Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-22 / 214. (957.) szám
Kedd, szeptember 22. asfciüaa 5 Fedák is, Molnár is távolmaradt válóperük mai tárgyalásától A főtárgyalót október 14-ére napolták el — Molnár a válás okairól ’ — A P. M. H. tudósítójától. — Vándortáska Ruhavásár Tíz óra után megkapta a gazda a tiz mázsa Alizáért járó pénzt, a kocsmában áldomást ivott, aztán dolga végeztével nagy komótosan felült a szekérre. Kerekarcu kisfiú, már iskolásgyerek, lógatta mellette lábát a bakon és eleven szemével nagy áradással merült az ismeretlen város százféle csudáiba. A főtéren megállt a szekér és a gazda leszállóit. A ruhásbódék mellett falubeli asszonyok árultak pirosán mosolygó almát, hamvasbőrü besztercei szilvát, friss diót és szagos sző'llőt. A gazda szóbaálllt az asszonyokkal, aztán benézett az első ruMsbódéba. A vásáros kijött, felnézett a bakon ülő gyerekre, megmérte a tekintetével és már hozott is vagy féltucat kisruliát és kirakta őket a gazda elé. A kisfiú szive nagyot dobbant, a szája kinyílott, úgy bámult, a lélekzete majd elállt a csudái attól. Végignézett magán, kicsit kopott ünneplőjén, kipirult arccal apjára pillantott, végig- csuszott a bakon és nagyot csuklott. Egészen beleremegett az izgalomba. Arról, hogy ma uj ruhát kap, tegnap szó sem esett a szülők között. — Na, szállj le, Pista! — szólt az apa és a kisfiú már ugrott is, majd végigesett a kövezeten, kicsit meg is ütötte a térdét, de csak nagyon halkan szivogatta a fogát. Zöldesbarna ruhát választott az apa, éppen olyan kockásmintájút, amilyent Pista már régen kívánt magának. — Finom, hercig ruhácska, igazi briinni posztóból van, kérem . . . úgy áll rajta, mintha xá- öntötték volna — dicsérte a boltos a portékát és ügyes, Tavasz mozdulattal úgy fogta meg a kabát hátát, hogy elül ránc nélkül a testre simult. Kicsit bő volt a kabát ujja, kicsit hosszú is és lötyögős, de éppen igy van rendjén, mert hát nem egy esztendőre szól ám a ruha! Majd belenő a fiú. A nadrágot csak úgy odaállították a kisfiú lábához, az mindenképpen megfelel . . . — Mit kóstál? — kérdi lassan a gazda. — Száznegyven — hadarja a boltos. — Nagyon olcsón számítom, finom ruhácska, megéri a dupláját. — Ammár nem! — felel rá az ember és kotorni kezd a kostökben. Mintha már nem érdekelné a vásár, el is fordul kicsit. — 130! — bólint rá hevesen a boltos. A gazda nagyot emel a szemöldökén. Sok ez, sok pénz, hánytorgatja magában. így nem igen lesz alku. Igaz, a búza jól fizetett, több is lett belőle idén, mint tavaly volt. Az árpa is szép fehér és erősszemü, amilyen esztendők óta nem volt. A répára sem lehet panasz. — Harmincöt pénzt adok az urnák, hetven koronát — mondja megfontoltan. A vásáros gúnyosan felnevet. — Hogyisne, mért nem mindjárt ötvenért akarja — feleli kesernyésen és viszi a ruhát, de a szeme sarkából a gazdára sandit. Ez hozzátartozik a bolthoz, ez a közöny és egy kevés gúny is. Ismeri már emberét, jól tudja, hogy a ruha gazdájára talált. Ha-asszony volna, az más, de férfiemberrel nem lesz nehéz megalkudni. — 120! — teszi hozzá békítőén és a többihöz dobja a ruhát. — ,Csa>k magának adom igy! Az ember szótlanul a fejét rázza. Még igy is sok. öt pengővel kapott többet a búza mázsájáért, éppen .a ruhára telne ez a többlet, de mit fog szólni az asszony. Hetekig zsörtölődne, ha drágán találna venni és vájjon jó-e ez a posztó, nem vásik-e hamar ronggyá? Meg is kérdi a boltostól. Az fogja a kabátot, gyűri, gyömöszöli, simogatja, úgy mutatja, aztán hosszú előadásba Sog a posztó jóságáról, a békeárakró! és a termésről. A gazda szótlanul állja a szózuhatagot és a gyerek némán ül a bakon, a gyeplőt fogja és fülel. A sarkon gyorsan pörgő, furcsa masinán rózsaszínű gyapotcukrot varázsol egy cingár, fehérkabátos cukrász, bosnyák árusok járnak hasas kosarakkal, az egész tér zsibong, a törökmézes bárdja szakadatlan csattog, valaki éktelen lármával folttíszti- tóját kínálja, de a kisfiú nem lát, nem hall, csak az apját nézi és a vásárost. — Felezzük meg, adjon tiz koronával többet. 110 korona, ez az utolsó ára. Ráfizetek, magamnak többe van, — mondja a boltos, de a gazda makacs- kodik, 50 pengőt-ígér, egy krajcárral sem többet. A vásáros elhallgat, egy darabig gondolkozik, aztan előveszi, majd félrerakja a ruhát és vállat von. Lopva a gazdára pillant, aki falubeli asszonyhoz lép, elbeszélget velük, nem nézne most a világért .sem a boltosra, egy kis szőllőt csipeget, aztán nagy komótosan felcihelődik a szekérre szoborarccal előre néz és megrántja a gyeplőt. A kifiu mint a cövek, úgy ül a helyén, erősen ráncolja homlokát, nagyon komoly, szinte férfias a tartása, de amint megindul a szekér, félve mégis hátrales, ott-e még a kiválasztott ruha, az a gyönyörű zöldkockás, amilyet kívánt és két nagy könnycsepp remeg a szemében. A szekér már a torony mellett zörög, amikor a vásáros felkapja a ruhát és lobogtatva viszi a gazda után. — Na, álljon meg ... 110, ha mondom . . . nem, hát száz, vigye — ingyen adom, magamnak többe van! — mondja széles gesztussal. A gazda tempósan leszámolja a már félrerakott százast, meggyihikeli a lovakat és elhajtat. A gyerek könnyes, hálatelt szemmel felnéz az apjára, valamit rebesget, aztán izgalommal végig- csuszik a fabakon és a torony melletti vászonbódé táblájáról hangosan, hogy az apja is hallja, betűzheti: — Misz Ma-ud. Gou-dolat-olva-só-nő! — és magára öleli az uj ruhát, hátrabukik a szekérkasba, az üres zsákokra, már nem iát semmit a vásár forgatagából, csak az apja ajándékát. Egri Viktor. 3íe várd nroig f&faK<s>&Uumü, fa&ÚW j öjí ! Budapest, szeptember 21. Ma, hétfőn délelőttre volt kitűzve Fedák Sári és Molnár Ferenc szenzációs válóperének főtárgyalása, melyet az előzmények után roppant nagy érdeklődéssel kisért úgy a magyar nagyközönség isFedák Sári, mint jelentettük, Pestre érkezett s ügyvédje kíséretében tegnap délután felkereste a tárgyalást vezető 'bírót. Arra kérte, hogy ügyét nyílt tárgyalása tárgyalják. — Becsületemet keresem és nem félek a nyilvánosságtól, mondotta, nem engedhetem, hogy meghurcoljanak. Újságírók előtt kijelentette, hogy Molnárral semmi körülmények között sem akar kibékülni, A mai tárgyaláson a felek nem jelentek meg és igy a íárgya- gyalásí október 14-ig elnapolták. Molnár Ferenc Berlinben van. A New- York World egyi munkatársa előtt kijelenLemberg, szeptember 21. Lemberg város közönségét egy borzalmas és egészen különös rmotivumu gyilkosság tartja izgalomban, aminőre a bűnügyi krónikákban alig van példa. A lembergi karmelita kolostornak szombaton véres szenzációja volt. Az egyik karmelita rendi szerzetes, Páter Ádám, péntekről szombatra virradó éjszaka meggyilkolta egyik szerzetes- társát, Páter !deceí. Szombaton reggel hat órakor maga ment a lembergi rendőrségre és elmondotta, á szörnyű tett részleteit és lelki motívumait. Páter Adumnak élete a kolostorban nem volt valami kellemes. Vallásos, jámbor ember volt, de kissé korlátolt szellemi képességű, akit például prédikációra nem lehetett használni, mert hihetetlenül gyenge memóriája volt, úgyhogy nem tudta észbentartani a prédikáció szövegét. Mise közben is gyakran megtörtént vele, hogy a leggyakrabban használatos imádságokat, mint a Miatyánkot, Crédot is elfelejtette és állandóan az oltárhoz támasztott segédtáblákat, kellett használnia. Gyönge szellemi képességei miatt sok bosszantást kellett elszenvednie társai részéről, akik gyakran gúnyolódtak szellemi ab- normitása fölött. Páter Ádám 1 síkében a gyülöfet lassan felhalmozódott és szörnyű terv fogam- zott meg benne, amelyet azután péntek éjjel meg is valósított. Ezen az estén, amikor egyik szerzetesPáris, szeptember. Annak a ’ rövid értekezletnek a hírét, amely most zajlott le a J. Lyons et Co. restaurantjának lilatermében, nagy örömmel fogja tudomásul venni a hölgyek egy része. A Materemben Paris legelőkelőbb nőiszabói és Üegelö- kellőbb vendéglősei jöttek össze. Ott volt Tristan Bemard iró is, aki ugyan se nem nőiszabó, sem nem vendéglős, mindamellett meghívót kapott,- mint — szakértő. Az értekezlet célját a J. Ly-ons ct Co. főnöke fejtette ki néhány szóban. — Tulajdonképpen — mondotta — ez a mi tanácskozásunk fölösleges. Arról volna szó tudniillik, hogy a női divat egyenes vonalait megváltoztassuk. Ez — amint nagyon jól tudjuk — félig-meddig már meg is történt és igy a mi föladatunk csak az lehet, hogy végérvényesen trónjára ültessük az uj divatot. Tristan Bemard megsimogatta dús sza~ kállát és ártatlan arccal mosolygott. — Minthogy laikusok is vannak jelen — folytatta a szónok —, azt ajánlom, ne éljünk szakkifejezésekkel. Fejezzük úgy ki magunkat, ahogy azt az egyszerű emberek szokták. Tehát — egyenes vonalon tulajdontette, hogy az egész válópernek semmi szenzációs háttere nincs. — Én tisztelem Fedák Sári művészetét, ő is tiszteli az enyémet. Csak éppen nem tudunk egymás mellett jól megférni s ezért már három év óta külön is éltünk. Ezt a különválást akartuk csak törvényesíteni az elválás hivatalos formáinak betartásával. —. Nagyon sajnálom, mondotta, hogy különösen a magyar, de az egész európai sajtó annyi mindenfélét összeirt kettőnkről. Amit a lapok megírtak, ann£k legnagyobb része badarság. Polónyi Dezső, Molnár védője kijelentette, hogy az egész válóper sorsa anyagiakkal van összefüggésben. Arról van csupán szó, hogy mennyi dollárt kapjon Fedák. Az egész iigy csak dollárkérdés. A tárgyalás elnapolásával kapcsolatban felszólították a felek képviselőit, hogy a felek közt a házastársi viszonyt állítsák helyretársa, Páter Idec, távol volt cellájától, Páter Ádám belopódzott oda és elrejtőzködött az egyszerű ágy alatt. Amikor a páter belépett cellájába és imazsámolyára térdepelt, hogy éjjeli imádságát elvégezze, Páter Ádám kicsúszott az ágyából és a kámzsa alatt rejtegetett fejszét előrántva, hatalmas ütést mért az imádkozó szerzetes fejére, aki hangtalanul összerogyott. Ezután teljes erővel addig ütötte a fejszével, mig csak szikrányi élet volt benne. Végre tettének elkövetése után cellájába vonult vissza és nyugodtan elaludt. Rendes szokása szerint reggel öt órakor felkelt és a rendőrségre sietett, ahol egykedvű nyugalommal mesélte el véres tettének minden részletét. A rendőrségi vallatás során azt mondotta, hogy tanuló korában luesz-infekciója volt, de semmit sem tett a betegség ellen. Legkínosabb pillanatai azok voltak, amikor a szószékről távoznia kellett, mert a prédikációt elfelejtette és nem tudta befejezni. Emiatt különösen a szerencsétlen sorsú Páter ídec gúnyolódott vele. A rendőrség azon a véleményen van, hogy a gyilkos szerzetes szellemileg beteg és borzalmas tettét teljesen beszárnithatlan állapotban követte el. képpen női soványságot kell érteni, mig tört vonalon molettséget. Beható részletességgel fejtette ki ezután, hogy körülbelül nyolc esztendő óta a divat abban az irányban fejlődött ki, hogy a nőkön minél egyenesebb vonalban ömöljön végig a ruházat. Ez természetesen soványságot, minél nagyobb soványságot tételez föl s ennek tulajdonítható ,hogy a nők irtóztak a molett- ségtől. Mindent vaj nélkül követeltek s a finomabb tésztáktól tartózkodtak- De annál több citromot és uborkát fogyasztottak. Ennek az aszkétaságnak most vége szakad. Vannak, akik azt állítják, hogy a nők maguk jártak közbe a divat irányítóinál s azzal érveltek, hogy azok a nők, akik a soványság kultuszára adták a fejüket, szerelemben nem.képesek versenyre kelni azokkal a nőkkel, akik nem hódoltak vakon a divatnak. De a vendéglősök szintén panaszkodtak a „soványság őrülete" ellen. Az egyenes vonal már csak azért sem tarthatta magát sokáig, mert megszűnt a szabómüvészet fantáziáját izgatni. — Az egyenes vonallal — úgymond — M karmelita kolostor ©áras éfszakála Egy örült szerzetes fejszével agyonverte szerzetes társát — Tettének elkövetése után nyugodtban aludt, majd önmaga jelentkezett a rendőrségen „Éljen a negyvenéves, móléit nőí“ A legújabb divat: Paris szabói detronizálíák a „deszkát" — A londoni körkérdés eredménye: „Éljen a negyvenéves nő!" — Divatforradalom mindenütt — A P. M. H. eredeti riportja — bizonyos ideig lehet dolgozni, de azután elérkeztünk a határig... nincs tovább! — A hölgyek — folytatta — ismét hölgyek lesznek. Hiszen már ott tartottunk, hogy egy-egy nőt alig lehetett a férfitől megkülönböztetni. Deszka elől, deszka hátul, — nyilvánvaló volt, hogy az ilyesmi nem tarthat sokáig. Tristan Bemard helyeslőén bólogatott s amikor a szónok befejezte szavait, fölvetette azt a kérdést, nem volna-e helyén a hullámos vonalnak határt szabni. — Én is híve vagyok az anti-soványság- nak — jegyezte meg szerényen —, de a világ minden kincséért sem ragadtatnám magam az ellenkező végletbe. Ha az „elől deszka és hátul deszke" nem kellemes látvány, akkor nyugodtan merem állítani, hogy az „elől dézsa, hátúi dézsa" szintén nem kellemes látvány. Ezzel a történelmi jelentőségű üléssel karöltve, a londoni nagy lapok azt a körkérdést intézték olvasóikhoz, hogy nem volna-e ideje a női életkorok között szétnézni és ha Balzac fölfedezte a 30 éves asszony csábitó gyönyöreit, végezni kellene a bakfis-előitéieííöl és rámutatni arra, hogy tulajdonképpen a 40 éves nö az a tipus, amely a legszebb, a Segrejiélye- sebb és a íegcsábiíóbb. Merész kérdés, amelyre a merész feleletek ezrei érkeztek és amikor összegezték őket, meghívták Shaw Bernátot, a nagy angol irót, akinek szatírája és éles nyelve közismert. A rengeteg iratcsomót száz hivatalnok dolgozta föl és az eredmény meglepő volt,. Az összegezés titokban történt és amikor a számításokat elintézték, az eredmény átnyújtották Shawnek. Az iró egy darabig nézegette a papirost, amely az uj angol divatot pecsételi meg, mosolygott és azután igy szólt: —- Balzac fölferedezte a 30 éves nőt. Nekem, Anglia Balzacjának az a sors jutott osztályrészül, hogy az angol közönség nevében, bármennyire meglepő is, fölfedezzem a 40 éves nőt! A csodálkozás és meglepetés szissze- nése hangzott el ezen kijelentés után és Shaw a jelenlévő zsűrinek bemutatta, hogy a beérkezett válaszok 90 százaléka értelmében Angliában ma a 40 éves nő „der- nier eri" és a bakfisok uralkodása megszűntnek nyilvánítható. Shaw azután félig ironikusan, félig komolyan és mindenesetre a helyzethez alkalmazkodva, kifejtette a 40 éves nő előnyeit. — Lelkében — azt mondta — millió rejtély ütött tanyát. Az élet ott ül a szemében s keze simogatásában. Ha ez a kéz simogat, akkor az élet simogatja az embert, mert az anya és a szerető egyesülnek benne. A 40 éves nő nagy föllángolás és Ígéret. Nagy előny ez a bakfissal szemben, aki azt várja, hogy fölébresszék. Aki nem ad, cs.ak vesz. Aki merev és ügyetlen. Csatlakozom — mondotta a jeles angol iró — a közönség véleményéhez és a 40 éves nőt ezennel ünnepélyesen megkoronázom: ő az elkövetkezendő divat királynője!" A jelenlévők megéljenezték a szónokot és a 40 éves nőt. Benfentesek mesélik, hogy a londoni bakfisok másnap küldöttséget menesztettek az íróhoz, hogy arra bírják, hogy szavait vonja vissza. Hir szerint az iró igen kedves volt a bakfisokhoz, szeretettel megsimogatta fejecskéiket, de kijelentette, hogy a divat ellen nem tehet semmit, mert a divat nagyobb ur nála. Negyvenéves nő és molettség — — — London és Paris megtalálták a közös formulát. A divatban ez forradalmat jelent, olyan forradalmat, amelyhez képest az eddigiek eltörpülnek. A zsákruhák lekerülitek a napirendről. A molettség egész más vonalakat ir elő és főképpen a ruha hosszúságára lesz óriási hatással. A bubifej maholnap lehetetlen lesz, mert először a molett nőnek nem illik jól az arcához, másodszor a negyvenéves nő nem engedheti meg magának a bakfis fényűzését. A forradalom kijegecesedését, az uj ruha- és testvonalakat meg kell várnunk, de annyit már megjósolhatunk, hogy a férfiak fogják megadni az árát: ök okozták a forradalmat, ők fizetik meg. Veszélyes az oroszlán barlangjába bemerészkedni, de merészebb és veszélyesebb a női divat darázsfészkébe nyúlni. Majd ha a férjek fizetnek, Tristan Bernárd és Bernhard Shaw a goromba levelek százezreiből meg fogják tundi, hogy mit jelent ez a szó: uj divat. G. E. Monod-Herzen. ű-jndlevmniGBiip c* tagpotf esSTyt errniji «b yMa&vfcnw 3€irc~ «b 1 SPjUgjUjíjá&CAÍÍJfmTAP
