Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-02 / 172. (915.) szám
felelőtlen agitátorok vegyültek, akik a gazdagok, a pöffeszkedő kapitalisták ellen uszították az éhes proletárokat. Ezidén azonban a munkások helyzete tizenkilenc, a munkaadóké pedig egy hijján húsz. Irtózatos gazdasági válság van Angliában. Mindenütt olcsóbb minden, mint ott s ez tönkreteszi a konkurrenciaképességét. Az antanthatalmak Németországtól veszik a szenet, mert a birodalom a Dawes-tervezet következtében olcsóbban kénytelen adni, Franciaország a háború után nagy szénbányákra tett szert Elzászban, nem szorul annyira Angliára, mint előbb. Oroszország nem vesz, Amerika nem vesz, a domíniumok nem vesznek s az anyaországban igen sok kisebb üzem a vizerő segítségével függetlenítette magát a széntől — a piac tehát ijesztő módon megcsappant. A bányatulajdonosok ráfizettek, csőd előtt állottak. Az egyetlen üdvözítő útra: a szénárak leszállítására addig gondolni sem lehetett, amig a munkabérek a mai magasságban állanak. Viszont az élet- föntartás ára szintén magas Angliában s a munkásság életstandardjának tetemes leszállítását, sőt egyes helyeken a nvilt nyomort jelentené a bérredukció. Érthető tehát, hogy a munkásság tiltakozik. A helyzet fonák, mert a bányatulajdonosok és a bányamunkások egyformán nehéz helyzetben vannak s az egyetlen kivezető ut tényleg csak a kormány nagy támogatása, az adók, a vámok, a szállítások, az élelmiszerárak leszállítása lehet — de akkor vége a flottaprogramnak! Úgy látszik, mégis erre a lépésre szánta el magát Baldwin. Az angol bányászszervezet hatalmas testület s könnyen megeshetett volna, hogy az angliai sztrájk kérlelhetetlen- sége magával rántja Európa egész munkásságát. Az impérium a világ legfőbb tényezője s ha az impérium prekár helyzetbe kerül, az egész világ hasonlóképpen bajba jut. Amely baj azután háromszoros erővel hathat vissza Angliára. Ezt pedig nem engedheti semmi áron, még a dédelgetett szép hadihajók árán sem Old Engiand, mert jelenlegi legnagyobb ellenfelének: Moszkvának győzelmét segítené vele elő. És inkább legyen Amerika nagyobb tengeri hatalom, mint Szovjetorosz- ország az ur. — (Református lelkészgyiilés.) Komáromi tudósítónk jelenti: Nemesócsá.n Gyalókay László esperes elnöklete alatt a komáromi református egyházmegye számos lelkésze jelent meg, akik közül Varga Dezső, Vágó Ede, Béllé Kálmán, Marcsa Sándor és Gya* lókay László tartottak egyházi kérdésekről előadást. 1Xm rnshntfl innsígl fsotg-sg <P.11<3093í.&SIS ? ______________ Si oiMfáii válasza Ldlci ficrűllcscirc Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő a következő levelet intézte szerkesztőségünkhöz: Leilei Jenő dr. a Népakarat „Nyilvánosság elé“ című cikkében azt állítja, hogy én egy tátrafüredi értekezleten Bittó, Jab- loniczky és Gregorovicsot az én embereimnek neveztem. Határozottan emlékszem a cikkben említett tárgyalásra és annak a kérdést illető lefolyását a következőkben adom: Leltei Jenő dr. egy elaborátumot óhajtott előadni, mely Írásban feküdt előtte. Bevezető szavaiban azt mondta, hogy erre csak az esetben hajlandó, ha becsületszóra fogadjuk, hogy az előadandókat senkinek el nem mondjuk. Néhányan kifogásoltuk az eljárást és megtagadtuk a kívánság teljesítését. Akkor mondtam, hogy bizony ha Bittó, Jabloniczky, vagy Gregoroviccsal találkozom, el fogom nékik mondani, hiszen ők is meg voltak híva az értekezletre. Erre Szappanos Lajos azt mondta, hogy jó tudni, hogy ezek az én embereim. Mire én megjegyeztem, hogy ezt én nem mondtam. Egyébiránt a cikk rám vonatkozó részére nem óhajtok válaszolni, dacára annak, hogy a szerző hamis beállításból indult ki a működésemről szóló rész tárgyalásánál. Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő. Leld síj robbantás! manővere A szlovák osztály egyes tagjait használja fel céljaira — Beszélgetés egy szlovák keresztényszocialista vezetővel Pozsony, augusztus 1. (Saját tudósitónktól.) A Lellei-csoport a legutóbbi időben hihetetlen erőfeszítéseket tesz, hogy legalább néhány helyen gyökeret verhessen a nép közöt. A legutóbb forszírozott csallóközi propagandáid azonban szánalmas sikertelenséggel végződött Leilei részére. Az eszközökben soha nem válogatós társaság a szakszervezetek köpenyege alatt rendezi gyűléseit s bár valamennyi személyes hívőiket és lekötelezett embereiket igénybe- véve kísérleteznek, sehol sem tudtak jelentősebb eredményt elérni. Sőt a Csallóközben, Vásáruton határozatot hoztak, hogy Leilei ur kerülje el falujukat, míg más helyeken csak a szívélyesen mosolygó hatósági közegek vártáik őket. Kőrútjaikon ferditésekkel és hamis be- állitásokkal próbálják az ellenük forduló hangulatot megváltoztatni s legújabban különösen azzal operálnak, hogy a párt uj vezetősége a szlovák osztályt ki akarja kapcsolni s félre akarja tolni. E híresztelésekkel kapcsolatban tudósítónk felkereste a párt szlovák osztályának egyik legjelentékenyebb oszlopos tagját, aki a helyzetről a következő felvilágosítást adta: — Igen, tudomásom van a Lellei-csoport ezen újabb taktikájáról, amellyel meg akarja nehezíteni, sőt lehetetlenné próbálja tenni az uj elnökség munkáját. — Hihetetlen erőfeszítéseket tesznek, hogy pártbontó munkájuknak védő hátteret biztosítsanak és az lehet a tervük: a pártból való kizáratásokat kiforszirozni, hogy azután ők „a patentirozott kér. szo- ciálisták“ mint mártírok mehessenek a nép elé, hogy őket „kik a pártot megteremtették" a feltolakodók kidobták s hogy így pártbontó munkájuk ódiumát az uj elnökség nyakába varrhassák. — Sajnálom, hogy vannak rövidlátó emberek, akik ennek a teljesen átlátszó taktikázásnak még felülnek. Egyéb eszközök hiányában a szlovák osztályon keresztül próbálja Lellei a pártot nyugalmi helyzetéből kimozdítani. És mivel hiábavaló erőlködéssel célját elérni nem tudja, úgy értesültem, a közel jövőben egy messzebb menő lépéssel próbálja a pártbontás aktusát tovább fejleszteni. Ugyanis a szlovák osztály egyes tagjait óhajtja majd arra felhasználni, hogy egy legközelebbi elnöki vagy pártvezetőségi ülésen támadólag szólaltatja fel és esetleg ki is lépteti őket. Ez esetben az egész ügyet úgy tüntetheti fel, mintha ez az elnökség meg nem értésének a következménye lenne. — Jellemző, hogy erre már többen felhívták a figyelmemet és ez csak megerősíti feljebb elmondott nézetemet. Azonban erre az esetleges perfid eljárásra lesz alkalmunk megadni a méltó feleletet, mert elvégre a szlovák osztály nem kiskorúak gyülekezete, amely fölött Leilei diszponálhatna. Leilei uj támadó taktikájával, különösen Jabloniczky János dr. személyét illetően, lesz még alkalmunk foglalkozni. Vadász A napokat csak üldözöm, Mint szegény vadai üldözöm. Nem látott senki még gyalog, Percek vad lován nyargalok. Az éveim így múltak cl, Űzve, hajszolva hulltak el. Egy-egy sebezve meglapult, A sűrűn, melynek neve: múlt. Ezekre rácsap agaram, Sóhajom: sóíyommadaratü. Falu Tamás, A kedveiss hely Irta: Tersánszky J. Jenő. Mindenekelőtt beismerem, hogy meglehetősen érzelmes természetű vagyok és kép* zelődő. Másként aligha eshetnék meg velem ilyesmi, amit itt elmondok. Ugyanebbe a tulajdonságaimba kap cső* lódik bizonyára az a betegségig menő vonzalom, amivel emlékekhez, régi helyeikhez, effélékhez vágyok. így például szülőfalumhoz is. Megesett már, hogy súlyos dolgaimat hanyagoltam el azért, hogy néháiny napot ott tölthessek. Pedig egyéb keresnivalóm nincs benne, visszatérő hangulatoknál s néhány régi ismerőiméi. Szüleim ugyanis még egyetemi éveim alatt túladtak feltv őségéin* ken s a városba költöztek. Hogy mit csinálok ott ilyen látogatásokkor? Hát, a napjaim egyik fele, amit emberek társaságában töltök, a rendes evés-ivás, kártya, puska s ami még ezzel jár. De van egy másik felük ezeknek a na* póknak s ez a magányos óráim. Soha sehol oly édes, álomba lan álmodozásokról nem tudok életemben mint ott, keverések, vagy sétáik alatt régi helyekhez. Nos, hát kószálás céljaira többek közt, egy óriási rét van a falu határában, amely az erdők alól lenyúlik egészen a falu kelteikéig. Néhány vackor körtefa van rajta csu* pán s három-négy domb osztja lankákra. Ez a legszebb helye, azt hiszem, az egész környéknek- Nemcsak, hogy a tetejéről le lehet látni az aranyködös rónára, folyóra, városokra, hanem maga ez a * nagy, zöld csönd, duruzsoló verőfény, valami szavakra nem lelő elragadtatást kelt bárkibenMármost jobban meg fognak érteni, ha elmondom, hogy ez a rét a mienk volt s hozzá fűződnek a legkedvesebb gyermekem- lékeim. Az egyik doorbhajlatban egy öreg széntartó állt. Ez valóságos rablóvárunk volt. Körűié labdáztunk s vívtuk meg tolvaj- panduir csatáinkat . . . Egyszóval részlete* zés nélkül is meg kell érteniök, hogy akármikor, kopaszodó fővel megálltam az előtt a pajta előtt, szinte újra rikkantanom és bukfencet hánynom jött. Végül azonban minidig megnyomogatta a sírás nyeldeklőmet s kitol akodotit a könny szemeimen. Hisz mondtam, hogy szentimentális va* gyök, gyönyörűségem az eiérzékenyülés. Sohsem is mulasztottam el, hogy ottlétem alatt ezt a helyet naponta föl ne keressem. Él-kéziemkor pedig mindig aggodalmak bántottakA rétet ugyanis már rég szántónak has- gatták fel a falu felől s minden látogatásom* kor kisebb lettLegutóbb aztán több évig nem volit alkalmam látni a falumat. Hát érthető izgalmakkal néztem a változások elé benne. így, gondoltam a rétre is és rajta öreg pajtámra, mi lett a sorsuk? Mikor fölfelé indultam a faluból, már késő délután volt. Sokáig bámultam a falu széléről a naplementét. Már pislogott halványan egy*két csillag, mikor mégis rászántam magam, hogy megtekintem a szén tar tót. Eltűnődve ballagtam fölfelé a mezőn s örültem magamban, hogy még mindig változatlan s mcgháboritatlan ezen a részén. De a pajta közelében csalódás crt. A domb alatt, ahol állt' a magányos pázsit közepén, fehér házikó fogadott. Köribe kert és néhány ojtovány. A kutyájuk ugatására egy kislány futott ki a házból, majd anyja s apja is eljött. Zsellérféle embereik voltak a faluból, valamennyi* re ismertem őket arcukról s ők is megismertekHogy egy darabig beszélgettem velők, arról különösebbet nincs mit mondanom. Tudhattam, hogy felesbe vették ki a rétnek egy darabját s művelés alá fogták. Magam részéről nehezebben mondhattam volna el nekik, hogy bármennyire szívesek hozzám, elszomorít az ittlétük, rniveí, ha örülök is a kultúra terjedésének, ezen a he* lyen, jobb szerettem volna viszontlátni egy vén, haszontalan pajtát s emberhaing helyett a csönd dudorászását hallgatni itten. Mondhatom, elbusitott, csaknem levert hazamenet a dolog. Annyira, hogy aztán ottlétem alatt, tájékára sem akartam többé menni a helynek. Bucsuzásom előtt azonban más történt, Utolsó nap délelőttjén, cserkészni voltam fönn az erdőben ,s úgy esett, hogy a réten át vághattam le leghamarabb a faluba. Amint jövök, ekkor ért csak az igazi meglepetés. Ugyanott a domb alatt, a régi pajtámat pillantottam meg. Legföljebb egy kissé még rogyadozóbb állapotban, mint légiit óbbMi ez hát? Azaz hogy mi volt hát helyén a múltkor. Álmodtam volna? Hogy megbizonyosodjam, elmentem a szomszéd domb, sőt a legszélső mögé is, ke* resni a kis tanyát. De semmire sem találtam. Fel tudják-e fogni eléggé ezt a lelkiállapotot? Valóságos rémület fogott el már ott is érzékeim épségén. De észszerűnek csak egyetlenegyet fogadhattam el, hogy a minapi esetet, a házikóval és embereivel, álmod* tam. Mert hisz a pajta itt áll előttem, a házikót pedig sehol sem lelem. Ezzel távoztam haza s ezzel is utaztam el. A faluban sóm kérdezősködtem, ahogy az ember szedelőzködés közben megelégszik valamire egy futó magyarázattal. •Ez részemről, ahogy a vasúton ülve eányászkrizls Németországban, Hollandiában Cs Amerikában Amsterdam, augusztus 1. Az angliai szén- krizis bizonyos tekintetben érezteti hatását a kontinens államaira is. A német bányavidéket a rendkívüli nagy adók és a francia megszállás sújtják, mig a semleges országok az általános drágaság miatt nem verseny- képesek. A holland állami és privát bányák igazgatótanácsa tegnap határozatba foglalta, hogy az 1921 október 17. óta érvényben lévő bértarifaszerződéseket folyó évi november hó elsejéig fölmondja, mert nem tudja elviselni a rossz piaci viszonyokat. A bányák igazgatótanácsa a bérszerződés fölmondása ügyében a közeljövőben tárgyalásokba bocsátkozik a bányamunkások szakszervezetével. New York, augusztus 1. Amerikában is növekszik a bányamunkások sztrájkmozgalma és a kedvezőtlen hírek hatása alatt a szén ára tonnánkint máris 14.25 dollárról 14.50 dollárra emelkedett. __________________Vasárnap, augusztus 2. Lá zong m olasz nép a tol tér árának emelése miatt A szakszervezetek béremelést követelnek. Róma, augusztus 1. A kenyér árát 35 centesimivel, a tésztanemüeket pedig 60—65 centésimivel emelték kilogramonként. Ez az újabb áremelés igen nagy elkeseredést váltott ki a lakosságban. A szociáldemokrata és a fascista szakszervezetek máris megfelelő béremelést követelnek. Génuában a kenyér árának emelkedése maximumát érte el. Milánóban a községi tanács visszautasította a pékek emelési követeléseit és információkat kért a kormánytól. Mivel a leccói malmok nem voltak hajlandók a kellő mennyiségű lisztet a’kormány rendelkezésére bocsátani, a hatóságok lefoglalták a lisztkészletet és- állami ellenőrzés mellett osztják szét a kenyeret. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA miiét i $5-éii nyerhet, ha vesz zva Igérvénsgf egy egész csehszlovák állami.épi tészeti sorsjegyre, már augusztus hó 1-i húzáshoz fMpierík és Tsa talilitófsan Városház-utca. Megrendelések posta-utalványon is eszközölhetők, a pénz előzetes beküldése mellett. visszagondoltam újra az esetre, következő volt: Annyira féltettem bizonyára magamban a rétet és pajtát nekem kedves gyerrnekro- mantikájával, hogy majd egy prózai szántót lelek a helyén, hol első sétámon nyilván a naplemente bámulása közben szundítottam el észrevétlen s igy hoztam magammal a kis tanya és lakói álomképét. Segített ennek az idegállapotnak az érkezés dáridó kaccenjam* mére is. Egyszóval . . . Igen-igen. De mit szólnak hozzá, hogy a dolog azóta sem akar ilyen egyszerű maradni bennem. Valahányszor eszembe jut, holy eleve* nen jelenik meg előttem minden részletével a fránya házikó és lakói, az odamenetel, le- jövetel, szavak és minden más . . . hogy biztos vagyok: én azt a házat és azokat az embereket valósággal láttam és nem álmom* bán. Ott tartok, hogy belső rémület fog el. valahányszor visszaidézem magamnak ezt az esetet. Düh jön rám, hogy régi, édes érzéseimbe ez a szörnyű újság keveredik és be- maszatdja őket- És el sem mondhat''m, mennyire gyötör, hogy valami képtelent rej* tegetek magamban, mihez nem lelek ajtótírtam a falumba. Mert néha már úgy vélem, a pajta az talán, ami álom! De hiába. A válasz az, hogy a pajta tényleg ott van még, ház pedig sok épült már azóta a rét parcelláin. Most, végre, hosszú * ‘marok után, sikerült megszabadulnom ettől a boszorkányra omlástól. Szinte rost ellem elmondani, milyen c * tobán egyszerű az egész. ^Ugy áll úgy. ns, hoc1"” Pbide" tévedtem A szénatartó megvolt. Ellenben ott állt ugyancsak a házikó is. Csupán nem a mögött a domb mögött, amelyik mögött megnéztem, hanem a másik oldalon. Magam sem értem, hogy miért nem néztem át oda is s fel sem tudtam tenni, hogy ott is lehetAz ember néha olyan, min a fiákeresló. az ellenzővel a szemén- És ilyen kellemetlen perceket szerez vele magának. • _
