Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-18 / 211. (954.) szám
Péntek, szeptember 18. 41 Szabadkai mázaik Egyszer volt Szabadkán . . . Orronverösdi százezer katolikus rovására — A leleplezett főkapitány — A P. M. H. eredeti tudósítása — Szabadka, szeptember 16. Érdekes, hogy ez a tunya, nagy város néhány hónap óta mennyire belekerült a zajlásba. Itt, ahol azelőtt éveken át nem történt semmi olyan szenzáció, ami kikivánkozott volna a városon kívüli nyilvánosság elé, most egyre torlódnak az események. Ilyen nagyjelentőségű és nagyhírű esemény volt a kiállítás és mintavásár, amiről és a vele kapcsolatos nyelvrendeleti botrányról már megemlékezett a P. M. H. Akkor úgy látszott, hogy a kiállítás nagy erkölcsi sikerét anyagi eredmény fogja kisérni és hogy ez a kettő ellensúlyozza majd a nyelvészeti izgágaság kérészéletű kellemetlenségét. Mire azonban a kiállítás véget ért, nemcsak az anyagi haszon maradt el, hanem az erkölcsi siker is elúszott, igazán csak a helyi lapok lokálpatriotizmusán fordulván meg, hogy európai botrány nem lett belőle. A kiállítók jóformán semmit sem adtak el, a díjkiosztásoknál a zsűri tagjai kapták meg az aranyérmeket, horribilis helypénzeken felül még mindenféle címeken dijakat számítottak fel, az oklevelekért fizetni kellett, úgy hogy a legtöbb kiállító formálisan megszökött a kitüntetés elől, ami pedig kivétel nélkül mindenkinek kijutott. Egy délszerbiai iparos, aki három ládára való nagyon szép, kedves, Ízléses és főleg olcsó majolikautánzatot hozott, amit sikerült el is adnia, amikor megtudta, hogy 37.000 dinárral tartozik a kiállításnak, egyik este otthagyta a leszegezett, de üres ládáit és a bódéját és úgy elutazott haza Macedóniába, mintha sohasem lett volna Szabadkán. Kiderült, hogy a 60.000-ik látogató, akinek értékes ajándékot kellett volna kapnia, csak a 24.000-ik volt; egyszerűen kinevezték hatvanezrediknek. Ezen a kinevezésen kivü! nem is kapott egyebet, legfeljebb annyit, hogy a lapok leközölték a nevét. Egy orosz emigráns volt, aki azóta is lesi az ajándékot. Kiállítási sorsjegyeket is árultak, főnyeremény egy autó vagy egy pompás tenyészbika. Tetszés szerint. A kiállításnak augusztus 31-én lett vége, a sorshúzás még most is késik az éji homályban. Szerencse még, hogy a mezőgazdasági kiállítás tényleg .sikerült, egyébként azonban bizonyos, hogy csak egyszer volt Szabadkán árumintavásár. Kuferások a nevük mindazoknak, akik nem szabadkaiak, hanem a forradalom után egy kofferrel a kezükben jöttek hivatalt vagy vagyont keresni erre az ígéret földjére. Ritka kivétellel nagy a népszerűtlenségük, amit a multheti városi közgyűlésen sikerült alaposan betetőzniök. A dolog érdeméhez tudni kell, hogy a Vajdaságban csak részben létezik a községi autonómia. Kinevezett képviselő- testületi tagok kinevezett 'tisztviselők javaslatai felől tanácskoznak. Természetes, hogy az állami kinevezéstől függő városatyák közt nagy számban ülnek a kuferások, mint megbízható elem. A multheti városi közgyűlésen azt a tanácsi javaslatot tárgyalta a városi parlament, amely szerint az augusztus 25-iki ciklon által megrongált és részben ledöntött két katolikus templom helyreállítására adjon a város, mint kegyur, 1,100.000 dinárt. A szerbiai, boszniai és dalmáciai, nagyobbrészt görögkeleti kuferások nem tudják -mi a kegyuraság és hevesen ellenezték a javaslatot, amiben támogatta őket a két szabadkai szerb lelkész is. A nagy többségben levő katolikus bu- nyevácok a saját legbensőbb ügyüknek tekintették ezt a kérdést és ildomosságbó! nem jelentek meg a gyűlésen, igy hát a tisztára pravoszlávokból álló, alig 25 —30 résztvevő leszállította a hozzájárulást — a felére. Most azután, ebben a 90 százalékig katolikus, sőt buzgó katolikus városban érthető a kuferások népszerűsége. A horvát millennium is alkalmat adott arra, hogy ennek a kifejezetten katolikus városnak a vezetősége összeütközésbe jöjjön a magát horvátnak tartó és nagyon vallásos katolikus bunyevác lakossággal, ha nem is közvetlenül, de legalább közvetve. A város elhatározta, hogy dlsszel-fénnyel ünnepli meg a horvát királyság megalapításának ezredik évfordulóját és elrendelte, hogy Kisasz- szony napján minden felekezet templomában Te Deumot tartsanak. A rendeletét el is küldték valamennyi felekezetnek és utoljára kézbesitet- :6k az apostoli adminisztraturán. Budánovics Lajos bácskai apostoli adminisztrátor felháborodással utasította vissza az írást, izzal az indokolással, hogy a város öt csak ideérheti, de rendeletet nem adhat ünnepi istentiszteletre. így azután minden templomban volt Te Deum Szabadkán, de a csaknem 100.000 katolikus hivő izámára csak a rendes kisasszonynapi mise maradt. Egy főkapitány, aki konokul tagad, A szabadkai főkapitány a zágrábi rendőrség jolitikai osztályán Radicsék elfogatásival szerzett érdemet arra, hogy a kibékülés után felfelé mkva Szabadkára kerüljön rendőrfőkapitánynak. Képzett ember, aki a budapesti egyetemen régezte Jogi tanulmányait és aki szívvel-1 őlck!<el r’ribicsevic, hive és aki szlvvel-lélekkc! gyűlöl nindent, ami magyar, annyira, hogy letagadja ízt is, hogy ért magyarul. A kiállítási és a cég- tábla-nyelvé zeti botrányokról már beszámolt a ’ M. M. Akkor letagadta Horvát Cvctko dr., hogy ő rendelte el a nyelvcenzurát, most azonban utolérte a sánta ebről szóló közmondás ne-, mezise. Parancsot adott ki a rendőrségnek, amelyben elrendeli, hogy a tisztviselők csak államnyelven érintkezhetnek a felekkel, amikor azonban ezért támadták és felelősségre vonták, akkor még a | főispán és a polgármester előtt is letagadta. Mára azután azzal lepte meg a várost a magyar párt - lapja, hogy szóról-szóra leközli a főkapitány parancsát. Ezután Horvát dr. bukott ember, csak arra kiváncsi mindenki, hová fog megint f e lbukni. Mert, hogy nem 1 e, hanem felfelé bukik, az bizonyos. Efly lolmelüBi leli magyar Karca Ml leleiggel Budapesten bigámia miatt törvény ©lé állítják — Angórába akarja vinni magyar feleségét is Budapest, szeptember 17. Nem mindennapi pör kerül tárgyalásra a büntetőtörvényszéken. Farkas Lajos gépszerelőt bigámia miatt vonják felelősségre. Nem a bigámia, hanem a pör meglepő fordulatai teszik érdekessé az ügyet. Farkas végigküzdötte a világháborút, utána a Ganz-gyárban dolgozott, majd munkanélküli lett. Elhatározta, hogy Törökországba megy. Feleségét és gyermekeit apósához küldte. öt évvel ezelőtt utrakelt s az angórai vilíanytelepen kapott alkalmazási Törökországban. Egy félév múlva elmaradtak a levelek. Farkasné szerencsétlenséget sejtett s a külügyminisztérium utján férje után érdeklődött. A 'válasz meglepő volt. Farkas nem halt meg, hanem egyszerűen megnősült. Az asz- szony hónapokon át mosásból megtakarított pénzecskéjével utrakelt Törökországba. Farkas Lajos Angórában a mohamedán vallásra tér* át. Mikor felesége megérkezett, magyarázgaifa neki, fcogy a Korán szerint a férj több feleségei is tarthat s ő maga Is jelentette annak idején a hatóságnál, hogy neki- már Budapesten is van egy felesége. Az asszony sírva fakadt, Farkas pedig azzal vigasztalta, hogy az eseten már úgy sem lehet segiteni, csak egész egyszerűen maradjon itt nála, a gyerekeket pedig majd elhozza az após Kispestről Angórába. Az asszony azonban hazautazott és megindította a válópört. Hivatalból indult meg ellene az eljárás bigámia büntette miatt. Farkast diplomáciai utón megidézték a tárgyalásra. Farkas a kellemetlen meghívás ellen nem is tiltakozott, ügyvédet bízott meg s bejelentette levélben, hogy ő ugyan török állampolgár lett, ezt azonban nem használja föl kifogásul arra, hogy Budapestre ne jöjjön- A főíárgyaiásra személyesen fog eljönni, mert feleségét és gyermekeit okvetlenül haza akarja vinni. Vélekedése szerint bigámia miatt nem vonható felelősségre, mert uj hazája törvényei megengedik a többnejüséget. Feleségétől pedig eszeágában sincs elválni, sőt hitvesi jogon követeli tőle, hogy gyermekeivel együtt Angórába kövesse. A jövő heti tárgyalást nagy érdeklődés előzi meg. A Kisebbségi front KözKaíostM Kuiisorban a szlovenszkói magyar újságírók — Teremtsünk újságírói tanulmányi alapot Prága, szeptember 17. Élénk figyelemmel kísértem a szloven- szkói irodalom kérdésében megindult vitát, amely ugyan személyi térre terelődött át, de mégis sokban járult az eszméik tisztázásához. Most, hogy az irodalom problémáit alfától ómegáig megvitattuk, látjuk feladatainkat és teendőinket egy újabb, hasonlóan fontos, a nemzeti munka szempontjaiból talán még fontosabb kérdésre akarom soraimmal a magyar közvélemény figyelmét irányítani. A magyar kisebbségi harc legfontosabb tényezője a sajtó, mert a magyar lapok férkőznek napról-napra a magyarság tízezreihez, ők irányítják a közvéleményt, ők mutatnak rá a kisebbségi munka ezer és ezer apró részletére, ők tárják fel sérelmeinket, panaszainkat, ők végzik a napról-napra megújuló harcot kisebbségi jogaink kivív ás áért és biztosításáért. A magyar kisebbségi sajtó nagy része felismerte kötelességét és feladatát és a kisebbségi sajtónak ma már tekintélye, végzett munkájának gyakorlati eredményei vannak. A sajtó felvetette sok kitűnő eszme, terv közül már sok megvalósult és már a sajtó munkájának nyomán kialakulóban van az egységes magyar szellem, amely az adott helyzethez alkalmazkodva, a magyarság jobb helyzetét, érvényesülését törekszik megteremtem. A kisebbségi sajtónak egészen más feladatai vannak, mint annak a sajtónak, amely csak a napi eseményeket regisztrálja, a közönség szenzációéit ségiét elégíti ki és máról holnapra él, mint a tiszavirág. A kisebbségi sajtónak tanulnia, nevelnie ke!!, íentartanj a nemzet! szellemet, eszméket ültetni és megérleíni. Ezt a munkát azonban csak akkor végezheti sikerrel, ha áldozatos és főleg képzett munkásai vannak. Újságot Írni sokan tudnak, jő újságíró már kevesebb van, kisebbségi újságíróink száma azonban elenyészően csekély. Gondolnunk kell arra, hogy a hiányt pótolnunk kell és főleg utánpótlásról kel! gondoskodnunk. Mert az újságírói munka őröl s ha azok kidőlnek, akikre most a magyar újságírás gondja, terhe nehezedik, kik következnek utánuk? Bizonyos, hogy a magyar újságírók anyagi exisztenciájá- íjak feltételeit kell elsősorban megteremtenünk. Az újság üzleti vállalkozás, de a kisebbségi Sajtó nem lehet csak üzlet, a kisebbségi újságíró nem lehet kizsákmányolt alkalmazott, aki napesti robotmimkálért még éhbért sem kap. Le kell már írni azt a szomorú valóságot, hogy hatalmasain kifejlett újságválla la toknál Szlo'venszkóu 800 .. 1200- 1400 koronás havi fizetéseket adnak családos újságírónak. Gazdasági érdekeiket biztosítani megvédeni sehogy^em tudják, mert nincs semmiféle szervezetük. Az államhatalom a legnagyobb súllyal a kisebbségi újságírásra nehezedik, de nem a kiadók üzleti érvényesülését gátolja meg, hanem a magyar újságírók szervezkedését teszi lehetetlenné. Az újságírók már több ízben terjesztettek elő tervezetet, de a pozsonyi minisztérium egyiket sem hagyta jóvá. Elsősorban állam- polgárságot követelnek az újságíróktól, már pedig az állampolgárság mai gyakorlata mellett tudjuk, hogy ez minden szervezkedést lehetetlenné tesz. A szlovenszkói magyar újságírók ilyen módon elesnek mindazoktól a kedvezményektől, amelyek cseh, szlovák és német kollégáinknak kijárnak, nincs kedvezményes vasúti jegyük s nem részesülhetnek a kollektív szerződés előnyeiben. Ilyen módon teljesen kiszolgáltattak a kiadónak, mert ha helyzetük javítását követelik, egyszerűen kiteszik őket, akad helyükbe sok más, akik talán olcsóbban is vállalkoznak újságírásra. így alakult ki Szlovenszkón az a kiadói szellem, amely azt tartja, hogy senki sem nélkülözhetetlen, amely a legképzettebb újságírókat, a sztárokat sem becsüli meg, mert azt tartja, hogy a közönség mindenfajta anyagot bevesz és ha nincs szlovenszkói anyag, nincsenek jó eredeti riportok, majd segít az. olló. A pesti és bécsi lapokból hasáb- számra lehet átmyirni a Kadivetz-eseteket, a Léderer-bíinpört és más hasonló épületes témákat. A közönségen a sor, hogy az újságírókon segítsen, hogy megkövetelje lapjától a nívót, becsületes hírszolgálatot, eredeti riportozást, főleg a szlovenszkói magyarság életjelenségeinek pontos regisztrálását, egyszóval a becsületes kisebbségi munkát. A kisebbségi munka sóik tudást, tapasztalatot kivan meg az újságírótól. A mi szegény sajtórobo fosainknak pedig nincs módjukban, hogy tanuljanak, fejlődjenek. A csehszlovák kormány a mi adófi 11 éredinkböl is évenként tiz ösztöndíjat tiiz lei s az érdemes sajtómunkásokat egy-egy évi külföldi tanulmányútra küldi. Persze ebben a jótéteményben csak a cseh újságírók részesülnek. Másutt maga a lap vállalat küldi ki embereit külföldre. A magyar újságírókról senki sem gondoskodik. Nem ismerjük a nagy világot, nem látjuk, hogyan élnek más országokban a kisebbségek, pedig milyen tanulságos volna például Észtországban a helyszínen tanulmányozni, hogy ez a kis balti állam hogyan’ rendezett be Európa északán egy uj Svájcot. Elfelejtjük azt, mit végeztek más nemzetek újságírói a külföldön nemzetük érdekében. Mindem propagandát a sajtó kezdeményezett és folytatott leÉgy külföldi tanulmány úton az újságíró nemcsak lát, hall, tapasztal, de kapcsolatokat is teremt. Csak körvonalaztam a magyar sajtó egy-két fontos problémáját. Remélem, hogy soraim visszhangra találnak s érdemes hozzászólásokat váltanak ki. Boldog lennék, ha gyakorlati eredményre is vezetnének s megteremtődnék a magyar újságírók tanulmányi alapja. Vin. Simáén poklokon keresztül... Aranymezőket fedeztek fel Szibériában — Emberhúst esznek az aranyásók, — meséli egy Oroszországból visszatért kereskedő, aki szemtanukkal beszélt Prága, szeptember 16. Munkatársunknak alkalma volt beszélgetést folytatni egy Oroszországból Prágán keresztül Párisba hazautazó kereskedelmi ügynökkel, aki egy félévet töltött Szibériában. A kereskedő érdekes történeteket mesél ei a mai Oroszország életéről Tekintettel azokra a hírekre, amely az Aldan-folyó- menti uj gazdag aranyíerületek felfedezéséről az európai sajtóban napvilágot láttak, megkérdeztük, hogy igaz-e, hogy jakuck kormányzóságban aranyterületeket találtak. A kereskedő megerősítette a híreket és rettenetes dolgokat mondott el az ott uralkodó aranyőrüíeről. Az uj aranyterület Keletszibériában fekszik. Teljesen ■ elhagyatott vidéken, óriási erdők között, kilencszáz kilométerre az utolsó vasúti állomástól Az aranyterületet nemrég, egy pár évvel ezelőtt fedezték fel. Eleinte a legnagyobb titokban tantották. A dolognak azonban hire ment s ma már kétezer főre menő aranyásócsoport lakik a területen. Dacára annak, hogy a hatóság plakátok utján tiltotta meg az Al- dán-vidék felkeresését, a szerencsevadászok aranyőrüíeíe nem ismer határt és a legvakmeröbb kísérletektől sem riadnak vissza. A kereskedő elmondja, hogy egy hadifogollyal beszélt, aki résztvett egy ilyen kalandos vállalkozásban, mely az aranyterület megközelítésére irányult. Több kalandor megtudta, hogy a jakucki kormányzóság föl- becsülése szerint az Aidán területen mintegy negyven- ötvenezer kilóra tehető arany találhatóElhatározták, hogy a leggazdagabb bányát. amelyet Rezametnajanak neveznek, mindenáron felkeresik. Ebben a bányában egy köbméter homokból egy fél kilogram aranyat lehet kimosni, ami nagy ritkaság. A kis csapat el is indult, óriási erdőkön keresztül haladt a vakmerő expedíció. Az eleség cipelésére csak kínai kulik vállalkoztak. A kilencszáz kilométeres ut rettentő borzalmai és a végtelen erdők ezer veszedelme teljesen elcsigázták az embereket. A bányáknak még se hire, se hamva. Az élelmiszerek elfogytak és beköszöntött az éhség. Mindent, ami megdiető volt, megettek. A csizmák és szíjak bőrét megfőzték és úgy falták fel. De még mindig csak erdő volt körülöttük, végtelen szibériai erdő. Nem volt mást mit tenniük, az egyik megbetegedett kínai kulit szúrták le és annak a húsát ették. Az undortól többen megbetegedtek. Két nap múlva egy újabb kulira került a sor. Az elcsigázott csapat még lassabban haladt. Már az utolsó kulit is megették, amikor végre elértek a bányákhoz. Itt nagy harcok fejlődtek ki, köztük és a telepesek között. A régi aranyásók szűkében lévén az élelmiszereknek, féltek a jövevényektől, mert a Rezauieínaja bányavidékén nagyobb bocse van az élelmiszernek, mint a sóvárgott aranynak. Többen meghaltak a harcban az expedíció tagjai közül. A hadifogoly háronihóna- pos ottartózkodás után megszökött egy aranyásóval, aki megszedte magát és vissza akart térni az emberlakta vidékre Jakuck- bán találkozott vele a francia kereskedő. Ott hallotta az eset szemtanújától annak a vidéknek borzalmait, ahol éhhalált halnak az ara- .nyért, amely értéktelenebb, mint a kenyér és a hús. ____________________________ 1 *8 “ Sérvöen szenvedők *#*> | Egyetlen biztos Védelmet nyújt a lágyék, ü here. comb és köldöksérvnél a ml tökéiete- M sltett rugónélkiill sérvkötönk. mely éjjel Is $ hordható Mindenféle bandázs operáció g után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- K désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- fi nell has-, hát- és meílmelegitö ü Jyaifia“Köis78rMs Mstova. Bana-n. 51. | Árjegyzék ingyen x A vidéki felek még aznap ollntéztetnek 8
