak, mint az őslakosság. A dekrétum szerint joguk van arra, hogy iskolákat állítsanak fel és ezeket saját maguk vezessék. A tanítás a kisebbség nyelvén fog folyni. Kisebbségi iskolákat olyan városokban és falvakban állítanak fel, ahol legalább nagy ven olyan tanuló iratkozik be, akiknek szülei követelik, hogy gyerekeiket nem görög nyelven, hanem saját anyanyelvükön tanítsák. A kisebbségek kívánságára az iskolákat az állam tartja fenn. — (A nyelvi vizsga áldozata.) Ruszin- szkói szerkesztőségünk jelenti: Egy V. O. nevű postatisztviselőnő az előirt vizsgákra ké3 szültében elméjét annyira megerőltette, hogy vallási téboly tört ki rajta. A szabadon járó leány nagy csődületet okozott s mikor az ungvári kórház elmeosztályára szállították, az igazgatóság nem akarta felvenni, mert — szerinte — a szerencsétlen leány még —■ normális . . .
