Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-11 / 179. (922.) szám
jg. verkezés őrületének szolgálatában álló ipari fejlődést. És mindezzel együtt járt az anyagiasság emelkedése, a lelkiértékek pusztulása, a boldogság helyett az elégedettség utáni mohó vágy. A keresztyén ség politikai jelentősége újra egészen előtérbe került. És ma már a politikai kérdések nagy sokasága kapcsolódik össze a keresztyén egyházias, vagy egyházellenes iránnyal. A kultúrharc szinte naponként újabb és újabb eseményeket hoz Európa minden részében — és ebben a harcban nekünk, protestánsoknak is részt kell kérnünk. És itt akarok rámutatni arra, hogy a harcban való részvétel eszközeitől függ, meg tudunk-e állani a vallás- és keresztyénellenes áramlatokkal, szemben, meg tudjuk-e őrizni Krisztus 'lángelméjében megfogant tisztaságát az evangéliumnak? Mint ahogy a római katolikus egyház a reformátorok forradalmával szemben kilépett a konzervativizmus sötét és minden szellemi haladást akadályozó korlátái közül, úgy ma is csak akkor fogjuk a keresztyénséget győzelemre vinni, ha nem zárkózunk el a keresztyén gondolat krisztusi értelmezésében is kifejezésre jutó haladás elől. Nekünk, protestánsoknak, szemben a római katolikus egyházzal, kiváltságunk és egyben kötelességünk a dogmaszerü igazságok helyett az értelem igazságaival küzdeni és vinni előre az evolúció utján az embert — azért, hogy az evangélium mindig korszerű, hófehér igazságához elvigyük. \A magyar evangélikus szövetség föladatát akkor fogja teljesíteni, ha ebben a harcban áll egyházunk háta mögé, vagy, ha kell: eléje, hogy saját hátával fogja föl a taglót, amellyel egyházára sújtani akarnak — akár belülről, akár kívülről jöjjön a támadás. Ne felejtsük el soha, hogy a mi egyházunk fölött való őrködés, egyházunk erősödése, az evangélikus öntudat emelése nekünk nemzetünk iránti köt élességünk is. De éppen a hitheranizmusban, a szeretet vallásában tisztul meg a mi nemzeti eszménk mun-kálása, amikor a nagy ember-testvériesülést akarjuk és nem vizsgálódunk, hogy ki az, mely fajhoz, vagy nemzethez tartozik, aki egyházunk területén végez becsületes, önzetlen munkát, — mind testvérünkké fogadjuk. A' magyar evangélikus szövetség fönnállásának első napjától szigorú és elszánt őre az egyháznak. Amikor a forradalom lángja az egyházkormányzás épületét is elborította, erélyesen és félre nem érthető módon fölemelte szavát, az önkormányzat fölfiiggesz- tése és az egyházszervezés módja ellen. Míg én ezen a helyen vagyok, semmikor elmulasztani nem fogom, hogy az, egyházkormányzás alkotmányos kiépítésének megsértése ellen óvással éljek. A mi egyházunk legnagyobb ereje: az önkormányzata, — nemcsak az esetleg ellenséges hatalommal szemben, de hiveink sokaságának az egyház részére való megtartásában is Eddigi munkája szövetségünknek csaknem kimerült a szövetség alapszabályainak engedélyezése érdekében tett lépésekkel. Ma megállapíthatjuk, hogy a munka eredménnyel járt és a további tevékenységnek akadálya nincsen. W tulajdonképpeni munka ideje most érkezett el és én legfontosabbnak tartom a bel- missziói tevékenység előmozdítását a rendelkezésünkre álló eszközökkel és a magyar lelkészképzés kérdésének megoldását. Mészszerűen ő terveket nem áll módunkban szőni, egyelőre meg kell erősödnünk, hegy föladatainkat teljesíthessük egyházunk és magyarságunk iránt. Bízom benne, hogy az isteni gondviselés velünk lesz. §9ispai meg akarta Ölni Sándor fufioszfúv királyt is? Laibach, augusztus 10. A laibachi „Jut- ro“ azt a hirt hozza Prágából, hogy Houser és társainak letartóztatásával kapcsolatban kihallgatták Rasin gyilkosát, Sou- pál't is, aki azt vallotta volna, hogy 1922- ben nemcsak Masary elnök ellen, hanem Sándor jugoszláv király ellen is terveztek merényletet. 1922 augusztusában, amikor Ma- rienbadban üdült a jugoszláv királyi pár, Soupál többször meg akarta közelíteni az uralkodót, hogy bombamerényletet kövessen el ellene, de a királyt annyira őrizték, hogy terve nem sikerült. Soupál kijelenti, hogy a bombát egy ismeretlen embertől kapta. Kedd, augusztus 11. H rendőrség ©szEafta fal a munkácsi ruszin kongresszust Óriási botrányba fulladt a gyűlés — Kurtyák mellett elementáris erővel nyilatkozott meg a hangulat Ku'tlik cégjegyző beszéde a tömegre nagy hatást gyakorolt. Hangos fölkiáltások hangzottak el: Munkács, augusztus 10. (Saját tudósítónktól.) A P. M. H. megírta, hogy Mocskos Iván és U'tyu párttitkár kezdeményezésére, akiket a Kurtyák-párt besúgó szerepük miatt a pártból kizárt, augusztus 9-éré ruszin kongresszust hívtak össze Munkácsra. A kongresszus állítólagos célja a ruszin egység megteremtése volt, tulajdonképpen azonban a ruszinságnak a kormánypártok vizeire való áteveztetését szolgálta. A kongresszusra mintegy 250 ember jött össze, a falusi kiküldő titeket a Kurtyá'k- emberei, a kormánypártokat viszont a fizetett agitátorok képviselték. A hallgatóság soraiban megjelentek Kurtyák, Gáti, Mondok képviselők, Gagatkó, Fölidessy, Bródy pártvezérek, a munkácsi keresztényszocialisták egy pár vezető embere és a kormánypártok korifeusai. A kilenc órára hirdetett kongresszust Mocskos Iván fél 11 órakor nyitotta meg. Sablonos bevezető szavai után sor került a kongresszus elnökének megválasztására. Az egybegyűltek nagy tömege Kurtyák képviselőt kívánta, mig a kormánypártiak Mocskos mellett kardoskodtak. Erre kitör a vihar, óriási lárma tölti be a termet s izgatott öklök emelkednek a levegőbe. Mocskos hiába rázza az elnöki csengőt, Iltyut sem engedik szóhoz jutni, a tömeg Kurtyákot élteti. A zaj állandó és fülsiketítő. Juricskó tanítót, a cseh nemzeti demokraták Pozsony, augusztus 10. A pozsonyi rablógyilkosság nemcsak a városban, hanem a vidéken, sőt a külföldön is nagy feltűnést keltett s a bécsi délutáni lapok már kivétel nélkül foglalkoztak .a páratlan brutalitással végrehajtott bűnténnyel, j A pozsonyi rendőrség, amely különösen bűnügyekben kiváló, ezúttal minden dicséretre méltó munkát végzett, az első gyilkost a tett után nyolc órával, a másik kettőt pedig a nevek ismerete nélkül tizennégy óra alatt elfogta. Hartmannak halálos sejtelmei voltak Hartmann, a Szlovák Biztosító főkönyvelője a múlt héten egyik kollégájának kijelentette, hogy szabadságra készül. A tisztviselő arra kérte, hogy halassza el szabadságát, mert az intézetnél nagyon sok a munka. Hartmann erre a következő megjegyzést tette: — Nos, akkor elhalasztóm a szabadságomat tizenötödikére, ha ugyan élek még addig. Kollégája meglepetve nézett a fiatal, alig harmincéves emberre és azt mondotta: — Hogy beszélhetsz ilyen csacsiságot! A te korodban halálra gondolni sem szabad! Hartmann erre gondolkozni kezdett és azt válaszolta: — Igazad van, a napokban beszélek is az intézet orvosi szakértőjével és megkérdezem tőle, hogy az én korommal és egészségemmel meddig élhet az ember. Erre azonban már nem került a sor, a szerencsétlen Hartmann halálsejtelmei valóra váltak, augusztus 15-ikét már nem- érte meg. Hartmanné szintén nem érezte magát biztonságban züllött fia miatt, mert ismerősök előtt többször kijelentette, hogy nem fog sokáig élni, mert a fia úgyis meggyilkolja egyszer. A bűnjelek A rendőrség a három gyilkosnál mindent megtalált. Az elegáns uj barna kézitáskába gyömöszölték a véres bricsesznadrá- got, amit Tomanovios viselt a gyilkosság elkövetésekor, majd Hartmann ruhatárából egy jó ruhával cserélte fel. A bűnügyi osztályban van a véres sodrófa, amelynek nyele az ütéstől eltörött, a rongyos, fehér, vászon mészároskabát, ami az egyik legnagyobb nyomravezető volt, ott van az elegáns, világosszürke, simmi-módra begyiirt kalap is, az aranyóra és a lánc az elvetemült Kadlecsik zsebéből került elő, egy kis csomaggá vau gyűrve kilencvenegy korona és egy dollár, a gyilkosok összes pénzbeli zsákmánya, mert Hartmanné. okulva a két hét előtti betörésen, amikor a fia feltörte a szekrényt és kétezer koronát lopott, a pénzt exponensét, aki szólni akar, viharosan le- pfujjozzák. Mondok kommunista ■ képviselő sem tud szóhoz jutni, a tömeg tódul az elnöki asztal felé. Az ügyeletes rendőrtiszt készenlétbe helyezi a karhatalmat, most már látszik, hogy a kongresszus csúnya botrányba fullad. Kurtyák felugrik egy székre és hangja átsüvit a termen, óriási éljenzés kíséri, de a kormánypárti agitátorok ordltozása miatt nem lehet rendet teremteni. Az élénken vitatkozó Kurtyák képviselőnek hirtelen nekiugrik egy kormánypárti korifeus, erre óriási lárma és dulakodás támad. Iltyut fenyegetően elhallgattatják, minden pillanatban az általános verekedés kitörésétől lehet tartani, mire a rendőrség benyomul a terembe. Hangos píujkiáltások közben lassan nyomják ki a tömeget, Kurtyák izgatottan kiabál. Iltyu Bródi főtitkárral veszekszik, az egyik ruszin pedig Bárány agrárpárti titkárt pocskondiázza, fizetett bérencnek nevezve. Állandó nagy zajban végre lassan kiürül a terem, hogy a ruszin kongresszus csúnya botránya befejezetté váljék. A történtek élénken illusztrálják, hogy a ruszinságot többet sohasem fog sikerülni a kormánypártok berkeibe terelni. nem tartotta hozzáférhető helyen, hanem ezer koronát az egyik kalapjába varrta, kétezerötszáz koronát pedig az éjjeli szekrény márványiapja alatt találtak meg elrejtve. A tragikus véget ért Hartmannt péntek délután boncolta fel Spilka egyetemi tanár. A boncolás részletes eredménye eddig nem ismeretes, annyit azonban sikerült megtudnunk, hogy a hullán gégetörés nincs. A temetés Vasárnap délután három órakor 'helyezték nyugalomra az András-temetöben a Tallér-utcai bestiális rablógyilkosság szerencsétlen áldozatát, Hartmann Ferencet. Már a kora délutáni órákban óriási tömeg özönlött a temető felé s mire a temetés ideje elérkezett, több mint tízezer ember szorongott a halottasház előtt és a temető fontján. A halottasházban, a nyitott koporsó körül a gyászoló család zokogott. A folyosón a különböző biztositó intézetek igazgatói, tisztviselői sorakoztak és adták meg a végső tisztséget tragikus véget ért kollégájuknak. A Szlovák Biztosító teljes tisztviselő- kara megjelent Langer Alajos vezérigazgató vezetése mellett. A biztosítási tisztviselők szövetsége, a magántisztviselők egyesülete nagy számmal képviseltette magát, megjelent Makoviezky Vladimír, a Slovenská Banka elnökigazgatója is. Három órakor lezárták a szürke, aranyozott keményfa-koporsót s a gyászoló család, valamint az intézetek képviselői átvonultak a kápolnába, ahová a koszorúktól borított koporsót is átvitték. A gyászszertartást Kazacsay Ferenc dr. apátplébános végezte nagy papi segédlettel, majd az énekkar egy szlovák egyházi gyászdalt énekelt. Búcsú a kollégától... Ezután megindult a menet a sir felé, a hosszú útvonalon végig sűrű tömegben álltak az emberek, komor, résztvevő arcok, könnyes szemek kísérték a szerencsétlen Hartmannt utolsó útjára. A sírnál a rövid egyházi szertartás után Kutlik, a Szlovák Biztositó cégjegyzője mondott elfogult hangon búcsúztatót az intézet és a többi biztosító nevében. — Az a borzalmas tragédia, amelynek áldozata lettél, mindnyájunkat megrendített. Életeddel fizetted meg szeretetedet. Ha tragédiádat mély filozófiával kutatnánk, kétségbe kellene esnünk, azonban mélyen meghajtunk az irtózatos végzet előtt, amelynek mindnyájan ki vagyunk szolgáltatva. Láttunk dolgozni teljes erővel, ép egészségben az utolsó percig, amíg életed áldozatul esett egy rettenetes bűnténynek. Nem feledünk el soha. Legyen neked könnyű a föld, amelyen éveken át dolgoztál. — Követeljük, hogy szigorúan büntessék meg a gazembereket! Akasztói ára velük! Hartmanné fölépül Hartmanné állapotáról Kooh dr. magántanár kijelentette, hogy a sérülések nem élet- veszélyesek és egy hét múlva elhagyhatja a kórházat. A magántanár szerint Hartmanné a nehéz diványtakarónak köszönheti, hogy életben maradt, noha az ütések a fejbőrét valósággal leskalpolták. Az agy azonban sértetlen maradt. A temetésre megérkezett Hartmann két sógora: Tassler Gusztáv és Tichacka Ferenc, akiket a biztosítóintézet és Bodanec Ferenc értesített táviratilag. A rokonok elmondották, hogy Hartmann teljesen szegény szülők gyermeke volt, akik sok küzdéssel taníttatták fiukat, aki 17* éves korában letette a kereskedelmi érettségit. Ettől fogva teljesen a saját erejéből tartotta fönn magát, amig vé- gül .a Szlovák Biztositónál előkelő pozícióba küzdötte föl magát. A mai nap drámai részleteket hozott. Az orvosok tanácsára Hartmannét a sógora, Bodanec Ferenc előkészítette arra, hogy férje halálát kíméletesen közölhessék vele. Egyelőre annyit árultak el előtte, hogy férje teljesen eszméletlen állapotban fekszik és fölépülésére nincs remény. Hartmanné erre a hírre sirógörcsöke.t kapott s könyörgött, hogy vigyék oda férje halálos ágyához. A javíthatatlan fin Bodanec elmondotta, hogy Harímannék mindent elkövettek, hogy becsületes embert faragjanak Kadlecsik Jenőből. Ez azonban lehetetlen volt. A fiú az egész családot terror alatt tartotta, csak kevéssel a tragikus nap előtt egy revolvert vettek el tőle, azelőtt pedig holirészegen hozták haza a barátai s Hartmann az ölében vitte föl a lakásba, gyöngéden levetkőztette és ágyba tette. A szülők anyagi áldozatot hoztak a fiú iskoláztatása érdekében, magántanitót tartottak mellette, de amikor látták, hogy nem boldogulnak, javítóintézetbe akarták küldeni, de tekintettel arra, hogy 18 éves, már nem vették föl. Hartmann tragikus halála előtt néhány nappal arról beszélt Bodanecnek, hogy boldogan él feleségével, csak a fiú miatt sok a gondjuk. Kadlecsik Jenő természetrajzát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy sógora is félt tőle. Egyszer Bodanecnél is ellopta a napi bevételt s ebből tiz darab ötvenkoronást vissza is adott, a többire azt mondotta, hogy az erdőben egy fa alatt elásta. Bodanec azonban a fele útról visszafordult, mert attól tartott, hogy Kadlecsik Jenő orvul megtámadja. Jellemző, hogy Hartmanné néhány nap előtt magához kéretett egy ügyvédet és két tanú jelenlétében szóbeli végrendeletet tett, amely szerint az ő és férje halála esetén a kétszázezerkoronás biztosítás felerészben az ő, felesben pedig az ura testvéreire esik. Kadlecsik Jenőről bebizonyosodott, hogy terhelt, mert Hartmanné házasságon kívül született gyermekének apja is többszörösen büntetett, rovott múltú ember. <ri,*W4<>m'»<>"***+**<)’*‘»0«>*<K>***<>‘>+*+<*<>****<yl>**+*4* ildrem millió miniszteri lateísra Hogyan gazdálkodnak az állam pénzével — Egy miniszter reprezentációs lakása Prága, augusztus 10. Egy prágai minisztériumban (hogy melyik minisztériumról van szó, nem írja meg a Národni Listy) természetbeni lakást rendeztek be a miniszter részére. A lakás berendezésére óriási gondot forditanak és már 1920- ban 1.250-000 koronát irányoztak elő erre a célra, 1921-ben pedig 80.000 korona elöirány* zás volt a miniszteri lakás reprezentációs helyiségeinek karbantartására. Az 1922-es költségvetésben újból 250.000 koronával szerepel a reprezentációs helyiségek karban tar* tása és 250.000 koronával a laíkás berendezd* se, mivel az 1921-ben előirányzott összeg nem fedezte a kiadásokat. 1923-ban újból 250.000 K kellett, 1924-ben 290.000 koronára emelték föl ezt az összegét és azonkívül még 250.000 koronát irányoztak elő a miniszteri lakás további berendezésére. Minden év költségvetésében a következő volt a megokolás: Az eddigi összegek nem fedezték a kiadásokat, mivel a miniszter számtalan külföldi -vendéget fogad- Végül az ez évi költségvetésben csekély 500.000 korona szerepel a reprezentációs helyiségek, ar- chivok stb. részére s ebből 250.000 korona tisztán a miniszteri lakás berendezésére esik. A miniszter természetbeni lakása tehát eddig „csak“ 3,120.000 koronát emésztett fel Ezek után ne csodálkozzanak az adófizető polgárok, hogy Jia az adóvégrehajtó még az utolsó párnáikat is elárverezted. így gazdálkodik a kormány az állam pénzével! Tízezer ember a meggyilkolt HarSmastü temetésén A tömeg tüntetett a gyilkosok ellen — Az asszony állapota javul — Saját tudósítónktól, —
