Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-29 / 194. (937.) szám

!5

de kö vetélnünk kell ezek végrehajtását. Ott van a községi könyvtáriakról szóló törvény, mely a községek feladatkörébe sorozza azok feotartásá't, a könyvtárbizottságnak ismeiretterjesztő és lehetőleg zenei előadások rendezését is figyelmébe ajánlja. Ugyanitt szó van a járási és megyei közmivellő- dési tanácsokról is. Hirét-hamvát se hatottuk ezeknek ezideig, pedig igen fontos volna é létrehívásuk. Az uj kultuir egy let ezeknek a feladatoknak a támogatására alakult, az elárvult magyar könyvtárügyet akarja hóna alá venni és a nép kuHtuirszinvonalát emelni. Minden elfogulatlan ember felismeri ebben az állaimérdeke.t, hiszen törvényeket alkotnak a nép szociális felvilágosítására és védelmére.

Az állami költségvetés kiadásai közt súlyos tételek vannak erre előirányozva. Hallott-e valaha valaki arról, hogy miagyar kulturális célú egyesület, diákjóléti intézmény ezekből a törvény szerint számarányunkat megillető mértékben segélyezést nyert volna? Kapott-e valaha magyar színtársulat államsegélyt, magyar újságíró külföldi utazási ösztöndíjat? Holott a mi adókoronáinkból is fizetik a szlovák nemzeti színház milliós deficitjeit és a esek újságírók párisi tanulmányutjait. Céltalan hamleti töprengéseknél és gravámeneknél célravezetőbb ezeknek a kérdéseiknek a felelős kormány- férfiakhoz vagy a parlamenthez intézése és ha ez nem használ, a népszövetség elé juttatása, ahol a számok beszélni és érvelni fognak helyettünk.

Jövőnk évei a jelen perceinek kohójában alakulnak, ahol törekvéseinknek, vágyainknak, célkiiiizésieinknek állandóan izzania kell. A kultúránkból folyó küzdelmünknek megállást és pihenőt tartani nem szabad. És ha egy magyar műkedvelő előadás rendezését egy a túlfűtött nacionalizmustól felhe- vült, hivatalos hatalmával visszaélő köz- igazgatási tisztvisdiő betiltja, ez ne legyen helyi sérelme annak a kulturáls téren vogel- frei-é tenni szándékolt kis falu magyar népének, de egész nemzeti kisebbségünknek, mely ezért közigazgatási vagy politikai télen elégtételt venni jogosult és köteles. Minden ilyen vereség csökkenti népünk önbizalmát és erejébe vetett hitét és azt a balhitet kelti benne, hogy a csendőrszurony ellen nincsen oltalom. Nagy tévedés. Az erőszak sohasem lehet jogforrás és a Maciit gehtvor Hédit elve demokratikus államban sokáig meg nem állhat. Kultúráink, mely az egységes, elválaszthatatlan és feloszthatatlan egyetemes magyar nemzeti kultúrának integráns része, legyen független a napi pártpolitikától, irányítsa azt a nemzet erre hívatott vezető rétege, de szabadsága felett is őrködjék az egésiz nemzeti kisebbség és azok élén az annak bizalmát élvező politikai vezetők.

Bárcsak ne mehetne tovább!

Irta: Tersánszky J. Jenő.

Soha, soha nem fogom emlékemből elkergetni ezt a rémet. Elsápadok és megre* megek mindig ha eszembe jut és aztán sírni, sírni jön . . .

Az irigység és az önzés a legszörnyübb vétek mindenik közt és mindig gyötörni fog az önvád, hogy ezeknek kegyetlen sóhaját hallgatta meg belőlem a gonosz szellem- Mint valami kisértettmeséből a beteljesült kívánság, úgy rémlik elém most is az egész

Hiszen borzalmas volt már maga a hely is körülöttem.

Képzeljék el, hogy a hegy túlsó oldalán vonult a lövészárok, a szőlőskertünkön át. A hegy tetején a falunk kis kápolnája füstösen, csonkán meredezett, ahogy a gránátok összelőtték. Tőlünk lejjebb, a hegy alatt az országutat, a szántóföldeket nap*nap mellett végigpaskolták az olasz lövedékek. A halálfej üres szemgödrei jutottak mindig eszembe, ha a gránátlyukakat láttam.

De a házunk, csaknem a fél faluval együtt, teljes biztonságban volt- A hegy oly meredek volt fölöttünk s olyan két nagy sziklától volt védve ez az egész kis zug hogy az olasz ágyuk sehonnan be nem lő- hették. Még a repülők is sikertelen dobtak alá bombát ránk.

Semmi sem lehet furcsább, mint most visszagondolnom rá, ami akkor megszokott látvány volt. Alkonyaikor hajtják haza a te* heneinket s érkeznek a faluba a szekerek megrakotían a földekről, a hegyoldalból. És a tehenek kolompjába fegyverropogás s gépfegyver kattog a hegy túloldaláról s a homályosuló kis síkságra dühösen zuhannak a gránátok. A szűk völgyből úgy harsog vissza a visszhang, mint valami roppant kin* ordítás. A hegy mögül rakják szállonganak egyre sűrűbben, ahogy esteledik, hogy szín* te -valami átkozott dicsfénynek tetszenek a hogy homloka körül. A fényszórók sugara

A spiclin c§ ii ésszeeshovesde Mólói

6ü!íIaiÉEí meg SztovenszkOn a caifrollzmasf

Prásek lapja folytatja leleplezéseit — Srobár és Hodzsa az auíonomisfa politika legfőbb erősítői

Prága, augusztus 28A Naprarvo cikkében az államalkotó pártok szlovenszkói politikájával foglalkozik- Cikkének első részében rámutat arra, hogy úgy Prága, mint Szlovenszkó is lassan tudatára ébred annak, hogy az eddigi politika nem vezet eredményre. A szlovenszkói ellenzéknek a pittsburgi szerződés leple alatt sikerült a nemzeti küzdelmet kiprovokálni. Ez a nemzeti küzdelem azonban —a Napra- vo eléggé téves megállapítása szerint — nem más, mint a katolicizmus harca. A szlovák ellenzék e taktikája ellen az államalkotó pártok a legélesebb harcot indították, de Srobár' amerikai akciója sem volt szerencsés és hasonlóan rossz taktikái követett a szlioven- szkói sajtó is. A Napravo azt állítja, hogy Hlinkai már régen lemondott a pittsburgi szerződésről és kuriózumképpen megemlíti, hogy az elmúlt évben egy amerikai lap ugyanezt irta Jehlicskáról is.

Hlinka a pittsburgi szerződés helyett az önrendelkezési jog alapjára helyezkedett.

A pittsburgi játék megismétlődött a tu- rócszentmártoni deklarációval, amely erős harcot s különösen nagy polémiát idézett elő, különösen annak titkos klauzulái miatt, amelyek szerint a szlovákok tiz év múlva maguk fognak dönteni további Sorsuk fölött.

Ezután a pártpolitikával foglalkozik a Napravo s azt írja, hogy azok a politikusok, akik Prágában szóhoz jutottak, saját pozíciójuk megerősítése céljából Szlovenszkói úgy állították Prága szemei elé, hogy az az egész államot veszélyezteti. Azt mondották, hogy a nagy munkát csakis ők tudják elvégezni. De az exponált cseh hivatalnokok is ilyen információkat: adtak Prágának saját érvényes,ülésük érdekében. A szlovák népről azt állították, hogy állandóan forradalmi hangulatban van és titokban erőt és fegyvert gyűjt a csehek ellen. Ezekkel az információkkal akarták igazolni, hogy mennyire nélkülözhetetlenek ők Szlovenszkón Prága számára. Aki pedig nem értett egyet velük, vagy működésűket bírálni merte, arra mindjárt rányomták az autonómista, szeparatista és magyarón bélyeget. És jaj volt annak a szlováknak, aki valamely exponált karrierjének útjában állott. Itt nem segített rajta sem csehszlovák érzülete, sem munkája és nemzeti múltja, mert kíméletlenül az autonómista táborba kergették. így tették mesterségesen a csehek ellenségeivé azokat, akik előbb legjobb barátaik voltak.

Hogy Szlovenszkón a néppárt erősödik, ennek kizáróan Hodzsáék és Sroöárék

szerencsétlen és az állam, valamint a nemzet szempontjából káros személyi politikája az oka, nem pedig a csehek meg nem értése, vagy a Marmaggi-iigy.

Őszintén be kell vallani, hogy az autonómista mozgalom a szlovák politikusok ügyetlenségeinek a következménye.

1920-ban, a nemzetgyűlési választások után megpróbálkoztak egy szlovenszkói képviselői klub fölállításával, de a tervet Srobár ellenállása miatt nem lehetett végrehajtani Ennek következménye volt Juriga szerencsétlen föllépése a képviselőháziban, ahol kijelentette, hogy a szlovenszkói autonómiáért, ha kell, még a lengyelekkel is együttdolgozik. Amikor a nemzeti párt elszakadt a rol- nickároktól, úgy állt a helyzet, hogy Hodzsa kezében van a megoldás kulcsa. Csakhogy

1922-ben a rolnickárok egyévi előkészítő munka után egyesültek az agrárpárttal s ebben Hodzsa játszott döntő szerepet.

Hlinka pedig kilépett a Srámek-párfból és megkezdte a legerősebb ellenzék! harcot, amely a XVIL és XVIII. század ellenreformációjának idejére emlékeztet.

1919-ben Hlinka Prága elleni harcát azzal az emlékezetes jelszóval kezdte: Minden az egyházért, minden a katolicizmusért- Hlinka semlegesítette az evangélikusokat a katolicizmusért való harcban és megnyerte a játékot. Fölborította a szlovák evangélikusok politikáját, mert ezek Prága opportunis- tái és a katolicizmus védelmezői között foglaltak helyet. A politikában éppen úgy, mint a magánéletben, egyik bűn követi a másikat. Szlovenszkón a politikusok, hogy hatalmukat, megőrizhessék, személyi harco- t kát kezdtek és a lélekvásárlásaikkal megmérgezték az egész erkölcsi életei. Ezt a rendszert meg kell szüntetni és a dolgokat reparáüni — írja a Napravo —, ha az államot és a nemzetet a fölborulástól és a széteséstől meg akarják menteni.

A korrupció pártérdekké lett. A politikai pártok körében ez már rendszerré vált.

Már kevés hijján nyilvánosan kijelentik, hogy korrupció nélkül nem lehet az egységet megőrizni.

Ma már ott tartunk, hogy az olyan ember, aki nem korrumpálódott, megbiztiatatlan és veszélyes s ezért el kell távolítaniVégül azt ajánlja a Napravo, hogy higgadt meggondolással csináljanak politikát, mert eredményt csak jóakarattal lehet elérni. Tárgyalni kell Hlinkával, akit szerinte az egység útjára lehet téríteni. Nem szabad elfelejteni, hogy Hlinka mögött áll a tömeg.

hogí7 semmi baja. Ha pedig lejöhetett néha minden idejét körülöttem töltötte.

Csak azt ismételhetem. Nagyon boldog voltam sokszor. Éjeken át ismételgettem magamban egy-egy kedves sorát s még az is édes volt, ha sírni jött utána, a vágytól hogy nem látomHogy lehet ezt megközelíteni is szavak*

kai?

Elég az hozzá, hogy gondolhatni, mit jelentett nekem mikor egy reggel a szolgája azt a hirt hozta; hogy:

— A kadét urat most hoztuk le sebesiil- va. Itt fekszik a hilfsplatzonA vöröskeresztes iskolaépület néhány házzal alább volt az országút mellett. Két* ségbeesve szaladtam át.

Ott feküdt egyik ágyon. Srapnelgolyó ment egyik vállába.

De iiiikor meglátott, mosoygott- És a doktor is azt mondta: a sebe egyáltalán nem életveszélyesAz autó a gyiijtőkórházból csak minden harmadik nap fordult meg a faluban, mert a Tiilfsplatz többágyas, kényelmes hely volt.

Két nap volt még,„amin láthattam, talán utoljára.

A doktorral és helyettesével jó barát- Ságban voltam. Szüleim nem tiltották, hogy napközben elmenjek hozzá. Sőt ők is meglátogatták.

Minden szabad órámat mellette töltőt* tem- Előtte sem, sőt mások előtt sem bírtam már titkolni bánatomat és könnyeimet. De istenem! Inkább azért, hogy elviszik tőlem- Ott ültem csüggedten, ép kezét fogva és zsebkendőmet rágva, az ágya mel* lett, órákig.

Inkább ő vigasztalt engem. ígérte; hogy mindennap, mindenniinen irni fog s ha nem lesz vége addig a háborúnak, akkor csak a déli marsba osztatja magát és találkozunk újra.

Harmadnap délután, mikor a kórházi autó megérkezett, búcsút sem vehettem

Szombat, augusztus 29A cseh néppárt önállóan vesz részi a szlevenszkól választáson

Prága, augusztus 28A cseh néppárt Pozsonyban tanácskozásokat folytatott a választások kérdésében. A tanácskozásokon, melyeken Svetlik és Navratil képviselők is részt- vettek, elhatározták; hogy Szlovenszkón önállóan fog a cseh néppárt jelölni. Egyúttal tárgyalások folynak Koza. Mate- jovval is, hogy az lapjával, a Slovensky Néróddal támogassa a cseh néppárt választási akcióját- A jelölésekre nézve még nem hoz* tak döntést, azonban úgy hírlik; hogy Koliska tanárt, Micsura táblaelnököt és Frics Milánt, volt rózsahegyi bankhivatalnokot, a Vrabee-frakció egyik alapitóját akarják je* lőhetni. A cseh néppárt a választási kampány idejére Szlovenszkón egy hetilapot fog kiadni, amely később, amennyiben Koza Ma* tejovval nem tudnának megegyezni, napilappá alakulna át.

Kemény térnek nézünk elébe

Budapest, augusztus 28.

(Budapesti szerkesztőségünktől.) Az idei kellemetlen nyár után joggal vethetjük fel a kérdést, hogy vájjon milyen lesz az eljövendő tél. Felkerestük tehát Sziriusz mestert, kinek időjóslatai csaknem csalhatatlanok és megkérdeztük őt, hogy mik a tippjei az idei őszre és télre. Sziriusz mester jóslata nem a legkedvesebb és azért minden felelősséget reáháritunk. Sziriusz mester próféciája igy hangzik:

Az őszi hónapokban több szép meleg nann* számíthatunk. Félcsapadékos jellegűnek mondható. Jön közben néhány nap, amikor is északról erős légáramlat vonul át. Továbbá igen hűvös, szeles, esős napok jönnek, de utána ismét szép és kedvező időjárást várhatunk. Az őszi és téli hónapokban több helyen igen nagy ködök lesznek. Gyenge lesz a tél, a megállapításom szerint inkább enyhe télre van kilátásunk. A téli hónapok megfelelnek inkább tavasznak. De viszont elmondhatjuk tavasszal,

hogy té! a tavaszban, mert itt Igen nagy Havazások Ígérkeznek és erős éjjeli fagyok jönnek.

Több helyen kisebb-nagyobb földrengések lesznek Európa több részében. Itt nálunk azonban csak gyengébb földrengések lesznek észlelhetők.

Sziriusz mesterénél sokkal vigasztalhatatlanabb Gábriel francia meteorológus jóslata, aki csillagászati számításai alapján a párisi tudományos akadémián kijelentette, hogy

az idén szokatlanul kemény télre lesz kilátás.

A mostani tél hasonló lesz ahhoz az irtózatos télhez, amely 1553-ban Metz előtt V. Károly hadseregét megsemmisítette. Rossz nyár után halálos hideget hozó tél. Ugyan mi érheti még a szegény, agyongyötört földi halandót?

’ tőié, egyedül. A faluból mind .. tiszttársa körülötte volt. így aztán kimenet nem bírtam ellenállni, hogy az iskola hátsó ablakán ne lesk.elődjem be rájuk, hogy egy percet se vesszek el belőle; mig láthatom.

Már felöltözve, sebesült vállán átvetett blúzzal ült az ágy szélén és cigarettázott- A tiszttársai nevetve biztatták: fs

— Ez a legprímább seb! — mondta az egyik. — Gyalázatos szerencséd van. Bár én ülnék itt a helyedben.

Erre aztán egymásután vidám kórházi kalandokat kezdtek elbeszélni. Olyanokat is, amik elől félre kellett húzódnom az ablak elől. Ápolóhölgyekről s másokról. Persze a féltés és a kíváncsiság annál kevésbé engedett távozni.

Valamelyik: közülök .arra ajánlott neki módszert, hogyan húzhat ki legtöbb időt a kórházban. Hogy ahová akár*

milyen jó hely, kéredzkedjék mingyárt másik kórházba. Ezzel a vizitet is kikerüli néhol és sorba vándorolhatja az összes kórhá* zakat.

Erre jegyezte meg végül az utolsó:

— Csak meg ne járja az uj rendelettel. Ha igaz, úgy hallom,; hogy könnyű sebbel most ki sem szabad ereszteni senkit a hadi zónából s rögtön a kiképzőcsoportolöhoz osztják be az üdülőhelyről, kivált a tiszteket. Sőt tudok esetet, hogy innen a gyűjtő- kórházból is berukkoltattak egy hetvenbe* tes zászlóst.

Erre heves és aggodalmas vitájuk támadt. De ennél avizálták az autó indulásátLeszaladtam az ablaktól az iskola elé hogy mégegyszer istenhozzádot inthessek nekiNem láttam még olyan boldognak az arcát, mint ahogy fellépett az autóra. Egész tömeg búcsúzott tőle nagy riadalommal. De azért észrevett és fejével, sapkájával- nekem intett utoi&ra.

Ott vártam meg kényeimmel küszköd* ve, mig csak el nem tűnt vele az autó az

végigrohan az ég alján- És felettünk békén lebeg a holdvilág és pislognak a csillagokAtyámék is elmenekültek először. De mikor hírét vették a helyzetnek; visszatér* tele. A kommandó pedig biztosította őket, hogy ráérnek menekülni két nap múlva is. mig az olaszok elfoglalják fönn a harmadik megerősített vonalat.

így, hónapok múlva; mikor már látták, hogy csakugyan nem fenyeget veszély, szü* leim engem is haza mertek hozni.

Az intézetből jöttem meg. Elvégeztem, de több hasznomat vették otthon. Atyám kereskedése soha békében negyedrésznyi fór* galmat nem csinált; mint akkor a katonák* tói- Ott kellett segítenem- A félelemnél pe= dig jobban vonzott haza a kíváncsiság.

Istenem! Csaknem azt jön mondanom hogy nem bántam meg. És nem is hazudhatok. Soha, sem azelőtt, sem azóta nem voltam olyan boldog; mint ott, egész addig.

Hisz igy is ezt kell elmondanom.

Mikor hazaérkeztem, egy kadét volt bdszállásolva, két tiszttársával, hozzánk. Kadét Emerich, egy egészen fiatal fiúNem tudom,, mit mondjak róla- Olyan kedves, szép fiú volt. Mindenki, a fellebbva* lói is kényeztették.

Én azt hiszem, nagyon, komolyan beleszerettem. Nem tudok más férfit azóta sem akiért úgy szorongott, reszketett volna a szivem, mint érette. Az elsőért.

Történni persze majdnem semmi sem történt köztünk. Szüleim különben sokkal jobban őriztékBeszélgettünk, könyveket cseréltünk- Aztán, mielőtt fölment volna vissza a lövészárokba, néhányszor, nagy remegés, dadogás közt megcsókolt.

Ó, hogyan rettegtem, mikor ágyuztak attól fogva. Ott fönn, *tz árkokban sem állhatott ki ö több halálfélelmet magáért, mint én idelenn miatta.

Szolgájával azonban leveleket küldött •nekem és aztán a szakácsokkal, vo>A ap;