Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-15 / 208. (951.) szám

Kedd, szeptember 15.

SMfímic

Vándortáska

A néma lovacskája

A kapu nagyot csikordult és pirosszoknyás kislány bukott be szelesen az udvarba. A szomszédék Terkája volt, akit mindenki Terusnak szólított, pirosruhás Terusnak. Csak Janika nem szólitgaíihatta igy. Janika néma volt.

A kisfiú porból apró kúpokat emelt — lyukas kékmázas bögrében hozta az utcáról

— s apró kaviccsal rakta körül őket. Nagy, beszédes szeme hivogatóan felkönyörgött a lánypajtáshoz, de Terus nem mozdult és nem beszélt. Minek is!..* Miszen ezzel a fiúval nem érdemes játszani. Nem ingerkedik, nem üt vissza. Vakarcs, néma!

Janika dadogott s a szeme megnedvese- dett, már nem örült a játéknak.

— Este lovacskát kapok, apa hozza a városból. Lovacskája senkinek sincs, de te játszhatsz vele,f>— szerette volna mondani.

Terus gonoszkodni akart, közelebb jött, barna kis lábával beletaposott a kúpokba és elszaladt.

— Néma, vakarcs! — csufolódott a kapuban és szamárfület mutatott.

Janika magára maradt. Kedvtelenül, szomorúan játszogatott tovább és a holnapra gondolt, amikor Terus irigyen fogja nézni falovátEste, az állomásról jövet, szaporán lépegetett az apja oldalán és az egész utón nem vette le szemét a csomagról.

— Hagyd, kisfiam, nehéz neked, — mondta az apa, amint a csomag után kapott. Otthon mintha megfeledkeztek volna róla és a csomagról is. Valamiről beszélgettek a szülők, komoran és halkan, Janika nem értette őket, de megérezte, hogy várnia kell. Vacsoráztak, aztán lefektették. Kis arca megvo- naglott fájdalmában, de az anya ezt nem látta... Nem tudott elaludni. A konyhában még mindig beszélgettek: az anya halk szava altatóan zsongott, az apáé kemény volt és bántó. Úgy érezte, hogy a hang bejön és megüti. Elnyúlt az ágyban és hangtalanul sirt -.. Miért nem adták oda neki a lovacskát, rémlett fel benne a kétely. •. Miért várnak holnapig? ... Hátha nincs is a csomagban?... De benne van, megérezte, amint megtapogatta!.. • Kint a konyhában nem is tudják, hogy ébren van és a lovacskáját akarja. Nagy fájdalmában befurta fejét a párnába, amely egészen átázott már köny- nyeitől és addig zokogott, mig elaludt -..

Mikor fölébredt, az apja már nem volt otthon. Kiment a konyhába, de a csomagot nem látta az asztalon.

— Totata,— dadogta és az asztalra mutatott.

— Azonnal adom a kávédat, ne türelmetlenkedj! — intette az anyja.

Janika a fejét rázta. Hiszen kávét nem igy szokott kérni! Az anya csodálkozva nézte.

— Mi kell? — kérdezte kicsit nyersen.

Janika dadogott és szemét megint elöntötte a könny. Az asztalra mutatott és körülnézett. A tűzhelynél ott volt a papiros: a csomag burkolata. Kezébe vette, de nem talált benne semmit. Nem értette, miért bántják, miért nem adták oda neki a lovacskát, amikor egész héten engedelmes volt.

— Ne bőgj! — ripakodott rá az anyja.

— Mindjárt bőg, az ember azt sem tudja, miért. Megvert az Isten az ilyen néma gyerekkel!

. Janikába a néma szó belefojtotta köny- nyeit. Az anyja nem érti őt, mert néma! Hát akkor ki értse meg!? Pedig milyen jó volna, ha éppen most megértené, ha meg tudná mondani, hogy valami fáj nagyon itt belül..- Már nem is kell a lovacska. Nem is magának kívánta. Majd egyedül eljátszogat... Kezéből lassan kihullott a barna csomagolópapiros; fehér lett és szomorú- Az anyja eléje tette a kávét és takarítani ment a szobába. Mikor kijött, Jani'ka a földön ült, kezében a papirossal. A reggeli érintetlenül állt az asztalon.

— Mi bajod? — kérdezte az anya- A kérdés most jóságosán hangzott és a gyerek arca fölragyogott.

— Totata! — dadogta tehetetlen nyelvvel. Az anya lehajolt hozzá.

— Totata! — ismételte elgondolkozva.

— Talán lovacskát mondtál?

A gyerek boldogan igent intett. A papirosra mutatott, — most végre megkapja a látékot.

— Szegény kisfiam — becézte az anya

—, bizony, apa nem hozta el. Sok gondja volt. Pénze se maradt. De legközelebb hoz, nem felejti el. . i —.

COBB

Féltékenység! dráma P@is@nyban

Az utívarló a búcsú pillanatában levágta kedvese orrát

Pozsony, szeptember 14.

(Saját tudósitónk telefonjelentése.) Szombaton este különös szerelmi dráma játszódott le a Szép lak-utca egyik házában.

Pozsonyi Ferenc 24 éves munkás már régóta udvarolt Brundza Emura 22 éves cselédnek, aki a Széplak-utea. 21. számú házban volt alkalmazva egy pékmesternél. A fiatalember borzasztón féltékeny volt Emmájára s a naponkénti találkozások állandó civódá- sök közben teltek eh A leány gazdája nem jó szemmel nézte ezt az állandó civódást, ezért el is bocsátotta szolgálatából a leányt. A fiatalember azonban tovább üldözte féltékenységével a leányt, aki emiatt el akarta hagyni Pozsonyt.

Pozsonyi szombaton este búcsú látogatásra ment fel hozzája; egy ideig együtt üldögéltek a konyhában, majd — mikor a férfi távozni' készült — a leány lekisérte őt a kapuhoz. Egyszerre éles kiáltás verte fel a kis polgári ház esti csendjét. A lakók összefutottak s a kapualjban vérbe borulva látták Brundza Emmát. Á féltékeny férfi borotvával elmetszette a leánynak orrát és a felső ajkát s a nyitott sebből sugárban folyt a vér- A mentők a leányt a kórházba szállították, ahol még este megoperálták: a megtalált orr- és ajakrészt visszavárták a helyére.

A féltékeny fiatalembert letartóztatták és megindították ellene az eljárást.

Izgalmas atifófiaisza Prága szMen

Mozije’eneí az életben — A lopott autó tulajdonosa bérautón üldözte és érte el a tolvajokat — A találkozás pillanatában összeütköztek és mindkét gépkocsi összetört

— A P. M. H. tudósítása —

Prága, szeptember 14.

Amerikai filmre méltó izgalmas mozijele* net játszódott le vasárnap este Prága utcáin. Igazi mozitéma pergett le pár perc alatt: autólopás, két autó versenyhajszája ucákon és városrészeken át, végül a két autó összeütközése — miközben a tolvajok mégis elmenekülnek.

Este ti ti óra tájban történt. A Jungmann* téren Sveez Emilnek az Autóbörse szerkesztőjének lakása előtt állt egy magános gépkocsi, a szerkesztő autója. A sétáló közönségből hirtelen kiválik két jól öltözött férfi, az egyik elszánt határozottsággal beleveti magát a soffor helyére, a másik megforgatta a kurblit s a következő pillanatban őrült sebességgel mindketten elvágtatnak az autón. Ugyanebben a szempillantásban lép ki a ház kapuján Sveez szerkesztő. Még volt annyi ideje, hogy az utcafordulónál megpillantotta, milyen irányban szöknek a tolvajok. Minden habo* zás nélkül bevágja magát egy bérautóba és kiadja a jelszót: utána. Megindul a hajsza. Már tiltott sebességgel rohan a taxi, de a szerkesztő nincs megelégedve az iránnyal,

maga ül a kormánykerékhez és még vadabb tempóban üldözi saját kocsiját. A sétálóknak feltűnik a főutcán vágtató kocsik őrült hajszája- A tolvajok nem tudnak egér- utat nyerni, mert a vad iram miatt nem tér* hetnek mellékutcákba- Az autótaxi mind közelebb és közelebb ér hozzájuk. Átrohannak a Moldva-hidján a Smichovi városrészbe. Itt egy kis térközt nyernek. A szerkesztő azonban észreveszi, hogy balra akarnak fordul* ni. Nem rohan utánuk, hanem átlóirányban más utcán átvágva pár pillanat alatt elébük kerül.

A tolvajok meglepetésükben elvesztik fe. két. Elfelejtenek fékezni és a vad iram lendülete nekivágja a lopott autót az üldöző kocsinak. Mind a két autó összetörik- A tolva* jók autóstul az árokba zuhannak. Az összeütközés részeseinek azonban semmi bajuk nem történt. A két tolvaj közben a homály leple alatt a kikötő irányába szökött. A kárvallott Sveez szerkesztő és Votruba, a bérautó sof- főrje pedig gyalog indult haza. A vállalkozó szellemű tolvajok után a rendőrség folytatja a hajszát.

„Kár volt embert ölni../*

Pár nap múlva kivégzik Simán Endre újságíró és édesanyja gyilkosát — Luxits naplójában megírta élete szomorú történetét — Egész éjjel sir a rémláfó gyilkos

— A P. M. H. budapesti tudósítójától. —

Budapest, szeptember 14.

Luxits József huszonegy éves napszámost rövidesen kivégzik. Luxits József, mint ismeretes kegyetlen bssiialitással gyilkolta meg Simán Endre újságírót és ennek édesanyját. Az eset akkoriban nagy port veri föl. Négy hét előtt a Kúria a gyilkost kötél- általi halálra Ítélte.

A kormányzóhoz beadott kegyelmi kérvénynek nem volt foganatja s így pár nap múlva biíófa alá kerül a fiatal gyilkos.

Luxits József élete a szennyből és nyomorból vezet a börtönig § onnan az akasztó- fához. Apja egyszerű földműves Perkátán. A fiú éjjelenként gyertya mellett kalandor- történeteket olvas. A lelke megromlik és Pestre szökik. Rövid ideig a folyamőrségnél szolgál és parfőmös szoknyák után futkos. Állásából elbocsátják s rászakad a nyomor. Rongyokban járt, munkát nem kapott, kellemetlen, átható szaga miatt sehol sem akarták befogadni.

A népgligeti padokon és kapualjakban gyakran látták, amint a szemétből kikapart ételhulladékokkal táplálkozott,

vagy egyetlen kincsét, noteszét forgatta.

Ez a notesz volt egyetlen öröme. Ez volt a naplója. Szokatlan Intelligenciával írja meg benne tragédiáját. Egészen addig, amíg börtönbe kerül. Az egyik augusztusi éjszakán — írja — a Pongrácz utón ólálkodott. Itt lakott Simán Endre, a tehetséges újságíró és édesanyja. Luxits óvatosan lehúzza csizmáját, bemászik az ablakon, gyorsan végez áldozataival.

Két hulla marad a szobában. Előbb az újságírót, azután édesanyját ölte meg.

Még aznap elfogták.

Arra a kérdésre, hogy miért követte él a borzalmas tettet, azt felelte:

— Mert éhes voltam. Tudtam, hogy akasztófa lesz a vége, de még egyszer az életben jól akartam lakni. Sokat akartam enni, nagyon sokat. £s ha csak égy óráig is tart, megint jó ruhába akartam öltözni, hogy a nő is igy lásson . . .

Luxits két áldozata után megölte az édesapját is. Az egyszerű öreg íöldmlves, mikor megtudta fia szörnyű tettét, szivszélhiidést kapott és szörnyet halt.

A gyilkosság, előtt a naplóban pedig ezek a sorok állanak:

— Most az fo.g történni, amit kevés ember mer megtenni . . .

Van még egy érdekes lap a gyilkos naplójában. Ezt már a gyilkosság után a börtön rémlátásai Íratták vele:

— Borzasztó, a hörgéseket hallom, a tekintetük rám mered, kár volt embert ölni.

Ennek dacára a börtönben eleinte cinikus volt. A halálról az volt a nézete, hogy az sokkal elviselhetőbb, mint az élet. Megbánást nem érzett. De mióta a Kúria ítéletét megtudta,

teljesen összetört, flajnalhasadtától késő estig sir. Zokogva rázza a cella ajtaját.

Rémképeket lát.

A szerencsétlen újságíró fiatal arca és a rémült édesanya dermedt szeme jelennek meg előtte és végtelen félelemmel néz a halál elé.

Janika felkelt és bement a szobába. Nem sirt, pedig máskor egy szóra sírva fakadt- Vannak hántások, melyek jobban fájnak minden testifenyítésnél, ezt a szomorú igazságot tudta meg aznap a kisfiú. Délben megjött az apa, de Janika nem nézett rá és elfordult, mikor simogatni akarta a fejét. Először történt ekkor, hogy nem kellett a becézés és bánattal, fájdalommal a szivében elfordult az apjától... Egri Viktor.

— (Slávik György dr.) kassai zsupán szeptember 19-én foglaltja el híva talált.

— (Oláh Gusztáv kitüntetése.) Budapestről jelentik: A .kormányzó Oláh Gusztáv dr.-nak, a Iipótmezei állami elme- és ideggyógyintézet igazgatójának, a helyettes államtitkári óimét adományozta.

— (Reiormátus lelkészbeiktatás Komáromban.) Komáromi tudósítónk jelenti: Az

ősmagyar városnak lélekemelő ünnepe volt vasárnap. Galambos Zoltán református

mrAUmfmé

Derülíebb, némi hömérsékleíeraelkedéssel.

lelkészt iktatták be neves elődjeinek székébe. Galambos Zoltán tanulmányait Pápán, Hollandiában és Németországban végezte. Híveinek szeretete egyhangú meghívással ültette a lelkészt székbe. A Jókai-utcai templomban Balogh Elemér pozsonyi református püspök vette ki az uj lelkészből a fogadalmat, aki gyönyörű székfoglaló beszédet és magas szárnyalást! imát mondott. Az istentisztelet után Zsemlye Géza vezetése alatt a református egyházközség tanácsa, Majer Imre dr. apáíp lé bános vezetésével a római katolikus egyházközség, J á n o s y Lajos esperes vezetésével az evangélikus egyház, Éried Jenő hitközségi elnök vezetésével, a zsidó kongresszusi egyház tisztelegtek az uj lelkésznél. Utánuk Papp-Ko- v á c s Elemérné a protestáns nőegylet, S z i j j Ferenc dr- a Jókai-Egyesiilct kiküldöttei élén üdvözölték. Az ünnepet a Vigadóban százötven terítékes társasebéd fejezte be, melyen Balogh Elemér püspök, Fü- 1 ö p Zsigmond református egyházi főjegyző, A 1 a p y Gyula dr., B o 1 d o g h Gyula, L a- katos Károly, Papp-Kovács Elemér és az uj lelkész édesapja, G a 1 a m bős László mondottak szárnyaló felköszöntőket.

— (Magyar hangverseny a pozsonyi YMCA-ban.) Szeptember 15-én, kedden este 8 órakor az YMCA Sáne-uti palotájának nagytermében két kiváló magyar művésznő tart hangversenyt. A fiatal Taksonyi Piroska, a budapesti kir. Operaház koloraturéne- kesnŐje operaáriákat és klasszikus dalokat énekel, Hadrik Anna, a budapesti Magyar Színház ismert kiváló művésznője pedig klasszikus jeleneteket, valamint a klasszikus és modern magyar irodalom legszebb verseiből fog előadni. Az YMCA szép helyiségében ez lesz az első magyar miivészi hangverseny, amely iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Jegyek 10 és 5 koronás árban kaphatók. Ned'bal igazgató a szlovák szezonban néhány estén fel fogja léptetni Taksonyi Piroskát, a szlovák nemzeti színház operaegyüttesével.

— (Nyomor elöl a halálba.) Aknaszlatinai tudósítónk Írja: Sziber Imre napszámos tegnap délben lakásán felakasztotta magát Mire rátaláltak, már halott volt. A szerencsétlen embert munkanélkülisége kergette a halálba.

— (Ferrari Aíbertina Komáromban.) Komáromi tudósítónk jelenti: Ferrari Albertiba, a világhírű hegedümüvésznő, Hubay Jenő nagy tehetségű tanítványa nyitja meg Komáromban a Jókai Egyesület hangverseny-szezonját. Az október hetediki estén Mendelssohn, Tschajkowsky, Vienxtemps és Hubay müvei szerepelnek műsoron. A művésznőt szlovenszkói turnéján Kóscha György zongoraművész kiséri.

— (Az éisekujvári kórházból ellopták a pénztárt.) Érsekújvár! tudósítónk jelenti, hogy az érsekujvári kórházba álkulccsal behatolva, ellopták a 80 ki'logram súlyú kézi vaspénztárt. 14.000 korona volt benne. A tolvajok semmi nyomot sem hagytak maguk után*

— (Negyvenéves íanitói jubileum.) Akti asz latinár ói Írják: Simon József tiszaujlaki tanító szeptember 10-én ünnnepelte tanítói működésének negyvenedik évfordulóját, mely alkalommal tanítványai messze vidékről fölkeresték és szeretetteljesen ünnepelték.

— (A szlovák himnusz szerzőjének síremléket állítottak Gömörben.) Rimaszombati tudósítónk írja: A szlovák Maticanagy- rőcei csoportjának rendezésében szeptember 13-án nagyszabású ünnepély keretében állítják fel Tomásik Sámuelnek, a „Hej Slováci“ szerzőjének síremlékét a hisnyóvizi evangélikus temetőben. Az ünnepélyen Jánoska György dr. püspök, Bottó Gyula történetiró és Krcsméry István szlovák költő, a Matica főtitkára is résztvesznek.

— (Az angolok azt hiszik, hogy Prága Afrikában van.) A cambridgei egyetemen nyári tanfolyamokat rendeztek, amelyeken két cseh nő is részt- vett. A Revü zeny most érdekes epizódot ir ezzel kapcsolatban: Az egyetem titkárnője, akinek gondoskodnia kellett a hallgatók elszállásolásáról, se- 1 ogysem tudott a cseh nőknek lakást szerezni. Mindenütt, ahová lakásért fordult, a következő választ kapta: „Nagyon sajnáljuk, de feketebőrüe- ket nem fogadunk be a lakásunkba."

— (Zsidó főiskolai hallgatók estéje Komáromban.) Komáromi tudósítónk jelenti: A komáromi zsidó főiskolai hallgatók jól sikerült estélyt rendeztek az itteni Kultúrpalotában, melynek víg műsorán Heltai, Szenes és Mihály István bohózatai szerepeltek. A műsort tánc követte. Nagy sikere volt a bubi- fej-versenynek.