Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-14 / 182. (925.) szám
A 'fxt&vevmx&ói és úRuaaetnsx&ói $x8vet&exett £ítenxé&i (fáxiott politikai mapif<a&ja jfláUsmíiBaiiSzfafííttiiv í^sscsfföeáíasíí®; ZEZTfiZJÍVié j££SS3íűc& ííeSeSöiS sscr&ösastfő.- ©Ói 1ÍSÍWŰTSI A választások kulcsa a szociáldemokraták kezében van A nemzeti szocialisták uj junktimot állítanak tel — A Iribima helyesli Krousky választási reformtervezetét A ftisefeSségi líéralés nagy, az egész állam életét lenyűgöző súlyára mutat, hogy mór a légionáriusok is foglalkoznak vele. Politikai érettség és tisz+ultabb atmoszféra (jele ez, amit a tárgyilagosság elismerésével kell leszögeznünk. Aminthogy teljes nyíltsággal kell megmondanunk azt is, hogy a szlovenszkói magyarság kisebbségi jogainak legfőbb bakáját hosszú időn keresztül a szobrait leromboló légionáriusokban, mint a tekintet nélküli sovinizmus képviselőiben látta. Idők nagy változása, hogy a •békés alkotás útjait kereső légionáriusok eljutottak addig a megállapításig, hogy a kisebbségek helyzete nem szerencsés a köztársaságban és kívánják a megjavítását. Sőt a Národni Osvobozeni már az együttműködés lehetőségét nem tekinti teljesen 'kizártnak. De egy feltételt szab: az állam integritásának teljes és minden hátsó gondolat és titkos remény nélkül való elismerését. Hogy a légionáriusok lapja ezt a kívánságot annyira kihangsúlyozza, lehetetlen ki nem éreznünk belőle a vádat. Mi viszont azt felelhetjük neki, hogy mi- Jtor a szlovenszkói magyarsággal szemben lelki követelést támaszt, szükséges lenne, hogy legalább ismerje ennek a magyarságnak a lelkét és értékelni tudja a megnyilatkozásait. A magyarságnak nincsenek hátsó gondolatai, hanem vannak jnyilt s egyenes cselekedetei. S amikor a^szloven- szkói magyarság egyik vezére künn a fórumon megmondotta, hogy mi itt akarjuk megvetni a lábunkat, a csehszlovák köztársaság területén, ezzel maradéktalanul, megmutatta a magyar lelket. Mi itt akarunk élni és halni. De eddig azt láttuk, hogy itt inkább a halálunk, mint az életünk lenne kedves. Kulturális és gazdasági pusztulásunk ha- lottaival van tele falu és város. Az emberek százezreit sebek. borítják. a. se- bekből különös és lázaS virágok fakadnák, ezért azok viseljék a felelősséget, akik ezeket a sebeket ütötték.-------------- ... r ■ ------------- --tMVN HttlI lsei. /an és volt már számos konferencia, minden konferencián volt egy-egy megegyezés, minden megegyezésen voltak hibák s a hibáknak súlyos következményei. De ez a legutolsó konferencia mintha más stilü lett volna, mint az eddigiek, ez a konferencia nem huzavonát akart, hanem gyors megegyezést. Briand, Berthelot és Fromageot siettek, siettek az angol fővárosba, siettek visz- sza s végre történt r» y olyan hivatalos kijelentés, mely szinte ironikus hangon vet véget az eddigi pöífeszkedő tárgyalásos, formarágó, lassú, pörösködő, ügyvédes, kákán csomót kereső rendszernek. A hivatalos Havas-jelentés szerint ugyanis az uj francia jegyzék ki fogja mondani, hogy minden jegyzékváltás és az összes érdekelt fél jelenléte vagy egyenjogúsága nélküli tárgyalás fölösleges „szahnacsépiés" s a biztonsági kérdést egyetlen, döntő Chamberlain-Briand-Strese- mann találkozás elé kell vinni. Amely találkozáson nem lesznek nagy beszédek, kölcsönös előzé- kenykedések, bizottságok és jelentésmégihallgatá- sok, hanem három, siető ember néhány óra alatt közvetlenül meg fog állapodni lényeges dolgokban. Milyen 'haladás ez a szükségszerűségek hatása alatt a múlt konferenciái után! Emlékezzünk a spaai, a cannesi cécókra, vagy a nagy genovai parádéra, Lloyd George hullámzó sörényére, az általában jól vasalt nadrágokra, az exotikus, de elegáns Csicserim csöppet sem bolsevista izü ap- percuire — s arra a nagy semmire, amit ezek a konferenciák létrehoztak. A kongresszus táncol, mondották hajdan a bécsi kongresszusra — a háború utáni konferenciák is táncoltak, de nem egyszerű mulatságban, hanem az európai súlyos helyzet törékeny tojásain, melyek az ügyetlen léptek alatt nem egyszer már el töréssel fenyegettek. Hál Istennek, mindennek vége szakadt s a diplomaták, főleg a franciák végre — sietnek. Tehát Abd el Krímnek és a szír fai druz djebalnak kellett jönnie, hogy az európai kényelmeskedők- nek iramot diktáljanak! Tehát 1925 rekkentő hőségéig kellett várni, Amerika kérlelhetetlen adósságbehajtásáig, a frank besszéig, az angol nemzetgazdaság kritikus helyzetéig, a marokkói és a szirfaf harcmezőikig, hogy végre „az antant ne csak szívélyesség, hanem tett“ legyen, mint egy francia lap írja. Eddig a nagyképii konferenciák külseje ügyesen takarta a belső rossz szándékot, angol vagy francia huzavonát, most egyszerre lehámlott minden s kéreg nélkül, szinte erőszakoltan keresik az antantállamok a megegyezést. A külső helyzet diktál, Franciaország kényelmetlen helyzetben vám a gyarmatain, Anglia belsőleg került prekár elhatározások elé, muszáj sietni, muszáj megegyezni. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a német birodalom roham- lépésekkel siet a teljes konszolidáció felé s a lonFrága, augusztus 13. A szociáldemokrata párt egyedül marad azzal a követelésével a koalícióban, hogy a választásokat októberre Írják ki A többi pártok határozottan állást foglalnak ez ellen, mert szerintük előbb a koalíciós program valamennyi pontjait el kell intézni. A nemzeti demokraták első perctől kezdve ellenezték a korai választásokat, ezzel szemben a csel! nemzeti szocialisták és az agráriusok ké'tszinü politikát folytatnak. Mert amiig egyrészt a korai választások ellen foglalnak állást, addig másrészről teljes erővel megkezdték a választási kampányt. A cseh néppárt még most is semlegesen viselkedik és bevárja a többi koalíciós párt döntését. A Ceské Siovo megtámadta a szociáldemokrata pártot s azt írja, hogy a szociáldemokraták diktálni akarnak a koalícióban. Ezzel szemben a Právo Mdu megállapítja, hogy a szociáldemokraták még az agrárvám kérdésének tárgyalása alkalmával bejelentették, hogy minisztereik csak provizórikusán maradnak bent a kormányban, mihelyt azonban a párt határozata eben döntene a koalíció, vissza fogják hívni a minisztereiket a kabinetből. Most minden párt- azt állítja, hogy a választások előtt még próbára kell tenni a parlament munkaképességét. A szociáldemokrata párt is osztja ezt az álláspontot és amint a Právo Lidu megjegyzi, éippen azért követeli a parlament sürgős összehívását, hogy meggyőződést szerezzen, vájjon el tudja-e a parlament rövid idő alatt intézni azokat a törvényjavaslatokat, amelyek ma a legsürgősebbek. A nemzeti szocialisták mindaddig nem akarják az állami tisztviselők íizetésrende- zését megszavazni, amíg a közigazgatási reformot végre nem hajtják. Minthogy azonban a reform máról-holnapra végre nem hajtható, teljesen kizártnak lehet tartani, hogy az állami tisztviselők London, augusztus 13. A két antant külügyminiszter tárgyalásai már tegnap délben befejeződtek. 1 óra 30 perckor volt az utolsó összejövetel, majd délután 6 órakor a külügyi hivatal hivatalos jelentést adott ki, mely röviden beszámol az elért eredményekről. A Foreign Office előtt az egész délután folyamán nagy tömegek várták a kiszivárgó híreket s csaknem minden lap különkiadást adott ki. A londoni konferencia befejeztével szeptemberig lényeges esemény aligha fog történni a nyugateurópai nemzetközi polidoní összejövetelen ismét egész komolyan szóba került Németország „kontinentális hegemóniája". Schacht újjáélesztette a német márkát, a hallatlan szívósság uj kereskedelmi flottát és nagyipart teremtett, Mindenburg elnöksége egyforma és osztatlan megelégedést váltott ki az idők folyamán a német köztársaságiakból és monarchisták- ból egyaránt, úgy hogy a német nép sokévi veszedelmes párfoskodás után azt az embert is megtalálta, aki erőforrásául szolgál, akiért érdemes lelkesedni, aki igazságos 'és nem pártember — s ezzel a viribus uiíitis birodalommal már jó jóban lenni. Ezt láttáik Londonban, ezért a nagy sietség, ezért határozták el, hogy mégis lesz bizíize térrendezését szeptemberben tárgyalás alá vehesse a parlament. A Lidové Noviny azt irja., hogy a koalíciónak nem áll módjában a szociáldemokraták álláspontját megváltoztatni!. Abban a pillanatban, amikor az első kormányjavaslat elfogadását megtagadják, elkerülhetetlenek a választások. Hogyha a parlament egy-két héttel előbb is ül össze, mint ahogy ezt eredetileg tervezték, annak nem lesz a munkaprogramra hatása, sőt az is lehetséges, hogy az eredmény . még rosszabb lesz, mintha egyáltalában semmit sem végezne a parlament és azonnal kiíratnák a választásokat. A Lidové Noviny szerint a szociáldemokraták semmiféle konfliktust nem idéznek elő, hanem csak azt akarják bebizonyítani, hogy a parlament munkaképtelen és a választások korai kiírása elkerülhetetlen. A választási reformtervezettel foglalkozik a Tribuna mai vezércikkében és rámutat arra, hogy Krousky nemzeti szocialista szenátor tervezete nagyon üdvös, meri ezáltal a képviselők közelebbi kapcsolatba kerülnének a választókkal. Eddig ugyanis a párt egy nagyobb kaliberű politikus mellé számtalan semmitmondó neveket’ állított a jelölőlistákon s így a választók egyáltalában nem törődtek azzal, hogy tulajdonképpen kiket küldenek be a parlamentbe. Magától értetődik, hogy ez Krousky reformtervezetének megvalósulása esetén teljesen ki volna zárva s a pártok csakis elsőrendű embereket lennének kénytelenek jelölni. Kérdés azonban, hogy a reformjavaslatot teljes egészében elfogadják-e a többi koalíciós pártok. Az egyes pártok, írja a Tribuna, mindig újabb és újabb követelésekkel állanak elő, hogy a parlament életét ily módon is prolongálják. Ha a parlament tényleg munkaképes volna, akkor elsősorban is a választási reformot hajtaná végre teljes egészében s ezzel tényleg értékes munkát végezne. tika horizontján s csak a négy-cí múlva Berlinbe küldendő rövid francia válaszjegyzék hoz majd némi változatosságot a beálló szünetbe. Az egyetlen probléma, ami aktuális marad s amelyet a minisztereknek még augusztus folyamán el kell intézniük, a biztonsági szerződés ügyében összehívandó konferencia kérdése, melyen Németország is részt venne. Beavatott körök szerint maga a francia jegyzék fogja kifejezésre juttatni, hogy folytonos jegyzékváltásokkal nem lehet eredményt elérni a biztonsági kérdésben s a tonsági konferencia, amely ellen eredetileg úgy kapálództak s ezért mondták: ha már a gyarmatokon vagy a beliigyekben rossz a helyzet, legalább az európai egyensúly ne billegjen veszedelmesen. És ezért lesz biztonsági szerződés is, olyasféle, mint a bölcs Stresemann tervezte. London megmutatta az antant közös egyezkedni akarását, a gyors megoldás vágyát — s ezekután a szabadságolt angol parlament nyugodtan mehet a 600 lefoglalt hátófűikében üdülni az északi skót hegyek közé. Az express: a Flyiing Scotsman yár, a cowesi regatta vár, a Gronse-vadászat ideje vár, az urak mehetnek. Az urak ez egyszer siettek, az urak ez egyszer valóban pihenhetnek. várva várt megegyezés, csak úgy történhetik meg, ha Stresemann maga élő szóval fejti ki elveit s a franciák meg az angolok ugyancsak élő szóval mondják el a magukét. A tegnap este kiadott angol hivatalos jelentés a következőket mondja: „A biztonsági paktum csak akkor ölthet szilárd alakot, ha minden fél képviselői között személyes tárgyalásokra kerül a sor s e személyes tárgyalásokon hozzák meg a döntést.44 Ez a kijelentés elismeri a régóta tervezett biztonsági konferencia szükségességét. A londoni konferencia sikerének tudható be a gyökeres elhatározás, hogy az időt fölöslegesen fecsérlő jegyzékváitások helyett egyetlen csapásra, azaz egyetlen konferencián igykeznek majd megoldani a helyzetet. Egy párisi forrás szerint a francia jegyzek egészen rövid lesz. Az egyik tengely, amely körül a követelmények forogni fognak, Németország föltétel nélküli belépése lett a nép- szövetségbe, a másik pedig a francia-belga arbitrázs szerződések lényegének szembe- helyezése a német megoldási móddal. Annyi bizonyos, hogy Londonban nemcsak ezt a jegyzéket tárgyalták meg, hiszen Anglia minden nagyobb nehézség nélkül belement a francia követelésekbe, hanem bővebb fejtegetéseket folytattak a rajnai paktum és a keleti döntőbírósági szerződések általános konstrukciójáról teljese^^lapLalamelyek az antant-hatalmak kényszereljárásáról szólnak Németországgal szemben. Chamberlain és Briand semmiesetre sem akarják Németországot arra kényszeríteni, hogy egy Londonban kifőzött garanciaszerződést akarata ellenére magára vegyen. A mostani jegyzék is a lehető legbéküiékenyebb hangnemben van megszövegezve, úgyhogy nyomában valószínűen megtörténhetik a megegyezés. A párisi reggeli lapok mind örömmel üdvözlik a konferencia sikerét s megállapítják, hogy a legkényesebb kérdésben, a szankciók alkalmazásában Franciaország és Anglia bizonyos esetekre nézve végérvényesen megegyezett. A Maiin szerint négy eset van, melyekben Frnaciaországnak joga lesz önállóan cselekedni a népszövetség Ítéletének megvárása nélkül. Ezek az esetek a következők: Német betörés Franciaországba, nagy német csapatszállitás a demilitarizált rajnai zónába, erődök építése a határ közelében és még egy negyedik pont, mely a keleti támadásokra vonatkozik. Az Oeuvre föltűnő betűkkel a következő ciinmel kezdi londoni tudósítását: „Ez alkalommal az antant több mint szívélyes volt, ez alkalommal az antant már tetté vált.44 Páris, augusztus 13. A francia miniszter- tanács ma este 9 órakor Painlevé elnöklete alatt a hadügyminisztériumban teljes ülést tart, amelyben meghallgatja Briandnak a londoni konferenciáról szóló jelentését. Berlin, augusztus 13. A külügyi hivatal tegnap a késő esti órákban tudta meg, hogy Briand válaszjegyzéke négy-öt nap múlva Berlinbe érkezik. A jelentés következtében a birodalmi kancellár és a külügyminiszter, akik eredetileg e hét végén szabadságra akartak menni, nem utaznak el, hanem Berlinben várják be a francia jegyzéket. Véglegesen renűezift Jugoszláv*® határul? Belgrád, augusztus 13. Jugoszlávia határait rövidesen definitive rendezik. Romániá5 val eredményre vezettek a határkiigazitó tárgyalások; újabban két határkiigazitó bizottság működik az olasz batárkiigazitás végleges repdezéséee Telles fH3i@gfeiés Londonban A garancia következő etappéfa: a biztonsági konferencia — Francia- ország négy esetben szabad kezet kap — „Ez alkalommal az antant több mint szívélyes, ez alkalommal az antant már cselekedett*4
