Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-02 / 197. (940.) szám

Teterarshivás a katona sirláná! Az olmiitzi öngyilkosság drámai epilógusa — „Anyai szivem megátkozza öí!“ nál figyelemreméltóbban van-e meg az utol­só hat magyar esztendő, kirivóbban-e, mint az itteni Íróknál?! A ,,Szeptember végén“ c- verset nem irhatná-e meg a mai iró is ugyan­így s ha a Kor eredője nem fontos és nem hangsúlyozott benne, nem öröik vers-e. És művészet lesz-e az, ha koromból riportokat csempészek Írásaimba csak azért/ hogy a Keller-féle tanár-ízléseknek eleget tegyek? És mit tudja azt Keiler, hogy hány mű lap­pang itt az íróasztalokban, mert kirívó benne a Kor eredője s a zűrzavaros idők miatt nein láthat napvilágot! És Jókai a negyvennyol­cas élményekből akkor irtaié legszebb regé­nyeit, rögtön a Pilvax-kávéházban? Vájjon a mai magyar irodalmi termés legszebb alkotá­sai azok a hitvány irredenta írások, amelyek Keiler és Fleisehman receptje szerint vannak Írva? Mi szlovenszkói magyar írók nem ké3 rünk senkitől jóindulatú elnézést- Nem va­gyunk Petőfik, sem Arany Jánosok, de elcsa­tolt, uj jövő felé vándorló néptöredéknek énekesei vagyunk. Kritizáljanak minket szi­gorúan, de igazságosan és szeretettel és ami fő, rátermettséggel. Aki nem tud arabusul ne beszéljen arabusul! Aki nem tud minket szeretni aggkori irigységből, szeresse törek3 vésőinket, szeresse az itteni magyar irodal­mi jövőt. Akik ezeket a cikkeket ki irigyked­tek magukból, nem a magyar kultúra jövőjé­nek féltéséből tették. ♦4 44 ♦♦4444<>444444«'4«<»'»<t>44*«> 4444444444 i>o»4444<t>4<>« Nagy munKfiselhecsálás a németországi doüánQiparban Berlin, szeptember 1. (Wolff.) Miután Szászország és Középnémetország külön­böző vidékein a dohánygyárak munkásai be­szüntették a munkát, a munkaadók mintegy 15-000 munkásnak szeptember tizenkettedi­kére fölmondták. A Tepl-apéiság ingadozása Marienbad, szeptember 1. A lepi apát­ság e napokban tiltakozó iratot adott ki, amelyben kifejti, hofay a háború után az ala3 pitvány kénytelen volt Marienbad forrásait és fürdőit bérbeadni. A bérlet 1925 junius 15-ig szólt s mintha../ a-KurpachígeseHsohaft a szerződés értelmében nem akarta átadni a fürdőt és a forrásokat, az alapítvány kény­tel • volt a ik'lakoltatást kérni. A bíróság há3 rom fokon is helyt adott a Tepl-alapitvány kérelmének és igy került azután a kényszer- kilakoltatásra a sor, amely azonban anélkül m nt j, hogy a fürdőv^iuégek a fürdő üzemében a legcsekélyebb zavart észlelhették volna. S mégis azzal az indokolással vették kényszerkezeléc^e a fürdőt, mer; veszélyez3 tetve láttáik a zavartalanságát- A földbirtok- hivatal törvényellenesen járt el s éppen ez- é^. a Tépi apátság a nylvánosság elé lép, hogy az igazságnak megfelelően tájékoztassa a közvéleményt és jogorvoslást követeljen. 4444444444444444*4444444444444444444444444444444 Mifkesc wam szerencsém? (Strand. Nyárvégi napfény szikrázik a homo­kon. Benn a vízben nyakig elmerülve ketten be­szélgetnek. Az egyik fiatal. Markáns arcéi, alig pelyhedző bajusszal. Dús szőke haja gondosan el­választva. A másik idősebb, kopasz és beretvált.) Szőke: Csak azért kérdeztem, mert hallot­tam, hogy üres óráiban házasságközveíitéssel is foglalkozik. Kopasz: Amennyi pártit én már összehoztam. Szőke: De remélem, nem itt a vizben? Kopasz: Sőt! Jegyezze meg, a házasságik ma nem az égben, hanem a vizben köttetnek. A Krmák itt sokkal feszesebbek. Szőke (naivul): A társadalmi formák? Kopasz: No nem egészen. Egyébként megvan ennek is az előnye. Az a nő, aki a vizben ismer­kedik, pláne, ha trikóban van, nem árul zsákban macskát. Bár, hogy őszinte legyek, én a zsákok­nak mindig hive voltam. Szőke: Miféle zsákoknak? Kopasz: A pénzeszsákoknak. Akarja, hogy bemutassam? Szőke: Semmi esetre sem itt a vizben. Ha már ráadom a fejem a házasságra, akarom, hogy kint legyek a vizbői. Várjon meg a kijárat előtt! * (Félórával később, a strand kijáratánál. A kopasz már idegesen forgolódik. Dörzsöli a ke*ét. Előre örül a jó üzletnek. Végre egy férfi, aki nő­sülni akar! Ilyesmi nem minden bokorban terem. Egyszerre csak valaki megszólítja. Ijedten fordui a hang felé.) Egy hölgy: Nem ismer meg? Kopasz: Kihez van szerencséin? (Erősen nézi. Hirtelen dadogva.) De — de — azaz hogy — Szőke (cigarettára gyújt): Lássuk azt a partit. Kopasz: Bocsánat, kisasszony — én nem férj­hez adni, én nősíteni akartam önt — Szőke (csodálkozik): Nősíteni? Hogyan? Kopasz: A vizbői csak a fejét láttam és én azt hittem, férfihez van szerencsém . . . Ezer bocsánat. DYMI. Olmiitz, szeptember 1. Megírtuk, hogy Nietkiewicz János tüzér múlt hét szerdáján az Amerikán-barban agyonlőtte magát. Temetése szombaton ment végbe teljes katonai pompával. A be- szentelés után a tragikus véget ért ifjú apja lépett a sirhoz és búcsút vett halott fiától. A megrendítő jelenet után számosán kifejez­ték a szülök és testvérek előtt résztvétnyi- latkozatukat. A kondoleálók sorában volt Gottlieb Barnát törzskapitány is, aki a fiatal katonát, búcsúlevelében foglalt vallomása szerint, üldözésével a halálba kergette. A törzskapitány kifejezte résztvétét a gyászoló apának és bocsánatot kért tőle ezért a nagy fájdalomért, amelyet akarat­lanul okozott neki Az apa összerezzent, amikor a tisztet Prága, szeptember 1. Ma délben Prágában egy pillanat alatt végigfutott a hír, hogy a történelmi neve­zetességű régi Miklós-templom lángokban áll. Már messziről látni lehetett, amint a to­rony ablakaiból sűrű füsffelhő'k cmlenelk- A tűz igen gyorsan terjedt- Néhány perc múlva már a torony tetején is kicsapott a láng. A tűzoltóság azonnal kivonult és a leg­modernebb felszereléssel fogott a tűz oltá­sához. Csakhogy a torony padlása már na­gyon ósdi és olyan komplikált faaikotmány, hogy nagyon nehezen lehetett hozzáférni. A rendőrség és katonai készültség azonnal el­zárta. a templom előtti teret. A tűz olyan erős volt, hogy egyes érdem-ezek lepattog­tak a 40 méter magasságban levő tetőről. Egyórai megfeszített erővel folyatott mén­Manila, augusztus vége. A nép szája az „elevenen eltemettek kolostorának11 nevezi ezt a házat. Egy ma­gas hegy tetején az ősrégi spanyol Citadella falaiból épült háromszáz esztendővel ezelőtt. Kolostor, amelyet a monda szerint Spanyol- ország legszebb asszonya alapított, aki szép­ségét úgy akarta megőrizni, hogy életéből száműzte a férfinemet. Társnőket szerzett és néhányadmagával elvonult a világtól. A ma­lájok éveken át óriási kőkockákat hordtak össze s igy épült a női szépség akaratából ez a kolostor, amely a rablólovag-ok váraira emlékeztet. A női szépség igy dicsőítette Is­tent. Tornyok és erődítmények veszik körül a kolostort és az évszázadok folyamán gyak­ran dörögtek le a spanyol zsoldosok ágyúi a szüzek templomából a völgyre, ahonnan minduntalan férfiak törtek elő, hogy meghódítsák a kolostort, amelyben a legszebb nők öltötték magukra a Meg­váltó fátylát. Nagy harcok dúltak a kolostor körül, amelyet alapítójának szelleme mindvégig megvédett- A kolostorvárat nem foglalta el senki -és kalózok, rablóbandák véres fejjel voltak kénytelenek menekülni falai alól. Aki a kolostor küszöbét átlépte, soha­sem léphetett ki többé a nehéz vasajtón. Az ajtó mögött megszűnt a mi világunk. Bent a hideg cellákban, az árnyas ligetben, maga­san a zajgó emberiség fölött Krisztust imád­ták azok, akiknek szépsége a megváltatlan világot bámulatba ejtette- A Citadella tete­jéről messze el lehet látni a tenger fölé, Oda- fönt magány és túlvilág, a tengeren világi közlekedés számtalan gócpontja: itt indultak útnak a mexikói aranyhajók, hogy Kina ara­nyát, Japán és India csodáit, a Filippinák selymét, bársonyát, a gyönyörű szőnyegeket és remekbe készült fegyvereket Uj-Spanyol- országon át Európába szállítsák. Odalent a tengeren és a kikötőben mar­ták, tépték, gyilkolták egymást az emberek. Odafönt csend honolt és némaság. A várkolosíorba vonultak a nők, akiket az arany Európán végigüldözötí és akik a rém elöl menekülve, megnyugvást ke­restek. Ez a kikötő volt az élet válasz­úba. Itt dőlt el, hogy az arany habjaiba vetik-e magukat azok, akik az aranyat szépségükkel legyőzhetik, vagy szépségüket Krisztus lábai elé rakják. És a kolostor alapitójának szám­talan követője akadt. Az apácák száma egyre gyarapodott. A kolostort férfinak nem volt szabad meglátogatnia. A törvénykezés és ítélkezés odafent oly szigorú volt, hogy a rendbe belépő apácát koporsóba fek­tették. keresztet adtak a kezébe és igy meglátta, nem nyújtotta kezét, hanem csak ennyit mondott: — Több elnézéssel lehelt volna, kapi­tány ur ezzel a fiatal fiúval szemben. Én magam részéről megbocsátok önnek. Felel­jen majd az örök itélőszék előtt, azért, ami a lelkiismeretét terheli. Az utolsó szavaknál, az elhunyt édes­anyja, aki eddig nem sejtette, hogy ki a kondoleáló tiszt, zokogva kiáltott fel: — Még van annyi merészsége, hogy a szemünk elé lép az, aki lelkén viseli fiunk halálát. Annyai szivem megátkozza őt! Gottlieb törzskapitány halotthalványan hallgatta a drámai erejű szavakat és az asszony elé akart lépni, két tiszttársa azon­ban visszatartotta. A jelenet óriási izgalmat keltett a gyászoló közönség soraiban. tési munka után félig-meddig -sikerült a tem­plomot megmenteni és a tüzet elfojtani. A templom nagy kupolája azonban sértetlen maradt. Tartani lehet azonban a torony ösz- szeomlásától és ezért azonnal hozzáfogtak a falak alátámasztásához. A tűz okát eddig még nem lehetett meg­állapítani, de nincs kizárva, hogy a bádogo­sok, akik a templom tornyát javítják, a réz­lemezek olvasztása közben véletleinségből meggyujtották a száraz gerendák valame­lyikét. A tűz színhelyén megjelentek a kormány tagjai, Svehla miniszterelnök, Novák keres­kedelemügyi miniszter, Sramek egészség- ügyi miniszter, Kramá-r, Stribrny és Meis- ler képviselők, továbbá Bienert rendőr-igaz­gató és Baxa -polgármester is. kellett maradnia a szertartás ideje alatt. Az uj apáca esküt tett arra, hogy soha többé nem megy vissza a világba. És egyszer az arany bosszút állt a túl­világon. Klára Mária apáca, nagy spanyol név viselője, Spanyolországban óriási birto­kot örökölt, amiről természetesen rendjének javára lemondott. A bürokratizmus úgy kí­vánta, hogy az apáca sajátkezüleg irja alá az okmányt. Klára Máriának tehát el kellett hagynia a kolostort. Ez valóságos forradal­mat okozott az apácák között. Spanyolor­szágból egy delegáció szállt ki és a manilai öbölben várta a zárdafőnöknő rendelkezését- liárom nap és három éjszaka negyven apáca hideg kőkockákon térdelt és Isten­hez imádkozott, világosítaná meg Klára Mária nővért. Három napig bőjtöltek, három napig nem mosdottak s a zárdafőnöknő három nap el­múltával az oltár elé vezette az apácát. Ott fekete fátyollal úgy körülkötözték a fejét, nogy a külvilágból mitsem láthatott. így lépte át a várkolostor küszöbét. A kapu előtt a spanyol delegáció két férfitagja fogadta és levezették a kikötőbe- A nagy teremben har­minc férfi ült, harminc férfi, aki tudta, hogy odafönt a föld legszebb női élnek önkényes száműzetésben. A delegáció elnöke beszédet intézett Klára Máriához és fölszólította, hogy vegye le fejéről a fátyolt, mert fényképes okmányok alapján meg akarnak róla győ­ződni, hogy ő-e a jogos örökös. Sohasem vívta az arany és a női szép­ség oly elemi erővel ősrégi harcát, mint eb­ben a pillanatban. Harminc éhes férfiszem várta, hogy a fátyol lehulljon a szépségről és a szép nővér álmatag mozdulatokkal bon­totta le a fátyolt. Valóban csoda volt ez a pillanat: a harminc férfi óriási mennyiségű aranyat képviselt és Klára Mária a legszebb szépséget. Amikor a fátyol lehullott, a férfiak, mint adott jelre, fölálltak és földig hajoltak ennyi szépség előtt, amely önmagát a Megváltónak áldozta... Azután a nehéz vasajtó újra bezárult Klára Mária mögött, akit soha többé nem láttak. Azonban azóta a manilai kikötőben nem szilinek meg a mondák, a suttogások. Üzleteket bonyolítanak le -és titkokat súgnak egymás fülébe, pedig Klára Mária csontjai már régen elporladtak. A legenda glóriát vont feje köré és azt mondják, hogy mindig, ha egy nagy aranyrakomány érkezik, a vár­kolostor fölött egy pillanatra megjelenik a csodálatos szellemarc: annak az asszonynak az arca, aki szépségével legyőzte az aranyat és kit a legszigorúbb fogadalom ellenére mégis legyőzött egy pillanatra az arany. Két narancshéj Prága, szopiember 1. A francia nagyzási hóbort egymásután elcsúszott egy-egy narancshéjon és csúfosan elvágódott. Az egyik narancshéj Marokkó volt, a másik Szíria. Az első esésből rnosl próbál a gall gőg feitáp-ászkodni, a más-kban még éppen benne van. A gall kakas túlsá­gos élesen kuko-rékoit már Európa fölött, hát egy kissé le keleti tomp.tani a hangját S a „szivbéll1 szövetséges, Anglia diplomá­cián Európa szerencséjére gondoskodott is a két narancshéjról és Franciaország ennek következtéiben egyszerre megpuhult, egy­szeribe kényeden lemondani a Ruhrszank- Ciókrói, kénytelen behódolni America paci­fista kívánságainak, kénytelen fizetni Angiid­nak- és kénytelen Németországgal szoba ereszkedni. Ezt a sok kény jelenséget az a két kis narancshéj okozta. Az utcán eldo­bott narancshéjaknak persze soha sincs gaz­dájuk- Nem is veszi óküt senki észre, csak az, aki elesik rajtuk s az is csak akkor, ami­kor már elesett. A franciák két gyarmati ve­reségének, a fegyvercsempészeinek, Lázadá­sok pénzelésének sincsen gazdája: Anglia úgy tesz, mintha semmiről sem tudna, Fran­ciaország úgy mutatja, mintha sémimt. sem v-mne észre. Csak B-riand érzi, hogy me Chamberlain diktál Európában és Ca;liau>. tudja, hogy a frank, a font és a dollár eiőíi hajlongni, ő maga pedig Londoniban és Wa­shingtonban kilincselni kénytelen, 'ugyanak­kor ped.g Európa kissé fel lé lég zik a francia miiitarizmus méríöldes csizmáinak lidérc­nyomásától. Biztos, hogy a francia kormány a ma­rokkói béketárgyalusokkal csupán taktiká­zott és el van határozva a marokkói szabad­ságmozgalom vérbefojtás-ára. Mert Marokkó bírása és a megtépázott francia presztízs visszaállítása élet-haliáil kérdés Franciaor­szágra nézve, mert ettől függ egész Afrika birtoklása. Már pedig Afrikától Várja Fran­ciaország azt, ami neki nincs: a vilá-giiatalom megszerzéséhez szükséges emberanyagot Ezért nem volt komoly a francia békeaján­lat és ezért nem szűnhet meg a marokkói élet-halál harc­Hasonló a helyzet Szíriáiban. Szíriái majdnem mindenfelől angol gyarmatterületek övezik. Angliának kellemetlen a közbeékelő­dött francia gyarmat és megismétli a kabil és kiírd fölkelés példáját; csak egy kis pénz­be s egy kis fegyvercsempészésbe kerül. A gyarmatok zavarosában aztán a diplomácia halászik. A gyarmati népek nem is a fegyvereik­nek és hősiességüknek köszönhetik sikerei­ket, hanem a két szivbóli szövetséges ve­télkedésének. Szíriában a franciáknak, ugy- Iátszik, mindent elölről kell kezdeniük, Hat év óta ez a hatodik szir fölkelés, de a hat kö­zül a legvéresebb és a legkomolyabb. A föl- kelők kiszorították a hódítókat nemcsak a belső vidékekről hanem a vasúton megköze- lithető fővárosból is- Csak a tenger és a ten­gerpart maradt a kezükben. Kezdhetik elöl­ről. íme: a huszadik században, a világháború után hét évre is történnek csodák. A szabad­ságszeretet győzni tud a tankok fölött, a pri­mitív nomádok a gyilkolás művészetének európai mesterei fölött- Európa népei terme3 szetesen rókonszenvvel nézik a barbár sza­badsághősök harcát a népek önrendelkezési jogáért. Anglia pedig, mint érdektelen har­madik, önelégülten dörzsöli a markát. De szerencsére Európa is hálás lehet a láthatat3 lián angol kéznek a két narancshéjért és az európai diplomácia bé'küléikenyebb atmosz­férájáért. 444 444444444444444444444444444444444 4444444 44444 Prések ipssziefa Prága, szeptemeber 1. A Rudé Právo azt irja, hogj a szövetke3 zeti vállalatok ülésén Prasek volt szenátusi elnök is jelen volt s amikor kérdést* tettek neki a szeszpanamával kapcsolatban, azt fe­lelte: — Nem tudok semmit sem/ hanem az urak a Hybernská utcából (a szociáldemokra­táik) mondhatnának közelebbit. Az is szóba került, hogy Prasek most is nyugdijat kap osztrák miniszterségéért- Pra3 sek állítólag kijelentette, hogy ez igaz és az­ért veszi fel a nyugdijat, mert a tábornokok is kapnak nyugdijat a csehszlovák államtól A nyugdijat azonban jótéteményekre adja. sőt egy képviselőnek is 20.000 koronát jutta­tott belőle. Végül megemlíti a Rudé Právo- hogy Prásek tulajdonában ISO kézirat van, amely kompromittáló lehet sok cseh politikai vezér­re és úgy látszik, hogy Prasek csak az alka­lomra vár- amikor ezekkel a levelekkel lelep­lezheti Svelilát, Stribrnyt, főképpen pedig a S z o ci á ld e m okr a t a vezéreket­44444444444444444444444444404* <.444440 t>44444444444í>444444444444444«-*444444444444444444444444«4440 LinsoSsban ® prágai .4444444444444444444444444444444444444044444444444444444444444444444444444444444444444444444444444 Az elevenen eltemettek kolostora Igaz legenda a legszebb nők örömtelen rendjéről — Az arany és szépség harca — Klára Mária nővér jelenése harminc spanyol nemes előtt Szerda, szeptember 2. __

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents