Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-12 / 180. (923.) szám
*- ______■____________________Szerda, augusztus 12. PI CÉM ClSlfMl egy ruszin iskola Hogyan játszotta ki a tanügyi hatóság IJng- vár városát Ungvár, augusztus 11. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Ungvár még a háború alatt létesített egy városi felső kereskedelmi iskolát, amelyet az államsegélyen kiviil városi pótadóból tartott fönn. Az impériumváltozás után a tanügyi referátum alkuba bocsátkozott a város vezetőségével, hogy a felső kereskedelmi iskolát adja át az államnak s ebben az esetben azt szuk- cesszive állami kereskedelmi akadémiává fejlesztik. A város (akkor már Ruszinszkó fővárosa) 1921-ben azzal a kötelezettséggel, hogy a kereskedelmi akadémia ruszin tannyelvű lesz, a felső kereskedelmi iskolát átadta a tanügyi referátum kiküldöttjének és az akadémia föntartási céljaira évi 10.000 korona szubvenciót szavazott meg. A kereskedelmi akadémia ez év végéig zavartalanul működött. A múlt hónapokban azonban a város egyes, úgynevezett „lojális" rétegeiben ruszinellenes mozgalom indult meg, amelyet a kormány által kezdeményezett ruszin nyelvi harcból származó bizonytalanság tett látszólagosan indokolttá. Ezek a társadalmi rétegek tehát küldöttségileg kérték meg a ruszinszkói tanügyi referenst, hogy szeptembertől kezdve állítson föl cseh tannyelvű kereskedelmi iskolát, magyar kisegítő nyelvvel. A tanügyi referens látható örömmel vette ezt a kérelmet és azonnal hozzáfogott — a cseh centralizmust kulturális téren is előmozdítani hivatott — kérelem teljesítéséhez. Amig tehát a magyar gimnáziumot Ungvár öt év óta hiába követeli, addig a cseh kereskedelmi iskolát kérők máris arról értesültek, hogy kérelmüket a prágai kormány teljesítette. Ámde hogyan? Úgy, hogy szeptembertől az ungvári ruszin kereske- delmi akadémiát megszünteti, tanulóit Munkácsra küldi át, helyébe pedig egy kétév- folyamos egyszerű cseh kereskedelmi iskolát álüt föl. Ezzel a cseh kormány két célt ért el. „Leépített" egy ruszin tanintézetet és fölálli- tott egy cseh iskolát. Most a fölháborodott közvélemény figyelemmel várja, hogy mit fog cselekedni az ily módon kijátszott Ungvár város hatósága. §®r§!eif€ü€! mindenki csak üeipieri is Tsa lniimliu vesz, Braiistea, Raftsitüiá yfl, Telefon 1920 és 236 í. NMroim szenátor az anionom Szlováhia tisztid!, ej esetéről Mindenkinek egyenlő jogokat! — Az angol tőke és a szlovenszkói gazdasági élet — Az aiifonómista front a teljes győzelemért — A P. M. H. kiküldött munkatársától — Szliács, augusztus 11. A kedves zólyommegyei fürdőhelynek igen érdekes vendége van Mudrony János dr. szenátor személyében, aki a Praha-szálló földszintjén lakik egyszerű, kis szobában és szorgalmasan veszi a fürdőket, mert régi keletű rheumája annyira kínozza, hogy csak botok segítségével tud járni. Itt kerestük föd a szenátor urat, hogy megkérdezzük véleményét az aktuális politikai kérdésekről, főleg a szlovák autonómista mozgalomról, amelynek Mudrony János dr. egyik vezérembere. A szenátor ur a következőket mondotta kérdéseinkre: — Ha a szlovák autonómista mozgalomról akarok beszélni, egy hasonlattal kell élnem. — Amint a most kiöntött Vág elsöpört mindent, ami az áradás útjába került, épp úgy el fog söpörni az önmagára ismert szlovákság mindent, ami szabadságának útjában áll. — A választásoktól, függ minden. Meg kell állapitanom, hogy nyugodtan nézhetünk a választások elé, mert a szlovákság az utolsó hét év alatt nagyot fejlődött és politikailag érett néppé vált. — Kelten állunk szemben a kormánynyal, — a nemzeti párt és a néppárt, de ez a két párt elég erős lesz arra, hogy szembeszálljon a kormányhatalommal és kivívja a szlovák nép szabadságát. — Ha nem is tud a két párt a választások előtt kooperálni, de az uj nemzetgyűlés megalakulása után közös klubot fognak alkotni és minden, a szlovákságot érdeklő kérdésben egy véleményen lesznek. — A szlovák autonómiát nem kérjük, mert ez már meg van, csak megakadályoznak bennünket abban, hogy a nekünk biztosított jogainkkal éljünk. — A centralista kormánynak be kell látni, hogy a hét esztendő alatt nemcsak, hogy nem javultak a szlovenszkói viszonyok, hanem inkább romlottak. Szlovenszkót nekünk kell igazgatnunk. — A nemzetek életében épp úgy van, mint a magánosokéban. Ha egy fiatalkorú eléri nagykorúságát, akkor önmagának parancsol. Nekünk, szlovákoknak sincs tovább szükségünk gyámkodásra, magunk gazdái akarunk lenni. — Hogy, hogy képzeljük az autonómiát? Erre a kérdésre könnyű felelni, mert hiszen kidolgozott terveink vannak. Urak akarunk lenni saját fölldünkön, saját házunkban. Igazgatni akarjuk országunkat saját, önálló kormánnyal és közigazgatással. — Főleg gazdasági téren van nagy jelentősége az autonómista mozgalomnak. Nyersanyagainkat az eddigieknél kedvezőbb föltételek mellett tudjuk elhelyezni, vasutain- kat a magunk hasznára tudjuk gyümölcsöz- tetni és azokat ki tudnák építeni. — Ehhez az akcióhoz pénzt kapnánk bőven, meri külföldön mindenütt ismerik a szlovák nép szorgalmát és takarékosságát és az angol tőke már is érdeklődik ebben a kérdésben. —A kisebbségek helyzete is gyökerében megváltozna, ha Szlovenszkó autonómiára tenne szert. — Ma a csehszlovák repubükában határozottan el vannak nyomva a kisebbségek, köztük legjobban a szlovákság és csak azután következnek a ruszin, magyar, német kisebbségek. — Pártom egy magasabb szellemet akar a közéletben meghonosítani, erkölcsi alapon fejleszteni a republikát, de, sajnos, magunkon kell tapasztalni Prága erőszakos asszimiláló politikáját. Ezért a heves harc a kormány és a kilencmilliós kisebbség között. — Pártom álláspontja az, hogy az autonóm Szlovákiában minden kisebbségi nép szabad legyen, nyelvének, szokásainak szabad gyakorlásában senki meg ne háborittas- sék. Ezért aztán csak egyet követelünk, hogy legyen meg a szlovákságnak a vezető szerepe, szóval, hogy elsők legyünk az egyenrangúak között. — Máskülönben csak örülnénk, ha a kisebbségek szépen fejlődnének, sőt államsegélyekkel is előmozdítanák ezt. Mert keile- ne-e szebb dolog, mint ha a nemzetiségek szép egyetértésben élnének Szlovákiában? — Meg kell jegyeznem, hogy a kormány már tett lépéseket az autonóm mozgalom leszerelésére. Százalékos egyezkedést ajánlottak, amire azonban mi kijelentettük, hogy ebben a kérdésben nem alkuszunk. Itt csak jogaink teljes kivívásáról lehet szó, részleteket nem fogadunk el. A kormány kombinál, embereket keres, akikkel a szlovákok nevében kiegyezhet ötven percentre. — Természetesen ilyen embereket a szlovákok igazi képviselői között sohasem fog találni, mert ezek föltétien hívei az autonómiának. — Magyarországgal szemben baráti jóviszonyt akarunk, mert a keresztény Magyarország és a keresztény Szlovákia között semmi akadálya sincs a békés egyetértésnek, ha erre mindkét államban meg van a hajiam. — Egyébként nem lehetetlen, hogy a választások alatt közeledést keresünk a magyar párthoz is, ez azonban még nem egészen bizonyos. — Ami a prágai kormánynak a Vatikánnal szemben tanúsított magatartását illeti, azt a legteljesebb mértékben kénytelen vagyok elitélni, mert nem egyéb, mint durva sértés a Vatikán ellen, amelyet még egy sokkal hatalmasabb állam sem engedhet meg magának, nem Csehszlovákia. — Tisztára nemzeti hiúság, még pedig érthetetlen hiúság ez az egész ügy. Benesék azt hangoztatják, hogy ha !e tudtak számolni a Habsburgokkal, úgy leszámolnak a Vatikánnal is. — Azzal azonban nem számoltak, hogy ez az eljárás igen mélyen.sérti a nagyon vallásos szlovákság érzületét és a szlovák katolikusok a választásokon fogják megadni a váiaszt a leikeik elleni támadásra. — A republikában épp oly eljárással lehetett volna a katolikusság érdekeit intézni, mint tették azt Lengyelországban és Jugoszláviában, ahol tudvalévőén konkordátumot kötöttek a Vatikánnal és a vallási kérdéseket egyetértésben oldják meg. Ha nálunk is igy volna, most nem kellene a prágai kormánynak ide-odakapkodni, hogy kimagyarázza a Marmaggi-affért. Ha Benesék azt hiszik, hogy örökölték a Habsburgok apostoli jogait, abban nagyon tévednek. — Szerencsére, az egyház-ellenes akció folyamán végrehajtott iskolapusztitás alól sikerült a znióváraljai gimnáziumot megmentenünk, amelyből most egy minta szlovák intézetet fejlesztünk s hisszük, hogy melegágya lesz a szlovák nyelvnek és kultúrának. Németh József. Óriási Hőség a német ürMslinM Berlin, augusztus 11. Tegnap Berlinben veszedelmes forróság uralkodott, mely számos emberáldozatot is követelt. A hőmérséklet 35 fok Celsiusig emelkedett árnyékban s igy a tegnapi nap volt az év legmelegebb napja a német fővárosban. Magdaburgban a hőmérő 36 fokot ért el. Hannoverben 33 fok, Hamburgban 31, Aachenben 30 fok volt. Keleti Németországban lényegesen hűvösebb időjárás uralkodott. Antiszemita- és ctanistanap HécsPen Becs, augusztus 11. A nemzeti szocialista „Deutsch-österreichisdhe Tageszeitung" ma felhívást közöl, melyben arra ösztönzi az antiszemita Bécset, hogy augusztus 17-én a fogadalmi templom előtt nagy „Bécsi Népnapot" tartson, melyben tiltakozni fog a cionista kongresszus ellen. Az antiszemita gyülekezetnek ugyanabban az órában kellene kezdődnie, amikor a cionista kongresszust megnyitják. Számos keresztény sajtóorgánum éles hangon ír a cionisták ellen. Csengey Gusztáv 1S42—1925 Irta: Walleníinyi Samu dr. Nagyon szerettem az öreg urat . . . S velem együtt nagyon sokan szerették őt. Lalán mindenki, aki ismerte, aki a közelébe férkőzhetett Szerettem a jóságos, meleg szivét, amellyel oly nagyon tudott szeretni embereket, intézményeket, eszményeket. Szerettem a szelídségét: olyan volt, mint egy galamb, soha senkire rosszat nem mondott, soha senkire nem haragudott, ö reá se hara= gudott soha senki. És e mellett a nagy sze- lidség mellett szerettem leikének dacos tüzet, lobogását, ha nemzetét, magyarságát, vagy a szabadságot bántotta valaki, vagy ha a legendás kuruez világra, a 48-as szabad* ságharc titáni küzdelmeire terelődött a beszéd. Szerettem lelke fiatalságát: a 83 éves öreg ur aranyos kedélyével, gondolkodásával, eszményekért való lelkesedésével, fiatalos hevülésével túltett sok-sok ifjú emberen, főleg a mai fiatalságon.. Szerettem drága, meleg kedélyét: ha hozzámentél, vagy ha ő jött hozzád borús őszi délután, vagy zi* mankós téli estén: vidám pipaszó, gyöngyöző bor mellett valami csodálatos melegség ült a lelkedre az ő közelében, békesség és megnyugvás, ártatlan mosoly és egészséges kacagás az ártatlan élceken és egészséges humoron. És szerettem a költészetét, amely liü tükre az ö egyéniségének, lelkének. Amilyen fehér volt a lelke, meleg a szive, olyan a költészete is. Benne ott tükröződik tüzes magyarsága, eszményekért való lelkesedése, jós izü, derült humora, nagy-ltagy szabadság- szeretete, nemes idealizmusa. Hiába mosolyognak meg egyes mai ifjú óriások: én nem restellem bevallani, hogy nekem igenis tét* szik a Csengey romantikája, lobogó szabad- ságszeretete, eszményi lelkesedése, költészetének romlatlan, üde levegője és inkább ezt olvasom és olvastatom az ifjúsággal, mint a mai sokszor érthetetlen, a legtöbbször nya- katekert nyelvű és verselésü, majdnem mindig az érzékiségre vadászó, a szennyet, a piszkosat kereső és kedvelő költészetet. (Tisztelet a kivételnek!) Éppen ebben a mai, önző, tülekedő, az erkölcsöket lábbal tipró, hazug korban, éppen ebben a világban szinte jólesik elmenekülni a „vadon", a „mocsarak" világába, a „hullámok" közé, ahol oly üdén süt a nap, oly tiszta a levegő, ahol oly jók az emberek, ahol valósággal megfürdik az olvasó lelke. Ne mondja nekem senki, hogy a Csengey világa elárvult, letűnt, romantikus világ és hogy a ma gyermekének már olvasmány kell. Az ideálok világa soha sem fog elavulni, az eszményi szép mindig szép marad és én tegnap is, ma is sok ifjat és leányt ismerek, akik nagy gyönyörűséggel merülnek bele a Csengey romantikus vi* lágába, eszményi, üde költészetébe. # Ez év julius 12-én, Miskolcon kilehelte nemes lelkét ez a jóságos, szép lelkű poéta, a mindenki által szeretett „Guszti bácsi"- Ez a néhány sor nem akar irodalmi nekrológ lenni. Ezt majd meghatja a Petőfi Társaság, amely büszkén sorolta tagjai közé. Az én irá* som csak szerető megemlékezés akar lenni, ő róla, akit olyan sokan szerettek s aki lelkének olyan sok szép virágát hintette szét sok-sok ember leikébe. Úgy érzem, hogy ha a Prágai Magyar Hírlap olyaséi elolvassák a tárca címét, még ebben a rohanó, élni és élvezni siető korban is sokan megállanak egy pillanatra és a lelkűkben megzendül egy húr, amely vagy gyermekkoruk olvasmányai, vagy ifjú koruk személyes átélése, vagy férfi koruk emlékei alapján lágy akkordokat vált ki a szivükből a Mocsarak királya, A vadonban, A hullámok közt szerzőjéről, A fogoly lengyel költőjéről, Izrael történetírójáról, a szeretett professzorról, a kuruc világnak talán utolsó dalnokáról. * Előttem egy kemény kötésű füzet. Benne gyönyörű gyöngybetiikkel teleirt 86 oldal. „Életem története (Kivonat terjedelmesebb életrajzomból). Irta Csengey Gusztáv". A 85. lapon ez van irva: „1916 szept. 1-jén léptem állami nyugdíjba. Ezzel bezárult munkapályám. A sok tanulmányozás és ennek feldolgozása annyira meggyöngitette szememet, hogy dolgozni már nem bírok; a könyvolvasásról le kellett mondanom, írással is csak annyiban foglalkozom, hogy legszükségesebb levelezésemet végzem s néha-néha egy-egy verset megírok. „ Ezt az életrajzot is csak lassan, szakadozottan irtaim le. Életemnek nincs többé hivatása. Szemlélem a világ folyását, de nem nyugodt rezignációval: a háború izgat, nyugtalanít. Vájjon mi sorsa lesz hazámnak? . . . Befejezésül hadd fejezzem ki még egyetlen vágyamat: Csak az az egy kívánságom van még, hogy megláthassam hazáim uj korszakának, Magyarország függetlenségének hajnalhasadását- Napja ragyogását úgy sem láthatom már. Eperjes 1918 febr. 23." Nem is kellett volna aláírni a nevét. Ezeket tényleg a nagy Habsburg-ellenes, rebellis kuruc: Csengey Gusztá„v irta. Elfogódva olvasom ezt az önéletrajzotMennyi naivság szól belőlük. Egy csomó adat gyermekkoráról, családjukról, amelyek egyáltalában nem voltak befolyással se egyéniségére, se költői fejlődésére. De neki kedves emlékei! Egészben kiadni ezt az életrajzot érdekes volna, mert jellemző az öreg ur naivságára. Én azonban csak a fontosabb adatokat szedtem ki belőle. Csengey Gusztáv (családi nevén Csenge Gusztáv) 1842 aug. 8-án született Révkomáromban. Atyja gazdatiszt, utóbb községi jegyző volt. Gyermekéveit Irsán (Pest megye) tölti a költő, ott végzi elemi iskoláit is, gimnáziumi tanulmányait Budapesten, Sopronban és Nagykőrösön. Érettségi után a pesti egyesült protestáns theológia hallgatója lett. 1865-ben leteszi az evang- papi képesítő-vizsgáit, majd kimegy a jénai egyetemre egy évre. Onnan visszatérve, megválasztották az aszódi evang. gimnázium tanárának, később igazgatójának. 1886-ban meghívják az eperjesi kollégium theológiájára tanárnak az egyháztörténet és az ószövetségi exegesis tanszékére. Egy ideig a theológia dékánja és a kollégium igazgatója is volt. 1877 óta rendes tagja a Petőfi Társaságnak, 1916 óta pedig tiszteleti tagja. Tanítványai és tisztelői 1898-ban nagy beinsőséggel és szeretettel ünnepelték meg 30 éves tanári jubileumát. Az Eperjesi Széchenyi Kör pedig 1912-ben országos ünne* pélyt rendezett 50 éves írót jubileuma alkalmából. 1920-ban a változott viszonyok kö* vetkeztében elhagyja Eperjest s mint nyug. theológiai tanár Miskolcra költözött és előadásokat tartott az ottani jogakadémián a történelemből. 1922-ben lélekemelő ünnepsé* get rendezett Miskolc városa 60 éves irói jubileuma alkalmából. 1925 julius 12-én halt meg. Temetése mindenképpen méltó volt a nagy halotthoz $s Miskolc városához. (Vége következik.)
