Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-10 / 204. (947.) szám

HaMohMf a magiiar siottasaensohrafa párt Hivatalos beismerés a párívezetöség íesívérliltetlenségéröl — Brester kizárása végleges­sé tette a szakadást Nem ©sisatfálá lel a szeiiáíasí? Prága, szeptember 9. • Parlamenti tudósítónk jelenti: A szená­tus elnöksége és a klubelnökök ma délelőtt közös tanácskozásra ültek össze, amelyen az aktuális politikai kérdéseket tárgyalták meg. !A tanácskozás főleg a körül forgott, hogy a képviselőház korai föloszlatásával egyidejű­leg föloszlaíják-e a szenátust is. Az ehlöki tanácskozás a leghatározottab­ban állást foglalt a szenátus föloszlatása ellen. A nemzeti demokrata párt kltibelnöke szólalt föl először és kifejtette, hogy a sze­nátust az alkotmánytörvény szerint nyolc évre választották meg, a törvényes határidő tehát csak 192;8-ban jár le- Nem látja indo­koltnak a szenátus föloszlatását, csak azért, mert a képviselőházat föl kell oszlatni. Ugyanilyen értelemben beszéltek az agrárius, néppárti és nemzeti szocialista kilubelnökök. !A szociáldemokrata párt szenátusi klubjának elnöke ezzel szemben bejelentette, hogy a párt végrehajtóbizotíságának julius 13-iki ha­tározata értelmében ragaszkodnia kell a sze­nátus föloszlatásához is. +++**e***<>*+z<}<y+***o*o>*<»«**>+o*o*+4+++*++o<>i>***4 M Agráriusok icpaktólíah a rusztnszkól ortodox zsidókkal? Prága, szeptember 9. A Ceské Slovo írja: A ruszin ortodox zsidók vezéreit és rabbinusait mára hivatta magához Rozsypal alkormányzó, hogy meg­tárgyalják az agráriusokkal való kooperáció kérdését. A megállapodáshoz képest az agrár listán egy ortodox zsidót is jelölni fognak. A Ceské Slovo nem hisz ugyan a hirnek. ele csodálatosnak tartja, hogy az alkormány­zó, akit az állam fizet, tehát annak tisztvise­lője és nem az agrárius pártnak, mégis hiva­talosan tárgyal az agrárpárti jelölőlista ügyé­ben. Az ortodox zsidókkal kötendő paktum, valamint Stefán kooperálása is csak azt bi­zonyltja, hogy az agrárpárt nem akar lemon­dani Frankenberger metódusáról. A Stefánnal kötött paktum talán-még föltünőbb, mint a zsidókkal való kooperálás. Ruszinszkóban izámos embert bezártak Stefán miatt — írja * Ceské Slovo most pedig ezt a kémke­désért elitéit embert a végén még koalíciós párt fogja jelölni. >——-------— .................................................... ip &reM mig fcísz&íttsssTiü. ■■■aHHaMaMHanSHGnnBBRHMHBMBaaBaBOaaBBBBHB Pozsony, szeptember 9. (Saját tudósítónktól.) A szlovenszkói ma­gyar szociáldemokrata párt, amint erre több Ízben is rámutattunk, nem életképes. A párt a választás óta lassan elvesztette maga alól a talajt, régi szervezetei egyenként szét­hullottak. A vasárnapi komáromi kongresszus valóban szomorú képet nyújtott azoknak, akik éles szemmel a felületesnél mélyebbre látnak. i A választások előszelére megmozdult néhány hét előtt a tétlen pártvezetőség, de ez a megmozdulás nemcsak késön, de fejet­lenül is történt. Ideges kapkodásukban előbb Dérerék felé kerestek kapcsolatot. A paktum azon hiúsult meg, hogy Dérerék ismerve a Magyar Párt erőtlenségét, nem honorálták a mandátumigény eket. A pártvezetőség a csehszlovák kosárral kezében, fanyar mo­sollyal visszasomifordált régi szövetségesé­hez az alig jelentékenyebb német szociálde­mokrata párthoz. A megegyezés létrejött s a kongresszus alig hallhatóan tapsolt a „hat­éves hü“ szövetségnek. Eltekintve attól, hogy a pártnak, a többi párttal való összehasonlításában nem volt egyetlen reprezentatív tekintélyű vezére. Képviselői, szenátorai legjobb esetben igyek­vő, de vezetésre alkalmatlan emberek. A pártot és a szocializmust erősen kompromit­táló elemekkel teli pártvezetőség pedig in- dolensnek és tehetetlennek bizonyult. Maga a párttitkár hivatalosan jelentette, hogy a vezetőség múlt évi munkája eredménytelen. A kassai delegátus a szemére is vetette a pártvezetőségnek, hogy öt év óta minden kongresszuson ugyanazt hallják s a vezető­ség ilyen jelentések és ilyen szemrehányások ellenére is helyén marad és újból megválasz- i tatja magát, sőt két tagja a képviselőjelöltek listáján is a vezetők helyén szerepel. Emlékezünk rá, hogy a párt tüzes ellen­zékiséggel indult a választások után, majd szépen elcsendesült. A politikai aktivitás le­lohadt. Föidessy, a rendezetlen illetőségű kép­viselő mandátuma érdekében nyiitan lepak- tált a koalícióval, mert a mandátumfosztás helyett inkább a mindenre kész mamelük szerepét választotta. De az uj választási Is­ta sem szerencsésebb a réginél. Fehér Ferenc, a listavezető, a tiszavirág életű szlovák szovjet volt népbiztosa, nem csehszlovák állampolgár. És mégis odaáll a lista élére, noha tudja, hogy szereplése, minden egyébtől eltekintve, már emiatt sem lehet áldásos a pártra, mert ha megtűrik a csehszlovák parlamentben, kénytelen lesz Föidessy szerepét átvenni, aki a szociáldemokrata párt után raosi Mikié Vincéék oldalán próbál sze­rencsét­Fehér Ferenc jelenleg is függő állásban van, mint Schulz Ignác, aki a kongresszuson váratlanul újból szélsőséges ellenzéki és hangsúlyozottan nemzeti hangokat pengetett, mintha nem is tárgyalt volna alig néhány hét előtt Déréi pártjával. A párt egyes tagjai nyiitan vallják, hogy a párt ellenzékiségét ez a két kötöttkezü párt vezetőség, ember tom­pította a tullojális szürkeségig. A német szociáldemokraták Pozsonyban és egyebütt jelentéktelen számuk mellett nemzeti kultur- inunkát is végeznek, németségük minden megmozdulásukban érvényre jut. Ezzel szem­ben a magyar párt tüntet nemzetköziségével. Csak a kassai körzetben van e tekintetben jobb helyzet. Borovszky képviselő nemrégi­ben olyan nyilatkozatot tett, hogy legszívesebben látná az összes magyar ellenzéki pártok együttes felvonulását a választásokra, mert egyedül ebben látja lehetőségét annak, hogy a magyar szo­cialisták is parlamenti helyhez juthassa­nak. A magyar szociáldemokrata párt a kon­gresszus után még súlyosabb krízisbe jutott, mint a kongresszus előtt volt. Breuer kizárása véglegesítette a sza­kadást. Breueréik nemcsak Léva vidékét hódi- i íották el, hanem kelet felé is terjeszkednek. Breuer töredékének két szervező iökoriese egy volt kommunista agitátor, a másik a Csánki-párt egyik rcnegátja. Mulatságos, hogy a Breuer-csoport, amelyik a csehszlo­vák szociáldemokrata párthoz csatlakozott, irtó hadjáratot folytat a vidéken nem­csak a volt anyapárt, hanem a szintén csehszlovák agrárok magyar fiókja, a Csánki-párt ellen is. A szakadás azonban nem személyi jelle­gű, mint ahogy azt a szociáldemokraták sze­retnék föltüntetni, mert nem a vezetőség ügyetlensége, hanem a szociáldemokrata po­litika csődje az oka a csendes kimúlásnak. Min a 8tii#»iSö«*«flioen Belgrádi támadások Benes külügyminiszter elleti Prága, szeptember 9. ' Alig pár hete, hogy megalakult a sajtó kisantantja, amelytől olyan sokat remélt és várt a cseh sajtó. A prágai cseh lapok dics­himnuszokat zengedeztek és azt hitték, hogy a kisantam államainak sajtója nem fogja többé kritizálni a kormányén1 berek hibáit, hanem szolidárisán fognak fellépni a kisebb­ségi sajtó támadásai ellen- A sajtó kisaniant- ja azonban újból csak azt bizonyítja, hogy nem egyéb frázisnál, mert bizony a belgrádi Politika megfeledkezett a szol daritás- ról és egy cikket közölt a ruszinszkói egy­házi kérdésekről Bozsovies szerkesztő tollá­ból; amelyben élesen támadja a cseh kor­mányt. Bozsovies nagyjában lefesd a ruszn- szkói szomorú helyzetet és foglalkozik Ge- tovsky dr. memorandumával, amelyet a bel­grádi patriarchának nyújtott át s abban elő­sorolja azokat a panaszokat, amelyekről la­punk néhány héttel ezelőtt megemlékezett. Támadása Benes ellen igen erős lehetett, mert a félhivatalos Ceskoslovenské Republi- ka felháborodott Bozsovies c.kkén s azt Írja, hogy a jugoszláv külügyminisztérium kény­telen volt Bozsovies cikke miatt a csehszlo­vák 'követségnél sajnálkozását kifejezni. Sőt a követség sajtóreferense nyilatkozatot adott le a Pobti kában s abban megállapítja, hogy a ruszinszkói egyházi kérdések a csehszlo­vák állam bdügyének tekintendők. A Ceskoslovenská Repubíika ehhez azt jegyzi meg, hogy remélhetőleg e hivatalos nyilatkozat után beszünteti Belgrádban a sajtókampányt Benes ellen. Elhiszi, hogy Bo- zsovics nagy szakértője a macedóni kérdés­nek, de a ruszinszkói kérdésbe ne szóljon bele. Végül bejelenti, hogy többet egyáltalá­ban nem reagál a személyes támadásokra, amelyek Benes külügyminisztert ér k, mert ebben visszatartja öt Benes gentleman like- sáiga és a cseh sajtó nivója. (?) CsöhhenMK a Danltjasaiéftohaf Nésieiorszáéban Bérűn, szeptember 9. A lapok szerint a birodalmi közgazdaságügyi minisztérium ma tárgyalt a német bankvilág irányadó szemé­lyiségeivel a bankkamatláb csökkentéséről. A tanácskozásokat, amelyek a napipénz ol­csóbbodása következtében lettek aktuálisak, ma tovább folytatják. A Berliner Tageblatt szerint a nagybankok a kamatláb továbbtar- tása mellett elhatározták a hiteljutaléko-k csökkentését. Á bikfafiiMsz Irta: Szombathy Viktor. Tél vót. Zimankós, fagyos december.' A szél süvütött a fedelek között és úgy gon­dolhatja az ember, hogy jó ilyenkor bent ül­ni a kuckóba. Mindenki bent van, csak Már* tón van az istállóba, az állatokat etetyi. Kint a szél csapdossa az ajtót és a hó lassan hul- long a küszöbre. A spárhét fáradtan duruzsol- No, jó vóna, ha valaki fájér menne ki. — Nocsak, Marci, erigy! M.arci megvonnya a vállát- ö nem megy, Menjen a Julis. Julis bog. Aszongya fázik. — Hát kifene parancsol itt? — riog az öreg — annyuk. Méc, vagy nem méc? No, csend van­Az anyjuk, a fiatalasszony, a Márton fe­lesége Összecsapja a kezét­— Méghogy ilyen szófogadatlanok! Sza* ladsz rögvést? Má ugranának, de ekkor jön be a Már­ton. Lekopogtassa a havat a csizmájáró. Be­nyit. Aszongya —: Szalma kéne! Csend. Hát szalma kéne, oszt jó. Máj .esz, ha akar. Megin aszongya —: Szalma kéne! — Háthogy? — ezt az öregasszony mondja. — Elfogyott az alom- Nekem a község* házába kell mennyi- Marci befogná a lovat oszt menne szalmájér. Csak a tűz pattog. Marci pöszögve szól: — Menek fájér . . . — Mécc a nyilát! Szalmajér mégy • . . — De most? — De most! Nagyon parancsnak vót mondva. Az annya oda szól: — Öreganyád mennyen? Hát igaz. Nem mehet, csak a Marci. — Oszt mikor? — lm rögvest, húzd a csizmádat, ugorj, bitang! Lassan szállt le a kemence mögül- Most látni, mit csinált. Embert faragott. Bikfából. Hát nem akarta itt hagym. Pillanatra megfe­ledkeztek a szalmáról, az anyja nézi a bik- faembert: — Ejnye, de szép! — Ember lesz! — dicsekszik Marci­— Bikfajuhász! — tóditja a húga. — Nem is juhász! Vadász lesz! — talál* gatja az apja. — Juhász, — dönti el a mestere. Megforgatják- Asztalra teszik. Hogya­fene! — Hun tanutad? — A bicskám tanított. Hát jó bicska is. Feketenyelii. A bős* nyáktól vették­— Bikfajuhász ... — ismétli az apja. Marci szeme megcsillan. — Agácfábu jobb! — Hát hol van agácfa? — A papáknál van levágva. Ősztől szá­rad- Avóna jó! Az öreganya felszól csak hirtelen: — Hát szalmáiér ki megy? Az öreg Márton hátrafordul: — Haggya csak most! Az agácfán gon* dől ko d ok! — Ó, neked is csak gyükén fog az eszed! Azt meg elfelejted, hogy a biróho méc? Márton nem szól semmit. Marci nyaka közé húzza a fejét. Sunyit. A bikfaembert a kezébe fogja és mutatóba faragint rajta vagy kettőt. Az apja odakap: — Netcne! Má ne faragd, kész van a, job­ban se kell- Agácfa kéne, igaz*c? Marci bólint. — Éhe! A paptó kéne kérnyi. Márton áll egy pillanatig. A fiára néz­— Ha fázik a kezed, nem faraghacc, igaz-e? — Öhöm! — Ha szalmájér mégy? . . . — Megémberedik hónap reggelig. Hm- Baj. Má azt nem engedi. Szép az a bikfajuhász! Leveszi a bekecset a szögrii- Bcleborit* sa a nyakát is, köhög. 1 — Hovamégy? — Szalmájér! Az anya csak leteszi a sodrófát, akivel nyutotta a tésztának valót. Aztán a kötényé­be törli az orrát. Csak úgy a köíénybü mo­rog a hangja. — Má mebbomlott! A kösségre ki megy? — Máj hónap ráér! — Rá*e? De szereted a fiad! Az a bik- íamicsoda de meglóditotta a fejedet. — Marci csak mennyen fájér! Agácfát is hozok neki. Marci, mint a felszabadult bűnös, áll s megilletődötten néz maga elé- A nagyanya mérgesen pillog rajta végig- Minő akasztani- való kölyök e! Márton elment- Egykleig zörgött az is­tállóban, aztán hangos kattogással, hujonga* íással hajtott ki a kapun. — Marci! Fájér! Marci megy. Most nincs itt az apja. Hoz egy csomót, ledobja nagy hangosan. Aztán megint vissza a kuckóba. Ott szöszmötöl, szuszog. El is aíutt ebédig. Má jó elvót a déli harangszó, mikor meg­jött a gazda- Didergctt- Bajuszán fehér dér ült kacéran. Boldogan kapdosta be a meleg levest. — A szalma itt van! Valaki má lopott a kazal ódalábu, hogy a mennykü ütött vóna a kezíbe! Eszik. A nagyanya megkockáztatja: — Marci is elmehetett vóna . . . — Nem! Marcinak agácfát hozok. Marci bárgyú képpel ült- Mindegyik dü­hösen nézett rá- Hogyisne! Ilyen dolgos na9 nőt körülötte futkos el az apja. Ahogy a tehén, meg a ló alatt eligazí­totta Márton a friss szalmát, megintcsak vet­te a bekecset. —- Megyek az agácér . . . Későn hunyorgott már a nap, mire meg* jött. Két szép akácágat hozott, lehántva, kar­vas tagságút, sodrófahosszuságut. — No. ebbő csinály agácfavadászt. Meggyufották a lámpát is- Körülűlték az asztalt. — No, Marci, gyere! Marci odakullogott a nagy bicskával. _ Faraonl — Máj hónap! — Nem, ebatta, hagy lássuk mi is! És nem engedtek. Faragni kellett. Szu­szogva kérdezte: — Mi legetek? — Gazda, lóval. Lovat is tudsz? — Talán . . . — Nohát! — Marci kezi'be fogja az egyik ágat- Megnézi, megforgatja. Nyes rajta kettőt, — Jó? — érdeklődik az apja. — Jó. — No, akkor faragd! Megint belemetsz egyet, aztán egy mé9 lyet kanyarit. — így kell? — így­— A fejit kezdd! Marci izzad. Nyög. Vág- Mindenki nézi. Már a fél ágat elvagdosta. Vastagon állott körülötte a háncs. Az apja felvágta a fejéi: — No, lesz-e, vagy nem lesz? — Nem lesz! Mindenki közelebb tolja a fejét. Az apja izgatottan nyújtja oda a képét: — Mér nem lesz? Marci szeme ijedt karikákat hány. Izzad­va emeli a fejéi: — Mer agácfábu nem tudok! — Ejnye, te bitang, hát bikfábu ment? — Faragtam • . • — Há*- (;t van bikfa, faragd ezt! — Ez- se! — Mér? — Mer ezt a bikfa juhászt a Gajdó Pista csinálta! •— Az a kelekótya asztalos? — Az! , Mindenki elhülve nézett rá. Az apja égé9 szén vörös. Má emeli a kézit. — Hát mér hazuttá? Iszen faragtad a szemem előtt! — A fejit faragtam, meghogy ollyan he­gyes vót. Tegnap adta a bikfajuhászt Gajdó Pista, mer felhúzni segítettem a csizmáját. Márton keze már lendült. Akkor lépett oda az öregasszony, belenézett a szemibe, szemrehányón és mérgesen mondta: —- Haggyad! A te fijad! % Csütörtök szór1^.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents