Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-12 / 180. (923.) szám

Szerdia, augusztus 12. A yorki herceg a lengyel trónon? Kalandos hir az angol konzervatívok legújabb tervéröl — Politikai és gazdasági támoga­tást igér Anglia az uj monarchiának „HraHciaerszáa iizef, mini $eRii£maiiü9z lllih* A washingtoni belga és francia adósságren­dezés — Az amerikai töke érdeklődése az olasz ipar iránt Washington, augusztus 11. Tegnap érke­zett meg az amerikai fővárosba atielga pénz­ügyi bizottság, amely modus vivendit igyek­szik találni az Egyesült Államok és Belgium függő adósságainak rendezése ügyiben. A belga bizottság az első, amely az európai antantállamok közül Washingtonba érkezett az interaliált adósságok kérdésében s éppen ezért nagy jelentősége van annak a megol­dási módnak, amelyet a két állam találni fog, mivel a többi államok hasonló alapelveken rendezik majd adósságaikat. A belga nagy­követ megnyitó beszédében kifejtette, hogy miiként Belgium 1914 augusztusában is meg­tette kötelességét, úgy most is pontosan ele­get tesz az előírásoknak s a belga nép keresi a megegyezést, de csak olyan formában, hogy ne liáramolhassék ebből gazdasági rom­lás az országra. Mellon amerikai pénzügyi államtitkár válaszában kiemelte, hogy Prága, augusztus 11. A Ces'ké Slovo ma azt a hihetetlennek látszó hirt közli, hogy az angol konzervatí­vok Lengyelország alkotmányának megvál­toztatását javasolták és a köztársasági forma helyet a monarkisVr formát ajánlották. A lap szeri'trt az angol parfament nehány tagja meg­látogatta Lengyelországot, hogy tanulmá­nyozza az állam viszonyait. Az angolok tár* gyalásokat folytattak a lengyel törvényho­zókkal és nem hivatalos tárgyaláson szóba került a lengyel királyság visszaállításának kérdése. Egy varsói lengyel lap, amelynek egyik szerkesztője az angol vendégeket kalauzolta, most leleplezi ezeket a titkos tárgyalásokat. A varsói lap szerint az angolok azt java­solták a lengyeleknek, hogy változtassák meg köztársasági államformájukat és a monarchia élére az angol király második fiát, a yorki herceget hívják meg. Az uj ki­rály az orS/ág demokratikus alkotmányát, valamint a republikánizmus tradícióit meg* hagyná és egy lengyel arisztokrata leányt venne feleségül, eljövendő gyerekeit pedig a lengyelek uralkodó vallása és szokásai szerint neveltetné. Anglia ezzel szemben Lengyelországnak politikai téren biztositana előnyöket és első­sorban a balti szövetséget kötné meg, amely- lyel Lengyelországot minden oldalról meg­védene és Litvániával is rendezné a vitás ügyeket. Anglia gazdasági téren is gondos* kodnék Lengyelországról s lehetővé tenné: hogy elhelyezhesse petróleumát a nemzetkö­zi piacon. Ennyit ir a „Polák Katolik“ című lap s ehhez azt jegyzi meg a Ceské Slovo, hogy a hir közlésével csak azt akarja bizonyítani hogy Anglia vissza akarja állítani az utód­államokban a monarkiát, elsősorban pedig Magyarországon. az adósságok törlesztése sokkal többet je­lent, műit a közönséges fizetés ténye, tud­niillik azt, hogy a fizető állam elismeri a nemzetközi kötelezettségek megváltoztat­hatatlan voltát. Ezenkívül az adósságok rendezése az atíamok között tetemesen megerősíti a baráti viszonyt. Beavatott forrásból jelentik, hogy az Egyesült Államok megbízta egy főbb hiva­talnokát az egyes adós államok pénzügyi helyzetének megvizsgálásával. Páris, augusztus 11. Caillaux pénzügymi­niszter hétfőn este az angol—amerikai sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy egyelőre még nem döntött amerikai útjáról. Az inter­aliált adósságokról a következőket mondotta i francia pénzügyminiszter: ügy akarunk cselekedni, mint az gent­lemanekhez Ülik, de nem igy cselekszünk, ha most olyan kötelezettségeket vállalunk, amelyeket később nem teljesíthetnénk. Amerikától csak ugyanazokat a fizetési könnyítéseket akarjuk megkapni, mint ami­nőket más államok is kaptak. — Caillaux vé­gül kijelentette, hogy a marokkói hadjárat eddig 200 millió frank­ba került és újabb 250 millió frank valószí­nűen elegendő lesz már a riífkabilok vég' leges leverésére. Róma, augusztus 11. Olaszország wa­shingtoni nagykövete Rómába utazott, hogy beszámoljon kormányának az amerikai pénz­ügyi köröknek az olasz ipar iránt tanúsított érdeklődéséről. Az Egyesült Államok pénz­ügyi államtitkára ugyanis a közelmúltban úgy nyilatkozott a nagykövet előtt, hogy Amerika nagy érdeklődéssel kiséri az olasz gazdasági fejlődést s hajlandó lenne amerikai tőkével Olaszország közmunkáit támogatni. Így jobban elérhetőnek véli, hogy Olaszor­szág idővel amerikai pénzügyi kötelezettsé­geinek is eleget tehessen. — (A köztársasági rokkantsegélyzö egyesület munkában.) Gölnicbányáró! Írják: A csehszlovák köztársasági munkások rok* kantsegélyzö és nyugdíj-egyletének központi választmánya felszólította az összes fiókokat és tagcsoportokat, hogy a maguk kebelében alakítsanak öttagú propaganda bizottságot, amely a központi propaganda bizottság irá­nyítása mellett egységesen végezné a tag­szerzés munkáját. A fiók propaganda bizott­ságai az összes nyomtatványokat és egyéb anyagokat a központtól kapják- A losonci ruttkai, kassai és munkácsi fiókok propagan* da bizottságai egyúttal kerületi bizottsági ha­táskörrel ruháztatnak föl, miért is ezen fió­kok azonnal jelentsék a központba, hogy hány olyan szónoki képességgel rendelkező tagjuk van és kik azok, akik gyűlési előadó­ként a propaganda munkába bevonhatók vol­nának. Itt említjük még, hogy hosszas huza­vona után a minisztérium mégis csak jóvá­hagyta a körülbelül 20.000 tagból álló egye­sület alapszabályait. A fehér méreg Egy budapesti híres idegorvos nyilatkozata a mindinkább elharapódzó moriinizmusról és kokainélvezésről Budapest, augusztus 11. Budapesten — eppen úgy, mint Prágában is — az utóbbi évek nagy szellemi és gazdasági depressziói alatt egyre elharapódzik a morfiniz­mus és a kokainélvezés, mely nem áll meg egyes beteg és hisztérikus körökben, hanem a nép közé is elterjed, a vidékre, az egészség eddigi véd- bástyájának helyére, ahol rohamosan szedi sze­rencsétlen áldozatait. Egy pesti _ újságíró a fehér mérgeknek szomorú aktualitása következtében fölkereste Magyarország leghíresebb ideggyó­gyászát, aki a következő szakszerű és végtele­nül tanulságos nyilatkozatot tette meg a morfi­nizmusról és a kokainélvezésről: — Hogy a morfiumnak és a kokainnak egy­máshoz való viszonyát megvilágítsam — kezdte a professzor —, el kell mondanom, hogy jutott az emberiség az utóbbi méreghez. Az orvosok azt tapasztalták, hogy azok a betegek, akiknek fájdalomcsillapitószerül morfiumot adnak, nem tudnak erről a gyógyszerről leszokni és az eset­leges fizikai fájdalmak megszűnése után is tovább használják a kábítószert. Uj anyagod kerestek tehát s találtak Is a kokainban, amellyel hosszú időn keresztül he­lyettesítették a morfiumai és csak hosszú idő múlva jöttek rá, hogy a kokainnal kezelt bete­gok éppen úgy kokainlstákká válnak, mint azok, akiknek fájdalomcsillapítóul morfiumot adtak, morfinistákká. — Minden ember morfinistává válik, aki egyszer morfiumot szedett? — Nem — válaszolta a professzor —, mert a morfinizmus és a kokainizmus teljesen egyéni diszpozíció dolga. Hosszú praxisom folyamán na­gyon gyakran előfordult, hogy betegeket mor­fiummal és kokainnal kezeltem és ez semmiféle káros nyomot nem hagyott maga után. Vannak viszont olyan diszpozíciós egyé­nek, akiknek csak egyszer kell a kokaint vagy morfiumot mogizlelnlök és soha többé nem tudnak leszokni erről a veszedelmes élvezetről. A morfium- és kokainélvezők legnagyobb része úgynevezett pszichopatologikus egyén, akiknél a morfium és kokain csak bizonyos Irányban való levezető csatornát jelent, mert hiszen ugyanúgy tudnák túlfeszültségüket más méreggel, alkohollal vagy nikotinnal leve­zetni. Ezzel kapcsolatban a tapasztalat azt mu­tatja, hogy azok az egyének, akik morfiumot vágj’’ kokaint élveznek, minden méreggel szem­ben ezt a túlzottságot tanúsítják, túlsókat dohá­nyoznak vagy alkoholizálnak. — A személyi diszpozíción kívül más módon is válhatnak bizonyos egyének kokainistákká? — Nem valószínű — mondja a professzor —, mert a külső körülményeknek az egyénre való hatása is személyi diszpozíció dolga. Valószínű ugyanis, hogy a morfinisták és a kokainisták legnagyobb része azért veti magát a méreg kar­jaiba, mert el akarja felejteni a nyomort, vagy az élet néha túlságosan erős brutalitásait. A külső körülményok csak nagyon érzé­keny embernél hatnak túlságosan erősen és csak az ilyen ember keres menedéket a min­dent ''lfelejtető mérgeknél. A morfium- és ko­kainélvezéstől ugyanis egyideig jobb lesz a köz­érzetük kedvezőbb szinben látják jelenüket és jövőjüket, érthető tehát, hogy a mai súlyos vi­szonyok között egyre többen állnak meg a pra- vaz szomorú stációjánál. — Hogyan gyógyítják ezeket a betegeket? — A gyógyítás csak teljesen zárt intézetben történhetik, ahol a betegek egy pillanatra sem maradhatnak egyedül. Fokozatosan vonjuk el tőlük a mérget, de emellett napirenden vannak olyan esetek, hogy a morfium- vagy kokabréhség következtében az ápoltakon dühöngés tör ki. — A beteg ugyanis ilyenkor mindenre képes, még súlyosabb erőszakosságra is, hogy a mérget megszerezze. — Egy érdekes esetet kell elmondanom, amely a háború alatt történt. A kórházba egy morfinísta századost hoztak be, akinél rövid idő alatt a javulás fel­tűnő jelei kezdtek mutatkozni. Aránylag rövid idő alatt sikerült elérnünk, hogy a százados nagyszerűen élt egy gram morfium nélkül és a morfiuméhség jelei egyáltalán nem mutatkoztak rajta, sőt még azt sem kísérelte meg, amit mind­egyik beteg megtesz, t. i. hogy az ápolókat meg­vesztegesse. A századost figyeltetni kezdtem és ekkor a következő derült ki: — Az Üllöi-ut sarkán egy hatalmas hadi­kölcsönjegyzésre íelhivó plakát lógott és ez alá rejtette el a százados a kokainporokat, amelyekből délutáni sétája alkalmával minden­nap magához vett egyet-egyet. — Melyek a morfinizmus és kokainizmus végső konzekvenciái? — A betegeknél elsősorban szörnyű erköl­csi depraváció következik be. Ezenkívül termé­szetesen a kokain és morfium rettenetes pusztításokat visz véghez a szerve­zetben, igy főleg a májban, a vesében és a szívben, mely szerveknek sejtjeit a legerősebben támadja meg. Legsúlyosabb hatása azonban a gerincvelőre van, ahol az idegsejteknek teljes elhalása követ­kezik be a hosszantartó morfium- vagy kokain­élvezés után. Ugyanígy járnak a gyomoridegek is, az anyagcsere csökken, a vérösszetétel .meg­zavarodik és a beteg a szó legszorosabb értel­mében nem képes táplálékot venni magához. Ilyen körülmények között a szervezetnek teljes consumptiója következik be, amely csak halállal végződhet. A betegség lefolyása évekig elhúzódhat és roppant fájdalmassá, kínossá válhat. A kokainis­ták és morfinisták ugyanis nemcsak szippantás, hanem injekció és ecsetelés alakjában is veszik magukhoz a mérgeket és ezeknek következtében különböző bőrbajokat kapnak. A bőrük ugyanis egész száraz, korpás, hámló lesz és úgynevezett piodermák lépnek fel. Nem ritkák az injekció kö­vetkeztében kapott infekciók, amelyek, tekintet­be véve a kokainista legyöngült szervezetét, a legtöbb esetben szintén életveszélyesek. — Mennyi lehet a morfinisták száma és fog­lalkozási ágak szerint körülbelül hogyan oszla­nak meg? — A budapesti kokainisták és morfinisták száma setíimi esetre sem olyan nagy, mint ahogy képzelik és messzi marad a berlini kokainisták száma mögött. — A legtöbb beteg az orvosok és gyógy­szerészek sorából kerül ki, mert ezek tudnak a legkönnyebben a mérgekhez jutni. A nemeit arányát véve tekintetbe pedig bátran mondhatom, hogy a női önmérgezők szá­ma sokkal nagyobb, mint a férfiaké. Különösen a hisztérikus és társadalmilag alacsony pozícióban levő nők hódolnak a morfium és kokain élveze­tének és itt nagyszerűen beigazolódik az egyéni diszpozíció elmélete, mert hiszen azok a nők, akik mélyre sülyedtek, azoknak ab ovo megvolt a diszpozíciójuk, hogy ugynevezetf „született*1 morfinistákká és kokainistákká váljanak. — Meg kell említenem — mondja befejezé­sül a professzor —, hogy van egy nagyon jó gyógymód a kokainizmus gyógyítására, ez azonban, sajnos, csak olyan betegeknél használ­ható, akik megfelelően hisztérikusok. A hipnózis­ra gondolok, melynek segítségével már nagyon sok olyan embert adtunk vissza az életnek, akik máskülönben menthetetlenül elpusztultak volna a morfium- vagy a kokainőrületben. J§^fm8K A hangyák A gyep zöldjén hatalmas rozsdafolt dombo­rodik. A hangyák nyüzsgő birodalma. Ezer és ezer parányi élet. Egy kis leány azzal mulat, hogy papírlappal kiragad a bolyból, tiz-tizenöt rőt állatkát és nermny lépésre Visz*. oJet. Aztán csillogó szemmel figyeli a hangyák hazaigyekvé- sét. Akármilyen messze is viszi, a hangyák gyors iraniodással sietnek vissza és mindig haza­találnak. — Látod — mondja —, mind hazaigyekszik és mind iTazatalál. Mellettünk a pádon bakfislány ül. Elsirja magát. — Mind, mind — nyöszörgi —, csak én nem. Felfigyelünk a síró szóra, magyar beszédre. Kérdezni sem kell, adja bőven a szót, régen ki- kivánkozó keserű panaszt. — Veszprémben volt a tata zsidó kántor. Egy év előtt Prágába hívták meg. Ideköltöztünk. A tatának nagy a fizetése, jobban élhetünk, mint Veszprémben, de én itt megmaradni nem tudok. Se én, se az anyám. Sírva fekszünk, sirva ébre­dünk. Szünet nélkül fájditja a szivünket a haza­vágyás. Aztán beszél a hepehupás, dirnbes-dombos városról, a szomszédokról, a barátnőkről, az is­koláról, amik neki a hazát jelentik, a hazát, ami­nek száraz kenyérkéje izletesebb volt, mint az idegen nagyváros pirosra sült libapecsenyéje. A sétaút túlsó oldalára vitt hangyacsapat visszaérkezik a bolyhoz, a rőt parányok boldo­gan fúrják be magukat a törmelékbe. A kis Kohn Regiig szava hüpögéssé halkul és könnykristá­lyokon át nézi, bámulja, irigyli a hazaérkezett hangyákat. __ (f. a.) — (Jabloniczky dr. képviselő interpellá­ciója egy áilamvasuti nyugdíjas ügyében.) Szirányi Rezső pozsonyi lakos, áilamvasuti nyugdíjas még mint 9 éves gyermek elkerült Győrből a mai Csehszlovákia területére. Iskoláit Morvaország és Csehország városai­ban végezte s azután áilamvasuti szolgálatba lépett. Nyugdíjaztatásáig, 1875-től 1904-ig megszakítás nélkül nagyobbrészt a mai Szlo- venszkó területén volt alkalmazásban. 1915- től Pozsony városánál volt mint napidijas alkalmazva 1923-ig és mint ilyen a szlovák nyelvből sikeresen tette le a vizsgát. Jóllehet Szirányi 9 éves kora óta a mai Magyar- ország határát át nem lépte, a teljhatalmú minisztérium mégis megsemmisítette pozso­nyi illetőségét s ennek következménye az volt, hogy Szirányi Rezső nyugdíját a mi­nimumra redukálták és ma 380 korona nyug­dijat kap Magyarország terhére. Jabloniczky János dr. ebben az ügyben interpellációt nyújtott be a kormányhoz. Rámutat arra az égbekiáltó igazságtalanságra, hogy Szirányit, aki egész életét a mai Csehszlovákia terü­letén élte le és itt is dolgozott, a demokrati­kus törvények kicsúfolására családjával együtt éhhalálra ítélték. Kérdezi tehát a kor­mányt, hajlandó-e 'Szirányi Rezső nyugdiját tekintet nélkül állampolgársági hovátarto- zandóságára a mai megélhetési viszonyoknak megfelelően oly összegre felemelni, amelyből ő és családja tisztességesen megélhessen. — (Hamisítják a milliós magyar bankje­gyeket.) Budapestről jelentik: A Kereskedői* mi Bank főpénztáron ma jelentést tett a rendőrségen, hogy egy textilcég megbízottja három hamis milliós bankjegyet akart a bank pénztáránál elhelyezni. A rendőrség azonnal kihallgatta az alkalmazottat, aki előadta, hogy a cég pénztárosától kötegekben kapta a milliókat és azokban volt a három hamisított bankjegy. A cég tulajdonosa szintén nem tu­dott a bankjegyekről, amelyek a napi forga­lomban kerültek hozzá. A hamisított bankje* gyeket a délutáni órákban átküldték az álla­mi bankjegynyomdába. A rendőrség széles­körű nyomozást indított és még az est íolya* mán előállította azokat az egyéneket, aki az utóbbi időben hamisítási ügyekben szere­peltek. — (A Zsolna-oderbergj személyforgalom uj szabályozása.) Hivatalosan közlik: A 7, 108, 115, 116-os számú gyorsvonatok a Zsol- na-oderbergi vonalon nem közlekednek. Az 1, 2, 5 és 6-os számú gyorsvonatok a mai naptól kezdve mindkét irány felől csakis a megrongált vosutvonal helyéig közlekednek, ahol az utasaknak át kell szállniok. A sze­mélyvonat forgalmát ugyancsak átszállással bonyolítják le a Zsolna-oderbergi vonalon a következő vonatokkal: 607—1607, 639—1611, 601—1619 és 60tv—603, az OdurA-rg-zsolnai irányban pedig: 602—638, lí^o—604, 606— 606, 1612—640 és 1618—976 számú vonatok­kal. — (Az orolok pozsonyi nagy napja.) Pozsonyból jelentik: Az orolok vasárnapi, pozsonyi zászlószentelésén résztvett 1800 orol és 3000 főnyi közönség. A zászlót nagy ünnepségek keretében Jantausch Pál dr. , nagyszombati püspök szentelte föl. 5> I idilli: Irste iriieíe | i» 9 8 © i > .8 l> Tizenegy nyelvre lefordi- • Í tott. világsikert elért könyv ^ Ara fűzve: 35.— J Í Megrendelhető a „Prágrfi 9 Magyar Hírlap" könyvosz-. ^ tályánál Prahn I.. Liliévé U 8 «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents