Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-27 / 219. (962.) szám

s A riisziiiszkOi politika DoszorKánguoiiQliál&i Tolongás a husosíazék körül Ungvár, szeptember 26. (Ruszmszkói szerkesztőségünktől.) An­nakidején megírta a P. M. H., hogy Hraibirr [ Konstantin cserbenhagyva a Clilybo rab-pár­tot, csehagrár vizekre evezett és egyetlen > ambíciója a kormányzói szék elnyerése. E híradásunkat akkor egy ungvári kor­mánylap éles hangon cáfolta meg, bár e cá­folatra egy másik kormánylap azzal feleit, hogy a P. M. H. cikkének adatait megerő- sitette. Hrabár Konstantinnak a Chlyborob-párt­ból való kilépésével és a csehagrár pártba való gravitálásával kapcsolatban a Chlybo- rob-pártban is válság tört ki. A pártot ugyanis eddig Volosin Ágoston és Bras- csajkó Gyula dr. jegyezték. E két cégjegyző azonban a múlt héten tartott pártértekezle­ten ketté vált és Volosin Ágoston egy uj párt, az „Orosz Nemzeti Keresztény Pánt* megalakításán fáradozik. Volosin e párttal kifejezetten katolikus politikát kíván folytat­ni és Srameket támogatja. Brascsajkó Gyula dr. azonban maga sem óhajt többé a Chlyborob-pártban vezérsze­repet játszani, hanem, amint egyik ungvári kormánylap jelenti, itt ab ár Konstantin pél­dáját követve, belép a csehagrár pártba. Ez­zel a Chlybo rab-párt tulajdoniképpen meg is szűnnék. A kettéválással kapcsolatban, minit politikai pikantériát emlegetik, hogy a cseh- agrárok részéről félretett Kaminszky dr. Volosin újszerű [pártjában mint társszerző fog szerepelni. Ezt a hirt azonban eddig nem erősítették meg. A cseh néppárt Volosin akciójával nincs teljesen megelégedve, mert nem hive az uj nevek használatának. Lehetséges tehát, hogy az uj páirtehievezés csak rövidéletü lesz, azaz holyan sorsra fog jutni, mint a Stéfán Ágoston dr. ujnevü pártalakitása, akiről ép­pen most jelenti a kormánysajtó, hogy a csehagrár párt vágrehajtóbizottságának leg­újabb tagja lett. Minden jel arra mutat tehát, hogy a po­litikai husosíazék körül való tolongás a vá­lasztások hírére fokozódott és a kis pártok lassan megszűnnek Ruszinszkoban is, hogy helyet adjanak a nagy pártok erőpróbájának. Az esetleges pártalakitások jelenleg csak arra irányulnak, hogy a magyar ellenzéki pártok esélyeit gyöngítsék. Meg is indult eb­iben az irányban az akció. A kormánysajtó­nak borzasztóan fő a feje amiatt, hogy ki­ket jelölnek a magyar ellenzéki listán és bő­séges tanácsadásokkal látják el a magyar­ságot. Az ütközőpont e téren Korláth Endre dr. nemzetgyűlési képviselő, akit a kormány kétségkívül erős és számbavehető ellenfelé­nek ismer, hogy oly széleskörű offenzívat indított ellene fizetett sajtóorgánumaiban. A magyar pártok azonban továbbra is biztos lépésekkel haladnak a megkezdett utón. A ruszinság körében sincs valami nagy biztonság, mivé! a Kártyák-féle földímves- szövetség napról-napra nagyobb teret hódit. E párt terjeszkedésének különösen a kom­munisták adják meg az árát, amennyiben az ellenzéki érzelmű ruszinság inkább a föld- mivesszövetséget támogatja. A választások közeledtének hírére kü­lönben nagy idegesség veri erőt a politikai Paris, szeptember 25. Magyar kérdés talán sohasem volt Franciaországban, csak osztrák-magyar kér­dés. Franciaország számára volt osztrák­magyar monarchia kezdettől fogva csak az­ért jelentett értéket, mert a dunai medencé­ben őrt állt Németország terjeszkedése el­len, sőt Franciaországnak hátvédjéül is szol­gálhatott. Ennek a gondolatnak még a hábo­rú alatt is; jobban mondva a háború ellené­re is igen eleven hagyománya volt a francia közvéleményben és a francia diplomáciában is. Ez a hagyomány azonban már kezdettől fogva viaskodott a nagy forradalomnak ama hagyományával, amely Bécsben az európai reakció és klerikalizmus központját látta. A háború kezdetén a csehek a francia radikalizmus és szabadkőművesség igénybe­vételével belekapaszkodtak ebbe a hagyo­mányba s azt olyan alaposan kiforgatták sarkaiból, hogy mire a háború véget ért, a Quai d‘Orsayról szinte teljesen eltűnt az a régi hagomány, hogy a dunai medence terü­letének egységes megőrzése francia érdek. A monarchiát tehát feldarabolták a wil- soni elvek alapján és a franciák ezt a közép- európai medencét szöröstül-bőröstül kiszol­gáltatták kis szövetségeseiknek, akik később megalkották a kisantantot. Jellemző azonban, hogy amikor Benes a kisantant diplomáciai alapjait rakosgatta, az egyik alapkövet a Quai d‘Orsay úgy állította be, mint ennek a régi hagyománynak az utódját: vagyis hogy majd ez az uj államszövetség a dunai meden­cét teljesen körülfogja és Németország keleti terjeszkedésének elejét veszi- Ezzel a gon­dolattal sikiült Beleseknek a francia diplo­mácia hozzájárulását megnyerni még a Laj­ta menti cseh-szerb folyosóhoz is. Ha a bé­keszerződések ezt a gondolatot végül el is ejtették, megtartották belőle a leggrotesz­kebbet: „Burgenladnak“ Auszriához való csatolását. A dunai medence egységének a gondola­ta a béketárgyalások zöld posztóján még is felvetődött. Nem a franciák, hanem a gya­korlatias gondolkozást! angolok részéről­hatóságokon, melyeknek exponensei és kö­zegei — pártállásuk szerint — hol a szociál­demokraták, hol a csehagrárok, hol a cseh néppárt szekerét igazítják be a nagy ver­senybe. A hatósági közegek e pártpolitikai állás- foglalása fogja különben a legnagyobb aka­dályokat gördíteni a egyes pártok szabad agitáció ja elé. ismert tervet vetette fel, hogy habár po­litikailag szét is darabolják a volt monar­chiát, annak gazdasági egységét mg kell őrizni. Ennek megvalósítását az angol diplomá­cia egységes vámterülettel vélte elérni. Az angol javaslat szerint Magyarország preferenciális vámszerző­dést kötőit volna Erdéllyel és a Bácská­val, de az uj Románia és az uj Jugoszlá­via többi részei ezen a vámkereten kí­vül esteik volna. Ugyancsak preferenciális szerződéseket kötött volna Ausztria Galíciával (de nem az uj Lengyelországgal) és Trieszttel (de nem Olaszországgal), aminthogy Magyarország Fiúméval, Horvátországgal és mind két ál­lam az uj Csehszlovákiával. Ez más szóval annyit jelentett volna, hogy a volt Felvidék fáit, Mármaros sóját, Petrozsény szenét pre­ferenciális vámtételekben vásárolhatta vol­na Magyarország­Ez. az angol javaslat azonban valóban nem valósulhatott meg, hiszen az uj államo­kon belül valóságos benső vámhatárvonalat vont. Olaszországnak a dunai medence kérdé­sének a megoldására megvan a maga terve. Ez az alapgondolat Olaszországra az, hogy minden olyan alakulást meg kell akadályozni a dunai medencében, amely az olasz érdekekre veszélyes lehet. Ezért küzd Mussolini diplomáciája Ausztriának Németországhoz való csatlako­zása ellen és ezért őrködik azon, hogy ezen a területen ne alakuljon ki olyan gazdasági alakulat, amely a szláv hege­móniát az Adria partjáig vinné. Olasz­ország a Duna völgyét a saját befolyása alatt szeretné látni. Ezért vetették fel Olaszország meg­bízottai már a béketárgyalásoknál, Porto Rose-ban és azóta is azt a tervet, hogy egységes preferenciális vámterületbe kellene egysiteni Olaszországot és az osztrák-magyar monarchia felosztásából keletkezett összes uj á'lamokat. Ez kétségtelenül nagyszabású terv s hatalmasabb gondolat, mint Benes kisantant- ja. A Cihigi palotában tisztában vannak az­zal, hogy egy ilyen tervnek legelszántabb elgáncsolod a Quai d‘Orsayn kell keresni. Franciaország, miután a Duna völgyét áren- dába adta a kisantantnak, kikötötte, hogy a végleges megoldásnál jelen akar lenni és se Olaszországnak, se legfőképpen Németor­szágnak területi és politikai növekedéséihez nem járulhat hozzá. A franciák az angol és az olasz megol­dással szömben ahhoz a tervhez ragasz­kodnak, hogy Ausztria, Magyarország Csehország között kellene egy prefe­renciális vámterületet létesíteni. Ez a francia terv egyébként már a bé­keszerződésekben is jelentkezik. A . trianoni békeszerződés X-ik kereskedelmi rész a 205. paragrafusban lemond a legfőbb kedvezmény jogáról abban az esetben, ha Ausztria, Ma. gyarország és Csehország között a béke- szerződések életbelépésétől számított öt éven belül preferenciális vámszerződések jönnek létre. Ez a határidő 1926 júniusában jár le és most cs©h-francia részről diplomáciai akció in­dult meg a határidő meghosszabbítása érdekében. , Ehhez a meghosszabbításhoz a magyar kormány természetesen nem járulhat hozzá és valószínű, hogy Róma sem. Franciaország a 205-ik paragrafussal és Ausztriának juttatott népszövetségi köl­csönnel igyekezett egy időre elodázni a du­nai medence kérdését. Csakhogy az esemé­nyek gyorsan nyargalnak és az osztrák kér­dés, már nagyon kezdi nyugtalanítani a fran­cia diplomáciát. A Quai d‘Orsay-n egyelőre még mindig ragaszkodnak a versaillesi szer­ződésnek a Németországhoz való csatlako­zást eltiltó paragrafushoz, mint minden diplomáciai akció alapjához. De azt mái kezdik belátni, hogy az osztrák-magyar-cseh Zollverein ne­hezen fog sikerűim. A francia Blum és a német Loebe talár már meg is állapodott a marseillesi szocialis­ta kongresszuson, hogy az önrendelkezési jog'elvének alkalmazása elé nem gördítenek akadályokat. De mintha egyes jobho’dali körökben is kezdenének beletörődni abba, hogy Ausztria csatlakozását úgyse lehet meg­akadályozni. A kérdés tehát érik és ezzel szemben a magyar közvéleménynek is állást kell egy­ségesen foglalnia. A magyar dipomácia két­ségtelenül rendkívül nehéz feladat előtt áll mert róla és néküle készülnek dönteni ebbei a fontos kérdésben. Ped'g ez a döntés év­századokra meg fogja határozni az egész Duna-medence és Magyarország sorsát is­Geszíessy Gyula. Anglia azt az érdekes és eddig kevésbé Franciaország és a dunai medence nagy problémája Angol koncepció Magyarország és az elcsatolt területek vámszövetségéről — Olaszor­szág harca a dunavölgyi hegemóniáért a szláv túlsúly ellen — Kuíbaes&tt az osztrák- magyar-csebszlovák vámszövetség terve — A P. M. H. eredeti tudósítása — Téli este Köd lepte be az ablakot, Éz a tél lehe már. Messze már a nyár, Messze még a nyár. Forró könnycsepp szemplllámon És lesz belőle jég. A tavasz messze már, A tavasz messze még. Leíiiggönyzöm az ablakot, Szemem Is hunyva már. . . . Már csak álom lesz a tavasz És álom lesz a nyár. S Falu Tamás. Kenyér Legenda egy képben. Irta: Egri Viktor. Személyek: Az ember. Az asszony. A gyerek. A szomszédasszony. A vándor. Reggel van. A gyerek a kemence padkáján gubbaszt: szomorú vézna kisfiú, törékenytestü s beteg. Gyenge napsugár tűz a konyha ablakára, lassan odakúszik gyerek lábához és sápadt aranyszönyeget torit eléje. Az anya az asztalnál varrogat. A gyerek (dideregve kinyújtja kezét): Hideg a nap is, anyám! Az asszony: Kendőt adtam rád, mi bajod még? A gyerek: Nem meleg a kendőd, anya. A nap is csak a szülét küldte , . . Hallod a suho­gást, anyám? Haragos angyalok fújják a trom­bitát! Az asszony (leteszi a varrást és ingerülten a gyerekre pillant): Ki fecsegte tele a fejed? Ostoba beszéd! A gyerek: Nagyapó mondta, hogy haragsznak az angyalok az emberekre, mert gonoszak. Ránk küldik a nagy vizet . . . Hol van most nagyapó, mikor jön vissza? Az asszony: Mondtam már, hogy nem jön vissza. Nagyapót eltemettük, mikor Julcsa né- nédnél voltál ... Itt a földön nincs nyugalom, itt csak munka, háború, civódás van, — drága a kenyér, drága . minden falat . . . Aki pihenni vágyik, azt magához viszi az Úristen. Elalusz­nak és kiviszik őket a temetőbe. Onnan nincs visszatérés. A gyerek: De éjszaka visszajön. Nagyapó is jött és elkergette ágyamtól a fekete kutyát. Megsimogatta a fejemet. Éjszaka nem félek, anyám. Az asszony (felveszi a varrást): Dolgom van, hagyj békén! (A Márla-kép alatt nagyot lobban a mécs lángja és hirtelen elalszik. Az asszony látja, de nem tölt friss olajat. A kisfiú szeme nedvesen csillog; didereg és rémület re- megtetj szivét.) Az ember (bejön és üres iszákját az asztalra dobja): Ezer holmi gazdátlan, mégis mondják, hogy semmijük sincs. Elvette a félelem az eszüket. Az asszony: Nem fogunk éhen halni . . . Beszéltél Istvánnal? Az ember: Nem voltam vele. Még éjszaka kiment a szekérrel a gátra. Ott hordja a földet és odahaza sir az asszony. Az asszony: Megnőtt a viz? Az ember; Rohanvást dagad, már katonák is jöttek a gátépítéshez. Az asszony (kitekinthet az ablakon): Persze, lm szakad a gát, idcfut az István a pereputtyával. Az ember: Attól uc félj! Az én házamban nincs hely, ezt megmondtam az asszonynak. Még ö vette zokon . . . Inkább vizbo öli a gye­rekeit, de ide be nem teszi a lábát, mondta . . . De a földdel baj van . . . nem adják! Az asszony: Majd máskép beszélnek, ha torkukon lesz a kés. István örülni fog, ha jól megfizeted a holdját. Az ember: Ostobaság! Kap 5 a földjére akár tiz vevőt is! Zsíros, áldott földek: fiz hold egy tagban . . . Jobb lett volna nem lemenni a faluba. Megdorgált a tiszteletes. Az asszony: Az öreg miatt? Az ember: Mit tud ő az öregről . . . Meg­dorgált, mert tétlen látott. Mondtam: csuzos a vállam a munkához és a lovakat is eladtam. (Csend. ember is kinéz az ablakon és meg­pillantja a domboldalon rohanó szomszéd- asszonyt.) Kidobom azt a nyelves teremtést, ha be mer jönni. Csak leskelödik és a száját kop­tatja. (Kint megint megkondul a vészharang, a zugás és a lárma nő és a szomszédasszony beront és keresztet vetve megáll az ajtóban.) A szomszédasszony: Atszakadt a gát és ma­guk nyugton vannak? Az ember (komoran elállja az útját): Hát szakadjon! ... Mi baja vele? Feljebb lakik mint én és nyavalyog. A szomszédasszony (kötőjét arcához emeli): ó jaj, mi lesz a szegény emberekkel lent?! Az ember: Csak, az ami öt esztendővel ezelőtt volt. Emberéletben nem esik kár. A jó­szágot és a bútort is megmentik. Néhány rozoga viskó összedől, — nem kár érti&. A szomszédasszony: Nincs szive, ha igy beszél, Az ember: Az én szivem a helyén van, de ne fusson utána, ki az eszemet kutyába veszi. A szomszédasszony (összecsapja kezét): ó jaj, az uram odalent van a gátnál. Mi lesz velünk! (Elrohan.) A gyerek (anyja szoknyájába kapaszkodik): Anya, úgy félek a nagy víztől! . . . Nagyapó mondta, hogy hozzánk is eljön egyszer. Az asszony: Hallgass!, (Megrémült kezek megint megrántják a harang kötelét, nagy fekete szárnyakon repül a rém: a vésziek rohan, mint a viz, mely áttörte a gátat és az ember hangosan felnevet.) Mit nevetsz?! Az ember (hangja vijjog, mint a keselyűé é: az asszonyhoz hajol): Szakad a gát. Istvánéi földje is viz alá kerül ... Ki tud menteni!? . . Tönkremegy a termés, el fog rothadni ... Ta­vasszal tatarozni akarta a házat. Az is összedül A viz alámossa. -­Az asszony (felcsillanó szemmel): Kimegy Amerikába és miénk lesz a föld! Az ember: Az öregről sem fecseg itt aztál senki többé. A szomszédasszony (beront és felkiált): A viz! Úristen, jön a viz! Az ember: Hallottuk mi is, hogy átszakadt i gát. A sopánkodással nem segít! A szomszédasszony (kezét tördeli): Elérti már a temetődombot, elárasztotta a sírokat Mennyi viz! . . . És hogy tépi, csavarja a ke­reszteket. Bontogatja a sírokat! Úristen, hát a holtaknak sincs nyugta! A gyerek: A viz! — látni akarom. Nagyapói (Ügyet se vetnek rá. A harang már nem szól a rohanó viz elöl riadt, halálravát emberek men­tik vagyonukat a hegyre.) A szomszédasszony: Nincs egy hete, hogs Lakatosékra rágyújtották a házat és a Deménj fiú késsel támadt az édes testvérbátyjára . . i Az Isten büntet! - < , Aztán múlt vasárnap meg­halt az öreg -----­Az ember (indulatosan az asszonyba fojtja a szót): Meghalt, mi gondja van rá? A szomszédasszony: Nem mondok én semmit Ki is hinné azt, amit a falu fecseg. Az asszony: Jobb lesz, ha a nyelvén vigyáz! (A szomszéd gazda szekere zörög a helyoldalon. Siránkozó asszonycsapat a nyomá­ban. A szomszédasszony egy darabig meredi szemmel kifelé kémlel, aztán jajgatva elrohanj Az ember: Mit akart Itt ez a némber? Ugj tesz, mintha kuka volna. Addig jár ennek is i szája, mig egyszer betapasztom. Az asszony: Csak azt ne! . . . Sokat teker­geti az öreg körül, talán beszélt vele, mikor uen láttam. Talán panaszkodott az öreg . .. Mól kibeszél valami csúfságot. Vasárnap, szeptember 27-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents