Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-28 / 193. (936.) szám

Péntek, augusztus 28­J5 Koalíciós n©rl€sfe€lés a pozsonyi veattfiHfekeBgresszHsen Négy kormányképviselő fölvonulása — Bla- hót lepisszegték Pozsony, augusztus 27. (Saját tudósitópktól.) A szlovenszkói és ruszinszkói vendéglősök és kávésok szövet­sége a Vigadó nagytermében kongresszust tartott, amely elé határozati javaslatot ter­jesztettek azoknak a sérelmeknek az orvos­lására, amelyek a szlovenszkói külön törvé­nyekből származnak a vendéglős- és kávés­iparra. A kongresszuson fölszólaltak: Blaho Pál agrár, Petrovioky nemzeti demokrata, Pocisk János csehszlovák szociáldemokrata és Hrusovsky Igor nemzeti szocialista kép­viselők, akik magukévá tették a követelése­ket. Blalho fölszólalása különös pikantériával hatott, mert köztudomású róla, hogy ő volt egyik kezdeményezője a szlovenszkói külön törvényeknek. Az egybegyült magyar és szlovák résztvevők nem is titkolták ellen­szenvüket s állandó pisszegéssel beszéde fél- benhagyására késztették. A határozati ja­vaslat elfogadása után a vendéglősök testü­letileg a kormányépület nagytermébe vonul­tak, ahol megtekintették az Otakár-pincér- egyesület ízléses vendégipari kiállítását. A négy koalíciós képviselőnek a kong­resszuson való fölszólalása világosan doku­mentálja, hogy a kongresszust nem gazda­sági érdekből iniciálták, hanem tisztára a koalíciós politika agitációjára igyekeztek azt kihasználni. Nem távozik Becsből Zimmermann főbiztos Bécs, augusztus 27. (A P. M. H. bécsi tudósitójától.) Egy bécsi napilap híradása alapján a külföldi saj­tót is bejárta az a hír, hogy Zimmermann Aurél dr., Ausztria népszövetségi főbiztosa a népszövetség szeptemberi konferenciája után távozik Becsből és ezzel egyidejűén Ausztria népszövetségi ellenőrzése megszű­nik. \ Miként most a P. M, H. tudósítója meg­bízható helyről értesül, ez a híradás nem fe­lel meg a valóságnak. Zimmerman diktátor továbbra is Bécsben marad és a népszövet­ség egyelőre nem is gondol Ausztria ellen­őrzésének megszüntetésére. Tény az, hogy az osztrák állami költségvetés egyensúlya a jövő pénzügyi esztendőre is biztosítva van, azonban a magángazdaság helyzete egyre rosszabbodik és a népszövetség pénz­ügyi szakértőinek az az álláspontjuk, hogy addig, amig a magángazdaság helyzete nem javul, az államháztartás egeynsulya sem te­kinthető stabilizáltnak. Éppen ezért a nép­Pozsony, augusztus 27, A keddi viharos 'keresztényszocialista elnökválasztás után munkatársunk kérdést in­tézett Paíkovich Viktor nemzetgyűlési kép­viselőhöz, a pártvezetőségi ülés elnökéhez, vájjon az uj elnökválasztás milyen hatással van a pártbékére? Palkovioh képviselő a következő nyilat­kozatot tette: — A mai elnökválasztással az áldatlan pártharc még nem nyert ugyan végleges megoldást, de állíthatjuk, hogy nagy lépés­sel vitte előre a pártbéke megteremtését. — Sziillő Géza; az uj pártelnök szemé­lye is sokban hozzájárul a kiegyezéshez, mert politikai rutinja, múltja, működése meg5 felelő garanciát nyújt az összes kisebb­ségek Számára. Prága, augusztus 27. A Napravo cikksorozatot kezd Szloven- szkó politikai helyzetéről- Első cikkében be­jelenti; hogy információit pártatlan helyről kapta és be akarja bizonyítani, hogy Szlo5 venszkó viszonyai egészen mások, mint ahogy ezt általában lefestik. Szlovenszkó mai helyzetében sen­kinek sem lehet öröme. Sok mindent meg le­hetett volna menteni, hogyha más politikát folytattak volna. De a forradalom után olyan emberek kerültek a politikai élet színterére,, akik egyáltalán nem, vagy csak felületesen ismerték a szlovenszkói viszonyokat. Az öreg szlovák újságírók tol voltak halmozva politi­kai munkával, úgyhogy a szlovák zsurnalisztika tehetetlennek ke­zébe került. Azonkívül a közvéleménybe olyan jel­szavakat dobtak bele, hogy azokat még azok sem értették meg; akiktől eredtek. Vi­szont a prágai politikát sem ismerték azok akik Szlovenszkón a centralista program mellett kardoskodtak- Szlovenszkói senki sem értette meg, legkevésbbé a politikusok. Sehol sem volt program, mindenütt csak kísérleteztek; Emberünk szemében visszaélénkültek a múltak képei, amik agya rejtett kamráiból rajzottak elő- Ismét maga előtt látta a po= ros levegőben barátjának húgát, azt a sző5 ke, kerek arcú kacagós szépséget, aki egy- szer oly szép őszinteséggel mondotta neki: — Maga fiatal és erős, én odaadó és hü leszek ... Jó feleség . - . Szerette volna most megkérdezni, hogy merre van Zsuzsánna? A szép.; okos Zsu5 zsánna? Már ajkán volt a szó: — Vájjon él-e még? De a mondat holtan terült végig lelke küszöbén. Zsuzsannát katonák rohanták meg egyszer és . . • Nem akarta a régi sebeket felszaggatni és inkább hallgatott. A másik se volt különbül. A viszontlátás öröme félve könyökölt ki az arcára. Szerette volna ott az utcán széttáruló szívvel, meleg lélekzettel átölel­ni rég nem látott ifjú barátját, de ölelésre induló karját visszarántotta er gondolat: — Hátha meglátja valamelyik titkos5 rendőr ... Én jelenleg idegen állampolgár vagyok, ez pedig hónapokon át politikai fo­goly volt, ma is gyanús . . • Karja lehullt, mint a vitorla; melyből ki-' bujt a szél. Riadt szemmel nézett körül és görcsösen ragadta meg ifjú barátja ujjait, hogy kivonszolja az ezer szem erdejéből, ki ki, valahová messzire, ahol ismét emberek lehetnek a szí vökkel. A hullámzó utca meglökdöste őket. Az éneklő hang skáláján repdesö idegen sza5 vak a koponyájuk falát ostromolták. Sze­rették volna tudni, hogy a közöttük felgom- básodott uj világ lelke mit szór ki magából anrkor örül, amikor az utca térségeit roha5 mozza meg és végigökleli magát a kor­zón­De nem értettek meg semmit. A korzón gyermekkocsik sorfala között haladtak. Mindegyikből drága- csipkében szunnyadj emberpalánta piroslott ki. szövetség nem nélkülözhet ellenőrző köze­get Bécsben. Zimmerman távozásáról leg­korábban a jövő év tavaszán lehet szó. — Milyen állásfoglalás várható a Lelki- frakció részéről? — Bármennyire nehezükre is fog esni, de várható, liogy meghajolnak a többség akarata előtt s elismerik Szüllö kiváló kvalitásait. Nem tételezhető fel róluk, hogy szántszándékkal a szakítást akar5 ják, mert ebben az ese.ben kimondhatat­lan felelősséget vennének magukra. — Az ülésen közvetítő indítványként hangzott el, hogy halasszuk el az elnökvá­lasztást- Ezt elvetettük; mert a pártot a vá5 lasztás megelőző nehéz időben nem lehet to­vább fej nélkül hagyni. A párthelyzet végleges tisztázása az október 4-iki pártkongresszustól várható s a kedélyek megnyugvása után mi is meg5 kezdjük a választást előkészítő munkálato­kat. B. B. ami természetesen csak hibákat s félreértése5 két eredményezett. Ilyen körülmények kö­zött rossz vágányra terelődött számos do5 lóg, aminek az állam látja kárát. A helyzetet legjobban az mérgesítette e! hogy a nemzeti ideálok és a nemzeti kultúra munkásai a politika terére léptek s uj és avatatlan szerepükben sokkal töb­bet ártottak, mint használtak. De még egy más körülmény is rontott a helyzeten. A vezető helyeken nem végeztek rendszeres, konstruktív munkát; hanem veszélyes intrikákkal dol­goztak. Szlovenszkói nem lehet úgy közigazgat5 ni, ahogy azt most teszik s nem lett volna szabad a ‘tentralista hivatalnokoknak ke­vésbé alkalmas embereket, sokszor büntetés­ből Szlovenszkóra küldeni­A történelmi országokban a munka nagy részét maga a társadalom végzi saját inicia5 Éváiból. Ezzel szemben Szlovenszkón az ini- ciativát magának az államnak kell megadnia néki kell fölvilágositást adnia; javaslatokat tennie és azt a közvetítő munkát is elvé5 geznie, ami tulajdonképpen a társadalomra tartoznék. Emberünknek ismét ajkára ült egy kér­dés: — Hogy van a családod? Mit csinál5 nak a gyermekeid? Keserű erőlködéssel kapta vissza és a lelke fenekéig nyelte el a kitolakvó szava­kat. Érezte, hogy jól teszi. Miért idézze föl a legkeserübb, a legborzasztóbb jelent? És szeme előtt a nyomor halálangya5 lainak fekete szárnya suíhogott el. Végre mégis leihámlott róluk a város- A természet nagy térségein a megváltozhatat­lan nyári élet pihegett. Megállották egy ki­csi kék virág előtt. Az országút pora be5 fogta kissé,, de azért szép volt, mint régen. A másikban egy régi kedves emlék színes buboréka indult útra. Már száján volt a szó, hogy megkérdi: — Emlékszel-e rá, hogy te és Zsuzsán­na, egy nyári este kezet kézben tartva sé5 táltatok ezen a virágos utón? És Zsuzánna egy ilyen kék virágot tépett le az árok­partról. Hátranézett felém, mintha kérdezte volna: szabad? Biztató tekintetemre neked nyújtotta: Tegye el emlékül . . . Vájjon megvan-e még ez a virágod? . . . Már majdnem szabadon bocsátotta sza­vait, amikor eszébejutott a kálváriás múlt­juk. Az elmúlt évek szenvedései, amiknek emlékeitől irtózva menekültek mind a két5 ten. Nem tudta, hogy melyik szavával tépi fel a régi sebeket és nem akart már több könnyet látni . . • Azért csak mélyet sóhaj­tott, lehajolt a kék virágért, letépte azt és körű lei ró gáttá. Félig zokogással akarta mondani: — A sírjára viszem . • . De ijjedten kapta vissza nyelvét. Hi­szen ez a megroskadt ember talán nem is tudja, hogy a kis szőke, kerek arcú Zsu5 zsánna már halott­Szétmorzsolta a virágot és előre sietett Valahogy jól érezte magát, a szabad ég alatt ahol a növények tarka világában nem vál­tozott semmi azóta---­Pa lkowisla képviseld a páitbékér©! — Saját tudósitónktól — MmmiMr* mindent reorganizálni leli! Prásek lapjának é!es kritikája a szlovenszkói viszonyokról — Minden vonalon csak hibák történtek Ez a munka tehát a közigazgatásra várna, mert az emberek a közigazgatáson keresztül jutnak érintkezésbe az állammal. Éppen ez5 ért nagy súlyt kell helyezni arra, hogy az adminisztráció gyors és megbízható legyen- Az adminisztrációnak nem szabad bürokrati­kusán dolgoznia, mert jól vezetni egy ügyet csakis közvetlen érintkezéssel lehet; nem pe­dig az íróasztal mellől, azaz a hivatalnokok5 nak a nép közzé kell menniük­Végül arról ir a Napravo, hogy az úgy­nevezett államalkotó pártok képviselői és szenátorai közös tanácskozásra ültek össze Pozsonyban, hogy. a reorganizáció kérdésében megegyezést létesítsenek. Ez a mozgalom nemes és üdvös volna, csakhogy a pártok nemzetgyűlési tagjainak konferenciája azzal a negatív eredménnyel végződött, hogy a jövőben folytatni fogja ta­nácskozásait- Ez az állapot már hét év óta tart s hogyha ezt még továbbra is folytatni fogják, bűnt követnek el az állammal és a közvéleménnyel szemben. Ezért szükséges volna, hogy ilyen tanácskozások előtt prog5 ramot állítsanak össze, amely szerint dol­gozni akarnak. Elszakították a gátat..„ A bodrogközi árvíz epilógusa a kassai tör­vényszék elölt Kassa, augusztus 27. Kassai tudósítónk jelenti telefonon: A kassai törvényszék vádtanácsa ma foglalko5 zott a bodrogközi tavalyi árvíz egyik epizód­jával, amely a népélet mélységeinek hátteré­vel, valósággal Jókai ,;Uj földesúrijának ár- viztörténetére emlékeztet. Bácska és Lelesz község lakosai ugyanis átvágták a batyáni gátat, hogy ezzel megmentsék saját falvaikat Ezáltal Bátyán község került víz alá és óriási károkat szenvedett. Az államügyész Clovicky Miklós és negyvenöt társa ellen bűnvádi eljárást indított árvizokozta bűn5 tett miatt. A vádtanács zárt tárgyaláson fog­lalkozott az üggyel és Gloviczkyt, valamint társajt az ügyészség indítványára vád alá helyezte- A főtrágyalást októberre tűzte ki a bíróság. AAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA mindenki csak GaSuisriK és Tsa lanüíiisM vési, Braüsiava, MusCfiá isi. Telefon 1920 és 236-;. Azóta; hogy őt hontalanná, kenj'értelen- •né, családját nyomorgóvá tették- A fü csak úgy nő és csak úgy szárad illatos szénává, mint régen. A folyóvíz csobogása csak olyan sokat, költőit mondó, mint régen- Az erdő, a virág minden tavasszal pontosan kezdi meg természetes életét és a nyári szellő csakúgy végigcirógatja a világot, mint régen. A természet e nagy változatlansága bizodalmukra volt. Megállották. Merően egymás szemébe néztek. A két üldözött tekintete lángba csa­pott- Titkos, vészes lángba. Azán szétterült közöttük a barátság szentelt hangulata és ők néma zokogásba fultan borultak össze... Rabszájuk bilincsei ettől a csodától megpattantak. Az érzések eltorlaszolt zuha- tagja hömpölygött az ajkuk felé; hogy el5 öntse mindkettőjük lelkének beláthatatlan sivatagjait. Már nem bánták a köröttük fel­burjánzó idegen életet, már nem nézték egymás sebeit, már nem törődtek a termé­szet szótlan pompájával, hanem a találko5 zás örömétől megittasultan szorongatták egymás kezét, mig szemökben boldog köny- nyek gyémántosodtak . . ­Az egyik is, a másik is szólni akart Mindegyik hamarabb akarta volna fellobo­gózni a száját az első igaz, szeretetíszóval de a nagy kábulatban nem találtak méltót e pillanat megörökítésére­Kapkodja keresték a legszebbet, ami nem bánt, ami nem fáj, ami nem hajszol fel eltemetett emlékeket; aminek a régi ize van és a régi zamatja . . . De ekkor durva tülökhang csapott le rájuk, amitől összerezzentek és a következő pillanatban zászlós autó suhant el mellettök arpely gőgös idgeneket hintáztatott • . . Az ut pora magasra szökött utána és komor méltósággal hullott rá a két egymás5 ra talált barát fejére. Betolakodott szóra nyitott szájuk 'üregébe és ők az első, fel­szentelt szó helyett hirtelen, kínosan, levegő után kapkodom évvmás arcába köhögtek-. Rahszájuak Irta; Rácz Pál­Azt gondolta, hogy üdvözölnie kellene; De mit mondjon neki: — Jó napot? Vagy: — Szervusz? Vagy: — örvendek, hogy találkozhattam ve­led, régi jó pajtásom? Egyiket se merte kimondani, mert mindegyik mögött ott leskelődöít egy5egy fájdalmas emlék, ami abban a pillanatban rájuk rohant volna kínzó szellemkezével. Utolsó találkozásuk évekkel előbb volt. Ak­kor mondta neki: — Jó napot . . . Régi jó pajtása akkor sem válaszolt. Két katona között lépdelt. Remegőn és bi­zonytalanul- Nem magáért, de a családjáért melynek köréből kihurcolták és kitették a határra- Emberünk akkor azt gondolta, hogy ez a köszönés hideg volt. Melegebben kö5 zeledett barátjához: — Szervusz . . . A katonák egyike mellbe lökte és ő hátratántorodott. Ebből a gesztusból meg­értette, hogy pajtásához nem szabad szó­lania. Évekkel ezelőtt volt, Azután ő is II5 lavára került- Nem tudja miért- Erős cella borult rá ott. Nem a testére. A lelkére! Ak­kor még volt hang a szájában és mondott valamit. A szive tolakodott ki az ajkára és hangoskodott. Ma már nem tenné. A szive is clbujdosott azóta. És most, hogy ismét találkoztak, hogy ismét összesodorta őket a lelketlenül lükte­tő városi élet utcazaja, némán nyújtottak egymásnak kezet- A vériig a bőrükön ke5 resztül ömlött egymásra a szívókból és át­adta az üzenetet: — Mpg élek • . . Ezután elindultak az utcák során át.

Next

/
Thumbnails
Contents