Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-01 / 196. (939.) szám

a Kedd, szeptember L Nem sojüáSkozank és nem fácriii bocsánatot Válasz Lelíei Jenő nyilatkozatára Prága, augusztus 31. A Népakarat augusztus 30-iki számúiban Leltei Jenő dr. „Árulás vagy vesztegetés,44 cí­mű cikkében az eüenünk indított sajtóper ök- röl írva azt állítja, liogy az egyik perben augusztus hó elején megtartott békéltető tár­gyaláson Gál István felelős szerkesztőnk bo- csánatkérő és sajnálkozó nyilatkozatot aján­lott föl elégtétel gyanánt. A cikk eme részé­re vonatkozóan szabadságon tevő fetelős szerkesztőnk a következő nyilatkozatot küldte be hozzánk: — Leltei Jenő nemzetgyűlési képviselő ur a P. M. íi. május 15-iki számában „Nagy i ■harcok küszöbén44 című és Molnár Béla volt | országgyűlési képviselő ur tollából eredő Vezércikkéért a sajtótörvénynek a fetelős szerkesztő egyetemleges felelősségére vo­natkozó intézkedése alapján pörbe fogott engem Is. E pörben ez év augusztus 8-án volt a prágai törvényszéken békéltető tárgyalás, melyen ügyvédiemmel együtt megjelentem. Ezen a tárgyaláson én sem bocsánatot kérő, sem sajnálkozást kifejező nyilatkozatot nem tettem s meg sem kíséreltem azt, hogy elég- tételnynjtássa! kibújjak a bizonyítás alól. Leltei Jenő dr. urnák ezzel ellentétes állítása nem fedi a valóságot. Meggyőződésem az, hogy Leltei Jenő dr.mak „árulási44 ügyében a teljes igazságra fényt deríteni s ezt a hír­lapi polémiák által összekuszált ügyet a bí­rásáig előtt a maga valóságában kibogozni a magyarság politikájának eminens érdeke s én ezt az érdeket szolgálom és szolgálni aka­ateciót- Az iskolák bezárásával kapcsolatban kijelentette, hogy ez egyáltalán nem vonatko­zik a 'kisebbségekre, így tehát a németekre sem. A miniszterelnöknek az a véleménye Fez, augusztus 31. Fezből jelentik: A spanyol és francia hadsereg összeköttetését sikerült végre megteremteni. Egy francia tiszt Primo de Rivéra főhadiszállására ment és viszont Primo egy összekötő tisztet kül­dött a francia főparancsnokságra. A Petit Párisién tudósitója azt írja Fezből, hogy Ma­rokkóban a közeli napokban a katonai ope­rációk uj fázishoz érkeztek s Petain tábor­nok átcsoportosítja csapatait. Páris, augusztus 31. A Petit Párisién le­velezője jelenti Fezből: A marokkói hadunk veletek a legközelebbi napokban uj irányt vesznek. Petain tábornak a marokkói csapa­tok átcsoportosítását és újjászervezését készi* ti elő- Abd el Krím táborában nagy zavar uralkodik. A kábítok feszülten várják, hogy mely ponton fog Petain támadni. Abd el Krím a harci erőit főleg a szárnyakon összpontosít­ja s valószínűleg személyesen fogja vezetni az Asdir^szakasz védelmét- A nyugati hadműve­letek vezetésével fivérét bizta meg. A fran­cia osztagok a keleti szakaszon mteden ne* hézS'ég nélkül megtisztították az ellenségtől hogy a mai iskolarendszert változatlanul meg kell hagyni. Abban az esetben tehát, ha meg­felelő számú növendék van, úgy a most be* zárt iskolákat újból meg kell nyítiJ Krakrar környékét és erős benszülött csapa­tot szerveztek Damar mellett, amelyet a brandörzsek vidékén vivott győzelmes táma­dás után elfoglaltak. Valamennyi bran-törzs megadta magát. A hadszíntér középvonalán nyugalom van. Nyugaton az ellenség élénk tevékenysé­get fejt ki Szecsuán tájékán, ahol a fran* cla-spanyol együttes támadástól félve, ál­lásait rendkívül megerősítette. Uerga mellett több mint ezer cubcsalád kegyelmet kért. Uezzen frontján nehány falu béketárgyalásokba bocsátkozott. A nyugati vonalon megerősödött a spanyol repülők mű­ködése. A dzsebalák valamennyi vezére ösz- szejött Szecsuánba Abd el Krimihez. A párisi lapok nagy jelentőséget tulajdonítanak Lyau* tey marsall és Painlavé miniszterelnök párisi tárgyalásának. Az Ouevre követeli, hogy Lyaufey távolléte alatt Petain marsallt bíz­zák meg a marokkói erők főparancsnokságá­val. Az Eoho de Paris hangsúlyozza, hogy egyrészt Lyautey, másrészt Petain és Nau* lin között teljes az egyetértés­MgroSífóóStön étijéül a spanyol és francia fiaűerő Sflovenszhó dili cl ii választáséi sorsát A cseh néppárt rossz kilátásai Szlovenszkón — A Kordács-szárny a Hlinka-párt erejéről rom. Ami Leilei cikkének azt a részét illeti, hogy a „losonci urak44 a Leitei-félie árulás bizonyítékait kérésemre nem adták kezembe, erre nézve kijelentem, hogy Lelteit informá­tora e tekintetben alaposan félrevezette, mert a bizonyítékokat a Központi Iroda igazgatója kérésemre azonnal rendelkezé­semre bocsátotta. Rimaszombat, 1925 augusztus hó 30-án. Gál István, a P. M. H. felelős szerkesztője. 1 nemei pártolt Stefii© miniszterelnöknél Prága, augusztus 31­A német pártok küldöttsége ma délben kereste föl Svehla miniszterelnököt. Svehla kijelentette a küldöttségnek, hogy Marienbad kényszeikezelése csak ideiglenes s ennek a kérdésnek végleges rendezésénél Marienbad városának érdekeit is figyelembe fgják ven­ni. Az árvízkárosultak segélyezéséről azt mondotta a miniszterelnök, hogy a kormány egy törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé, amely lehetővé teszi az azonnali segély* Prága, augusztus 31. A cseh néppárt, amint azt többször meg­írtuk, komolyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy Szlovenszkón az eljövendő választáso­kon önálló listával lépjen föl. Hírünket meg­erősíti az a tény, hogy a cseh néppárt sajtó­orgánumai az utóbbi időben állandóan foglal­koznak Szlovenszkóval és különösen a szlo­vák néppárt helyzetével. A Lidové Listy egyik cikkében rámutat arra, hogy Koza Ma- tejov egyáltalában nem veszélyezteti a szlo­vák néppártot. Kozának egyedüli terve az, hogy a pártban a reálisabb irány kerekedjen fölül. A szlovák néppárt vezetősége azonban Koza tanácsát, úgy látszik, egyáltalában nem akarja elfogadni. Igaz ugyan, hogy a „Slo- vák“ élére P. Machacek helyett Sivák kép­viselőt, a privigyei iskolaigazgatót állította- A Lidové Listy szerint ez azonban egyáltalá­ban nem jelenti azt, hogy ezentúl a Slovák mérsékeltebb hangon fog Írni. Machacek ugyanis, mint a párt főtitkára, ezentúl köz­pontilag fogja vezetni a párt összes sajtó- orgánumait. A cseh néppárt Kordács-szárnyának hi­vatalos lapja, a Cech azt írja, hogy a politikai helyzet egyedüli aktuális kérdése az, hogy mikor lesznek meg a választások. Erre azon­ban még a politikai pétka sem adhat határo­zott választ. A titkos ülésezés és a választások Idő­pontja körüli harc csak politikai manő­ver,amelynek célja a közvéleményt az utolsó pillanatig bizonytalanságban hagy­ni és váratlanul meglepni a választások kiírásával. Annyi bizonyos, hogy a választásokkal sokáig várni nem lehet. A választásoknál a legfontosabb szerepet Szlovenszkó fogja játszani. A szlovák néppárt sziklaszilárdan és egyéégesen várja a választásokat. Hogyha csak annyi szavazatot ér el, amennyit az utolsó megyei választásoknál kapott, úgy vége lesz Tausikék, Dérerék és Srobárék uralmának. Hlinkáék azonban még sokkal na­gyobb győzelmet arathatnak. Éppen ezért megkezdték a prágaiak is a választási elő­munkálatokat Szlovenszkón. A miniszterek Szlovenszkóra utaznak, a pénzzel sem taka­rékoskodnak és amint látszik, megkezdődik a legerősebb ellenagitáció. Végül megemlíti a lap, hogy a cseh néppártnak önálló jelölése Szlovenszkón nem a legszerencsésebb gon­dolat, mert ezzel a két katolikus párt közötti nézeteltérések még nagyobbak lesznek. A gumón IUa«wui iiuíMií­posota sorsa Rimaszombat, augusztus 31. Ez év március 22-én megtartott évi köz­gyűlésén határozta el a Rimaszombati Pol­gári Olvasókör szűknek bizonyult kiubházá- nak átépítését a mai kor igényeinek m.mim­ben megfelelő modern kurturpaiotává, ahol nemcsak otthont találna a szlovenszkói ma­gyar színtársulat szokásos kéthónapos ven­dégszereplése alatt, hanem a klub tagjai is kényelmes olvasó-, játék- és szórakozó he­lyiségekhez, étteremhez jutnának. A közgyűlés százezer koronát szavazott meg az átalakítási költségek fedezésére s a végrehajtással az épitési bzottságot bízta m.g. A hetvenkilenc év óta kulturmissziót betöltő olvasókör épitési bizottsága a felha­talmazással élt is és az év tavaszán pályá­zatot hirdetett az átépítési tervekre, a költ­ségek részbeni előteremtésére pedg 500 da­rab százkoronás házépítési kötvényt bocsá­tott ki, amiből rövid két hónap alatt sikerült is 300 darabot elhelyezni legfőképpen a ri­maszombati kereskedő és iparostársadalom int enzl v támogatás á v ál. Az épitési pályázaton több szlovenszkói építész vett részt, az építkezéssel azonban ■egyik tervezőt sem bízták meg, hanem elha­tározták, hogy a három legjobb terv szerint között versenypályázatot fognak kitűzni. A tervek felülbírálás és szakvéleményezés vé­gett jelenleg Tóth Bála városi mérnöknél fekszenek, az ő véleményezése után ped g újra az épitési bizottság elé kerülnek dön­tésre Az előrehaladott szezonra való tekin­tettel döntés ez évben már nem is várható, mert az elnökség lemondott arról, hogy az ősszel belekezdjenek a klubház szétbontásá­ba, illetve átépítésébe. A tervbevett rimaszombati Kultúrpalota tehát ismét csak a jövő zenéje s bár az épi­tési anyagok gúlába rakva két hónap óta várják az építési bizottság döntését, ennek dacára sem lehet tudni, hogy az épitk.zés elhalasztása évekre, vagy csak hónapokra szól. Nem tehet tudni, hogy tavasszal bele fognak-e az építkezésbe, vagy ped'g újra el­alszik az építkezési terv s újra kátyúba me­rül a rimaszombati Kultúrpalota évek óta fel-feltámadó problémája. Rimaszombat fejlődő kultúrája, közön­ségének magasabb igényei megérdemelnék, hogy végre-valahára egy olyan kultúrpalo­tához jusson, ahol méltó formában élheti ki a maga értékeit. ; Kénes nem vesz rész! a Répsz£fvef§égt tanácsaidén Prága, augusztus 31. Benes külügymi* niszter sürgős belföldi konnányügyek miatt nem vehet részt a népszövetségi tanács ülé­sén. A tanácsban Veverka követ fogja he­lyettesíteni. Benes csak a népszövetség ren* des ülésére utazik Genfbe. A fekeietetejii ház Irta: Nyáry Andor­Mikor a falakra rátették a fekete tetőt, két ácsinas alatt a létra összetört, az egyik a lábát törte, a másik, a kisebbik meghalt. Az emberek azt mondták, hogy a ház szomorúságban, szerencsétlenségben fogant, A tető elkészült s a ház mint néma, sö* tét pont gubbasztott messze a falu szélén, a vágóhíd mellett. A nap lassan felcsúszott az égre és su­garait ráhintette a városra­Az emberek felébredtek. Juliska felnyitotta gyenge kis szemét, aztán körülhordozta tekintetét a nagy, vilá­gos, fehér teremben. Az ablakok nagyok voltak, a nap aranyos kévét szórt be a szobába és szétterítette a sok kis gyermekágyon. Aztán megélénkült a nagy ablakos terem, jóságos arcú apácák jöttek*mentck- Felöltöz­tették, megmosdatták a kislányokat, aztán csörrent a bögre s a sok, világba dobott kis árva reggelihez ült a hosszú asztalok mellé. Juliska akkor hároméves volt. Ott, abban a nagy teremben látta meg a napvilágot s azóta ott élt. Az apácák szeret­ték, kedvesen beszéltek hozzá, mégis Juliska apró gyerekszive sokszor fájt­Maga sem tudta, miért. Fejletlen k'is esze még nem értető meg az életet. Már akkor ko­moly volt. Mikor ki.s pajtásai önfeledten iát* szőttek télen a szobában, nyáron a homokos udvaron, ö az ablakhoz ment, vagy a kerítés­hez s tágrameredt szemekkel nézett az ut­cára­Az étet elölte hullámzott. Nézte. Emberek, asszonyok seregtettek. Neme* lyik maga ment, a másik gyereket vezetett a harmadik asszony karján cipelte leánykáját- A szél fújt. Az asszony megállt, gondosan be­takargatta kis porontyát, megcsókolta, az­után odébb állt. Juliska lelke ilyenkor összeremegett. Agyában gondok zúgtak szivében ezer vágy muzsikált, őt még sohasem csókolta meg sen* ki, sohase cirógatták meg cirógatásra éhes kis arcát- Sohase mondták neki, hogy: Kis lányom! Kis aranyom! Kis bogaram! Édes kis virágszálam! . . . Úgy, ahogyan a kerí­tésen keresztül hallotta a tovasulanó asszo­nyoktól­Szemébe tüzet csókolt a vágy, arcára piros rózsát gyújtott a gondolat és könnyes álommal várta a szókot, a szerető, meleg cl* rógatást s az anyai szót. A lelenciházban ebédet ettek a kis árvák Az ajtón két apáca kíséretéiben belépett egy nagy, kövér, erős asszony. A két apácá­nak súgott valamit, aztán az egyik .szelíd nő­vér Juliskához ment s elmondta neki, hogy a néninek nincsen kislánya, de nagyon szeret­né, ha volna s ezért őt elviszi magával­Juliska ránézett a kövér, nagy asszony­ra, szive gyorsan dobolt. Az asszony mosoly­gott, szeméből melegség sugárzott feléje Leike mohón itta a meleget. A nővér megszólalt: — Elvisz a néni a falujába, ott mindig süt a nap- Csend van. Játszol a kis cicával, a lepkékkel s a néni szeret nagyon. Mosolygott: — Elmész vele? Juliska melle hullámzott. A nénire nézett, szeme azonban már a napot látta, a játékos kis cicát s fülébe juhit angyali muzsika mu* zsikált a szó: a. néni szeret nagyon. Végre őt is szereli valaki. Megcsókolja az arcát, megcirógatja a fejét és szivében csendül a szava: Kis lányom! Kis aranyom! Édes kis virágszálam! Nem bírta el a nagy boldogságot, édes gondtól súlyos fejét mellére húzta a vágy és csendesen susogta: — Elmegyek. Most a nagyasszony megfogta a kezét, lehajolt hozzá., megcsókolta a homlokát, aztán kifelé vezette a tereimből. Juliska ment a néni mellett, az ajtóból visszanézett- Kicsi társai meredten néztek s ekkor Juliska úgy látta, mintha a mindig fényes, világos terem elsötétedett volna, kis pajtásai pedig nagyon szomorúak lettek vori na. Mintha hívták volna vissza. Szive elszo­morodott, homloka égett s a csók. amelyre úgy vágyott, keserű fanyarsággal égette lel­két- Vissza akart menni, de a néni keze erő* sen fogta s mikor a folyosóra értek, sötét ár­nyéka elibe esett s a sötét árnyékban ment mendegélt a hatalmas asszony mellett. A kakasok kukorékoltak. A falu hajnalra ébredd. Juliska kiment az udvarra és körülnézett­A pelyhes kis csirkék fázósan gubbasz­tottak anyjuk szárnya alatt. A macska akkor tért haza vadászatból s hamis hízelgéssel a lábához dörgölődzött. Lehajolt hozzá, megcirógatta­A macska meggörbítette a hátát, még jobban hizclgett. A kislány kacagott. Kacagásába durva hang csapott: — Még meg se melegedtél, máris lustái* kodsz! Juliska a hang felé nézett. A kövér asz- szony toppant az udvarra- Söprűt fogott s a macskára támadt: — Sicc, te utálatos! . ' Aztán Juliska felé fordult: — Hajtsd ki a libákat! A kislány az ól felé ment. Tekintete csak most esett rá a házra, összeborzadt. A ház teteje fekete volt, mint a korom . s faláról mintha nyirkos, hideg áradt volna feléje- Nem merte sokáig nézni, félt tőle. Kinyitotta az ól ajtaját, aztán elindult a totyogó libák után. A kövér aszony utána szólt: — Esténél előbb haza ne gyere! Aztán becsapta a kaput. A nap sütött, a pillangók szálltak, a li­bák tikkadtan pihegtek az árnyékos part alatt. Juliska éhes volt­Mindennap kihajtotta a libákat s a kövér asszony csak este adott neki enni. — Elég ez is ilyen mihaszna lánynak! Juliska engedelmesen tűrt, nem szólt, nem panaszkodott. A hideg, fekete házban olyan hideg volt minden, olyan szomorú s olyan bánatos, mintha mindig temettek volna. Először eltemette a vágyát, aztán a ked* vét- Meleg kis szive üres volt- mint a nap- talan tájék s lassanként kürthatatlan gyökeret vert bele a bánat. A vele egykorú lányok iskolába jártak, ráérő ide jükben körbe ültek s jóságos meséket olvastak. Úgy szerette volna hallgatni a kis királylány történetét. De a mesét nem neki Írták- Az ő meséjét az élet szőtte s a fekete tetejű ház. Két kedves barátja volt, a macska és a kis borjú. Ha tehette, bement az istállóba és sze­rető gyengédséggel megsimogatta a bégetŐ kis állat fejét.

Next

/
Thumbnails
Contents