Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-08 / 202. (945.) szám
Kedd, szeptember 8. ' '••‘"'"•"‘»ixx'm\xixuim\x\xmxxxxxii\axxx\xuuxx\\w\m\xi»*xxxxxxixv,uvi\ux* SKxeDeQf I) Cku ®!Cbte<»!ip I a j Vissm a témához! Nem tudom, miért bánt engem Keller Imre, valahányszor csak alkalma adódik rá, holott én csupán mélységes szánalmat érzek iránta, mint kiuzsorázott szellemi munkás iránt. Mióta megtudtam, hogy a „Kassai Uj- ság“ cimü bulvárlap ponyvára való Habs- inirg-regényeit, ezeket a pornográfia határán Járó írásokat ő írja, iránta érzett szánalmam csak fokozódott. Szinte elképzelem, hogy e müveit, fejlett irodalmi izlésü embernek micsoda rettenetes önmegtagadásába, irodalmi tevékenységben gazdag múltjának meghazudtolásába kerül, hogy a szellemi uzsorás nagytőke parancsszavát teljesítve, ezeket a ponyvákat elkövesse és igy mindennapi szerény kenyeréhez hozzájusson. Most már megértem azon keserüszáiu írásait, amiket az irodalmi közöny göröngyei között csetlő-botló, de irodalmi erkölcs szempontjából maga fölött állónak érzett Írókra és irodalmi vállalkozásokra meg-rnegir. Bizonyára csak azért, hogy sovány, nehezen megdolgozott mindennapi kenyeréhez családjának néha vajat is’ adhasson. Rabszolgasors ez, amely méltán válthat ki belőle irigységet mások iránt, mert hiszen — például a „Mayerlingi titok“ egy-egy erotikus fejezetének megírása után — a legkomolyabb irodalmi témákat nagyképűen fejtegetni, vagy egy-egy irodalmi műről lesújtó kritikát mondani, nem csekély lelkiismereti fu.rdalásába kerülhet. . Keller Imre érzi, tudja, hogy az a szép- irodalmi munka, amit kiadói parancsszóra végez, utolsó a legutolsók között és ez a rettenetes tudat még elkeseredettebbé teheti, mivel még oda sem kiálthatja a világnak, hogy: emberek, irók és költők, nézzétek, mire használ ki a tőke engem1, jobb sorsra érdemes iróembert! Nem, mert ott áll háta mögött a család könyörgő kézzel és ő hallgat, legföljebb epével teli írásokban önti ki feneketlen elkeseredését. Ezért nem válaszolok én legutóbbi provokáló soraira. Ezért hallgatok el, amikor lekicsinylő, gúnyos írásaira felelnem kellene- Ezért bocsátók én meg neki, a szerencsétlen szellemi rabszolgának, mert tudom, hogy néki fáj a legjobban, hogy ponyvaregények írására kárhoztatottan , elvesztette ahhoz való jogát, hogy a P. M. H. irodalmi vitatkozásaiba oktatólag beleszóljon. Remélem azonban, hogy lesz még alkalma tollát ebből a megalázó sorsból kiemelnie és szegényes irodalmunk fejlesztésére fölhasználnia. Addig is hagyjuk a személyeskedést. Az irodalmi vitát folytatók térjenek vissza a témához, amelytől kissé elkalandoztak- Ne tartsák vissza őket a kassai lapok mérgezett tollal írott névtelen cikkei. A gondolat és eszme ezektől el nem pusztulhat. Föl kell ráznunk közönségünket az irodalmi közöny meleg ágyából, meg kell mutatnunk az irodalom sebeit és föl kell világosítanunk a magyarságot, hogy itt újraépítésről van szó. Nem kezdhetjük tehát az épület művészi cirádáival, hanem azokkal a durván faragott, de szilárdnak készített alapokkal, amelyre az utánunk következők bátran fölépíthetik árva irodalmunk legkáprázatosabb szellemcsarnokát. Addig is hallgasson el, akinek nincs építő szava. A rombolást a világháború úgyis a legtökéletesebben elvégezte rajtunk. Rácz Pál Telelőn: 8357-Y1. . Telefon: 8357-Yl. J Magyarod és szJovöftok taldflKo- j zóhelye Prágában Carltoi-Étterei PrágaProvoziMá ni. 3. szám, a Mustek iiAfil Mindennap koncertl Mindennap koncert! mjjjmMuniaiMUM—műi—■■iwumiii uhu h Mmmiri) iirrrr~^r~nrr Nem len faffiiféresfriükciS Az iskolák „átcsoportosítása*' —A tanítók tovább is kapják fizetésüket — Saját tudósítónktól — Pozsony, szeptember 7. A.z utóbbi időben főként a felekezeti, de az állami kisebbségi tanítóság körében is erős nyugtalanság észlelhető, aminek oka az iskolák átszervezése következtében beállott bizonytalanság. A tanítóság egyetlen tagja sem biztos abban, hogy máról holnapra nem veszti el állását. Munkatársunk ma felkereste dr. Hendrydh Jarosláv miniszteri tanácsost, az iskolai referátus vezetőjét, aki ebben az ügyben a következő nyilatkozatot tette: — A tanítóság félelme teljesen alaptalan mert nem restrikcióról, hanem csak az iskolák átcsoportosításáról van szó. Ezt pedig szükségessé teszik olyan esetek, hogy pl- három egymás mellett levő községben, hol ösz- szesen 25—30 iskolaköteles van, egy-egy tanító működik, akik ugyanolyan államsegélyt és fizetést kapnak, mint azok, akik 60—80 gyereket tanítanak. Vannak viszont közsé* gek, ahol 100 iskolaköteles nem jár iskolába, mivel a törvény szerint előirt négy km. körzetben nincs iskola. Ezeken a visszáságokon akar segíteni az állam azzal, hogy részint a kisiskolákat összevonja, részint pedig, ahol szükséges, uj iskolákat épit. A kimutatás szerint az uj iskolákban nemcsak a jelenlegi tanítókra lesz szükség, hanem előreláthatólag újakat is kell alkalmazni. — A kisebbségekkel szemben nem eb fogúit a tanügyi kormány, ezt igazolja az is hogy amelyik község, vagy város polgári iskolát kért, az kapott is, sőt a jövőben is szívesen engedélyezik. így polgárit kapott Kassa, a gutái polgári felállítása pedig folya* maiban van. — A tanítók nyugtalanságához sokban hozzájárul Jantausch püspök köriévé, amelyet a felekezeti tanítók félreértettek. A levél nem iskolai, hanem kizárólag egyházi birtok- kérdésre vonatkozik. A tanítók azt hittékx hogy az állam a felekezeti iskolákat el akarja kobozni, pedig erről szó sincs. — Anyagi szempontból sincs oka a ta* nitőságnak aggodalomra. Szeptember 1-én mindenki megkapta illetményeit, megkapják október 1-én is, sőt tovább is, jelenlegi ab kalmazási helyükön, nrndaddig, nrg a beosztásukról további intézkedés nem történik Budapest, szeptember 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tegnap éjszaka váratlan és szenzációs fordulat történt a milliós pénzhamisítás ügyében. Friedíánder Frigyes újpesti kereskedő, aki eddig tagadta a pénzhamisításban való részvételt, a debreceni vizsgálóbíró előtt beismerő vallomást tett. Miután nagybátyja, az olaszliszkai csodarabbi föloldotta esküje alól, amelyet bűntársainak tett, Fried- lánder Frigyes elmondotta, hogy a 250 darab hamis milliós bankjegy Kö- vesdi és Vási bácsmadarasi gazdák ban- kógyárából került ki és ö azokat Weingartner Jeremiás, két év óta körözött pénzhamisítótól kapta. Weingartner azzal az utasítással bizta rá a bankjegyeket, hogy azokat a határon terjessze, ő adta át a bankjegyeket két unokaöccsének, akik azokat a zsidó temetőben ásták el- A rabbinak nem volt tudomása a bankjegyekről és az azokkal történt visszaélésekről. — Friediánder elárulta, hogy a hamis bankjegyek forgalomhahozata- íára egy valóságos közkereseti társulat alakult, amelynek 12 tagja volt, akik között 2400 hamis milliós bankjegyei osztottak szét forgalombahozaíal céljából. A társaság egyik tagja íextilkereskedő, akinek révén jutott az első hariiisitott bankjegy a rendőrség kezébe. Friedlanderéket ma Budapestre szállították és még az éj folyamán 100 detektív indult az ország minden részébe, hogy kutasson a hamisbankjegyterjesztők után. Az éj folyamán már 28 előállítás is történt, de a banda valószínű fejének: Weingartner Jeremiásnak nyoma veszett. Weingartnert két év óta a Jugoszláviában történt szokolhamisitások miatt körözik. Weingartner Baján ismerkedett meg Kövesdi Ferenc madarasi gazdával és véle együtt szerezték be a hamisításhoz szükséges fölszereléseket. A hamisított bankjegyeket azután a 12 tagú társaság vette használatba. A társaság egyik tagja egy nyíregyházai kereskedő, aki bevallotta, hogy nemcsak milliós bankjegyeket, hanem ötszázezerkoronásokat és cseh koronát is hamisítottak a madarasi gazdák. Színészek jöttek hozzánk..* Avagy hogy csinálódük a kisvárosi kulíura — A P. M. H. tudósítójától — Rimaszombat, szeptember eleje. Kisded városunk őszi hangulatába még belebelefut az uborkaszezon*zenéje. Még álmosak az emberek a zivataros nyártól, az eseménytelen hónapok köde fekszik még mindenkin s hosszú az idő, mig letargiájából felébred a Rima vize mellett álmélkodó város. Szeptemberben kezdődik minden kulturális és művészeti megnyilvánulás, eltekintve a hagyományos nyári zsiványpccsenye- összejöveteltől s rögtönzött táncmulatságtól. Szeptemberben kezdődik az idegen művészek jelentkezése és a helybeliek csoportosulása. Pár évvel ezelőtt, a szokol magas árfolyama ideién még jobb dolgunk volt, jöttek pesti művészek szép számmal s a mi bugyellárisunkban is több pénz akadt. Ma már kölcsönös elszántság szükséges ahoz, hogy akár hozzánk jöjjenek vendégművészek, akár mi váltsuk meg a belépőjegyet. Lehet, hogy nem igy van s ezerféle ok játsz- hatik közbe, mig a művészet eljut odáig, hogy féligtelt háza legyen. A szemlélő azonban nagyon érdekeseket lát, ha belevilágít a kisvárosok konyháján forró fazekak közül a művészeti címkésbe. Az első fecske a múlt héten három pesti művész volt, jónevück, egy év óta Szlovenszkón és Ruszinszkón turnézók. P a p p Manci, C z a k ó Pál és Ben de László volt a három elszánt. Plakátok kiragasztása után bérbevették a helybeli mozit — persze péntek este volt — s várták a helybeli mélyen tisztelt közönséget. Este volt, barátságos este. Városunkból nyolc ember jelent meg a nézőtéren. Bohémnyclven ez leégést jelent. Jasszkifejc- zéssel szólva: totál leégtek. Elbusultak nagyon. Már némi kölcsönpénzeket vettek föl különben is, meg aztán a művész- népnek nemigen van pénze üres házak után továbbutazgatni. Tornaijára kellett volna menni pedig, ott is hirdetve voltak. Ekkor kezdődött számukra a propaganda s itt tűnt elő az, amit művészetünk s ezzel együtt irodalmunk vaskorának lehetne nevezni. Thcspls 1 kordája nagyon megnyikorgott minálunk: a szlo- venszkói irodalom vitatkozó személyiségei idejöhettek volna tanulni. Mintha a száz év előtt meginduló Nemzeti Színművészet hírnökei lettek volna, olyan patriar- kálisan gördült ettől fogva az egész.A színészek impresszárióra akadtak. Ben- kovits Gyula fogta meg a szekerük rudját egy bús, reggeli találkozás és összelsmerkedés után. Ez a művészbarát s a bohémsarok tagja megmagyarázta a helybeli helyzetet s a város egyes köreibe, nyilvános helyeire, Kereskedelmi Testületbe, Polgári Körbe, kávéházba vitte őket, még hóditás céljából a tánciskolába is behúzta a társulat szépfuját s igy sok emberrel megismerkedvén, sokakat megbiztatván csináltak propagandát egy uj, szerdán megtartandó előadásra. A színészek hangulata valami keserű optimizmussá olvadt át. De lelkesen csináltak propagandát önmaguknak. Kibérelték a Tátraszálló nagytermét és uj plakátokat nyomattak. Ismerkedtek, pertut ittak, barátkoztak, bizakodtak. Közben kiugrás Tornaijára, aztán ismét vissza. Szerdán este lett volna az előadás, szerdán délelőtt még egy jegy sem kelt el. Már keserűen legyintettek. Mosolyogtak. Nem szóltak egy szót sem. Aztán, mint annó száz évvel ezelőtt a csűrök és fészerek alá húzódó színjátszók, ha közönséget akartak: maguk mentek e! a jegyfüzettel kezükben. Kettőn mentek, nevetve, semmivel sem törődve, nem szégyenkezve. Mint két gyerek. — Hova menjünk? Talán a piaci kereskedőkhöz? És megindultak. Árulták a jegyeiket. Mindenki ijedten fogadta őket, mentegetőztek, vállat vo- nogattak. Már az ötödik házból jöttek ki, mikor Bcnde megáll és ir. — Mit Írsz? — A kifogásokat, ani’ket nekünk mondtak ... Aztán összemosolyog Czakóval és nagyot nevet a nyílt utcán. És olvasom egy noteszből: „Kérem szépen, nem jöhetünk, mert a kisfiam fürdik: mert a férjem elutazott; hiszen mi nem is tudtunk róla; já, pestiek, nini, tessék egy kis alma; kérem, az uramhoz menjenek; kérem, a feleségemet kérdezzék meg; lovat vettünk; nem megy a bolt; sok vásárlónk van; a cselédem megfázott" . . . — ... a nagyanyád felakasztotta magát — szól közbe Czakó és visszaerőszakolja a noteszt. Aztán hozzám fordul: — írd meg, hogy kultúrát csinálunk . . . És fáradhatatlanul mennek tovább. Tiz helyen két jegyet sikerült már eladniok. Boldogan csörgetik a koronásokat: — Lesz guba! Talán holnap el is utazhatunk. — Vagy a kalapodat hagyod itten! Egy ablakból zongoraszó. Felfülelnek. — Itt zenélnek! Bemegyünk. Pár percnyi türelem. Aztán Czakó kijön. — Laci, írd fel; „Most húzták injekcióval a fogamat." Itt ezt mondták . . . És a notesz telik. A két ember, akik egyszuszra gyerekek is, bohémek is, üzletemberek is, csak megy még egy darabig. Egy helyen sokáig időznek. Két jegyet vettek. Másutt biztosra ígérték. Mégis lesz hát valami — reménykednek. Bende Laci végül is megunja. — Pali, csináld te! Én nem megyek többé. Lesül a bőröm. Czakó is helyesli. Becsapják a noteszt, félbe- ,’agyják a körutat. Ahogy lesz, úgy lesz. Vagy porhanyósra főtt a publikum, vagy nem jön el. Főbbet nem fáradnak, se magukért, se a sokat emlegetett s meghurcolt kultúráért. Este mégis féligtelt ház volt. Minálunk. ilyenkor, nagyon szép. Az előadás megérte. Eleintén releszólt a fiatalság, később mindenki egyöntetűen nevetett, így csináljuk a színészetet s igy végezzük az uborkaszezont nálunk, anno 1925. Szombathy Viktor. rr Divat ©nagysága prágai fölvoisulása Forradalmi ujltásokat mutatott be a mintavásár reviije. Prága, szeptember 7. A prágai mintavásár vezetősége mint minden esztendőben, ez évben is megrendezte hagyományos divatbemutatóját. A bemutató vasárnap délelőtt a Varieté színházban folyt le, melyet ez alkalommal zsúfolásig megtöltöttek a sajtó képviselői, a divat változásaira éhes szakértők és közönség. A divatujdonságokat a kiállító cégek egy sikerült revü keretében adták elő. Egymásután vonultak fel a szebbnél szebb toi- lettek és ügyetlenül tipegő három éves babák, kecses sikleányok és sikkes manequinek mutatták be a pompázó ruháikat, szebbnél-szebb köpenyeket, ragyogó estélyi öltözékeket és drága szőrméket. Amint láttuk, a női divat teljes átalakuláson ment keresztül. A bemutatón egyetlen szűk egyenes ruhát sem lehetett látni. A harangszabás teljesen győzött, a szövetruháknál mély, lapos ráncok dominálnak. Estélyi ruhákat csodaszépen árnyalt crepe georgetteből, dús gyöngy és strasse hímzéssel láthattunk. A szörmekabá- tok nagyobbrészt megtartották az egyenes vonalat, harangszabást inkább az estélyi belépőnél vettünk észre. Érdekesek és a szürke és beigere szintdenitett perzsa és siel kabátok. A kabátok bélése teljesen azonos szinü crepe de chine s az elegancia megköveteli az ugyanolyan szinű ruhát is. Uralkodó szín a barnának vörösbe menő minden árnyalata, más szint úgyszólván alig látni az utcai ruháknál. Itt, ott mutatkozik egy levendula- kék szinü kosztüm. Az annyira kedvelt fekete ellenben újra előtérbe került, különösen az estélyi és délutáni ruháknál. A kalapok kicsinyek maradtak s érdekes, hogy most az annyira divatos élénk kék és piros szin teljesen hiányzik. Az antilopé cipőik helyét majdnem kiszorították a lakk és világos glace bőrcipők. A férfidivat nagy változáson nem ment . keresztül. Sok a kétsoros zakó, mely alsó részén nincs lekerekítve. Különös újdonság gyanánt mutattak be egy barna zakóöltönyt mély szmoking kivágással s mint a bemutató klüje gyanánt a pepita zakóöltönyöket. A férfi látogató öltöny maradt a csikós nadrág maringó zakóval. A sikerült divatbemutatót a legelőkelőbb prágai cégek rendezték és hü képét nyújtották annak a szeszélyes valaminek, amit divatnak nevezünk. ft.BaBoaBCiaBBaaaBBBBftBBaaBBstiBBBBBBBttBBBBRraaaiiaR^i 1 Dr. Borftvlca | ezelőtt Dr. Dausnmmi szanaiórinma i T%'r PrSíia !l„ i-eprava «l. “r1 | ■ ■ 41 Száz tiefcKfiv Keresi a milliós peoziiomlsHóhof Friediánder Frigyes beismerő vallomást tett — A pénzliamisitóbanda feje két év óta keresett régi pénzhamisító
