Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-03 / 198. (941.) szám

41

Csütörtök, szeptember 3A mm nyelv FoiisárUl fis annak eteti

A P. M.H. 930. számában „Legyünk nyelvben, is jó magyarok11 címen megjelent cikket sokan igaz megelégedettséggel fogadtuk. Szükségét éleztük már ugyanis annak, hogy valaki a müveit magyar közönség figyelmét ráterelje arra a veszélyre, mely nyelvünk tisztaságát fenyegeti. Mi is régen tapasztaljuk ezt.

Csakhogy ez a tapasztalat nem uj ám. Vissza- nyulik az az utolsó két-három évtizedre. Sőt — különösen a világháborút közvetlenül megelőző evekben — már úgy látszott, mintha valamely tervszerű következetesség volna a magyar nyelv megmételyezésében. Ez a tapasztalás már akkor is bántó, bosszantó, elszomorító volt. Mennyivel inkább kell tehát, hogy aggodalommal töltsön el minden igaz magyar lelket most, amikor magyar iskoláink sorsa egyre válságosabbra fordul és ezt a válságot nemcsak az ádáz politika, hanem még a magyar szülők könnyelmű, sőt nemzetietlen megalkuvása is súlyosbítja és sietteti, akik — mint némely lévai magyar iparos, de még református gazda is — gyermekeiket a szlovák iskolába küldik.*

Ez az aggodalom nem agyrém szüleménye s ha még igaz a nagy magyarnak szállóigévé lett mondása, hogy: „Nyelvében él a nemzet11, akkor vissza kell térnünk a tiszta magyarsághoz, miként Vozáry mondja. Ez azt jelenti, hogy meg kell tisztítanunk nyelvünket mindattól a tisztátalanságtól, amely most ellepi és meg kell óvnunk mindattól a káros hatástól, mely ezentúl ronthatja. Erre azonban csak akkor leszünk képesek, ha nyelvünk romlásának igazi okát vagy okait ismerjük.

És éppen itt kénytelen vagyok Vozáry egy tévedésére és fejtegetése egyik lényeges hiányára rámutatni. Az ugyanis, hogy sokat érintkezünk idegen nyelvüekkel és sok nem-magyar írásművet olvasunk, még nem a legelső oka nyelvünk romlásának. Mert aki csak magyarul szokott gondolkodni, annak magyar agyveleje az idegen nyelven elmondott vagy megirt gondolatokat magyarul, ön- tudatlanul is magyar alakba öltve veszi be, raktározza el és dolgozza föl. Ha nem igy volna, akkor Apponyi Albertnek, aki franciául, angolul és olaszul, no meg németül is szebben beszél, mint akárhány német, olasz, angol vagy francia: igen magyartalan nyelvű szónoknak kellene lennie. Idegen nyelvek révén valójában csak azok a silány magyar fordítások veszélyeztetik a nyelv tisztaságát, amelyek Crokerekkel és Courths Mahlerekkel árasztják el a kisebb igényű s a nyelvi hibák elsajátítására épp ezért nagyobb hajlammal biró olvasóközönséget.

A magyar nyelv igazi megrontója, amelyikről Vozáry megfeledkezett, a budapesti magyarnyelvű napisajtó volt. Ez a sajtó a múlt század 90-es évei óta a magyar nyelvet megfertőző csirák valóságos melegágyává vált. Hasábjait oly hírlapírók látták el, akik többnyire németül gondolkodtak, otthonról magyar nyelvérzeket nem hozhattak és ilyenre azokban a fővárosi körökben, melyekben forgolódtak, szert nem tehettek. S mert nem voltak képesek németül megfogamzott gondolataik .fámára rögtön megfelelő magyar kifejezést találni: ráfogták a magyar nyelvre, hogy hiányos, tökéletlen, a kor értelmi igényeinek meg nem felelő, hogy tehát fejlesztésre szorul.

Hozzáfogtak tehát a fejlesztéshez. A — sich einbilden — eingebildet — abbauen — Ausbau — unterstützen — sich ausleben — sich unterhalten — sich langweilen — einführen — in Aussicht stellen stb. mintájára faragták — ahogyan ők mondták: alkották — a beképzelni magának — beképzelt — leépíteni — kiépítés — alátámasztani — magát kiélni — mulatni magát — unni magát — bevezetni s behozni — kilátásba helyezni stb , a magyar fület sértő uj szé -.örnyetegeket. Szólamokat használtak, mint aminő a számitok rá - - örülök rá — várok rá — a vonatot lekésni — ki van zárva —■ kivettem a szándékát — kiöntötte a szivét előtte stb., stb. Divatossá tették a — pont ilyen — ez nekem olyan mindegy — olyan nem létezik — elég az azon és sok hasonló más ehijti németes kifejezést és szólamot. Gyártották a — letárgyalni — leközölni — lefolytatni és sok hasonló más, teljesen fölösleges uj szavaira1. Rövidesen: teremtettek olyan különleges, jellemző budapesti „zsargont", melyet a fővárosi közönség gyönyörködve és könnyedén bevett és terjesztett

A béke előtti Magyarország értelmisége a fővárosi sajtóból táplálkozott. A pajtáskodó kritikától istenitett, magét magyarnak valló, de csak magyar nyelvű modern fővárosi irodalom termékeivel elégítette ki szellemi igényeit. így aztán annak a magyar nyelvet rontó mételynek hatása elterjedt az egész országb .... Elterjedését többek között az a két körülmény segítette elő, hogy aki például németül tudott és gondolkodott is, az nem akadt fönn a szavak, a szófiizés németes voltán, snnak ez nem volt szokatlan és ezért nem ütközött meg rajta. Aki pedig nem tudott németül, az ezt a németességet nem vette észre; annak ez szokatlannak látszhatott, miután azonban a „magyar irodalom nagyjaitól11 hallotta, tehát szintén nem ütközött meg rajta, befogadta, magáévá tette. Ehhez természetesen némi könnyelműség és turáni közöny is kellett, amit magyar embernél sajnos könnyen megtalálhatni.

Vozáry nyelvünk romlásának másik okát abban véli felismerhetni, hogy elszakadtunk attól a testtől, melyben nyelvművelő és nyelvünk tisztaságára ügyelő szerveink vannak és hogy magunknak még nincsen olyan Intézményünk, mely ezzel

* Ennek szomorú következménye a magyar iskolák látogatóinak számszerűit való csökkenése ts ebből folyóan a magyar tanítók létszámának Jelentékeny apasztísa.

foglalkoznék. Azt hiszem fentebb szembeötlően igazoltam azt, hogy nyelvünk romlása nem mostani keletű. Tehát nem ez az elszakadás az oka. De a nyelv tisztaságára ügyelő, nyelvművelő intézmény hiánya sem. Hiszen a magyar nyelv romlása ezen intézmények létezése ellenére is Budapestről indult ki. Az ilyen intézménynek csak javító, gyógyító, de nem a bajt megelőző hatása és feladata lefut. De ha igy van is, föltétlenül szükséges, hogy a szlovenszkói magyarság ilyet itt megteremtsen.

Ezzel kimerítettem a magyar nyelv romlása okainak kérdését. Szeretném azonban Vozárynak a teendőkre vonatkozó tanácsát még kettővel megtoldani. Az egyik a magyar olvasóközönségnek szól. Kerülje a magyar fordítású idegen regényeket! Kerülje a magyar nyelven „csinált", de helytelen magyarságu pesti irodalom erkölcsi és anyagi pártolását. Vegye elő helyettük az örökké ifjú Jókai és Mikszáth müveit! Vegye elő Herczeget, Gárdonyit, Csathót, Szemere Györgyöt stb., akik '3?. igazi magyarság hervadhatatlan babérkoszorus

Prága, szeptember 2Pár nap óta Prágában tartózkodik P á 1 y i Ede doktor, a kiváló magyar publicista, aki a magyar politikai újságírásban talán a legsúlyosabb talentumot hordja és mindig zseniális írásaiban merészen eredeti koncepciók bontoga- tója. A magyar zsurnalisztika gazdag galériájában egyike a legérdekesebb és legértékesebb fejeknek a Páiyi Edéé, aki csodálatosan magában egyesíti az örökifjuSág fanatikus, sokszor a szertelenségig föllobogó tiizét és a lehiggadt bölcsesség nagyszerű, mély judiciumát.

Nem akartuk elmulasztani a kedvezően kínálkozó alkalmat és fölkerestük a kitűnő sajtó- férfiút, akinek különben emlékezetes és az európai sajtóban nagy port vert Masaryk-interjujá- val messzebatásu szerep jutott szükebb históriánkban, — hogy megkérdezzük tőle, milyennek látja Magyarország gazdasági és politikai helyzetét. Pályi Ede nagyérdekességii és páratlanul jellemző erejű nyilatkozata alább következik:

— Két kérdést adnak önök föl nekem, az egyik Magyarország gazdasági helyzetéről szól, a másik pedig politikai viszonyainkra vonatkozik. A gazdasági helyzetről természetesen szabadabban nyilatkozom, mint a politikairól, mert egészen más, ha otthon vitázunk politikai kérdéseinkről, vagy ha külföldön beszéltünk róluk.

— A gazdasági helyzetről annál szívesebben beszélek, mert módomban van valóban kellemes húrokat megpendíteni. Körülbelül egy negyedéve annak, hogy a pesti lapokban elkezdtem optimista gazdasági cikkeket írni, amelyeket egy ilyen cimü cikkel vezettem be:

„Tizenegy év óta először írok opíimisz- tikus gazdasági cikket."

— Az optimizmusra a következő indokaim voltak:

— Először: akkor mondta nekem Búd János pénzügyminiszter és Popovi ts Sándor, a Nemzeti Bank elnöke, hogy

még ez év folyamán lényegileg elintézik a valutarendezést.

Ennek tényleg nincs is akadálya, mert a valutarendezésnek három főföltétele van. Egyik a gazdasági élet föllendülése, ami az exportban is megnyilvánul. A másik az államháztartás rendezettsége. Harmadik a Jegybank kibocsátott jegyeinek aranyéríékü fedezete. Ez a három föltétel adva van. Már hónapok előtt előrelátható volt, hogy nagy termésünk lesz, ami okvetlenül egyensúlyba fogja hozni nemzetközi fizetési mérlegünket, ha a nagyobb termés nagyobb exportjához hozzászámítjuk a nagyobb termés folytán keletkezett bizalom alapján Magyarországba befolyandó külföldi aranykölcsönöket. A valutarendezés másik föltétele, az államháztartás rendezettsége ebben a pillanatban e! van érve. Ugyancsak el van érve a Jegybank kellő aranyfedezete !5.

Sőt úgy az államháztartásra, mint a Jegybank fedezetére azt kell mondanunk, hogy szinte sok is van a jóból. Az államháztartás ugyanis ahelyett, hogy a .szanálási kölcsönből elköltött volna száz millió aranykoronát deficitpótlásra, több, mint kétharmadrész- annyi fölösleget eredményezett, amit az adózók, illetve a drágulásban a fogyasztók erősen megéreznek. A Jegybanknak is 20 percent aranyfedezetet ir elő a törvény, ehelyett a valóságos bankjegyforgalomnak 80 percentjét fedezi, sőt volt olyan hét ebben az évben, amikor 100 percentjét fedezte a Nemzeti Banknak valóságos aranyéríékü tartalékja. Ezt pedig csak hJtelmegszoritással érte el a Jegybank, amit megérez a termelés és a forgalom.

— Másodszor: az optimizmusnak másik döntő oka, hogy az eddigi pénz- és hiteldefláció után

olyan nagyméretű tőkebeáramlás fog a legközelebbi évben közgazdaságunkban

nyelvmüvészei.

Másik tanácsom, vagy inkább kérésem a sz-lo- y diszkói magyar Íróknak — beleértve a hírlapírókat is — szól. Arra kérem őket én, öreg ember, aki az Írás termőföldjén nem termelő, csak szerény fogyasztó vagyok: ne engedjék soha, hogy eszméik és érzelmeik hatalma annyira felülkerekedjék bennük, hogy azok betűben való megnyilatkozása csak édes magyar nyelvünk tisztaságának rovására történhessék. Gondolják meg, hogy ha legkimagaslóbb szlovenszkói magyar költőnk csak egyszer is „lekési ,a vonatot", egy másik, nemkülönben kiváló Írónk pedig hagyja, hogy egyik alakja, a könyvelő „unja magát", akkor a közönség ezeket a figyelmetlenségből eredt botlásokat az irodalom, mint legfőbb itélőszék által szentesitettnek nézheti és utánozni fogja.

Már pedig úgy nekünk szellemi fogyasztóknak, mint nektek termelőknek közös szent kötelességünk, hogy magyar nyelvünket mint valami öröklött családi kincset a maga sértetlen tisztaságában hagyjuk utódainkra. Karaíiáth Jenő.

lefolyni, amelyhez hasonlót egyetlen

békeév sem tudott fölmutatni.

Bethlen István gróf Géniből egyelőre 30 millió aranykorona fölhasználására hozott engedélyt, de ez az összeg részben az állam fölhalmozott készleteiből, részben a még megszerzendő további genfi engedélyezésekből még ebben az évben föl fog rúgni 100 millió aranykoronára. 50 millió aranykoronát a városok kapnak kölcsön. Három hónap előtt számította ki nekem egy bankvezér, hogy már addig is körülbelül 150 millió aranykorona rövidlejáratu hitelt hozott be az országija a magánérdekeltség. A most folyó költségvetési'évre nyugodtan számíthatunk legalább 150 millió aranykorona további beáramlásra. A többtermelés export- értékéből legalább 500 milliói lehet számítani, ami produktív tőke gyanánt fog belekerülni a közgazdaságba.

Ezek a számok megközelítik az egymil- liárd aranykoronát, arai viszont közel 15 billió papirkoronát jelent.

Ez oly hallatlan mértékű megtermékenyítés, amitől nyugodtan várhatjuk Magyarország gazdasági ujraföiéptilésének megkezdődését— Természetesen nem szabad szemet- hunyni a bajokról sem, ilyen például a nagy adó, amit azonban fokozatosan le kell és le is fognak szállítani, mert elég az állambevétel, a másik baj a drágaság, ami azonban fokozatosan szintén le fog szállani a következő indokokból: a) A termelés fokozása folytán nagyobb lesz az árukínálat, b) A kereskedelmi szerződések várható megkötése nyomán a vámok leszállítása olcsóbbitani fogja úgy az importált, mint az otthon készült árukat, c) A nagy tőkeáramlás folytán a kamatláb is erősen le fog szállani, ami ol- csóbbitván a termelést, olcsóbbitani fogja az árukat- Végül és ez a döntő, d) a munkásoknak és a vállalkozóknak kellő keresetük lesz, keresetük arányba jön az áruk áraival és igy nem fogják érezni a még meglévő drágaságot. További baj a hitelhiány. De ez is meg fog szűnni, mert az általános keresetlehetőségek mellett az emberek megint hitelképesekké válnak és elég tőke állván az országban rendelkezésre,

a hitelélet újra ki fog fejlődni.

— Nem szedem tovább pontozatokba az optimizmusra jogosító szempontokat, mert hiszen tulajdonképpen már fölsoroltam őket. Ilyen szempontok: a kamatláb fokozatos leszállása, a hitelélet fokozatos kifejlődése, a munkanélküliség fokozatos megszűnése úgy a vállalkozóknál, mint a munkásoknál, a drágaság fokozatos megszűnése;, ezek mind biztosan bekövetkezendő momentumok, amelyekre rá lehet épiteni a ránk következő gazdasági esztendők prognosztikonját.

— A politikáról szintén lehet kedvezőbb képet festeni, mint aminőt lehetett volna az előző években, de akármennyire késztet is az óvatosság, nem tudok olyan rajongó lelkesedéssel belenézni politikánk jelenébe és legközelebbi jövőjébe, mint amilyen erős a Intem gazdasági életünk föllendülésében. Politikai életünknek még mindig vannak súlyos tehertételei. Ilyen elsősorban

a széthúzás,

amely nem egyszerűen politikai pártok szerint osztja meg a közönséget, hanem élethalál ellenségekként is akarná az embereket és osztályokat egymással szembeállítani. Természetes, hogy a politikai és társadalmi ellentéteknek ez az élessége az utolsó időkben enyhült már, de a nyomai még mindig erősen meg vannak és nézetem szerint egészséges politikai élet, amikor minden párt más-más utón, egymással vitázva, de egymást el is ösmerve, keresik a haza boldogulását, csak akkor fog kifejlődhetni, ha az emberek nem fogják a másiknak a világnézetét a hazára nézve eo i.pso ártalmasnak és rombolónak tekinteni.

— A konkrét politikai helyzetről a következő jellemfestést adhatom:

— A magyar nép évszázadok óta az ellenzékiség politikai nevelését kapta. A Beth- len-kormány is érezhette ezt, de meg lehet állapítani, hogy

ma a Bethlen-kormánynak körülbelül az

a talaja van a váCSzíóközönségfen kifejezésre jutó nemzetnél, mint volt a rég? szabadelvű- és munkapártnak.

Mégis nagy a különbség. A régi kormánypártnak volt szabatosan körülhatárolt és a választóközönségben is pontosan fölismerhető rétegekből álló ellenzéke.

A Bethlen-kormány pozitive nem erősebb, mint a békeelőtti kormánypárt volt, de negative sokkalta erősebb azért, mert gyengébb az ellenzéke.

A régi függetlenségi pártnak erőteljes gyökerei voltak a nép körében. Az elégedetlen arisztokrácia, gentri, polgári intelligens középosztály a régi időkben össze tudott verődni erőteljes ellenzék} párttá. Most csak egy párt van, amelynek választói, rétegező- dését pontosan föl lehet ösmerni, ez a szociáldemokrácia, de ez számszerint és a polgárság ellenérzése folytán korlátozva van terjedésében és csak az ipari centrumokra szól. Itt volna a legitimisták irányzata, ezek azonban tökéletesen szerteszét vannak szakadozva- Egyik legitimista lap majdnem fajvédő irányzatú, a másik pedig ineggyőződé- ses kormánytámogató, ha nem is kormány- párti. A zsidók kezdetben majdnem egész tömegekben legitimisták voltak, de a legitimisták politikai módszerei, egyes kivételektől eltekintve,

úgyszólván teljesen eltávolították már a zsidókat a legitimistáktól.

A legitimisták olyan össze-vissza politikát követtek, hogy ma már a parlamentben is, de a közönségben is csak egyénenként és nem csoportosulva találhatók föl. A Vázso- nyi-féle demokrata párt természeténél fogva csak helyi jellegű, ha véletlenül össze is tudott hozni öt képviselőt. A Kossufh-párt néhány, csekélyszámu tagja szintén csak any- nyit jelent, amennyit ez a néhány képviselő a parlamentben és a sajtóban szerepelni tud. Megszervezett választóközönségük nincs- Van a parlamentben az ellenzéken egy kisgazdacsoport is, de ezek csodálatosmódon nem tudnak a földmivelő népnél konkurrálni a kormánypárti kisgazdákkal, akikkel pedig szintén aligha van megelégedve a saját választóközönségük. Van még az ellenzéknek többé-kevésbé tehetséges néhány tagja, de ezzel mindent kimerítettünk. Az ellenzéknek nincs egymással kapcsolódása, se közös programjuk nincs, sem pedig határozottan kifejezésre jutott és a politikai életben számottevő párt-, vagy egyéni programjuk nincs. A fölmerülő kérdésekben az ellenzék nem tud olyan álláspontokat elfoglalni, amelyekkel magukkal ragadnák a közönséget.

Itt van például a drágasági bizottság és itt van a szanálási harminehármas bizottság, ezeknek tárgyalásain az ellenzék oly kevés tehetséget tudott elárulni a kormányzat meg- birálása tekintetében, hogy a közvélemény ezeket a bizottságokat a régi jó sóhivatal utódaiként tiszteli és ünnepli.

Még a szociáldemokrata pártnak sincs programja.

Szocialista programot bevallottan nem üz, de tévedés azt hinni, mintha ezt opportunista okokból tenné. Ellenkezőleg ezt azért teszi, mert nincs szocialista programja. A bolseviz- rmist természetesen perhorreszkálja, de a bolsevizmus Marx tanainak gyakorlati kife- jezménye, Marx tanai pedig a tudományban épp úgy megbuktak már. mint a bolsevizmus gyakorlatában.

Amíg a németek uj szocialista programot nem fognak kigondolni, addig a magyar szociáldemokrata pártnak sem lesz programja.

— Bethilen István grófnak tehát níinestük á go s sok baja azzal, hogy az ellenzék nagy erőt tudna kifejteni a parlamentben, avagy nagy mozgalmakat tudna előidézni künn a közönségben. Egyébként is a házsza- bályrevizió kardcsapás nélkül kezébe adta a többségnek a parlamenti tárgyalások tetszésszerinti irányítását. Bethlennek tehát erősebb a pozíciója ebben a tekintetben, m\at valaha volt. A saját pártjából, vagy pedig párttámogatód köréből hallatszanak ugyan mozgolódások, de mulatságos megfigyelni, hogy

ezek mindig olyankor jelentkeznek, amikor Bethlen nincs a helyszínén.

— Meg kell érteni, hogy az egységes pártnak csak egy tucatnyi többsége van az összes többi képviselőkkel szemben. A kormány domináló helyzetét az hozza létre, hogy kívülről sok képviselő — igy a majdnem harminc tagból álló Zichy—Wolff- Ernst —Vass- Huszár-féle párt is — támogatja.