Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-15 / 208. (951.) szám

Kedd, szeptember 15. SMfímic Vándortáska A néma lovacskája A kapu nagyot csikordult és pirosszok­nyás kislány bukott be szelesen az udvarba. A szomszédék Terkája volt, akit mindenki Terusnak szólított, pirosruhás Terusnak. Csak Janika nem szólitgaíihatta igy. Janika néma volt. A kisfiú porból apró kúpokat emelt — lyukas kékmázas bögrében hozta az utcáról — s apró kaviccsal rakta körül őket. Nagy, beszédes szeme hivogatóan felkönyörgött a lánypajtáshoz, de Terus nem mozdult és nem beszélt. Minek is!..* Miszen ezzel a fiúval nem érdemes játszani. Nem ingerkedik, nem üt vissza. Vakarcs, néma! Janika dadogott s a szeme megnedvese- dett, már nem örült a játéknak. — Este lovacskát kapok, apa hozza a városból. Lovacskája senkinek sincs, de te játszhatsz vele,f>— szerette volna mondani. Terus gonoszkodni akart, közelebb jött, barna kis lábával beletaposott a kúpokba és elszaladt. — Néma, vakarcs! — csufolódott a ka­puban és szamárfület mutatott. Janika magára maradt. Kedvtelenül, szo­morúan játszogatott tovább és a holnapra gondolt, amikor Terus irigyen fogja nézni fa­lovát­Este, az állomásról jövet, szaporán lépe­getett az apja oldalán és az egész utón nem vette le szemét a csomagról. — Hagyd, kisfiam, nehéz neked, — mond­ta az apa, amint a csomag után kapott. Ott­hon mintha megfeledkeztek volna róla és a csomagról is. Valamiről beszélgettek a szü­lők, komoran és halkan, Janika nem értette őket, de megérezte, hogy várnia kell. Vacso­ráztak, aztán lefektették. Kis arca megvo- naglott fájdalmában, de az anya ezt nem látta... Nem tudott elaludni. A konyhában még mindig beszélgettek: az anya halk sza­va altatóan zsongott, az apáé kemény volt és bántó. Úgy érezte, hogy a hang bejön és megüti. Elnyúlt az ágyban és hangtalanul sirt -.. Miért nem adták oda neki a lovacs­kát, rémlett fel benne a kétely. •. Miért vár­nak holnapig? ... Hátha nincs is a csomag­ban?... De benne van, megérezte, amint megtapogatta!.. • Kint a konyhában nem is tudják, hogy ébren van és a lovacskáját akarja. Nagy fájdalmában befurta fejét a párnába, amely egészen átázott már köny- nyeitől és addig zokogott, mig elaludt -.. Mikor fölébredt, az apja már nem volt otthon. Kiment a konyhába, de a csomagot nem látta az asztalon. — Totata,— dadogta és az asztalra mutatott. — Azonnal adom a kávédat, ne türel­metlenkedj! — intette az anyja. Janika a fejét rázta. Hiszen kávét nem igy szokott kérni! Az anya csodálkozva nézte. — Mi kell? — kérdezte kicsit nyersen. Janika dadogott és szemét megint elön­tötte a könny. Az asztalra mutatott és körül­nézett. A tűzhelynél ott volt a papiros: a csomag burkolata. Kezébe vette, de nem ta­lált benne semmit. Nem értette, miért bánt­ják, miért nem adták oda neki a lovacskát, amikor egész héten engedelmes volt. — Ne bőgj! — ripakodott rá az anyja. — Mindjárt bőg, az ember azt sem tudja, miért. Megvert az Isten az ilyen néma gye­rekkel! . Janikába a néma szó belefojtotta köny- nyeit. Az anyja nem érti őt, mert néma! Hát akkor ki értse meg!? Pedig milyen jó volna, ha éppen most megértené, ha meg tudná mondani, hogy valami fáj nagyon itt belül..- Már nem is kell a lovacska. Nem is magának kívánta. Majd egyedül eljátszogat... Kezé­ből lassan kihullott a barna csomagolópapi­ros; fehér lett és szomorú- Az anyja eléje tette a kávét és takarítani ment a szobába. Mikor kijött, Jani'ka a földön ült, kezében a papirossal. A reggeli érintetlenül állt az asztalon. — Mi bajod? — kérdezte az anya- A kérdés most jóságosán hangzott és a gyerek arca fölragyogott. — Totata! — dadogta tehetetlen nyelv­vel. Az anya lehajolt hozzá. — Totata! — ismételte elgondolkozva. — Talán lovacskát mondtál? A gyerek boldogan igent intett. A papi­rosra mutatott, — most végre megkapja a látékot. — Szegény kisfiam — becézte az anya —, bizony, apa nem hozta el. Sok gondja volt. Pénze se maradt. De legközelebb hoz, nem felejti el. . i —. COBB Féltékenység! dráma P@is@nyban Az utívarló a búcsú pillanatában levágta kedvese orrát Pozsony, szeptember 14. (Saját tudósitónk telefonjelentése.) Szom­baton este különös szerelmi dráma játszódott le a Szép lak-utca egyik házában. Pozsonyi Ferenc 24 éves munkás már régóta udvarolt Brundza Emura 22 éves cse­lédnek, aki a Széplak-utea. 21. számú házban volt alkalmazva egy pékmesternél. A fiatal­ember borzasztón féltékeny volt Emmájára s a naponkénti találkozások állandó civódá- sök közben teltek eh A leány gazdája nem jó szemmel nézte ezt az állandó civódást, ezért el is bocsátotta szolgálatából a leányt. A fiatalember azonban tovább üldözte félté­kenységével a leányt, aki emiatt el akarta hagyni Pozsonyt. Pozsonyi szombaton este búcsú látoga­tásra ment fel hozzája; egy ideig együtt ül­dögéltek a konyhában, majd — mikor a férfi távozni' készült — a leány lekisérte őt a ka­puhoz. Egyszerre éles kiáltás verte fel a kis polgári ház esti csendjét. A lakók összefu­tottak s a kapualjban vérbe borulva látták Brundza Emmát. Á féltékeny férfi borotvával elmetszette a leánynak orrát és a felső ajkát s a nyitott sebből sugárban folyt a vér- A mentők a leányt a kórházba szállították, ahol még este megoperálták: a megtalált orr- és ajakrészt visszavárták a helyére. A féltékeny fiatalembert letartóztatták és megindították ellene az eljárást. Izgalmas atifófiaisza Prága szMen Mozije’eneí az életben — A lopott autó tulajdonosa bérautón üldözte és érte el a tolvajo­kat — A találkozás pillanatában összeütköztek és mindkét gépkocsi összetört — A P. M. H. tudósítása — Prága, szeptember 14. Amerikai filmre méltó izgalmas mozijele* net játszódott le vasárnap este Prága ut­cáin. Igazi mozitéma pergett le pár perc alatt: autólopás, két autó versenyhajszája ucákon és városrészeken át, végül a két autó összeüt­közése — miközben a tolvajok mégis elme­nekülnek. Este ti ti óra tájban történt. A Jungmann* téren Sveez Emilnek az Autóbörse szerkesz­tőjének lakása előtt állt egy magános gépko­csi, a szerkesztő autója. A sétáló közönségből hirtelen kiválik két jól öltözött férfi, az egyik elszánt határozottsággal beleveti magát a soffor helyére, a másik megforgatta a kurblit s a következő pillanatban őrült sebességgel mindketten elvágtatnak az autón. Ugyaneb­ben a szempillantásban lép ki a ház kapuján Sveez szerkesztő. Még volt annyi ideje, hogy az utcafordulónál megpillantotta, milyen irányban szöknek a tolvajok. Minden habo* zás nélkül bevágja magát egy bérautóba és kiadja a jelszót: utána. Megindul a hajsza. Már tiltott sebességgel rohan a taxi, de a szerkesztő nincs megelégedve az iránnyal, maga ül a kormánykerékhez és még vadabb tempóban üldözi saját kocsiját. A sé­tálóknak feltűnik a főutcán vágtató kocsik őrült hajszája- A tolvajok nem tudnak egér- utat nyerni, mert a vad iram miatt nem tér* hetnek mellékutcákba- Az autótaxi mind kö­zelebb és közelebb ér hozzájuk. Átrohannak a Moldva-hidján a Smichovi városrészbe. Itt egy kis térközt nyernek. A szerkesztő azon­ban észreveszi, hogy balra akarnak fordul* ni. Nem rohan utánuk, hanem átlóirányban más utcán átvágva pár pillanat alatt elébük kerül. A tolvajok meglepetésükben elvesztik fe. két. Elfelejtenek fékezni és a vad iram len­dülete nekivágja a lopott autót az üldöző ko­csinak. Mind a két autó összetörik- A tolva* jók autóstul az árokba zuhannak. Az összeüt­közés részeseinek azonban semmi bajuk nem történt. A két tolvaj közben a homály leple alatt a kikötő irányába szökött. A kárvallott Sveez szerkesztő és Votruba, a bérautó sof- főrje pedig gyalog indult haza. A vállalkozó szellemű tolvajok után a rendőrség folytatja a hajszát. „Kár volt embert ölni../* Pár nap múlva kivégzik Simán Endre újságíró és édesanyja gyilkosát — Luxits nap­lójában megírta élete szomorú történetét — Egész éjjel sir a rémláfó gyilkos — A P. M. H. budapesti tudósítójától. — Budapest, szeptember 14. Luxits József huszonegy éves napszá­most rövidesen kivégzik. Luxits József, mint ismeretes kegyetlen bssiialitással gyilkolta meg Simán Endre újságírót és ennek édes­anyját. Az eset akkoriban nagy port veri föl. Négy hét előtt a Kúria a gyilkost kötél- általi halálra Ítélte. A kormányzóhoz beadott kegyelmi kér­vénynek nem volt foganatja s így pár nap múlva biíófa alá kerül a fiatal gyilkos. Luxits József élete a szennyből és nyo­morból vezet a börtönig § onnan az akasztó- fához. Apja egyszerű földműves Perkátán. A fiú éjjelenként gyertya mellett kalandor- történeteket olvas. A lelke megromlik és Pestre szökik. Rövid ideig a folyamőrségnél szolgál és parfőmös szoknyák után futkos. Állásából elbocsátják s rászakad a nyomor. Rongyokban járt, munkát nem kapott, kellemetlen, átható szaga miatt sehol sem akarták befogadni. A népgligeti padokon és kapualjakban gyakran látták, amint a szemétből ki­kapart ételhulladékokkal táplálkozott, vagy egyetlen kincsét, noteszét forgatta. Ez a notesz volt egyetlen öröme. Ez volt a naplója. Szokatlan Intelligenciával írja meg benne tragédiáját. Egészen addig, amíg börtönbe kerül. Az egyik augusztusi éjsza­kán — írja — a Pongrácz utón ólálkodott. Itt lakott Simán Endre, a tehetséges újságíró és édesanyja. Luxits óvatosan lehúzza csiz­máját, bemászik az ablakon, gyorsan végez áldozataival. Két hulla marad a szobában. Előbb az újságírót, azután édesanyját ölte meg. Még aznap elfogták. Arra a kérdésre, hogy miért követte él a borzalmas tettet, azt felelte: — Mert éhes voltam. Tudtam, hogy akasztófa lesz a vége, de még egyszer az életben jól akartam lakni. Sokat akartam enni, nagyon sokat. £s ha csak égy óráig is tart, megint jó ruhába akartam öltözni, hogy a nő is igy lásson . . . Luxits két áldozata után megölte az édesapját is. Az egyszerű öreg íöldmlves, mikor megtudta fia szörnyű tettét, szivszélhiidést kapott és szörnyet halt. A gyilkosság, előtt a naplóban pedig ezek a sorok állanak: — Most az fo.g történni, amit kevés ember mer megtenni . . . Van még egy érdekes lap a gyilkos naplójában. Ezt már a gyilkosság után a börtön rémlátásai Íratták vele: — Borzasztó, a hörgéseket hallom, a tekintetük rám mered, kár volt embert ölni. Ennek dacára a börtönben eleinte cini­kus volt. A halálról az volt a nézete, hogy az sokkal elviselhetőbb, mint az élet. Meg­bánást nem érzett. De mióta a Kúria ítéletét megtudta, teljesen összetört, flajnalhasadtától késő estig sir. Zokogva rázza a cella ajtaját. Rémképeket lát. A szerencsétlen újságíró fiatal arca és a rémült édesanya dermedt szeme jelennek meg előtte és végtelen félelemmel néz a halál elé. Janika felkelt és bement a szobába. Nem sirt, pedig máskor egy szóra sírva fakadt- Vannak hántások, melyek jobban fájnak min­den testifenyítésnél, ezt a szomorú igazságot tudta meg aznap a kisfiú. Délben megjött az apa, de Janika nem nézett rá és elfordult, mikor simogatni akarta a fejét. Először tör­tént ekkor, hogy nem kellett a becézés és bánattal, fájdalommal a szivében elfordult az apjától... Egri Viktor. — (Slávik György dr.) kassai zsupán szeptem­ber 19-én foglaltja el híva talált. — (Oláh Gusztáv kitüntetése.) Budapestről jelentik: A .kormányzó Oláh Gusztáv dr.-nak, a Iipótmezei állami elme- és ideggyógyintézet igaz­gatójának, a helyettes államtitkári óimét adomá­nyozta. — (Reiormátus lelkészbeiktatás Komá­romban.) Komáromi tudósítónk jelenti: Az ősmagyar városnak lélekemelő ünnepe volt vasárnap. Galambos Zoltán református mrAUmfmé Derülíebb, némi hömérsékleíeraelkedéssel. lelkészt iktatták be neves elődjeinek székébe. Galambos Zoltán tanulmányait Pápán, Hol­landiában és Németországban végezte. Hí­veinek szeretete egyhangú meghívással ül­tette a lelkészt székbe. A Jókai-utcai tem­plomban Balogh Elemér pozsonyi refor­mátus püspök vette ki az uj lelkészből a fo­gadalmat, aki gyönyörű székfoglaló beszédet és magas szárnyalást! imát mondott. Az is­tentisztelet után Zsemlye Géza vezetése alatt a református egyházközség tanácsa, Majer Imre dr. apáíp lé bános vezetésével a római katolikus egyházközség, J á n o s y Lajos esperes vezetésével az evangélikus egyház, Éried Jenő hitközségi elnök veze­tésével, a zsidó kongresszusi egyház tiszte­legtek az uj lelkésznél. Utánuk Papp-Ko- v á c s Elemérné a protestáns nőegylet, S z i j j Ferenc dr- a Jókai-Egyesiilct kikül­döttei élén üdvözölték. Az ünnepet a Vigadó­ban százötven terítékes társasebéd fejezte be, melyen Balogh Elemér püspök, Fü- 1 ö p Zsigmond református egyházi főjegyző, A 1 a p y Gyula dr., B o 1 d o g h Gyula, L a- katos Károly, Papp-Kovács Elemér és az uj lelkész édesapja, G a 1 a m bős László mondottak szárnyaló felköszöntőket. — (Magyar hangverseny a pozsonyi YMCA-ban.) Szeptember 15-én, kedden este 8 órakor az YMCA Sáne-uti palotájának nagytermében két kiváló magyar művésznő tart hangversenyt. A fiatal Taksonyi Piros­ka, a budapesti kir. Operaház koloraturéne- kesnŐje operaáriákat és klasszikus dalokat énekel, Hadrik Anna, a budapesti Magyar Színház ismert kiváló művésznője pedig klasszikus jeleneteket, valamint a klasszikus és modern magyar irodalom legszebb ver­seiből fog előadni. Az YMCA szép helyiségé­ben ez lesz az első magyar miivészi hang­verseny, amely iránt nagy érdeklődés nyil­vánul meg. Jegyek 10 és 5 koronás árban kaphatók. Ned'bal igazgató a szlovák sze­zonban néhány estén fel fogja léptetni Tak­sonyi Piroskát, a szlovák nemzeti színház operaegyüttesével. — (Nyomor elöl a halálba.) Aknaszlati­nai tudósítónk Írja: Sziber Imre napszámos tegnap délben lakásán felakasztotta magát Mire rátaláltak, már halott volt. A szeren­csétlen embert munkanélkülisége kergette a halálba. — (Ferrari Aíbertina Komáromban.) Ko­máromi tudósítónk jelenti: Ferrari Alber­tiba, a világhírű hegedümüvésznő, Hubay Jenő nagy tehetségű tanítványa nyitja meg Komáromban a Jókai Egyesület hangver­seny-szezonját. Az október hetediki estén Mendelssohn, Tschajkowsky, Vienxtemps és Hubay müvei szerepelnek műsoron. A mű­vésznőt szlovenszkói turnéján Kóscha György zongoraművész kiséri. — (Az éisekujvári kórházból ellopták a pénztárt.) Érsekújvár! tudósítónk jelenti, hogy az érsekujvári kórházba álkulccsal be­hatolva, ellopták a 80 ki'logram súlyú kézi vaspénztárt. 14.000 korona volt benne. A tolvajok semmi nyomot sem hagytak ma­guk után* — (Negyvenéves íanitói jubileum.) Ak­ti asz latinár ói Írják: Simon József tiszaujlaki tanító szeptember 10-én ünnnepelte tanítói működésének negyvenedik évfordulóját, mely alkalommal tanítványai messze vidékről föl­keresték és szeretetteljesen ünnepelték. — (A szlovák himnusz szerzőjének sír­emléket állítottak Gömörben.) Rimaszom­bati tudósítónk írja: A szlovák Maticanagy- rőcei csoportjának rendezésében szeptember 13-án nagyszabású ünnepély keretében állít­ják fel Tomásik Sámuelnek, a „Hej Slováci“ szerzőjének síremlékét a hisnyóvizi evangé­likus temetőben. Az ünnepélyen Jánoska György dr. püspök, Bottó Gyula történetiró és Krcsméry István szlovák költő, a Matica főtitkára is résztvesznek. — (Az angolok azt hiszik, hogy Prága Afriká­ban van.) A cambridgei egyetemen nyári tanfolya­mokat rendeztek, amelyeken két cseh nő is részt- vett. A Revü zeny most érdekes epizódot ir ezzel kapcsolatban: Az egyetem titkárnője, akinek gon­doskodnia kellett a hallgatók elszállásolásáról, se- 1 ogysem tudott a cseh nőknek lakást szerezni. Mindenütt, ahová lakásért fordult, a következő választ kapta: „Nagyon sajnáljuk, de feketebőrüe- ket nem fogadunk be a lakásunkba." — (Zsidó főiskolai hallgatók estéje Ko­máromban.) Komáromi tudósítónk jelenti: A komáromi zsidó főiskolai hallgatók jól sike­rült estélyt rendeztek az itteni Kultúrpalotá­ban, melynek víg műsorán Heltai, Szenes és Mihály István bohózatai szerepeltek. A mű­sort tánc követte. Nagy sikere volt a bubi- fej-versenynek.

Next

/
Thumbnails
Contents