Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-20 / 213. (956.) szám
Vasárnap, szeptember 20. Ha lajraélimk: Egyszer, ha már malii újraélünk, Egy másik, messze csillagon, Találkozunk. össze-lioz veled Újra az égi irgalom. Csöndes város sodor egymáshoz, Barna urak és tünde nők. S a szemünk fénye néma kérdi: Hol láttuk egymást ezelőtt? Én meghallok. Te kezed nyújtod, Én ujjaidat átfogom. Két régi élet simul egybe, Amikor bemutatkozom. Falu Tamás. Küldetett nép vagyunk mi De szép a fájcfalom s száz herce-hurcán által ezer új árkon át ezer álomba-vitt új magyar lehetőség: idebogozott élet vérünkben ázott szállal s amit Csckonay, Petőfi, Ady hitt: lövőnkre szóló bőség. Érték-vemhes faluk ázsiás álmok ágyán s megkevert furcsa vér a városok között: világba nyíló ajtók: vagy új élet bomol most kínok fürge vágyán — vagy megfojtanak itt a kincsünkre kötött bús vékák és szakajtók. Nyütt, missziós a nép, azért a szenvedések, azért a próbaság, duplázott fájdalom s a tarthatatlan élet: halálba romlanak az elheveredések — vagy megváltjuk rohammal, mint belső hatalom, a társas messzeséget. Belökve barna sorsba csodákat ébredeznek s bokrostul gyújtogat Isten-váró szemük mély nyers hit megmaradtál!: Három kincses szeme a böngészett gerezdnek: ők itten minden népnek igazi velejük: orosz, zsidó, magyar tán. De furcsa zengeni éneket fájdalomban és hinni benne még oly árván, ismeretlen mint hatodik világrész — s roppantul sejteni a tárt jövőt dalomban — s kiszólni igeként önmagunkról neveden: Mireánk egy világ néz. ________ Györy Dezső. Hí v a falu Amikor hazagondolok, Ha látom zöldelni a fákat És érzem, hogy a hajnalok Harmatcsöppeket sirdogálnak: Nyugtalan vágyak kelnek benem És érzem, hogy megfojtják a lelkem E kopár paíotasorok. Amikor hazagondoíok: Messzi mezők, virágos rétek, Jámbor kis kecskepásztorok És sarjadó bűz /etések S a zugó Vág a falum alatt Távolból úgy csábítanak. Amikor hazagonJolok. Peterdi Andor. yí*’ iVicfl min /císz^lííuiift, ntöfi *«#» ! íróink arcképcsarnoka Sorozatos kis képekben mutatja be lapunk a nagyközönségnek az itteni magyar irodalom legjobbjait. Valamennyien erős tehetséggel megáldott, művészi tollú emberek, akiknek komoly irodalmi termelése majdnem kivétel nélkül összeesik kisebbségi sorsunk hat esztendejével. Az első arcképsorozatot abban a reményben kezdjük közölni, hogy ezzel is hozzájárulunk Íróink és közönségünk kapcsolatainak kiépítéséhez. Minden magyar érték közkincs. A közönség csak magát és a nemzetet becsüli meg, ha értékeit megbecsüli és megszereti. 1. Darkó István Finom és férfias székely feje nagy magyar bánatok és szép magyar szépségek ke- vergő tárháza. Ha nagy sikert aratott, gyönyörű könyve kiadása után pár hónapra, mostan, szétnéz az Ipoly mellől, csodálkozva nézhet mélytüzű, sötét szeme: száz és száz arc ragyog vissza felé. Beérkezett. Elismerik. Szeretik. Különös ember Darkó. Székely ember. A székelyekkel szemben mindig volt valami magyar respektus. Ezt a respektusit ő is biztosította magának a szlovenszkói irók között is. Egyetlen csapásra vette be magáit a szivekbe: az irók szivébe csak úgy, mint a nagyközönségébe. Széles simogatás, megtisztító bánat és könnyfakasztó jóság ömlik a beszédéből, amit ceruzával, tollal papirosra örökít ez az őste- hetségü losonci fiú. Az ember, a magyar, az iró pompás összhangban tárulnak ki a mesék szövevényében az élet friss lüktetésévé a keze alatt. Gazadgabb életet érez meg a lélek, ha megmárthatta magát ennek a fiatal, erős életnek kristályos sugarában. Nagyon szépen tud irni ez a közénk szakadt erdélyi magyar, ez a nógráid gyerek, — mondogatják, ha szóba kerül itt-ott ,.Zsenika“ története és a „Két ember egy árnyék". Nálánál egyszerűbben és tisztábban nem is csinált még senki karriért közöttünk. Irt, irt és egyszer csak kiadott egy könyvet: nagy magyar bánatok és szép magyar szépségek csodálatos kincsét- A kor szociális problémái finom, művészi ruhában sodródnak a lapokon néma nagy szerelmek kisérteti emlékei mellett, mint a komor felleg árnya a mezei virágok fölött. Az emberei — őmaga — annyira magyar, hogy nem is húzta alá: akár szeret, akár sir, akár harap, akár ölel, akár dicsér, akár átkoz, — nem lehet más, csak: ember és magyar. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy azt mondják róla: legjobbjaink elején fogják látni őt rövidesen. Kissé vontatott, különös járásával gyakran ment mellettem almaszin hajnalokon. Közösen döbbentünk egy-egy igazságra, egy- egy fájdalomra. Mindig férfinak láttam- Büszke és gőgösen mindig csak magát adó férfinak, aki nem tud lemondani, nem tud megalkudni, mert az élet végtelen záporát akarja lelkére hullasztani. Van egy érdekes mozdulata. A kezével belekanyarit a levegőbe. Valamit mintha fogni akarna. Valamit mintha ellökni akarna. Utána fölveti a fejét- Ilyenkor mindig egy kis tragédiát él át. Vagy nyomorúságot, vagy nőt, vagy istenprobJémát. Az egyetlen Istenét. Az örök legnagyobb próbámét. A „magyar istent", ahogy mondták és mondtuk azzal a megszorítással, ami nem szűkít, de kiterjeszt, nem ellop, csak magunkévá tesz. Volt idő, amikor ebben kerestük a mindent megváltó vezérgondolatot egy újabb, igazabb és értékesebb magyar életre. Nem tudom, keresi-e ő tovább. Nem tudom ebben keresi-e, vagy másban. Az idő fut, rohan, eszméket hoz és eszméket sodor. Fájdalmak múlnak s újra kinőnek. Nincs megállás, nincs kímélet, nincs kimúlás. Csak a tehetség éljen és világítson. Alkosson. Az olyan, mint amilyen ebben a komoly, okos barna fejben van. A Péterek és Pálok, a megcsufitott lovagok, látók és vakok és vágyott Zsenikák megteremtőjének tejében. Magyar tehetség fejében. Akiről még sokat fogunk hallani, sokat fogunk beszélni. Mert jó beszélni magyar értékekről. Győry Dezső. Miit Paliba É Anodok, fütőbatériák, áramforrások rádióamatőr Kérjen árjegyzéket „M. H.“ Interjú egy prágai „eltűnt** fiatalemberrel A modern romantika — A távol idegen csábításai — Mégis csak jobb odahaza — A P. M. H. oredetii riportja — hogy én vagyok a gazdag gyáros fia és az, aki vőlegénye volt, még mielőtt ismerte. Romantikus, ugy-e? De kérlek, ez a mai viliág végtelenül unalmas és annyira rendszeres, hogy a rendszert végre is keresztül kell törnie annak, aki élni akar. Élni akartam, szerelmet megélni!! Ezért tűntem el Prágából — Prágába. — Nagyszerű! — mondottam némi gúnnyal. — És sikerült? — Meglestem Margotot és megszólítottam az utcán. Párisi leány, nem szégyenlős. Elkísértem egész az utcánk sarkáig. Újra találkoztunk- Elcsavartam a fejét, megfőztem. Bebeszéltem neki, hogy író vagyok. Feljárt velem Sándor műtermébe. Gyönyörű estéket töltöttem vele, miközben Prágában a rendőrség keresett. Azután megbeszéltük, hogy megszökünk Párisba ... Boldog voltam. Kimondhatatlanul boldog! Margót megszeretett, anélkül, hogy tudta volna, ki vagyok! — Régi mese! Mikor Jókainak valami kis irodalmár egyszer ezt ajánlotta témának, a nagy Jókai azt mondta neki, hogy ezt már Ádám és Éva korában sem olvasták volna el, olyan régi. — Tudom. De azt is tudtam, hogy edd:g senki sem élte meg. Egyébként én nem akartam regényt irni és az élet sokkal kómi'ku- sabb, semhogy szentimentális lenne. Nem akarom hosszú lére ereszteni a dolgot: Mar- gottal meglógtam. Parisban két napig arany- életet éltünk, azután egy délután a Café de la pa'xban nyakoncsipett minket egy detektív. Margót apja nem ütött lármát. Engemet őrizetbe vettek és vártáik családom intézkedését. Én tudniillik azt mondtam, hogy én vagyok a törvényes vőlegény, de ezt Margót családja természetesen nem hitte el és sürPrága, szeptember 19. Hetekkel ezelőtt nyomtalanul eltűnt egy fiatalember Prágából. Rövidesen egy másik. Azután egy dúsgazdag család leánya. Majd gyors egymásutánban nyolc fiatalember. A rendőrség hiába kutatott, kopói hiába szaglászták végig a szalonokat és a lebujókat, fényképes sürgönyöket hiába küldtek mindenüvé — az eltűnteknek sehol semmi nyoma! Szülők és rendőrség tanácstalanul néztek össze. Pszichoanalitikus koponyák Ereud-féle behatásokat kerestek: regényírók regényt, lírikusok költeményt faragtak a szűkszavú rendőri jelentésekből. Izgulékony agyak titkos társaságokra gondoltak. Múlt az idő, de az eltűntek közül egy sem jött vissza. És mivel minden csoda csak egy, legfeljebb két napig tart, az agyak kifáradtak a találgatásban és az eseteket lassan elfelejtettékNéhány nappal ezelőtt hirt adtak arról, hogy az egyik eltűnt fiatalember megkerült. Elmentem hozzá, hogy meginterjúvoljam de csalódottan távoztam. Semmi! Elment szerencsét próbálni,, aztán hogy kifogyott a pénze, visszatért a szülői ház csendes révébe. Bosszankodva mentem végig az utcán és éppen arra gondoltam, hogy milyen kevés érdemleges dolog történik manapság még akkor is, ha már nagynehezen történik valami. Gondolataimba mélyedve beleütköztem egy emberbe. Egy pillanatig farkasszemet néztünk egymással és rögtön felismerteim. — Szervusz, Laci! — mondtam és odébb akartam állni, mert egy gazdag, de kellemetlen modorú fiatalember, akivel néha ötórás teán találkoztunk. — Kérlek egy pillanatra — mondta kissé zavartan. — Légy oly szives és ne mondd meg senkinek, hogy találkoztál velem. Tiszta véletlen, hogy kijöttem az utcára, illetve, hogy ebben az öltözékben vagyok... Egyébként kérlek, ha időd engedi, gyere velem egy kis kávéházba. Szeretnék neked egyet-mást elmondani, mert most már hiába titkol ódznékA kávéházban — egy öreg ur ült egyedül bent a feleségével — az én Laci barátom, aki eddig mindig elnézett a fejem fölött, nagyon felmelegedett: — Kérlek, először is becsületszavadat adod, hogy nem szólsz találkozásunkról senkinek egy árva szót sem! Most pedig hallgass idé: Én voltam, illetve vagyok az első prágai „eltűnt" fiatalember. A dolog kissé romantikus ugyan, de tulajdonképpen igen egyszerű. Nézzed, én egy multimilliomos fia vagyok. Apámnak a gyárak és az üzlet többet jelentenek mindennél. Képzelheted, hogy családi életünk nem éppen rózsás. Nővéremet addig taníttatták és addig dugták a kolostorba, míg teljesen 'elvesztette ítélőképességét és alig szabadult ki, túlzsúfolt erotikájával belebolondult egy bartáncosba és a szeretője lett. Most Párisban üdül rokonoknál és addig marad ott, amig valamelyest kijózanodik. Idegesen az órámra néztem, mert ennek a beszélgetésnek nem stjk értelme volt. Laci észrevette és idegesen szólt: — Mindjárt rátérek a dologra! Hát kérlek, képzeld el, apám néhány héttel ezelőtt behívat az irodába, ünnepélyesen cigarettával kínál meg és szó szerint ezeket mondja: „Kedves Laci, vedd tudomásul, hogy ötéves korod óta el vagy jegyezve, még pedig Mar- gottal, a párisi Eerrlére cég leányával. A két család közös akarata folytán eddig nem találkoztatok, de most Margót Prágába jön rövid látogatásra, azután mi utazunk Párisba — eljegyzésiekre". — Többet nem mondott. Én engedelmes fin módjára meghajtottam magamat, ami beleegyezést jelentett- Apám, akit a könnyű elintézés kellemesen meglepett, mosolyogva a pénztárcába nyúlt és egy nagyobb összeget nyújtott át nekem. — Ezzel a pénzzel — mondtam én — még aznap meglógtál! — Nem! — felelte Laci. — Megvártam Margotot, de abban a pillanatban, amikor a vonat berobogott — eltűntem! — Hová? — kérdeztem. — Prágába! Prága dzsungel jébe. Minden elő volt készítve. És a kettős család, mit tehetett volna egyebet, örült egymásnak kifelé. A társaságnak azt mondták, hogy halaszthatatlanul fontos dologban el kellett utaznom, mert remélték, hogy a rendőrség rövidesen felkutat. És Margót a látszat kedvéért Prágában maradt, mintha várná visszajövetcle- me't. — Te azonban ---— Én szemmel tartottam Margotot. Meg akartam vele ismerkedni úgy, hogy ne tudja, gönyzött Prágába. És igy kezdődött a bonyodalom. Prágában azt hitte családom,- hogy Margót egy szédelgőnek ült fel és elküldte a fényképemet- Képzelje a meglepetést! Most már nem tudtam, én vagyok-e én és lerendeíték apámat, aki a legközelebbi vonattal meg is érkezett. A szembesítés nagyon eredményes volt: Prágában beszüntették a kutatásokat, Párisban pedig meg akarták tartani az eljegyzést és kedélyes mosollyal igyekeztek eísiklaná a történtek fölött. — Hála Istennek, csakhogy jó vége lett a dolognak — mondtam most már nyílt gúnnyal. — Hála Istennek? Jól adja! — méltatlankodott barátom. — Tudod, ml történt? Menyasszonyom még aznap megszökött! És tudod, kihez szökött? Sándor barátunkhoz Prágába, kinek műterme rövid boldogságunk paradicsomkertje volt. Nekem csak ezt a pár sort hagyta hátra: „Kedves barátom, maga okos is, buta is volt. Szerető volt, még mielőtt férj lett volna. Ez okos. De férj lett abban a p'llanatban, amikor a szeretőm lett. Ez buta. Mit akar még? Akar felszarvazott férj lenni? Margót." — És te mit csináltál? — kérdeztem most már érdeklődve. — Visszajöttem Prágába, de későn. Margót Sándorral van valahol, nem tudom, hol. És én a társaság előtt annyira blamáJva vagyok, hogy mit tehetek? Újra-el fogok tűnni. Már most sem tudják, hogy Prágában vagyok. — És... — És megkeresem Margotot, hogy elvegyem feleségül. — Megbolondultál? — Nem. Most már nem tehetek egy bet- A skandalumot csak botránnyal lehet jóvátenni. Ez a társadalmi morál igazi értelme. Kezet nyújtott, elbúcsúztunk. Modern romantika, azzal a csattanóval, hogy mégis csak jobb odahaza. Tudtam, hogy most már biztosan elveszi Margotot. Szegény! ___________________n- 1. — (Angol hét a nyitrai törvényszéken.) Nyitrai tudósítónk Írja: Az itteni bíróságokon szeptember 15.-én vezették be az angol hetet. Szombat délután mindössze egy tisztviselő és referens teljesít ügyeletes szolgálatot. ion Prága Wenzel-tér 55. WacJavski Nam. 55. (Lützovova sarok). 3Puha forma selyem\ ! •a Ruha forma dupla l * hajtásos karimával. a Gombaforma kemény |gl karimával, Hiszii.ós ■■ / . J JGonibaforma kariC Imával. Bőrlevél jobb T oldalon. U /v Darabja Garantált valódi M A BŐRKALAP /Ülfenti négy facortban, raktáron Mwl barna, ró/.susy.in, zöld, kék szürke és lila színben. komplett.
