Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-20 / 213. (956.) szám
y%J(&/Jfa(%GR7fongup Vasárnap, szeptember 20. „A meghuny íszkodás: sértés, az őszinte sző — hodolát!" Részletek Apponyi genfi beszédéből — *>A kisebbség megbecsülése nem ellenségeskedés az állam irání“ — „A konferencia nem a bókok, hanem a férfias szó fóruma44 — Intimitások a beszéd elhalasztásának okairól Egy magyar újságíró, aki személyesen volt jelen Apponyi hatalmas genfi beszédénél, a következő mozaikban számol be impresszióiról. Az érdekes cikk megérdemli, hogy a kisebbségi magyar közönség’ -z is eljusson, mert alkalmas arra, hogy közelebb hozza hozzánk a genfi viszonyokat is. A múlt szombaton mindenki Apponyi beszédét várta Genfben s Európában is. Az ünnepi fekete ruhába öltözött államférfi szombat: délelőttre tervezte beszédét. Később látta, hogy'- csak délután mondhatja el. Azonban nem igy történt. Magyarország első delegátusa — amint tudjuk — csak hétfőn léphetett az emelvényre. Miért halasztódott el Apponyi beszéde? Az elhalasztódásról egy érdekes verziót meséltek a népszövetségi gyűlés folyosóin. Idejegyezzük, mert ez a mende-monda is jellemző a helyzetre s sok mindent megmagyaráz. A román delegáció már napokkal ezelőtt reára hivta meg a külföldi sajtó itt időző képviselőit, még pedig szombat délután 6 órára a Hotel des Berguesbe. Mikor a szónoklatok hosszú sora szombat délután nagyon sok időt vett igénybe s úgy volt, hogy Apponyi talán egy rendkívüli esti ülésen szólal fel, akkor állítólag intervenció történt volna az elnökségnél a vita bezárása s annak hétfőre való halasztása érdekében. Pedig Dandurand elnök szombaton az egész általános vitát szerette volna bezárni. Viszont az elterjedt hírek szerint a román delegáció annyira ragaszkodott a tea megtartásához s ezzel kapcsolatban a külföldi sajtó informálásához, hogy állítólag ezért történt az intervenció. Mondanunk sem kell talán, hogy a román delegáció teájára a külföldi sajtó minden tagja kivétel nélkül meg volt híva, — természetesen a magyar itt időző újságírók kivételével. „Hódolat a magyar polgárságnak" Hétfőn beszélt tehát Apponyi. Az egész előtte való héten egyszer sem volt Olyan halálos csönd az ülésteremben, mint amikor ő beszélt. Néma csend fogadta már a kezdetet is, amikor pont lí-kor, fekete zakkó- ruhában Apponyi elfoglalta az emelvényen a két hangerősitő mikrofon előtt a szónokok rendes helyét. És tulajdonképpen a magyar néphez intézett hódolattal kezdte beszédét s ezzel mintegy figyelmeztette azokat, akik eddig a magyar szanálásról beszéltek, hogy a szanálási miinek a különböző bizottságok és szakértők munkáin kívül egy nagy szenvedő,hőse is van: s ez a magyar nép. a magyar adófizető polgár. A kisebbségek lelkivilága Következett a kisebbségi kérdés- És itt Apponyi — mint mindig — szerény. Indítványaira, amelyek nem is indítványok — hanem tulajdonképpen csak óhajok —, megjegyzi, hogy ezek nem az ő müvei, hanem ezeknek megvalósítását a népszövetségi gondolat terjesztésére alakult nemzetközi szövetség ajánlotta elfogadásra. Mindenki tudta azonban, hogy mi ebből a szövetség munkája s mi köszönhető Apponyi hatalmas alkotó erejének s a valóságokkal mindig számoló realizmusának. Megható szavakkal ecsetelte ekkor Apponyi ama kisebbségeknek lelkivilágát, akiknek panaszait egyes népszövetségi orgánumok minden további nélkül visszautasították s meggyőzően érvelt amellett, hogy a nép- szövetségi tanács foglalkozzék minden kisebbségi üggyel s hogy mindenkor hallgassák meg a kisebbségi panaszosok képviselőjét is. A kisebbség megbecsülése nem államéílenes Komoly arcok hallgatták a súlyos, pontosan fölépített mondatokat. Mindenki tudta, hogy az a sovány, magas öregur most nép- milliók borzasztó fájdalmáról és- egy európai nemzet-társ polgárainak kálváriájáról beszél. Apponyi finoman, hántás nélkül mondotta cl az, objektív helyzetet. És hozzátette: — A kisebbségek sorsánál? szivenvise- lése nem jelent ellenséges érzületet amaz ál- • látnok képviselőjével szemben, amelyekhez a kisebbségek tartoznak. Magyarország első delegátusa ezzel Iliből békés és báráiságos érzületéi hangoztatta ünnepélyesen, annyi váddal és gyanúsítással szemben. A férfias szó — őszinte szó A többi nagy kérdés érintése után kereken fordult a befejezéshez a hatalmas beszéd. Egészen egyszerű szavakkal végzi be a beszédet. Szerényen. Tavaly a népszövetségi tanács néhány tagja rossz néven vette Apponyi őszinte szókimondását s ma ezeknek felel Apponyi, amikor befejezi beszédét: —Talán túlságosan is szabadon beszéltem. De mindig úgy tűnt föl nekem, hogy mi nem azért jövünk a közgyűlésre, hogy kölcsönösen bókokat mondjunk Idáit esztendeig mély letargiába merült a magyar városok kulturális és társadalmi élete. A gazdasági konjunktúra és pénzbőség korában, 1920—21-ban miég valami dacos felbuzdulás volt érezhető és egyre-más- ra rendeztünk társas összejöveteleket, felolvasásokat és előadásokat, a szervezetlen lelkesedés azonban csak annál nagyobb reakciót váltott ki. Mi sem mutatja jobban a magyarság életerejét, mint az a körülmény, hogy a súlyos álomkórságszerü lelkiállapot dacára sem aludt ki teljesen a kulturális és társadalmi élet tüze. Szervezetlenül, nem egyöntetűen, nem is a magasabb cél megkívánta tervszerű rendszerrel, de itt is, ott is egymásután gyultak ki a termek lángjai, hol előkelő vihanyluszterek, hol csak acetylén vagy petróleumlámpák. Ezek is, azok is magyar előadások és magyar összejövetelek, közönségét világították meg s nekünk egyformán' kedves a falusi csűrben petroleiimvilág mellett rendezett mulatság, vagy a dísztermekben pazar kivilágitásu estély. Ahol a magyar kultúra és a magyar társadalom ül ünnepei, rendez komoly es- „ tét, vagy tart víg szórakozást, olt a magyar géniusz és a magyar összetartás erősödik és fejlődik, — ott a magyarság életereje mutatkozik meg győzhetetlenül sokféle formában. Ha végignézünk Szlovenszkón és Ru- szinszkón, látjuk, hogy semmi okunk sincs a kétségbeesésre. Igaz, hogy' volt és van letargia, gazdasági nyomor és lelki depresszió, Igaz, hogy a kultúra pénzbő idők nyugalmában tenyészik bujábban. Igaz, hogy a társas élet könnyedsége a könnyű élet gondatlanságát előfeltételezi. De a betegség még nem jelent halált, a nehézség nem legyőzhetetlen akadály és a nyomorúságos kisebbségi sors még nem jelenti azt, hogy elszakadjunk a kulturális és társadalmi életformák és életFelelősségünk teljes tudatában nemcsak kérjük, de egyenesen kötelességévé tesszük minden magyar kulturmunkásnak és egyesületnek, mely komoly céljait a szivén viseli, — társadalmi és felekezeti különbség nélkül — hogy belekapcsolódjék a munkába, hatáskörén belül minden lehetőt elkövessen és ajánlatairól, terveiről, programjáról és egész tevékenységéről — lapunk, mint a szioven- szkói és rusziinszkói magyarság központi orgánuma — utján tájékoztassa társegycsüle- teiit és az egész magyar közönséget. Nem formai megegyezésről és formai egységről, — a gyakorlat és a szellem egyöntetűségéről van szó. Nem alapszabályok, nem tisztlkar-választgatások és nem ábrándulások kellenek, hanem munka és munka. Hogy erre bőven van alkalom és mód, arra elég biztosíték lehet minden kétkedő és kishitű előtt, hogy. Szlovenszkón és Ruszinszkón jelenleg száznál több olyan kör, egyesület és társulat vau, amelyik a maga vidékén kézbe veheti a kulturális és társadalmi élet felfrissítését és vezetését. Ott vannak a Uiifönböző sportegyesületok, tudományos körök, társadalmi alakulatok, jótékony- egyesületek, nöegyesülotek, leányegyle- íek, legényegyletek, olvasókörök, kaszinók, társaskörök, kuglizó társulatok, egyegymásnak, hanem hogy az általános helyzetet megvilágítsuk. Különben is úgy vélem, ha olyannal beszélünk, aki hatalmasabb nálunk, akkor a meghunyászko- dás és a gyávaság: sértés, a szabad és férfias szó azonban hódolat... S már jön is le siető léptekkel, kipirult arccal a szónoki emelvényről a na^y magyar s szorongatják kezét kipirult arcú, lelkes delegátusok ,s a túlzsúfolt karzatokon hosszú percekig zug a taps s a tetszés hatalmas vihara. Apponyi férfias és magyar igazságai komoly megszivlelésre méltók az elszakadt magyarság politikai életének kavargó fórumán isjelenségek erősítő és gyógyító használatától. Ez az ősz a magyarság kulturális és társadalmi megszervezésének idejét jelenti. A téli szezon közelgése parancsolja, hogy a magyarság — mely politikailag is az egység felé halad szellemében — a kultúra és a társas érintkezés kapcsaival is egységes közeibe jusson: lélek lélekhez, egyesület egyesülethez, falu faluhoz, város városhoz 6s vidékek vidékekhez. Minden feltételünk mcigvan hozzá, hogy egységes szellemben, szervezetten, egyöntetűen megteremtsük a magyar élet reneszánszát — azon a téren, melyet nem lehet elzárni előttünk: falvahik és városaink, különböző egyesületeink kulturális és társadalmi tevékenysége terén. Vannak hivatott, munkára kész és szép múlttal biró egyesületeink, kipróbált vezetőséggel, telve jó szándékokkal — több-kevesebb, eredményes és kevésbé eredményes tevékenységgel. De vannak. És most elérke* zett az ideje, hogy a fokozott cselekvés, a gyakorlat és a vérbő élet lendületének porondjára lépjenek. Ezen az őszön dől el, meg tudjuk-e ragadni a kisebbségi magyar élei reális lehetőségeit, meg tudjuk-e teremteni kulturális és társadalmi éleíüná reneszánszát. Hogy a munkáit megkenyitsük, két körkérdést intézünk a magyar társadalom vezetőihez, a különböző egyesületekhez és társulatokhoz és a magyar kulturális élet minden barátjához. A kérdésekre választ várunk. Ajánlatokat, hozzáliozzászó 1 ásókat, terveket és programokat. Lapunk hasábjait készséggel bocsátjuk a munka és a szervezkedés rendelkezésére. Minden komoly hozzászólást és az egyesületek működéséről szóló beszámolókat rendszeresen és minden ellenszolgáltatás nélkül — lapunk méreteinek megfelelő formában — közölni fogjuk. Kérdéseink a következők: házi egyesületek, a pártszervezetek vigalmi és kulturális osztályai és más hasonlók, ezeken kívül a tűzoltó és más szakmabeli társulatok, ad hoc alakulatok, mint például az egyetemi ifjak estéi és más ehhez iiasonlók, melyek mind alkalmasak a kulturális és társadalmi élet fellendítésére. Ezeken kívül a falvak különböző egyleted és műkedvelői, valamint a téli fürdők kulturális és társadalmi estéi állíthatók be a munka szolgálatába. Mód van az esték és műsorok vándorlására, kicserélésére is. De hiszen a részletek megbeszélése és a programok kidolgozása már nem a mi dolgunk, arra mindenütt vannak nálunk hivatottabb és hozzáértőbb emberek, — férfiak és nők. A magyar kulturális élet felvirágoztatása, a magyar falvak és városok társadalmi életének reneszánsza ma nemcsak az egyesek érdeke és felemelő szórakozása, eszköze a nemzetíentartásnak és a nemzeti értéktermelésnek Is! Méltó feleleteket és ami ennél is fontosabb: szép és sokoldalú programokat: komoly kulturális és-társadalmi munkát várunk a közelgő szezonra. Mi leszünk a Icgboklo- gia.bbak, ha ménéi szebb és Iliinél több munkáról számolhatunk be a magyarság színe előtt a magyarság lapjában. itass® isholaügui viszonyai a parlamentben A magyar szociáldemokratáik interpellációja A Prágai Magyar Hírlap szeptember elején részletesen ismertette a kassai iskola- ügyi viszonyokat, amelyek még mindig rendezetlenek és sok kívánni valót hagynak hátra. Borovszky Géza magyar szociáldemokrata képviselő a ház elnökségéhez pénteken interpellációt nyújtott be, amelyben részletesen felsorolja a kassai iskolák tűrhetetlen állapotát. Az interpelláció rámutat az iskolák túlzsúfoltságára, aminek okát abban látja, hogy az iskolai hatóságok az iskolatörvény ellenére a távoli vidékek gyermekeit is ösz- szezsufolják a kassai iskolákban s igy megfosztják a kassai gyermeket az iskolázás lehetőségétől. A dotaznikok rendszere azt eredményezte, hogy Kassán ez idén 300 iskolaköteles nem tudott beiratkozni- Az iskolakötelesek közül azokat, akiknek állampolgársuk nincs rendben, vagy eljárás alatt áll, a tanügyi hatóságok egyszerűen visszautasították. Az interpelláció felszólítja a minisztert, hogy utasítsa a kassai tanügyi hatóságokat az iskolakötelesek felszerelésére. Követeli, hogy az 1926. évi költségvetésbe a kassai iskolák kibővítését állítsa be és hogy a kassai magyar reálgimnáziumot önálló intézetté fejlessze. Stran'SHn és Prásek a politika porondján Prága, szeptember 19. A cseh nemzeti munkapárt tegnap nép- gyülést tartott a terménytőzsdén, amelyen Stránsky Jarosláv dr. kifejtette az uj párt programját. Pártalakitásra szerinte nem is volt szükség, mert hiszen az uj párt a koalíciós kormányzat hétéves élete természetes gyümölcseképpen született meg. Beszéde további részében élesen támadta a koalíció pártjait s különösen a nemzeti demokrata párt kétszínűségét. A cseh pártviszonyokat általában betegnek mondotta. A parlament többsége ma csak fejbólogató képviselőkből áll, akik a demokráciát és a parlamentarizmust lábbal tiporják, a pártok pedig többé már nem is a politikai pártok, hanem a vezérek személyi kultuszára alakult politikai egyházak. — Szólt a földreformról, a kló tür-törvény ékről, amelyek lehetetlenné teszik a szabad parlamenti kritikát. A német kérdéssel kapcsolatban az a meggyőződése, hogyha a németek az állam barátaivá lesznek, akkor a kormányban is helyet juttathatnak nekik. Az uj párt rokonszenvezik Benes külpolitikájával. Végül hangoztatta, hogy a nemzeti munkapárt nem fog személyi kultuszt űzni, hanem valamennyi népráteg érdekét kívánja képviselni, legelsősorban pedig az állami tisztviselőkét. Stián- sky után még a szlovák Ponicán és mások beszéltek. Pozsonyi jelentés szerint a Novy Smer című hetilap a nemzeti munkapárt szolgálatába állott s a szlovenszikói hivatalnoki karból már többen csatlakoztak az uj munkapárthoz. Prága, szeptember 19. A nemzeti munkapárt zászlóbontása után Prásek uj páirtja is a porondra lép és vasárnap tartja alakuló ülését a prágai termény- tőzsdén, amelynek vezérszónoka maga Prásek lesz. & miméi homtüssRisláSi o birodalmi öbüíős egybeftivd- sdí sürgetik Berlin, szeptember 19. A kommunista képviselők csoportja a „Rote Fahne“ szerint beadvánnyal fordult Hindenburg elnökhöz, hogy a küszöbön álló fontos külpolitikai eseményekre való tekintettel azonnal hivassa egybe a birodalmi gyűlést. Teremtsük meg a magyar élei reneszánszát! Mii terveznek ez őszi szezonban a magyar városok? Idejekorán szervezzük meg a kulturéleíeí mindenütt, ahol magyarok laknak! — Fel kell eleveníteni a társadalmi életet is! — Felhívás a kulturális és társadalmi egyesületekhez 1. Hogyan lehet megteremteni az adott viszonyok közi a kisebbségi magyarság kulturális és társadalmi életének felvirágzását? f 2. Milyen munkaprogramot terveznek egyesületeink és társulataink az 1925—26. évi idényben a kisebbségi magyarság kulturális és társadalmi életének gyakorlati megteremtésére? Miifogak! j WaMmami Viktor, J vizsgázott fogtechnikus 1 Kassa, Franciskánus utca 5. j Készít e szakba vágó összes munkákat < Olcsó árak, vidékiek 24 órán belül < ■rm elintézve.
