Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-27 / 219. (962.) szám

AZ IDŐ SODRÁBAN Irta: Schöpflin Aladár Egy budapesti 1 vp most napról-napra közli Sohratt Katalin, a lilrneves bécsi színésznő rész­letes életrajzát- Szenzációnak készült ez az irás- mü, az embereknek Marion Delorme, Madame Pompadour, Du Barry grófnő és egyéb fejedelmi kurtizánok emléke jár az eszében, diszkrét udvari titkokat, pikáns intimitásokat szimatolnak — és csalódnak. Schratt Katalin életrajza egyáltalán nem szenzációs. Egy igen teheséges és kedves színésznő életrajza, aki emellett egy hatalmas uralkodónak a barátnője is volt majd egy egész életen át. Ez a barátság azonban nem bővelkedett Szenzációs részletekben, Ferenc József nem volt XV. Lajos és Katalin asszony nem volt Pompa­dour. Barátságuk csaknem azt mondhatni, polgári volt. Az uralkodó nem volt a szenvedélyek em­bere. Neki ez a barátság nem valami végzetes szerelem dolga volt, nem is heves érzékek csilla­píthatatlan vágya. Mindössze kellett neki egy bájos és finom asszonyi teremtés, aki egy-egy órára ellensúlyozza uralkodói életének sivársá­gát, elfeledted gondjait és egy kis napfényt, egy kis meleget visz bele napjai egyhangúságába- Katalin asszony a derült pillanatokat jelentette komor, teljesen az uralkodásnak szentéit életében. Alig volt még egy uralkodó a világtörténet­ben, 2ki annyira teljesen és kizárólag uralkodó lett volna és semmi más, mint Ferenc József. Nem volt semmi különös passziója. Egyszerű életmód­jában ami luxust kifejtett, az nem volt az ő kíván­sága, hanem uralkodói reprezentálás. Mindenben mértéktartó volt. Nem érdekelte a konvenciónál jobban a művészet, a zenét inkább tűrte, mint szerette, az irodalom iránt közömbös volt, soha nem lehetett arról hallani, hogy egy könyvet el­olvasott, egy írót szeretett. A tudomány iránt épp oly közömbös volt, soha nem adta spontán jelét, hogy egy tudományos felfedezés vagy eszme föl­lelkesítette volna. Legnagyobb öröme a vadászat volt, az egyetlen szórakozás, melyet szeretett.' Élete nagy szenvedélye az uralkodás volt- Ennek áldozta napjait reggeltől estig, ebben oldódott fel lénye egészen. Soha nem fáradt bele az uralomba, a velejáró apró-cseprő ügyekbe, súlyos gondokba. Sorscsapás annyi érte, mint kevés más embert, de ezek sem vették el a kedvét, nem törték meg akaratát, fia, felesége rettentő halála után egy-két nappal már megint ott ült az Íróasztalnál és intéz­te rendületlenül a dolgait. Tudott is uralkodni, olyan tekintélyt tartott, amelynek ellentmondani senkinek eszébe sem jutott- Két úgynevezett alkot­mányos állam állt hatalma alatt, de mindig az ő akarata érvényesült. Hűvös temperamentum volt, soha nem vetette le az uralkodói palástot, melyet a lelkén viselt, soha a vére el nem ragadta, impulzusnak nem en­gedelmeskedett. Egy kis meghittség, egy kis me­legség és közvetlenség azért neki is kellett. Férfi volt ő is, nem tudott élni a női puhaság, simulé­konyság és báj nélkül. Csak akkor volt igazán és kizárólag ember, amikor Katalin asszonnyal idő­zött- Ugylátszik senki, még családtagjai sem lát­ták olyan intimen és melegen, mint ez a rendkívül szép, finom tehetségű és különlegesen bájos szí­nésznő, aki színpadon és életben egyaránt a híres bécsi asszonytipus ideálját valósította meg. Bizal­mas együttlétükben két igazi bécsi ember voltak ők: az előkelő osztrák katonatiszt és a szép bécsi asszonyka. A császár java korában levő férfi volt, Katalin szerelemre érett fiatal asszony. De barát­ságuk mégsem volt lobogó láng, csak csöndes, melegítő parázs. Zavartalan kedvességben éltek és együtt, zavartalan meghittségben öregedtek meg. ■Katalin asszony okos volt. Nem voltak ambí­ciói. Nem akart a világtörténelemben szerepelni. Nem keresett politikai befolyást, politikai nézetei talán nem is voltak, különben is jól tudta, hogy nyakát szegné, ha beleavatkozna a birodalom nagy dolgaiba- Az udvari intrika finom szövevé­nyei körülhálózták, szívesen résztvett szövésük­ben, de sohasem politikai célokból, neki mulatság volt ez a kis intrika, alkalom eszességének kimu­tatására, a pozícióját is erősítette vele, de minisz­tereket és pártokat buktatni és uralomra segíteni, ez a becsvágya sohasem volt. Szeretett prote- zsálni, mert jó szive volt, szinésztársain segíteni, szegény emberek ügyes-bajos dolgain lendíteni — csak ennyi befolyást keresett az államügyekre. A nagy francia kurtizánokról a forradalom s utána a történelem is kimondta, hogy ők voltak a francia állam gazdasági tönkrejutásának főokozói. Katalin asszonyról a rágalom sem mondhatna annyit sem, hogy anyagilag terhére lett volna akár az állam, akár az uralkodócsalád vagyoná­nak. Fejedelmi barátja ellátta a finom kényelem minden eszközével, de sohase pazarló módon. Ezt az okos és derék Katalin asszony el se fogadta volna. Alapjában szerény igényű volt és mérték­tartó. A császári Bécs tudta- életének minden inti- mFását, évtized-:', a át folyton figyelték, érdek­lődtek iránta, beszéltek róla, de sohasem volt h'»re pazar luxusának vagy extravagáns költeke­zésének. Rendes bécsi asszony volt, aki szereti a szép ruhát, a finom eledelt, elegáns és kényelmes lakást, a szép élet más eszközeit, de a maga lehe­tőségein belül takarékosan, beosztással él. A rang sem csábította, nem akart pompadouri pozíciót az udvarnál, nem versengett senkivel, nem akart más lenni, mint finom, elegáns színésznő, a maga típu­sának legszebb példánya. Semmiképpen sem volt sznob. Nagyon jól tudta, hogy Ferenc József előtt az udvari etikett szentség és nem tett kísérleteket arra, hogy ezt a szentséget megtörje. Rosszul is járt volna, ha ezt megkísérli. Ferenc József nem volt az az emberf aki megtűr valami befolyást, akár asszonyit is, maga fölött s Katalinhoz nem fűzte szenvedély, mely elgyöngitette volna vele szemben. Katalinnak az volt az ereje, azért tudta a császárt mindvégig magához kötni, mert jól is­merte, biztosan .tudta, mit lehet vele csinálni, mit nem és sohasem próbálta átlépni azt a bűvös kört, melyet a császár barátságiik köré vont. Művésznő volt, nemcsak a színpadon, hanem az életben is, az emberismeret művésznője és a tapintat művésznője. így aztán zavartalan volt a barátságuk, nem voltak nagy nekilendülései, de válságai seim. Nem voltak forró órái, de minden órája meleg volt. London, szeptember 26. A Daily Tele- graph jelenti Tokióból: Az orosz diplomáciai delegáció megérkezése Tokióba azonnal konfliktust idézett elő Japán és a Tanácsunió között. A japán kormány a megérkezéshez több mint ezer rendőrt vezényelt ki. Előző­leg ezernél több kommunistagyanus egyént fogtak el. Azokat is letartóztatták, akik a bolsevik Kassa, szeptember 26. (Saját 'tudósitónktól.) A kassai ke.resz- tényszociallista szakszervezetek sikerült nagygyűlést rendeztek csütörtökön délután a Katolikus Legényegyesület nagytermében. Fleisdimann Gyula dr. kimerítően foglalko­zott a belföldi és a világgazdaság súlyos helyzetével. A materializmus mindenkit igába hajt s a kenyér gondja egyre nagyobb. Az em­berek idegei felmorzsolódnak a létért való nagy harcban. Az egyik oldalon a kizsákmányolás áll, amely nem törődik mással, mint a nyereség­gel. A másik oldalon a forradalom, amelyet Moszkváiból irányítanak. A harmadik irány­zat a keresztényszocializmus, amely vissza akarja téríteni az emberiséget az erkölcsi alapokhoz. A keresztényszocialista mozga­lom nemzetközi jelentősége napról-napra Budapest, szeptember 26­(Budapesti szerkesztőségünk telefonje- lentése.) A kommunista-puccs ügyében foly­tatott nyomozás során kiderült, hogy a szervezkedés szellemi vezérlet az osztrák határ közelében fekvő Péíería községen keresztül idősbb és ifjabb Pin­tér János földmivesek segítették Ma­gyarországba. A két gazda a kommunisták átszökteté- sével Üzletszerűen foglalkozott, mert szolgá­lataikért jó árt fizettek. Pintéreket a rend­őrség keresi. Tegnap este kezdték meg a rendőrség fogdájában lévő kommunisták kihallgatását. Elsőnek Rákosi Mátyást hallgatták ki. Zömök, dús, kuszáit hajú, szigorú nézésű ember a volt népbiztos. Homlokán kis seb­forradás helye látszik, egy oroszországi autószerencsétlenség következménye. Orra merészhajlásu sasorr. Egyenesen, merészen áll a kihallgatást vezető rendőrtanácsos elé. Cinikus, minden- mindegység rí le arcvonásairól, csak akkor rándul lelkesebbé arckifejezése, amikor esz­méiről beszél­— Élnek-e szülei? — hangzik az első kérdés. — Nem tudom — mondja Rákosi —, nem is érdekel. Engem csak az eszme érdekel, amely­nek szolgálatába állítottam egész éle­temet! — Nem félt visszajönni Magyarországba, holott tudta, hogy felségsértés, gyilkosság, személyes szabadság megsértése és egyéb súlyos bűncselekmények gyanúja miatt kö­rözik? — Mindennel tisztában voltam! Tudtam, hogy balsiker esetén az életemmel játszom, mert nem cserélnek ki oroszországi foglyok­kal. Nincs ott már senki kicesrélendő. Eddig ötször voltam Magyarországon: kétszer Budapesten, háromszor pedig a vidéken. A budapesti rendőrség nagyot fejlődött az A dolgok és személyek ma még tulközel van­nak hozzánk. A kép, melyet az életrajz erről a barátságról ad, talán még kissé retusálva van. Az egészen intim dolgokról ma még nem illik beszel­ni. De fővonásaiban ez a kép egyezik azzal, ame­lyet még a császár életében a közvélemény, a pletykás és kiváncsi Bécs köztudoauása rajzolt Katalin asszonyról s aligha fog valaha is lényege­sen megváltozni. Katalin asszony mindig az a finom, bájos és bölcs asszony marad az emléke- * zetben, amilyennek a mi korunk ismerte. követséggel beszélni akartak. Az orosz delegáció tagjait a szállójukban valósággal foglyok gyanánt őrizték. Ilyen fogadtatásra a delegáció vezetője kijelentette, hogy Japán nem respektálja a diplomáciai képviselet legelemibb jogait s ezért nem látja semmi értelmét annak, hogy továbbra is Tokióban maradjon. Tegnap az egész misszió rendkívül- szigorú rendőri fe­dezet mellett elutazott Japánból. növekszik. A kormány elhanyagolja a m-un- káskérdést. A választások közelednek s a munkás­ságnak az ellenzéki pártokhoz kel! csat­lakoznia, ha élni akar. Az uj parlamenttől követelnünk kell a munkanélküli segélyezés revízióját. Ezután a kassai keresztényszocialista munkásság helyi sérelmeivel: (állampolgárság, munka- nélküliség, munkásbiztositás) foglalkozott. Beszédét a munkásság nagy lelkesedéssel fogadta. Ványai István a szakszervezetek feladatairól és hivatásáról beszélt szlovák nyelven. Szemléltetően vázolta, hogy az ön­tudatos munkásnak minő kötelességei van­nak a szakszervezetekkel szemben. Részle­tesen ismertette a keresztényszocialista szakszervezetek Keletszlovenszkon kifejtett működését és a kassai szakszervezeti irodá­nak kifejtett tevékeny munkásságát. utóbbi időben, ez előtt kalapot kell emelnem. Csak azért érzek kis Ielkiismeretfurda- lást, mert nem dolgoztam elővigyázato­sabban. Többet nerm mondok. Fölvilágositást nem adok, nem akarom az eszmét elárulni — s ekkor föl villan a szeme. Tudom, hogy hulla leszek nemsokára, nem akarok egyúttal erkölcsi hulla is lenni. Legföljebb észrevéte­leket teszek az egyes vallomásokra nézve­— Idejövetelünk célja — feleli a követ­kező kérdésre — az volt, hogy Budapesten szélesebb körben megszervezzük a propa­gandát. Moszkvában megalakítottuk a ma­gyarországi kommunista pártot s most az eszme tényleges megvalósítására töreked­tünk. Augusztus folyamán valóban tartottunk kongresszust Kun Béla elnökléséve! Becsben. A kongresszusról senki sem szerzett tudomást, mert ugyanabban a helyiségben tartottuk, ahol az eszperan- tistáknak volt nagygyűlésük. Kun Béla a magyar határig személyesen kisért e! s mikor elváltunk, szerencsét kívánt ne­kem. Pénzünk a szervezkedéshez állan­dóan volt, mert a bécsi szovjetképvise­letnek kötelessége folt számunkra bár­mikor dollárt és fontot kiutalni. A kihallgatást azután félbeszakították s ma délelőtt folytatták. Ugyancsak ma kerül kihallgatásra Weinberger is. Rákosi ma délelőtt sem volt hajlandó többet vallani. — Nem félek a haláltól, — mondotta. — Pillanatig sem reménykedtem abban, hogy újból Oroszországba kerülök- Tudom,’hogy tettemért kötél általi halál vár. Nekem mind­egy! A kommunizmus eszméit nem árulom el. Ha fizikailag meghalok is, legalább erköl­csileg, elvUrsaim előtt ne haljak meg! A kihallgatás és nyomozás még tovább folyik* mert a rendőrség újabb fontos adatok nyomában van, amelyek alapján újabb szen­zációs részletekre derül fény. 5 A cseh nemzeti szocialisták egyházpolitikái követelései Prága, szeptember 26. A cseh nemzeti szocialista párt parla­menti klubjának küldöttsége — a Ceské Slovo szerint — tegnap tárgyalt a minisz­terelnökkel, akitől Ígéretet kaptak, hogy a cseh nemzeti szocialista párt alábbi követe­léseit teljesíteni fogják. A csehszlovák Os pravoszláv egyház tagjai, akiket templom eltulajdoniftásáiért elitéltek, amnesztiát kap­nak. Az amnesztiát a legrövidebb időn belül kihirdetik. Törvényesen elismerik a csehszlo­vák és pravoszláv templomokban kötött há­zasságokat. A csehszlovák egyház épületei részére külön összeget irányoznak elő a költségvetésben. A kormány válaszolni fog a Bombera táboripüspök ügyében benyújtott interpellációra. Ezeknek a követeléseknek teljesítésével az egyházpolitikai kérdések első .részét tehát még ez a parlament intéz­né el. „Ki üldözi a gálszécsi főszolgabírót ?“ Rágalmazásért elítélték a Gazdovské Noviny szerkesztőjét — A P. M. H. tudósítójától — Kassa, szeptember 26. Fenti címmel a Gazdovské Noviny 1923 december 14-iki számában egy cikk jelent meg, amely azt állította Paíásíhy Béla dr. ügyvéd­ről, hogy a felek megbízása nélkül indít pereket és tesz fegyelmi feljelentést Bod­nár gálszécsi szolgabiró ellen. A cikk további részében a Hhnka-párt tagjait tolvajok és rablók szövetségének nevezte. Palásthy dr. becsületsértés miatt felje­lentést tett Vicha Frantísék, a G. N. szerkesztője ellen. Az ügyet ma tárgyalta a kassai tör­vényszék. Vicha a szerzőt nem akarta meg­nevezni a bíróság előtt. A gálszécsi közvéle­mény egyhangú megállapítása szerint a szerző csakis a gálszécsi politikai élet rossz szelleme, a zempléni á.l-Mussolini lehetett. E ü 1 ö p Dezső dr. ügyvéd, a sértett képvi­selője ragaszkodott a szerző megnevezésé­hez. A szerkesztő erre nem volt hajlandó. A törvényszék kihallgatta Oláh Mihály ta­nút, aki igazolta, hogy tényleg meghatalmazást adott Palásthynak fe­gyelmi feljelentés megtételére, mert a szolgabiró oly ügyben hozott ellene ha­tározatot, amelyben a szolgab.ró saját testvére volt a másik peres fél. Több tanú kihallgatása után a törvény­szék bűnösnek mondta ki Vicha szerkesztőt rágalmazás vétségében és 500 korona fő és 200 korona mellékbün­tetésre ítélte. A büntetés végrehajtását azonban egy­évi próbaidőre felfüggesztette. Szervezkednek a magyar nők Péchyné Bartóky Mária fölhívása mindenütt visszhangot ver — Számítanak az írók és művészek támogatására is A magyar nők megszervezésének ügye gyors tempóban folyik. Péchyné Bartóky Mária lelkes szavai komoly visszhangra ta­láltak minden magyar nő szivében. A ma­gyar nők — nagyasszonyaink példájára — a mai nehéz időben is segítségükre sietnek a férfiaknak, hogy teljesítsék az idő parancsát, amsly kötelességeket rak a magyar anyák vállaira is. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Magyar Asszonyok és Lányok Szövetségének alap­szabályait most dolgozzák ki. Remélhető, hogy a nőszövetség rövidesen megalakulhat. A nőszövetség tömörülésében benne kell lenni vallásfelekezeti és társadalmi osztály­különbség nélkül minden szlovenszkói és ru- szinszkói komoly magyar nőnek, a tömörü­lés helyi szervezetét meg kell majd alakítani mindenütt, ahol egy maroknyi magyarság cl együtt, ahol a magyar nő tiszteli anyái szent emlékét. Több írónk keresett föl meleg sorokkal, amelyben a mozgalom mellett csinálnak pro­pagandát. Az egyik megemlíti, hogy a moz­galom számit az itteni magyar irók és mű­vészek támogatására is, mert céljai közt sze­repel, hogy a magyar tehetségeket támogas­sák munkalehetőség nyújtásával és tanul­mányutak rendezésével. Ezúton is kérjük íróinkat és művészein­ket, hogy ha a nőmozgalom lelkes szervezői segítségüket kérik, magyar lovagiassággal álljanak be tehetségük szerint a magyar nők megszervezésének nemeslelkü Jámogatói közé. Hisszük, hogy ezt a magyar tehetsé­gek nem is fogják megtagadni. Orosz-japán diplomáciai bonyodalom A tanácsunió újonnan érkezett követségét a japán kormány rendőri őrizet alá vétette, mire a misszió elhagyta Japánt — Több mint ezer japán kommunistát letartóztattak A munkásságnak az ellenzéki pártokhoz kell csatlakoznia Flefcchmann Gyula dr. beszéde a kassai keresztényszocialista szakszervezetek gyűlésén Rákosi Mátyás tudja,' • h©sr akaizféla vár rá Eszmélt nem hajlandó elárulni, mert el akarja kerülni az erkölcsi halált — Keresik a pé­térfal kommunista liferánsekat Vasárnap, szeptember 27. _

Next

/
Thumbnails
Contents