Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-05 / 174. (917.) szám
™»jSBl Űőflzeté^ árak ^ l^H^ldön: ^ 6 v^ote ^Ü^, jf fzf&vevsgzfik&i és &tuszinsz&ái $’z3wsS&ez£tl £í£twszéM !?úrt&& ítstfiúiOzmi M®pifá3®f*s jSdmiwwisztvigEiűi) f őszénfoesztő: üDzmvÓ.wíi$í £Ú3XÍÓ (feíélös sxéntökésztő: &Ú£ C&SÍWfflM ásványi Ssfváa mesSiaSf barokkéért (Sp.) Prága, augusztus 4. Egy pozsonyi asszony értesítést kapott Franciaországból, hogy fia, Ásványi István, aki a francia idegen légióban szolgált, Marokkóban, a riff-kabilok elleni harcokban elesett. Az Ásványi-fiu bevonult a háború alatt. A harctérre került, az orosz harctérről orosz fogságba s bizony már 1920-at írtak, amikor visszajött a szibériai mezőkről s újra meglátta szép Pozsonyt, a hömpölygő Dunát és a romhalmaz vár négy csonka tornyát. Hallotta a lágy és kényelmes krakszlhuberek nyelvét, talán a Patzenheisl romantikát is átélvezte mégegyszer s bizonyos, hogy megnézte a büszke Mária Teréziia-szobrot a Dunaparton. De az Ásványi-fiú hiába örült a hosszú szibériai vándorlása alatt az otthonnak: a megváltozott életben nem volt helye azoknak, akik a nagy marakodás alatt távol voltak. Amikor Ásványi István visszatért, minden hely be volt töltve. Megfeledkeztek róla és kinn Húzták. Pozsonyban mások osztozkodtak a koncon s az ős pozsonyi még csak munkát sem kapott. Rongyosan, állás nélkül, megélhetés nélkül ténfergett a régi ember uj Bratistavában, idegen volt számára minden s ő is idegen volt mindenkinek. Helye csak az ajtók előtt volt, mint a kitagadottaknak. Hát érdemes volt eljönni ezért a sorsért Oroszországból? Jobb dolga volt itt, mint ott? Gondoskodtak róla itt? Mit keres ő itt, ahol mindenki csak rúgja és megveti? Nyomorult dolog saját otthonában kitagadottnak lenni, akárki nem bírja ezt. És az Ásványi- fiú nagyot gondolt elkeseredésében: el innen, el a hálátlan otthonból, amelyért már annyit szenvedett, el, akárhová, csak máshová. Utazott, keresett, — mig valahol Északcsehországban valaki felszólította, hogy lépjen be a francia idegen légióba. Szép, egészséges, erős fiú volt a kiüldözött Ásványi István és elkeseredett, hát nem sokat gondolkozott. A katonanyomoruságot már megszokta s Afrikában lesz legalább mindennapi falatja. Elment a másik idegenbe. Szibéria helyett a Szaharához. Ott már nem élesztette remény, ott már nem lehetett hazagondolni, mint Oroszországban, ott, Marokkóban számára éppúgy a világ vége volt, mint a hellének számára, akik itt hitték Herkuleszt a világtartó oszlopokkal. A fehér vászonnyakvé- dős képiben hiába álmodozott az otthonról és Pozsonyról, nem úgy, mint első számkivetésében a kozák kucsmában. Akkor még volt remény, most csömör, elkeseredés, ha- zátlanság, hálátlanság, kinullázás, nyomor — jöjjön, aminek jönnie kell. És jött. Egy Mauser-puska golyója, melyet Abd el Krím egyik katonája sütött el valahol. Pozsonyi Ásványi István összerogyott a forró marokkói homokon. Idegen szanitécek jöttek, mit bánta már. Idegen hajón szállították a szépséges Földközi tengeren, egy szép délfranciaországi szanatóriumban feküdt a „francia*4 hős, mit bánta már. Jött a halál — mit bánta már. A szlovenszkói magyar sors egy betel- jesültje volt Ásványi István. A muszáj Her- kulesz. Harcolt Szibériában, minden pillanatában hazagondolt s amikor hazajött, nem adtak kenyeret neki. És kiüldöztetett. És elkeseredetten harcolt idegen dolgokért. És reménytelen volt. És nyomorult volt. És meghalt. Ohtóber eleién sünien marokkói gondnok A francia miniszterelnök autuni beszámolója — A marokkói háború lényeges indító okai Páris, augusztus 4. Painlevé miniszter- elnök tegnap délben egy autuni ünnepi ebéden nagy beszédet mondott, amely kormányzása első három hónapjának áttekintését adja. Mindenekelőtt kijelentette, hogy nem szívesen lett miniszterelnök s jobb szerette volna barátját, a kipróbált Hcrriot-t a kormányzói székben látni, de a kényszerűségnek engedett. Amikor uralomra került, a szenátus és a kamara ádáz harcban állottak s e harcok rugója: a pénzügyi kérdés még máig sem került nyugvópontra. A kormány háromhónapi haladékot kér s ezalatt az idő alatt talán sikerülni fog a régi tézist az ujjal összeegyeztetni, a pénzügyi defetizmust elkerülni s a pénzügyeket szanálni. Ezután a miniszterelnök Marokkóról szólt. Kifejtette, hogy egyetlen kormány sem cselekedhetett volna másképpen, mint a mostani tette. Elsősorban nehéz egy országtól, amely annyit szenvedett, mint Franciaország, újabb véráldozatot kívánni. Gazság lenne ezért a marokkói háborút akárcsak egyet- len perccel is tovább folytatni, ha az valamiképpen elkerülhető. Másodsorban azonban bizonyos, hogy ez a háború elkerülhetetlen. „Mert ha nem védjük meg Marokkót, akkor elvesztjük minden presztízsünket Északaírikában és föladjuk azt a munkát, amelyet Franciaország évtizedekig folytatott az anyaország biztosítására. És ez a föladás mennyi tragikus föltétel és véres áldozat után történnék!" Painlevé ezután megemlítette az Abd el Krimihez juttatott békeföltételeket s kijelentette, hogy ezeknek elfogadása egyedül csak Abd el Krímtől függ. Ha a riffvezér nem mutatkozik hajlandónak a bekére, ám lássa a következményeket, mert Franciaország minden szükséges lépést megtett a háború teljes erejű folytatására. Akárhogy is alakul a helyzet, annyi bizonyos, hogy legkésőbb október elején minden afrikai gondnak vége lesz. Painlevé beszédét a demokratikus fejlődésnek és Franciaország biztonságának hangoztatásával és összhangbahozásával fejezte be. it Sluicisli Márei ateplfé§árai fittel Eeiaes Hodzsa külttgyimmszterségfét akarja vele kontrakarrirozm — „Rómával, vagy Róma ellesi" — Magyar liberális(kormány)párt alakul — Saját tudósítónktól. — Pozsony, augusztus 4. Kerek három hónapja, hogy Koza páter egy titokzatos lapalapitással lepte’ meg a szlovenszkói publikumot. A mese valami bőkezű mecénásról szólott, aki tisztán Koza iránti barátságból három milliót adott a Slo- vensky Néródra. Azóta kisült, hogy a lap Srobár törvénytelen gyermeke, az apa pedig a csehszlovák kormány, még pedig Benes külügyminiszter saját személyében. A Lapala- pitás tulajdonképpeni célja eddig ismeretien volt. Sokan azt hiszik, hogy Benes és Srobár. Hlinka pártján akart ütni egyet, azonban kevesen tudják, hogy Benesnek és Sro- bárnak ezzel a lapalapitással messzebbmenő céljai voltak, mint az a kevés reményt Ígérő kilátás, hogy Hűinkét érzékenyen megkárosíthatják. Benest nem vezette semmiféle mecenási ambíció, hanem ennél sokkal alacsonyabb rugóju indok: a hatalmi féltékenység. Benes liodzsára féltékeny, aki utána ma a legszámottevőbb aspiránsa a külügyi tárcának. Benes pedig eddigi pozícióját, a szerzett külföldi összeköttetéseket nem adja olyan könnyen. Jó segítőtársakat kapott terve keresztülviteléire Hodzsa ellenségeiben, illetve ma még barátaiban, akik azonban titokban maguk is Hodzsa pozíciójára vágyakoznak. Szlovenszkón a szlovák politikában mér régóta nem titok, hogy az agrárpártnak több törtető tagja van, akik miniszterségre vágynak. így Medvecky Lajos képviselő már régen nyílt harcban áll pártvezérével, Hodzsával s tulajdonképpen a párt két részre: Hodzsa- és Medvecky-frakrióra oszlik. Medvecky és Hodzsa nyilían szemben állnak egymással. A szlovák sajtó a Slo- vensky Dennikkel és a Slovenská Politikával Hodzsa kezében van, Medvecky pedig politikája támogatására tartja fenn A Reggel-t. A párt azonban Medveckyt leszámítva nem egységes. Hodzsa riválisai Blafoó képviselő, aki mint a Zemedelská rada elnöke előkelő pozíciót tölt be. A legkomolyabb rivális, mert legképzettebb politikus Stefinek Antal, de számbajövő ellenfelei Hodzsának még Srobár és Okaink dr is. Benes tehát, hogy Hodzsát kijátsza, Koza hiúságát felhasználva, alapított egy. lapot s kötelezte Kozát, hogy a szlovák néppárt égisze alatt egy tiszta szlovák katolikus pártot alapítson, amely a nyilvánosság felé mint a néppárt katolikus szárnya szerepeljen. Benesnek szüksége volt erre a kifelé szánt politikára, hogy a külföld felé igazolhassa egyházpolitikáját, mert mig Koza egyrészt intranzigens katolikus politikát hirdetett volna lapjában, másrészt nem emelt volna kifogást Benes egyházpolitikája ellen. Benesnek erre szüksége lett volna, mert bízvást hirdethette volna önigazolásul a külföldön, hogy a katolikus Szlovenszkó nevében cselekszik, hiszen a legkatolikusabb sajtó sem kifogásolja eljárását. Benes és Koza terveit azonban a kor- mánymecenás tulkorai leleplezése keresztezte. Kozának már nem hisz Szlovenszkón senki, hiába hirdeti a lap fején, hogy a szlovák néppárt irányában vezetett független napilap a Slovensky Národ, de még az sem vezet célra, hogy a legutóbbi számban terjedelmes felhívást közöl a szlovák autonómista néphez, hogy a választások közeledtére mindenki adakozzon a néppárt választási alapjára s a pénzküldemény eket a „Slovák" Torna-utcai szerkesztőségébe küldjék. Koza kétszínűsége kiderült s nem tudja senki, mire jó ez a legújabb, igen gyanús udvarlás Hlinkáék felé. Tán csak nem akar mea culpázni Jur Koza Matejov? Azt hisz- szük, hogy ez már késő. A képviselőség kútba esett. A Slovensky Národ alapításával Hodzsát félrevezették s Így maga a miniszter sem tudta, hogy mi rejlik a lapalapitás mögött. A Slovensky Dennik Koza ellen cikkezett, a cikkeket Hodzsa barátai írták. A versenytársak azonban nem győznek könnyen Hodzsa felett, mert a párt vezetése és választmánya teljesen Hodzsa kezében van. Ez a választmány tette le Oknáik polgár- mestert a helyi szervezet elnökségéről és helyébe Hodzsa megbízhatóbb emberét, Krmo dr. ügyvédet választotta meg. Ez azonban nem jelent annyit, hogy Okánik dr.-i nem jelölik a választásokon. Hír szerint Zemplénben akarnak neki mandátumot biztosítani. Okútokra nem mint politikusra, hanem mint papra van szüksége az agrárpártnak, még pedig a Marmaggi-affér miatt. Okútokon kívül még két-három papnak juttat mandátumot Hodzsa pártja. Az egész választási kampány tulajdon képpen két részre oszlik: Rómával, vagy Róma ellen. Az agrár és a nemzeti demokratapárt egyik félhez sem akarja magát lekötni, a nemzeti demokraták politikai okosságból, az állam érdekében, az agrárpárt pedig kénytelen a mandátumok miatt tojástáncot járni, mivel jól tudják, hogy a Róma elleni nyílt színvallással egyetlen, még úgynevezett látszatkatolikust sem .tudnának Szlovenszkón megnyerni pártjuknak. Annyi azonban tény, hogy az agrárpárt hivatalos vezére, Svehla minisztereimö:k Rónia ellen van. Maga.Svehla a Benes—Hodzsa versengésben passzívan viselkedik, az ellen sem volna kifogása, ha Hodzsa külügyminiszter lenne, mert meg van győződve arról, hogy a Benes összeköttetéseivel nem rendelkező Hodzsa minden beavatkozás nélkül is lehetetlenné tenné magát áhított pozíciójában. A cseh néppárttal való együttműködést tulajdonképpen a cseh Kolisek professzor és Skióák forszírozzák, maga Micura nem akarja magát exponálni, mert tudja, hogy ez esetben még jobban lejáratná magát. A kormány a magyarság számára is tartogat valami újabb meglepetést. Az eddigi pártokkal nem éri be, hanem a városi polgárságot is kísértésbe reméli hozni. A közeljövőben kilép a politikai küzdőtérre az öt év óta reménytelenül vajúdó liberális magyar polgári párt is, amelynek hivatalos vezéréül Kovács Lajos dr. volt vármegyei főügyészt, Bella zsupán barátját akarják kijátszani. Természetes, hogy a pártban szerepet juttatnak majd Hornyiánszky Aladár dr.-nak is, akinek nevét öt év óta kitartóan emlegetik a liberális polgári párttal kapcsolatban. A leagsie! Rüioiphiiszter noárl teuterestciás Varsó, augusztus 4. Skrzynski lengyel külügyminiszter Amerikából való visszatérte után, augusztus 11-én Párisban tárgyalni fog Briandnal a garanciapaktum kérdésében. Augusztus közepén Skrzynski Chlapowski párisi lengyel követ társaságában visszatér Varsóba. Augusztus 25-én Rigába indul, ahol részt vesz a balti államok külügyminisztereinek konferenciáján. Il| francia elitöres tfarohkóban Rabat, augusztus 4. A francia csapatok széleskörű hadműveletekbe kezdtek az északi és az északnyugati vidékek fölszabadítására. Az ellenséget Azjen környékén megtámadták és kiűzték erődítményeiből. A riffka- bilok rendetlenül visszavonultak s körülbelül 60 halottat hagytak a csatatéren. léi német liszí vezeti ÁM el finnt seregeit? Berlinben cáfolják Forsíer és von Tannen- herg létezését Berlin, augusztus 4. A francia sajtó legújabban sokszor emlegeti, hogy Abd el Krim hadseregének parancsnoka két német tiszt, akiknek a hivatalos Havas-jelentés neveit is ismerni véli. Forsíer és Tannenberg volt német vezérkari tisztekről van szó s a párisi lapok magátólértetődően a birodalom elleni agitációkra használják föl ezt a jelentést. — A Wolff-ügynökség most ismételten megállapítja, hogy a francia hir teljesen légből kapott, mert Forster és von Tannenberg nevei sehol sem 'találhatók a német tisztek jegyzékében,
