Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-01 / 171. (914.) szám
3 Leilei koholt „Se8epl@iés$@i“ akarta tisztára mosni magát Mikor a vádioitbói vádló lesz — Megnevezzük a tanukat, akik láiták a csendőri dokumentumot — Honnan kapta a Tribuna értesülését ? — Milyen információkkal dolgozik Leliei? Essent is kiürítették a franciak Berlin, julius 31. A lapok jelentik, hogy pénteken reggel háromnegyed 9 órakor az utolsó francia csapatok is elhagyták Essent. Ezáltal a Ruhr-teriilet legnagyobb városa is fölszabadult a franciák alól s most már csak igen kis területekre terjed ki az 1923 januári megszállás. Pliiida liciwciT— hároméves kaieiiűi szolgától Prága, julius 31. Klofác szenátor hadügyminiszter korában azt hangoztatta, hogy Csehszlovákia lesz az első állam, amely Svájc példáját követni fogja s mihelyt a helyzet csak kissé megjavul, bevezetik a miliciarendszert a köztársaságban Azóta köztársaságunk mllitarizmusa elérte fejlődésének tetőpontját. Igaz ugyan, hogy a tényleges katonai szolgálatot most már tizennégy hónapra szállították le, ennek helyébe azonban bevezetik a katonai előki- iképzést. A nemzetvédelmi minisztériumban az erre vonatkozó törvényjavaslat már el is készült, amely szerint a 19—20 éves ifjak két évig katonai kiképzésben részesülnek. Minden szombaton és havonként egyszer vasárnapon a katonai gyakorlatokat kell végezniük. Ha ezeket a gyakoilati napokat összegezzük, újabb héthónapi szolgálati időt kapunk. A tényleges katonai szolgálat tart 14 hónapig, a hadköteles tehát összesen 21 hónapig áll katonai kiképzés alatt három év leforgása alatt. Ezek után a hadkötelesség nem a 21 éves karban, hanem már a 19 éves korban kezdődik'. így fest nálunk az „antimilifarizmus." Lakodalom egy pesti cigánydinasztiában Hogy ment férjhez Banda Marci tizenhatéves unokája Budapest, julius 31. (Saját tudósítónktól.) Érdekes esküvő folyt le tegnap a VII. kerületi anyakönyvi hivatalban. Banda Marci, a nemrég elhalt legkitűnőbb magyar cigányprímás unokája, Banda Ilonka esküdött örök hűséget Berkes Béla, a főúri cigány nevelt fiának: Kiss Lajosnak. Hogy Banda Marci ki volt, azt nem kell hosszasabban fejtegetni, hiszen a deresedő hajú urak és hölgyek jól emlékeznek az elhalt cigányprímás tüzes, szívből fakadó nótáira, mert husz-harminc évvel ezelőtt az nem is volt igazi mulatság, amelyen ne Banda Marci húzta volna a ropogós magyar csárdásokat. De a mostani generáció is jól ismerte az öreg Banda Marcit, akit egy magyar festőművész is megörökített. Mindnyájan ismerjük a képet, amelyen az akkor még fiatal Banda Marci a tragikus emlékű Erzsébet királynénak a „Lehullott a rezgő nyárfa . . nótáját húzza. Ferenc József ezért a nótáért az arany érdem- kereszttel tüntette ki a cigányprímást, aki azt élete végéig büszkén viselte. Banda Marci tehetségét fia, ifj. Banda Marci örökölte, akinek leánya a még nem is egészen 16 éves Banda Ilonka, aki egész Budapesten ismert csodálatos szépségéről. Ilonka két év előtt egy genfi bálon ismerkedett meg Kiss Lajossal, aki akkor 21 éves volt és a kislány már attól a pillanattól kezdve benne látta a régi lovagregények hősét, a fiú pedig a várurnak megközelíthetetlen leányát. Kiss Lajos karácsonykor kérte meg Ilonka kezét és az esküvő tegnap folyt le. A násznagyok Berkes Béla és Tarján Vilmos ujságiró voltak és mikor Arany István dr. maga elé állította a menyasszonyt, aki fekete selyemruhájában, fehér csipkében, drap kalapban és sárga félcipőben úgy festett, mint egy bakíiskor- ban lévő felső iskoláslány, valaki odasugta a megilletödött kislánynak: — Még meggondolhatja magát, még van idő! A menyasszony visszaszólt: — Eszem ágában sincs, hiszen már karácsony óta várom ezt a pillanatot. S amikor az anyakönyvvezető megkérdelte tőlük, hogy szabad akaratból lépnek-e házasságra, elég hangosan odasugta a vőlegényének: „Nehogy eltévessze, azt kell mondani, hogy igen!“ A3 örömszülők természetesen nagy lagzií csaptak és az ország minden részéből garmadával érkeztek a pompás nászajándékok, amelyeket a cigányprímások kiülitek a uászpárnak A Rákóczi-uti lakodalmas ház úgy festett, mint egy keleti bazár. A kis Ilonka nem kapott egyebet, mint tizennyolc darab arany cigarettatárcát, de kapott nyolc darab arany- és négy darab e3üst rldikiilt, legalább harminc személyre szóló ezüstkészletet, gyönyörű kézimunkát, selyem- és brokátszöveteket, szervizeket, himzett papucsokat, különböző női piperecikkeket és drága arany, platina és brillláns ékszereket. A nászlakomán az egész budapesti sajtó résztvett és mikor megkérdezték, hogy mik a fiatal pár jövő tervei, Kiss Lajos kijelentette, hogy miután apja bandájában nem lehet önálló első prímás, önállósítja magát. — Lakásunk ugyan nincs ■— mondotta Kiss — de majd elmuzsikálom Vass József kegyelmes ur nótáját, hátha kiutal nékiink egy jó három- szobás lakást. Szombat, augusztus I. Prága, julius 31. Leilei Jenő dr. nemzetgyűlési képviselőnek a Népakarat legutóbbi számában „A nyilvánosság elé ...“ címmel megjelent cikke arra kényszerit bennünket, hogy a következő tényállást terjesszük a nyilvánosság elé. Kezünkben van Varecha József, az autonómista munkáspárt titkárának, Monár Jenő hírlapírónak és Rybár Pál füleki iparos nyilatkozata, amely szerint ők esküvel is hajlandók megerősíteni a következőket: — Folyó évi május hó 1-én nevezettek együtt voltak Rybár Pál füleki szabómii- helyében, illetve lakásán, ahol akkor megjelent a füleki csendőrjárőrs egyik tagja. A csendőr beszélgetésbe bocsátkozott velük, mely beszélgetés politikai térre terelődött. A beszélgetés során a csendőr kifogásolván azt, hogy nevezettek rokonszenvvel viseltetnek a magyar ellenzéki pártok működésével szemben, íölmulatott egy a csendörjárörshöz a losonci kerületi hivatal utján leérkezett s a kerületi hivatal pecsétjével és Cicmanec Igor kerületi főnők névaláírásával ellátott miniszteri rendeletet, mondván: Hiszíek-e még a magyar ellenzéki pártoknak? íme, itt a minisztérium leirata, mely szerint Leilei nemzetgyűlési képviselő a kormány részére dolgozik. Nevezettek mindhárman megtekintették a minisztériumi leiratot, mely a teljhatalmú minisztérium politikai osztályától származott. E leirat a zsupáni és kerületi hivatal utján fölhívta a csendőrséget, hogy állapítsa meg, minő viszony van a Keresztényszocialista Párt és a Magyar Kisgazdapárt között — hogy állapítsa meg, minő talaja van a Keresztényszocialista Pártnak az illető vidéken — hogy van-e a külfölddel, nevezetesen Magyarországgal összeköttetése e pártnak, milyen összeköttetést tart fenn a kommunista párttal és a néppárttal s hogy fel- tételezhetö-e, hogy a Kér. Szoc. Pártnak államellenes befolyása alatt álló tagjai Leliei dr. képviselő hatása alatt az állam alapjaira heiyezkednének-e. A rendelet száma 624/25.volt. — Nevezettek közül Varecha József és Monár Jenő a minisztériumi leirat átolvasása után azonnal feljegyzéseket csináltak annak tartalmáról, úgyszintén a rendelet hosszadalmas kisérőiratáról, amelynek értelmében a kormány megállapitani kívánja, hogy érdemes-e támogatni Leliei működését, remélhető-e, hogy Leilei befolyása következtében a szlovenszkói magyarság kormány- támogatóvá válik. — Feljegyzéseik alapján Varecha és Monár saját maguk közölték ennek a rendeletnek tartalmát ujságiró ismerőseikkel s az ö informálásaik alapján jelentek meg London, julius 31. 1913 nyara óta nem voltaik katonai hadgyakorlatok Angliában. A világháborúban nem kellettek, azután pedig tuinagy volt talán a „békebiztonság" s fölöslegessé váltak a haderő kipróbálásiai. Ma a béke teljes berendezettségével élik már a brit szigetek lakói életüket s ezért elmiaradhatatlanok a békeévek híres, lelkes angol manőverei is. Angliában minden állami funkció ünnepély s igy a hadgyakorlatok is bizonyos szertartásos mázt kapnak. A közvélemény pedig az angol-szász sportszenvedély egész lendületével az esemény felé fordul, a manőverek előtt nincs divatosabb téma, mint éppen a manőverek — s ma is fokozott érdeklődéssel tekintenek az emberek a tizenkét év óta szünetelő országos esemény kibontakozására. Ezek a manőverek pedig a sajtó egyhangú véleménye szerint szenzációsan hatalmasak és ujszerüek lesznek. A hivatalos jelentés azt mondja, hogy béke dacára, pacifizmus dacára manőverekre azért van ma ismét szükség, mert a háborúban szerzett harcászati tapasztalatok elavultak s ma már sokkal finomabb, agyafúrtabb, fölszereltebb katonáskodásra van szükség. A szeptemberi angol manővereken előa szóbanlévö rendeletet ismertető újságcikkek. A fentebb említett és birtokunkban lévő feljegyzésekből megállapítjuk, hogy a Tribuna máj. 6.-üki számában „Mendemondák'1 címmel megjelent hír tartalma nagyban*egész- ben azonos e följegyzéseik tartalmával. A Tribuna e hírében egyben közölte a szóbanforgó rendelet szöveget és ahhoz azt a komentárt fűzte, hogy bármennyire is dicséretreméltó lehet az állam szempontjából a kormánynak az a törekvése, hogy Lehelt meg akarja nyerni, mindazonáltal kétségesnek tartja, hogy vájjon a csendőri nyomozás nem inkább kárára, mint hasznára szolgád az akció kedvező kimenetelének. Mivel Léidéi Jenő dr. cikkében egy a Prágai Magyar Hírlap kötelékéből elbocsátott Ternyei László egyénnek hozzá intézett le* vedére támaszkodva Flachbarth Ernő dr.-ród, a szlovenszkói és ruszinszkói szövetséges ellenzéki pártok kp. irodájának igazgatójáról azt állítja, hogy a Tribuna cikkét ő sugalmazta, szükségesnek tartjuk végül ideiktatni Po- korny Emil, a Tribuna szerkesztőjének ez ügyben Flachibarthhoz intézett levelét, amelyből kitűnik, hogy Leilei nagyon, de na* gyón rosszul váda'sztotta meg informátorának személyét, E levél hü magyar' fordításban szóróbszóra igy hangzik': Flachbarth Ernő dr. urnák, a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok irodájának igazgatója Prága. Doktor Ur! Az ön kívánságára szívesen és a valóságnak megfelelően megállapítom, hogy sem Ön, sem valaki más az Ön környezetéből nem sugalmazta a Lellei-ügyben kiadott körlevélre vonatkozó jelentést, amelyet a Veőerni Tribuna folyó évi május 6-iki számában közzétettem és amelyhez az anyagot közvetlenül Szloven- szkóból kaptam. Ön engem mint politikai szerkesztőt már elég régóta ismer és tudja, hogy nálam a sugalmazásnak bármiféle kísérlete hiábavaló volna, ugy-e? Ami Ternyei László ur ama levelét illeti, amelyet Leilei képviselő ur a Népakaratban idéz és amelyre Ön szives volt a figyelmemet fölhívni, röviden kijelentem: a levélpapiroshoz Ternyei László ur csak a vendégjoggal való durva visszaélés utján juthatott, úgy hogy azt egy nálam tett — mint mondota — „baráti" látogatás alkalmával eltulajdonította, miért is felelősségre fogom vonni. Talán ez a tény egymagában véve is elegendőképpen megvilágítja ennek az „okiratnak" szavahihetőségét. Hálás vagyok Önnek, Doktor ur, hogy alkalmat adott nekem megismerni Ternyei László ur igazi ábrázatát, akit eddig komoly férfinek és szavahihető kollegának tartottam. így téved az ember! őszinte tiszteletem nyilvánításával Pokorny Emil a Tribuna szerkesztője. szőr próbálták ki a háború óta kidolgozott, ujrendszerü harcászatot s ezért érdeklik a szeptemberi események a francia sajtót is, ahol a Matin, a Ternps, a Figaró már hasábokat ir róluk s követeli a mindent pontosan megfigyelő francia katonai attasék kiküldetését. Francia részről Pétain tábornagy, a híres verduni marsai vesz részt az angol hadgyakorlatokon, olasz részről Diaz tábornok s az Egyesült Államok is elküldi egy magas- rangú hadvezérét. A „déli" és az „északi" hadseregek fognak összeütközni egy még megválasztandó dombos vidéken s a gyakorlatok főfortélya a gyorsaság lesz. És a technika. Az emberanyag szerepe teljesen visszaszorul, még sokkal inkább, mint a háborúban, a katonák csak a gépészek, gyári munkások, soffőrök, kémikusok, elektrotechnikusok, szállitómunkások szerepét fogják játszani, míg a tisztek mérnökök, tudósok, detektívek szerepe a jövendő háborúban alig fog különbözni a bürök és gyárak munkakörétől — csaik éppen sohasem fogjáik tudni, miikor repülnek légbe egész pereputtyóstul. A jövő háborúba bevonul a mai gyáripar teljes adminisztrációja, a hadvezér a feltaláló lesz, a „Anglia lUlámtankoftkal c§ elekíroclrkálökkfll hészOl ii örök kékére" Anglia óriási izgalommal várja az őszi nagy hadgyakorlatokat —- Az uj harcászat bemutatása — A jövő háborúban a tiszt mérnök, a katona gépész lesz katonai szervező a „gazdasági igazgató", a vezérkar a „mérnöki tanács", a tisztek a mérnökök, az altisztek a gépészek s a közkatonák a gyárimunkások. Az őszi angol manőverben a katonák legtöbbje gyári nmnkazubbonyt kap, mert a gépekkel való folytonos érintkezésben ez a legtökéletesebb öltözet. Soha nem látott re- pülögéptömegek vesznek részt a gyakorlatokon, a csapatokat leplező fiistfejlesztögépe- ket már most készítik, úgyszintén a láng- vetötelcpeket, meg a gázfejlesztő üzemeket is, a rádió hihetetlen fontos szerepet kap, nem is szólva az automobilokról, a lrhetet- lenül precíz gépfegyverekről (a legénységnek már nincs lőfegyvere, csak revolvere és három-négy emberenként egy-egy gépfegyvere) — s a szenzáció az uj „villámtank" le<sz, az óriási sebességű csaíaszörny, mely az eddigi 4—5 kilométerrel vánszorgó tankok helyett kétszeres nagyságban, kétszeres felkészültségben — s nem kell mondani, hogy ötszörös tömegben 30 kilométer sebességgel fog vágtatni az ellenség felé és az ellenségen át. Ezek a villáin tankok kel te t ték föl leginkább a franciák irigységét. Hír szerint több ezer darabot építtet Anglia s mindegyikük gázfejlesztővel, lángvetővel, gépfegyvereikkel lesz felszerelve s alkalmas arra, hogy 60 (!) katonát bárhol, tetszés szerint akár az ellenség háta mögött kivagomrozzon. A lovasság eltűnt. Helyébe a motorbi- ciklis osztagok kerültek. A manőverek romantikája is szétoszlott. Helyébe a mérnöki precizitás került. Angliában hihetetlen érdeklődéssel várják az uj harcászat Őszi nagy eseményeit s egyáltalán, mintha újból a nagy harci kedv szállott volna a népbe. Amit a csak múltkoriban elfogadott rengeteg flotta- program is igazol. Nagybritanniában villámtankokkal és elektrocirkálókkal készülnek az örök békére. Az öngyilkosok klubjának gyáva hőse A íizenhatéves szabadkai leány gyilkosa felgyógyult és börtönbe kerüít Szabadka, julius 31. A szabadkai közkórházból a tegnapi napon átszállították az államügyészség fogházába Antunovics Józsefet, a palicsi gyilkost, aki hat hét előtt cseresznyeszedés közben kioltotta a szép, 16 éves Lengyel Anikó életét és utána mellbe lőtte magát. A tiidöbajos, degenerált fiatalember a gondos kórházi kezelés folytán sérüléséből teljesen kigyógyult és most a törvény előtt fog felelni érthetetlen tettéért. A kórház betegei és orvosai érdekes jellemrajzot adtak az „öngyilkosok klubjának" fanatikusáról, aki a kórházban a ieggyávább módon viselkedett. Reszketett, ha az orvost csak közeledni látta, egész testében' megremegett, ha az hozzányúlt, az ajkait kékre harapdálta izgalmában és jajgatott minden tüszurástól. Kezelőorvosa többször reászólt: — Arra az ártatlan leányra nem félt rálőni? Akkor nem remegett a teste és nem voItt ideges? Most fél, mert meg akarjuk menteni az életnek? Ha olyan nagy hős volt, miért nem lőtt a szivébe, hogy meghalt volna? Vagy talán a jobboldalán kereste a szivét?! Antunovics nem vette zokon ezeket a szemrehányásokat, sőt orvosaival szemben a legdurvább módon viselkedett. A tragédia okáról nem nyilatkozott a gyilkos fiatalember. Bár azt mutatta, hogy Lengyel Anikó halálát nagyon fájlalja. Ha a gyilkosságról szó esett, szkeptikusan, minden megbánás nélkül mondta: — Semminek sem vagyok az oka. Nem is lehet súlyos büntetést kiszabni rám. Azt hiszem, hat hónapot, legföljebb egy évet kapok, de ekkor már nagsmn szigorú lesz a bíróság. — És ha többet kap? — kockáztatták meg a betegek. — Akkor öngyilkos leszek! — mondotta az öngyilkosok klubjának disztagja. Antunovicsnak a kórházban sok fiatal nő látogatója volt. A régi társaság, sőt a dráma szemtanúi is sokszor fölkeresték Antunovics Józsefet, aki mögött tegnap bizonyára néhány esztendőre becsukódott a börtön ajtaja. — Lengyelország ratifikálta a kereskedelmi szerződést. Varsóból jelentik: A szenátus Buzka szenátor referádája után egy* hangulag elfogadta a lengyel-csehszlovák ke re sík ed e lm i sz érző dóst. .váireS mig feíszöíittmfo, el öfi&easl
