Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-30 / 220. (963.) szám

*

íiiiwiwiit i 'iniimiT i

Szerda, szeptember 3<L

A kétlelkű Prága

VenceLn&pi fölvomilás a Hradzsinba — Az ötvenéves lóvasut — Hogy éli ki magát a cseh nacionalizmus

Prága, szeptember 29.

Vasárnap és a rákövetkező Vencel-na- pon ünnepelt a főváros. A maga módja szerint. Az önállósághoz szabadított nép mit tehetne egyebet, — nemzetiségében éli ki magát.

Munkaszüneti nap nem midik el itten föl- vonulás nélkül- összeállnak, fölvonulnak, demonstrálnak, zászlókat és föliratokat hurcolnak végig az utcán. Bőven van mindig fölvonulás és bőven van nézőközönség is.

*

Vasárnap gyerekek vonultak föl. Tarka kép. Mintegy kétezer gyerek. A gyermeknyaraltatási akció központja vezényelte ki őket az utcára.

, Hangulatot akartak kelteni a gyerek- ■ fölvonulással a jövő nyári gyermeknyaralta- táshoz.

*

'Annál bán több volt, hogy a Délcsehországi Nemzeti Egyesület közvetlen utánuk [tüntetett 40 éves jubileum cégére alatt, — i.valójában: a németek jajkiáltásának kil'egyensulyozására. A német jajkiáltás az is- í kólák bezárása miatt külföldön is visszhangot vert. A Národna Jednota Severoceská gyorsan egy harcias ellendemonstrációt csinált.

Lovas és fegyveres lövészek, bárdokkal ^fölszerelt hentesek és határmenti fiókszer- vezetek emberei vitték a fölirásos zászlókat:

,A határvidéken nem laknak emberek, ott németek laknak!" hangzott az egyik.

„Követeljük a fürdők és a rendőrség államosítását!“ a másik.

Az egylet, amelynek bevallott célja a íjra tármenti vidékek elcsehesitése, a „cseh ^kisebbség" érdekeiért tüntetett.

Furcsa, de igy éli ki magát a fölcsepe- redett csehek friss nacionalizmusa. Nem ta- : nultak és maguk alatt vágják a fát.

*

Hétfőn a kétlelkű Prága szinte szimbó- Gikusan jelent meg az utcán. A szabadgondol- tkodó csehek és a klerikális csehek. Prága az '/ellentétek városa: a legszélsőbben természettudományi alapon állók és a legszélsőb- : ben vallásos alapon állók két táborából áll*

Három órakor kezdődött a Nemzeti Színháznál az elsők ünnepe.

50 éves a prágai lóvasut. Hozsannáztak a tudomány és technika haladásának.

A múzeumból előhozták a két ócska kocsit, amelyek először vonultak át Prágán ötven évvel ezelőtt- Földiszitették, fölvirágozták és kivontatták az utcára.

Előkerültek a régi vezetők is. öten. A régi, ötvenéves uniformisban.

Tipikus, jóarcu, öreg bácsik. Már jóval túl a hatvan-hetvenen.

Szóba állok az egyikkel:

— Bizony, régen volt, — mondja. — De . akkor nagy dolog volt az első lóvasut. Egy forint húsz krajcárt kaptunk egy napra.

Elviszik. Bemutatják őket feketeruhás uraknak- Filmgépek kattognak. A rengeteg nézőt rendőrök szorítják vissza.

Az öreg jubiláns megfogja a gyeplőt és másik kezével a féket. A kalauzok fölsz állnak és egy öreg ellenőr. A kocsit a minisztérium és a villamosvasuttársaság emberei töltik meg.

Fölkapaszkodom. Az első kocsi megindul a villamos síneken, át az első útvonalon, ahol ötven éve ment. A ló fölbukik. Sok az ember a kocsin.

A második kocsi is mozgásba jön. A sok villamos sin közt ennek a lova is fölbotlik. Nagynehezen megindulunkA két lóvasutat három, jubilánsokkal megrakott villamos követi: a ma.

Legvégül: — a holnap. Egy ragyogó, modern, szürke és réz villamos. Legközelebb ilyen kocsikat hoznak már forgalomba. Pazar kiállítású. Üresen megy, hivalkodva, szinte bosszantja, hogy ötvenéves ősét olyan lassan követheti.

A technika diadalán ujjong a tömeg és Itt érzi a jövőt.

*

A Vencel-tér előtt mennek a Orabenen, a Vencel-tér végén, Szent Vencel szobra előtt templomi zászlók alatt — a másik Prága.

Szent Vcneej napja van. A cseh véd- szent napja. Kiencszázkilencven éve ölték meg.

A fiatal Vencel herceget nagyanyja, Ludmilla nevelte. Anyja, Drahomira pogány asz- szony volt. Ludmillát megölette és fia nevében uralkodni kezdett. Vencel azonban rövidesen kijelentette az ország nagyjai előtt, hogy nem gyermek többé, maga fog uralkodni és nem engedi a keresztény törvényeket gyalázni.

A pogány országnagyok, Boleszláv öcs- csével az élükön, összeesküvést szőttek ellene és 935 szeptember 28-án orgyilkos módon megölték, ö Csehország védőszentje.

Páncélos koporsója a Hradzsinban van.

Oda indult a Vencel-szobortól a menet, az élen kék orolokkal.

Zsolozsmázó papok, vallásos énekeket

éneklő négyes sorok. Főképp sok-sok asz- szony. Levett kalapok, keresztet vető sorfal között, lassú tempóban indultak a Moldván túlra*

Az egyik menet elsietett észak felé, ez délnek indult.

Két más irányba halad a kétlelkű Prága: a tudományos szabadgondolkodó és a vallásos. • gy. d.

nagiiar Kálvária

cs $5 Mm teásig egu vezényszó miatt

Állást keres a lévai Cseh Béla, akit három évig ártatlanul tartottak börtönben „lázadás" miatt — „Ki fogja visszaadni az ifjúságomat és az egészségemet?"

— A P. M. H. tudósítójától. —

Pozsony, szeptember 29.

Egy pozsonyi családnál él most egy 24 éves magyar .fiatalember. Cseh Béla Léváról. Sápadtan, meggyötört fizikummal és hároméves súlyos börtönben összetört lélekkel jár a szobákban. Cseh Béla egyik áldozata az uj időknek és a demokrácia militarizmusának, akit egyetlen szó miatt négy évi börtönre Ítéltek ártatlanul és 33 hónapos fogság után most bocsátottak szabadon.

A megrázó kálváriájárás rövid története a következő:

1922-ben rukkolt be az akkor 21 éves Cseh Béla az 5. prágai műszaki ezredhez/' Léván lakó özvegy édesanyjával rengeteget küzdött mig leérettségizett és a budapesti műegyetemre került. Anyagi nehézségek miatt visszament Lévára. Itt kapta meg az egyetlen fiú a behívót. Az ezrednél a tiszti- iskolába vezényelték, de mivel nem tudott csehül, visszaküldték az ezredhez.

Az altisztek a lehető legkeményebben bántak vele. A szobaparancsnok a cipőjét tisz- tittatta a volt technikussal.

1922 május 5-én Síd káplár egy gyakorlatnál- rákiáltott:

— Bambula! (Tökfilkó!)

A fiú tiltakozott a hang ellen. Erre a káplár Mladtf főhadnagy elé vitte, aki a feszesvigyázban álló magyar fiúra ráor- ditott:

— Lé! lé!

Ezt a vezényszót, mely a csehszlovák szolgálati szabályban ismeretlen, az orosz legionisták használták. A szabályzatban a „k zemi“ vezényszó jelenti a régi „niedert"

természetes, hogy a fiú nem értette és állva maradt.

A főhadnagy megdühödve leütötte a fiút, aki a földre zuhant s mikor íelíá- paszkodott, töltetlen fegyverét védekezőig emelte maga elé, balkezével tartva a puska agyát,

amiből világos, hogy nem támadólag, hanem védekezőig tartotta a fegyvert.

Biróság elé került s tizenöt percnyi tárgyalás után a- prágai hadosztálybiróság négy évi súlyos börtönre Ítélte Cseh Bélát, aki a tárgyalást egyáltalán nem értette és kellőleg nem is védekezhetett.

Kegyelmi kérvényének és lévai városi tanács közben járásának nem volt foganatja. A szerencsétlen anya végül Freibeis Gyula dr. ügyvéd utján pörujitást kért és kapott. A pozsonyi hadosztálybiróság előtt rekonstruálták az egész jelenetet és megállapították, hogy Cseh Béla ártatlan.

Harminchárom hónapos fogság után teljesen megtörve hagyta el a börtönt az ártatlanul elitéit fiatalember.

Ideges és megviselt. Föl s alá járkál a szobában. Gyakran homlokához kap, mintha sötét kísérteteket akarna elűzni gondolatai

közül.

— Ki fogja visszaadni a fiatalságomat és az egészségemet?

— kérdi kétségbeesve.

Állást szeretne vállalni, azt mondja, minden állást elfogadna,

csak'hogy munkában felejthesse el, mekkora szenvedések között kellett neki megtanulnia azt, hogy az orosz légionáriusoknál a „lé" annyit jelent, mint „feküdj".

Fedák Sárihoz

három néma kérdési intéztem...

Lengyel Menyhért „Antón’á‘‘-ja a prágai német színházban

Prága, szeptember 29. 1

Fedák Sári Prágában! Fedák Sári és Molnár Ferenc... Az „Antónia" óriási sikere... Egy szóval: szenzáció! A német színház még bemutatók alkalmával sem mutathat fel tó'blás házat, mert sem Budapesttel, sem Béccsel nem mérkőzhetek. De hogy lejött Fedák Sári és vele a bécsi „Deutsches Volkstheater" emsembleja, a bemutató szenzáció volt és az est ünnep. Nekünk, prágai magyaroknak különös ünnep, mert tudtuk, hogy a németül játszó Fedák Sári a legrna- gyarabb művészetet fogja adni és ami rajta kivtil játszik, keret csak.

Fedák Sári tovább ment. Keretté kovácsolta Lengyel ügyes darabját, a „Táncosnő" pándánjiáit. Ami az ő első jelenése előtt, majd vele együtt és később nélküle a színpadon történik, bár olyan jól és stílszerűen is történik, mint Beer dr. németjeinek kifogástalan összjátéka, semmit sem jelent. Minden Fedálk Sárira volt beállítva és miikor a színpadon megjelent, a közönség egy csapásra érezte, hogy előzetes Ítéletében nem csalódott. Fedák az egész darabot, az egész estet, amely forró volt, az első szótól az utolsóig magára állította be. Lengyel nem tudta, amikor az Antónia alakját megrajzolta, hogy Fedák Sárit rajzolta meg.

A kettős Fedák Sárit: a magyar puszta gazdasszonyát, kinek nyelve orsómódra pörgött és a Ritz-szálló félvilági hölgyét, aki egymaga egy forró, démonikus, ezerszinü, mulatós, éjszaka meg test esi tője.^ Ez az éjszaka Fedák Sárii temperamentuma, Fedák Sári fenomenális, egészen különös művészete. A nézők sorában ültem és interjúra készültem a művésznővel. Mit tegyek fel első kérdésnek, gondoltam magamban és elhatároztam, hogy megkérdem:

— Miben különbözik a magyar színpad a külföldi színpadtól?

Ebben a percben jött ki Fedák. Porolt egy zsinórozott huszárral, a férjével, egy

kis húszéves fiúval, a cselédekkel. Egy pillanatra meg nem állt a nyelve. Uzsonnát parancsolt, terített, kenyeret szelt, vajat kent rá, sürgött-forgott —------íg

y adta meg játszva kérdésemre a választ:

— A magyar színpad a magyar temperamentum dinamikájában gyökerezik és ebben különbözik a külföldi színpadtól.

Földszagu, ősi energiájú dinamika, mely önmagát tompítja, csiszolja, kerekíti, de minden izében mindenkor életteljes. Sohasem „színház", mindig élet. Sohasem filozófia, mindig színpadi történés.

Mikor a függöny a második felvonáshoz felgördült, ezt kérdeztem:

— És tudunk mi, magyarok annyit, hogy ősi magyar puszta-mivoltunk a külföld előtt megállja a helyét? Kulturtényező-e a magyar színpad Európában?

Fedák Sári felelt. Az iménti puszta-sza- kácsnő-gazdasszony belépett a Ritz-szálló éttermébe: a nemzetköziségbe. Belépett,

széjjelnézett, anélkül, hogy valahová nézett volna. Beszélt, úgy hogy mindenki csak őt hallgatta, pedig önmagához beszélt. Francia dalt énekelt és az étterem Paris volt. Angol dalt énekelt és körötte London volt minden. A magyar kegyelmes, az angol kapitány, a pincérek, a cigány egyszerre egységgé kapcsolódtak, behódoltak neki, aki hol egy rózsát fosztott meg szirmaitól és a szárral pezsgőjét kavarta, hol a kegyelmessel emlékezett régi éjszakákra és közben az angol kapitánynak angolul és franciául dalolt... kivilágos virradatig korbácsolta a termet: a nő, a magyar nő, a középpont...

— Mi magyarok mindent tudunk — felelte második kérdésemre a második felvonással — csak akarnunk kell. Éppen a mi ősi magyar puszta-mivoltunk az, ami a fáradt Európának olyan megújhodási érték, mint az orosz írások, az orosz művészet. Mi mindazt tudjuk, amit a Föld tud: a szél, a virág,

a rét, a patak ... Mi magyarok még nem- vagyunk fáradtak, még nem merültünk el a nyugat intellektuabtásában. Mi még kezdet vagyunk, erő és ezért érték, kulturtényező es magyar színpad Európában.

És mikor harmadszor megkezdődött a Fedák-játék, ezt kérdeztem:

— Mi a kötelessége és célja a magyar művészetnek ?

Kissé fáradtan, kissé részegen jön haza a Ritzből — a pusztára. A gavallérok követik. Lehozzák a zenét is. Az angolt is. A kegyelmest is. Mindenkit. Virrad. Felvirrad a puszta napja és — a gazdasszony megtérítteti az asztalt. Körötte Európa: a budapesti nemzetköziség eszi a puszta kenyerét. És Fedák felel:

— Ez a kötelesség és a cél: a magyar

őrizze meg magyarságát a művészetben. A Ritzbe, Európába kirándulhat, de hozza le Európát a pusztára. Mert a magyar művészet ereje a puszta, a nép, a levegő. Látja, mindent tudunk: angolul, franciául, párisi démon és angol girl vagyunk: Sophoklestől

Hauptmannig minden alak, mert a puszta délibábja ezer alakot ölt és a m>i művészetünk délibábos művészet.

*

A telt ház nem hallotta az én néma kérdésemet, de látta Fedák Sári eljátszott feleleteit. A telt ház tombol a lelkesedéstől. És Fedák Sári tapsorkán közt felém hajolt és igy szólt:

— Voila!

*

Az előadás Beer dr. rendezésében kitűnő volt. Szilágyi dr. a „cigányprímás jeles zenekarával" úgy muzsikált, mint 36-ik Rácz Laci. Neubauer Pál.

Ötven magyar Mia May...

Hol maradt a balatoni filmfölvétel és sok negyedmillió összekuporgatott korona?

— A P. M. H. tudósítójától —

Budapest, szeptember 29.

A budapesti kislakásokban pár hónappal ezelőtt nagy álmokat szövögettek szép kis házmesterlányok, ábrándos hivatalnoknők és kis midinettek.

— Mia May leszek, Mia May leszek, — festették színesre maguk elé a jövőt.

A pesti lapokban Rosti Aurél a Metro- pol-filmgyár nevében hirdetéseket tett közzé. Ez okozta a nagy hűhót- A filmgyár megbízásából ötven széparcu, fess, fiatal és tehetséges hölgyet keres primadonnának és statisztának.

A hölgyek tömegesen jelentkeztek.

— Jól van, drágám — jelentette ki a nősorozó Rosti ur —, a gyár a Balatonnál fog fölvételeket készíteni. Szerződtetem Magát.

A hölgyek oda voltak.

— Hát, drágám, adjon most 250.000 koronát biztosítékul, mert, ugy-e, én nem ismerem magácskát.

És a szegény, ábrándos nők fizettek. A szépek is, a fiatalok is, a kövérek is, az öregek is. Rosti urnái kevesek tettek több nőt boldoggá. Rosti ur a csúnyákat és öregeket is megvigasztalta:

— Pompás lesz •.. magára is szükségem van — és bevasalta a negyedmillió biztosítékot.

Szövögették az álmokat a leendő film- stárok. Addig szövögették, mig elmúlt a nyár. Mondani sem kell, hogy a Balatonnál nem készült a Metropol-gyár fölvételeket csinálni, mert hiszen a Rosti-féle Metropol- gyár nem is létezett. Rosti ugyan azt mondja most, hogy gyár volt, csak fölvételre nem került a sor. De Rosti most sok mindent beszél, mert huszonnégy csalódott, megcsalt lány jelentette föl.

Csalásért. A tárgyalásra fölvonultak szegények. Sok szép. fiatal midinett, de sok erősen fejlett, öregedő nő is. A primadonnajelöltek szomorú sora terhelő adatokat szolgáltat Rosti ur ellen.

A szépeket nem is kérdezik, nem is bántják- Persze, ők jobban hihettek. Csak a csúnyákat bántják:

— Hát maga elhitte, hogy filmre kerül? Nem tűnt föl, hogy kissé élemedett nőket is fölfogadott?

És a Rosti védője is:

— Rostinak szüksége volt boszorkányokra és ezért kellettek a csúnyák cs a kövérek is ...

Sirnak szegények ... Nem lesz film, mozi, Mia May ...

A biróság Ítéletet hirdet:

— Tizenkétrcudbeli csalásért ötévi fegy- báz... Haza mehetnek.

Rosti mosolyog. A pesti kislakásokban ma éjszaka sírnak a szép kis házmesterlányok, az ábrándos midinettek és a csúnya, kövérkés nők is.